A mai egyetlen meccs, és egy dolog, ami nem csak engem idegesített

Tonga megmutatta erejét ma este Exeterben, ahol tízezer néző előtt 21-35-re győzte le Namíbiát. Sok tekintetben unikális volt a meccs: 1995 óta nem rakott le négy célt Tonga egy vb meccsen (akkor Elefántcsontpart bánhatta a találkozást), ergo célbónusznak se sokat örülhettek Sona Taumaloloék, de hogy öt célt szerezzenek, arra meg pláne nem volt példa. Tonga ráadásul két csapatkapitányt nevezett a meccsre (Siale Piutau és Viliami Ma’afu), ami szintén egyedülálló. Persze Namíbiát sem kellett félteni: ismét nagyon szívósan játszottak az afrikaiak, és három célt is szereztek, amire még szintén nem volt példa (sőt a célbónusz révén első vb pontjaik is meglehettek volna – esélyük volt rá, de nem jött össze az a negyedik találat), Johan Tromp pedig a torna ezredik pontját szerezte, és az első célját Namíbiának, ezen a meccsen. Aki pedig az ITV streamjén nézi egy meccset, az kaparhatja a falat a félidei reklámok idején. Hogy miért, arról is szó lesz.

A második kör is lezárult

Még semmi sem dőlt el: a nagyobb meccsek közül egyedül az Új-Zéland-Argentína találkozóra került sor, illetve most az Anglia-Walesre. Igaz, az A csoportban bármi megtörténhet: Ausztrália simán átgyalogolt Uruguayon, de most jönnek majd a nehéz meccsek a wallabyknak is. A skótok jelenleg vezetik a csoportjukat, de minden bónuszt be kell gyűjteniük a gyengébb ellenfeleiktől, ha az élen vagy a második helyen akarnak végezni: az USA ellen is összejött a kötelező – persze a Boks és Szamoa hátra vannak még. Az ő meccsük után jelentette be Jean de Villiers, hogy törött állkapcsával úgyse tud már a vb-n szerepelni, így a válogatottságtól is búcsút mond. Ez talán még jól is jön a skótoknak. Ugyanígy hozta a kötelezőt Írország is: Simon Zeboék a románokat hagyták helyben: itt is hátra van még a franciák elleni találkozó: valószínűleg ez fog dönteni arról, hogy ki játszik majd a pumák és ki az All Blacks ellen – a d csoport élmenői számára mindkét válogatott a mumus kategóriába tartozik.

Egy majdnem és egy valóban meglepetés szombaton

Mióta Japán múlt héten legyőzte Dél-Afrikát, az összes kisebb válogatott meg akarja viccelni a papíron erősebbeket. A Springboks vezetősége pedig próbálja magyarázni a bizonyítványt. Előbbire példa volt tegnap, hogy az olaszokat Kanada nagyon sokáig sakkban tartotta: bár őszintén szólva a mostanság megint gyengén muzsikáló olaszok ellen a feltámadó kanadaiaknak volt is esélyük. A Boks pedig még mindig kicsit rozsdásan működött, de sikerült lesöpörniük Szamoát a pályáról. Este pedig a Hat Nemzeten is nagy rangadónak számító Anglia-Wales összecsapásra került sor. Nyilván otthon az angolok voltak az esélyesebbek a Twickenhamben, pláne, hogy megint hullottak a walesiek, mint a legyek, de egyetlen remek akció elég volt ahhoz, hogy Wales a halálcsoportban egy nagyon fontos győzelmet arasson! Bármi lehet még, hiszen Ausztrália ellen még egyik válogatott se játszott.

A c csoport második fordulója

Csütörtökön és pénteken csak egy-egy meccsre került sor, de mind a kettőn a C jelű ötös válogatottjai mérték  össze erejüket. Előbb a takarékos All Blacks szerepelt a bemutatkozó Namíbia ellen, míg egy nappal később az első körben meglepetést okozó Grúzia játszott Argentínával. Meglepetést Namíbia is okozott: ha nem is verték meg az All Blacks-t, vagy szorították meg, de tisztes helytállást tanúsítottak ellenük, sőt még egy célt is tudtak vinni (ezzel Uruguay maradt az egyetlen céltalan válogatott a vb-n). Az argentinok pénteken lemosták a pályáról Grúziát: igazából Mamuka Gorgodze sárgája nélkül is taroltak volna a pumák, akik megszerezték a vb első dropgólját (bár őszintén szólva nem voltak rászorulva).

A szabadnaposok is munkába álltak

Kis szünet után a második forduló is elkezdődött: most az első körben pihenő válogatottakon volt/van a sor, hogy tudásukról számot adjanak. Most a tegnapi meccsekről lesz szó, de még ma is lesz egy friss válogatott a gyepen, bár Jacques Burgerék azt hiszem egy kicsit könnyebb ellenfélnek is örültek volna: Új-Zéland ellen kezdenek majd. Kedden tehát a japán csoda elmaradt, de lehet mondani, hogy a második vonal argentinjai Goromaru Ajumu és társai, mivel nagyon sokáig szorongatták a skótokat, de végül kifáradtak, és Finn Russellék örülhettek a végén (ő meg pláne, mivel születésnapja is volt tegnap). Ausztrália meglepően simán lépett át Fidzsin, de nem szerzett bónuszpontot, ami az A csoportban még lehet döntő lesz az utolsó körnél, míg a franciák szintén könnyen verték meg a románokat.

Japán-Grúzia döntő? Na még mit nem!

Most, hogy szünnap van, lehet kicsit foglalkozni a szombati meglepetésekkel, illetve azok visszhangjával. Hogy Tongát legyőzte Grúzia, az még nem érte el a magyar, mondhatni általános (nem kifejezetten sporttal foglalkozó) média ingerküszöbét, de Japán diadala már igen. Hozzá kell tenni, hogy az valóban földrengésszerű meglepetés volt, de a sport szintjén maradva Mamuka Gorgodze és társainak győzelmére se fogadhattak túl sokan hazájukon kívül. A magyar médiában is megjelentek olyan híresztelések, hogy akkor most Japán vb-t fog nyerni. Erre persze igen kicsi az esély, de mivel a japán rögbi jön fölfelé, érdemes megnézni, hogy mi is zajlik a felkelő nap országának környékén, és miért jó, hogyha új-zélandi a válogatott szövetségi kapitánya.

A harmadik nap, csak a szokásos

Vasárnap egyetlen meglepetés sem történt: persze ettől még lesz bejegyzés a harmadik napról. Szamoa megint legyőzte az USA válogatottját, ahogy Wales is a leggyengébb láncszemként jelen lévő Uruguayt. Jó húsz éve, vagy 2003-ban még hatalmas verést kaptak volna, de nyilván Wales inkább takarékoskodik az erejével, meg pláne: nem kockáztathatnak meg Warren Gatlandék újabb sérüléseket, így “csak” 54-9 lett a vége. Persze megint kerültek maródra is a sárkányosoknál, így lehet, hogy az utolsó csoportmeccsre már ki se tudnak állni, mert egyszerűen elfogynak az egészséges, beválogatható emberek. A Wembleyben este Argentína szokásához híven megint a frászt hozta rá Új-Zélandra, de persze az All Blacks sem volt rest: összeszedték magukat Aaron Smithék, és bezsebelték a négy pontot.

Meglepetések már a második napon!

A világbajnokság második napján négy meccset rendeztek: a B és C csoportban egyet-egyet, a D-ben kettőt, méghozzá elég szép számú néző előtt. Két esetben papírforma eredmény született: Írország 50-7-re verte meg Kanadát, míg este az angol rögbi főhadiszállásán a nézők azt láthatták, ahol az ősi ellenség, Franciaország küldte nyugovóra az olaszokat 32-10-es végeredménnyel. A rögbiben ritkák általában a meglepetések, most mégis volt ilyen, rögtön a torna kezdetekor. Gloucesterben Tonga és Grúzia csapott össze délután, és bizony Mamuka Gorgodze és társai alaposan megviccelték a szigetlakókat: 10-17-re nyertek végül a kaukázusiak. Tonga kapott már ki Grúziától, ami persze akkor is meglepetésszámba ment. Ez még viszont kismiska volt az esti brightoni meccshez képest, ahol Japán teljes erőbedobással gyűrte le a mostanság gyengélkedő Springboksot!

Eljött a nagy nap: megnyitó, Anglia-Fidzsi és a videóbíró

Tegnap a színes-szagos nyitóünnepséggel kezdődött a négy éve várt világbajnokság Angliában. A Twickenham szinte megtelt nézőkkel (kicsit kevesebben voltak, mint azon a bizonyos rekorder Saracens-Quins meccsen), és a valóban látványos megnyitó után útjára is indulhatott a labda. Ugyan Fidzsit, Óceánia idei bajnokát senki sem becsülte le, mégsem lehetett kérdéses, hogy a házigazdák az esélyesebbek. Furcsamód négy éve is a PNC egyik győztese, Tonga (megosztva Japánnal végeztek az első helyen) csapott össze a nyitómeccsen az akkori házigazdákkal – és ahogy akkor, most is azt néztem, hogy mennyire nehezítik meg a házigazdák dolgát a “vendégek.” Mondhatni Ben Volavoláék nehezebben adták a bőrüket, mint Sona Taumaloloék négy éve. A meccsen viszont nemcsak a játékosok, de a játékvezetők is nagy szerepet kaptak, talán túlzottan is: sikerült egy átlagosan egy óra negyven perces rögbimeccsből egy két órás esti programot csinálni…

Élet a vb hátterében

A bajnokságok szép lassan elkezdődtek Európában, kivéve a Premiershipet, mivel onnan jó néhány játékos és pálya is használatban lesz a vb idején. Ez viszont nem akasztotta meg a Pro12 vagy a Top14 indulását (sőt, még a Championshipét sem). Délen pedig a szokásos nemzeti bajnokságok, mint a Currie-, ITM-kupa és az NRC is útjukra indultak. Közben pedig az ember kapkodja a fejét, hogy ki mindenki nincs ott keretekben, ami leginkább akkor tűnik fel, amikor már játszanak a klubokban ezek a játékosok. Voltak máris meglepetések a mindig korán kezdő franciáknál a Toulon szekere indult be nagyon lassan, tőlük talán már csak a bajnok Stade Francais kezdett rosszabbul: négy kör után az utolsó a bajnokcsapat, előttük a frissen visszakerült Agen tanyázik, míg a másik feljutott csapat, az Agen benn van a jelenlegi középmezőnyben: lehet úgy gondolják, hogy addig kell győzelmekre hajtani mindenképp, amíg a nagy nevek nélkül állnak ki a csapatok a Top14-ben.