Milyen évet hagyunk most magunk mögött? – második rész

Felvéve ismét a fonalat, a nyári tesztekkel folytatódik a visszatekintés, amely nem is a túrákról, hanem inkább a felkészülésről szóltak. Majd jött az év csúcspontja, a világbajnokság. Erről is szó lesz, valamint néhány játékosról is. Voltak az évnek ugyanis visszavonulói: Mark Cueto, Ali Williams vagy épp Mauro Bergamasco már a megérdemelt nyugdíjas napjaikat töltik. Olyanok is vannak, akik még levezetnek, mint Dan Carter vagy épp Paul O’Connell (már ha felépül, és nem hagyja faképnél a Toulont). Sajnos olyanok is vannak, akiket már egyáltalán nem láthatunk: ilyen a modern rögbijátékos prototípusa, Jonah Lomu, aki a világbajnokság után hunyt el vagy és Jerry Collins, aki a kislányát próbálta megvédeni a végzetes balesetben.

Milyen évet hagyunk most magunk mögött? – első rész

A szokásos eseményeken (bajnokságok, kupák, tesztek, éves tornák) kívül volt még bőven olyan dolog, amiről szó volt a blogon. Rögtön itt volt az év elején Sam Burgess, aki az NRL-be már nős emberként fog visszatérni. Vagy éppen itt volt a világbajnokság, amelynek hazánkban is elég sok nézője akadt, így egy ha egy kis időre is ugyan, de a tizenötös rögbi felkerült a Magyarországon Legalább Világesemények Szintén Nézett Sportok csoportjába (csak remélni tudom, hogy a tenisz innen is kikerül hamarosan). Egyelőre azonban maradjunk most a szokásos időrendi sorrendnél, és kezdjük az év első felével a hagyományos összefoglaló bejegyzéseket.

Karácsonyi meglepetések

Karácsonykor sem álltak le az európai bajnokságok: az angol és a kelta ligában szokásosan a Boxing Day-en, december 26-án is voltak meccsek – utóbbi bajnokságban szokásosan “nemzeti” rangadókra került sor. A franciák a karácsonyi csiga, békacomb és egyéb, számunkra kevésbé fogyasztható étel után ocsúdtak fel  a Top14 következő köréhez. Voltak kötelezően hozott győzelmek: a Bath megverte a Worcestert, a Montpellier pedig az Agennek nyújtott át egy méretes zakót ajándékba, valamint az idén magára találó Toulouse is elgyepálta alaposan a vb miatt kicsit megcekkenő kalózokat 31-8-ra. Nem is ezekről a meccsekről lesz szó, hanem azokról, amelyeken legalább az eredmény vagy a győztes kiléte érdekesnek bizonyult.

Most pedig időben az aktuális körről

Nem sokkal az előző összefoglaló bejegyzés után már folytatódtak is az európai kupaküzdelmek csütörtökön a Challenge-kupa meccseivel, és egészen tartottak ezek ma esti Leicester győzelemig. Furcsa leírni, de igazán a nagy meglepetés az volt, hogy a nevén nevezett sorozatban a Connacht kikapott a Newcastle-től. A zöld mezesek ugyanis ebben a szezonban még egyetlen megmérettetésben sem vesztettek meccset. Nem úgy a Leinster, amely tökutolsóként a csoportjában. Az elmúlt jó tíz évben egyszer sem volt olyan, hogy a dubliniak a csoportkörben kiestek volna (két éve a Challenge-kupába pottyantak, de azt meg megnyerték). Még két forduló van hátra a csoportmeccsekből, és már kezd kirajzolódni, hogy kinek van esélye a tavaszi rájátszásra, érdemes tehát már most nézegetni a csoportok állásait.

A legutóbbi fordulóról – éppen itt az ideje

Már majdnem a következő Challenge-kupa és BEK rund van a nyakunkon, így illik szólni a legutóbbiról is, ahol végre minden meccsre sor került. Mint ahogyan az is eldőlt, hogy január elején lesznek pótolva az elmaradt találkozók. Mindazonáltal a francia csapatok a mostani teljesítményüket se tehetik feltétlen a kirakatba, mivel a mostani körben volt, aki otthon kapott ki, de még a Jenyiszej is győzni tudott a Brive ellen – mások persze a BEK-ben tudtak győzni: így tett a két párizsi csapat is. A Munster továbbra is rossz szériában van az íreknél – ellenben a Connachttal. Az Exeter pedig az angoloknál még mindig megállíthatatlan: mennek előre a Premiershipben és a BEK-ben is.

Ja, hogy a Top14 végjátéka mellett valami foci EB is lesz júniusban?

Mielőtt komolyan rátérnénk a BEK-re és a Challenge-kupára, egy kis lazítás még bőven belefér. Szombaton kiderült, hogy a derék focistáink kikkel játszanak majd a jövő évi Európa-bajnokságon, illetve, hogy hol rúgják majd a bőrt (hogy labdába rúgnak-e mások mellett, az más kérdés). Így mielőtt a mostani gyászos francia klubszereplésről esne szó, elégedjünk meg a helyszínekkel, amelyek közvetlen szomszédságában még lehet, hogy a Top14 rájátszása fog folyni párhuzamosan – illetve a fociválogatottak párjaival: vajon volt-e már Magyarország-Izland mérkőzés, illetve a nem rögbis körökből érkező olvasónak talán most megvilágosodik, hogy az angol-walesi párharc hol igazi rivalizálás (a rögbiseknek nem kell mondani, hogy a focipályán gyakorlatilag ilyen ugyanis nincs).

Nu szom’ topkatorz

Az áttekintő bejegyzések a francia bajnokságnál érnek véget, ahol jócskán volt felfordulás a vb ideje alatt, és sajnos a mindennapi életben is, amely a rögbit érintette – de előbbi meg megy tovább, hogy egy közhellyel vegyem az élét a dolognak. Valóban: a Top14-ben is lassan helyreáll a rend. Tíz körrel a kezdés után szinte minden a szokásos: elöl a Toulon és a Clermont, az egyik párizsi csapat gyengélkedik, a feljutók pedig a túlélésért küzdenek. A világbajnokság idején nem volt ennyire sima a helyzet: kiderült ugyanis, hogy az összevásárolt sztárok nélkül a Toulon elboldogul (az Armitage testvérek Bernard Laporte szerencséjére az angol válogatott közelébe nem fognak kerülni…), ám nem tud sikeres lenni. Ezt ki is használták az ellenfelek (még a Wasps is a BEK-ben), de azóta a vörös-feketék a második helyen, a Clermont nyakában vannak. A többiekről is érdemes szót ejteni, mert ismét szoros a bajnoki táblázat első fele.