2015. április havi bejegyzések

Nyugaton a helyzet fokozódik

Ahogy már lenni szokott, az európai bajnokságok alapszakaszának hajrájáról több összefoglaló bejegyzés lát napvilágot a blogon. Ez most is így lesz, mielőtt még bárki valamilyen drasztikus változástól tartana. Elsőként a Premiershipről esik szó, ahol egy kissé egyoldalú bajnokságot (ahol a Leicester és a Harlequins is mondhatni alulteljesített) rázott fel a végjáték. Két dolog biztos: a London Welsh kiesett a bajnokságból, elöl pedig a Northampton biztosította be helyét a rájátszásban két körrel az alapszakasz vége előtt. Hogy az élen végeznek-e, az egyelőre még nem dőlt el. George North és társai azonban nagyon jó helyen vannak. Mögöttük viszont szó szerint nagy a tolongás a maradék három helyért: még a hatodik helyen álló Wasps is odaférhet a legjobb négy közé két hét múlva.

Bővebben…

Megint Ausztrália

Lehet, hogy az olvasóknak már herótja van tőle, hogyha szóba is kerül mostanság a blogon, akkor az főleg az ausztrálok miatt történik. Mindenkinek a megnyugtatására közlöm, hogy a legutóbbi ilyen bejegyzés óta Karmichael Hunt már játszik, és tagja volt annak a Redsnek, ami a szezonban másodjára is győzelmet tudott aratni a múlt héten Bloemfonteinben a Cheetahs ellen 17-18-ra. Ami viszont már inkább ehhez a bejegyzéshez tartozik, az az, hogy a másik brisbane-i bajkeverő, Quade Cooper nagyon úgy fest, hogy a Toulonban fogja már megkezdeni a következő szezont (már ha addig felépül, és nem sérül le megint). Az ARU új döntése értelmében azonban Cooper is válogatott lehet még a Top14-ből: igaz ehhez még a Négy Nemzeten és a világbajnokságon is kellene játszania. Hogy pontosan mi is történt, arról a bevezető után lehet majd olvasni.

Bővebben…

…és akkor a BEK-ről

A Challenge-kupa egészen nézhető, látványos elődöntőiről volt szó, és ahogy korábban írtam, két olyan csapat jutott be a döntőbe, amelyik a saját részéről ugyan pocsék szezont fut a bajnokságban, de a mostani fináléval még valamit javíthat az idei renoméján. A BEK elődöntőiben részt vevő csapatoknál erről egy kivételével szó sem volt. A Leinster volt a kakukktojás, de azt hiszem ilyen “gyenge” évet mindenki elfogadna magának. A mondhatni “bajnoki” ágon a Toulon végül legyőzte nagy harcban a dubliniakat, akik alaposan ráijesztettek az európai szinten rájuk nézve trónkövetelő kalózokra. Az “örök másodikak” oldalán pedig a Clermont visszavágott a tavalyi vereségért, és várhatja a május másodikai döntőt, amit a Twickenhamben fognak megrendezni.

Bővebben…

Kit érdekel a BEK, ha van Challenge-kupa?

A beharangozóban említettem, hogy látványos, küzdős meccsekre számítok a Challenge-kupa elődöntőiben. Nos ez így be is jött: a nagyjából egy szinten álló négy csapat “méltó viselkedést komponált” a pályákon. Bejegyzés most azért jön ezekről külön, mert nem szeretném, ha elsikkadna a kisebbik európai kupasorozat két elődöntőjének meccse a BEK mögött. Utóbbi kupában a Toulon-Leinster meccs még hátravan, de a Clermont már várhatja izgatottan az ellenfelét, miután legyőzték a gumigyáriak a Saracenst (erről is lesz bejegyzés). Nem volt rossz meccs ez sem, de inkább a Gloucester-Exeter elődöntőt nézném meg újra, ha a kettő közül választani kellene. Ezzel az Edinburgh-Dragons meccset se akarom leszólni. Azzal, hogy bejutottak a döntőbe, történelmet írtak: sosem játszott még finálét nemzetközi porondon skót csapat. Pláne érdekes lesz Greig Laidlaw-t látni játszani a volt klubja ellen. Egyelőre viszont a Gloucesternél meg kell elégedni a veterán pillér, Nick Wood történeteivel arról, hogy milyen is Challenge-kupa győztesnek lenni: ő ugyanis tagja volt a 2006-ban győztes csapatnak, igaz az izgalmas döntőben nem játszott.

Bővebben…

Jönnek az elődöntők!

A BEK és a Challenge-kupa negyeddöntői miatt mea culpa, mivel hogy írjak azokról legyen bejegyzés végül kiment a fejemből. Az viszont már nem, hogy most jönnek hétvégén az elődöntők, és itt már mindenképpen akartam, hogy legyen valami nyoma az európai kupáknak is a bolgon. Csak a rend kedvéért: a BEK-ben a Clermont fogadja a Saracenst, a Leinster pedig a Toulonhoz látogat. A Challenge-kupában az Edinburgh a Dragonsszal, a Gloucester pedig a Kinghsholmban az Exeterrel csap majd össze. A döntőket, akárcsak 2011-ben, amikor elindult a blog Londonban fogják majd megrendezni. Így elöljáróban úgy gondolom, hogy mindenképpen izgalmasak lesznek az elődöntők, nemcsak a BEK-ben, hanem a Challenge-kupában is: az idén nem sokat mutató Gloucester egy döntőbeli szerepléssel kicsit megmentheti a renoméját, az Exeter pedig úgymond a fináléval “felnőtté válhat,” de a másik ágon is remélhetően látványos meccs fog kerekedni, és nem olyan, mint amikor a Kelta Ligában csap össze a két klub. Általában az Edinburgh odateszi magát a nemzetközi kupákban, a Dragons meg már régen járt ilyen közel nemzetközi győzelemhez.

Bővebben…

A játékos, akit Sam Burgessnek hívnak

Vannak jelenségek, amelyek mellett nem lehet elmenni: az NSO tele van Herthás hírekkel, a méltán népszerű (ma már kezdek ebben kételkedni) Trollfoci a szerencsétlen fradi sassal foglalkozik még mindig, addig a rögbis portálokon is van egy állandó téma, mégpedig Sam Burgess. Talán nincs is olyan hét, amikor nem írnak róla. Igazából nincs vele gond: a Bath-ban jól teljesít, és a csapat is szárnyal. Nagyon régen volt már ilyen jó csapata a fürdővárosiaknak. Mint hal a vízben tehát most a volt ligarögbi sztár, aki ellenben mégsem szólt akkorát, mint tette azt Israel Folau vagy Sonny Bill Williams, ellenben nem is sült fel annyira, mint Benji Marshall. Szóljon tehát most ez a bejegyzés a Bath játékosáról, és egy kicsit az angol bajnokságról is, mert igen izgalmas lesz ott a végjáték, amúgy is régen volt szó a Premiershipről.

Bővebben…

Brothers in Arms

Hamarosan itt a világbajnokság, ez azt is jelenti, hogy egyes játékosoknak már csak kevés idejük van arra, hogy hirtelen felfedezzék a családfájukon az elfeledett skót/tongai/namíbiai/kanadai nagypapát-nagymamát, vagy épp úgy érezzék, hogy számukra a cseresznyevirág vagy éppen a siva tau jelenti a legtöbbet. Nemcsak egy-egy játékos dönt önállóan arról, hogy melyik válogatott iránt kötelezi el magát, hanem van úgy, hogy testvérek “importjára” is sor kerül. Az viszont már sokkal érdekesebb, ha a testvérpároknak csak az egyik tagja dönt úgy, hogy egy másik válogatottban fog szerepelni a későbbiekben. Érdekesebb lenne még ez a bejegyzés, ha az unokatestvérekről is szó volna, de akkor igencsak megterhelő olvasmány lenne így húsvétra a főleg az óceániai leszármazási táblákkal tarkított írás. Így maradtak csak a testvérek, és csak a közelmúltból.

Bővebben…