2011. április havi bejegyzések

Sorminta 2.

A cardiffiak csak nyerhetnek! Na itt persze nem a Bluesre gondolok (bár egy másik sportágban a helyi csapat igencsak nyerhet még egy feljutást), hanem arra, hogy a város lakói májusban a Challenge- és a Heineken-kupa döntőjére is kilátogatnak, hiszen az előbbi a City Stadiumban, míg a másik a Millenium Arenában kerül megrendezésre, május 20-21-én! Addig azonban még van két mérkőzés, amely dönteni fog a két résztvevőről. A Challenge-ben biztos, hogy lesz francia csapat a döntőben, itt azonban az is előfordulhat, hogy a gallok hoppon maradnak, amennyiben a Leinster kiejti a Toulouse-t, valamint a Saints elintézi a Perpignant. Na jó, ők katalánok.

 

Leinster-Toulouse

Szombaton Dublinba látogat a tavalyi győztes, hogy a Tigersen túljutó Leinsterrel találkozzon. A hazaiak az Aironit lépték le idegenben 8-20-ra, míg a Toulouse egy laza 33-0-val győzött a Bourgoin ellen: egyik csapat sem izzadt meg az ellenfele ellen, így pihenten várhatják az egymás elleni mérkőzést. A kék mezesek további jó hírét kelti Franciaországban a Racing Metro edzője, Simon Mannix, aki Európa legjobb csapatának tartja őket. Sextonéknak azonban nem kell elszállni maguktól: a francia csapat vezeti a bajnokságot, valamint nagy hiányzójuk nincs. Jauzionék megmutatták azt is, hogy miként kell majdnem elveszteni egy megnyert meccset felállni egy szoros mérkőzésen a hosszabbításban: ráadásul mindezt idegenben tették. Tavaly a két csapat szintén az elődöntőben találkozott egymással: akkor Franciaországban a hazaiak győztek. Census Johnston és az ellenfél pillére Clan Healy kemény meccsre számít: a tolongásokban ők szemtől-szembe is bebizonyíthatják, hogy mit értenek kemény meccs alatt.

Tipp: Valamiért úgy érzem, hogy a hazai környezetben nyerni fog a Leinster, de meg kell izzadniuk a továbbjutásért.

 

Hogy két kupagyőztes csapata legyen Írországnak, azért Cullennéknek is meg kell tenniük a magukét

 

Northampton Saints-Perpignan

Nagy valószínűség szerint teltház várja majd az mk:Stadiumban a Szenteket, akik a hétvégén a Premiership negyedik pozícióját szerezték meg a London Irish legyőzésével, a katalánok viszont kikaptak a Toulontól idegenben: csak Porical négy büntetője révén szereztek pontot: ez viszont kevés volt a hazai 42 ellenében. A vendégek edzője Jacques Brunel személyes visszavágásra is készül: tavaly a csoportból a Perpignan a Challenge-kupás helyezést sem érte el, míg a Saints másodikként folytatta a küzdelmet a kieséses szakaszban. Brunel korábban a francia válogatott segédedzője volt, így láthatta, amint a franciákat kiejtik az angolok a vb-n 2003-ban és 2007-ben. A csapat számára fontos lenne a végső győzelem, mivel a vereségük révén már nem juthatnak be a rájátszásba Franciaországban, így a jövő évi HK induláshoz szükséges lenne a cardiffi győzelem. Ehhez azonban még az utolsó angol csapaton is át kell jutniuk. A Saints veretlenül jutott el az elődöntőig: bár a tapasztalat a vendégek mellett szól, a hazai játékosok állnak a nagyobb hírű csapat elébe, és 2000 után újra megnyernék a sorozatot. A Szentek számára további jó hír, hogy a Premiership legjobb játékosa címért három játékosuk is versenyben van: Brian Mujati, Chris Ashton és Tom Wood.

Tipp: A lelkes angolok legyűrik a katalánokat.

 

Ashton pontot érő repüléseire lehet számítani

Reklámok

Sorminta 1.

Kicsit hosszabbra nyúlt a tavaszi szünet a Tolongáson, ennek megvolt a maga oka, most viszont jönnek az európai kupák elődöntői, ahol két francia illetve egy-egy angol és ír csapat fog a döntőbe kerülésért mérkőzni, erre is utal a cím. A Challenge-kupa mérkőzései megint előbb lesznek, mint a HK elődöntői, így ők jönnek elsőként. A második számú kupában viszont biztos, hogy megint lesz francia a csapat a döntőben, mivel a Stade Francais a Clermonttal találkozik, míg a Munster a Quins ellen fog játszani.

 

Stade Francais-Clermont

A pénteki mérkőzésen csap össze a Top14 10. és harmadik helyezettje. A legutóbbi fordulóban a párizsi csapat 54-20-ra kapott ki idegenben a Bayonnaistól: eléggé arcpirító ekkorát égni az elődöntő előtt. A Clermont viszont a Challenge-kupa negyeddöntős La Rochelle-t verte meg otthon, 34-10-re: na jó, a tavaly felkerült csapatról már írtam, hogy nem igazán jött be nekik a Top14, nos egyelőre az idei nemzetközi szereplésükre emlékezhetnek majd a szurkolók. A Stade Francais sem sok jót tud felmutatni ebben az évben. Az ocsmány mezes gárda egyetlen eredménye talán ez az elődöntő. A mérkőzés érdekessége, hogy két hete, április 16-án már találkoztak a Top14-ben, és a Clermont idegenben verte meg 12-20-ra a párizsiakat: a hazai csapat célt sem vitt ezen a találkozón! Nem sok jót jelent tehát számukra az elődöntő összecsapása. Aurelien Rougerie, a Clermont kapitánya azonban nem bízza el magát: mivel a Stade Francais egyedüli esélye a jövő évi Heineken-kupa kvalifikációra az, hogyha megnyerik a Challenge-kupát, így ezen a meccsen is kemény ellenfelek lesznek.

Tipp: Bár mindkét csapat küzdeni fog a továbbjutásért foggal-körömmel, de a ronda mezesek kiharcolják a továbbjutást.

 

 

Munster-Harlequins

A Magners League toronymagasan elsője találkozik a Quinsszel, amelyik inkább ebben a kupasorozatban aratott sikereket, mint a Heineken-kupában. Az elődöntőre a Munster az Ospreys idegenbeli legyőzésével hangolt, míg az angol csapat is vendégként iskolázta le a Leeds nem annyira veretes csapatát. A Thomond Parkban két jó formában lévő csapat fog összecsapni, Nick Evans már nagyon várja a mérkőzést O’Gara és társai ellen, kifejezetten az ellenfél tízese ellen szeretne bizonyítani. A korábbi kétszeres Challenge-kupa bajnok nem tart attól, hogy idegenben a bajnokságban idén nem igazán ment nekik a játék, sőt a Munster ellen sem, amikor találkoztak: egyszer verték meg még őket, a Heineken-kupa 1997-98-as kiírásában, akkor is a Stoopban. A Quins lenne az első csapat, amely ebben a sorozatban tudna triplázni, míg a Munster, ha már kiesett a HK-ból, akkor ezt a kupát szeretné a vitrinjében látni.

Tipp: Fogadkoznak a londoniak, hogy nem törődnek a rossz idegenbeli szerepléssel, de a triplázásra még várniuk kell.

 

O'Connell csak a kispadon kap helyet, de legalább felépült

Hír még a kupa tájáról, hogy a Newcastle Falconst egy évre eltiltották a nemzetközi kupaszerepléstől, valamint 25000 eurós büntetés fizetésére kötelezték a csapatot, igaz öt évre felfüggesztették az ítéletet. Mivel a január 22-éről, egy nappal későbbre halasztott, Bourgoin elleni találkozó lejátszása helyett inkább hazautaztak. A kupaszerepléstől való eltiltás gyakorlatilag nem veszélyes rájuk, mivel a Premiership utolsó előtti helyén állnak jelenleg a Leedsszel azonos pontszámmal. A 3. csoport mérkőzését januárban a hazai francia csapat 28-0-ás összesítéssel kapta meg, de ők sem örülhettek: az egy éves büntetés rájuk is érvényes öt éves felfüggesztéssel, valamint, mivel a játékra alkalmatlannak minősülő pályájuk helyére nem tudtak alternatív helyszínt garantálni, a Top14 is megbüntette őket 75000 euróra. A francia csapatot se fenyegeti a szerepléstől való eltiltás: jelen állás szerint ők az utolsók a francia első ligában.

Szuper délelőtt

Tegnap a Cardiff Blues-Aironi mérkőzésről ugyan lecsúsztam, de ha már Blues, legyen kövér: az aucklandi kékek és a Melbourne Rebels mérkőzését viszont meg tudtam nézni, így a Tolongás blogon először számolunk be Super Rugby mérkőzésről. Az újonc ausztrál csapat tisztában volt azzal, hogy az új-zélandi csoport második helyezettje ellen nem fix, hogy idegenben tudnak nyerni, de a meglepetést nem tartották kizártnak. A vendégekről el lehet mondani, hogy saját hazájukban eléggé hátrányos helyzetűek: Victoria állam ugyanis az ausztrál foci szülőföldje, itt mindkét rögbinek igencsak gyér a támogatottsága, de tavaly talán pont ezért alakult meg a Rebels Franchise, na jó, van azért Melbourne-nek két focicsapata is, tegyük hozzá a rend kedvéért. Huxley és Mortlock is visszatért a Rebels kezdőjébe, míg a másik oldalon Ali Williams lépett újra pályára. A hazaiak számára viszont jövőre már nem áll rendelkezésre a Toulousehoz távozó Luke McAlister, aki a cserék között ücsörgött. Hogy ők, és a maradék 26 játékos mit játszott, az a hajtás után kiderül.

 

A mérkőzést a Blues otthon remekül kezdte: Rene Ranger vitt két cél 12 perc alatt: a másodikat Matthewson előrerúgott labdájának köszönhette: a védelem nem tudott mit tenni ellene. Igaz. Stephen Brett nem jeleskedett a jutalmak rúgásakor, egy perccel később viszont pont Brett ellen fújtak büntetőt, Cipriani pedig berúgta: 12-3.

A kék henger továbbra is nyomult előre: a tavaly kilenc célt vivő Rokocoko tette le a labdát a 17. percben a célvonal mögé. Brett ezt a jutalmat belőtte. A Rebels ekkor kicsit megrázta magát: egy ígéretes támadás során a Blues 22-esénél jártak, amikor Huxley elvesztette a labdát, Matthewson szerezte meg, azonban az új-zélandiak öröme nem tartott sokáig, Afoa előreejtése miatt szabadrúgást kapott a Rebels, és a bedobással megint a Blues 22-eséhez kerültek: ebből azonban nem jöttek ki jól a hazaiak: a tolás után Phipps Vunának passzolt, aki kihasználta a réseket a védelemben, célt vitt, Cipriani pedig most sem hibázott: 17-8 26 perc után.

Az eredmény nem sokáig maradt ennyi: Brett kezdőrúgása után megszerezték a labdát a kékek, de kivitték a labdát: a Rebels ugyan előrerúgta a játékszert, de ezzel csak azt érték el, hogy a kékek fogója, Toeava indult meg. Nagy nehezen sikerült megállítani a Blues rohamát, viszont a lesen védekező Delve ellen büntetőt ítéltek: Brett most nem hibázott, a 25. percben 20-8-ra módosította az állást. A kezdés után máris megindult a Rebels akciója: Lipman szerezte meg a labdát, majd Ciprianin keresztül az eljutott Delve-hez, akit ugyan ki akartak húzni az oldalvonalon túlra, de még tudott passzolni Mitchellnek, aki bevitte a célt. Cipriani pedig most sem hibázott a jutalomrúgással. 20-17, mindössze egy perccel Brett büntetője után.

Brett hozhatta a labdát játékba, ez viszont valami pocsékul sikerült, a játékvezető tolongást ítélt ellenük. Ebben viszont a Rebels nem jeleskedett, így másodjára már a Blues jöhetett. Ranger hozta ki a labdát, és indított el egy ígéretes támadást: amelynek a végén Kainot vitték le szabálytalanul a földre: a megítélt büntetőrúgást Brett belövi a 31. percben. Az állás: 23-17. Ha már a rúgásoknál tartunk: Brett valami elképesztően pocsék napot fogott ki, a négy általa rúgott jutalomból csak egy ment be, valamint szintén négyszer rúghatott büntetőt: ennek legalább a fele bement, de valószínűleg ezért is hozták be a helyére a második félidőben McAlistert – neki kevesebbet kellett rúgnia, bár akkor is hibázott. Az angol Cipriani viszont mindig eredményesen végezte el a pontrúgásokat.Ez nem Brett napja volt

A hátralévő tíz perc nem hozott pontokat: viszont lehetett látni, hogy a Blues védelme egyre többet hibázik: a nagy elánú kezdés után alaposan leengedtek. A második félidőben azonban sikerült új erőre kapniuk: Cipriani kezdőrúgása után már Toeava indulhatott meg, a támadást csak szabálytalanul tudták megállítani a lázadók. Brett jött, és mellérúgta a büntetőt. A Rebels előrerúgta a labdát, majd újra jöhetett a Blues: Toeava ismét megindulhat, de hibáztak, így a Rebels jöhet tolongással, amely beomlott: a játékvezető Blake-t látta hibásnak: újra büntető, újra Brett, újra kihagyja, újra kirúgják az ausztrálok, újra támadást szerveznek a kékek. Blake megint keménykedett, viszont Matthewson nem engedte a labdát: a szabadrúgást Cipriani kirúgja oldalra. Ígéretes helyről dobhattak a vendégek, de Ciprianitól elszedte a labdát Stanley, akit nem is tudtak megállítani. 28-17 a 46. percben.

Ezután jött a Brett-McAlister csere. Utóbbi első labdaérintése egy felszabadító rúgás volt az 54. percben: a Rebels közel járt a célvonalhoz, de elvesztették a labdát. McAlister pedig remekül rúgta ki a félpályáig egy pattanással a labdát. A bedobásból viszont megindult a vendégcsapat: egy nagy lehetőség kínálkozott előttük egy jól összerakott támadás után: Stanley ugyan még próbálta szerelni, de Mitchell átfut a védelmen, Delve-hez került a labda, akit Toeava berántott a célterületre, a labdát viszont nem sikerült letenni. Egy tolongást viszont kaptak a célvonal előtt: ebből a Blues jött ki jobban: Ranger vihette előre a játékszert. Egy perc múlva, megint a hazaiak 22-sénél jöhetett bedobással a Rebels, de megint elvesztették a labdát.

A következő 10 perc a vendégeké volt: Cipriani a 65. percben egy szabálytalan Mealamu szerelés miatt büntetőt rúghatott, sikerrel. Majd a 69. percben öt pontosra csökkentette egy újabb büntetőjével az állást, és ekkor úgy tűnt, hogy a Rebels akár fordítani is tud. 28-23.

A 72. percben a Blues nem állt föl jól egy bedobáshoz, így a Rebels jöhetett szabadrúgással. A bedobás után ugyan a Blues szerezte meg a labdát, de Toeava elvesztette, igaz a Rebels se volt a helyzet magaslatán, Lipmant sikerült fejbe dobni, aki képtelen volt utána megfogni a labdát. McAlister szabadított fel: a labda átrepült a másik térfélre, ahol Mitchell kirúgja nagy nehezen.

Ekkor viszont jött a döntő perc: a bedobás után Boric tört be a 22-esen belülre, majd egy bal szélre játszott labdával Payne vitt egy célt. McAlister szélről jöhetett a jutalomrúgással, amely a kapufán pattant, de onnan kifelé hullott. A Rebelsen ekkor már lehetett látni, hogy számukra ennyi volt a mérkőzés: fejben már feladták a 72. perctől kezdve a találkozót, így a 78. percben a frissen beállt Munro tudott szinte őrizetlenül megindulni, majd Braidhez passzolt, aki bevitte a mérkőzés utolsó célját, McAlister pedig most nem hibázott: a végére tehát kialakult a végeredmény: 40-23.

Újra pár hír

Magnerstől a Superig: pár hír a hét közepére.

Az ulsteriekről volt szó a hét végén: korábbi hír velük kapcsolatban, hogy Adam D’Arcy szerződést hosszabbított az észak-ír csapattal, akikhez a rájátszásra már Stephen Ferris is visszatérhet, mivel rehabilitációja jól halad (a Leinster elleni mérkőzés félidejében egy vele készült interjút lehetett látni, ahogy otthon pihen: focizgat kertjében a kutyájával, valamint sokat x-boxozik – jó neki). A nagyobb probléma viszont az, hogy Trimble és Wallace kiesett a bevethetők sorából. Botha hétvégi sérülése viszont nem tűnik komolynak, a Connacht ellen játszhat is.Ferris: Az idei játéka a többiek teljesítményén is múlik

 

A Toulon szeretné megszerezni a Crusaderstől az új-zélandi Sonny Bill Williamset, 1,1 millió fontot lennének hajlandóak az üzletért áldozni. Williams az előző szezonban már játszott a francia csapatnál: 33 meccsen 30 pontot szerzett, azonban híreket lehet arról hallani, hogy egy új liga franchise-hez szerződtetnék majd le 2013-tól Brisbane-be. Utóbbi sport sem lesz ismeretlen számára, mivel a Kivik mezében is játszott már! A balhéiról is hírhedt center 2008-ben áttért a muzulmán vallásra, valamint nehézsúlyú boxolóként is a ringbe szokott szállni. Rá is lehet mondani, hogy nem egy egyszerű eset. A Toulon, bár legyőzte a Toulouse-t a legutóbbi Top14 fordulóban, azonban nagy bajba került a nem régen a csapathoz érkezett Gavin Henson, akit felfüggesztettek: sokat a miértről nem lehet tudni, de egyes híresztelések szerint verekedésbe keveredett a csapattársaival.SBW: ha még Toulonban lenne, lehet hogy Henson se keménykedett volna

 

Ha már SBW szóba került, érdemes megemlíteni, hogy Todd Blackadder nem aggódik a Crusaders jövője miatt: McCaw biztosan hosszabbít az új-zélandi szövetséggel, de Williams és Dan Carterért már jelentkeztek – az ő távozásukkal új embereket kellene a jövőben keresni mind a Crusadersbe, mint a válogatottba, amely csak otthon játszókat visz a mérkőzéseire. Blackadder bízik benne, hogy az ingadozókkal is, amilyen gyorsan csak lehet, hosszabbít a klub. A Crusaders a hétvégén idegenben nyert a legutóbbi fordulóban a Chiefs ellen 16-34-re.

 

Április 23-án Magyarország válogatottja Horvátországgal fog játszani Zánkán: aki tud, menjen és szurkoljon a Csodaszarvasoknak! Emellett nem csak értük lehet kell szorítani, hanem a magyar jégkorong válogatottnak is! Hajrá magyarok, hajrá Magyarország!

Nick Easter és a krikett

Sledgernek köszönhetően egy interjút fogok saját fordításban közölni, amely az angol válogatott nyolcasáról, Nick Easterről szól, aki nem ijed meg, ha krikettütőt adnak a kezébe. Eleinte gondoltam valami frappánsabb címre, de a Nick Easter, az ütős játékost a maga borzalmassága miatt elvetettem inkább. Az interjút, amit itt lehet olvasni a Wisden magazin online változata közölte le, március 18-án, illetve jelent meg nyomtatott formában, szintén ebben a hónapban. Ez a folyóirat a krikett elsőszámú folyóirata (de erről majd talán Sledger mesél a krikettblogon bővebben egyszer). A folytatás után a teljes cikk magyarul.

Nick Easter, az angol uniós rögbi válogatott nyolcasa, vezeti majd hazája csapatát a Grand Slamért vívott írek elleni mérkőzésen szombaton. Most arról beszél, miért szereti az ütőjátékosokat  nyomás alatt tartani szeszélyes dobásokkal, valamint hogy miért tartja az apját a krikett egyik hősének.

 

Amikor nagyon kicsi voltam, a krikett volt az elsőszámú sport számomra a Dulwich College Preparatory Schoolban, ha volt egy kis szabadidőnk, már szaladtunk is le a pályára.

A rögbi az egyetemen lépett a helyére, és a legutolsó alkalom, amikor játszottam, több mint 18 hónapja volt, amikor a Harlequins csapott össze a médiaválogatottal.

A legkorábbi emlékeim a krikettről a nyugat-indiaiak gyors támadásai a nyolcvanas évek végéről, amivel megsemmisítettek minket. Szerettem a játékosaikat, az olyan gyors dobók, mint Marshall és Ambrose a frászt hozták az angolokra.

Apám, John, jó karriert tudhatott magáénak: az Oxfordi Egyetem csapatában játszhatott,  valamint a Surrey 2nds-nél is szerepelt. Mesterhármast szerzett a Northamptonshire ellen, és sok neves ütő kapuját találta el, beleértve Garry Sobers-ét, amikor a Nyugat-Indiák ellen, illetve Barry Richards-ét, amikor a dél-afrikaiak ellen játszottak.

Apámat egyszer John Arlott úgy jellemezte, mint a leglassabb gyors dobójátékost a krikettben. Mint nyitó dobó, nagyon pontos volt, és mai napig mondja, hogy sosem dobott széleset. Ez viszont egyáltalán nem az a stílus, amit én képviselek a dobásaimmal. Próbálom mindig ledobni, amilyen gyorsan csak tudom, és aztán én jöhetek, mint ütőjátékos.Easter az említett Quins-média krikettmeccsen, mint ütőjátékos

Valahányszor kissé kiszámíthatatlan voltam és dobtam pár rövidet; apám nem volt boldog. Olyankor mindig emlékeztettem rá, hogy igenis odatettem magam a dobásaimba! Ezenkívül ő sokkal több volt, mint egy gyors dobó: nagyon precízen tudta irányítani a labdáit.

Az öcsém, Mark – aki jelenleg a Northampton Saintsban játszik – sokkal jobb volt, mint én, és sikere több is volt benne, a Dulwich College-ban szerzett pár száz pontot.

Mark volt a harmadik számú ütőjátékos: sok futást elért jó pár csapatban. Talán azért ment neki ez, mert sok gyors labdát dobtam neki régebben?

Mivel dobó vagyok és olyan játékosok a példaképeim, mint Wasim, Waqar vagy a nyugat-indiaiak négyese, sajnálom, hogy nincsenek többé fedetlen játékterek és hogy manapság meg van szabva, hogy hány magasra pattanó dobást hajthatsz végre.

Semmit sem kedvelek jobban, mint amikor az ütőjátékost ténylegesen nyomás alá helyezik, mint amilyen az Atherton és Donald közötti csata volt 1998-ban. Az ilyen izgalmas tesztmérkőzéseket szeretem a krikettben. Ilyeneket ma is lehet még látni, igaz jóval kevesebbet, mint korábban.

Úgy gondolom, hogy a játékszabályok manapság a dobók ellen vannak kissé. A sport talán túlságosan is az ütőjátékosoknak kedvez így.

Ma is próbálok meccseket nézni, amikor csak lehet, mint például a 2009-es Ashes sorozatot a Lord’s-ban. Amikor az angol válogatott meccsei ütköznek a rögbivel, akkor azért mindig vannak jó páran a srácok közt, akik a krikettet nézik.

Kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen is idegenbeli mérkőzésre elkísérni az angol krikett válogatottat: 1999-2000 számomra egy üres idény volt, amikor meg tudtam nézni a meccsüket Fokvárosban, ami óriási volt.

Az egyik vágyam, hogy a Barmy Army-val együtt követhessem a csapatot. Rajta van a halálom előtt elérendő dolgok listáján! A legtöbbjük már régóta várt arra, amit a legutóbbi Ashes-tornán megtapasztalt, és nagyon jó lenne csatlakozni hozzájuk!Ez csak egy látogatás során készült. Kétlem, hogy ilyen feladatot is vállalna.

El Clásico helyett

Az eredeti terveimben is az szerepelt, hogy ma este a Leinster-Ulster mérkőzést fogom megnézni: ez később módosult, de a streameknek köszönhetően maradt a Magners League mai rangadója: mindkét ír csapatnak kellett a győzelem a mai napon. A tabellát vezető Munster ma is nyert: továbbra is nagy előnnyel vezet, míg a harmadik Ospreys kikapott a Dragons otthonában (erre a mérkőzésre is kíváncsi lettem volna, de ember tervez…). Így a ma esti mérkőzésnek nagy tétje volt: az Ulster kicsit megléphetett volna a walesi csapattól, míg a Leinster felzárkózhatott volna rájuk, illetve a Bluest kicsit leszakíthatta magáról, hiszen mind a két csapanak 56-56 pontja volt a mérkőzést megelőzően. Ja, és hogy ma este játszott a Real meg a Barcelona? Őszintén szólva egy nyögvenyelős, izzadságszagú, muszáj meccs után, nem biztos, hogy kívánja még az ember a focit: inkább nézzük, mi történt ma, az igazi rangadón!

 

A múlt héten a két csapat a Heineken-kupában szerepelt mindkét csapat: a hazaipályán játszó Leinster továbbment, míg az Ulster kiesett.  A mérkőzésen két nagy hiányzó volt: Brian O’Driscoll és Stephen Ferris. Előbbi a mérkőzést a lelátóról tekintette meg, míg utóbbi műtétje után lábadozik (nem játszott Gordon D’Arcy sem – így legalább nem kell az ulsteri Adam D’Arcy-t és őt megkülönböztetnem egymástól). Az RDS-ben a hazaiak erőfölénye rögtön érvényesült: már a második percben megszerezték a vezetést Strauss révén: igaz az érdem Fitzgeraldé, akit nem fogtak kellőképp a védők, és a szélen meg tudott indulni. A nyolcadik percben hasonló akció játszódott le: Nacewa passzát Fitzgerald vitte be ezúttal a célterületre. Sexton azonban egyik jutalomrúgást sem értékesítette. A két cél közé még befért Humphreys büntetője, így nyolc perc után 10-3 volt az állás.

 

Hat perccel később a hazaiak támadtak megint: egy kicsit félresikerült tolás után egy hosszú passzal sikerül megjátszani Shane Horgant, aki újabb célt vitt, amely után Sexton berúgta a jutalomrúgást. A tizenharmadik percben 17-3. Humphreys a tizenhetedik percben rúgott távolról mellé egy büntetőt, majd nem sokkal később már  ők támadhattak: Trimble szélen nem tudta jól megjátszani a labdát, de az erőteljes támadás végén McAllistert már csak a célvonal előtt tudták szerelni. Szabálytalanul: Humphreys pedig berúgta a büntetőt: 17-6 a 21. percben.

Fitzgerald: sokat futott, sokat vitt

Két perccel később Cullen ejtett el egy labdát, és indult meg belőle a vendégcsapat: nagyon akarták az áttörést, de nem sikerült nekik: Adam D’Arcy pedig igazán közel járt hozzá. A Leinster tolonghatott a saját huszonkettesénél, ahonban összeomlottak, így Humphreys rúghatott ismét: 17-9 huszonnyolc perc után.

 

Fitzgeraldnál a következő támadásnál már figyeltek: Sexton remekül rúgta neki a labdát, de D’Arcy jött, és megszerezte azt: a két játékos pedig összeütközött: Fitzgeraldot ápolni kellett. A következő tíz percben mégis az ulsteriek vesztettek el két játékost: először Botha maradt a földön: le is kellett cserélni, majd Humphreys ütközött rosszul: innentől kezdve Pieenar állt a vendégeknél a labda mögé. Még Borha sérülése előtt szerelt durván Trimble: a kissé magas fogását a játékvezető nem vette észre, de a hazaiak elráncigálják onnan a vendégek tizennégyesét. A támadás egy büntetővel fejeződik be, amit Sexton értékesít a 33. percben: 20-9.

 

Hamarosan újra Fitzgerald indulhatott meg: kétszer sikerült a labdát előrerúgnia, így hatalmas területet nyert a Leinster: csak szabálytalanul állítják meg őket. A szabadrúgás utáni bedobást pedig az ötös és a célvonal között végezhették el. Wannenburg mindent megpróbált, hogy megállítsa a hazaiakat: jutalma nem maradt el: sárga lappal küldte ki Pascal Gauzerre, a játékvezető. A félidő végére emberhátrányba került az Ulster, ami meg is bosszulta magát: kialakult egy nyílt tolongás: a hazaiakat csak oldalra tudták tolni, akik bevitték a labdát: Van der Merwe célja után pedig a 36. percben jött Sexton és belőtte a jutalomrúgást: 27-9.

 

A félidő legvégén az Ulster megint egy támadással próbálkozott, ám nem sikerült a védelmet feltörni. Végül egy büntetőt kaptak, amit távolról Pieenar berúgott, így a szünetre 27-12-vel mentek a csapatok.

 

A második félidőben már lehetett látni, hogy az Ulster felszívta magát, és sokkal energikusabban fog játszani, míg a Leinster gyakorlatilag kibekkelte ellenük a következő negyven percet, igaz, a 44. percben Shane Horgan vitt még egy célt, Sexton pedig jól rúgott a két pontért: hogy aztán lecseréljék Cullennel és Nacewával együtt. 34-12.

A mesterhármashoz azért még a második félidőben is kellett volna tenni

A Sexton helyére beállt Madigan gyakorlatilag csak jó nagy felszabadító rúgásokat hajtott végre, míg az egyetlen második félidős hazai büntetőt McFadden lőtte mellé (messze volt azért a kaputól, ahonnan ellőtte). Az ötvenedik perctől a Leinster behúzta a kéziféket, és a védekezésre koncentrált: ez sikerült Trimble hiába próbálkozott szélen, nem tudott áttörni, majd a Duracell elemekkel rendelkező D’Arcy-t is megállították. Az 53. percben aztán Wannenburg végre megszerezte a vendégek célját, majd Pieenar berúgta a jutalomrúgást. 34-19.

 

D’Arcy és Humphreys sem maradt a végéig: utóbbi helyére állt be Paul Marshall, aki rögtön egy gyors büntető elvégzésével vétette észre magát: az önszöktetés remekül sikerült: a tízes vonal környékén érték utol: az ulsteri támadás itt lelassult, ráadásul Pieenar rosszul dobta szélre a labdát Gilroynak, így a hazaiak jöhettek. Az Ulster visszaszerezte a labdát, és újabb támadást indított melynek a végén a jobb oldalon Gilroy siklott át gyorsan két védő között és szerezte meg a csapat második célját, Pieenar pedig berúgta a jutalmat a legvégén, így lett 34-26.Adam D'Arcy: a csapat motorja volt ma Dublinban

 

Ja, az El Clásico 1-1 lett: két büntetőből szerzett gólt C. Ronaldo és Messi. Mit is mondtam az elején? Szerintem jobban jártam a rögbivel.

 

Pontszerzők: Strauss 1 cél (2. perc), Fitzgerald 1 cél (8. perc), Horgan 2 cél (13., 44. perc), Van der Merwe 1 cél (36. perc), Sexton 1 büntető (33. perc), 3 jutalomrúgás (15., 37., 46. perc), valamint Wannenburg 1 cél (53. perc), Gilroy 1 cél (75. perc), Humphreys 3 büntető (7., 21., 28. perc), Pieenar 1 büntető (40. perc), 2 jutalomrúgás (55., 76. perc)

 

A Magners League állása:

1. Munster, 20 meccs, 75 pont

2. Leinster, 20 meccs, 61 pont

3. Ulster, 20 meccs, 59 pont

4. Ospreys, 20 meccs, 58 pont

5. Blues, 19 meccs, 56 pont

6. Scarlets, 20 meccs, 52 pont

7. Dragons, 19 meccs, 44 pont

8. Edinburgh, 20 meccs, 39 pont

9. Connacht, 20 meccs, 39 pont

10. Treviso, 20 meccs, 34 pont

11. Glasgow, 20 meccs, 33 pont

12. Aironi, 20 meccs, 11 pont

Pár rövid hír délelőttre

Bevallom őszintén, hogy a HK beszámoló khm, kissé összedetlen volt: ezért elnézést kérek, csak kissé feltorlódtak a dolgok körülöttem, hab a tortán, hogy valamiért az új tűzróka csak a html szerkesztőt engedi használni, így a szerkesztés is kissé nehézkessé vált. OFF: amennyiben valaki tud erre valami megoldást, az kérem jelezze, mert így nagy káosz van a szerkesztési ablakban számomra ON. Most pedig következzen pár hír Új-Zélandtól Írországig.

Először nézzünk szét a Super Rugby háza táján! Jó hír lehet a Crusaders számára, hogy az IRB által háromszor is az év játékosának választott Richie McCaw felépülni látszik sérüléséből, és már játékra is alkalmas, igaz egyelőre a kispadon fog kezdeni a pénteki Chiefs elleni mérkőzésen. Az ellenfélnél is van egy visszatérő: Mils Muliaina egy hátsérülés miatt nem volt alkalmas a játékra már a harmadik forduló óta, most viszont a kezdőbe került.A vb-re már kutya baja se lesz

 

A Waratahs csapata jövőre elveszíti egyik fiatal játékosát, Kurtley Beale-t, aki a következő szezontól a Rebels-t erősíti két éven át. A fogóként is alkalmazható játékos elmondta, hogy a váltás ellenére idén még szeretne mindent megtenni a Tahs sikeréért. Pótlásként a helyére a már korábban leigazolt Ashley-Coopert lehet bevetni. A Waratahs következő mérkőzésén a Blues ellen Beale tízesként fog a pályára lépni, míg egy szintén fiatal játékos, Tom Kingston játszhat kezdőként szélsőként: a sérült Atieli Pakalani helyén mutatkozhat be a bajnokságban a tizenkilenc éves játékos.Beale a tavalyi és az idei jótékonysági Tahs mezt is viselhette: jövőre csak akkor ha megveszi

 

Befejezi a pályafutását a Munster játékosa, Alan Quinlan. A leváló 1996 óta erősíti az ír csapatot, akikkel gyakorlatilag klubszinten mindent megnyert: Heineken-kupát, Magners League-t, sőt idén még búcsúzóul egy Challenge-kupa sikert is kaphat emlékül. Az ír válogatottban 27-szer szerepelt, igaz, a 2009-es Hat Nemzetről már lemaradt: ebben az évben ugyanis a British & Irish Lions csapatában turnézott volna, de eltiltották három hónapra, mivel a Heineken kupa elődöntőjében a Leinster ellen, kis híján megvakította Leo Cullent.

Azért ők is tudnak

Tegnap előtt a ligarögbis blogon volt kint egy videó egy igazán kemény szerelésről: az ilyenek gyakoriak a tizenhárom fős játékban, de azért az uniósok is tudnak szerelni. Ezt bizonyította O’Driscoll a Munster ellen.

A munsteriek hátulról akartak indulni: Earls Denis Hurley-hez passzolta a labdát, de O’Driscoll jött, és borított. 0:12-től érdemes figyelni – sajnos visszajátszás nincs.

 

Negyeddöntők: negyedik rész

Jönnek, jönnek a hétvégi Heineken-kupa eredményei: a tippjeimmel erősen mellényúltam. Ezentúl sem szerencsés tehát, ha valaki az én véleményemre alapozza, hogy kire fogad. A régre visszanyúló nemzeti ellentétek köre volt ez: az angol-ír/észak-ír, illetve a katalán-francia és baszk-francia mérkőzések eredményeiről a hajtás után lehet olvasni.

Perpignan-Toulon: 29-25

A teltházas barcelonai mérkőzésen még a semleges nézők is a katalánoknak szurkoltak, és távoztak elégedetten a meccs után. A Toulon mégis 6-11-re vezetett az első félidő után, ez köszönhető volt Wilco rúgásainak, és George Smith céljának (a jutalmat nem rúgta be Wilkinson). A második játékrészben megrázta magát a hazai csapat: Porical rengeteg büntetője (8-at rúgott, öt ment be), valamint Plante és Freshwater célja révén a 73. percben 29-18-ra vezettek: hiába dobtak jobban, futottak többet a vendégek Wilkinson csak kétszer tudott büntetőt rúgni, amit igaz berúgott, de az ő hat pontjával szemben áll a hazaiak tizenöt pontja ugyanilyen szituációból. Az eredményen a Toulon csak a hosszabbításban tudott szépíteni: Cibray vitt célt, Wilco pedig jól rúgott. A Perpignan viszont egyelőre lemondhat Jerôme Schusterról, aki megsérült a mérkőzésen: egy hónapig nem nagyon fog pályára lépni.

Pontszerzők: Plante 1 cél (51. perc), Freshwater 1 cél (73. perc), Porical 5 büntető (30., 37., 42., 62., 68. perc), 2 jutalomrúgás (52., 74. perc), valamint: Smith 1 cél (39. perc), van Niekerk 1 cél (53. perc), Cibray 1 cél (80. perc), Wilkinson 2 büntető (3., 35. perc), 2 jutalomrúgás (54., 80. perc)

 

Leinster-Leicester Tigers: 17-10

A beharangozóban kiemeltem a cikk végén Nacewát és Sextont is, valamint, hogy bármit tesznek itt angol győzelem fog születni. Nos igen, a műszeren van mit finomítani: a két megnevezett úriember volt ugyanis a dublini mérkőzés kulcsa. A két fiatal tízes csatáját egyértelműen Sexton nyerte, aki négyszer rúgta a labdát a póznák közé, míg Flood csak kétszer. Egy-egy célt vitt mind a két csapat: Nacewa a 48. percben tette le a labdát a célterületen (igaz, utána Sexton nem rúgta be a jutalmat), míg az angolokat a kínos vereségtől (17-3 volt az állás a 73. percben) megmentendő, Hawkins a 76. percben vitt egy célt. A 2009-es döntő megismétlődött: újra a Leinster nyert.

Pontszerzők: Nacewa 1 cél (48. perc), Sexton 4 büntető (3., 15., 36., 73. perc), valamint Hawkins 1 cél (76. perc), Flood, 1 büntető (5. perc), 1 jutalomrúgás (77. perc)

 

Northampton Saints-Ulster: 23-13

Ilyen feltámadásról talán nem is álmodtak az mk Stadion nézői, akik a félidőben az ulsteri 10-13-as vezetést látták. Igaz, az első pontokat a hazaiak szerezték: Tonga’uiha a második percben célt szerzett, Myler pedig berúgta a jutalomrúgást. Innentől kezdve azonban Ian Humphreys és az ulsteriek félideje következett, igaz a 40. percben még egy Myler büntető belefért: ezzel lett 10-13. A második félidőre már azonban nem maradt a vendégek puskaporából: Dickson egy lendületes hazai támadás után az 54. percben célt vitt: ezzel megfordította az eredményt: 18-13. Myler pedig újra jött és rúgott: az 1000. pontját szerezte meg a Saints színeiben. A hazaiak a Premiershipben is jól állnak: történjék bármi az elődöntőben, (vagy a döntőben, ha továbbjutnak és nyernek – vagy nem) valószínű, hogy jövőre is a Heineken-kupában indulhatnak.

Pontszerzők: Tonga’uiha 1 cél (2. perc), Dickson 1 cél (54. perc), Myler 3 büntető (40., 48., 64. perc), 2 jutalomrúgás (3., 56. perc), valamint Trimble 1 cél (32. perc), Humphreys 2 büntető (6., 14. perc), 1 jutalomrúgás (33. perc)

Biarritz-Toulouse: 20-27

Szegény baszkok megint kikaptak, pedig a nagyszerűen felzárkóztak, és hosszabbításra is tolták a mérkőzést, ahol azonban a 97. percben minden szétfoszlott. A sűrű eső ellenére a hazai csapat felállt a padlóról: az első félidőben egy pontot sem szereztek, míg a tavalyi HK bajnok 17-et: Heymans és Medard is vitt célt, míg Bezy és Skerla felváltva rúgták a jutalmakat, valamint utóbbi még büntetőt is vállalt. A második játékrészben jött Yachvili, aki a rendes játékidőben 4 büntetőt rúgott. Az egyenlítés a 78. percben következett: a fidzsi szélső, Bolakoro, aki még az első félidőben Medard célja előtt hibázott hatalmasat, most lecsapott egy előre rúgott labdára és egalizált. Ekkor már bánkódhattak a szurkolók, hogy Yachvili kihagyta a jutalomrúgást. A hosszabbításben Skerla büntetőjére Yachvili még válaszolt, ám pont ő volt az, aki a 97. percben akarta egy felszabadító rúgás következtében előrerúgni a labdát: ekkor jött Yannick Nyanga, aki eldöntötte a mérkőzést.

Pontszerzők: Bolakoro 1 cél (78. perc), Yachvili 5 büntető (41., 46., 57., 68., 97. perc), valamint Heymans 1 cél (15. perc), Medard 1 cél (25. perc), Nyanga 1 cél (97. perc), Skrela 2 büntető (36., 82. perc), 2 jutalomrúgás (15., 98. oerc), Bezy 1 jutalomrúgás (25. perc)

 

Negyeddöntők: harmadik rész

Először kezdjük a Challenge-kupa eredményeivel, amelyek időrendben is előbb zajlottak le, mint az “uniós rögbi BL-jének” meccsei. A tippjeim itt bejöttek egész nagy százalékkal, nem úgy, mint a Heineken-kupa esetében. A hajtás után kiderülnek a négy, hétvégi negyeddöntő eredménye.

 

La Rochelle-Clermont: 13-23

Itt a tippem helyesnek bizonyult: a Top14 egyik szimpatikus, de kiesőjelölt alakulata simán kikapott a tabella elején helyet foglaló Clermonttól. A pénteki mérkőzésen a hazaiak a második félidő közepéig igen jól tartották magukat 13-13-ig, azonban innentől kezdve nem bírták: az utolsó tizenöt percben a Clermont tíz pontot rájuk számolt: a fidzsi szélső Murimurivalu vitt egy célt a 71. percben, majd a jutalomrúgást, majd még egy büntetőt berúgta Jones, így a végén már nem volt esélye a hazaiaknak. A La Rochelle összes pontját a dél-afrikai Greg Goosen szerezte.

Pontszerzők: Goosen 1 cél (63. perc), 1 büntető (7., 17. perc), 1 jutalomrúgás (65. perc), valamint: Rougerie 1 cél (12. perc), Murimurivalu 1 cél (71.perc), James 3 büntető (3., 28., 76. perc), 2 jutalomrógás (13., 73. perc)Goosen: nagy teherbírás, de önmaga kevés volt

 

Stade Francais-Montpellier: 32-28

Dimitri Pelo és Benoit Paillaugue az első negyedórában 0-16-os vezetést hozott össze a vendégeknek, amelynek a sokkjából a párizsiak azért sikeresen felébredtek:  a sikeres áttörések és futások révén megrázták magukat: a félidőben 12-19 volt az állás. Az 55. percben a Stade Francais a vendégek célterülete előtti tolongás során bevitte a labdát a célvonalon túlra: ezzel a megítélt büntető céllal, valamint a jutalomrúgással a hazaiak egalizáltak. Tíz perc alatt pedig átvették a vezetést,  bár  a 63. percben a vendégek még feljöttek egy pontra Lagarde révén, de Beauxis büntetője meghozta a továbbjutást.

 

Pontszerzők: Southwell 1 cél (26. perc), Palmer 1 cél (29. perc), büntető cél (55. perc), Burban 1 cél (57. perc), Beauxis 2 büntető (50., 67. perc), 2 jutalomrúgás (55., 59. perc), Dupuy (27. perc), valamint Pelo 1 cél (8. perc), Paillaugue 3 büntető (7., 12., 21. perc) 1 jutalomrúgás (9. perc), Lagarde  4 büntető (35., 48., 60., 63. perc)

 

 

Brive-Munster: 37-42

Aki kilátogatott a meleg, napos időben lejátszott mérkőzésre (igen, azok közül kevesen tudnák ezt elolvasni magyarul) az nagyszerű mérkőzést láthatott kilenc céllal! Az első célra az első percig kellett várni: Howlett tette le a labdát a célterületen, majd őt követte három perc múlva Earls. O’Gara viszont csak az első jutalomrúgást lőtte be: 0-12. A Brive Uys és Estebanez céljával rögtön válaszolt, és Belie is jól rúgott mindkétszer, valamint utóbbi még egy büntetőt is jegyzett, át is vették a vezetést. A kiegyenlített küzdelemnek az 50. percben lett vége, amikor Stringer szerzett célt: a következtő húsz percben a Munster megnyugtató előnyt szerzett, úgy tűnt simán behúzzák a mérkőzést, de a Brive a végén még szépített az eredményen: Palisson és Perry célja után Belie megint jól értékesített, így lett a vége 37-42.

Pontszerzők: Uys 1 cél (17. perc), Estebanez 1 cél (20. perc), Palisson 1 cél (69. perc), Perry 1 cél (79. perc), Belie 3 büntető (10., 36., 44. perc), 4 jutalomrúgás (18., 21., 70., 79. perc), valamint Howlett 2 cél (1., 22. perc), Earls 2 cél (4. perc, 46. perc), Stringer 1 cél (50. perc), O’Gara 3 büntető (54., 65., 68. perc), 4 jutalomrúgás (2., 23., 48., 51. perc)

 

Harlequins-London Wasps: 32-22

A sok sérült miatt a két csapat kissé tartalékosan állt fel, azonban a Quins a vártnál kicsit könnyebben hozta a kötelezőt otthon. A Munster kezdése tetszhetett a hazaiaknak, akik mintegy azt lemásolva szerezték meg a vezetést: Danny Care egy perc után vitt egy célt, majd jött Fa’asavalu 3 perc múlva a a saját céljával. A hazaiak ezzel be is fejezték a célgyártás, ellenben a vendégek hármat is vittek. Ez azonban kevés volt: ha a mérkőzés folyamán Nick Evans cipőjéhez ért a labda, az mindig a két pózna közé repült: a vendégek a két büntetőjükből egyet sem tudtak értékesíteni, míg Evans rúgásaival 22 pontot szedett össze. A Quins 2001-ben és 2004-ben megnyerte a Challenge-kupát. A döntőbe jutásért a Munsteren kell majd továbblépniük: ami a rúgásokat illeti, az elődöntőben úgy látszik azokkal nem lesz baj.

Pontszerzők: Care 1 cél (1. perc), Fa’asavalu 1 cél (4. perc), Evans 1 dropgól (75. perc), 5 büntető (28., 35., 40., 46., 59. perc), 2 jutalomrúgás (2., 5. perc), valamint Jewell 1 cél (11. perc), Lindsay 1 cél (50. perc), Houghton 1 cél (72. perc), Walder 1 dropgól (23. perc), 2 jutalomrúgás (12., 50. perc)

Evans: szombaton a rúgások csak róla szóltak