2012. augusztus havi bejegyzések

Rögbi az olimpián: volt, lesz – és már van

Forrás: www.rio2016.comIdőrendileg nem állja meg a helyét a cím, de mivel a londoni játékok véget értek, nyugodtan lehet jelenidőben beszélni arról, hogy a rögbi ismét olimpiai sportág! Igaz nem az uniós, hanem a hetes, amely egyéb játékokon (Világ, Nemzetközösségi) már megmutatta magát. Ennek is örülni kell: hogy ki fog játszani, és ki fogja nézni a meccseket, az jó kérdés: de hogy ezt eldöntsük, még van négy évünk: ha esetleg lehet választani a férfi 2000 méteres evezés, a női gyeplabda csoportmeccs vagy épp a hetes között, valószínű, hogy én a legutóbbit fogom választani (és szerintem lesznek még így páran). A hajtás után pedig nézzük kutyafuttában, hogy miként létezett vagy fog létezni a rögbi az olimpiákon!

 

Ki más lehetett volna a legnagyobb név a rögbi mellett, mint Coubertin báró! Azon kívül, hogy megszervezte, vezette a NOB-ot, még a francia rögbi hőskorában is hatalmas szerepet játszott: általában játékvezetőként vette ki részét a meccsekből. Ezért talán nem is véletlen, hogy a második, újkori játékokon már az uniós rögbi szerepelt a sportok között. Nagy tolongás a válogatottak közt nem volt a szereplésért (ez a későbbiekben is igaz volt…): Angliát a Moseley Wanderers képviselte, Németországot a Frakfurt SC (jelenleg a Heidelberg mellett a másik profi rögbiklub németföldön!), míg a házigazdákat az USFSA nevű szervezet képviselte. Utóbbi fogta össze a századfordulón a francia sportokat, mintegy ősszervezetként. A létrehozásában persze, hogy volt szerepe Pierre de Coubertinnek is.

 

A korabeli pontszerzési lehetőségek és azok értékeinek ismertetésétől most eltekintek (majd egy későbbi posztban biztosan lesz még róla szó), inkább nézzük, az eredményeket: a németek kikaptak a franciáktól, akik az angolokat is legyőzték. Bronzérmet nem osztottak, így a vége így nézett ki: Franciaország – olimpiai bajnok, Anglia, Németország – megosztott második hely. Az 1904-es, kissé botrányos st. louis-i olimpiát a rögbi kihagyta, de Londonban négy év múlva ismét játszhattak a csapatok az aranyéremért. A résztvevők száma ismét csökkent: a franciák visszaléptek, a németek nem jelentkeztek. A kínos helyzetet az ausztrálok (az Ausztrálázsia névre hallgató ausztrál-új-zélandi csapatban kaptak helyet) oldották meg, akik éppen túráztak a Brit-szigeteken. Az angolok ellenük kiállították a cornwalliakat, akiket a wallaby-k szépen el is tángáltak, és bezsebelték az aranyérmet. Maga a túra is jól sikerült a sárga mezeseknek: 31 meccsből 25-öt megnyertek, ötön kaptak ki, és csak egyszer játszottak döntetlent.

Jelenet az 1900-as francia-német meccsről. Megjegyzés: a Frankfurt azóta is vörös-fekete sávos mezben játszik – forrás: en.wikipedia.com

 

Stockholmból ismét hiányzott a rögbi (miközben a kötélhúzás és a helyből magasugrás jelen volt), közben volt még egy háború is, úgyhogy csak Antwerpenben lehetett az olimpikonok között rögbiseket találni. Igaz, megint csak két csapat küzdött meg az aranyért: az angolok a szezon kezdete miatt nem akartak elindulni, a csehszlovákok és románok pedig Antwerpenben léptek vissza, így maradtak a franciák, és az amerikai egyetemi válogatott, utóbbiak meglepetésre 8-0-ra legyőzték a korábbi bajnokot. Eddig az egy olimpia kihagyással működő rendszer felborult: négy év múlva ismét játszhattak Párizsban az aranyéremért a válogatottak. Az amerikaiak új csapatot küldtek, hogy védjék meg címüket. Volt még két másik induló: Románia és a házigazdák.

Az antwerpeni győztes amerikaiak – forrás: http://www.rugbyfootballhistory.com


Szomszédainkról feledkezzünk meg, őket elverték, mint jég a határt, így a bronzzal vigasztalódhattak. A franciák számára ezúttal pedig nem Lotharingia, hanem Antwerpen miatt lángolt fel a visszacsapás vágya. A nézők nem fogadták kegyeikbe a címvédőket, szidták, dobálták őket, de hiába: a pályán ismét az amerikaiak voltak a jobbak. Ebbe nem nyugodott bele a nézősereg, akik a lefújás után elözönlötték a pályát: a rendbontás miatt a díjátadó ceremóniát is rendőri felügyelet mellett kellett levezényelni. Ez persze nem tett jót a rögbinek: amelyet ezután kizártak az olimpiáról, de nem tűnt el nyomtalanul onnan.

Archív filmhíradó részlet az 1924-es döntőről – ha valakit zavar a kortárs zene, tegyen be alá valamilyen korabeli némafilmes klimpírozást

 

Magyarországon kevéssé ismert tény, hogy a moszkvai és a los angelesi olimpia mellett a montréáli játékokról is több ország maradt távol. 22 afrikai ország és Guayana így tiltakozott azért, mert Új-Zélandot a NOB nem zárta ki a játékokról. Az ok pedig innentől már kikövetkeztethető. Dél-Afrika az apartheid miatt 1964 óta nem lehetett ott a játékokon, és a többi sportágban is büdös gyereknek számított belpolitikája miatt. 1976-ban az All Blacks pedig Dél-Afrikában turnézott, igaz kevés sikerrel: négy meccsből csak egyet nyertek meg a Boks ellen. Emellett a botrány mellett a rögbi még próbálkozott a visszatéréssel, még 1988-ban is, de hiába. Végül 2009-ben Jonah Lomu, Lawrence Dallaglio és Waisale Serevi (korábbi kiváló fidzsi hetes játékos – még az NSO is írt a visszavonulásáról!) támogatásával Koppenhágában a 121. NOB találkozón nemcsak az dőlt el, hogy Rio de Janeiro rendezhet olimpiát 2016-ban, hanem az is, hogy a rögbi, igaz hetes kódban, de visszatér az olimpiára!

Az 1976-os túrán az All Blacks és a Boks először Durbanben csapott össze július 24-én. Akkor Germishuys és Krantz céljával győztek a hazaiak


A szervezés, valamint a lebonyolítás nem egyszerű folyamat, azonban a világjátékok nevű sorozat, melyet a NOB is támogat gyakran volt temetője régi olimpiai sportoknak (pl. kötélhúzás) vagy épp melegágya leendőeknek (pl.: trambulin, triatlon). 2001 óta a hetes rögbi a világjátékokon is jelen van, így az ottani lebonyolítás szolgálhat példaként a riói olimpia számára, igaz ott csak a férfiak számára írták ki a tornát. Ahol egyelőre csak a rendező országnak biztosa a helye. A többi válogatott sorsáról egy előzetes selejtező rendszer fog dönteni, valamint a 2014-15-ös szezon hetes rögbi világsorozata (hetesben a válogatottak turnéznak városról városra, és az év végén derül ki, hogy ki az összetett győztes).

 

Hogy ki lehet még ott az kérdéses, bár a férfiaknál sem olyan egyértelmű ez, mintha uniós vagy épp ligarögbiről lenne szó: az olimpiára a kicsit gyengébb tizenötös vagy tizenhármas válogatottal rendelkezők is kijuthatnak (Kenya), a végső győzelemre pedig akár az óceániai szigetállamok is esélyesek. Azt azonban, hogy ki veszi majd komolyan, még nehezebb megjósolni. Rio de Janeiroban augusztusban rendezik meg a játékokat, amikor a Négy Nemzet éppen a közepénél fog járni, valamint a francia bajnokság első fordulóira is sor kerül. A klubok, válogatottak nem biztos, hogy szívesen megválnának játékosaiktól, akiknek ellenben nagy szó lenne, ha egyáltalán az olimpián, hetes kódban pályára léphetnek. Én nem tartom kizártnak, hogy a válogatottból kimaradó dél-afrikai, új-zélandi és ausztrál játékosok megtesznek majd mindent azért, hogy az olimpiával kicsit feljebb srófolják majd piaci értéküket: és még akkor nem volt szó a ligarögbisekről, akik között szintén lesz majd néhány jelentkező az olimpiai válogatottakba: ki tudja, még lehet, hogy SBW is ott fog kikötni…

Akik ismerik a hetest túl jó véleménnyel nincsenek róla, de még többen vannak, akik nem is hallottak róla: szerencsére az IRB a saját Youtube csatornájára mindig tölt fel népszerűsítő videókat: íme az egyik rész a lelátói hangulatról

 

Nőknél még lazább a mezőny: itt a nagy rögbis múlttal nem rendelkező országok is esélyesek az olimpiai szereplésre: épp ezért is lehet hallani gyakran a televízióban, ha a rögbiről van szó, hogy Magyarország bizony kijuthat hetes rögbiben az olimpiára! Ezt a magyar válogatott európai eredményei is igazolják: így mindenképpen érdemes a mieinknek szorítani a selejtezők során!

Reklámok

Miért kell, hogy sírj Argentína?

A hosszú szünet alatt elkezdődött az első The Rugby Championship névre hallgató Három Nemzet, melynek idén már Argentína is tagja. Ha az elnevezést nézzük, nem értem miért kellett a magyarra eléggé bután fordítható (Rögbi Bajnokság – na ez aztán…) elnevezést adni a tornának, miért nem lett inkább Quad vagy Four Nations az egészből (kétlem, hogy a ligarögbisek tiltakoztak volna). Persze csak a tolongás blog miatt egy egész PR osztály nem fog éjszakákat átdolgozni, hogy Magyarországon is jól lehessen fordítani a nagyszabású sportesemény nevét. Ezért szeretném leszögezni, most az elején, hogy bármennyire is pontatlan és helytelen, én maradok a Négy Nemzet elnevezésnél, ha magyarul hozom szóba a tornát.

 

A későbbi félreértések elkerülését remélem ezzel megakadályoztam, ellenben egy egész bejegyzés mégsem szólhat erről: inkább essen szó az új belépőről, az argentinokról, akik kissé skizofrén módon viszonyulnak az új megmérettetéshez: egyrészről örülnek nagyon sokan, hiszen ez hatalmas megtiszteltetés és előrelépés lehet a dél-amerikai rögbinek, másrészt a főleg Európában játszó játékosok nem igazán örülnek, hogy a fáradalmak után még az All Blacks rohamait is megállítsák a téli Eden Parkban. Pro és kontra a hajtás után.

 

Érdemesebb talán a negatívumokkal kezdeni, hogy kicsit napfényesebb legyen a bejegyzés vége. A legfontosabb tény talán az a pumákkal, hogy bizony a csapat gerince kiöregszik lassan, erre világított rá Juan Martin Hernandez, aki szintén már harminc fölött van. A sikergeneráció még meg tud küzdeni a három nagy déli válogatottal, és talán nem is omlik össze lelkileg, ha az új-zélandiak átgázolnak rajtuk, de a fiatalok számára lehet, hogy ez a magabiztosság elvesztésével járna. Ráadásul nem lehet tudni, hogy a főleg Franciaországban játszó újabb generáció fel tud-e nőni Roncero és társai örökségéhez. Juan Martin Fernandez Lobbe mást emelt ki: ahelyett, hogy az argentin játékosok valahol a riviérán edzőtáboroznának csapatukkal, vagy épp a bikinis lányokat néznék, ehelyett a déli télben kell Will Geniát és társait figyelni. Akik ráadásul még jobb formában is lehetnek, mivel a Super Rugby csak most ért véget, míg Európában már júniusban lehúzták a rolót. Hiába voltak tesztmeccsek, a formát nem biztos, hogy fenn tudták tartani a pumáknál.

A pumák még 1985-ben játszottak 21-21-et az All Blacks-szel: azóta csak a fekete mezesek győztek – a hat perces videó erre a döntetlenre végződött találkozóra emlékszik (spanyol nyeltvudás igencsak ajánlott)

 

További hátrány lehet, hogy a Super Rugby befejeződött, a Top14 pedig már elkezdődött, így néhány játékosnak külön engedéllyel kell játszania a válogatottban. A játékosok számára a távolság is megterhelő lehet. Ezt a szempontot a pumák szakvezetője, Santiago Phelan emelte ki: a több ezer kilométeres repülőutak és az időeltolódás megszokása sem lehet egyszerű a játékosoknak, akiknek pár nap múlva vissza vagy épp tovább kell utazniuk. Utolsó szempontként pedig a válogatott erősségét lehet felhozni: ugyan az argentin válogatott világklasszis, az IRB rangsorai alapján igencsak le van maradva a déliektől (2007-ben voltak dobogósak a vb után a ranglistán). A Három Nemzet válogatottjai ellen is finoman szólva siralmasak: egyedül Ausztráliát sikerült négyszer legyőzniük, de az All Blacks és a Boks ellen is nyeretlenek. Előbbiek ellen még a nyolcvanas években sikerült egy ikszet összehozni, a Springboks ellen pedig most hétvégén sikerült remizni: tizennégy meccs után…

 

Persze, ha ezeket a szempontokat néznék csak Argentínában, akkor jó magyar szokás szerint lehetne menni a kocsmába siránkozni, hogy hát mi ehhez nem vagyunk jók/a többiek erősebbek. Milyen pozitívumokkal járhat a pumák szereplése? Igaz, hogy a nyitómeccsen nagyon simán elverték a dél-afrikaiak Fokvárosban az újoncokat, de szombaton 16-16-ra hozták a meccset a kék-fehér mezesek Mendozában: azonnali eredményeket nem lehet várni – de az olaszok Hat Nemzetes szereplésével párhuzamba állítva az argentinokét, bizony itt is látható lesz majd a fejlődés. Az argentinok erősségét az is mutatja, hogy a dél-amerikai nemzetek számára kiírt kupát eddig egyszer nem ők nyerték meg (1981: Uruguay – akik viszont jó eséllyel pályázhatnak az örök második szerepére), az argentin B válogatott, a jaguárok pedig az IRB Nations Cup élmezőnyéhez tartoznak (igaz, nyerni már régen sikerült nekik). A következő lépcsőfok délen pedig a Három Nemzet volt, amit ki kellett használnia az argentinoknak. Bár sokat kell utazni, az otthon szereplő játékosok számára sem mindegy, hogy kik ellen játszanak: ezzel a saját karrierjük útját építhetik.

Győzni ugyan nem tudtak, de a Boks elleni iksz így is nagy fegyvertény az argentinoknak

 

Nem is beszélve még a különböző bevételekről: az argentin cégek reklámjait millióan láthatják a meccseken, és a stadionokban is teltház várható: Dan Carter, Rocky Elsom vagy akár Bryan Habana eddig nem igazán volt gyakori vendég az amerikai kontinens stadionjaiban: most évente egyszer lehet őket testközelből is látni, nemcsak a tévé képernyőjén keresztül. Ez még a régió szurkolói számára is jó: az uruguay-i és chilei szurkolók támogatják a szomszédaikat (még ha a történelemben bizony volt a három országnak konfliktusa egymással), hiszen a megtiszteltetés, hogy a Három Nemzeten Négy Nemzeten szerepelhet egy dél-amerikai válogatott, az a kontinens rögbije számára is előrelépés.

 

Ha pedig a mostani táblára nézünk: az argentinoknak van két pontjuk, míg a címvédő ausztrálok 0 ponttal állnak, miután mindkét meccsüket elvesztették a Bledisloe-kupáért: az utolsón még javíthatnak, de erre jómagam kevés esélyt látok. Tekintve, hogy 22-0 lett a második mérkőzés eredménye, a wallaby-knak fejben kellene valami megoldást találni. A Bledisloe-kupáért játszott meccseken eddig csak az All Blacks nullázta le a másikat, legutoljára 1962-ben…