2011. március havi bejegyzések

Néha a legnagyobbak is hibáznak

Ma csak két videóval jelentkezek, ahogy Martin Castrogiovanni mér el egy csomagot a Bath-Leicester mérkőzésen tavaly:

 

Na azért tud ő, ha akar

Reklámok

Pár átigazolás innen-onnan

A jövő évi játékoskeretek kialakítása már megkezdődött: most nézzünk pár, a Super Rugby-t érintő átigazolást!

 

Cooper: méghogy nem a nők mozgatják a világotA hétvégén játszották a Brumbies-Waratahs mérkőzést, ahol a Waratahs győzött 22-29-re riválisa fölött. A Brumbies ráadásul elveszti a következő szezontól Adam Ashley-Coopert, aki csatlakozik a nagy ellenséghez, a syndney-i illetőségű Waratahs-hoz. A fullback magánéleti okokra hivatkozott a távozást illetően.: barátnője ugyanis sydney-i, így eddig kénytelen volt a pár utazni a főváros és Ausztrália legnagyobb városa között, ha találkozni szerettek volna. A canberrai Brumbies csapata csalódott a távozás miatt, mivel jó szerződéstervezettel próbálták volna maradásra bírni Ashley-Coopert, aki az új csapatában egy nagyon erős háromnegyedbe kerül. A Brumbies csapatát 2005 óta erősíti: ebben az évben mutatkozhatott be az ausztrál válogatottban, ahol összesen 51 mérkőzésen léphetett pályára.

 

Az új-zélandi Chiefsből a francia Clermontba igazol Sitiveni Sivivatu. A fidzsi születésű, de az All Blacksban játszó szélsőnek a szerződtetését ugyanaz az ügynökség intézte el, amelyik korábban John Afoát is az Ulsterhez juttatta. Másik Európába távozó a Western Force-ból a Harlequinsbe tartó Tim Fairbrother. Az új kihívásokra vágyó sarkazó helyzete különleges: új-zélandi születésű, játszott is az új-zélandi U-21-es válogatottban, de egyik nagyapja révén behívhatják az angol vagy az ausztrál válogatottba is! Egyelőre azonban a jelenlegi csapatára koncentrál, igaz a Force 51-16-ra kikapott az utolsó fordulóban a Stormerstől, de Fairbrother bízik a jó folytatásban.

Matt Berquist: ha kell rúgni is tud

A Super Rugby harmadik országából, Dél-Afrikából is távozik jövőre egy játékos: a Natal Sharks második sorosát, Steven Sykest leigazolta a Leinster három évre. Mivel Sykes eddig csak az Emerging Springbokban játszott, így lehetősége lesz az ír szövetségnek, hogy behívja a válogatottba. Nehéz döntést hozott a váltással a Sharks stabilan kezdő játékosa, de ő is új kihívásokra vágyik. A Leinster leigazolta továbbá a Connachtból Jamie Hagant, illetve még egy Super Rugby játékoshoz jutottak hozzá: Matt Berquistet egy évre szerződtették a Crusaderstől: utóbbi elismerte, hogy már szeretett volna Európában is játszani.

A beharangozott forduló eredményei

A péntek estére tervezett programjaim fele részben sikerült:ek a magyar válogatott nagy zakóját nem néztem, ellenben a Munster meccsének a végéig próbáltam rendes streamet szerezni: sajnos, ahonnan írok, és nézem a meccseket, itt a SopCast le van tiltva így várhattam a normális streamre. Ez igaz volt a többi, hét végi meccsre is. A magyar sportcsatornákon sajnos a rögbi mostohán van kezelve: maximum Hat Nemzet, Heineken-kupa, világbajnokság, és angol ligarögbi. látható a képernyőn Még a Népsport anyján, az NSO-n is meglepően kevés a cikkek száma. Megértem: a rögbi hazánkban nem a legnépszerűbb sportok egyike, a magyar rögbi még mindig a feltörekvő sportok közé tartozik. Hovatovább azt is elismerem, hogy az általam nem sokra tartott amerikai “foci” is népszerűbb (a rugby footballban és az association footballban a labdát lábbal továbbítják, előbbiben pedig előre csak rúgni lehet, valamint az amerikaiak touchdownja se igazi touch down, de mindegy). De talán azt mégiscsak túlzásnak tartom, hogy az NFL-ről illetve még a magyar amerika foci bajnokságról is gyakrabban vannak hírek, a sportcsatornákon Faragó Richárd végre közvetítheti kedvenc sportját, valamint még az NCAA mérkőzéseit is lehet figyelni. Ehhez képest a rögbi lefedettsége körülbelül a vitorlázás vagy a curling szintjét éri el.: pedig ettől azért többre érdemes sport Na jó, ha el lennénk látva rendesen eredményekkel, hírekkel, akkor nem kellene blogot írni ugyebár.

 

A nagy sirámok helyett inkább eredmények:

 

Cardiff Blues-Munster: 15-16

A Munster megtörte rossz sorozatát a Blues ellen idegenben: a meccs elején bevitt cél és O’Gara rúgásai elégnek bizonyultak, bár Leigh Halfpenny bevágott azért négy büntetőt, sőt félidőben még a hazai csapat ment eggyel. A második félidőben az 54. percben egy droppal átvette a vezetést  a Blues, de a 61. percben jött újra O’Gara, és eldöntötte a mérkőzést.

Pontszerzők: Halfpenny: 4 büntető (2., 18., 34., 40. perc), Parks 1 dropgól (54. perc), valamint: James Coughlan 1 cél (14. perc), O’Gara 1 jutalomrúgás (15. perc), 3 büntető (20., 25., 61. perc)

 

Glasgow Warriors-Ulster: 19-22

A dél-afriRuan Pienaar egyértelműen a meccs legjobbja voltkai Ruan Pienaar nagy napja: az Ulster összes pontját ő szerezte. A skótok próbáltak lépést tartani az írekkel odahaza: sőt a félidő után még vezettek is 13-9-re, azonban a végén már csak az egyenlítés jött össze nekik. A 77. percben a csereként beállt Weir egalizált, ám a 80. percben jött ismét Pienaar, és belőtte a büntetőjét.

Pontszerzők: Grant 1 cél (59. perc), Jackson 1 jutalomrúgás (59. perc), 3 büntető (9., 49., 64. perc), Weir 1 büntető (77. perc), valamint Ruan Pienaar 1 cél (69. perc), 1 jutalomrúgás (70. perc), 5 büntető (13., 25., 40., 75., 80. perc)

 

Aironi-Connacht 25-13

A forduló meglepetése, hogy az olasz csapat megszerezte első győzelmét! Vendéggyőzelemre tippeltek szerintem nagyon sokan (én is), de az Aironi viszonylag simán verte otthon a leggyengébb ír csapatot. Rögtön két céllal indítottak, amely már eléggé meggyőzően vezettek 21 percnyi játék után: a Connacht egyszer sem tudta átvenni a vezetést. A tabellán a győzelme ellenére az Aironi utolsó, az előtte álló Glasgowtól 18 ponttal van lemaradva: egyelőre erre a történelmi győzelemre fognak emlékezni.

Pontszerzők: Robertson 1 cél (7. perc), Krause 1 cél (21. perc), Demas 1 cél (63. perc), Tebaldi 2 jutalomrúgás (7., 21. perc), 1 büntető (43. perc), Marshall 1 dropgól (48. perc), valamint Ofisa 1 cél (33. perc), Keatley 1 jutalomrúgás (33. perc), 2 büntető (11., 49. perc)

 

Edinburgh-Ospreys 23-16

Idén először győzött le walesi ellenfelet az Edinburgh, ám az első félidőben még egyáltalán nem volt biztos, hogy győznek: az Ospreys a 33. percben 3-13-ra vezetett. Tim Visserék azonban beindultak ezután, és megnyerték a meccset. A walesiek a második félidőben már csak egy büntetőből tudtak pontot szerezni, míg a skótok Visser révén célt is vittek. Az Ospreys összes pontját a fiatal 10-es, Dan Biggar szerezte. Hír a vendégekkel kapcsolatban, hogy a walesi hetes válogatott tagja Tom Isaacs 2 évet hosszabbított a csapattal, valamint leszerződtették a Dragons nyolcasként vagy hátsó sorosként bevethető játékosát Ian Bermant.

Pontszerzők: Thompson 1 cél (35. perc), Visser 1 cél (58. perc), Ladlaw 2 jutalomrúgás (36., 58. perc), 3 büntető (7., 49., 78. perc), valamint Biggar 1 cél (13. perc), 1 jutalomrúgás (14. perc), 3 büntető (3., 6., 54. perc)

 

Newport Gwent Dragons-Leinster 16-26

Az ír csapat győzelmével a 2.-4. helyen 55 ponttal hármas holtverseny alakult ki. A szoros első félidőben a csapatok egymás céljaira, büntetőire válaszoltak, így 13-10 volt a félidő eredménye, amelyet a 43. percben Sexton büntetőből kiegyenlített. Innentől kezdve azonban a Leinster megtáltosodott, és még 13 pontot szerzett: így győzelemmel a zsebükben vonulhatnak a következő fordulóban a Munster ellen.

Pontszerzők: Hughes 1 cél (15. perc), Tovey 1 jutalomrúgás (20. perc), 3 büntető (22., 27., 52. perc), valamint Boss 1 cél (25. perc), 1 büntető cél (56. perc), Sexton 2 jutalomrúgás (25., 56. perc), 3 büntető (3., 43., 48. perc)

 

Scarlets-Benetton Treviso 22-16

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem: a másik olasz csapat idegenben nem tudott nyerni, így visszacsúszott egy helyet a tabellán, miután az Edinburgh megelőzte őket győzelme révén.  Burton a  nyolcadik percben még az olaszoknak szerzett vezetést, ám a Scarlets 46 perc alatt eldöntötte a találkozót: a Treviso szépségtapasza a 78. percben szerzett cél és jutalomrúgás, ami már nem tudott változtatni az eredményen, de legalább egy bónuszpontot tudtak szerezni.

Pontszerzők: Edwards 1 cél (20. perc), Khoyle 1 cél (40. perc), Davies 1 cél (46. perc),  Jones 2 jutalomrúgás (20., 40. perc), 1 büntető (12. perc), valamint Botes 1 cél (78. perc), Burton 1 jutalomrúgás (78. perc), 2 büntető (35., 53. perc), 1 dropgól (8. perc)

Állás a forduló után:

Munster 18 meccs 67 pont

Leinster 18 meccs 55 pont

Ulster 18 meccs 55 pont

Ospreys 18 meccs 55 pont

Blues 17 meccs 50 pont

Scarlets 18 meccs 50 pont

Dragons 17 meccs 34 pont

Connacht 18 meccs 34 pont

Edinburgh 18 meccs 33 pont

Treviso 18 meccs 30 pont

Warriors 18 meccs 28 pont

Aironi 18 meccs 10 pont

 

Wales és a Hat Nemzet

Mindjárt az elején le kell szögeznem, hogy az egész tornán a vörös mezes válogatottnak szurkoltam. A Warren Gatland által vezetett csapatot mindvégig a második, rosszabb esetben a harmadik helyre saccoltam. Legnagyobb sajnálatomra nem jött be a tippem. A walesi szurkolók azonban nem haragudhatnak a fiúkra, hisz nem rajtuk múlt elsősorban.

A walesiek a tornát hét elveszített mérkőzés után kezdték meg. A nyitómeccsen, melyet Cardiffban játszottak, ez a széria hosszabbodott még egy mérkőzéssel Anglia ellen. Ez várható is volt, hisz az angolok egyértelműen a torna leginkább esélyes csapataként voltak elkönyvelve. Az eredmény végül 19-26 lett. Igazán kár, főleg úgy, hogy a hazai válogatott hat büntetőrúgásból csak négyet tudott értékesíteni (Stephen Jones és James Hook is egyet-egyet rontott el). A másik oldalon Toby Flood háromszor, míg a már lassan veterán Jonny Wilkinson egyszer rúghatott büntetőt, minden alkalommal pontokra váltva. Nem véletlenül lett Flood a mérkőzés embere. Walesnek egy célt sikerült vinni, az angoloknál viszont már Chris Ashton melegített be az olaszok elleni négy sikeres céljára (itt csak kettőt szerzett). Az elsőt így szerezte (Martin Johnson nem igazán örült a vetődésének:)):

A második héten Wales válogatottja Skóciába ment megtörni a szerencsétlen, győzelem nélküli szériát. A skótok amúgy sem számítottak esélyesnek, a mérkőzésen ez teljes mértékben beigazolódott. A hazai csapat összesen két büntetőt tudott értékesíteni, másra nem futotta. Bradley Davies és Lee Byrne sárgája után néhány percig két fős emberelőnyben is játszhattak, ezalatt csak három pontot sikerült összeszedni. A walesiek teljesen maguk mögött hagyták az otthoni vereséget és megmutatták, hogy mire képesek. Shane Williams két célt vitt be, James Hook pedig négy büntetőt és egy jutalomrúgást végzett el sikeresen. A végeredmény 6-24 lett.

Két hét pihenő után az ellenfél Olaszország volt. Róluk tudni kell, hogy csak 2000 óta vesznek részt a tornán. Az elmúlt tizenegy évben összesen nyolc mérkőzést sikerült megnyerniük a Hat Nemzet keretén belül, úgyhogy őket is kötelező volt megverni. Az olaszok is fejlődnek azért, hisz az írek elleni mérkőzést is csak két ponttal veszítették el és később a franciák ellen nyerni is tudtak, amiről BastianoCoimbra már beszámolt egy korábbi bejegyzésben. Február 26-án a Stadio Flaminio-ban Stephen Jones büntetővel már a 3. percben megszerezte a vezetést. Ez nem tartott sokáig, Gonzalo Canale az 5. percben célt vitt, Olaszország néhány percre átvette a vezetést. Morgan Stoddart és Sam Warburton célja ezen gyorsan változtattak. A walesi oldalon a pontrúgásokat ezen a mérkőzésen nem Hook kapta meg – Stephen Jones bizonyíthatott és bizonyított is négyszer – neki “csak” egy drop jutott a 73. percben. A végső, 16-24-es eredmény mutatja, hogy az olaszok már nem sokáig maradnak a tabellák utolsó helyein.

Íország válogatottját otthon fogadta Wales. Az idén elég gyengén játszó csapatot sikerült legyőzni, Hook pontos rúgásainak is köszönhetően. A 19-13-as eredmény után Walesnek még megvolt a matmatikai esélye a győzelemre, ha a problémákkal küzdő Írország győzni tud Anglia elleni meccsén (utóbb ez sikerült is).

Az utolsó mérkőzést Franciaország ellen játszották a walesi fiúk. Lehetett sejteni, hogy a hazai csapat mindent meg fog tenni a győzelemért. Az olaszok elleni fiaskó után a tornát mindenképp győzelemmel szerették volna lezárni. Ez sikerült is, a 28-9 elég meggyőző eredmény. Célt bevinni ellenük egyáltalán nem sikerült, csak Hook tudott összeszedni 9 pontot a büntetőkből.

A három győzelem és két vereség csak a negyedik helyre lett elég, ezért kár igazából. A franciák és az írek is hat pontot szereztek, de mindkét válogatott megelőzte a walesit a tabellán. Ettől függetlenül minden szurkoló büszke lehet Wales csapatára. Shane Williams, James Hook, Stephen Jones és a válogatott egésze is megérdemelte volna a dobogós helyezést.

Idén még vár bennünket az Új-Zélandon megrendezendő világbajnokság, ott kell majd megmutatni, amit a Hat Nemzeten nem sikerült! Személy szerint azt gondolom, hogy Wales képes lesz legalább így, ha nem sokkal jobban játszani.

Hétvégén Magners League!

Cardiff Blues-Munster

Talán a legjobban várt találkozó a héten: a Cardiff otthonában 2005 óta nem tudott nyerni a Munster. Ez idén is nehéz feladat lehet, hiszen a Bluesnak kell a pont, ha elődöntős akar lenni. Hír a hazaiaknál, hogy a veterán leváló, Martyn Williams egy évvel hosszabbított. Az ír csapatba pedig visszatért O’Gara és O’Connell. Az utolsó három meccsét behúzta a Munster, míg a Cardiffnak az Ulster ellen februárban becsúszott egy vereség. Pénteken este tehát streamre fel! Azt sem tartom kizártnak, hogy inkább ezt a meccset nézem élőben, mint fiaink botladozását a holland C keret ellen.

 

Glasgow Warriors-Ulster

Ősszel otthon az Ulster legyőzte a skót csapatot, nagyon valószínűsítem, hogy idegenben is elkalapálják az utolsó előtti helyezettet. A Warriors az utolsó három meccséből csak egyet nyert meg: a Treviso elleni legutóbbit, míg az Ulster mindhárom mérkőzését megnyerte. A skótoknak még otthon is nehéz dolguk lehet Rory Besték ellen, akik nem régen igazolták le az új-zélandi John Afoát két és fél évre: igaz a 30-szoros All Blacks mérkőzéssel bíró pillér csak a vb után csatlakozik az Ulsterhez. Afoa a dél-afrikai BJ Botha helyére kerül a csapatba, aki a Munsterbe távozik.

 

Aironi-Connacht

Erre a mérkőzésre kell talán a legkevesebbet pazarolni a szót: a liga legújabb csapata tökutolsó a tabellán, így a leggyengébb ír csapatnak sem eshet nehezére megverni az olasz válogatott játékosokkal felálló lombardiai csapatot. A két csapat március 11-én találkozott már egymással, akkor a Connacht otthon verte az olaszokat 11-6-ra.

 

Edinburgh-Ospreys

A Murrayfielden meg kell küzdenie a győzelemért Atosz89 kedvenc csapatának. A gyengén teljesítő skót csapat elvesztette utolsó három meccsét, de az Ospreys 2007 óta nem tudott nyerni Edinburghben. A walesiek az idény végétől gazdagodnak a London Irish szamoai játékosával, George Stowersszel, míg a második soros James Goode is marad még két évig Swanseaben. A skót oldalon a 22 éves Lee Jones is marad a csapatban még két évig. A csapat másik fiatal játékosa Tim Visser – tavalyi célkirály – idén tizenkettő célnál tart. A tabellán sok hely van  a két csapat között, de Shane Williamséknek meg kell izzadniuk majd szombaton este, amennyiben le szeretnék rázni magukról a két ír csapatot a bajnokságban. A végén egy videó Tim Visserről: nehéz lesz elszedni tőle a labdát.

 

Newport Gwen Dragons-Leinster

A két csapat találkozóján eddig mindig az otthon játszó fél diadalmaskodott 2007 óta, amikor a Leinster utoljára győzött Walesben. A Dragons az utolsó három meccsét elvesztette, míg a Leinster legutoljára februárban kapott ki, akkor a Blues verte meg őket. Nagy segítség lehet az ír csapat számára, hogy nem kell megosztani játékosaiknak erejüket a liga és a Hat Nemzet között: bár nem tudni, hogy mennyire sikerült kipihennie magát Sextonnak és társainak.

 

Scarlets-Benetton Treviso

Az olaszok februárban még legyőzték a Munstert, de azóta csak vereséget szedtek össze: valószínű, hogy a Scarlets is megveri őket otthon, bár ők sem rendelkeznek túl  sok pozitív élménnyel az utóbbi időből. Jellemző adat, hogy  Ghiraldiniék 2007-ben nyertek utoljára Walesben, akkor a Dragonst verték meg. Hír a Scarlets háza tájáról, hogy a nyitójuk, Martin Roberts jövőre már a Northamptonban fog szerepelni.

 

Változások kora

Múlt hétvégén fejeződött be a 2011-es Hat Nemzet. Számomra az idei torna megmutatta, hogy új szelek kezdenek fújni néhány válogatott háza táján. Hajtás után két nemzet.

 

Kezdjük az írekkel! idén valami pechszéria köszöntött rájuk, rengeteg sérülés hátráltatta őket, melynek köszönhetően sok újoncot kellett bevetni, akik helytálltak legjobb tudásuk szerint. A későbbiek folyamán érdemes lesz odafigyelni a leinsteri Fergus McFaddenre: a klubjában is egyre magabiztosabban teljesítő center kétszer került bevetésre, a franciák ellen célt is szerzett. Mellette nagy reménységnek mondható, az idén halványan teljesítő Keith Earls. A szélsőként, fullback-ként bevethető munsteri a tavalyi tornán 3 célt vitt, ez igencsak meggyőző belépő volt az ír válogatottba. Sajnos idén nem tudott hasonló teljesítményt produkálni, de még van ideje bőven a bizonyításra.

 

Számomra nem volt meggyőző azonban az új tízes, Jonatan Sexton teljesítménye. A lehetséges O’Gara utód sok rúgást hibázott (na jó, írjuk fel annak, hogy fiatal még) – kellett is, hogy Rog váltsa őt, vagy kezdjen helyette.

 

Ha már szóba kerültek: bizony O’Gara és Brian O’Driscoll sem marad örökké fiatal: nem csoda, hogy az utódaikat figyelik már. Egyelőre azonban még itt vannak, és játékukkal tesznek hozzá még az ír válogatott teljesítményéhez. Jó az öreg a háznál alapon Rog az olaszok ellen a végén elvállalt egy dropot, amivel eldöntötte a mérkőzést, vitt még célt is a skótok ellen. A walesiek ellen megszerezte ezredik pontját O’Driscoll huszonnegyedik Hat Nemzet célja után. Utóbbi hozta a formáját, és  rendre szállította az íreknek a célokat: az utolsó meccsen meg is szerezte a rekordnak számító 25. célt a torna történetében! Nem csoda, hogy bekerült a torna csapatába.

O’Driscoll 2007-ben is elemében volt: kettő célt vitt Wales ellen

 

Még egy ír került be az álomcsapatba, aki szintén a jövőt jelképezi, a leinsteri Sean O’Brien: a fiatal leváló az olaszok elleni meccsen a meccs emberének lett megválasztva nagyszerű betöréseiért.

 

Egyre jobban játszanak az olaszok: az otthoni nyitómeccsükön az írek csak azzal O’Gara droppal tudták megnyerni a meccset. A nagy várakozás arra volt viszont csak elég, hogy az angolok és a walesiek átgázoljanak rajtuk, aztán jött a meglepetés: egy szoros meccsen a Flaminioban megverték a franciákat, így először nyerhették meg a Giuseppe Garibaldi Kupát. De, hogy ne örüljenek annyira a végén simán kikaptak a skótoktól, és ismét övék lett a fakanál. Mondhatni, hogy tíz év alatt, sikerült felnőniük az európai rögbi elitjéhez, bár lehetséges, hogy a következő franciák elleni győzelemre azért még várni kell jópár évet. A jó teljesíménynek köszönhetően hárman is a torna legjobbjai között vannak.

 

Sergio Parisse régóta a posztjának az egyik legjobbjaként van számon tartva. Idén egy cél is belefért a teljesítményébe az írek ellen. Martin Castrogiovanni stabil teljesítménye is kellett ahhoz, hogy az olaszok jól teljesítsenek, és behúzzák legalább a szokásos évi egy győzelmet: klubszinten továbbra is számít rá a Leicester Tigers, amelynek szintén meghatározó játékosa 2006 óta.

 

Igaz szidtuk egy kicsit mindig is, de úgy tűnik, hogy Mirco Bergamasco végre megtanult pontosan rúgni: a franciák ellen szükség is volt erre a képességére. Testvére idén nem játszott sérülés miatt. Az egészen összeszokott válogatottat idén jó formába hozta Nick Mallett, aki lehetséges, hogy az év végén elhagyja az olaszokat: bármi is legyen igaz a pletykából: az biztos, hogy jó munkát végzett, amíg az Azurrikat edzette.

 

És a végén az a bizonyos rúgás:

 

Üdvözlet

Szerkesztőkollégám mellett én is üdvözlöm a frissen indult blogra tévedő olvasót! Az ötlet már rég megvolt (kb fél éve), maga a megvalósítás azonban ma estig váratott magára.

Délután az olasz-francia 6nemzet meccset néztük meg Bastiano kollégával, utána már biztosak voltunk, hogy belevágunk. Egyébként az olasz Mirco Bergamasco rúgástechnikájával lettünk volna elégedetlenek, ám a hétből öt berúgott büntető és a berúgott jutalomrúgás meggyőzött a játékos kvalitásairól…na de erről és az egész viadalról majd külön bejegyzésben emlékezünk meg.

A közeljövőben valószínű, hogy összedobunk bejegyzést a játékszabályokról, a rögbi történetéről és az épp véget ért Hat Nemzet Tornájáról is. Egyelőre ennyi lenne, a többi majd jön.

Ja és ha már az első bejegyzésben is volt, én is megosztom kedvenc rögbis reklámom. Szintén a focival hasonlítja össze kedvenc sportunkat, a végén pedig konstatálja, hogy a foci lányoknak való 🙂

Egy

Kicsit félve nyomtam le a blogot indító oldalon az OK gombot. Fotelszurkolóként próbálunk írni az egyik, ha nem a legjobb tojáslabdás játékról. Lelkes, de amatőr csapat vagyunk, akik elfogadnak tanácsokat, sőt akár olyanok is jelentkezhetnek, akik szeretnének hozzátenni valamit a bloghoz: egy ilyen akciódús sportról mindig lehet írni valamit!

 

Reméljük tudunk mindig naprakész információkkal szolgálni akár külfölddel akár hazánkkal kapcsolatban, a meccseket próbáljuk tv-n, streamen, és egy kiváló oldal segítségével nyomon követni. Néha persze előfordul, hogy lemaradunk valami jelentősről: megpróbáljuk pótolni, amint időnk és látókörünk engedi.

 

A rövid (és lehet nem túl meggyőző bevezető) végén néhány reklám, amely jól megmutatja, hogy mi a különbség a foci és a rögbi között (és a reklámot készítő cégtől mindenféle felajánlásokat elfogadunk ;)):