Japán-Grúzia döntő? Na még mit nem!

Most, hogy szünnap van, lehet kicsit foglalkozni a szombati meglepetésekkel, illetve azok visszhangjával. Hogy Tongát legyőzte Grúzia, az még nem érte el a magyar, mondhatni általános (nem kifejezetten sporttal foglalkozó) média ingerküszöbét, de Japán diadala már igen. Hozzá kell tenni, hogy az valóban földrengésszerű meglepetés volt, de a sport szintjén maradva Mamuka Gorgodze és társainak győzelmére se fogadhattak túl sokan hazájukon kívül. A magyar médiában is megjelentek olyan híresztelések, hogy akkor most Japán vb-t fog nyerni. Erre persze igen kicsi az esély, de mivel a japán rögbi jön fölfelé, érdemes megnézni, hogy mi is zajlik a felkelő nap országának környékén, és miért jó, hogyha új-zélandi a válogatott szövetségi kapitánya.

Japán vb győzelmét az új, színesch-szagosch portál, a 888.hu sugallta rövid cikkében, mely borzalmas helyesírással íródott. Az előző honlap bevallatlanul is ellenfelénél dolgozó, az újságíróként mindenhez értő Bede Márton is követi a világbajnokságot: mikroblogján oszt meg személyes véleményeket a vb-ről, és nagyon merem remélni, hogy azért nem ezt írná le egy cikkben, mint amit posztolt a tumblr-en. Persze akasztják a hóhért: a 444.hu-n már nem írt erről az általa is szenzációnak elkönyvelt győzelemről. Ott az utolsó rögbis hír eddig a japán stadionépítés leállítása – és hogy érdekes legyen az átlag (ellenzéki) magyar olvasónak a dolog, naná, hogy a 2024-es budapesti olimpiával hozták párhuzamba a dolgot. Annyit viszont tényleg lehet köszönni Bede Mártonnak, hogy a rögbit legalább a magyar tumblisok elé viszi, és követi is a tornát.

Mitől is lehet kikiáltani Japánt a mostani vb esélyesének? Semmitől! A meccset látva a Boks mondatni tartalékosan állt ki a cseresznyevirágosok ellen, és igazából annyira nem játszottak rosszul. Igaz, ilyen játékot mutattak be akkor is, amikor az argentinok verték meg őket odahaza. De azok ugye Marcelo Boschék voltak, blama, de ki lehet magyarázni. Én kinézem Eddie Jonesból, hogy megnézette a sajátjaival ezt a meccset, és elmondta nekik, hogy “srácok, így tudunk mi is játszani.” Jones kiváló edző, de a vb után a Stormers csapatát fogja irányítani, tehát ez az utolsó tornája Japánnal, mégis köszönhetnek neki a szigetországban pár dolgot. Három bravúrgyőzelmet ugyanis csak sikerült vele aratni, vagyis inkább összesen kettőt. A 2013-as Lions túra miatt fogatlan Walest legyűrték otthon, majd egy év múlva az óceániai túrájukon lévő, akkor borzalmas formában lévő olaszokat verték meg. A két meccs kiad fél-fél bravúrt, míg a mostani Boks elleni, már simán teljes értékű.

Tanaka Fumiaki sikeres szereplése után több japán játékos került a Super Rugbybe, ami növelte a potenciált a válogatottuknál

Ismerve a japánok elköteleződését és rajongását a nyugati dolgok iránt, még a rizsföldeken is felkapta mindenki a mostani győzelemre. Ami nagyon jól jön: a Top League már régóta profi, most már az idegenlégiósok számát is korlátozzák, hogy a 2019-es, hazai rendezésű vb-re egy új generációja nevelődjön a japán rögbinek. Nem is beszélve arról, amiről már sokszor volt itt szó (néha kritikus tartalommal), hogy a felkelő nap országa jövőre csapatot indít a Super Rugbyben, bár erről még igencsak keveset lehet tudni. Szóval: fejlődőképes Japán a rögbi terén is, de világbajnokságot nem fognak nyerni: Pacific Nations Cupot viszont akár már jövőre is. Még egy dolog: Bede Márton kommentje a meccsről nyilván a dél-afrikai játékosválogatás kritikája (legalábbis nagyon remélem, hogy nem lett black supremacist), de érdemes megjegyezni, hogy úgymond a “sárga” japánok közt is nem egy honosított van, és a Boks is alkalmaz “feketéket.”

Olvashatta erről a vb előtt a vs.hu cikkét. Most már nem elég úgy tűnik, hogy a Boks a fehérek, a Bafana Bafana a feketék válogatottja. Nagyon röviden viszont ez két kérdést vet fel, ami túlmutat a sporton, és így ebben a bejegyzésben nem is fog szó esni róla. Egy: ha növekszik a színesbőrű játékosok száma a Springboksban, akkor hova lesz Nelson Mandela vezényszava a Rainbow Nationről? Kettő: Dél-Afrikában ma már nem a fehér kisebbség ellen történnek a legnagyobb atrocitások, hanem a bevándorlók ellen, akik nagyon gyakran színesbőrűek (Tendai Mtawarira is zimbabwei születésű): ez a “fekete kvóta” azt is jelentené, hogy származástól függetlenül kellene alkalmazni őket, vagy követve a kirekesztő trendet, csak a dél-afrikai honosságú színesbőrűek kapnának helyet a válogatottban (lásd: “Elveszik a munkát!”)?

Lehet, hogy pont Chester Williams sem örülne az etnikai homogenizációnak a Springboksnál

Hogy Grúziáról is essen szó. Szintén meglepőnek mondható az ő győzelmük is Tonga felett. A frissített világranglistán helyet cserélt a két válogatott, de korábban öt hely volt közöttük az óceániaiak javára. Tonga az idei PNC-n sem virított, miközben Grúzia zsinórban az ötödik ENC-t húzta be. Ez köszönhető Milton Haig munkájának is. Az új-zélandi szakvezető a 2011-es ENC győzelemnél, sem a vb-nél nem volt ott. Eredetileg Vern Cottert szerette volna megszerezni a kaukázusi ország, aki viszont inkább a zsírosabb ajánlatot felmutató Clermont edzői székébe ült le, viszont Haiget ajánlotta maga helyett, aki főleg az ITM-kupában szereplő csapatoknál volt edző. A vb előtt viszont nyilatkozott egy érdekeset.

Jó lesz látni őket. Nyolc új-zélandi edző lesz ott a világbajnokságon. Ismerem is a nagy részüket: Warren Gatlandet (Wales), Kieran Crowleyt (Kanada) és John McKee-t (Fidzsi), jó lenne elérni őket a torna idején. A kivik ugyanis nagyon közel állnak egymáshoz. Vern nagyon jó barátom, de Joe (Smith – Írország) is jó haver. Jó lenne egy sör mellett megünnepelni a tényt, hogy ugyanarról a helyről jöttünk, együtt edzősködünk, mind barátok vagyunk, és ott vagyunk együtt a világbajnokságon.” Haig mondhatni csak “kis hal,” de jól rámutat arra, hogy a rögbiben mennyi új-zélandi edző van ott a kispadokon, és hozzá kell tenni: gyakran igen sikeresek. Gatland ugyan mostanság Walesszel hullámzó teljesítményt mutat, de nyertek már ők együtt Hat Nemzetet, Crowley is próbál sikeres lenni Kanadával, McKee idén begyűjtötte Fidzsivel a PNC elsőségét, és akkor Steve Hansen, Graham Henry szóba se került, Vern Cottert és Joe Schmidtet pedig már említeni se kell (Robbie Deansszel is volt azért sikere a wallabyknak). Egy szóval: jó dolog tud lenni az, ha egy új-zélandi edző irányít egy csapatot vagy válogatottat, és mint Haig példája mutatja, ha az egyik nem is tud leülni a kispadra, ajánl maga helyett egy másikat, aki szintén nem bizonyul kutyaütőnek a szakmán belül.

Most már elmondható, hogy Milton Haig is labdába rúghat más új-zélandi edzők mellett

Reklámok

8 thoughts on “Japán-Grúzia döntő? Na még mit nem!

  1. TS

    Pontosítok: a rögbi mint sport több annál, hogy webhulladékokról írjunk rögbi vb okán akár egy szóval is.

  2. Eszkal

    Na eddig tartott a japán csoda.
    12-10-ig jól tartották maguk, de a végére annyira elfáradtak, hogy akkor vittek célt a skótok, amikor akartak, így 45-10 lett a vége.

  3. TS

    A japánok jobbak voltak, amíg be nem kapták az első célt…Utána belekövült a lábukba a szombati meccs…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s