2011. október havi bejegyzések

Északtól délig

Idén a transvaaliak örülhettekA déli féltekén már csak egy nagyobb bajnokság nem fejeződött be. A tegnapi napon Johannesburgban kiderült, hogy ki nyerte a Currie-kupát. Európában ezalatt folytatódtak a bajnokságok. Angliában a Quins még mindig szárnyal, de idegenben nyert a Saracens, Saints és a Bath is. Walesben az Ospreys győzte le az Ulstert. Az igazán nagy meglepetés is a Kelta Ligából származik: a Treviso ugyanis 50-24-re verte meg a Dragonst. Franciaországban is született is érdekes eredmény. Az érdekesség alatt a győzelem mértékét értem. A Clermont ugyanis a még mindig gyengélkedő Biarritzot söpörte le 41-0-ra.

 

Golden Lions-Natal Sharks: 42-16

A dél-afrikai nemzeti bajnokságban a tavalyi győztest sikerült térdekényszerítenie a Lionsnak. A nagyobb nevekből (akár Michalakot, Lambie-t, Bismarck du Plessist vagy Mtawarirát elég említeni) álló Sharksnak igazán már az első félidőben sem ment: a második percben Elton Jantjies rúgott sikeresen büntetőt. Hamarosan a Lions egy szabálytalanság miatt újra büntetőhöz jutott. Jó hatvan méterről (!) Taute nem hibázta el a rúgást. A Sharksot Michalak büntetői hozták vissza a játékba, sőt volt egy hatalmas esélye a natali csapatnak, hogy felzárkózzon: a Lions pillérét, C.J. van der Lindét ugyanis sárga lappal a 28. percben kiküldték, így a nagyon erős tolongású ellenfélnek lett volna esélye a pontszerzésre, ám a Lions remekül védekezett, a Sharks egy pontot se tudott szerezni. Célt is a Lions vitt, még a kiállítás előtt, Killian révén.A Sharksnak nem kell szomorkodnia, mindig kell velük számolni, ráadásul amíg ilyen szurkolóik vannak...

 

A második félidőben ismét Michalak rúgott sikerrel egy büntetőt, amire Jantjies viszont csípős választ adott. A fiatal irányító egy dropot rúgott válaszként, majd még berámolt jó pár pontrúgást. A mérkőzés emberének megválasztott játékos összesen 24 pontot szerzett a döntőben (ettől a döntőben csak 2002-ben, Derick Hougaard szerzett többet két ponttal). A Sharks is vitt azért célt az 50. percben: Willem Alberts tette le a labdát a célterületen. Igaz, szabálytalanul vette át a labdát, mivel maga elé ejtette és csak aztán vette fel, de a játékvezető megadta a találatot (még talán a mérkőzésnek is jót tett ezzel). A győzelemre azonban így sem volt esélye a címvédőnek. Ezután ugyanis nem sokkal a tavaly még a Sharksnál két meccsen játszó Patric Cilliers esett át a célvonalon a labdával egy csomag után, majd Killian és Taute hoztak össze egy célt egy félpályás megindulással. A Lions megérdemelten nyerte meg döntőbeli teljesítményével a kupát az Ellis-Parkban, a hazai stadionban. Először 61 éve, utoljára pedig 1971-ben győztek a transvaali pályán.

Kis összefoglaló a tegnapi mérkőzésről

 

Pontszerzők: Killian 1 cél, Cilliers 1 cél, Taute 1 cél, 1 büntető, Jantjies 3 jutalomrúgás, 1 dropgól, 1 büntető, valamint Alberts 1 cél, Michalak 1 jutalomrúgás, 3 büntető

 

Benetton Treviso-Newport Gwent Dragons: 50-24

A Treviso ugyan az első három meccsét elvesztette ebben a szezonban, viszont most a walesiek ellen ez volt a negyedik győzelmük zsinórban! Ráadásul ez volt az olaszok első bónuszpontos győzelme a ligában, belépésük óta. A Dragons nem lehet ennyire elégedett: hét meccsből eddig ötön kikaptak. A tízt célt hozó mérkőzésen a hazaiak már az első félidőben eldöntötték a négy pont sorsát. 24 pontjukra az ellenfél csak egy büntetővel tudott válaszolni a 26. percben. A fordulás után Chavhanga szerzett célt, így kicsit felzárkózott a vendégcsapat, de válaszul a 47. percben Nitoglia tehette le a labdát a célvonal mögött. A hetvenedik percig három célt vittek a hazaiak, úgy tűnt, hogy nagyon súlyos, 50-10-es vereséget szenved el a Dragons idegenben, de a hajrában még bevittek két célt, ezzel sem voltak kint igazából a sza vízből, azonban az eredményjelzőn jobban mutat a 24 pont, mint a 10.

 

Pontszerzők: Zanni 1 cél (5. perc), Williams 2 cél (8., 16. perc), Nitoglia 1 cél (47.perc), Botes 1 cél (65. perc), 1 jutalomrúgás (70. perc), Barbieri 1 cél (68. perc), Derbyshire 1 cél (70. perc), Burton 5 jutalomrúgás (5., 8., 16., 47., 65. perc), 1 büntetőrúgás 30. perc), valamint Chavhanga 2 cél (42., 74. perc), Jones 1 cél (77.perc), Tovey 3 jutalomrúgás (42., 74., 77. perc), 1 büntető (26. perc)

 

Clermont-Biarritz: 41-0

Délen a sárga mezes gumigyári csapat egy újabb, mondhatni “nemzetiségi” csapatot intézett el. Előző héten a katalán Perpignant söpörték le 39-3-ra a pályáról, most szinte ugyannyi ponttal a baszkokat verték meg nagyon súlyosan. A mérkőzés “mindenese” az ausztrál irányító, Brock James volt, aki már rögtön a második percben célt vitt, majd minden rá eső jutalmat berúgott, és még két sikeres büntetője is volt. Már az első félidőben 20-0 volt az állás, látszott, hogy a Biarritznak nem lesz ellenszere a második félidőben sem. Noha ott még emberelőnybe is kerültek, Bardy 65. percben történő sárga lapos kiállítása miatt. A ragyogó győzelmet csak egy dolog árnyékolja be: Thomas Domingo térdsérülést szenvedett, és csak tavasszal térhet vissza legközelebb.Clermonti öröm Vosloo céljánál

 

Pontszerzők: James 1 cél (2. perc), 4 jutalomrúgás (3., 7., 48., 55. perc), 2 büntető (19., 36. perc), Fofana 2 cél (6., 47. perc), Canale 1 cél (54. perc), Vosloo 1 cél (73. perc), Skrela 1 jutalomrúgás (74. perc)

Reklámok

Hol-mikor-mit?

Ha akad olyan lakosa hazánknak, aki a blog olvasása nyomán úgy döntött, hogy érdeklődni kezd a rögbi világa iránt, akkor elvárható, hogy a kedvet kapókat pár infóval ellássuk. De, talán egy ilyen bejegyzésnek kell születnie alapból is, tájékoztató jelleggel.

 

Szerencsére vannak rögbi közvetítések a magyar sportcsatornákon. Igaz, korántsem annyi, mint foci, de azért becsüljük meg ezt a keveset is. A Sport TV hazánkban adja a legtöbb rögbimérkőzést: így a Churchill-kupát (jövőre már szerencsére nem kell végigszenvedni), a Premiershipet, az LV- és a Heineken-kupát is náluk lehet megnézni. Mivel a világbajnokság nem csak a tolongáson élvezett prioritást, így Európában is a két nemzetközi kupasorozat (Heineken-, Challenge-kupa) is csak késő ősszel indul majd útjára. Kommentben már érkezett az örömteli hír, hogy az első kör mérkőzései közül hármat is képernyőre tűznek majd! A DigiSport hálózatán egy darabig nem találkozhatunk a rögbivel, egyelőre csak a világbajnokságot lehetett náluk végigizgulni. Aki pedig a tizenhármas kódot nézné szívesebben, az a SportKlubon nézheti meg a Super League meccseit, de erről szponzor beszámol mindig idejében.

 

A híreket, amelyekből a blog tartalma olyan gyakran megszületik nem az ujjunkból szopjuk: leggyakrabban az ESPN Scrum-ot olvasgatva találunk bejegyzésre érdemes híreket. Sajnos mindenről nem tudunk beszámolni, így aki szeretne friss hírekhez jutni, mindenképpen nézzen el a scrum vagy a Planetrugby oldalára. Aki kifejezetten ausztrál hírekre vágyik, az pedig a Rugby Heaven oldalát keresse fel: a Sydney Morning Herald aloldalán mindent lehet találni, ami a kontinens uniós szakágára vonatkozik. A The Rugby Blog oldalán is lehet érdekes híreket, elemzéseket olvasni – ők azért jobbak, mint mi (még!). Magyar hírekről pedig a leggyorsabban a hazai szövetség oldaláról tud híreket szerezni az érdeklődő. Ha pedig valaki mikrotörténészként keresi kenyerét vagy épp nem tud sportstatisztikák nélkül meglenni (mint pl. Rozsomák úr a Szomszédokban), akkor a scrum aloldalát, a statsgurut neki találták ki! Itt minden játékosról, válogatottról lehet nemzetközi statisztikákat nézni.

 

Ha pedig nincs megfelelő tv adás, ott jönnek a streamoldalak. Sajnos, a korábban általam is használt myp2p-t lelőtték; jelenleg kezd feltámadni, de régi mivoltában nem tündököl egy darabig az biztos. Az élő adások elmulasztásán túl sem kell csüggedni, hogy lemarad valaki valami jó meccsről: az Across the Tasman oldalán az ingyenes regisztráció után bárki letölthet rögbimeccseket, bármilyen kódból (de van még ott bőven más sportág). Sajnos egy nagyon fontos magyar oldal jelenleg nem üzemel. A Magyar Rögbisek Videótárán is sok, akár magyar nyelvű kommentálással közvetített korábbi mérkőzést lehetett megnézni/letölteni. Remélem, hogy a szünet csak átmeneti, és hamarosan már újra működni fog az oldal!

 

Have fun!

Mi folyik itt Európában?

Az európai bajnokságok a vb idején beindultak, ám idő hiányában, illetve fontosságban csak az új-zélandi eseményekről volt szó a blogon. Most nézzünk szét mi történt az öreg kontinensen eddig! 6-6 forduló ment le eddig a Premiershipben, és a Kelta Ligában. Utóbbi, ahogy már jeleztem korábban névváltozáson ment át, szponzorációs okokból. Mivel a mostani név túl hosszú (Rabo Direct Pro 12) maradok a Kelta Liga vagy a korábbi Magners League elnevezésnél: a tagek között is marad ez a megjelölés.A Premiership első orosz játékosa, Artemjev még csak az LV-kupában bizonyíthatott

 

A Top14 egy körrel van lemaradva mögöttük: ott az ötödik fordulónál tartanak. Beindult továbbá az Anglo-Welsh Cup is, ahol manapság a fiatalabb, és még nem igazán beilleszkedett játékosok próbálják ki magukat a két nemzet csapataiban. Ilyen például a Saints csapatában Vaszilij Artemjev, aki a vb után már be is mutatkozhatott ebben a sorozatban. Ez annyira jól sikerült neki, hogy a Saracens ellen debütálásként vitt is mindjárt három célt.

 

Premiership

El lehet azt mondani általánosságban azt, hogy amelyik csapatból sok alapember hiányzott a vb miatt, azok kicsit gyengébben kezdtek, így a sok válogatott játékost nem adó csapatok eddig jobbak voltak: ezzel lehet magyarázni a Quins (Easter, Vallejos és Fa’savalu szerepelt tőlük a vb-n) első helyét hat kör után, míg a tavaly 10. helyen záró Sale Sharks jelenleg a harmadik. Közöttük a Kis Dél-Afrikának hívható Saracens található, amely csapatból a Boks végül egy játékost sem hívott be innen, így az igen erős déli kontingens teljes erejével tudott a címvédő rendelkezésére állni. Jelenleg az utolsó helyen a régóta vergődő Newcastle található (nem lepődnék meg, ha a legvégén ők esnének ki), míg a sok válogatott játékost nélkülöző Leicester Tigers az utolsó előtti. Az előttük lévő két helyet kilenc-kilenc ponttal foglalja el a tavaly szintén remeklő Saints, és a Championshipből tavaly feljutott Worcester Warriors.Evansre és a Quinsre eddig nem lehet panasz

Hír Angliából, hogy az idén amúgy sem nagyon remeklő, és már kiöregedő Lewis Moody lemondta a válogatottságot. A világbajnoki beugró Stephen Donald mellett pedig lesz egy másik debütánsa a Bath-nak: Kyle Eastmond, a St. Helens ligarögbi csapatának játékosa még tavasszal kötött szerződést az uniós csapattal, de sérülése eddig hátráltatta a bemutatkozásban. A Saracens is rendelkezik egy sérült játékossal: Robert Wigglesworth nagyon úgy néz ki, hogy erre a szezonra kidőlt a térde miatt. A pótlás miatt nem kell aggódni, a fekete mezes csapatnak van még három, a kilences posztra alkalmas játékosa.A döntő egy meccses hőse, Stephen Donald most egy darabig nem lesz válogatott

 

Kelta Liga

Igazából itt sincsenek hatalmas meglepetések: az első négy sorrendje a következő: Ospreys, Munster, Leinster, Blues. Az viszont már kicsit furcsább, hogy mögöttük a Warriors, Treviso, Connacht trió található! Az angoloknál említett alapemberhiány a legkisebb ír csapatot nem érintette, valószínű, hogy ennek köszönhető jelenlegi helyezésük a tabellán. Ebben a bajnokságban október elején játszották a legutolsó kört, azóta kis pihenőt iktattak be, és csak most hétvégén folytatódik a pontvadászat.A vb idején olyan meglepetés eredmények is születtek, mint a Treviso glasgow-i győzelme

 

Igazán nagy szerzeménye idén a ligának nem volt: a Munster például megengedhette magának azt a luxust, hogy a távozók helyére egy-két kivételtől eltekintve csak az akadémiájáról hívott be fiatalokat. Afoát még jóval a szezon kezdete előtt leszerződtette az Ulster, míg az új emberek közül igazán csak a Churchill-kupán feltűnő tongai szélsőt, Viliame Iongit lehetne kiemelni, akit az Ospreys igazolt le. Az Edinburgh pedig megszerezte a holland célgép Tim Visser öccsét, Sepet. Egy visszatérőről azért lehet még szót ejteni: a Toulonból tavaly kirúgott Gavin Hensont, aki a vb-ről is lecsúszott, végül befogadta a Blues csapata – remélem él ezzel az eséllyel, mert nem hiszem, hogy többet fog kapni bármelyik klubtól is.Henson talán az utolsó esélyét kapta meg, hogy élvonalban rögbizhessen

 

Top14

A francia bajnokságban jókora fejetlenség uralkodik: a tabella élén a Clermont és a Castres található, míg a két kiesőhelyen a Biarritz és a Montpellier! A tavaly feljutó két csapat a Bordeaux és a Lyon is egész jól helytáll eddig a bajnokságban: sőt, utóbbiak 15-15-t játszottak a baszkok otthonában, míg a Gerlandban legyőzték a Stade Francaist. A Biarritz még vár a visszatérő sztárjaira, de a Stade Francaisban már játszott Sergio Parisse, és a Három Nemzeten is szereplő Gerhard Mostert. De a Bordeaux is büszkélkedhet már párizsi skalppal: a Racing Métrot sikerült 22-18-ra megverniük. A vb-ről visszaszivárgó játékosok biztosan nagy lökést jelentenek majd a nagyoknak, így a nem annyira veretes csapatok számára a szép napok lassan véget fognak majd érni. Például Wilco három büntetője és egy jutalma jól jött a Toulonnak a Racing Métro elleni győztes meccsen, vagy akár az október 21-ei Perpignan-Clermont mérkőzést is lehet említeni. A 3-39 arányú győzelemben már a vb-ről visszatért Skrela (sérülés miatt a csoportmeccsek után hazaküldték, amúgy se játszott sokat), Cudmore, Zirakasvili és Paulo.Kíváncsi leszek rá, hogy Skrela milyen szezont produkál majd új csapatában

Az Év Nemzetközi Játékosa: Thierry Dusautoir!

Az év játékosa: Thierry DusautoirMielőtt még akklimatizálódnánk újra Európához, ahol azért már dübörögnek a bajnokságok (a már korábban kiesett válogatottak játékosai is játszanak már), nem lehet amellett elmenni, hogy a franciák csapatkapitánya, Thierry Dusautoir, a vb döntő legjobb játékosának megválasztott leváló lett az Év Nemzetközi Játékosa. Egyrészt ez egy tény, egy fontos hír, másrészt viszont lehetne érveket gyűjteni az adott játékos szezonja, teljesítménye mellett és inkább ellene is.

 

Az IRB nem csak ezt a díjat osztotta ki a világbajnokság befejeztével: Graham Henry, az All Blacks szakmai vezetője lett az Év Edzője (már negyedik alkalommal), Cecil Afrika az Év Hetes Játékosa, George Ford pedig az Év Junior Játékosa lett. Ford lett az első nem új-zélandi kitüntetettje a díjnak: az angol játékos rögbis családból származik: apja a ligában ért el sikereket, míg George és testvére, Joe az uniós kódban szerepelnek.

 

Ennyi szót a többi győztes is megérdemelt, de térjünk vissza Dusautoirhoz, aki a második francia játékos (2002: Galthié), aki megnyerte ezt a díjat. Thierry Dusautoir 1981. november 18-án született Abidjanban, francia apa és elefántcsontparti anya gyerekeként. Nem Abidjanban töltötte végig a gyerekkorát, mivel a család Franciaországba, Périgueux-be költözött amikor ő tíz éves volt. Dusautoir sem erősíti azok táborát, akik már kicsi koruk óta rögbiztek: 16 éves koráig ugyanis cselgáncsozott. Első csapatai a Bordeaux és a Colomiers voltak. Ekkor egyetemistaként szerepelt a két gárdában. Előbbi városban ugyanis vegyészmérnökként lediplomázott. A sport terén nagy előrelépés akkor érte, amikor 2004-ben a Biarritz csapatába igazolt. Itt érték az első nagy sikerek, igaz csak az utolsó évében: 2006-ban bajnok lett a baszk csapattal, és Heineken-kupa döntőt játszhatott. Ott végül a Munster győzött 23-19-re.

 

A 2006-ban a Top14 második helyén befutó Toulouse igazolta le. Itt nyert azóta két bajnokságot, valamint tavaly a Heineken-kupát is megnyerték, ráadásul pont Dusautoir első profi csapata, a Biarritz ellen. Visszatérve azonban az első igazán sikeres évéhez, 2006-hoz: a francia válogatott vezetősége is felfigyelt a leválóra, aki először Románia ellen játszhatott a kék mezben. A Bukarestben lejátszott mérkőzésen rögtön vitt is egy célt, hogy letegye névjegyét. Utána a Boks és az All Blacks ellen is játszott, de a 2007-es Hat Nemzetre nem nevezték. Az akkori francia világbajnoki keretbe is egy sérülés miatt került be: Elvis Vermeulen helyét kellett átvennie. Ettől kezdve azonban nem lehetett kirobbantani a válogatottból (eddigi 49 válogatottságából 48-szor leválóként szerepelt, csak egyszer Wales ellen kellett nyolcasként játszania). A nagyon emlékezetes cardiffi negyeddöntőben ő vitte az új-zélandiak ellen az első francia célt.Vezéregyénisége mind a Toulouse-nak, mind a válogatottnak

 

Miután Marc Liévremont átvette a válogatott irányítását Dusautoir is átkerült a jobb oldalról a bal oldalra: ezentúl a hatos mezt ölthette magára gyakrabban. 2009-ben lett először a válogatott csapatkapitánya: Nallet sérülése miatt neki kellett a feladatot ellátnia a Hat Nemzeten, majd még ez évben Új-Zélandon is ő volt a vezér a hazaiak ellen. Ezen a mérkőzésen nagy meglepetésre a franciák győztek 22-27-re! Ezt megelőzően 1994-ben győztek utoljára a szigetországban (és az idei történéseket látva, ezt a 2009-es eredményt jól meg kell becsülniük). Egy évvel később a Hat Nemzeten az összes mérkőzésen segítette a későbbi Grand Slammel nyerő francia válogatottat.

 

Idén igazából nem volt nagy sikere: a Toulouse-zal megnyerte a bajnokságot (azért lehetett látni, hogy a Montpellier lesz a vesztese a döntőnek), idén az elődöntőben kiestek a Leinster ellen a Heineken-kupában, és igazából a francia válogatottal sem produkált valami lenyűgöző játékot. Persze a döntőig eljutni a vb-n mindenképp megsüvegelendő (pláne, hogy megint ő vitte a célt a fekete mezesek ellen), de igazán kiemelkedő teljesítményt nem nyújtott idén. Inkább a tavaly kellett volna nyernie, de akkor még csak nem is volt az öt jelölt között.


Öt és fél percnyi anyag a Fekete Romboló munkásságából

 

A jelöltek között ő volt egyedül európai: Weepu, Nonu és Kaino Új-Zélandot, Genia és Pocock Ausztráliát képviselte. Igazából a felsoroltak sem mondhatóak túl kiemelkedőnek ebben a szezonban. A három új-zélandi a legjobbkor volt jó formában a vb-n. Pocock a vb bronzon kívül egy Tri Nations győzelmet tud felmutatni. Ellenben Genia (egy korábbi kommentemben már leírtam) remek szezont produkálva lett bajnok a Reds-szel, a Három Nemzeten is jól szedte ki a labdákat a tolongásokból (Ioane és Beale sokat köszönhet neki), de ha kellett alacsony termetét kihasználva vitt célt, míg a vb-n sem lehetett rá igazán panasz.

 

A vb döntő után kihirdették, hogy ő lett a mérkőzés embere. A riporter ennek örömére Tierry Henry-nak nézte. Kicsit ő is meglepődött a név hallatán (hát még a felvételt készítők milyen jól szórakoztak). Valójában, ha Dusautoir kézzel ér a labdába az írek ellen, akkor abból általában nincs nagy balhé…

 

Aki hiányzik a jelöltek közül, az Quade Cooper, aki a fentebb említett új-zélandiakkal ellentétben pont a világbajnokságra fáradt el, így valahol érthető a hiányzása. Egy európai játékost még lehetett volna jelölni, ez pedig saját véleményem szerint Sean O’Brien lehetett volna. A Hat Nemzeten a második lett a torna játékosa választáson, ellenben a Heineken-kupa győztes Leinster csapatából ő lett kiválasztva, mint az Év Európai Játékosa. Ezután megkapta az Év Ír Játékosa címet, és a vb-n a C-csoport legjobb játékosának is megválasztották. Azonban ki tudja, lehet jövőre jelölik: ahogy mondtam Dusautoirt is szerintem a kiemelkedő idénye után választották meg az Év Nemzetközi Játékosának.

Pont az Édenben

McCaw és Új-Zéland most már mindent elért, amit lehet

Ha más nem, legalább Steinbeck adhatna így címet a mai döntőnek, amely ugyan nem volt a legjobb, de Új-Zéland számára biztosan nagy örömet okozott. 24 év után először lettek világbajnokok, ott és azok ellen, ahol 1987-ben győztek. Akkor 29-9-re, most 8-7-re múlták felül a franciákat az Eden Parkban. Az igencsak sima csoportmeccs után, valamint a két válogatott eltérő teljesítményét látva nem gondoltam volna, hogy a Les Bleus gondokat okozhat a házigazdáknak: sőt még utóbbiaknál fordult elő kényszerű csere a meccs során.

 

A mérkőzést Sledgerrel és atosz89-cel néztük végig, igaz az eredetileg kinézett helyről el kellett mennünk, mivel a hazánkban tartózkodó új-zélandi és francia állampolgároktól nem igazán láttunk semmit. A hangulat jó volt, csak épp a helyszűke miatt úgy döntöttünk, hogy egy másik helyen nézzük végig a mérkőzést. Így igaz, hogy kicsit lemaradtunk a második félidő elejéről, de kényelmes körülmények között egy kávézóban izgulhattuk végig a döntőt.

 

Új-Zéland-Franciaország: 8-7

Mindkét csapat felszívta magát a mérkőzésre: a hazaiak újra világbajnokok akartak lenni, míg a franciák a harmadik vb döntőjüket már nem szerették volna elveszteni. Az All Blacks hakája ellen a franciák először ék alakba formálódtak, majd lassan előresétáltak, és felfejlődtek vonalba. Még nem néztem utána, hogy ez melyik haka volt pontosan, de hogy nem a Ka Mate, azt most biztosan tudom mondani.

 

Lassan már a haka elleni felvonulásokról is lehetne poszt, annyiféle formációt mutattak már be az ellenfelek

 

Nagy elánnal kezdte tehát mindkét csapat a mérkőzést, olyannyira, hogy Crudent sikerült majdnem Dusautoirnak eliminálnia, már a legelején. Ami azonban nem sikerült neki, az az ellenkező esetben McCawnak sikerült: egy nyílt tolongásban térdelte fejen Parrát, akit le kellett cserélni: helyére Trinh-Duc állt be. A nagy elán a korai csere mellett azt is jelentette, hogy nem a pontos rúgásokról fog szólni az este: az ötödik percben Weepu máris büntetőhöz jutott, de a kapu mellé küldte. Kilenc perccel később is hibázott, de alighanem ezen nem mérgelődtek sokat az új-zélandiak.Talán Woodcock se hiszi el, hogy célt vitt a döntőben

 

A 14. percben nagyon jó helyről jöttek bedobással a fekete mezesek: szinte a francia célvonalnál állhattak fel. Sikerült is megszerezni a labdát, amit Woodcock kapott meg, az All Blacks pillére pedig megindult az előtte lévő üres területen, és bevitte életének talán legfontosabb célját. Weepu, ahogy mondtam kihagyta talán életének legfontosabb jutalomrúgását ezután. Parra ezután visszajött, de csak azért, hogy ismét, végleg lecseréljék Trinh-Duc-re. A montpellier-i irányító pedig nagyon igyekezett meghálálni a bizalmat: próbálkozott droppal és áttöréssel is, ám egyiknek sem volt sikeres a befejezése. A tízesek az egész végén problémásak voltak, főleg Új-Zéland esetében. Erre most következett egy újabb sérülés: Cruden egy szerelés során térdsérülést szenvedett, így jöhetett az eredeti vb keretnél szóba sem kerülő, múlt héten behívott Stephen Donald. Róla érdemes azt tudni, hogy 2007-ben sem volt kerettag, és már készülődött új csapatához, a Bath-hoz, amikor is jött a hívás. Így ugyan a Premiershipben kicsit csúszik a bemutatkozása, ellenben a vb-n a legjobbkor debütálhatott.Sérülések-All Blacks tízesek: 3-0

 

A második félidőben már inkább a franciák akarata érvényesült, akik abszolút úgy gondolták, hogy nyerhetnek. Azonban Yachvili büntetője kívülről súrolta csak a kapufát, és maradt az öt pontos új-zélandi előny. Egészen a 45. percig, amikor eljött Donald pillanata, és belőtte három pontért a labdát a kapufák közé. A mérkőzésen igazából a tolongás játékosok voltak előtérben a sok nyílt toli és megindulás miatt: a franciák játékában meghatározó volt Harinordoquy és a kapitány Dusautoir. Utóbbi nem sokkal Donald büntetője után szinte semmissé tette a hazaiak vezetését, amikor is a 47. percben a kapufa mellett sikerült célt vinnie. Trinh-Duc berúgta a jutalmat: 8-7 lett ezzel az állás!Dusautoir lekoccolta kissé a kapufát, de szorossát tette az állást

 

Utóbbi még próbálkozott egy távoli büntetővel, ami elkerülte a kaput. A franciák azonban nem roskadtak össze: tovább támadtak. Többször birtokolták a labdát, és a játék jórészt innentől kezdve már az új-zélandi térfélen zajlott. Áttörni nem tudtak, ebben a hazai védelemnek nagy szerepe volt. Aztán, amikor hozzájuk került a labda, próbáltak minél több, kis hullámban elindulni, hátha eltelik a nyolcvan perc. Végül előrerúgták a labdát, így a 79. percben jöhettek bedobással. A kialakult tolongásban végig náluk maradt a labda, de az idő nem telt le. A franciák ekkor igen kétségbeesetten átrontottak a másik oldalra, így már a rendes játékidő letelte után les címén büntetőhöz jutottak az új-zélandiak! A Weepu helyére beállt Ellis kapura rúghatta volna, de törődött is ezzel: kilőtte a néző közé, és ünnepelte a világbajnoki címet!Carter és Slade is megkapta a nekik kijáró érmetLiévremont másodjára állhatott közel a Webb Ellis-kupához, de most sem emelhette felÚj-Zélandi öröm, 1987 után másodszor

 

Pontszerzők: Woodcock 1 cél (14. perc), Donald 1 büntető (45. perc), valamint Dusautoir 1 cél (47. perc), Trinh-Duc 1 jutalomrúgás (48. perc)

 

Október 23-ra való emlékezés Új-Zélandon örömet fog kiváltani, hazánkban és Olaszországban nem. Emlékezzünk meg az 1956-os forradalomban elhunyt magyarokról, valamint a Maláj Nagydíjon versenybalesetben elhunyt Marc Simoncelliről.

Bronzmeccs

Mivel a hétvégén a világbajnokságot lezáró mérkőzések mellett magyar történelmi évfordulók is vannak, ezért ma csak egy meglehetősen gyors és rövid összefoglaló fog következni a tegnapi aucklandi bronzmeccsről.

 

Ausztrália – Wales 21-18

Már csak azért is érdekes mérkőzésről volt szó, mert huszonnégy év után újra találkozott a bronzmeccsen a két válogatott. Az akkori eredmény most nem ismétlődött. Az ausztrálok sokkal meggyőzőbben kezdtek, a 12. percben Barnes céljával a vezetést is megszerezték. O’Connor a jutalmat is értékesítette. Wales részéről az első félidőben csak Hook tudott berúgni egy büntetőt, Halfpenny a maga lehetőségét kihagyta. A szünetre a csapatok 7-3 állás mellett mentek le a pályláról.

Cooper tuti nem szeretett volna a bronzérem mellé lesérülni

Az 50. percben Shane Williams a labdát maga előtt rugdosva eljutott az ausztrál célterületig, és egypontos vezetést szerzett ezzel csapatának. Ez nem tartott sokáig, O’Connor három perc alatt két büntetőt is értékesített. Barnes dropja után már egyre biztosabbnak kezdett látszani a déliek győzelme. A játékba a walesieket Stephen Jones pontos büntetőrúgása hozta vissza. Ideje is volt már váltani, Hook az elődöntőn sem remekelt. Ausztrália nem elégedett meg négypontos vezetéssel, a 75. percben még McCalman céljával növelte azt. Hatalmas küzdelem után végül harminc támadási fázis után a 82. percben Halfpenny célt vitt, Stephen Jones pedig a jutalmat berúgta. A végeredményen ez már vajmi keveset változtatott, de megcsinálták! Pont az ilyen szituációk miatt szeretem Wales válogatottján, harcolnak végsőkig.

Ausztráliának természetesen gratulálunk a bronzéremhez, jó helyen van az náluk is!

A fiatal wallaby-k megszerezték a bronzérmet

Pontszerzők:

Célok: Barnes (11), McCalman (75), illetve S. Williams (49), Halfpenny (80)

Jutalomrúgások: O’Connor (12), illetve S. Jones (80)

Büntetők: O’Connor (53, 56), illetve Hook (18), SM Jones (69)

Dropgól: Barnes (67)

Múltidéző: Új-Zéland-Franciaország, 1999

1987-ben a döntőben, 2007-ben a negyeddöntőben, idén a csoportkörben és a döntőben találkozott/találkozik a Les Bleus és az All Blacks egymással. 1999-ben pedig az elődöntőben csaptak össze, október 31-én. A másik elődöntő egy nappal korábban lett lejátszva, ott Ausztrália győzte le a címvédő Boks-ot. Egy nappal később pedig a Twickenhambe kilátogató közönség nem akármilyen mérkőzést izgulhatott végig!Lamaison, a mérkőzés embere

 

Mai szemmel nézve kicsit már régimódinak tűnik a játék: sárga lap után nincs tíz perces kiállítás, könnyebb tolongások, kevesebb bedobásra rúgott szabadrúgás, valamint, mint a fociban külön volt hosszabbítási idő. Ezekkel együtt viszont kicsit gyorsabbnak tűnik az akkori játék, mint a mai. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesz izgalmas a vasárnapi döntő, de talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy az idei francia válogatott nem fog ilyen látványos játékot produkálni, mint azt tették ’99-ben. Akkor még Marc Liévremonttal a pályán.

 

A mai szövetségi kapitány nem volt a mérkőzés fénypontja, ezt el lehet mondani – de talán ne szaladjunk ennyire előre. A csoportjaikból mindkét válogatott első helyen jutott tovább. Az All Blacks ráadásul a házigazdákat is kifektette a kvartettben, 16-30-ra! Talán ennek is betudható volt az, hogy az elődöntőben a kilátogató angolok képesek voltak a franciáknak szurkolni. A kékeknek jóval egyszerűbb dolguk volt a csoportban: Fidzsi, Kanada és Namíbia volt az ellenfelük. A negyeddöntőben a skótokon és az argentinokon továbblépve kerültek be a legjobb négy közé.Marc Liévremont az argentinok ellen

 

Két igazán jó csapat futott ki a pályára: a fekete mezeseknél elég csak az, ha Jonah Lomu nevét említjük. A franciáknál azonban volt pár kényszerű csere: Thomas Castaignede sérülése miatt Christophe Lamaison kezdett a 10-es poszton, míg fogóként a szélső Xavier Garbajosa játszott. Kilencesként pedig az eredetileg nem kerettag Fabien Galthié léphetett a pályára. Mégis, már az első percben büntetőből a franciák szereztek vezetést: Lamaison könnyen értékesítette a pontrúgást. Ezzel Új-Zélandot sikerült felpaprikázni, ám a franciák sem hagyták magukat: lendületes játék folyt a pályán, kevés hibával, de sok támadással. Ennek egyik eredménye az volt, hogy Galthié letarolta Christian Cullent, ami után Andrew Merthens jöhetett büntetővel, és nem is hagyta ki: 3-3.

 

Az első veszélyes helyzet Wilson előtt adódott, ám öt méterre a célvonaltól sikerült Garbajosának megállítania: igaz, ezért sárga lapot kapott. Merthens újra büntetőt rúghatott: és át is vették a vezetést a fekete mezesek. A franciák ezután nem engedtek el egy játékost időben, így ismét Merthens rúgta tovább az eredményt a 18. percben. Ezután fordult a kocka, a francia tízes ugyanis egy remek támadást indított el, amely során az alacsony Dominici tudott megindulni. Ugyan megállították három méternyire a célvonaltól, de a kialakult tolongás után Lamaisonhoz került a labda, és könnyen befutott a célterületre, és a jutalmat sem hagyta ki.

 

A pontok tekintetében itt a franciák behúztak egy féket. Ugyan próbálkoztak az előrejutással (Dominici, Garbajosa, Magné és Bernat-Salles is), de pontot jó sokáig nem sikerült szerezniük. Olyannyira nem, hogy az All Blacks teljesen átvette a mérkőzés irányítását. Merthens újabb belőtt büntetője még nem is keltette fel a nézősereg figyelmét igazából, de az, hogy Lomu 5 ellenfelén vágta keresztül magát, és vitt célt, nem jósolt túl sok jót az európai válogatott számára. Merthens újabb büntetőt értékesített, és ezzel kialakult a 17-10-es félidei eredmény. A fordulás után még Lomu vitt egy újabb célt, a jutalom se hiányzott, így 24-10 volt már a fekete mezesek előnye, így már sokan úgy látták, hogy két déli válogatott fog a döntőben összecsapni.

Lomu ismertebb, első célja a franciák ellen. A kommentátorok nem örülnek túlzottan…

 

A franciák nem így gondolták. Lamaison tíz perc alatt két dropot rúgott, ami nagyon jól jött a franciáknak! Egy nyílt tolongásban ráadásul az új-zélandiak hibáztak. Lamaison viszont nem, így a sikeres büntetője után már csak öt pont volt a kékek hátránya. Utóbbiak ráadásul kijöttek a hullámvölgyből, és egyre összeszedettebben játszottak: akár tíz méterre is eltolták csomagban az új-zélandiakat, ha kellett. Utóbbiak viszont pont szétesőben voltak: labdákat ejtettek előre, lesről avatkoztak játékba, előre passzoltak: így a franciák újra szabadrúgásokhoz, büntetőkhöz jutottak. Egy ilyet Lamaison be is rúgott, így már csak két pontra voltak a fordítástól!

 

Ez hamarosan be is következett. Az 55. percben középről jöhettek a sikeres francia büntető miatt az új-zélandiak. Két perc múlva viszont megint onnan jöhettek. Dominici ugyanis egy nyílt tolongás után előreküldött labdát fülelt le ügyesen, és vitt célt. A csere tízes pedig most sem hibázott. 24-29-et mutatott ekkor az eredményjelző. A következő célra sem kellett sokat várni. Lamaison egy jól tolt csomag után kapott labdát, azonban nem kapura küldte, hanem berúgta a célterületre, és Richard Dourthe csapott le rá elsőként. Ezután viszont Wilson veszélyeztetett újra, de a francia háromnegyed a helyén volt ismét.

 

Dominici célja után érthető módon a helyi Knézy Jenő és társa úgy, örül, mint egy évvel korábban Zidane első góljánál a foci vb döntőjében.

 

Ez a támadás mutatta azt, hogy az új-zélandiak kezdik összeszedni magukat: a kékeknek nem sikerült már áttörniük a védelmükön, valamint a fekete mezesek támadásai is veszélyesebbé, szervezettebbé váltak. Így sikerült Lomunak majdnem célt vinnie, igaz, egy előrepassz miatt a franciákhoz került a labda a támadás után. A pontszerzés azonban csak nem sikerült nekik: ellenfelük azonban újra célt szerzett. Egy földre ejtett labdát Lamaison bikázott előre az üres területre, és Magné volt az, aki Wilson is lefutva rugdosta előre a játékszert. Végül a labdát nem ő, hanem Bernat-Salles tette le a célterületre a 75. percben. Lamaison ismét belőtte a jutalmat, így a franciák már biztosan a döntőben érezhették magukat.

 

Végül azonban a hosszabbítás során Wilson csak beügyeskedett egy célt a két kapufa közé. Hiába volt szép azonban az akció, és hiába ment be a jutalom is, Új-Zéland számára ez már csak szépségtapasz volt. A bronzmeccsen is kikaptak Dél-Afrikától, így csak a negyedik hellyel utazhattak haza. A franciák sem örülhettek azonban. 12 évvel az első, elvesztett döntőjük után, újra vereséget szenvedtek. Ezúttal Ausztráliától, 35-12-re. Most újabb 12 éven vagyunk túl, de idén valószínű, hogy újra a Les Bleus húzza a rövidebbet…

 

Pontszerzők: Lamaison 1 cél, 4 jutalomrúgás, 2 dropgól, 3 büntető, Dominici 1 cél, Dourthe 1 cél, Bernat-Salles 1 cél, valamint Lomu 2 cél, Wilson 1 cél, Merhtens 2 jutalomrúgás, 4 büntető

 

Aki pedig nem rest, megnézheti a teljes mérkőzést

Az ígéret szép szó – Franciaország-Wales elődöntő

Mivel nincs más választásom – ugyanis BastianoCoimbra már beharangozta-, jöjjön egy kis írás a két európai csapat között lezajlott elődöntőről.  Bejegyzés egy mérkőzésről, mely következtében a történelem megismétli önmagát, a ’87-es vb utolsó két meccsén részvevő országok válogatottjai farkasszemet nézhetnek majd egymással a hétvégén. Azonban még ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza az elmúlt szombati meccshez.

Franciaország – Wales 9-8

A két válogatott már számtalan mérkőzést játszott le ezidáig egymás ellen, azonban a sors úgy intézte, hogy világbajnokságon még nem futottak össze. A meccs előtt igencsak nehéz lett volna megtippelni a győztest: Wales kiválóan teljesített az eddigiek során, Franciaországot pedig nem lehet lebecsülni, még ha oly sokan nem is igazán kedvelik őket. A franciák már két darab döntőt maguk mögött tudnak, a walesiek számára pedig huszonnégy év után újra itt volt az esély a bekerülésre.

Az első félidőben a pontszerzést a sérült Priesland helyett kezdőként játszó Hook kezdte meg sikeres büntetőrúgásával. A jó kezdés után sajnos nem kedvezett a szerencse Wales  válogatottjának. A 10. perc környékén vádlisérülés miatt le kellet cserélni a csapat 30 éves pillérét, Adam Jonest. Mintha ez nem lett volna elég, Alain Rolland (francia származású ír) játékvezető a 19. percben piros lappal büntette Sam Warburton csapatkapitányt a Clerc ellen elkövetett szerelése után. A franciáknak megítélt büntetőrúgást Parra különösebb gond nélkül értékesítette. Majd még egyet a 33. percben is berúgott, ezzel 6-3-ra állítva az állást a félidőre.

A szabálytalan momentum

A másodig félidő tizedik percében Morgan Parra harmadik rúgása is bement a lécek közé. A hatpontos francia előny azonban még nem volt biztosíték semmire, egy céllal nagyon gyorsan változtatni lehetett ezen. A walesiek mindent meg is próbáltak ennek elérésére, végül az írek ellen is sikeres Mike Phillips bevitte az áhított célt. A jutalomrúgásnál Hook helyett most Stephen Jones állt a labda mögé. Nagyon nem irigyeltem ebben a pillanatban, hatalmas nyomás volt a vállán. Elrúgta, kapufára ment. Maradt a 9-8-as, nagyon szoros állás. A legfeszültebb pillanat talán Halfpenny büntetőrúgása előtt jött el. Mindenki, még a francia játékosok is azt hitték, hogy bemegy a labda, sajnos épphogy nem ment át a keresztléc felett. A mérkőzés további részében a tizennégy játékossal pályán lévő walesiek mindent beleadtak a játékba, már érezték a döntő közelségét. Végül ez nem jött össze, nem sikerült már több pontot szerezniük.

Aki mindent berúgott

Franciaország mehet a döntőbe, ahol Új-Zélanddal mérkőzik meg vasárnap. Mához már nagyon közel, pénteken találkozik Ausztrália és Wales. Jó meccsnek ígérkezik, remélem Wales győzelemmel búcsúztatja a világbajnokságot!

 

Kár érte...

Rögbis reklámok

Ha már így késtünk a bejegyzésekkel, akkor jöjjön mára még egy. Hazánkban egyelőre a rögbi még távol áll attól, hogy a játékosok milliókat érő reklámszerződéseket kössenek (aztán az úszó Cseh Lacit láthatom viszont valami szigetelőanyagos plakátról), de ez a világ más részein mindennapos. Nézzünk ezekből párat a hajtás után.

 

Elsőként jöjjön John Eales 2003-ból, amikor egy bankkártyás cég kedvéért tolongott a tokiói metróban. A kiváló ausztrál leváló valóban tolongás játékos volt korábban, azonban a videóban leginkább a nyolcas posztján, az összefogóén látható, nos ő ettől előrébb szerepelt a válogatottban, illetve a Queensland Reds csapatában, de ugye a pénz beszél.

 

Még a legeslegelső bejegyzésben volt szó Ally McCoistról és Kenny Loganról, ahogy egy whiskyfőzde kedvéért parodizálnak ki egy reklámot. Most csak egyet raktam ide emlékeztetőül. McCoistot nem kell bemutatni: sokan (köztük én is) miatta ismertük meg a FIFA sorozatban a skót akcentust, valamint a Rangers volt játékosáról és jelenlegi edzőjéről van szó. Logan is focizott fiatalon, majd a Stirling után a London Wasps-nál is szerepelt. A reklámsorozatban lehet látni a két football kód közti, mára már igencsak nagy különbségeket, amelyek még a hőskorszakban még elenyészőek voltak. Persze nem ezért született meg ez a pár spot, sokkal inkább a következő felvétel paródiájaként:

 

Az angol nagyágyúk egy sportszergyártó (ez a reklám is volt már a blogon) kedvéért vállalták a felvételt. Jonny Wilkinson és David Beckham oktatják egymásnak a rúgási technikákat. illeszkedve a cég korábbi szlogenjéhez, mely szerint a lehetetlen nem létezik (a cég felajánlásait továbbra is várom). Ha emlékeim nem csalnak ez a kampány 2004 körül hazánkban is megjelent. Valamelyik sportmagazinban voltak poszterek a cég által szponzorált játékosokról: nekem csak az átigazolt Beckhamról jutott poszter, de volt Wilco-s is, csak arról lekéstem…

 

Olaszországban a vallás és a sport még mindig fontos a lakosság számára, így nem csoda, hogy az egyik sportcsatorna a kettő kombinációjával hirdette magát a szezon előtt. Nyilván a foci a leghangsúlyosabb a spotban (óraátállító Pirlo), de Castrogiovanni is megjelenik, hogy segítsen az elesetteken. A pillérként tevékenykedő olasz játékos csak a válogatott színeiben ölthette magára a reverendát, mivel jelenleg nem az olasz bajnokságban, hanem az angol Premiershipben játszik a Leicester csapatában. Sajnos Castro nincs összevágva az csodatévő, izzadó Totti szoborral; utóbbit nagyon jól eltalálták a készítők 😀

 

A Texas Holdem népszerűsége érthetetlen módon töretlen, a különböző oldalaknak pedig már van elég pénzük, hogy ismert személyekkel, sportolókkal népszerűsítsék magukat. Az egyik ilyen honlap a veterán nyolcas Sébastien Chabalt öltöztette fel egy reklám kedvéért mindenféle gúnyába.

 

 

A végére pedig itt van egy cseh és egy brazil reklám. Előbbi szintén volt már a blogon (sőt ez atosz89 személyes kedvence), utóbbira pedig Sledger hívta fel a figyelmemet. Cehországban és Brazíliában is még népszerűbb a foci, mint a rögbi, ahogy a második videóban lehet látni. Azonban az első videó igazságtartalma miatt remélem már nem sokáig.

 

Ettől persze jóval több ilyen témájú reklám van a földön vagy akár a Youtube-on, de most első körben legyen ennyi elég étvágygerjesztőnek.

Megkésve bár… – Új-Zéland-Ausztrália elődöntő

A nagyon kaotikusra sikeredett hétvége miatt voltam kénytelen ezt, a már teljesen kifacsart/átírt verssort ellőni. A helyzet úgy adódott, hogy szombaton ugyan láttam az első elődöntót, ám még egy korábbi Gentlemen’s agreement értelmében arról atosz89 fog írni (neki se volt egyszerű a hétvége). Na sebaj, majd a másodikról beszámolok. Ugyan a mérkőzést élőben nem tudtam nézni (a Digi nem adta), sem felvételről, mivel ma reggel korán kellett kelnem, és egy éjjeli meccsnézés nem tett volna jót a napomnak. Így minden mára maradt, azonban amellett nem lehet elmenni, hogy az első világbajnokság döntője ismétlődik majd meg ezen a héten vasárnap Aucklandben.

 

Új-Zéland-Ausztrália: 20-6

A nagyon energikus (és sokat akaró) hazaiak lemosták a fiatal ausztrál válogatottat a pályáról a mérkőzésen, noha a fekete mezesek is követtek el azért hibákat. Ezek azonban az elődöntő eredményét egyáltalán nem befolyásolták. Az ötödik percben sikerült célt szerezniük: Israel Dagg tudott megiramodni egy labdával. Ugyan szerelték, de egy zseniális offloaddal Nonuhoz került a labda, aki letette a mérkőzés első célját. Weepu állt ezen a meccsen is a labda mögé, de nem ment neki úgy, mint az argentinok ellen: az első büntetőjét kihagyta, és a jutalom is mellément. 8-0-ra vezettek a fekete mezesek, amikor a 15. percben úgy tűnt, hogy Digby Ioane fog átgaloppozni a védelmükön, ám amikor pár méterre járt a célvonaltól, szabályosan távolabbra tolták, így a nagy Wallaby esély kimaradt.Nonu és a meccs első célja

 

Kis vigasz volt, hogy O’Connor büntetője bement, valamint Cooper rúgott egy dropot az első félidőben. Cruden sem maradt pont nélkül: a harmadik számú tízes is egy dropgóllal vétette magát észre a 21. percben: ha így folytatja lehetséges, hogy Slade-t kiszorítja a kispadról a válogatott meccseken (Cartert egyhamar még nem fogja). Weepu még egy büntetőt berúgott a 36. percben, és ezzel gyakorlatilag véget is ért a félidő. 14-6-ot mutatott az eredményjelz: a játék alapján páran már a döntőbe jutást is biztosnak vélték.Weepu nem kimagasló rúgóteljesítménye is elég volt a döntőhöz

 

Nem történt meglepetés a második játékrészben. Weepu még két büntetőt lőtt be sikeresen (nyolcból csak négyet lőtt be), ezzel 20-6 lett a végeredmény. Az ausztrálok hiába próbálkoztak, nem sikerült nekik semmi, idegességükben pedig hibáztak. Weepu utoljára a 72. percben szerzett pontot a második büntetőjével a félidőben. Az ítéletet pedig egy felemelt tolongás miatt hozta a játékvezető. Az All Blacks játékosai már ekkor, a sípszónál örültek, gondolván, hogy a mérkőzés már a kezükben van. Nem is tévedtek. SBW ugyan öt perc múlva sárgát kapott Cooper szabálytalan szereléséért, de az All Blacks bemasírozott harmadjára a döntőbe.Cooper megbarátkozhat a bronzmeccs tényével

 

Graham Henry természetesen elégedett volt a látottakkal: “Úgy gondolom, hogy kiválóan teljesítettünk, a srácok hősiesen küzdöttek. Nagyon büszke vagyok rájuk. A következő héten újra így kell építkeznünk, és remélem ugyanígy fogunk majd tenni.” Robbie Deans, az ausztrálok szakvezetője is csak a szomszédokat tudta dicsérni: “Sok sikert Új-Zélandnak a döntőben. Nagyon keményen megdolgoztak ezért a lehetőségért. Minden lépésünket megnehezítették ezen az estén.

 

Pontszerző: Nonu 1 cél (5. perc), Weepu 4 büntető (12., 36., 42., 72. perc), Cruden 1 dropgól (21. perc), valamint O’Connor 1 büntető (15. perc), Cooper 1 dropgól (31. perc)