2012. április havi bejegyzések

London calling – második rész

Házidöntő lesz a Heineken-kupában is! Az Ulster 1999 után ismét a Heineken-kupa döntőjébe jutott, míg a Leinster címvédésre készülhet. A dublini elődöntőn az Edinburgh ugyan jól küzdött, de az Ulster egy Ruan Pienaarral jobb volt tőlük. Bordeauxban (ugyan miért kellett odavinni a másik meccset…) viszont a Leinster hasonlóan a tavalyi döntőhöz, kiváló második félidőt produkálva gyűrte maga alá a többet támadó Clermontot, amely megint lemaradt egy nemzetközi kupáról: és ez egy előreejtésen múlott mindössze (vagy négy be nem rúgott dropgólon). Hogy mi történt az elődöntőkben, összefoglalva a hajtás után olvasható.

 

Ulster-Edinburgh: 22-19

Az Edinburgh érezhetően úgy futott ki a pályára, hogyha már az elődöntőben vannak, akkor miért elégedjenek meg azzal, hogy eljutottak idáig, és kész? Ezért meglepően küzdelmes mérkőzést lehetett látni: labdákat ritkán vesztettek a vendégek, és igen ügyesen használták ki az Ulster védelmi hibáit. Így a skót csapat egyetlen játékosára sem lehet panasz, hiszen már a csoportból való továbbjutás is kisebbfajta csoda volt, a valljuk meg, erőn felül teljesítő csapat számára. A hazai csapat nem állt fel a legerősebben: Afoa eltiltása miatt nem léphetett pályára, de Humphreys és D’Arcy is padozott. Azonban Pienaar a pályán volt, és vele nem tudtak mit kezdeni a vendégek. Kezdve azzal, hogy 100%-kal rúgott – igaz volt ez Laidlawra is: de a dél-afrikai jobb vezér volt, mint a skót. Ez pedig a játék képén is meglátszott.Wannenburg célja fontos volt az Ulsternek

 

Wannenburg célja és Pienaar rúgásai 13 ponthoz juttatták az első félidőben a “hazaiakat” (az Ulster hazai stadionja a Ravenhill), de Laidlaw löketeivel a skót csapat négy pontra volt csak lemaradva tőlük. Sőt, a következő félidő elején a következő büntetővel egy pontossá olvadt a különbség. Pienaar vezéri képességei ekkor mutatták meg a különbséget a két csapat között igazán: rúgásaival remekül visszavetette a támadó vendégeket, az 50. percben pedig jó helyről rúghatott volna büntetőt, de tolongást kért, mutatva, hogy kell az a cél az Ulsternek. Tíz percig próbálkoztak, végül csak be kellett érnie Pienaarnak egy büntetővel. A 62. percben ismét ő szerzett büntetőből találatot, így az áhított előny, ha nem is célból, de megszületett. A meccs végén még Thompson vitt célt: igaz az eredményen ez már nem változtatott, de az Edinburgh megérdemelten szerezte, és ki tudja mikor jutnak el ide ismét.Pienaar, a meccs embere és a szurkolók


Pontszerzők: Wannenurg 1 cél (14. perc), Pienaar 1 jutalomrúgás (16. perc), 5 büntető (5., 38., 58., 62., 75. perc), valamint Thompson 1 cél (79. perc), Laidlaw 1 jutalomrúgás (80. perc), 4 büntető (8., 11., 40., 45. perc)

 

Clermont-Leinster:15-19

Leo Cullen nyilatkozta a meccs után, hogy ez volt a legkeményebbek egyike, amin valaha is játszott. Bizony, a mérkőzésen nem kímélték egymást a csapatok – Cullent meg főleg nem (bár a sárga lap szele őt is megfújta…), a Clermontból Bordeaxig utazó sok sárga mezes szurkoló pedig egyértelműen jelezte, hogy kivel szimpatizálnak. A Leinster viszont most a Bayern Münchenre hasonlít kissé: megmutatták, hogy miként kell idegenben továbbjutni, úgy hogy nem igazán domináltak a játék során, továbbá egyik csapat sem volt tavaly bajnok odahaza, valamint a Leinster négy év alatt a 3., a Bayern 3 év alatt a második HK/BL döntőjét fogja játszani! Emiatt persze sokan mondják magukban, már megint a Leinster…Healy célja is mutatta a Leinster belelendülését

 

A Clermont remekül játszott, keményen támadtak, védekeztek, de célt csak nem tudtak elérni. Skrela megint sérült volt, így James mutathatta meg ismét tudását. Igen jól méghozzá! Öt büntetőt értékesített, valamint vezére volt a gumigyári csapatnak – a droprúgás viszont nem ment neki: utólag belegondolva, ez volt talán az egyetlen hibája az egész meccsen. Neki köszönhetően vezettek is sárga mezesek az első félidő után. Utána viszont jöttek az írek: előbb Healy kapott remek passzt, és vitt célt, majd Rob Kearney rúgott negyven méterről dropgólt: alaposan belekezdett a vendégcsapat! A lendület a meccs végéig kitartott, de az ír csapat háromnegyede keményen tartotta magát, így O’Driscoll és D’Arcy is a célgyártás helyett, főleg a védekezésben segtette csapatát. A 81. percben úgy tűnt azonban, hogy hiába minden. Fofana le tudta tenni a labdát a célvonalon túlra, de a videóbíró érvénytelenítette a célt előreejtés miatt. Sexton ezután kirúgta a labdát, az őt egész meccsen zavaró Clermont szurkolók közé, és véget ért a talán még a Super Rugby elődöntőnek is beillő mérkőzés.

A LTV összefoglalója az elődöntőről: őszintén szólva, kár ezért a Clermontért: megint a bajnokság marad nekik…

 

Pontszerzők: James 5 büntető (17.,31., 36., 39., 52. perc), valamint Healy 1 cél (41. perc), Sexton 1 jutalomrúgás (42.perc), 3 büntető (7., 34., 62. perc), Kearney 1 dropgól (46. perc)

Reklámok

London calling – első rész

A Clash lemeze helyett azonban jöjjenek inkább a Challenge-kupa elődöntői. Ugyan megígértem magamnak, hogy több szóviccet, szójátékot nem lövök el (pedig még a Toulouse idén is esélyes a francia bajnoki döntőre – még egy esély a szóviccekre), de igazán csak az egyik meccsen volt igazán nagy összecsapás (lehet angolul gondolkozni, hogy melyik szóra gondoltam): a Toulon egy igen izgalmas hajrával nyerte meg a mérkőzést, míg a Biarritz lemosta a pályáról a Brive-t. Ráadásul itt is ugyanaz történt, mint fociban a spanyolokkal: a Heineken-kupában kizuhantak az elődöntő előtt a francia csapatok, de a Challenge-kupában minden összejött nekik. Utóbbi megmérettetés hagyományosan a franciák számára hoz sikereket. Körülbelül úgy, mint ahogy az elmúlt 7-8 évben a közepes spanyol csapatok kisajátították az Európa-ligát.

 

Toulon-Stade Francais: 32-29

Wilkinson felépült, és ha már játszott továbbrúgta csapatát a döntőbe. Ezzel a mondattal el lehetne intézni a meccset, de azért a 80. percnyi játékról érdemes többet írni. Furcsa ránézni a pontszerzőkre, de a hazai csapatnál csak angol játékosok voltak eredményesek! Már az első percben jött Armitage, és vitt célt – igaz Wilko kihagyta a jutalmat. Erre jött hamarosan a válasz, sőt a fővárosi henger! Bonneval a 12. percben szerzett célt, majd Plisson percei következtek: az összes lehetséges módon szerzett pontot rúgásbó:. Contepomi helyett is jól ellátta feladatát a fiatal irányító (remélem a válogatottnál felfigyelnek rá a későbbiekben). 8-19-re is vezetett már a vendégcsapat a félidő derekán, ám ekkor jött Wilkinson, aki rúgásaival felhozta csapatát. Sőt, a második félidőben a vezetést is megszerezték a hazaiak! Hogy a dolguk nehezebb legyen, arról Turinui tehetett az 59. percben céljával: a Toulon kezdhette elölről a felzárkózást. Segítségükre volt Arias 69. percben történt kiállítása, ám újabb célt már nem tudtak elérni. Ekkor Plisson lőtt még egy dropgól, és újra egalizálta a mérkőzést.Wilko lába még lehet fontos a döntőben is

 

A 79. percben azonban jött Wilko, aki ugyanolyan fontos dropgólt rúgott, mint a világbajnoki döntőben tette anno. Jó negyven méterről vállalkozott a lövésre, amellyel eldőlt a továbbjutó kiléte. A mérkőzés után elmondta, hogyha kihagyta volna, nem mert volna a csapattársak szeme elé kerülni. Erre nem került sor, viszont érdemes a két irányító rúgóteljesítményét megnézni: Plisson kilencszer vette a kaput tűz alá: ebben volt két dropgól, öt büntető és két jutalomrúgás – csak két büntetőt hagyott ki, így 71%-kal értékesítette lehetőségeit. Wilkonak jóval több esélye volt a pontszerzésre, és hagyott is ki bőven rúgásokat: tizenöt lehetőségből (egy jutalom, tizenegy büntető, három dropkísérlet) kilencet lőtt be: a jutalom kimaradt, hét büntető ment be, és az egyik dropja sem volt pontos: a részéről ez 58%-ot jelent. Mindenesetre borítékolni merem, hogy a döntőben is ő lesz majd a Toulon csodafegyvere…

Wilkinson mellett a másik angol pontszerző, Armitage célját lehet megnézni a nem túl jó minőségű felvételen (csak ezt találtam)

 

Pontszerzők: Armitage 1 cél (1. perc), Wilkinson 7 büntető (31., 40., 42., 50., 54., 62., 67. perc), 2 dropgól (46., 79. perc), valamint Bonneval 1 cél (12. perc), Turinui 1 cél (59. perc), Plisson 2 jutalomrúgás (13., 60. perc), 3 büntető (15., 26., 36. perc), 2 dropgól (20., 68. perc)

 

Biarritz-Brive: 19-0

Az esős mérkőzésen nem igazán potyogtak a pontok, de az idén a bajnokságban nem remeklő baszk csapat azért még esélyes így is arra, hogy nyerjen valamit. Igaz, túl sokat ők sem mutattak az elődöntőben. Yachivili is hagyott ki büntetőt, Swanepoel viszont minden lehetőségét elpuskázta a másik oldalon. A mérkőzés egyetlen célját Traille szerezte, azonban csak a videóbíró megkérdezése után érvényesítette a játékvezető. Őszintén szólva több, érdekes momentum nem adódott a meccsen – kivétel talán ez alól Barozzi 80. perces, piros lappal történő kiállítása. Hogy miért volt a szabálytalanságra szükség a pillér részéről az utolsó percben, amikor már teljesen mindegy volt az eredmény a vendégek számára, az rejtély…Tömegjelenet és dagonya - a mérkőzésre jellemző volt (a képek az espnscurmról kerültek ide)

 

Pontszerzők: Traille 1  cél (27. perc), Yachvili 1 jutalomrúgás (28. perc), 4 büntető (15., 22., 66., 70. perc)

A dolog, amelyben George W. Bush és Che Guevara megegyezik

Lehet találgatni, hogy scrum-capben ki látható a képenTermészetesen semmilyen politika töltetű írás nem fog megjelenni a blogon, a dolog, amelyben az USA 43. elnöke és az argentin világfelforgató hivatásos forradalmár megegyezik, az a következő: mindketten játszottak rögbit fiatalabb korukban. Elsősorban egyetemi éveik alatt: az uniós rögbi gyakran szerepel az egyetemek-főiskolák sportjai között (már hazánkban is van egyetemi bajnokság!), így tulajdonképpen nem meglepő, hogy ők is kipróbálták magukat ebben a játékban. A hajtás után jöjjön pár személy, akiről talán sosem gondoltad volna, hogy valaha tojáslabdát vettek volna a kezükbe!

 

Megfelelő, pontos hivatkozásokat, sajnos ritkán lehet visszakeresni ilyen témánál, azonban nem kell búslakodni – van még így is bőven olyan személy, aki biztosan rögbizett korábban. Az első ilyen Richard Harris, tíz éve elhunyt ír színész, aki ha nem lesz tbc-s fiatalon, minden bizonnyal a Munster csapatáig vitte volna, így azonban csak a Garryowenig és a munsteriek utánpótlásáig jutott. A limericki születésű Harrist talán legjobban egyik utolsó filmjéből ismerhetjük, amikor a Gladiátorban alakította az idős Marcus Aurelius császárt, de még a Harry Potterben is kapott szerepet, ő játszotta Albus Dumbledore-t. Haláláig elkötelezett szurkolója volt hazai csapatának. Halála után szobrot kapott, amely rakettballozás (olyasmi, mint a fallabda) közben ábrázolták. A művet a szintén rögbi (igaz liga, de Ausztráliában ez természetes) Russel Crowe leplezte le.

Richard Harris mellett a Munster főbb szurkolói között kell megemlíteni Peter O’Toole -t (Arábiai Lawrence), akivel még a 2000-es Heineken-kupa döntőt együtt nézték

 

Nagy-Britannia területén számos színész is rendelkezik rögbis előélettel. Amennyire Ausztráliában a ligarögbi, úgy Walesben az uniós kód népszerűsége töretlen. Nem véletlen, hogy Richard Burton (na, az ő filmjeit se lenne egyszerű felsorolni) is kipróbálta magát a sportban – és tehetségesnek is bizonyult, de inkább a filmezés felé fordult. Richard Harris filmjeinél meg lehet említeni egy hetvenes évekbeli Robin Hood feldolgozást, valamint az egy évtizeddel korábbi Navarone ágyúit. Előbbinek a stábjában Sean Connery, utóbbinak a stábjában David Niven volt az, aki fiatalon rögbizett is.

 

A Harvard csapata, 1955-ből: Edward Kennedy a felső sorban balszélen látható - a kép a JFK Library oldaláról származikNemcsak színészek, hanem politikusok is foglalkoztak a sporttal, ők főleg a bevezetőben említett egyetemi éveik alatt. Jó példa erre Edward és Ted Kennedy, akik a Harvardon ütötték el szabadidejük egy részét rögbizéssel. Nem sokkal utánuk, a hatvanas években George W. Bush és Bill Clinton is volt nevezve mérkőzésre, igaz utóbbi csak Oxfordban ismerkedett meg a játékkal, amikor ösztöndíjasként tanult Angliában. Előbbi viszont a Yale Egyetem első csapatába is bekerült!Ted Kennedy a Harvard-Darthmouth 1964-es meccsén dönti el pénzfeldobással a kezdő kilétét A kontinens másik végén az orvosi egyetem alatt több sportban is kipróbálta magát Ernesto Che Guevara: biciklizett, focizott, úszott és a rögbi sem maradt ki. Gyakran játszott az irányító posztján. Játékstílusáról elmond mindent a ráakasztott Fuser gúnynév: az összetett szó első fele El Furibundo, vagyis dühöngő, a második fele pedig az édesanyjának a családnevéből, a de la Sernából lett összerántva.A bejegyzés első képén scurm capben, itt a kép jobb szélén látható Che Guevara - forrás: Wikipedia

 

Még a foci-rögbi hőskorában gyakoriak voltak, hogy a játékosok a labdarúgás mindkét változatában kipróbálták magukat. Manapság kódváltások a liga és az uniós rögbi között gyakoriak. Fiatalon persze más a helyzet, de korunkban az, hogy egy focistából rögbijátékos lesz, az eléggé valószínűtlen. Aaron Ramsey-vel pedig pontosan ez történt: gyerekkorában mindkét sportban kipróbálta magát, és egyik sem ment neki rosszul. Igaz, főleg a ligarögbi érdekelte. Ebben a kódban odáig jutott, hogy a St. Helens hívta volna az utánpótlás csapatába, de végül a Cardiff City mellett döntött. A családból azonban még maradt a rögbi számára játékos: Aaron öccse, Josh jelenleg a Newport-Gwent Dragons utánpótlásában játszik, de a ligarögbiben is kipróbálta magát: ott sem vallott szégyent!

Ramsey walesiként nem kerülhette ki a rögbit – itt a világbajnokságról kérdezik

 

A rögbi hazánkban nem rendelkezik régi hagyományokkal, és ködbe vesző múlttal, de Magyarországon is lehet találni olyan személyeket, akik korábban rögbiztek, ma azonban más miatt híresek/hírhedtek. Még a nyolcvanas években, az akkori egyetemi bajnokságban játszott Héder Barna a BEAC csapatában. Tőle még sikeresebb volt a sportban Stohl András, aki utánpótlás korában az egyik legjobb volt az országban.

 

Az elején is leszögeztem, hogy nehéz persze egy teljes listát összeállítani, így jelenlegi bejegyzés csak egy szűk keresztmetszet. Ha valakinek van még tudomása arról, hogy milyen híresség játszott rögbit fiatalabb korában, akkor komment formájában hozza nyugodtan tudomásunkra, hiszen a lista még biztosan bővíthető!

Végjáték: Premiership

Bár remek meccsek voltak a Super Rugby-ben – a Bulls-Brumbiest mindenképp meg kell említeni – amellett nem lehet elmenni, hogy az európai bajnokságok az alapszakasz vége felé közelednek. Elsőként Angliában fog befejeződni a liga: május 5-én fogják játszani az utolsó kört. Az egy hetes szünet a Heineken-kupa elődöntők miatt lesz. Egy biztos: néhány pozícióért még nagy a harc, így biztosan ki fogják használni az időt a csapatok. Májusban az angol bajnok kiléte is ki fog derülni: 12-én lesznek lejátszva az elődöntők, majd 26-án a döntőre is sor kerül a Twickenhamben – úgy, hogy egy héttel előtte Heineken-kupa döntőt is játszanak ugyanott: el vannak kényeztetve a londoni szurkolók.

 

Most viszont nézzük, hogy mi volt a mostani fordulóban, és hogy mire lehet számítani az utolsó körben!

 

Newcastle Falcons-Saracens: 3-9

A vendégek számára jó hír, hogy győzelmükkel már biztosan a rájátszásba kerültek, viszont Brad Barritt a bemelegítés során megsérült: így Farrell kezdett centerként, Hodgson pedig irányítóként. A hazaiak számára Gopperth egyetlen, értékesített büntetője azt jelenti, hogy vesztes bónuszt szereztek, így még mindig van esélyük a bentmaradásra. A meccsen pályára lépett az idén vándorló Peter Stringer is, ezúttal korábbi kölcsönvevője, a Saracens ellen. A vendégek voltak az aktívabbak, de a 66. percben, Justin Melck sárga lapos büntetése idején a hazaiak előtt is megcsillant a pontszerzések lehetősége. Nem szereztek már több pontot, így csak a vesztes bónusz lett meg, valamint az izgalom, hogy szombaton mit fog játszani a Wasps a Bath ellen.

Pontszerzők: Gopperth 1 büntető (53. perc), valamint Farrell 3 büntető (18., 44., 64. perc)

A Saracensnek nem volt könnyű dolga, de behúzták a győzelmet, esélyeshez méltóan

 

Bath-London Wasps: 17-12

Ami az egyiknek jó, a másiknak nem: a Bath-nak jól jött volna egy célbónusz, ám Sam Vesty kísérletét Vardnell hatástalanította: így a hazaiaknak a jövő évi Heineken-kupa indulás kezd elúszni. Ellenben ez a védelmi lépés azt jelentette, hogy a darazsak vesztes bónuszt szereznek, és marad a négy pont a Falcons és köztük. A Bath jó ideje nem szerzett célt, most viszont háromszor is beköszöntek. Az idény végén visszavonuló Duncan Bellt megfelelően búcsúztatták a hazai közönség előtt a társak. Ami az egyiknek búcsú, a másiknak debütálás: fél éve szerezte meg a hazai csapat Kyle Eastmondot a St. Helenstől. A fiatal kódváltó az utolsó öt percre jöhetett be, amikor Barkleyt cserélték le sérülés miatt.

Pontszerzők: Mears 1 cél (47. perc), Donald 1 cél (53. perc), Abendanon 1 cél (72. perc), Barkley 1 jutalomrúgás (54. perc), valamint Robinson 4 büntető (13., 28., 34., 75. perc)

Duncan Bell utoljára lépett pályára a Bath színeiben, hazai pályán

 

Gloucester-Sale Sharks: 19-24

A két csapat körül mostanság izzik a levegő: a hazaiak szakvezetője távozik a csapattól az idény végén, és híresztelték, hogy Bryan Redpath-et a Sale vezérigazgatója környékezte meg nem épp legális módon: utóbbi tagadja, hogy bármilyen ajánlatot tett volna az edzőnek. Így volt-e vagy sem, egyelőre még nem derül ki, az viszont biztos, hogy győzelmével a Sale még versenyben van a Heineken-kupa indulást jelentő hatodik helyért. A hazaiak kezdték jobban a meccset: Simpson-Danielt csak a célvonal előtt sikerült megállítani a harmadik percben: ezután kisebb csetepaté alakult ki: Qera és Miller ennek eredményeként leülhettek tíz percre pihenni. Utóbbinak jól is jöhetett: a mérkőzés első célját ő szerezte a 22. percben, majd Sharples válaszolt hamarosan, miután Ostrikov elejtett labdájából. Miller még berámolt egy célt a második félidőben is, mellette az irányító Nick MacLeod rúgott össze 14 pontot, így a vendégek vannak lépéselőnyben a Heineken-kupa indulásért.

Pontszerzők: Sharples 1 cél (24. perc), Burns 1 jutalomrúgás (24. perc), 4 büntető (6,. 33., 40., 47. perc), valamint Miller 2 cél (22., 44. perc), MacLeod 1 jutalomrúgás (23. perc), 3 büntető (13., 58., 71. perc), 1 dropgól (75. perc)

Qera és Miller: csak az utóbbi örülhetett a meccs végén

 

Worcester Warriors-London Irish: 16-25

Az első félidőben siralmas teljesítményt nyújtó hazaiakon tekintélyes győzelmet aratott a hét meccses nyeretlenségi sorozatán túljutó London Irish. A második félidőre kicsit felerősödtek a hazaiak, és Benjamin céljánál úgy tűnt, hogy a vesztes bónusz meglesz, ám a felpörgő mérkőzésen még a 72. percben Delon Armitage is célt vitt, Homer – aki az egész meccsen kiváló teljesítményt nyújtott – nem hibázta el a jutalmat, így Garvey célja a legvégén már csak szépségtapasz volt az eredményre.

Pontszerzők: Benjamin 1 cél (60. perc), Garvey 1 cél (79. perc), Goode 2 büntető (9., 24. perc), valamint Ansbro 1 cél (21. perc), Homer 1 cél (34. perc), 2 jutalomrúgás (22., 73. perc), 2 büntető (4., 8. perc), Armitage 1 cél (72. perc)Delon Armitage újabb célja az Irish mezében - lassan csak Toulonba viszik valamikor...

 

Harlequins-Leicester Tigers: 33-43

A forduló legizgalmasabb meccsén a két bajnokaspiráns közül a vendégek szerepeltek jobban: tizenhárom pontos hátrányt dolgoztak le a meccs során! Ezzel már hét meccs óta veretlenek a tigrisek. Igaz, a pontgyártást is ők kezdték Waldrom célja révén, igaz még a 27. percben elvesztették Tom Croftot nyaksérülés miatt. A hazaiak a leváló lecserélésekor már megfordították az állást: ekkor Easter célja után értékesítette a jutalmat Evans: ekkor már tizenhárom ponttal vezetett a hazai csapat. A többszörös bajnok Leicester nem adta fel: szívós munkával sorra szerezték a célokat (közben a Quins sem volt rest), és feljöttek a hazaiak nyakára. Végül Waldrom 70. percben szerzett újabb céljával az is eldőlt, hogy nemcsak nyernek, hanem célbónuszt is visznek haza Londonból!

Pontszerzők: Monye 1 cél (18. perc), Easter 1 cél (26. perc), Lowe 1 cél (48. perc), Evans 3 jutalomrúgás (20., 27., 50. perc), 4 büntető (9., 17., 22., 34. perc), valamint Waldrom 2 cél (6., 70. perc), Mafi 1 cél (37. perc), Alesana Tuilagi 1 cél (65. perc), Flood 4 jutalomrúgás (7., 37., 66., 71. perc), 5 büntető (13., 31., 40., 46., 78. perc)

Brown és a Qiuns is padlóra került szombaton

 

Exeter Chiefs-Northampton Saints: 15-18

Az idén kiválóan teljesítő Exeter igen fontos meccset bukott el a Saints ellen: most egy pont van a két csapat között a tabellán: igen ám, csakhogy az utóbbiak a negyedik, rájátszást érő helyen, míg az előbbiek “csak” Heineken-kupa indulást érő helyen. Szerzett ugyan a hazai csapat két célt is, ám jobb rúgóteljesítmény kellett volna a győzelemhez: mindkét fél 2 jutalmat és három büntetőt lőhetett: csak a vendégek utóbbiból kettőt is belőttek, míg a hazaiak csak egyet, így csak a vereséggel járó bónuszpontnak örülhettek, valamint annak, hogy a 350. alkalommal pályára lépő Richard Baxter szerezte a csapat második célját a végén.

Pontszerzők: Camacho 1 cél (10. perc), Baxter 1 cél (79. perc), Mieres 1 jutalomrúgás (10. perc), 1 büntető (18. perc), valamint Ashton 1 cél (41. perc), Diggin 1 cél (74. perc), Myler 1 jutalomrúgás (75. perc), 2 büntető 5., 63. perc)Ashton utolsó napjait a szenteknél céllal tette kellemesebbé

 

 

A végén pedig pár előzetes tipp, hogy mi lehet az utolsó körben:

Leicester Tigers-Bath: A nagyszerű szériát a fürdővárosiak nem tudják megállítani: a vendégek barátkozhatnak a Challenge-kupa indulással.

 

London Irish-Gloucester: A vendégek nagyobb pontéhségben futhatnak ki a pályára: esélyesek még a hatodik helyre, ami a Heineken-kupa indulást jelentené: nehezen, de behúzzák a meccset.

 

London Wasps-Newcastle Falcons: A kiesési rangadón a vendégek, ha bent akarnak maradni, célbónusszal kell győznie a vendégeknek, és nem szabad hagyniuk, hogy hét pontnál közelebb végezzenek a hazaiak. A hazaiaknak talán egyszerűbb a dolguk, és bent tudják tartani magukat, ha ugyan nem mennek csődbe…

 

Northampton Saints-Worcester Warriors: Nagyon valószínű, hogy a hazaiak megnyerik a mérkőzést, mivel szeretnének ismét a rájátszásba kerülni – a vendégek számára pedig a kiesés réme már elvonult.

 

Sale Sharks-Harlequins: Ugyan a hazaiaknak kell a győzelem, a vendégek se lazsálhatnak, ha elsők akarnak lenni az alapszakaszban: egy kemény meccsen a Quins meg is szerzi a győzelmet.

 

Saracens-Exeter Chiefs: Akár be is másolhatnám az előző mondatot: az elsőségért kell a szerecseneknek a pont, de az Exeter is hajthat a rájátszásért: a tapasztalat és a hazai pálya viszont a londoniak javára szól.

Átigazolások a hét közepére

A krónikus időhiány ellenére is kell a blognak tovább működnie, viszont nagyon mélyenszántó vagy épp érdekes témával rendelkező bejegyzésre nem lehet számítani: inkább csak a mostani játékosmozgásról legyen itt ismét írás – mint ahogyan az általában szokott történni a keddi-szerdai napokon.

 

A Super Rugby-t két újabb játékos hagyja el biztosa jövőre: nemrégen a 100. Super Rugby pályára lépést ünnepelhette Jimmy Cowan, aki jövőre már nem a Highlanders csapatában fog játszani. A nyitót leigazolta a Gloucester, amely igencsak combosodik a következő szezonra: megszerezték már Billy Twelvetrees-t, Ben Morgant is. Cowan korábban 51 alkalommal lépett pályára az All Blacks mezében – biztosan jól járnak a jelenleg 30 éves, tapasztalt játékossal  meggypiros-fehér mezesek! A Highlanders még egy játékost veszített a héten: Ben Atigát, aki az Edinburgh-be igazol. Atiga elsősorban az ITM-kupában szereplő Otago játékosa, azonban a provinciális csapat anyagi gondokkal küzd, így beleegyeztek a váltásba. A center, aki 2003-ban az IRB szerint a világ legjobb 23 év alatti játékosa volt, szerepelt is a nemzeti csapatban, de mindösszesen csak egyszer léphetett pályára (még 2003-ban) az All Blacks mezében.

A rögbiben nem igazán gyakori a második sárga lap – igaz nemrég volt itt is szó egy ilyen esetről – Ma’a Nonu ez esetben viszont erre a sorsa jutott, miután Cowant letarolta. A sértett fél ellenben örül a kiállításnak

Persze van úgy, hogy akasztják a hóhért: 2009-ben Jimmy Gopperth-et fektette ki hasonló módon: Cowan akkor azonnal pirosat kapott – a két játékos jövőre újra találkozhat, ha Gopperth csapata, a Falcons nem esik ki a Premiershipből

 

Angliával kapcsolatos hír még, hogy a leicesteri Tuilagi populáció száma tovább csökken, mivel Alesana jövőre otthagyja a tigriseket, hogy Japánban játszhasson. Egyelőre még nem tudni, hogy a szélső hol folytatja Ázsiában, mindenesetre az biztos, hogy a leicesteri sikerekben korábban oroszlánrészt vállaló játékosnak hiányozni fog a “második hazája”, hiszen a Tuilagi család szorosan kötődik az angol városhoz. Viszont nem lennék meglepve, ha a jövő évi japán bajnokság befejeztével nevét vagy egy ITM-kupa vagy egy Super Rugby csapat nevezési listáján látnám újra.

Alesana Tuilagiról már rengetegszer volt szó: verekedéseiről, céljairól: itt épp a tavalyi angol bajnoki elődöntőben vitt célját lehet látni (a zene nem az én művem)

 

Tavaly májusban itt is szó volt róla, hogy Willie Mason bizony kódot vált, és a Hull Kingston Roverst elhagyja a Toulon kedvéért. Akkor sem volt túl lelkes, most sem lehet annak mondani. Ebben az évadban mindössze egyszer lépett pályára a Top14-ben. Nem csoda, hogy visszatér a ligarögbibe: jövőre már a Newcastle Knights játékosa lesz. Boudjellal viszont sajnálhatja, hogy tavaly csak úgy 1,6 millió fontot kidobott érte…

Az utóbbi időben Mason nemcsak a Toulonban tétlenkedett, hanem a régi-új kódjában. Pedig tudott azért ő ha akart (főleg) a Bulldogsban…

Érdekes eredmények Európából

Jöjjön most pár kiemelt mérkőzés az európai ligákból, amelyek a címben szereplő módon végeredményeik miatt érdemelték ki, hogy a bejegyzésben szerepeljenek. Lesz itt szó elszalasztott esélyekről a Top14-ben, vendégsikerről a Pro 12-ben, valamint ünneprontásról a Premiershipben. két rövid hír miatt azonban még vissza kell kanyarodni a francia élvonalhoz: eldőlt, hogy a másodosztályból a Grenoble fog feljutni az élvonalba: 21 pontos hátrányban van hozzájuk képest a második Dax, három körrel a vége előtt: a bajnok automatikusan feljut, a Dax pedig küzdhet a Top14-ért a rájátszásban. A másik hír pedig, hogy Byron Kelleher elhagyja a szezon végén a Stade Francaist, ám még nem akasztja szögre a cipőit. A 35 éves, új-zélandi játékos jövőjével kapcsolatban semmi sem biztos, de jómagam nem lepődnék meg, ha Japánban kötne ki…

 

Dragons-Treviso: 32-33

Aki péntek este úgy döntött, hogy valamilyen streamen befogja a leggyengébb walesi klub, és az őt üldöző olasz csapat meccsét, biztosan nem bánta meg! A Treviso már bizonyította idén többször, hogy otthon igen kellemetlen helyzetbe tud hozni bármilyen odalátogató csapatot, idegenben viszont még annyira nem ment nekik a zavarkeltés. Talán mostanáig. A Dragons védelmi hibáit az olasz klub nagy hatékonysággal használta már ki az elején is a meccsnek: így hiába szerzett a hazai csapat két célt, a vendégek mindkétszer válaszolni tudtak rá, ennek következtében az első félidő 18-18-as eredménnyel zárult. Faletau célja után úgy tűnt, hogy a walesi csapat behúzza a meccset, ám a Treviso tudott újra célt szerezni Burton révén – aki kihagyta a jutalmat, de hamarosan egy dropgól került a neve mellé. A meccs végén a fegyelmezetlenséget már nem honorálta a játékvezető: először a hazaiaktól küldte ki Lewis Evanst a 66., majd a vendégektől Michele Rizzot a 69. percben. A csereként beállt Semenzato is sárgával került az oldalvonalon kívülre a 75. percben. Ekkor a vendégek már 25-33-ra vezettek, és bár a nyomás nagy volt rajtuk, a hazaiak csak szépíteni tudtak az eredményen, ami pedig azt jelenti, hogy a Treviso egyenlő pontszámmal áll a bajnokság 8-9. helyén a Dragons-szal.Burton: olasz irányító, aki végre jól tud rúgni

Pontszerzők: Brew 2 cél (8., 38. perc), Faletau 1 cél (50. perc), Hughes 1 cél (78. perc), 3 jutalomrúgás (39., 52., 78. perc), Robling 2 büntető (4., 26. perc), valamint Zanni 1 cél (17. perc), McLean 1 cél (40. perc), Burton 1 cél (55. perc), 2 jutalomrúgás (40., 74. perc), 2 büntető (6., 23. perc), 1 dropgól (67. perc), Sgarbi 1 cél (73. perc)

 

Perpignan-Toulouse: 25-10

A vendégek kicsit kijöttek a formából, és a nagy nevek közül is a kispadon kezdtek páran: Servat, Dusautoir és Beauxis is csak később szállt be a játékba. A bajnokságban nem igazán vitézkedő katalánok pedig messzemenően kihasználták a lehetőséget. Az első félidőt ugyan a vendégek zárták vezetéssel, ám a támadó szellemben játszó hazaiak gyorsan fordítottak Hook büntetői révén: a támadásokat gyakran csak szabálytalanul tudták megállítani, így sikerült Tolufuának is egy sárgát összeszednie az 56. percben. Hook a büntetőt a sarkazó büntetése után is értékesítette, ezzel tovább tartotta 100%-os rúgóteljesítményét, s hogy a győzelem mellett célnak is örüljenek a hazaiak, arról Michel tehetett a 80. percben. A Toulouse számára a vereség azért is lehet fájó, mert a Clermont a Stade Francaist legyőzte 25-9-re, és egyenlő pontszámmal áll a bajnokság élén a Toulouse-zal. A Clermont utoljára a 9. fordulóban állt az élen, azóta a címvédő foglalta el a legjobb pozíciót a tabellán: Novés legénységének sok ideje nincs már a javításra: még három forduló van hátra az alapszakaszból.

A hazai erőfölényt jól mutatja ez a rövid videó is

 

Pontszerzők: Michel 1 cél (80. perc), Hook 1 jutalomrúgás (80. perc), 6 büntető (15., 40., 45., 50., 57., 64. perc), valamint Albacete 1 cél (34. perc), Doussain 1 jutalomrúgás (34. perc), Beauxis 1 büntető (66. perc)

 

Agen-Toulon: 22-13

A Clermont és Toulouse valószínűleg az első helyért fog külön csatát vívni, mivel a rájuk vadászó, a Challenge-kupában megsemmisítő erejű győzelmet arató Toulon botlott az Agen ellen. Ugyan Wilkinson lábára nem számíthattak, de a többi nagy név (felsorolni is hosszú lenne őket) a pályán voltak, így különösképpen ciki, hogy ilyen simán kikaptak a 8. helyen álló Agentől. Ugyan Giteau révén a vezetést a vendégek szerezték meg, de Conrad Barnard biztosabban értékesítette az Agen javára megítélt büntetőket, mint az irányítóként szereplő, veterán, ausztrál játékos. Így hiába szerzett célt is a milliárdos csapat, Barnard lövései révén 9-10 volt a félidő állása, amelyen a hazaiak tudtak változtatni, Dulin céljával a 47. percben. Giteau még egyszer eredményes volt, ám Barnard még kétszer jutott pontrúgáshoz, amelyeket értékesített, így a 71. percben már kialakult a végeredmény: jóllehet a hazaiak védekeztek többet, de a helyzeteiket jobban oldották meg, mint a vendégek, akiknek a következő fordulóban a Castres ellen kell javítani odahaza.Barnard nyerőembernek bizonyult

Pontszerzők: Dulin 1 cél (47. perc), Barnard 1 jutalomrúgás (48. perc), 5 büntető (14., 26., 36., 69., 71. perc), valamint Lovobalavu 1 cél (9. perc), Giteau 1 jutalomrúgás (10. perc), 2 büntető (25., 55. perc)

 

Worcester Warriors-Exeter Chiefs: 26-31

Még két forduló van hátra az angol első osztály küzdelmeiből, de az erejével jól sáfárkodó Exeter úgy tűnik, hogy jövőre a Heineken-kupában indulhat: ez nagyban köszönhető a Worcester elleni győzelemnek is, amely csak elsőre tűnik fölényes sikernek. A hazaiak számára az lehet biztató, hogyha a következő körben meg tudják verni a London Irish-t otthon, akkor már biztos a bennmaradásuk. A játékukra eddig sem volt panasz, most viszont egy kis szerencse sem ártott volna nekik a végén. Szó se róla, az Exeter uralta a játékot, ám két buta hiba révén kettős emberhátrányba kerültek, és a Worcester aktívabb is lett ennek hatására. Célt ekkor nem szereztek, de Goode három büntetőt lőtt, amellyel 26-19-re húztak el. A végjátékot viszont nem bírták: a 79. percben Dollman szerzett célt, majd a hosszabbításban Naqelevukit hagyták szabadon a fáradt hazaiak, aki céljával eldöntötte az öt pont sorsát.Győztesek és vesztesek - a képek az espnscrumról származnak

Pontszerzők: Gilles 1 cél (18. perc), Benjamin 1 cél (27. perc), Goode 2 jutalomrúgás (19., 28. perc), 4 büntető (51., 60., 65., 70. perc), valamint Arscott 1 cél (14. perc), Rennie 1 cél (38. perc), Dollman 1 cél (79. perc), Naqelevuki 1 cél (80. perc), Steenson 1 jutalomrúgás (80. perc), Mieres 3 büntető (7., 24., 42. perc)

 

A posztokról és szabályokról

Talán ezekkel kellett volna kezdeni… A blog ugyan már egy éves elmúlt, de a szabályokról és posztokról igazán egyetlen bejegyzés sem szólt (egy talán volt, de azt vagy nem látták sokan, vagy nem volt túl közérthető): most itt az ideje pótolni ezt a hiányosságot! A sok szabály miatt nem lehet mindent leírni egy poszton belül, pláne, hogy miben is különbözik a liga és az uniós rögbi egymástól – meg az amerikai “focitól” mindkettő, így csak a legalapabb dolgokról lesz szó a tovább után.

 

Kezdjük a játéktérrel! Alapjáraton a pálya mérete megegyezhet egy normál focipálya adottságaival, de 114×70-nél nem lehet nagyobb. Aki már látott meccset, annak feltűnhet, hogy a pályán elvétve vannak számok is és vonalak is felfestve, nézzük mik ezek! Középen, nem meglepő módon a térfeleket elválasztó, folyamatos vonal található, általában egy 50-es számmal, ez azt jelenti, hogy a célvonalig az egyik és másik oldalon is ötven métert kell megtennie a csapatoknak. Ezután egy szaggatott vonal következik, a 10-es számmal: nem nehéz kitalálni, hogy ez azt jelenti, hogy 10 méterre vagyunk a középvonaltól, a következő, folyamatos vonal 22 méternél is az onnan mért távolságot mutatja. Van még egy szaggatott vonal a pályán, ez az öt méteres vonal ez viszont azt jelenti, hogy öt méterre vannak a csapatok a célvonaltól. Ez utóbbi az egyik legfontosabb határ a pályán: aki e vonal és az alapvonal közt leteszi a labdát, az találatot ér el.A pálya: az ötöst nem mindig szokták teljesen behúzni - a kép a wiki commonsból származik

 

A célvonal közepén helyezkedik el a H alakú kapu, amely 5,6 méter széles, és a keresztléce 3 méterre van a talajtól. Aki érvényes találatot akar szerezni rúgásból, annak a keresztléc fölé kell juttatni a labdát. Nézzük a pontszerzések értékeit: aki a labdát leteszi a célvonalra, vagy azon túlra, célt szerez, és a csapata öt pontot kap. Ezután jön a jutalomrúgás, ami két pontot ér. Emellett lehet büntetőt lőni három pontért, rögzített helyzetből, illetve dropgólt lőni, leejtett labdából, ugyanennyi pontért. A büntetőt a szabálytalanság helyéről kell elrúgni, dropot bárhonnan, míg a jutalomrúgás a célszerzés helyével egy vonalban kell, hogy megtörténjen: ergo a rúgójátékos eldönti, hogy közelebbről vagy távolabbról akarja elvégezni a rúgást, de az alapvonal vagy a pálya közepe felé nem viheti a labdát. Konklúzió: a 80 perces meccs végén az a csapat nyer, amelyik több pontot szerez.

 

És akkor jöjjön az összes rögbikód legfontosabb szabálya: a labdát hátra lehet paszolni kézzel, előre csak rúgni szabad! Előrepassz vagy kézből kiejtés esetén a vétlen csapat kap tolongást. Ez a szituáció az, amikor csak annyit lehet látni, hogy nyolc-nyolc nagydarab ember egymásnak dől, és két alacsonyabb fickó ugrálja őket körbe – sőt, az egyik még a labdát is bedobja közéjük! Hogy megértsük, mit csinálnak ekkor a játékosok, nézzük meg, hogy mi a feladatuk a pályán!

 

Pillérek, sarkazó: az 1, 2, 3 szerepel a mezükön. Ők alkotják a tolongás első sorát: a feladatuk, hogy az ellenfél tolongását megtartsák, és a sajátjukat tolják előre – a többiek segítségével. A sarkazó közben a középre dobott labdát kell, hogy hátra juttassa a nyitó számára. A bedobásoknál is van szerepe a sarkazónak: a poszton játszók szokták bedobni a labdát, amelyért itt is a tolongás játékosai küzdenek meg. Minden egyes poszt után jöjjön pár ismertebb játékos a jelenből vagy a közelmúltból (persze a teljesség igénye nélkül), először az első sorosok: Jason Leonard, Rodrigo Roncero, Martin Castrogiovanni, Guthrö Steenkamp, Adam Jones, Gethin Jenkins, John Hayes – pillérek. Keith Wood, Mario Ledesma, Keven Mealamu, John Smit – sarkazók.

Egy kis összeállítás az egyik legemblematikusabb pillérről, Martin Castrogiovanniról

 

Második sor: számuk a 4 és 5. Ők a legmagasabb játékosok a csapatban: erre a tulajdonságukra szükség van, amikor a tolongásnak lendületet és erőt kell adni, hogy az ellenfelet eltolják, amikor pedig bedobás van, őket emelik fel, mivel a legmagasabb labdákat a második sor emberei tudják elérni a legjobban. Ismertebb játékosok: Paul O’Connell, Victor Matfield, Richie Gray, Ali Williams, Simon Shaw.

A poszt egyik legismertebb alakja volt a dél-afrikai Victor Matfield, tavaly vonult vissza, most már csak a Bulls stábjában találkozhatunk vele

 

Leválók: Mezszám: 6, 7. Na ez a poszt, ami a ligarögbiben nincs – igaz, ott a tolongás milyensége miatt nem is lehetne mit kezdeni a leválókkal. Nevükből adódóan ők a szélső elemei a tolongásnak, akik könnyen ki tudnak válni a formációból, ha a labda szabaddá válik – emellett valóságos szerelőgépek: munkájukkal sokszor tudják a csapatuk védelmét segíteni. Ismertebb játékosok: Richie McCaw, Thierry Dusautoir, George Smith, Rocky Elsom, Lewis Moody, Sam Warburton, Sean O’Brien, Juan Leguizamón.

Richie McCaw leválóként háromszor lett a világ legjobb játékosa, de Thierry Dusautoir is büszkélkedhet már ezzel a címmel

 

Összefogó, nyolcas: A tolongás leghátsó embere, aki követve a kilences utasításait, irányítja a tolongás mozgását, emellett ő is lendületet tud adni a formációnak. Amennyiben a labda hátulra jut, ő szokta lábával előre rugdosni, felkapni és vinni, esetleg hátrasarkazni a nyitónak, aki majdcsak kezd vele valamit. Ismertebb játékosok: Sergio Parisse, Jamie Heaslip, Sébastien Chabal, Imanol Harinordoquy, Nick Easter., Toby Faletau.

A nyolcas poszt egyik markáns képviselője a baszk Imanol Harinordoquy

 

Nyitó, kilences: az angolban scrum-halfnak is mondják: feladata bedobni a labdát a tolongásba, irányítani azt (innen az angol elnevezés, valamint játékba hozni újra a labdát – ő a kapocs a háromnegyed és a tolongás közt. A nyitók általában a legalacsonyabb játékosok. Ismertebb játékosok: George Gregan, Will Genia, Piri Weepu, Peter Stringer, Augustín Pichot, Ruan Pienaar, Ben Youngs, Morgan Parra, Dimitri Yachvili.

Yachvili, a Biarritz és a francia válogatott “kis tábornoka” irányítóként is megállja a helyét, de az igazi posztja a kilences helyén van

 

A rögbiben furcsamód a tolongás erős, de nem kifejezetten gyors játékosai a támadók, míg a védők, az ún. háromnegyed áll a gyors, fürge játékosokból, nézzük meg, hogy ők mit csinálnak a pályán!

 

Irányító, tízes: talán a legegyértelműbb poszt, sok magyarázatot nem érdemel. A pályán ő vezérli a csapatot, és az esetek nagy részében ő rúgja a rögzített helyzeteket is, amennyiben mégsem, az nem azt jelenti, hogy nem tud rúgni – egyszerűen csak van tőle jobb. Igaz, lőni nem tudó irányítót én nem láttam még, de lehet, hogy csak ismereteim hiányosak. Ismertebb játékosok: Dan Carter, Carlos Spencer, Aaron Cruden, Jonny Wilkinson, Toby Flood, Owen Farrell, Ronan O’Gara, Jonathan Sexton, James Hook, Rhys Priestland, Stephen Jones, Stephen Larkham, Quade Cooper, David Skrela, Francois Trinh-Duc, Morné Steyn, Dan Parks.

Carter ugyan a világbajnokság során megsérült, de jelenlegi Super Rugby évad nagy részében már a Crusaders rendelkezésére tud állni

 

Szélsők: 11-es, 14-es mez. Az ő szerepükre se nehéz rájönni: a leggyorsabb játékosok, akik elsődleges feladata, hogy befejezzék a támadásokat. Jonah Lomu óta pedig tudjuk, hogy bizony az erő sem árt a feladat teljesítéséhez: a walesi válogatott játékosai is jó példák erre. Ismertebb játékosok: Bryan Habana, Shane Williams, George North, Joe Rokocoko, Sitiveni Sivivatu, Hosea Gear, Cory Jane, Vincent Clerc, Maxime Médard, Mark Cueto, Chris Ashton, Lote Tuqiri, Digby Ioane, Tommy Bowe, Saliosi Tagicakibau, Alesana Tuilagi.

Cory Jane már most a Hurricanes egyik kiválósága, az All Blacks-ben is nagy karrier vár rá

 

Centerek: őket a 12-es, 13-as mezben lehet a pályán látni. Feladatuk, hogy a szélsőkkel kapcsolatban legyenek, fogadják az irányító passzait, vagy ha úgy adódik, akkor tudjanak célt szerezni és dropgólt is lőni. Ismertebb játékosok: Brian O’Driscoll, Maxime Mermoz, Aurélie Rougerie, Conrad Smith, Ma’a Nonu, Sonny Bill Williams, Felipe Contepomi, Manu Tuilagi, Adam Ashley-Cooper, Matt Giteau, Stirling Mortlock, Jacque Fourie, Mike Catt, Mike Tindall.

SBW a jelenlegi erőemberek egyik archetípusa, igaz ligás múltja is sokat segít abban, hogy leküzdje az ellenfeleket

 

Fogó, fullback: a 15-ös számot lehet a hátukon látni. Kicsit hasonlít a szerepe a söprögetőhöz a fociban, amennyiben ő a csapat leghátsó embere (mármint mezőnyjátékos), ellenben a rögbiben a fogók gyors játékosok, akik utolsó emberként képesek szerelni, vagy épp a hosszan előrerúgott labdákat hozzák újra játékba. A támadásoknál is jól tudnak jönni, amennyiben utolsó emberként szereznek célt. Ismertebb játékosok: Clément Poitrenaud, Israel Dagg, Mils Muliaina, González Amorosino, Ben Foden, Jason Robinson, Kurtley Beale, Chris Latham, Rob Kearney, Geordan Murphy, Paul Williams, Patrick Lambie, Percy Montgomery, Leigh Halfpenny, Gareth Thomas.

Beale pedig az ausztrálok egyik nagy reménysége: tehetségére már ligarögbi csapatok is felfigyeltek, ám ő kitart az uniós kód mellett

 

Persze vannak még szabályok dögivel, de senkit sem akarok megzavarni most elsőre a mark, gyors bedobás, nyílt tolongás, garryowen rúgás ismertetésével: egyelőre legyen ennyi elég. Ha valakinek kérdése merülne fel, akkor kommentben nyugodtan írni: próbálunk majd válaszolni, ahogy lehet 🙂

Francia henger

Matt Smith öröme érthető, skót csapat még az elődöntőig nem jutott el egyszer sem - a kép az espnscrumról került ideAmi a fociban a spanyol, az a rögbiben a francia kluboknak sikerült: a két európai kupában öt csapatuk maradt talpon az elődöntőkre: sőt a Challenge-kupában már az is biztos, hogy francia csapat viszi majd haza a trófeát Londonból: csak az a kérdés, hogy a Toulon, Stade Francais, Brive, Biarritz kvartettből ki nevet majd a végén. A Heineken-kupában az egyik legnagyobb francia esélyes, a Toulouse meglepően simán kiesett, itt a Clermont képviseli a kontinenst a két ír Leinster-Ulster és egy skót Edinburgh-gel szemben. A Leinster továbbjutását borítékolni lehetett, az Ulsternél egy esetlegesen küzdelmes győzelmet vártam, végül simán verték a Munstert, míg az Edinburgh ugyanolyan meglepetést produkált, mint a BL-ben a Basel, amikor másodikként továbbment, és kiejtette ezzel Manchester Unitedot. Sir Alexhez hasonlóan Guy Novés is csak a bajnokságra koncentrálhat már… Nézzük röviden összefoglalva a negyeddöntőket: először a Challenge-, majd a Heineken-kupát!

 

Stade Francais-Exeter Chiefs: 22-17

Furcsa ezt leírni, de talán az egyetlen angol csapat, amely megnehezítette az ellenfelének a dolgát a negyeddöntőben (még a Wasps is ide sorolható). A francia csapat csóválhatta a fejét, hogy mit tegyen a vendégek ellen, ráadásul a 26. percben Contepomit is kiállították sárga lappal, miután Chris Whiteheaddel csapott össze. A második félidő elején viszont jött Djibril Camara célja, és ezzel már a párizsi csapat vette át a vezetést! Az Exeter nem adta fel, és végül Naqelevuki révén egyenlítettek a 67. percben. A mérkőzés statisztikáit nézve látszik az erőfeszítés mindkét részről: a hazaiak 67%-ban birtokolták a labdát, ellenben 131 alkalommal kellett szerelniük, a vendégeknek 83-szor. Mieres, hogy a vezetést átvegyék a vendégek droppal is próbálkozott, de nem ment be, ellenben a 78. percben a hazaiak megszerezték a továbbjutást: Williams céljával. A játéka alapján nem kell bánkódnia az angol csapatnak, ha így játszanak a bajnokságban, Heineken-kupát érő helyen végezhetnek az évad végén.

Pontszerzők: Camara 1 cél (42. perc), Williams 1 cél (78. perc), Dupuy 4 büntető (29., 40., 46., 55. perc), valamint Naqeveluki 1 cél (67. perc), Mieres 4 büntető (20., 26., 35., 49. perc)

Ha valaki szeretné, a Youtubeon megnézheti a meccset 15 perces részekre bontva

 

Toulon-Harlequins: 37-8

A mérkőzés gyakorlatilag már a 20. percben eldőlt. Eleinte a Quins is próbálkozott, de áttörni a hazai védelmen nem tudtak, a puskaporukat meg gyorsan ellőtték. A háromszoros kupagyőztes gyakorlatilag esélytelen volt a negyeddöntőben. A hazaiaknál sérüléséig Wilkinson mindenhonnan belőtte büntetőit, az egész csapat jól dolgozott: a vendégek jóformán a saját 22-es vonaluk mögött voltak tartva végig, így az eredmény teljesen reálisnak mondható: a Quinsnek, ahogy már említettem úgyis van három Challenge-kupa elsősége, a Toulonnak pedig lenne mit bizonyítani, ha már egyszer ennyi pénzt fektettek a csapatba…

Pontszerzők: Tillous-Borde 1 cél (32. perc), Lapeyre 1 cél (58. perc), Armitage 1 cél (72. perc), Wilkinson 1 jutalomrúgás (33. perc), 5 büntető (4., 8., 13., 17., 29. perc), Giteau 1 jutalomrúgás (59. perc), 1 büntető (51. perc), valamint Care 1 cél (76. perc), Clegg 1 büntető (11. perc)

A Toulon csatakiáltását, a Pilou-Pilou-t még fogjuk hallani a mérkőzések előtt. A csapat egyik korábbi játékosa, Marcel Bodrero találta ki a negyvenes évek végén a szöveget, melynek lényege, hogy a Toulon játékosai harcias vademberek, akik készen állnak a harcra.

 

London Wasps-Biarritz: 23-26

A bajnokságukban gyengélkedő csapatok találkozója igen izgalmasra sikeredett: bár a baszkok már az első félidőben elhúztak van Staden és Balshaw céljaival, a Wasps nem adta fel a harcot, és a 66. percre kiegyenlítették az állást! Nagy bánatukra azonban hiába volt Nicky Robinson 100%-os rúgóteljesítményű, a Biarritz lövője, Yachvili is hasonló arányt produkált: ráadásul a 76. percben még egy büntetőhöz jutott, amelyet szintén belőtt. Mindenesetre a darazsaknak nem kell szégyenkezniük: a jóval tapasztaltabb ellenfelet kis híján legyőzte a 20-21 éves játékosokkal kiálló londoni csapat! Dai Young, a hazaiak szakvezetője nem is mondott rájuk egy rossz szót sem: a jövő tehát ismét fényesnek ígérkezhet a fekete-sárga mezesek számára – ha addig nem mennek csődbe…

Pontszerzők: Wade 1 cél (62. perc), Davies (65. perc), Robinson 2 jutalomrúgás (63., 66. perc), 3 büntető (12., 20., 38. perc), valamint Balshaw 1 cél (21. perc), van Staden 1 cél (39. perc), Yachvili 2 jutalomrúgás (22., 40. perc), 4 büntető (27., 53., 60., 75. perc)Kemény meccsen jutott be az elődöntőbe a Biarritz - a kép az espnscrumról származik

 

Brive-Scarlets: 15-11

A limousini csapat öt büntetővel rúgta magát tovább az elődöntőbe, feledtetve a tavalyi fiaskót: igaz, akkor egy jóval erősebb csapaton kellett volna túljutniuk. A Scarlets csapatánál a veterán Stephen Jones kezdett, míg Priestland csak padozott. A  hazaiak végig vezettek a mérkőzésen, de esély volt a fordításra a vendégek előtt: Geraghty-t sárga lappal kiküldték az 52. percben, az emberelőnyt Liam Williams váltotta célra hat perc múlva. Ekkor egy pontra csökkent a különbség a két csapar közt, azonban pontot legközelebb csak a 79. percben tudott szerezni valamelyik fél. Ez pedig a Brive volt, akik negyedik francia csapatként jutottak be az elődöntőbe.

Pontszerzők: Swanepoel 5 büntető (15., 35., 46., 50., 79. perc), valamint Williams 1 cél (58. perc), Jones 2 büntető (30., 39. perc)A korábbi Sharks játékos, Swanepoel rúgta egymaga tovább a hazaiakat - a kép a Clermont oldaláról származik: normálisat máshol nem találtam hirtelen...

 

Leinster-Cardiff Blues: 34-3

A vendégek számára már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a dublini túra bizony kemény kör lesz: Henson újabb balhéja miatt van parkolópályán, míg Jamie Roberts sérülés miatt maradt távol a cardiffiaktól. Ellenben a hazaiak köszönik szépen, jobb formában nem is lehetnének. Halfpenny kezdte meg a pontgyártást: az első félidőben büntetőt rúghatott – és ezzel ennyi is volt a Blues részéről. A hazaiak 40 perc alatt megverték az ellenfelet: Sexton a 7. percben egyenlített büntetőből, majd Nacewa és Kearney is vitt célt – utóbbi kétszer is meglátogatta a célterületet, valamint a sérüléséből visszatérő O’Driscoll is első célját szerezte az évben! Ugyan a második félidőben a Cardiff területbirtoklásban a hazaiak fölé nőtt: ezt egyszer tudták kihasználni: Martyn Williams szerzett egy célt, azonban a videóbíró érvénytelennek ítélte meg a leváló pontszerzését.

Pontszerzők: Nacewa 1 cél (11. perc), Kearney 2 cél (29., 46. perc), O’Driscoll 1 cél (33. perc), Sexton 4 jutalomrúgás (13., 30., 34., 47. perc), 2 büntető (7., 21. perc), valamint Halfpenny 1 büntető (1. perc)

A LeinsterTV készített egy összeállítást a mérkőzésről

 

Edinburgh-Toulouse: 19-14

A skótok úgy futottak ki a pályára, hogy miért ne juthatnánk tovább? Ennek szellemében Blair már az első percben célt szerzett. Beauxis három büntetője révén azonban gyorsan apadt a skót csapat előnye, sőt Matanavou 30. percben szerzett céljával a vezetést is átvették a vendégek: Beauxis azonban kihagyta a jutalmat, sőt még két büntetőt is – még a végén jól jöttek volna azok a pontok. Az Edinburgh ráadásul volt, hogy 13 emberrel játszott a pályán az első félidőben: előbb Jacobsent, majd Renniet küldte pihenni a játékvezető a 25., majd 27. percben. A Toulouse sem úszta meg sárga nélkül: Servat a 45. percben mehetett tíz percre pihenni a pálya szélére. A második félidőben minden úgy alakult, ahogy a hazaiak gondolták: Laidlaw három büntetőt rúghatott, amellyel újra fordított az álláson az Edinburgh, így biztossá vált, hogy a Heineken-kupa kiírása óta először – lesz skót csapat az elődöntőben!

Pontszerzők: Blair 1 cél (1. perc), Laidlaw 1 jutalomrúgás (2. perc), 3 büntető (45., 50., 80. perc), 1 dropgól (37. perc), valamint Matanavou 1 cél (30. perc), Beauxis 3 büntető (4., 19., 28. perc)

A RugbyDump összefoglalója a meccsről – az egyik kommentelő kiemeli Dusautoir reakcióját Servat kiállításakor (3:30) – úgy gondolom, hogy érthető

 

Munster-Ulster: 16-22

Hiába uralta a pálya kétharmadát a hazai csapat, nem tudtak mire menni a vendégek védelmével: támadásaik rendre megakadtak az Ulster 10-es, 22-es vonalai között. Büntetőből is a vendégek álltak jobban: Pienaar bármilyen távolságból is vette tűz alá a kaput: azt bizony belőtte. A 15. percben Gilroy céljával már 0-11, Humphreys dropgóljával a 31. percben már 0-19 volt az állás! Ez ciki volt már a Munsternek is, így a 33. percben, Zebo céljával szépítettek: sikerült széthúzniuk az ellenfél védelmét: Trimble pedig egymaga tehetetlen volt három hazai játékossal szemben. Chris Henry egy buta hiba miatt kapott sárgát a 36. percben (belenyúlt egy csomagba), ami után már az ötösig is eljutottak a hazaiak, ám nem sikerült az emberelőny idején csak egy büntetőt rúgni. Pienaar még egyszer, O’Gara még kétszer lőtt sikeresen büntetőt, de gyakorlatilag már az első félidőben is látszott, hogy az ulsteri betonfal lesz a végállomás a hazaiak számára a Heineken-kupában.

Pontszerzők: Zebo 1 cél (33. perc), O’Gara 1 jutalomrúgás (34. perc), 3 büntető (40., 48., 60. perc), valamint Gilroy 1 cél (15. perc), Pienaar 1 jutalomrúgás (16. perc), 4 büntető (4., 10., 19., 58. perc), Humphreys 1 dropgól (31. perc)

Pienaar nem volt szívbajos, amikor a nagy szélben két büntetőt is 54 méterről rúgott kapura, de Gilroy sem, amikor átgázolt a Munster háromnegyedén

 

Saracens-Clermont: 3-22

Az angoloknak semmi sem jött össze: jóval szorosabb meccset vártam az utolsó Heineken-kupa negyeddöntőtől, erre ugyanaz történt, mint a Toulon-Quins meccsen: csak épp Londonban. A nemzetközi kupákban nem sok tapasztalattal rendelkező Saracens Farrell 14. percben szerzett büntetőjével tudott pontot szerezni: az idejük nagy részét ezen kívül azzal töltötték, hogy sikertelen támadásokat indítottak a Clermont ellen. A vendégeknek viszont minden összejött. Igaz, már a 3. percben cserélni kényszerültek: Skrela megsérült, a helyére Brock James állt be – és ha már játszott, akkor a mérkőzés legjobbja lett a végén az ausztrál irányító. Támadásban és védekezésben is az ellenfél fölé nőttek a vendégek: csak a mérkőzés végén tudta a Saracens megközelíteni a Clermont célvonalát, de a kemény védelembe beletört a bicskájuk: most várhatnak egy évet arra, hogy megmutassák, mit tudnak a Heineken-kupában.

Pontszerzők: Farrell 1 büntető (14. perc), valamint Bryne 1 cél (43. perc), James 1 büntető (44. perc), 4 büntető (6., 9., 12., 54. perc), 1 dropgól (48. perc)

A RugbyDump másik összefoglalójából kiderül, hogy a Clermont teljesen megérdemelten ment tovább

Stormers, videóbírók, lazaság, célok

Ha a mostani Super Rugby fordulót kellene összefoglalni nagyon röviden, talán ez a három szó fedné legjobban a valóságot: a Stormers még mindig veretlen, a videóbíró gyakran került használatba – és születtek is furcsa ítéletek, valamint a vezető csapatok is több esetben úgy engedtek ki a végére, hogy annak kis híján megitták a levét. A nagyszerű célokról sem szabad elfeledkezni: igazán kitettek magukért a játékosok ebben a körben: legyen szó itt Beale, Higginbotham, Bateman vagy Pietersen céljáról, vagy Lane és SBW előkészítéséről.  Az európai eseményekről – amelyek között volt meglepetés, húsvét után lesz bejegyzés. Most pedig nézzük mi történt a déli féltekén a hét második felében!


Még mielőtt belekezdenénk, külön köszönet jár eszkalnak, aki saját összefoglalójával segítette a poszt létrejöttét.

 

Rebels-Blues: 34-23

A melbourne-i csapat nem épp acélosságáról híres, így mindenképpen jót tett nekik, hogy megszerezték Beale-t fogónak: sok sikerélményt nem biztos, hogy át fog élni a lázadóknál, de legalább a számlája jól fog járni. A pénzét viszont megszolgálta, amikor a 11. percben vezetést szerzett a hazaiaknak. Sőt, az általam korábban kritizált O’Connor is meglehetősen jól játszott. A vendégek háromnegyedében nagyobb volt a zavar, így az erősebb kerettel rendelkező Blues nehezen ébredt, végül a 41. percben azért átvették a vezetést Wulf céljával. Ezután viszont kiengedtek: ez valahol érthető: a Rebels a leggyengébb talán a bajnokságban, ki gondolt arra az aucklandiek közül, hogy van még valami a tarsolyukban? Pedig volt: O’Connor szerzett újabb célt, amivel már 22-16 volt az állás a hazaiak javára! A Blues is felpörgött: Lowrey révén a 77. percben már csak négy pont volt a két csapat között: legalább egy bónuszpontot szereztek volna a kékek, de ekkor jött Gareth Delve, és a nyolcas célja biztosította be a hazai győzelmet a legvégén.

Pontszerzők: Beale 1 cél (11. perc), O’Connor 1 cél (66. perc), 2 jutalomrúgás (66., 80. perc), 5 büntető (1., 18., 56., 60., 72. perc), Delve 1 cél (80- perc), valamint Wulf 1 cél (41. perc), Lowrey 1 cél (77. perc), Anscombe 2 jutalomrúgás (42., 77. perc), 3 büntető (6., 24., 33. perc)

A mérkőzés összefoglalója, a Super Rugby meccsek főcímével, és Beale céljával – én már félpályánál kiköptem volna a tüdőmet, csodálom, hogy Lachie Munro ilyen sokáig tudta követni az ausztrál fullbacket

 

Hurricanes-Sharks: 42-18

A múlt heti fiaskót Cory Jane és társai megfelelően kijavították, így a nézők most azt láthatták, ahogy a ‘Canes legyőz egy dél-afrikai csapatot. Igaz, a Sharks hatalmas mezőnyfölényben játszott, de nem tudták kihasználni ezen előnyüket. A Hurricanes beosztotta lehetőségeit, sőt még a TMO is a segítségükre volt. Conrad Smith a céljánál nem kontrollálta a labdát a letétel előtt, ám a korábbi Saracens játékos, Glen Jackson szabályosnak látta a célt, amit a játékvezető megadott. Az első félidőben az említett videóbíróval nem volt szerencséje McLeodnak: neki a lába ért le célszerzés közben az oldalvonalon túl. Részrehajlás nem történt: itt szabályos volt a dél-afrikai játékos céljának érvénytelenítése. A hazaiak hat célt rámoltak be az ellenfélnek végül, Savea ráadásul először szerzett öt pontot karrierje során a Super Rugby-ben.

Pontszerzők: Taylor 1 cél (12. perc), Lam 1 cél (18. perc), Savea 1 cél (39. perc), Smith 1 cél (48. perc), Bateman 1 cél (55. perc), Thrush 1 cél (79. perc), Barrett 3 jutalomrúgás (14., 19., 80. perc), 2 büntető (33., 37. perc), valamint Pietersen 1 cél (43. perc), Burden 1 cél (65. perc), Michalak 1 jutalomrúgás (44. perc), 2 büntető (17., 42. perc)

A mérkőzés céljai: volt belőlük pár… Jacksonnak végül négyszer kellett döntenie célokról: a felvételek alapján elmondható, hogy a Sharks játékosainak legnagyobb ellenfele a végtagjaik voltak…

 

Reds-Brumbies: 20-13

a megfiatalított canberrai csapat egész jól kezdte a bajnokságot, ez a tavalyi bajnokról nem mondható el. A pénteki mérkőzésre kicsit összeszedték magukat: az első félidő jóformán csak róluk szólt, pontosabban brisbane-i csapat nyolcasáról, Scott Higginbothamról, aki két célt vitt az első félidőben: igaz, az elsőnél a TMO nehéz helyzetben volt: a kiszorított helyzetben lévő Higginbotham ugyanis a vállát letette az oldalvonalra a cél szerzése közben: a játékvezető azonban megadta a célt. Cooper hiányában Sam Lane viselte a tízes mezt, akit azonban a vízhordóként tevékenykedő, sérült irányító tudott utasításokkal ellátni: igen jól csinálta, mivel a 21 éves Lane nem sok hibát vétett a mérkőzésen. A második félidőben a Brumbies nyomása felerősödött, és nagyon közel voltak a célszerzéshez is, de mindig elhibázták az utolsó pillantban helyzeteiket. Egészen a 67. percig, amikor Tomane vitt célt. A Brumbies azonban nem nyomta meg a hajrát, sőt a Reds került fölénybe: az ellenfél 22-es vonalánál zajlott a végén a játék: végül Lane büntetője alakította ki a 79. percben a végeredményt.

Pontszerzők: Higginbotham 2 cél (24., 28. perc), Lane 2 jutalomrúgás (25., 29. perc), 2 büntető (50., 79. perc), valamint Tomane 1 cél (67. perc), Lealiifano 1 jutalomrúgás (69), 2 büntető (55., 61. perc)

Ha valaki siet, akkor a hat és fél perces összefoglalóban két perc után láthatja Higginbotham második célját: a hétvége legszebb céljai közt a helye, nem vitás: már Lane előkészítése sem volt semmi!

 

Force-Chiefs: 12-20

A vendég új-zélandi csapat már az elején jelét adta, hogy győzni mentek Perth-be: igaz, sok labdakezelési és tolongás hibájuk volt, de a hazaiak messze voltak attól, hogy ezt kihasználják. Célt csak a vendégek szereztek: az első félidőben Masaga, majd a 47. percben a két Williams összjátéka következett: SBW passzát Tim Nanai-Williams váltotta célra. A hazaiaknál Harvey hiába rúgott négy büntetőt, közelebb nem tudott kerülni lövéseivel a Force, ez köszönhető volt Cruden, szintén nagy százalékban értékesített rögzített helyzeteinek. Győzelmével a Chiefs a második helyre került a bajnokságban (és ők a legjobbak Új-Zélandon), a Force pedig a legrosszabb ausztrál csapat szerepét kapta meg, miután a fentebb leírt módon a Rebels megelőzte őket.

Pontszerzők: Harvey 4 büntető (8., 21., 50., 56. perc), valamint Masaga 1 cél (14. perc), Nanai-William 1 cél (47. perc), Cruden 2 jutalomrúgás (15., 48. perc), 2 büntető (52., 68. perc)

Azért SBW kosaras-kézilabás előkészítő passza sem volt csúnya a 47. percben…

 

Highlanders-Stormers: 6-21

A Stormers tovább folytatja remek bajnokságát: ezúttal a Highlandersen sikerült túljutniuk, és megőrizni veretlenségüket – érdekesség, hogy mindig győztek, de bónuszpontot még egyszer sem érdemeltek ki teljesítményükkel. A hazaiak talán annak örülhettek egyedül szombaton, hogy Jimmy Cowan 100. alkalommal lépett pályára a Super Rugby-ben. A vendégek kezdték jobban a meccset: 12 perc után már 0-8-at mutatott az eredményjelző. Ugyan Noakes büntetőjével hamarosan szépített a hazai csapat, de a 31. percben Pietersen szerzett célt: a vendégek fogója a saját 22-estől vitte előre a labdát jó harminc méterrel, majd a következő hullámban ő kapta ismét a labdát, és tehette le a célvonal mögött. A mérkőzés végén is született még egy cél: Tamati Ellison révén – a hazai szurkolók bánatára azonban a center lába hozzáért az oldalvonalhoz, és találatát érvénytelenítették. A hegylakók rossz kedvét csak fokozhatta az a tény, hogy vereségükkel elvesztették az új-zélandi csoport első helyét.

Pontszerzők: Noakes 2 büntető (15., 38. perc), valamint: Aplon 1 cél (12. perc), Pietersen 1 cél (31. perc), 1 büntető (5. perc), Grant 1 jutalomrúgás (33. perc), 2 büntető (52., 72. perc)

A több, mint hat perces összefoglaló jóformán csak az első félidőről szól: érdemes Pietersen célját is többször újranézni!

 

Cheetahs-Lions: 26-5

A nagymacskák találkozóját a múlt héten is győztes gepárdok nyerték, míg a bajnokság leggyengébb csapata címért a Rebelsszel küzdő Lions ezúttal inkább a korábbi nevéhez volt hasonlatos, a Cats-hez. A mérkőzés már az első félidőben eldőlt: negyven perc alatt 23-0-ra vezetett a hazai csapat, a vendégek pedig csak egyszer tudtak pontokat szerezni, a 64. percben, Grobbelaar céljával.

Pontszerzők: Ebersohn  2 cél(21., 34. perc), 1 büntető (68. perc), Goossen 2 jutalomrúgás (22., 35. perc), 3 büntető (19., 26., 29. perc), valamint Grobbelaar 1 cél (64. perc)


Bulls-Crusaders: 32-30

A forduló legnagyobb presztízsű mérkőzését játszotta a két korábbi bajnokcsapat: összesen 10 Super Rugby győzelemmel rendelkezik a dél-afrikai és új-zélandi csapat. Carter pontokkal segítette csapatát, azonban háromszor büntetőt hibázott: ezek az elvesztett pontok milyen jól jöttek volna a végén… A vendégek kezdték jobban a meccset: negyed óra után már 0-10-re vezettek, azonban Morné Steyn büntetőivel felhozta a bikákat – a dél-afrikai irányító kitett magáért: 22 pontot rúgott össze szombaton. A hazaiak a második félidő elején irányítani kezdték a mérkőzést, és gyorsan meg is fordították az állást, a lendületük egészen a 69. percig kitartott, amikor Olivier céljával már 32-16-ra vezettek. Nem gondolták, hogy a Crusaders még megnehezíti a dolgukat, pedig ez történt: három perc múlva már Guildford szerzett célt, majd Marshall is beköszönt még, azonban túl későn: Carter a jutalomrúgással csak a két pontos vereséget tudta bebiztosítani a vendégeknek, még a játékidő letelte után is próbálkozott a Crusaders, de egy előreejtett labda után lefújták a találkozót.

Pontszerzők: Greyling 1 cél (43. perc), Olivier 1 cél (69. perc), Steyn 2 jutalomrúgás (47., 70. perc), 6 büntető (17., 22., 40., 42., 55., 60. perc), valamint Read 1 cél (7. perc), Guildford 1 cél (72. perc), Marshall 1 cél (78. perc), Carter 3 jutalomrúgás (8., 72., 79. perc), 1 büntető (13. perc), 1 dropgól (24. perc), Taylor 1 büntető (47. perc)

Videót sem az Cheetahs-Lions, sem a Bulls-Crusaders meccsről nem találtam – ezért kárpótlásul álljon itt a 2009-es nagydöntő, ahol az utolsó páros küzdött meg a bajnoki címért

Megmondjuk, hogy kinek szurkolj!

Nemcsak a fociban, a rögbiben is a negyeddöntőkkel folytatódik a két, európai klubcsapatok számára kiírt kupasorozat a Heineken- és a Challenge-kupa. Utóbbi már ma megkezdődik a Stade Francais-Exeter Chiefs mérkőzéssel: ha valakit érdekel a találkozó, este a Sky Sports4-en keresse a meccset. Ellentétben a focival, itt csak egy mérkőzés dönt a továbbjutásról, így mindenképpen izgalmas meccseknek nézünk elébe! A Heineken-kupát magyar kommentárral is nézhetjük hétvégén, mivel a Sport TV tűzi a mérkőzéseket műsorára, szerencsére lesz élő közvetítés is – nézzük minél többen, és ha a kommentátorok felhívják a figyelmünket, hogy nyugodtan üzenhetünk nekik: egyáltalán nem fognak haragudni, még ha valami butaságot is kérdeznek tőlük 😉 Hogy a szurkolás jobban menjen majd a képernyő előtt, most következzék pár összehasonlítás arról, hogy a nemzetközi porondon talpon maradt rögbicsapatok melyik focicsapathoz hasonulnak – csak a szimpátia jegyében.

 

Kezdjük a második számú kupasorozattal, a Challenge-kupával!

 

Stade Francais-Exeter Chiefs

Úgy gondolom a párizsi csapatot legkönnyebben a PSG-vel lehet párba állítani: az infrastruktúra megvan, a az alapszínek (mondhatni) és az anyagi háttér is, csak az eredmények maradnak el egy kicsit: igaz, a SF eredményesebb, mint a PSG, tekintve, hogy nem csupán két bajnoki cím van a nevük mellett, tavaly még a Challenge-kupa döntőjéig is eljutottak. De igaz, foci és rögbicsapatnak sem jó Franciaországban, ha a fővárosban van a székhelye…

Az Exeter megfelel a Getafének: mindkét csapat az alacsonyabb osztályokban szerepelt hosszú éveken át, az első ligának nem jutottak igazán a közelébe: a spanyol csapat kicsit korábban dobbantott, és majd’ tíz éve már egy erős középcsapat a spanyol élvonalban. Az Exeter két éve nyerte meg a másodosztály, és feljutóként a következő Premiership szezonban jól helytálltak: a tizenkét csapatból a nyolcadik helyen zártak: idén pedig még Heineken-kupát érő helyre is esélyesek!Tavaly egy feledhető döntőben maradt alul a Challenge-kupában a Stade Francais

 

Tipp: Lehet, hogy az Exeter idén jó formában van, de a francia csapat tapasztalata lesz a döntő ma este Párizsban.

 

Toulon-Harlequins

A hazai csapat talán a rögbi Manchester City-je: a tulajdonosnak rengeteg pénze van, így képes bármilyen sztárjátékost megvenni a csapatba: így került ide Wilkinson, Shaw, Giteau, Contepomi vagy épp George Smith. Kérdés, hogy az eredmények mikor fognak jönni: tavaly kicsit elszúrták a bajnokságot, a rájátszásba sem jutottak be: idén viszont ez a fiaskó nem fog megismétlődni: stabilan a harmadik helyen állnak.

Ellenfelük az angol bajnokság meglepetése, a Harlequins, amely, mint a Dortmund nem is igazán a sztárokkal, hanem az összeszokottsággal tűnik ki a mezőnyből: tavaly már megmutatták erejüket, amikor harmadszorra nyerték meg a Challenge-kupát, erre úgy gondolom, hogy idén is van esélyük, sőt talán még bajnoki serleg is kerülhet a vitrinbe…

A Heineken-kupába kívánkozó meccs fél perces spotja

 

Tipp: Szoros meccs lesz, de a Quins kiharcolja a továbbjutást

 

London Wasps-Biarritz

A darazsak helyzete kicsit hasonlít a Liverpooléhoz: bajnokságot nem tavaly nyertek utoljára (na persze nem is 22 éve), de mióta a Dallaglio-féle csapat fénye kihunyt, csak keresik önmagukat a pályán: jobban visszaestek, mint a Liverpool, de mindkét csapatnak valami nagyon komoly löket kellene, hogy a tabella élére kerüljenek.

A Biarritznál egyszerű az Athletic Bilbaoval a párhuzam. A baszk csapatok a saját bajnokságukban nagy történelemmel és sikerekkel rendelkeznek. Nemzetközi szinten a jelen és a közelmúlt is fényes (volt) számukra: mindkét csapat a második számú európai kupában érhet el még eredményeket igazán a szezonban. Igaz, a Biarritz, ha a határ másik oldalán játszik, akkor nem Bilbaoban, hanem San Sebastiánban, a Real Sociedad otthonában teszi ezt…

Valószínű, hogy az Anoetában fognak még játszani idén is a baszkok – a felvétel a 2010-es Heineken-kupa negyeddöntőjéről készült

 

Tipp: Mindkét csapatnak pocsék szezonja volt, valamit kell mutatni a szurkolóknak, tulajdonosoknak – ez a Biarritznak fog jobban menni.

 

Brive-Scarlets

A Brive olyan igazából, mint egy jelenlegi francia középcsapat: nagy múltja van, de igazán nem túl fényes a jelene: ebből a szempontból a Saint Étienne-hez lehet talán a legjobban hasonlítani: mindkét csapat a hetvenes években volt erős, igaz a zöld-fehér focicsapat akkor bajnokságokat nyert, míg a Brive csak a bajnoki döntőig jutott. A másodvirágzása az utóbbi klubnak a kilencvenes években volt: amely eredményesebbre sikerült: ekkor bajnokságot és Heineken-kupát is nyertek!

Ellenfelük, a walesi Scarlets pedig akár a rögbi Feyenoordja is lehetne, ha a jelent nézzük: tele vannak rengeteg, tehetséges játékossal, de az eredményekre még mindig várni kell – talán a jövő újra fényes lesz mindkét csapat számára.

 

Tipp: A több, Hat Nemzeten szereplő játékost felvonultató Scarlets bejut az elődöntőbe.

 

Most jöjjön a Heineken-kupa!

Edinburgh-Toulouse

Sok év után ismét van skót csapat a Heineken-kupa negyeddöntőjében: ezt jól el kell raktározni ilyen vészterhes időkben: párjuk lehet idén a Basel, hiszen mindkét csapat igen erős csoportból jutott tovább a második helyen, és valószínűleg a két egyesület számára a végállomást idén a kieséses szakasz első fordulója jelenti…

Sokszor írtam már le a párhuzamot, de ha már a Basel is szóba került, akkor pedig tényleg nincs mese, újra leírom, hogy a Manchester United a foci Toulouse-a. Mindkét csapat amit tudott megnyert már, valamit többször is. A kispadon mindkét oldalon két igencsak tapasztalt sikeredző: Ferguson és Novés, és akkor még a játékosokról szó sem esett.Novés jóformán csak világbajnokságot nem nyert még - a kép a Ladepeche.fr-ről származik

 

Tipp: a rögbi Basel-MU párharcából az utóbbiak fognak jobban kijönni.

 

Leinster-Cardiff Blues

A közelmúlt eredményeit tekintve a dublini csapat felelhet meg a rögbi Barcelonájának címére: az eredményességet tekintve is az elmúlt években bezsebeltek mindent, játékukat pedig sokan csodálják, valamint azért korábban sem kellett szégyenkeznie eredményesség terén egyik csapatnak sem…

A Cardiff talán a Lazio párja lehet. A két fővárosi csapat alapszíne is egyezik. Bajnokságot az utóbbi tíz évben egyik csapat sem nyert, kupát viszont igen (angol-walesi és olasz). Nemzetközi szinten pedig szintén egy-egy győzelem áll a nevük mellett: Challenge-kupa és KEK. Jó játékosokban egyik oldalon sincs hiány, de valahogy mindig vannak tőlük erősebb csapatok.

A Leinster mezében O’Driscolltól remélhetnek még ilyen célt a negyeddöntőben, mint ami a 2001-ből származó felvételen is látható

 

Tipp: Most is lesz: a Leinster bejut az elődöntőbe.

 

Munster-Ulster

Ha a Leinster a Barcelona, akkor a Munster a Real Madrid. A két ír csapat versengése csak a spanyol klubok rivalizációjához hasonlítható. Mind a Munster, mind a Real Madrid rendelkezik kiemelkedő képességű játékosokkal, legendákkal, azonban számukra is inkább a közelmúlt volt a dicső: noha a jelen miatt sem kell azért szégyenkezni, de szinte mindig a Leinsterrel kell versengeni az elsőségért Írországban.

Ellenfelük, az Ulster is inkább csak emlékezhet a szépre. Az Arsenalhoz hasonlóan fénykorukat ők is inkább az előző évtized első felében élték, a jelen kicsit szürkébb mindkét csapat számára: egy dologban az ír csapat mégiscsak jobb, mint az angol: ők megnyerték a legrangosabb európai kupát, igaz, nem most, hanem még 1999-ben.

Az Ulster 2009-ben legyőzte a Munstert idegenben a Magners League-ben, most is szükségük lesz Trimble céljaira, ha tovább akarnak menni

 

Tipp: Küzdelmes meccs lesz a Thomond Parkban, de a Munster csak továbbjut.

 

Saracens-Clermont

Az angol bajnokság jelenlegi éllovasa olyan, mint a Chelsea nem sokkal Abramovics megérkezése után: jelen esetben azonban nem orosz, hanem dél-afrikai befektetőkről kell beszélni. Az eredmények azonban kezdenek már itt is jönni. A korábban nem túl sikeres klub előbb bajnoki döntőt játszott, majd tavaly meg is nyerték azt: ezt a sémát a Chelsea is lekövette a 2003-04, és a 2004-05-ös szezonban.

A Clermont pedig a peches örök második szerepét leginkább a Valenciával oszthatná meg. Aki még emlékszik rá, az tudhatja, hogy hiába volt nagyon erős jó tíz éve a Valencia de vagy a galaktikusok állták útjukat, vagy épp Kahn eszén nem tudtak túljárni, így maradt nekik a sovány vigasz az UEFA-kupában. Emellett egyszer nyertek bajnokságot, de fénykor után nem sokkal. A Clermont is csak a második számú európai kupát nyerte meg, valamint szintén csak egyszeres bajnok az elmúlt időszakból, viszont összesen tízszer (!) volt második a francia bajnokságban fennállása óta.

Ha már a hasonlítgatásoknál tartunk: a clermont-i Jamie Cudmore pedig egyértelműen Tie Domi a rögbi világában!

 

Tipp: Na, itt nem merek semmit se mondani előre