A kiesettek dicsérete

A csoportkör már véget ért a vb-n (olyannyira, hogy Finn Russell már edzésbe állt új csapatánál, a Bath-nál), és bár voltak bántó helyzetek (a mondhatni meglepő döntéseket hozó játékvezetésről volt szó, de a WR döntése miatt igencsak széthúzták a csoportkörre szánt időt is), lehet azt mondani, hogy kifejezetten mozgalmasra sikeredtek négy csoport mérkőzései. Ez pedig jórészt a “kis” válogatottaknak volt köszönhető, akik nem arra törekedtek, hogy valahogy túléljenek egy-egy mérkőzést, és legyen meg a kiszenvedett kötelező egy győzelmük.

Szerdai pontrekordok

Namíbia szépen akart búcsúzni az idei – számukra talán a szokásosnál is kevesebb szép pillanatot hozó – tornától. Végül talán ez összejött, de eleinte még a győzelemre is volt esélyük, azonban a második félidőben már jóval többet hibáztak, mint Uruguay, ennek pedig meglett a böjtje. A Los Teros viszont ismét elért egy győzelmet a tornán (1999-ben, 2003-ban és négy éve is összejött ez – csak 2015 a kivétel), méghozzá most a papírformát érvényesítették – nem pedig bravúrgyőzelmet arattak, mint Fidzsi ellen. Namíbia pedig azzal vigasztalódhat, hogy vb-történetük során most szerezték a legtöbb pontot egy mérkőzésen. Igaz, ez áll Uruguayra is, mivel a legtöbb pont az ő esetükben a mai napig éppen harminc pontont jelentett ez a rekord (az emlegetett Fidzsi elleni meccsen jött össze ez).

Nagyobbak és kisebbek a vb-n

Szerencsére nem lett igazam az első kör után, hogy a világbajnokságon a kisebb válogatottak pofonfaként fognak tetszelegni. Vagyis Namíbia és Románia a kivételek. Chile, Portugália és Uruguay nagyon kellemes meglepetést okoztak, Fidzsi pedig közel áll a szintlépéshez. Csakhogy az esetleges erőn felül teljesítést tovább nehezíti, hogy az említett válogatottaknak nemcsak saját korlátaikkal, az ellenfelekkel, hanem a játékvezetőkkel is meg kell küzdeniük. A korábban kvalifikált – jellemzően “a nagy” – válogatottak ugyanis többször játszhatnak “hazai pályán,” erre pedig tekintettel vannak a játékvezetők.

Namíbia főműsoridőben

Johan Deysel és társai ismét csütörtökön este léptek pályára, ezúttal a házigazda ellen – így az újabb, számukra rendkívül kemény ellenfelük elleni meccsüket este lehetett látni a Franciaországgal azonos időzónában lévő Namíbiában is. Bár ebben a szurkolóiknak kevés örömük lehetett. A Les Bleus ugyanis még gyorsabban szerzett célbónuszt, mint a Springboks, így most már ők a rekorderek a vb-k tekintetében. Persze lehetne írni arról, hogy a franciák micsoda fölényben játszottak, és hogy gálameccs, de elnézve az ellenfelet talán inkább csak a kötelezőt hozták (a nyitómeccs már inkább érdemel több dícséretet). A velvícsiák meg próbálkoztak, de bennük ennyi van, és a kettős emberhátrányukban (piros lap, játékvezető) is helyt álltak.

Péntek esti átmozgatás Toulouse-ban – az All Blacks számára

A tartalékosan kiálló All Blacks tisztában lehetett azzal, hogy Namíbia nem fog olyan erőt kifejteni, mint Uruguay a franciák ellen. Ennek megfelelően is álltak hozzá: célokat vittek szép számmal Brodie Retallickék, de fölöslegesen nem örömködtek a velvícsiák fölött. Cam Roigard ugyanakkor azt célokkal ünnepelte, hogy most először volt kezdő a válogatottban. Egyben Sam Whitelock is egy mérföldkőhöz ért. A veterán második soros ugyanis beérte a válogatottságok számát tekintve Richie McCawt, a következő körben pedig már meg is előzheti a 149. tesztmeccsével.

A B C D

Szombaton mind a négy csoportban rendeztek mérkőzéseket (ami azt jelenti, hogy az A-csoportban már a második kör kezdődik meg a csütörtökön). Olaszország és Írország nagyon könnyen tudta érvényesíteni a papírformát, az ausztráloknak viszont már jobban kellett küzdeniük a grúzok ellen. Az esti fő meccsen a Steve Borthwick-féle angol válogatott új arcát mutatta az argentinok ellen: nevezetesen emberhátrányban nem szétesve, hanem összeszedetten játszottak Courtney Lawes és társai, így végül négy ponttal gazdagodtak a lefújáskor.

Főpróba a vb előtt

Az utolsó kör is lement a világbajnokság előtti felkészülési meccsekből, és amíg egyes válogatottak elégedettek lehetnek a teljesítményükkel (Dél-Afrika, Írország, Skócia, de Fidzsi vagy épp Olaszország is még ide sorolható), úgy vannak olyanok is, akiknél a rendelkezésre álló időben kell még kikalapálni a hibákat. Ide tartozik a sokat szenvedő Wales, a szétesett Anglia, valamint a pályán eddig keveset mutató Wallabies. A 2015-2019 között felívelő Japán gyengeségét, valamint a szamoai és fidzsi válogatottak erősségét látva megelőlegezhetjük, hogy izgalmas lesz a franciaországi torna idén.

Két teszt – következményekkel

Bár már nem a legfrissebbek az eredmények, hogy legyen nyoma, álljon itt egy bejegyzés a hétvégi Anglia-Wales és Franciaország-Skócia találkozóról. A vesztes felek elégedettek lehetnek, ugyanis sikerült a vereségekért visszavágni. Igaz, ezekért a győzelmekért nagy árat kellett fizetniük: Owen Farrell eltiltásra számíthat (mire befejeztem az írást, kiderült, hogy SEMMILYEN büntetést sem kap a tarolásáért), míg Jack van Poorvliet, Romain Ntamack és Cyril Baille is feliratkozott a sérültek listájára – a francia irányító térdével ráadásul annyira komoly a gond, hogy számára már a kezdés előtt véget ért a világbajnokság. Mindezek mellett Grúzia rekordméretű verést mért ki Romániára, Namíbia pedig Chilében aratott győzelmet.

Nem mindig az nyer a végén, aki vezet az első félidőben

A cím ugyan közhelyes, de még van ettől függetlenül igazságtartalma: a világbajnokságra felkészítő meccseken ezúttal ugyanis általában azok a válogatottak kaptak ki, amelyek az első félidőt még megnyerték – ez pedig ellenfeleiket dícséri, mivel képesek voltak a megújulásra. Egyéni örömökre is volt bőven példa a hétvégén: Shaun Stevenson és Louis Bielle-Biarrey debütálásuk alkalmából szereztek célt, Leigh Halfpenny és Agustín Creevy pedig századszor léphettek pályára válogatottjaikban. Creevy ráadásul az első argentin, aki eljutott eddig a számig (De hamarosan Pablo Matera követheti). A PNC mindeközben a fidzsi válogatott sikerét hozta – a mindhárom meccsét otthon játszó Japán kissé alulteljesített, ami nem sok jót vetít előre az őszre nézve.

Véget ért a Négy Nemzet, beindult a felkészülési időszak

A lerövidített Négy Nemzeten is lesz természetesen élet, hiszen a déli válogatottaknak is kell játszaniuk a franciaországi vb rajtjáig, nehogy kiessenek a formájukból. Magáról a torna harmadik köréről: csak a Springboks meccse okozott izgalmakat, Tendai Mtawarira pedig a Twitteren üzent Eddie Jonesnak: “intézd a dolgaidat Eddie, sok már ez a duma.” Nos, a már visszavonult pillérnek lehet igazat adni: a kommunikációban hasít a Wallabies, a pályán már kevésbé. De talán a japán válogatott sem hasít annyira a PNC-n, mint azt előzetesen várni lehetett volna, míg a Stuart Hogg nélküli korszakba még bele kell szokniuk a skótoknak.