2013. július havi bejegyzések

Hová tart Benji Marshall?

Marshall: nehéz utolérni - forrás: www.news.com.auAdva van egy kiváló ligarögbi irányító (sőt, talán a legjobb jelenleg), az új-zélandi Benji Marshall, aki elég sok fejtörést okoz az NRL világában, emellett sok pletykát ad a Super Rugby-ben. Marshall kvalitásairól most nem fog szó esni – ezt szponzor már többször is megtette, csupán arról, hogy az idén gyenge Wests Tigers csapatát 11 év után otthagyja, és az NRL-ben nem játszana már máshol. Az európai Super League csapatai közül egyik sem tudná megvenni. Más pedig nem marad ebben a helyzetben, mint a kódváltás. Persze az sem mindegy, hogy kinél fog kikötni jövőre.

 

Marshall megunta a tigrisekkel a hullámvasutazást (2005-ben megnyerték a bajnokságot, de volt igencsak pocsék szezonjuk is – mint a mostani), és ugyan még két évig tart a szerződése a nyugat-sydney-i csapattal, inkább kilép belőle. Döntését hirtelen hozta meg. Barátja, a csapatkapitány Robbie Farah is meglepődött az elhatározáson. Az új-zélandi irányító azonban nem kíván más csapatban játszani a Wests Tigers-en kívül az NRL-ben, amelyet otthonának tart. A bevezetőben szó volt már róla, hogy a Super League csapatainak nincs pénze egy ilyen kaliberű sztár leigazolásához, így a 28 éves Marshallnak marad a kódváltás. Mi lesz utána a a tigrisekkel? Nyilván törés számukra, hogy a klub egyik ikonja távozik (túlélték azt is, hogy a mókamester Beau Ryan otthagyta a csapatot idén), de tavaly U20-as bajnokságot nyert a Tigers, onnan csak tudnak egy tehetséges irányítót igazolni.

Ryan a Cronulla Sharks-ba igazolt: talán nyer velük valamit a következő években – a Footy Show-ban viszont továbbra is állandó szereplő

 

Mint a vérre a cápák megérkeztek a kérők is. Zárjuk rövidre: Európa ebben a kódban sem jön szóba: a kelta és angol csapatok nem állnak jól anyagilag (az íreknél nagy a deficit – kevés a néző), a Top14-ben pedig már bevásárolt mindenki korábban. Ha Marshall előbb hozza meg a döntését, akkor elképzelhetőnek tartottam volna azt is, hogy valamelyik párizsi csapat vagy a Toulon jelentkezik egy ajánlattal, de az új játékosokra félretett összeget már elköltötték. Marad tehát a Super Rugby. Innen komolyan a Blues, a Rebels és a Waratahs érdeklődött.

Egy kis bemutató Marshall eddigi ténykedéséből

 

Az utóbbiak azonban gyorsan le is kerültek a terítékről. Sydney ideális lett volna Marshall számára, költöznie se kellene, ráadásul az NRL-ben már szintén hírnevet szerző Israel Folau is igen jól beilleszkedett itt. A Waratahs pedig jövőre nagyot szeretne robbantani a bajnokságban (csak remélni tudom, hogy tovább erősödik az ausztrál konferencia). Pont Folau és a visszatérő Kurtley Beale szerződtetése azonban annyi kreditet vont el a fizetési keretből, hogy Marshallról már le kell mondaniuk. Ráadásul most Folaut is meg kell tartaniuk valahogyan, mert látva, hogy milyen sikeres az uniós kódban is, az NRL-ből is újra érdeklődnek, ahonnan megpróbálják még visszacsábítani, mielőtt még jobban felmenne az ára.

Folau jó példa Marshall számára, hogy sikeres legyen a Super Rugby-ben (megjegyzés: a tökutolsó Kings ellen itt könnyű dolga volt a Tahs-nak)

 

A másik lehetséges ausztrál kérő a Melbourne Rebels, ahol Beale távozásával nemcsak egy fullback, de egy jó irányító is távozik. Sőt: jóformán a tízes poszton senki sem marad: James O’Connor is eligazol: Beale-hez hasonló módon ő is korábbi csapatához: a perth-i Western Force-hoz. Danny Cipriani pedig még tavaly visszatért Angliába: egy irányító tehát mindenképpen jól jönne a victoriai csapatnak. Talán még nézőket is vonzana Marshall a meccseikre. Erre pedig szükségük is lenne: idén átlagosan 12000-en nézték meg őket otthon, tavaly 17500-an, a bemutatkozó szezonjukban, 2011-ben majd 20000-en voltak kíváncsiak a város uniós rögbi csapatára. Kérdés azonban, hogy a ligarögbi irányító Marshall mennyire lesz képes alkalmazkodni az uniós kódhoz. A melbourne-iek meg is keresték az új-zélandi játékos menedzserét, de számukra is a fizetési korlát lesz a döntő tényező.

Marshall SBW útjára lépne? Igaz, a center a Toulonban játszott először az uniós kódban

 

Van még egy tényező, amit nem lehet kihagyni. Martin Tauber, Marshall menedzsere szerint játékosa nem adta fel azt a reményét, hogy alkalmas legyen Új-Zéland nemzeti csapatai számára az uniós rögbiben. Ez viszont azt jelenti, hogy az NZRU-val és egy új-zélandi csapattal kell megállapodnia. Mi lehet ebben az esetben a célja: nyilván az All Blacks-ben pályára lépni hatalmas presztízs, és emellett a jelenlegi világbajnokokról is szó van esetükben. Persze Marshall világbajnok a másik kódban, mivel 2008-ban nagy meglepetésre a kivik legyőzték az ausztrálokat a világbajnokság döntőjében – de szponzor nagyon sokszor kihangsúlyozta már, hogy a ligarögbiben a csapatok fontosabbak, mint a nemzeti válogatottak: ez az uniós kódban fordítva van. Másrészt Marshall számára az olimpiai szereplés is lehetséges lenne így: a hetes rögbi az uniós egyszerűsített változata, játékstílusával Marshall nem is lenne rossz ebben a kódban.

Egy sok szabadidővel rendelkező Youtube felhasználó egész videósorozatot szentelt a Rugby Challenge nevű játékban Marshall kódváltásának

 

Egy kérője van jelenleg Benji Marshallnak Új-Zélandról: az Auckland Blues. Bár John Kirwan, a kékek szakvezetője korábban cáfolta, hogy ajánlatot tennének Marshallért, mégis ők a legesélyesebbek, hogy leigazolják az irányítót. Igaz, a Wests Tigers-nél kapott fizetését nem tudnák önerőből kipengetni, csak ha az új-zélandi szövetség támogatná őket. A Blues számára ez az év az újjáépülés jegyében telt – hozzá kell tenni, egész jól ment nekik, de van még mit bütykölni a csapaton, talán Marshall érkezése jót tenne az egyesületnek. Egy azonban nagyon biztosnak tűnik: Benji Marshall valószínűleg az utolsó meccsét az NRL-ben szeptember 7-én fogja játszani a Cowboys ellen (ez azt is jelenti, hogy az őszi ligarögbi vb-n nem fog szerepelni): addigra remélhetően kiderül, hogy a búcsúzó szupersztár hol fogja folytatni. Csak aztán nehogy jöjjön egy ajánlat Japánból…

Super Rugby: közeledik a finálé

Sam Whitelock szinte megállíthatatlan voltA Super Rugby alapszakasza a múlt héten ért véget a huszadik fordulóval, és még nem mindegyik továbbjutó kiléte volt biztos, de végül nagy meglepetések nem történtek: a három konferenciagyőztes (Chiefs, Bulls, Brumbies) mellett a végső győzelemre mindig esélyes Crusaders, a felemás szezonon túllévő két évvel ezelőtti bajnok Reds és az utolsó fordulót kihagyó, de a kapott bónuszpontokkal továbbjutó Cheetahs szerepel még a továbbiakban. A Chiefs és a Bulls az elődöntőben kezdi majd meg a szereplést, ellenfeleikről pedig a pénteken és szombaton játszott selejtező-negyeddöntők voltak hivatottak dönteni.

 

Crusaders-Reds: 38-9

A téli Új-Zélandon igencsak csípős idő várta a stadionba kilátogatókat és a játékosokat (amikor délelőtt streamen keresztül néztem a mérkőzést, már akkor 30°C volt odakint – jó, hogy itt meg nyár van), azonban a hazaiak az örömtől is fűtve mehettek haza, miután a keresztesek a két évvel ezelőtti döntő miatt is revansot véve nagyon simán megverték a Reds csapatát. Az első félidőben is kijött a különbség: Crotty és Carter révén két célt vittek, a vendégeknek jóformán esélyük se volt a célszerzésre. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sok labdát vesztettek már ekkor is, amiből a hazaiak profitáltak. Alapvetően nehéz a még mindig kiváló Crusaders ellen győzni otthon (idén ráadásul veretlenek otthon), a queenslandi csapaton pedig látszott, hogy itt a tisztes vereség elérése lehet maximum a cél.

Aki kíváncsi a mérkőzésre, itt bepótolhatja (amíg nem törlik)

 

Ez úgy tűnt a második félidő elején, hogy össze is jöhet: Cooper és társai kicsit összeszedték magukat, ám tovább nyomott a Crusaders (beszédes a statisztika: hiába volt a meccsen 62%-ban a labda a vendégeknél, ha a pálya 20%-át uralták csak) – hamarosan jött is az újabb cél Tom Marshall révén, a 66. percben pedig Crotty is bevitte a második célját a meccsen. A végén még a csereként beállt Willi Heinz is vihetett volna egyet, de hiába volt szép az akció a labda kicsúszott a kezéből. Még Crotty célja előtt is hatalmas ovációban tört ki a közönség (vagy tapsoltak, vagy fújoltak – utóbbit akkor, ha a Reds büntetőt lőhetett): pályára lépett ugyanis Richie McCaw, akinek letelt a fél éves szabadsága: sokat nem csinált már a meccsen, de talán majd az elődöntőig összeszedi magát, hogy a kezdőbe beférjen. A Crusaders igazán nagy villanásokat nem hajtott végre: ellenben szervezett játékot mutattak, és ez bőven elég volt, hogy a zavarodott, néha tanácstalan Reds ellen győzzenek. Akit ki kell emelni, az Sam Whitelock: a második soros nagyon hasznosan játszott: gyakorlatilag mindenhol ott volt a pályán, sőt centereket megszégyenítő módon törte át az ausztrálok védelmét.

Sam mellett George Whitelock is végig a pályán volt, majd később Adam és Luke Whitelockot is becserélték – így mind a négy testvér játszott a meccsen

 

Pontszerzők: Crotty 2 cél (9., 66. perc), Carter 1 cél (29. perc), 3 jutalomrúgás (10,. 52., 67. perc), Marshall 1 cél (51. perc), Taylor 1 büntető 72. perc, valamint Cooper 3 büntető (14., 27., 45. perc)

 

Brumbies-Cheetahs: 15-13

Az ausztrálok becsületét a Brumbies mentette meg, de az is bizonyos, hogy ettől az elődöntőben többet kell mutatni. A tavaly már egészen jól muzsikáló canberrai csapat számára már az is nagy szó, hogy a rájátszásba jutottak: utoljára kilenc éve jutottak tovább az alapszakaszból – akkor a bajnokságot is megnyerték. Talán még ez a mostani csapat nem érett a döntőre, de később bármi kisülhet belőlük. A meccset a Brumbies kezdte jobban, ők szerezték az első pontokat is büntetőből, de a vendégek hamarosan összeszedték magukat: a 16. percben vitték első céljukat Johann Sadie révén. Sajnos a rúgásokkal hadilábon álltak, így ugyan 3-5-re vezettek, de Lealiifano a 29. percben büntetőből megint előnyhöz juttatta a Brumbies-t. Ekkor le kellett cserélni George Smith-t, a helyére a legifjabb Faingaa, Colby állhatott be (neki több öröme volt a végén, mint a Reds-ben játszó testvéreinek). Jó volt az öreg a háznál: a Lions elleni sérüléséből Smith gyorsan felépült, és bár most is le kellett cserélni egy kis időre (a következő félidőt már a pályán kezdte, ahogy a sebét lekezelték), de úgy szerelt, ahogyan azt a nagykönyvben megírták egy leváló számára.

George Smith régi önmagát idézte ezen a mérkőzésen

 

A második félidőben a Brumbies került fölénybe: az ellenfél huszonkettesén még átjutottak, de a tíz méteres vonalon már alig: célt nem is szereztek, de Lealiifano még kettő, White pedig egy büntetőt még belőtt, így elég biztonságos távolság volt már a két csapat pontjai között. A végjátékban viszont a Cheetahs fölénye vált nyomasztóvá: a Brumbies kitartóan védekezett, de csak az volt a kérdés, hogy a dél-afrikaiak mikor visznek célt. A végéig kitartottak a hazaiak, azonban a 79. percben jött Rayno Benjamin, aki céljával hatalmas csöndet hozott a stadionba. A cél nem volt elég a fordításhoz, a jutalomrúgással is csak a hosszabbítást tudták volna kiharcolni a gepárdok. Ez azonban nem jött össze, Riaan Smit kapufára lőtte a jutalmat, így a Brumbies örülhetett a hármas sípszó után.

A képen Riaan Smit utolsó rúgása – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Az utolsó rúgás videón

 

Pontszerzők: Lealiifano 4 büntető (2., 29., 58., 67. perc), White 1 büntető (47. perc), valamint Sadie 1 cél (15. perc), Benjamin 1 cél (79. perc), Smit 1 büntető (45. perc)

Amikor Eric Cantona és Matt Giteau is egy pályán játszik

Mielőtt még szó esne a Super Rugby rájátszásáról vagy éppen arról, hogy a mai napon melyik csapatot érdekli leginkább Benji Marshall leszerződtetése (már a Melbourne Rebels is beszél az esetleges igazolásról) – maradjunk Európában, ahol a csapatok készülnek a következő szezonra. Az első meccset augusztus 16-án rendezik, amikor is Montpellier-be látogat a Toulon. Tegnap az új játékosok (Castrogiovanni, Habana, Williams) azonban még nem léptek pályára az Olympique de Marseille ellen rendezett gálamérkőzésen. Hogy miként került Eric Cantona a fekete mezbe, és hogy Mathieu Valbuena miért viselt scrum cap-et, az a hajtás után kiderül.

 

A saját bajnokságaikban második helyen végző csapatok a touloni Stade Mayolban rendezett jótékonysági mérkőzés keretén belül csaptak össze. Természetesen nem kell véresen komolyan venni az eseményt, a rendezők és a játékosok sem tették ezt. Az első félidőben fociztak a csapatok, a másodikban rögbiztek. Mivel gálameccsről van szó, a szabályokat nem kellett annyira komolyan venni: az első félidő játékvezetője Eric Cantona volt, aki gyakran nem számolta össze, hogy hány Toulon játékos játszik a marseille-iek ellen (volt, hogy tizennégyen voltak tizenegy ellen), a második félidőbn Marc Liévremont fújta a sípot az érintős rögbi szabályainak megfelelően – de volt, hogy ő neki is passzoltak, vagy épp egy veszélyes touloni támadásba avatkozott bele.

Nicolas Durand és Dimitri Payet az első félidőben – forrás: http://www.espnscrum.com

 

A stadionban elég szép számú néző gyűlt össze, azt hiszem jól is szórakoztak az esemény láttán: a jegyekből befolyt összegből Pacal Olmeta, a Marseille korábbi kapusának az alapítványát támogatják. Visszatérve a mérkőzésre: összesítésben az OM volt a győztes, mivel az első játékrészben egy góllal többet szereztek, mint a Toulon (4-5), a másodikban  – persze kiegészülve rögbisekkel – 31-31 lett a végeredmény. Persze egy ilyen alkalomnál sosem az eredmény számít: a felkészülési időszakban egy ilyen edzőmeccs, vagy mondhatni ökörködés belefér, főleg, ha az jó célra történik.

Eric Cantona jutalomrúgása – a keresztlécen csattant: ezért egyik sportban sem adnak pontot

 

Mathieu Valbuena fekete mezben és scrum capben – utóbbi mindkét félidőben a fején volt – forrás: az OM hivatalos Facebook oldala

 

Az Olympique de Marseille nem fukarkodott a képekkel: külön galériát lehet megnézni oldalukon az első és a második félidő eseményeiről.

Húzzunk le még egy utolsó bőrt a Lions túrájáról!

Ez lett a túra legismertebb képe: North viszi Folaut - forrás: www.espnscrum.comA túra az oroszlánok 2-1-es győzelmével ért véget, és külföldön már minden blog, híroldal kivesézte alaposan az Ausztráliában történt eseményeket, mi még álljunk meg egy kicsit, és valamilyen módon zárjuk le az év, jelenlegi szezon legfontosabb eseményét az uniós rögbiben (a most futó idényből már csak a Super Rugby fut, és hamarosan már kezdődik a Top14 indulásával a következő augusztusban). Látnivaló, esemény volt bőven: ezekből nézzünk át néhányat.

 

Robbie Deans végre leköszönt

Az ausztrál szurkolók már nagyon régóta álmodtak arról, hogy a nem kifejezetten kedvelt új-zélandi szakvezető otthagyja a Wallabies-t. 2008-ban nem indult még rosszul a szekér: a túrázó franciákat megverték kétszer, a Három Nemzeten második lett a válogatott, viszont elszenvedte Ausztrália a legnagyobb arányú vereségét Dél-Afrikától. 2009-ben 50%-os volt a sárga mezesek eredménye (hosszú idő után Skóciától is kikaptak, és a Három Nemzeten is pocsékok voltak). Deans legsikeresebb éve talán a 2011-es volt a válogatottnál: ekkor a Tri Nations győzelem is összejött (a Bledisloe-kupa még mindig nem), a világbajnokságon pedig egy nagyon kemény meccsen bronzérmesek lettek. Tavaly aztán jöttek megint a skótok, és az őszi teszteken sem volt kifejezetten magabiztos a Deans irányította gárda. Az ausztrál szurkolóknál végül az csapta ki idén a biztosítékot (már tavaly is szikráztak miatta), hogy a zseniális, ám balhés Quade Coopert be sem hívta a válogatottba, hanem inkább az érthetetlen módon favorizált James O’Connort favorizálta. A mostani Lions túra után végül inkább saját maga köszönt el a poszttól: utóda a Reds-szel Super Rugby-t nyerő Ewen McKenzie – Cooper visszahívása a Négy Nemzetre azt hiszem, hogy biztossá vált.

Köszörülték is a nyelvüket Deans-en az ausztrálok eleget – forrás: http://www.quickmeme.com

 

Fejetlen erszényesek

Térjünk vissza O’Connorhoz: a centerként is bevethető játékos volt az első számú irányítója a válogatottnak: a tavaly tízesként kipróbált Beale sem lett volna rossz döntés, de az eredetileg fogó poszton szereplő játékosnak alkoholproblémái miatt kellett kihagynia, majd Berrick Barnes kiesése miatt a szokásos helyén kellett játszania (nem tette rosszul), O’Connor maradt a helyén. A mostani Lions túra alatt hullottak a játékosok (akár lehet itt Barnes-ra vagy épp McCabe-ra gondolni), ez sem könnyítette meg Deans helyzetét abban, hogy ütőképes válogatottat pakoljon össze. Talán túl sokat is kísérletezett egy ilyen nagy presztízsű túra alatt vagy előtt a keret kihirdetésénél. Sokan várták már a feltörekvő Brumbies fiatal játékosait (Lealiifano, Mogg, Mowen vagy akár a tavaly már debütált Tomane), valamint a Waratahs idei szerzeményét, az uniós rögbibe is berobbanó Israel Folaut a válogatottba, de talán a csendesebb, talán a kevesebb sajtóvisszhangot kapó őszi tesztek alatt kellett volna bevetni őket, így egy esetleges csúfos kudarc nem lett volna úgy felfújva, mint a harmadik Lions elleni teszt. Megjegyzés: Folau, Lealiifano és Mogg nem vallott szégyent saját meglátásom szerint.

Folau, ha nem megy vissza ligázni, akkor évekre bebetonozhatja magát a szélső poszton a válogatottba

 

Wales Gatland és az O’Driscoll kérdés

Gatlandot már a túra előtt kritizálták, hogy az általa jól ismert wales-i játékosokkal pakolta tele az oroszlánok keretét, sőt: őket favorizálta a túra és főleg a tesztmeccsek alatt. Kevés stabil poszt adatott meg a nem wales-ieknek. Ilyen volt az irányító (ahol szerencsére az ír Jonny Sexton hozta, amit kellett), az egyik a második soros (az ötös mezt az ír Paul O’Connell és az angol Geoff Parling viselte a teszteken), az egyik pillér (itt csak angolok játszottak: Vunipola és Corbisiero) posztja. Ahol viszont uralkodtak a Gatland által jól ismert játékosok, az a háromnegyed: a fogó-szélső-center pozícióknál csak epizódszerep jutott a sérülésből gyorsan felépülő ír Tommy Bowe-nak (az angol Tuilaginak még ennyi se, a skót Maitland pedig csak a padot melegítette a teszteken). Egyedül a sportág nagy öregje, a veterán Brian O’Driscoll birtokolta masszívan a szokásos tizenhármas mezt a centereknél.

Gatland merész húzására jött a már elcsépelt Bukás jelenet is, de annyi bizonyos, hogy skótok nélkül is jól ment a szekér Ausztráliában

 

Amíg Gatland az utolsó tesztre ki nem tette a keretből (a kispadra se ülhetett le BOD). Nagyon sokan kikeltek a merész húzás ellen, hogy egy jól teljesítő játékos került ki a keretből, pláne, hogy hagyományokat rombol le Gatland. Az utolsó teszt mégis őt igazolta. O’Driscoll az első két teszten adott jó passzokat, de az írt véres szájjal védőknek ajánlanám a leinsteri legenda játékának újranézését a második meccsen: sajnos előhozta az idei Hat Nemzeten látott formáját: rossz volt látni, hogy miket csinál a vörös mezben. Az a helyzet, hogy a Halfpenny-Davies-North (melléjük beállt még Cuthbert és Roberts) hármas kiválóan szerepelt hátul, talán pont O’Driscoll lógott ki közülük.

Leigh Halfpenny a túra legjobb játékosa címet is hazavihette – rá is szolgált – forrás: http://www.espnscrum.com

 

Kinek volt sikeres a túra?

Rögtön rávághatjuk, hogy a Lions-nak, hiszen győztek összesítésben. 1997 óta vártak erre a sikerre: akkor a regnáló világbajnok Dél-Afrikát verték meg szintén 2-1-es aránnyal. Ráfért már a legnívósabb túracsapatra a siker: és erre az ausztrálok ellen minden esélyük meg is volt. A jelenlegi wales-i keret nagyon erős, nem is csoda, hogy favorizálva voltak, de máshol is akadnak világklasszis játékosok a Brit-szigeteken – még a hanyagolt Skóciában is (sajnos Richie Gray alig kapott lehetőséget)! A következő, új-zélandi túra még messze van, de ha ilyen keretet sikerülne négy év múlva is összeállítani, akkor – ha a három teszt győzelem nem is – de egy meccset behúzhatnak az All Blacks ellen az oroszlánok.

Összeállítás a Lions túrájáról: Hong Kongtól Sydney-ig

 

Az ausztrálok számára is van pozitívum: bár eléggé össze-vissza a keret, az újoncok egészen jól vizsgáztak. Folau személyében egy már most klasszisként felfogható szélsőt sikerült találni (volt, hogy csak hárman tudták megállítani a teszteken) – már csak meg kellene tartani, nehogy az NRL-ből valamilyen mézesmadzagot húzzanak el előtte. A többi újonc is jól szerepelt, nem kell a fiatalabbak bevetésétől sem tartani. Ahogy pedig az elején is írtam: a Wallabies végre megszabadult Robbie Deans-tól: lehet, hogy sokan elfogadják Ausztráliában ezt a két vereséget ilyen áron.

Teljesen igazságtalanok ne legyünk O’Connorral szemben sem: tud ő játszani, ha akar – ezt bizonyítja ez a videó is

 

A szurkolók, semleges nézők is egy látványos túrán lehetnek túl, ez meglátszik a nézőszámokon is: Brisbane-ben 52499, Melbourne-ben 56771 és Sydney-ben 83702 fő látogatott ki a meccsekre. Az a csúfság esett meg így, hogy a népszerűbb ligarögbi, talán legfontosabb éves eseményére, a State of Originre kevesebben voltak kíváncsiak a stadionokban, mint a Lions tesztjeire: Brisbane-ben 51690, az első Sydney-ben rendezett meccsen 80380 néző volt jelen a helyszínen (a harmadik, mindent eldöntő meccset szerdán rendezik majd). Fontosabbnak is tartották a vendéglátók a teszteket, hiszen arányában több sárga ornátusban megjelenő szurkolót lehetett látni a stadionokban idén, mint tizenkét éve (a kommentátorok a tesztek során meg is jegyezték is ezt a pozitív változást). Az ARU reklámkampánya sikert ért el, a televízió képernyője előtt is sokan követték a Lions túra meccseit. Más kérdés, hogy talán pont a harmadik tesztmeccs nem használt sokat az uniós rögbi megítélésének a reklámkampány és az első két meccsen mutatott teljesítmény ellenére sem.

Harmadik felvonás: oroszlánüvöltés

Alun-Wyn Jones és Sam Warburton emelhették fel elsőként a Tom Rochards-kupátLe kell lőni az elején a poént: a Lions 1997 után ismét teszt szériát nyert! Élőben nem láttam a mérkőzést, amely igencsak látványosra, izgalmasra sikeredett (vagy csak az előző után tűnt annak?) – és csak azután fogtam a bejegyzés megírásához, hogy megnéztem a meccset. Ez sajnos csak ma sikerült, de mindenképpen megérte kicsit késlekedni vele. Nézzük, hogy  mi történt, a harmadik, utolsó, Sydney-ben megrendezett tesztmeccsen!

 

A várt összecsapás a két veterán között elmaradt: George Smith kezdett az ausztráloknál, Warren Gatland viszont nem nevezte Brian O’Driscollt se a padra, se a kezdőbe! Sokan hibáztatták ezért a szakvezetőt, valamint azért is, mert túl sok walesit tett a kezdőbe, ám úgy tűnik, hogy igaza volt Wales korábbi és jelenlegi edzőjének: megérte a kockáztatást. A mostani wales-i játékosgeneráció kiváló, O’Driscoll pedig nem mutatott olyan teljesítményt, ami nagyon indokolttá tette volna, hogy mind a három teszten szerepeljen. Smith sem villogott. A 2009 után a válogatottba visszatérő leváló, lesérült, sokat hibázott. A második félidőben volt két jó áttörési kísérlete, de ezzel ki is fújt: a 66. percben a helyére beállt Slipper és ezzel véget is ért a 111. válogatottságig jutó karrierje a Wallabies-nál.

Egy korszak mindjárt véget ér: George Smith még visszatért a pályára korai sérülése után, de egy órával később utoljára lecserélték

 

A Lions a meccs elején megmutatta, hogy a második teszten csak kicsit pihentek, és maradt még erejük az utolsó mérkőzésre is. Rögtön az első percben Corbisiero tudta magát áttolni a labdával a célvonalon, majd Halfpenny rúgta hibátlanul a rögzített helyzeteket – Sextonnak egy dropkísérlete volt egy hosszú, sok fázisos támadás után, alig ment mellé. A másik oldalról sokáig csak Lealiifano volt büntetőből eredményes. Az első félidőben az ausztráloknak talán nem is Smith időleges elvesztése fájhatott a legjobban, hanem az, hogy Israel Folau kidőlt: helyette a Brumbies-ből érkezett új debütáns a pályára Jesse Mogg személyében. Jól játszott (volt egy nagyon jó áttörése nem sokkal a becserélése után), de a meccset egymaga nem tudta megfordítani. Ehhez egyébként egész közel kerültek a hazaiak: az első félidő végén és a második elején egészen, három pontra feljöttek a vendégekre, akik lehet, hogy csak a kéziféket húzták be kissé, hogy pihenjenek.

Alex Corbisiero már az első percben átküzdötte magát a célvonalon

 

A sokat megint nem mutató O’Connor szerzett cél még az első félidő hajrájában, majd Lealiifano pontos rúgásainak köszönhetően 45 percnyi játék után 16-19 állt az eredményjelzőn, és nem zuhantak még össze ezután sem egy ideig az ausztrálok: voltak veszélyes támadásaik, és ha a pillér Benn Robinson a célvonal előtt egy méterrel nem ejti előre a labdát, akkor talán új lendületet is kaptak volna. Ez nem így alakult: a Lions ugyanis tíz perc alatt berámolt még három célt, eldöntve ezzel a meccset, és a teszt szériát: előbb a vörös mezesek két motorja, Halfpenny és Sexton alkotott: a wales-i fogó passzát még visszanézette Roman Poite, hogy nem ment-e előre, de mindent rendben talált a videóbíró. North és Roberts céljánál már nem volt szükség erre az opcióra, a két wales-i játékos sallang nélkül robogott át az ellenfél védelmén és célvonalán.

Roberts a 2009-es túrán lett a Lions legjobbja: most csak egy teszten játszott, de kiválóan

 

A Lions 1997 óta várt arra, hogy megnyerjenek végre egy túrát, most sikerült nekik: ez ellen az ausztrál válogatott ellen bőven volt esélyük. A vendéglátóik pedig fellélegezhettek: Robbie Deans leköszönt posztjáról a vereség után, és már utóda is van: a Reds-et eddig irányító Ewen McKenzie személyében. A másik oldalon Gatland jól sakkozott az általa ismert walesi-ekkel: Halfpenny ezen a meccsen megmutatta, hogy nemcsak jól rúg, de jó labdákat is osztogatott: ő lett ezzel a túra legjobb játékosa! Az is jó döntés volt, hogy Sexton kezdett mindhárom tesztmérkőzésen: az ír játékos sokkal tapasztaltabb, mint Farrell, és stabilan tud jól játszani, sőt talán jelenleg a legjobb irányító Európában (a még mindig remek Wilkinson mellett, de már lehet, hogy túllépett rajta). Nekem viszont kicsit hiányérzetem volt: O’Connell lesérülése után Richie Gray-t megnéztem volna a kezdőben, de Parling is remek volt, és Alun-Wyn Jones-szal kiváló második sort alkottak.

Az ünneplés pedig már az öltözőben megkezdődött – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Az viszont biztos, hogy négy év múlva Új-Zélandon ettől sokkal keményebb dolguk lesz majd az oroszlánoknak, de addig még eltelik egy kis idő.

A mérkőzés összefoglalója – 13 percben

 

Pontszerzők: O’Connor 1 cél (40. perc), Lealiifano 1 jutalomrúgás (40. perc), 3 büntető (8., 41., 45. perc), valamint Corbisiero 1 cél (1. perc), Sexton 1 cél (57. perc), North 1 cél (64. perc), Roberts 1 cél (67. perc), Halfpenny 3 jutalomrúgás (2., 57., 69. perc), 5 büntető (7., 12., 15., 25., 51. perc)

Mezlevételért sárga? Ugyanmár!

Deysel egy korábbi, Lions elleni meccsen - forrás: www.rugby15.co.zaA Rugbydump oldalára ma tették ki azt a videót, amely a hétvégén játszott Sharks-Blues (a Super Rugby a tesztek után újraindult, csak az ausztrál csapatok pihennek a Lions miatt) meccs egyik jelenetét mutatja be: miután René Ranger letépte egy szerelés során Jean Deyselről a mezt – a dél-afrikai játékos szó szerint mez-telenül, vagyis félmeztelenül folytatta tovább a játékot.

 

Deyselt nem zavarta, hogy nincs rajta fölsőruházat

 

René Ranger pedig jó erőben van, egy rögbimezt ugyanis nem egyszerű széttépni, főleg nem a nyaknál, ez sem Christian Wade-nek sem a dél-afrikai játékosoknak nem ment

 

A négyszeres válogatott Deyselt nem zavarta öltözékének hiányossága, a nézők pedig ujjongtak, ha hozzákerült a labda. Továbbá a játékvezető sem szólt egy szót sem, hiszen rögbizni félmeztelenül is lehet (ezért egy focimeccsen már biztosan pirosat is kapna egy játékos…). A Rugbydump bejegyzésére érkezett egy komment, amely egy hasonló esetet mutat be, egy korábbi Kelta Liga mérkőzésről: a Cardiff-Munster meccsen Donnacha O’Callaghannak szakadt el a sortja: a második soros úgy döntött, hogy a bedobáshoz alsógatyában áll oda, ezt azonban a játékvezető nem engedte, így az ír játékosnak új rövidnadrágot kellett adni, hogy folytatódhasson a mérkőzés.

Apropó csapathűség: O’Callaghannak még a gatyája is piros színű, mint a Munster meze

 

A Sharks-Blues meccset a dél-afrikai csapat nyert végül 22-20-ra, Riaan Viljoen kései céljával. A cápáknak jól jött a győzelem, ugyan a biztos továbbjutásról lemaradtak (a dél-afrikai divizióban élen álló Bulls-t már nem érhetik utol), de még fogható a Cheetahs, akik négy ponttal állnak jelenleg a tavalyi döntős előtt Dél-Afrikában. A győzelem jól jött volna a Blues számára is, akik hasonló cipőben járnak, mint a Sharks: ők Új-Zélandon harmadikok, és már nincs esélyük az első helyre (a Chiefs toronymagasan behúzta az elsőséget a divízióban), de a második helyen álló, idén eléggé felemás szezont maga mögött tudó Crusaders-t még megfoghatják. A maradék két fordulóban tehát nagyon izgalmas mérkőzéseket fognak még játszani délen, ahol aztán tényleg nem fogja a játékosokat érdekelni, hogy van-e rajtuk mez:  csak a csapatuk győzelme fogja őket érdekelni.