A sima győzelem, a babona és a kis szenzáció

Két hetes pihenő után folytatódott a Hat Nemzet, és Írország ott folytatta, ahol abbahagyta az olaszok ellen, míg a walesieknél érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miért csak az egyik félidőben tudnak jó teljesítményt nyújtani a játékosok. A skótoknál ismét jó döntés volt Duhan van der Merwét szerepeltetni az angolok ellen (persze máskor is), mert így továbbra is igaz: ha ő játszik, az angolok vesztenek. A vasárnapi meccs végén pedig még fognak vitatkozni, azonban le a kalappal az olaszok előtt, akik egy megsemmisítő vereség után álltak fel a padlóról, és arattak kis híján győzelmet idegenben a franciák ellen. Van persze árnyoldal is: a Les Bleus háza táján szét kellene nézni, hogy mi az ami nem megy, mert a vb-negyeddöntő óta valami nem működik náluk (elmékeztetőként: tavaly 24-29-re, majd 60-7-re győzték le Thomas Ramosék az olaszokat).

A Lynagh-család és a Hat Nemzet

Az ausztrálok legendájának, Michael Lynagh-nek az egyik fia (Tom) hazaigazolt pár éve Angliából, hogy ausztrál válogatott lehessen. Tekintve, hogy ő épp húsz éves, még van ideje, ámbár, ha ekkora marad a káosz arrafelé, egy-két év múlva már felhúzhatja magára az aranysárga mezt. Első lépésként már szerepelt tavaly a SR-ben: 12 mérkőzés jutott neki – ötször kezdőként számított rá Brad Thorn. Na de mi a helyzet az idősebbik fiúval, Louis-zal: ő nem igazolt Európába, hanem…

Javítás, küzdés és könnyű győzelem a Hat Nemzeten

Az idei Hat Nemzet második körében a franciák ki tudták javítani az első fordulós botlásukat – az pedig nézőpont kérdése, hogy a véghajrában meg nem adott skót cél minek számít (szerencsés franciák? vagy tetszettek volna otthon jobban játszani Finn Russellék?). Wales ezúttal is kikapott, bár ismét el lehet mondani, hogy Warren Gatland továbbra is úgy küldi a játékosait a pályára, hogy igenis van fogalmuk a játékról – ellenben Angliának ismét küzdenie kellett a győzelemért (most még saját magukkal szemben is). Egyben a hétvégén olimpiai selejtezőket játszó magyar válogatottaknak lehetne ajánlani éppen az angol-walesi meccset, ahol George Fordék fejben nem estek szét, és nagy hátrányból visszajőve nyerték meg a mérkőzést (pláne hazai pályán…). Vasárnapra az írek nagyon sima olaszverése maradt, ahol minden összejött James Lowe-knak a pályán. Folytatás két hét múlva.

Készülődő SR – túrák Írországban és Japánban

Ritka alkalom, amikor észak és dél klubcsapatai összecsapnak egymással. Vagyis ma már annyira nem ritka az URC-nek köszönhetően, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy még ma is ritka, hogy a Super Rugby csapatai valamelyik nagy európai klubbal mérkőznek meg. Tíz éve a dél-afrikai érdekeltségű Saracens játszott mérkőzést az akkor még a Super Rugbyben szereplő Sharks-szal, most azonban a déli topbajnokság egy másik képviselője, a Crusaders látogatott el Európába: a SR bajnokát egy másik bajnok, a Munster fogadta. Mindeközben még két másik új-zélandi csapat is átlépte az egyenlítőt, hogy Eurázsia másik felén játszanak egy szigetországban.

Soha rosszabb kezdést a Hat Nemzeten!

Az európai válogatottak számára a világbajnokság nem volt éppen kifejezetten sikerekkel teli, azonban már itt a következő (egyben a torna utáni első) erőfelmérő, a 2024-es Hat Nemzet! A világbajnokság óta nem telt el sok idő, azonban sok minden történt a résztvevő válogatottaknál: Owen Farrellt vagy Antoine Dupont-t nem fogjuk látni a torna során, az olaszoknál új szakvezető dolgozik, az íreknél pedig új irányítót kell belefaragni a tízes mezbe, a francia válogatott pedig nem Párizsban fogja játszani a hazai meccseit. A rövid lista még bővíthető lenne, de a néhány példából is látható, hogy bizonyos szempontból különlegesnek is nevezhető az idei torna – az első forduló pedig adott muníciót ehhez a Hat Nemzethez!