2011. augusztus havi bejegyzések

Célok rogyásig

Az őszre készülve, most nézzünk pár célt a korábbi világbajnokságokról! Ebben segítségünkre lesz a világbajnokság hivatalos Youtube fiókja. Golden Tries sorozatukban kiválogattak az 1995-ös, 1999-es és 2003-as vb-kről emlékezetes célokat. A hajtás lehet látni, hogy rakta le a labdát a célterületre Keith Wood vagy Jonah Lomu.

 

1995, Dél-Afrika

Az apartheid bukása után a Springboks is visszakerült a vérkeringésbe, Mandela pedig elnökként szurkolt a válogatottnak a döntőben  – és ha már ott voltak, akkor meg is nyerték a világbajnokságot. Ellenben nem értem, hogy Leon Schustert miért engedték még az új rendszerben is a kamerák közelébe később.

 

 

Az első célt a bronzmeccsen szerezte a franciák fogója, Émile Ntamack. A mérkőzést a franciák végül 19-9-re megnyerték az angolok ellen. A második az olaszok legendájához, Paolo Vaccarihoz kötődik, aki az első célt vitte az argentinok ellen 25-31-re megnyert csoportmeccsen. A harmadik célt szintén egy legendás játékos szerezte: Jonah Lomu, a 63-szoros válogatott, új-zélandi szélső. Az angolok itt sem tudták megállítani. A semet azért írtam, mivel az elődöntőből származik a felvétel, ahol Lomu négyszer tette le az ellenfél célterületére a labdát! Loum ezen a világbajnokságon és a következőn is “célkirály volt” hét, illetve nyolc céllal.

 

1999, Wales

Ez volt az első világbajnokság, ahol már nem tizenhat, hanem 20 csapat mérhette össze erejét. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a gyengébb csapatok kaptak nagy zakókat. Mérkőzéseket viszont nem csak Walesben, hanem az Öt Nemzet  többi államában (Franciaország, Írország, Skócia, Anglia) is rendeztek.

 

 

Az első cél is a fentebb már látott Lomuhoz kötődik, akit az angolok megint nem tudtak megállítani. A csoportmeccsen ekkor szerény volt ellenük: csak ezt az egy célt szerezte ellenük, viszont a mérkőzést 16-30-ra azért behúzták az angolok szentélyében, a Twickenhamben. A következő felvételen is látszik Lomu kissé, igaz itt már nem ő a főszereplő: az elődöntőben a franciák bántak el az új-zélandiakkal, (31-43 lett a vége) ugyancsak a Twickenhamben. Dominicit végül sikerült nagy nehezen szerelni, ám a labda a franciáknál maradt, és Lamaison kényelmesen középre vihette a labdát. Az ír-amerikai csoportmeccsen, hogy miként került Keith Wood a szélső helyére az rejtély: de ha már ott volt, a kijátszott labdát letette a célterületre: a kiváló sarkazó a gyengébb ellenfél ellen “megengedhette magának” az ilyen célt az 53-8-ra megnyert meccsen. Wood az egyetlen ír játékos, akit valaha is a világ legjobbjának választottak, sőt, ő volt az első, aki ezt a címet viselhette 2001-ben.

 

2003, Ausztrália

Az első világbajnokság, ahol a bónuszpont rendszert bevezették: a déli féltekén alkalmazott módszer ezután terjedt el Európában is. A döntőről már nem szeretnék többet írni, de röviden összefoglalva: az akkor bombaformában lévő angolok megverték a házigazdákat, és először került Európába a Webb Ellis-trófea.

 

 

Először Norman Ligairit lehet látni, ahogy bemutatja a rögbi egyik alapszabályát Japán ellen: előre csak rúgni lehet a labdát. A fidzsiek fullbackje pedig ezúttal így járt el. Ezen a mérkőzésen még szerzett egy célt, amit Fidzsi végül 41-13-ra megnyert. A következőn pedig Carlos Spencer mutatja be a másik alapszabályt, mely szerint passzolni csak hátra szabad: azt hogy miként, az már mindegy. A passz után pedig már egy új 11-es, Joe Rokocoko szerzett öt pontot a dél-afrikaiak ellen a 29-9-re nyert negyeddöntőben. Egy másik mérkőzésen a négy közé jutásért a walesiek ijesztettek rá a későbbi világbajnokokra: egy nagyszerű összjáték után Stephen Jones szerezte meg a vezetést Walesnek, ám a mérkőzést végül 28-17-re elbukták.

Reklámok

Brisbane újra örülhet

A júliusi örömök után, még most augusztus végén is volt izgulni való a queenslandieknek: a Három Nemzet utolsó mérkőzésén dőlt el ugyanis, hogy ki lesz idén a sorozat győztese. Az All Blacks tavaly, míg a hazaiak tíz éve nyertek utoljára. Végül sikerült megtörni a nyeretlenségi sorozatot a wallaby-knak, így örömet szolgáltatva egész Ausztráliának.

 

Dublinban ellenben a vendégek nyertek: azt lehet mondani, hogy megérdemelten (nehéz ezt nekem leírni). Az írek ráadásul újabb játékost vesztettek el: David Wallace megsérült az angolok ellen, őt Shane Jennings fogja pótolni. Az angolok kicsit fellélegezhetnek: Tuilagi honosítása jó lépés volt, és a válogatott is képes a jó játékra (bár ez azért kevés lesz még a vb-n). Az íreken viszont egyre valószínűbb, hogy már csak a csoda segíthet.

 

Ausztrália-Új-Zéland: 25-20

A mérkőzésnek újfent csak a második részét láttam, azt viszont egyáltalán nem bántam meg! Az első félidő teljes hazai fölényt hozott: Genia és Samo céljai után Cooper értékesítette a jutalomrúgásokat, sőt még egy büntetőt is rúgott a harmadik  és harminckettedik percben. Az All Blacks részéről Carter szerzett pontot büntetőből: így 40 perc után 20-3-ra vezettek a hazaiak. Az első célnál a célvonal elé szögezett All Blacks-nak folyamatosan védekeznie kellett a betörési kísérletek ellen, ami jól működött, egészen addig, amíg a kis termetű Genia át nem tudott férni két játékos között, és bevitte az első célt a mérkőzésen. Cooper második büntetőjét követően, nem sokkal az újrakezdés után már Pocock indulhatott meg, ám a földre vitték, és a labda Samohoz került: a leváló pedig leválasztva magáról az új-zélandiakat, végigfutva a fél pályát, szerzett még öt pontot.

 

A második félidőben egy kicsit összeszedettebb All Blacks jött ki a pályára. Kis hullámokban nyomultak előre, amellyel ugyan sok területet nem nyertek (ahogy az egyik kommentátor megjegyezte “this is a real trench warfare”), de a hazaiakat hibára tudták kényszeríteni. Ennek meglett az eredménye: a 46. percben büntetőhöz jutottak, amit Carter értékesített. A kis passzos játék tovább folytatódott. Végül sikerült a wallaby-kat beszorítani a 22-esükön belülre, ahol próbálták széthúzni a védelmüket. Ezt is sikerült megoldani a vendégeknek. Az összetömörülő ausztrálok ritkább bal szélén Conrad Smith robogott át, és tette le a labdát a célterületre az 52. percben. Hat perccel később pedig már 20-20 volt az állás!

 

Nonu volt az, aki megindult ismét a bal oldalon, és szerzett igen könnyen célt. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az ausztrálok meg se mozduljanak: négy játékos között tudott elfutni az új-zélandi center (jó magam is felhördültem a védelem ürességén a képernyő előtt). Az ausztrálok nem hagyták annyiban a dolgot, és addig ügyeskedtek, amíg egy újabb célt össze nem hoztak. Ehhez a jól bevált Genia-Ioane-Beale tengely kellett: a 63. percben Genia megint talált egy pont neki jó rést az új-zélandiak háromnegyedén, innentől pedig már nem volt megállás. Ő Ioane-hez passzolt, aki az üres területen magabiztosan robogott tovább, ám még mielőtt szerelték volna, még volt ideje Beale-hez passzolni, ő pedig berepült a célterületre. Cooper viszont a jutalomrúgást és még egy büntetőt is hibázott: ekkor, a hatvanötödik perc táján még egyáltalán nem volt biztos, hogy az ausztrálok megnyerik a mérkőzést: az új-zélandiak ugyanis még veszélyesek voltak, azonban taktikájukat ellenük fordították: a hetvenötödik perc után a hazaiak folyamatosan kis hullámokban rejtették el a labdát, az új-zélandiak pedig még hibáztak is a végén: azonban a nyolcvanadik perc utáni büntető értékesítéséről lemondtak a wallaby-k, inkább örültek a régóta várt sikernek.

 

Pontszerzők: Genia 1 cél (13. perc), Samo 1 cél (33. perc), Beale 1 cél (60. perc), Cooper 2 jutalomrúgás (15., 34. perc), 2 büntető (3., 32. perc), valamint Smith 1 cél (52. perc), Nonu 1 cél (58. perc), Carter 2 jutalomrúgás (52., 59. perc), 2 büntető (23., 46. perc)

 

A Youtube-ra egy Noogy77 nevű felhasználó az egész mérkőzést feltöltötte: íme az első rész

 

Írország-Anglia: 9-20

A mérkőzés előtt az volt a kérdés egyedül, hogy a felkészülést melyik rosszul teljesítő válogatott fejezi be jobban: nos az angolok behúzták ezt a meccset. Nem brillíroztak, de ez a játék bőven elég volt az írek ellen. 2003 óta ráadásul ez volt az első győzelme az angoloknak Írországban. Az ír válogatottnál sorozatosak a sérülések: O’Driscoll most sem játszott, valamint a bevezetőben említett Wallace mellett Jamie Heaslip is megsérült. Utóbbit lecserélték, de tud utazni a világbajnokságra. A hazaiaknál talán nem is O’Garával volt a probléma (amit tudott, berúgott), hanem az ötlettelen támadásokkal. Jó példa erre az is, hogy a 41. percben Chris Ashtont kiállították, és az emberelőnyt nem használták ki az írek, sőt, a csereként beállt Delon Armitage célt vitt a 45. percben! Az viszont már biztos, hogy Manu Tuilagi hasznos lesz az angol keretben: a második mérkőzésén újra célt vitt, ráadásul, ha vele került szembe a villámléptű Earls, akkor általában a szamoai származású játékos jött ki győztesen a párharcból.

 

Pontszerzők: O’Gara 3 büntető (9., 21., 35. perc), valamint Tuilagi 1 cél (4. perc), Armitage 1 cél (45. perc), Wilkinson 2 jutalomrúgás (5., 46. perc), 2 büntető (12., 26. perc)

Gyakorlatilag Earls-Tuilagi párharca is mutatja, hogy milyen volt a mérkőzés valójában

Két mindenképpen fontos meccs

A világbajnokságnak a kezdete, míg a Három Nemzetnek pedig a vége közeledik. Utóbbi már ma véget fog érni Brisbane-ban, ahol eldől, hogy az ausztrálok vagy az új-zélandiak nyerik-e meg idén a szériát. Európában pedig két, a teszteken igen szürkén teljesítő válogatott méri össze még egyszer erejét, hogy valami felmutathatóval utazzanak a déli féltekére.

 

Ausztrália-Új-Zéland

A fiatal wallaby-kat elsöpörték Új-Zélandon, de a Három Nemzet megnyerésére mégiscsak van esélyük, mivel a tartalékos All Blacks-et megverte a dél-afrikai válogatott. A hazaiaknál Genia felépült az edzőtáborban szerzett sérüléséből, ellenben James O’Connor eltiltás miatt nem fog pályára lépni. Helyére a brisbane-iek örömére Anthony Faingaa került, Adam Ashley-Cooper pedig szélsőként fog bemutatkozni. A másik oldalon  egy meccsnyi pihenő után visszatér Carter és McCaw. Szombatra az időjósok Brisbane-ba esőt jeleztek: kérdéses, hogy ez mennyire fogja befolyásolni a játékot: bár szerintem már hozzászoktak, hogy ilyenkor is kell játszani (illetve lassul tőle a játék, és a játékosok is gyorsabban fáradnak, de szerintem a rögbihez kell az eső).

 

Tipp: Otthon azért behúzzák a mérkőzést az ausztrálok, nem lesz egyszerű, de a Reds is nyert bajnokságot az esélyesebb Crusaders ellen.

 

Augusztus 6-án Új-Zélandon kikapott az ausztrál válogatott (nem is kicsit)

 

Írország-Anglia

A két bukdácsoló válogatott az Aviva Stadiumban játszik utoljára a világbajnokság előtt. Tavasszal a Hat Nemzeten itt az angolok vereséget szenvedtek a hazaiaktól, és ezzel elúszott a Grand Slamjük. Most azért kicsit másabb a helyzet. A hazaiaknál Brian O’Driscoll a franciák ellen megint lesérült, így Keith Earls kezd újra 13-asként, míg a fogó posztján Geordan Murphy kezd. A tolongásban David Wallace és Stephen Ferris lesz a két kezdő leváló: előbbi a sérült Sean O’Brien helyett fog a pályára lépni. Martin Jonhson hat helyen változtatott a walesiek ellen legutóbb vereséget szenvedő alakulaton: James Haskell, Manu Tuilagi és Wilco újra a kezdőben kapott helyet. Mike Tindall ezúttal 12-esként fog a pályára lépni Tuilagi oldalán. Külön érdekesség, hogy Chris Ashton is visszatér a válogatottba. Ez önmagában nem érdekes, az viszont már az, hogy ő Tuilagi másik oldalán fog kezdeni. Még a Premiership elődöntőjében sikerült összekapniuk: remélhető, hogy a mai mérkőzésre már azért kibékültek.

 

Tipp: A tapasztaltságra épít mind a két válogatott ezen az utolsó teszten, mégis, az írek ismét győzni fognak a vendégek felett.

 

Emlékeztetőül: március 19., Írország-Anglia: 24-8

Folklórműsor meccs előtt

 

Piri Weepu előadás közbenBevallom őszintén nem vagyok az All Blacks nagy rajongója: nyilván ők a legjobbak, de a legjobbaknak szurkolni snassz néha (kivéve, ha a Bayern-ről van szó ;)). A legjobb státuszt játékukkal érdemlik ki, de van egy nagyon fontos eleme a pályára lépésüknek, bár nem ezen múlnak a mérkőzések. Minden esetre ez talán a rögbi egyetlen olyan eleme, amit mindenki ismer. Ez pedig az ősi maori harci tánc, a haka. Akik csaták előtt járták el, és tesznek így modern kori követőik is, a sportolók. Hogy miért nem csak rögbiseket mondtam, annak megvan az oka. Az Ice Blacks, az új-zélandi jégkorong válogatott is szokott egyfajta hakát eljárni mérkőzéseik előtt (hogy melyiket a sok közül, azt pontosan nem tudom), sőt még a kosárlabdázók is! Az új-zélandiak mellett más óceániai válogatottak is harci tánccal kezdik a mérkőzéseiket, Tongán ez a kailao, Fidzsin a cibi, Szamoán a Siva tau. Mindegyiket a nagy előd, az All Blacks nyomán kezdték el alkalmazni A ligarögbis hakáról szponzor már írt tavasszal, nézzük, hogy a tizenötös rögbiben ez hogyan működik!

 

A legismertebb haka, a Ka Mate (jelentése: Meghalok), amely a Ngati Toa törzstől származik: Te Rauparaha, XIX. századbeli törzsfőnökhöz kapcsolják a Ka Mate megírását. Az illető törzs egyébként idén egyezséget kötött az NZRU-val arról, hogy az All Blacks továbbra is felhasználja a harci táncukat, ellenben, ha valamilyen reklám célra használnák fel azt, a törzs is részesedne a bevételből. Mielőtt azonban így leszelídült volna, a Ka Mate-t a búr háborúban is használták az új-zélandi katonák kiáltásként, majd az All Blacks 1905-ben az Egyesült Királyságbeli turnéjukon használta fel. A skótok ellen ez sikeres volt, azonban a walesiek elénekelték a himnuszukat válaszképp, az új-zélandiak pedig elvesztették a meccset.

 

Klasszikus Ka Mate 2004-ben az angolok ellen

 

A Ka Mate mellett más hakát is jártak már az új-zélandiak mérkőzéseik előtt. Ilyen volt a Tena Koe Kangaroo (Hogy vagytok kenguruk), amit 1903-ban használtak az ausztrálok ellen, az 1924-25-ös turnén használt Ko Niu Tireni (Az új-zélandi vihar), illetve a legújabb 2005-ös Kapa o Pango (Feketék), amelyet 2005-ben mutattak be a Három Nemzeten. Hogy milyen sikerrel? Abban az évben ők nyerték a sorozatot., bár igaz, hogy egyszer a Springboks ellen vereséget szenvedtek.

 

Dacára a megfélemlítésnek, a nézőkön kívül manapság már az ellenfelek nem rettennek meg. Leggyakrabban azt lehet látni, hogy a másik válogatott összekapaszkodik, és lépésről-lépésre közeledik a fekete mezesek felé (ezt a franciák mellett a dél-afrikaiak is ellőtték már). 1999-ben Sydney-ben sült el rosszul az előadás: a hakára a Telstra Stadium 107000-es nézőserege a Waltzing Matildával válaszolt, és a hazaiak igen súlyos, 28-7-es vereséget mértek az új-zélandiakra.

 

A fidzsiek a saját cibijüket előbb kezdték, az új-zélandiak pedig udvariasan megvárták őket

 

A szamoaiak siva tauja idén az ausztrálok ellen sikeresnek bizonyult


Ilyen is van: 2008-ban a felújított Thomond Park nyitómeccsén a Munster fogadta az All Blackset, és az ír csapat négy új-zélandi játékosa (Howlett, Manning, Tipoki, Williams) hakával válaszolt a válogatottnak. A mérkőzést végül egy késői céllal a vendégek nyerték  16-18-ra. Megjegyzés: a Munster az egyedüli ír csapat (válogatottal együtt), amelyik valaha is legyőzte az All Blacks-t


Az Ice Blacks pedig a jégen hakázik. Ezen a felvételen az ír válogatott ellen 2008-ban

Sacre bleu! A Top 14 is indul

A nagy pihenés és vb várás közben sikerült teljesen elfelejteni, hogy a Top14 bizony a hétvégén elkezdődik. Az új-zélandi események most prioritást élveznek a blogon is, így az európai ligákról kb. októberig kevesebb bejegyzés látható majd: persze ez valahol érthető is. Az előző szezon rájátszása végül egy érdekes döntőt hozott, ahol azért a papírforma maradt: a Toulouse újabb bajnoki címmel gazdagodott. Mit lehet várni az idei szezontól? Az a tovább után kiderül.

 

Mielőtt még a nagy esélylatolgatásba belekezdenénk, nézzük, hogyan került a tojáslabda a franciákhoz! Nos a válasz erre a egyszerű, úgy, mint a focilabda: angol betelepülők hozták magukkal mindkét játékszert a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben. Az első csapat, amely rögbiklubként alakult meg, az 1872-ben alakult Le Havre Athletic Club volt: az alapítás után nem sokkal már focival is foglalkoztak, így ez jelenleg a legrégibb alapítású focicsapat Franciaországban. A rögbivel felhagytak, és a foci se megy nekik manapság: a Ligue 2-ben szerénykednek. Párizsban 1877-ben jött létre először csapat, ezt is angolok alapították, akárcsak a Le Havre-t. 1882-ben viszont már franciák hozták létre a Racing Clubot, majd egy évvel később nagy riválisát is, a Stade Francais-t. Ez a két utóbbi csapat játszott az első bajnoki címért tíz évvel később: 1892. március 20-án a Racing legyőzte 4-3-ra ellenfelét. A mérkőzés érdekessége, hogy Pierre de Coubertin báró volt a játékvezető.

 

Kép egy hőskori: Stade-Racing mérkőzésről

 

1899-ben az első vidéki csapat is megjelent a bajnokságban, és meg is nyerte azt: a Stade Bordelais ráadásul a döntő mérkőzést is otthon, Bordeux-ban vívhatta. A gironde-iak az előző század első évtizedének sikercsapatának bizonyultak: hétszer nyertek bajnokságot 1899-1911 között, valamint ötször döntősek voltak. Azóta azonban egy kupa sem került a vitrinjükbe. A Bordeaux mellett más vidéki csapatok is szereztek bajnoki címet 1914-ig: Bayonne, FC Lyon, Perpignan és Toulouse is ekkor ünnepelték első ligagyőzelmeiket. Az első világháború nagy törést hozott a francia rögbi számára is. Hogy a hátország azért ne maradjon szórakozás nélkül, a bajnokság helyett a Coupé de l’Esperance-ban mérhették össze tudásukat főleg a tizennyolc év alattiak, akiket még nem hívtak be katonának. 1920-ig létezett ez a kupa, majd visszatért a bajnokság, amelynek az újjászületése utáni első nagy csapata a Stade Toulousain lett: ötször lettek bajnokok tíz éven belül. A harmincas években pedig megjelent a Toulon és a Biarritz is, ám a bajnokságnak és de facto Franciaországnak is következett egy hat éves hiátus a második világháború miatt.

 

A háború után a kezdetekben nem volt igazán domináns csapat: ezen a Lourdes változtatott az ötvenes években, amikor 6 bajnokságot tett zsebre. 1968-ban is ők nyerték a bajnokságot érdekes körülmények között: a zavargások miatt a döntőt nem májusban, hanem júniusban játszották le, és az a helyzet állt elő, hogy a végeredmény 9-9 lett a Toulouse ellen. Mégis a Lourdes nyert, mivel ők célt vittek a mérkőzésen, míg a Stade Toulousain nem. A furcsa eredmény azért született, mert tovább a döntőt már nem tudták napolni, mivel a francia válogatott turnéra indult, és a két csapat játékosaira szüksége volt. A hetvenes években a Béziers, majd később a Toulouse dominált a bajnokságban. Utóbbiak a profi korszakban is megőrizték formájukat.

 

Nekünk magyarok számára furcsa lehet, hogy a szent tehénként kezelt focitól hogyan lehet valamilyen csapatsport Európában népszerűbb (Litvániában a kosárlabda, és bizony Walesben a rögbi népszerűbb, mint a manapság egyre inkább ellaposodó labdarúgás – kövezzenek meg érte, de én így látom): Franciaországban a rögbi főleg délen populáris, viszont igaz az egész országra, hogy zárkózik fel a foci mögé. Példákat lehet hozni: 2005 otkóberében a Stade de France-ban a párizsi rangadóra 79502 néző volt kíváncsi: ez minden csapatsport tekintetében rekordnézőszám Franciaországban. Ezt még tudták fokozni, egészen 2007-ig, 79741-en nézték meg a helyszínen a Stade Francais-Toulouse mérkőzést. Sok kritikus felhozza, hogy a Stade de France belépői ilyen alkalmakon igen olcsóak, mivel Párizsban nem nagy támogatottsága van még! a rögbinek, és ilyenkor beengednek akárkit. Nem akarok vádaskodni, de a pénzügyi és szurkolói háttér is stabilabb a francia rögbiben, mint a fociban. A Ligue 1 hatalmas javuláson ment keresztül 20 év alatt: legyen itt szó akár az Olempique Lyon BL negyeddöntőiről, vagy a Monaco döntőjéről, ám ennyi idő alatt a francia rögbicsapatok jóval eredményesebbek voltak a nemzetközi porondon. A Top14 ráadásul egyáltalán nem szegényszagú vagy játékosnevelde, mint a Ligue 1. Erre a legjobb példa a rögbivilág Chelsea-je, a Toulon, ahová a legnagyobb játékosokat szokták csillagászati összegekért leszerződtetni.

 

Bárki bármit is mond, a francia rögbi legismertebb és legemblematikusabb figurája Sebastien Chabal

 

Pár szóban a bajnokságról: 14 csapat játszik az alapszakaszban, a szokásos ligarendszer szerint, így jön össze tavaszra a 26 lejátszott meccs. Ezután kerül sor a rájátszásra, amelyről már volt szó korábban, de inkább magamat ismétlem a tisztánlátásért. Az alapszakasz első két helyezettje automatikusan bejut az elődöntőbe, viszont a 3-6. helyezett csapatok negyeddöntőt játszanak egymással. A harmadik és negyedik csapat otthon játszik, kizárásos alapon, az ötödik és hatodik csapat utazik hozzájuk. Az elődöntőket tradícionálisan semleges helyen rendezik meg (az előző szezonban a Stade Velodrome-ban játszották mind a két mérkőzést), míg a döntőre a Stade de France-ban kerül sor. A bajnokságból két csapat esik ki, és helyükre a másodosztály első két helyezettje kerül. Mérkőzéseket hétvégente játszanak, ám kisebb szünetek előfordulhatnak: ez főleg a Heineken- és Challenge-kupa fordulóit, valamint a Hat Nemzet mérkőzéseit érinti. Bónuszpontot itt is adnak: azonban itt nem négy célt kell szerezni, hanem három céllal kell többet szerezni, mint az ellenfél. Illetve: hét pontnál kevesebbel kell kikapnia a vesztesnek. Az első szabály eltér az általánosan használt bónuszpont szabálytól: ezzel azt akarták kiküszöbölni, hogy egy vesztes csapat két pontot szerezzen vereség esetén.


A 2008-09-es szezon legjobb céljai…

 

Így látatlanban nehéz megjósolni, hogy jövő júniusban kik fogják majd a döntőt játszani Párizsban. Abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy a Toulouse és a Clermont idén is eljutnak az elődöntőkig. A Toulon is kicsit összeszedi magát, és bejut a rájátszásba, nem engedheti meg magának, hogy még egyszer kihagyják az egyenes kieséses szakaszt. Az új szerzemények: Matt Giteau, Bakkies Botha, Mathieu Bastareaud legalábbis erről árulkodnak. Nem szabad persze a két “nemzetiségi” csapatot sem lebecsülni. A Perpignannál nem volt nagy mozgás a nyáron (mindössze Hookot szerezték meg), de a Biarritz-cal együtt egy rájátszást érő helyre mindig jók. A párizsiaknak is feledtetniük kell az előző szezont, a Stade Francais ráadásul még a Heineken-kupáról is lemaradt – de így jár az aki dropokra hajt, és nem célra. Nagy fogás még lehet a Bayonne-nál Joe Rokocoko, valamint a Lyonnál Juan Leguizamón. Utóbbira nagy szüksége lesz a Rhone parti alakulatnak, hogy a kiesést elkerüljék.

 

…és ütközései

A-csoport

Három héten belül elkezdődik a világbajnokság, itt meg alig volt róla szó. A hétvégi teszteket átugorva, inkább most előrenézünk, és az A csoportról jön egy bejegyzés, ahol a francia, japán, kanadai, tongai valamint a házigazda új-zélandi válogatott fog küzdeni a továbbjutásért, ami – ránézve a csapatokra, már az első mérkőzés előtt eldőltnek tűnik: a házigazdák és a franciák fognak továbbjutni, ez szinte 100%. Az All Blacks kieséséhez gyakorlatilag Új-Zéland elpusztulása kéne, míg a franciákat – ha gyengélkednek is, sem lehet a továbbjutó helyről kiszorítani. A harmadik helyért viszont már nagyobb lehet a harc, mivel a csoport első három helyezettje automatikusan kvalifikálja magát a következő világbajnokságra. Külön érdekesség, hogy ebben a csoportban az IRB legfrisebb ranglistája szerint a világ valamint  Európa legjobb válogatottja található (Új-Zéland, Franciaország), a másik három válogatott pedig egymás mögött helyezkedik el a 13-15. helyen (Japán, Kanada, Tonga). A csoport résztvevőinek ismertetése, és esélyeinek bővebb számba vétele a hajtás után.

 

Franciaország

Az előző vb házigazdája, és a kétszeres döntős válogatott a csoport második helyére lesz igazán esélyes. Az írek elleni teszteken nem mutatott túl jó játékot a Les  Bleus, de mindkétszer legyőzte ellenfelét. Marc Lievremontnak mindösszesen egy újoncot próbált ki, aki a bordeaux-i mérkőzésen helytállt: bár igaz: Lakafiát azért az összeszokott tolongás is segítette: nem biztos, hogy egy válogatottság nélküli játékost okos dolog lett volna kapásból a mélyvízbe dobni, ha Picamoles lesérül Új-Zélandon. Viszont pont a tolongásból kellett két embert kiraknia a francia szakvezetőnek: Sylvian Marconnet és Thomas Domingo nem fog utazni a világbajnokságra. Előbbi az előző vb-t is kihagyta, míg utóbbi sérüléssel küzd. Így pillérként Fabian Barcella került az utazó keretbe: ő még tavaly augusztusban sérült meg, és most tért vissza a válogatottba az írek ellen: de, Lievremont indoklása szerint, megfelelő az erőléti állapota a játékhoz. Az előzetes 33 fős keretből még egy játékos került ki: Yoann Huget, doppingvétség miatt.

 

Tipp: a válogatott tagjai azt is tudják egymásról talán, hogy ki milyen bort iszik a csiga mellé: az összeszokottságuk továbbjutást ér, és még talán elődöntőt is.

Összefoglaló a hétvégi írek elleni tesztről: kellettek Parra rúgásai

 

Japán

Két tesztmeccset játszottak le a cseresznyevirágosok: az elsőn egy vállalható vereséget szedtek össze idegenben, míg a másodikon az amerikaiakat verték meg otthon 20-14-re. John Kirwan válogatottja nem a továbbjutásért fog küzdeni, ám a harmadik helyre még odaérhetnek. A nem túl ismert nevű keretből egy játékos, az új-zélandi születésű Aldrigde játszik Európában, az Championshipben szereplő Nottingham színeiben. Az új-zélandi szakvezető két győzelmet remél a csoportban Tonga és Kanada ellen. “Sokkal teljesebb csapat vagyunk, mint négy éve. Nagyon fontos, hogy a világbajnokságra nyugodtan készülhessünk.” – nyilatkozta Kirwan.

 

Tipp: Kirwan anno az olaszokkal is nagy munkát végzett. A japánokkal össze is jöhet a két győzelem.A veterán Pritchard tett azért, hogy 12-12 legyen a vége 2007-ben

 

Kanada

A juharlevelesek is megverték az amerikaiakat otthon és idegenben is, akárcsak a japánok, akikkel 2007-ben is egy csoportban voltak: akkor 12-12-re végződött a két válogatott mérkőzése. A válogatott még a két tesztmeccs előtt a Churchill-kupán szerzett második helyet, úgyhogy lehet azt mondani, hogy kicsit feljöttek a juharlevelesek. Kieran Crowley (szintén új-zélandi, a Taranaki volt játékosa-edzője) szakvezető a legjobb összeállítást próbálta összehozni, amelyben Jamie Cudmore mellett ott van a Glasgow Warriors szélsője, DTH van der Merwe, illetve Chauncey O’Toole, aki szintén a Glasgow játékosa volt az előző szezonban.

 

Tipp: Sötét lovak: szerencsével még a harmadik helyet is kinézem belőlük, de tökutolsók is lehetnek.Cudmore, a Clermont veteránja még hasznos lehet a vb-n

 

 

Tonga

A Fidzsivel játszott két teszten 50%-os teljesítménnyel végeztek a vörös mezesek. Eddig Tonga számára sok babér nem termett a világbajnokságokon: a 2007-esen viszont már a harmadik helyen zártak, így automatikusan kijutottak az idei vb-re. Előtte azonban még a csoport utolsó helyein is végeztek (ebben kétszer nagy szerepe volt Kanadának: 1987-ben és 2003-ban).

 

Tipp: Túl nagy erőt és akaratot nem látok bennük, több Puffin lekvár kellene nekik, hogy megszerezzék a harmadik helyet.

 

2003-ban már eljárták egymás ellen a harci táncokat a tongaiak és az új-zélandiak, ha más miatt nem (Új-Zéland agyon fogja őket verni), legalább emiatt érdekes lesz a mérkőzés

 

Új-Zéland

Az All Blacks esélyeiről gyakorlatilag fölösleges lenne írni: minden vb-nek toronymagas esélyesei (ellenben mégiscsak egy megnyert döntőjük van). Az idei Három Nemzeten csak most csúszott be számukra egy gixer a Springboks ellen idegenben, de talán ez még megbocsátható. Szombaton pedig az utolsó meccsen, Brisbane-ben fognak összecsapni az ausztrálokkal. A 30 fős keretet holnap, kedden fogják kihirdetni, de túl nagy meglepetések nem lesznek benne: a kapitány, és leváló marad McCaw, Carter rúgja a rögzített szituációkat, Mealamu pedig nekiront a szemben lévő sarkazónak.

 

Tipp: Az All Blacks-ről órákon át lehetne írni: egy biztos, az említett játékosokat (és a többi 27-et) az új-zélandi lakosság még a döntőben is láthatja a pályán.

 

Kis emlékeztető 2007-ből: a negyeddöntőben hiába hakáztak a vendégek, Chabalék nem ijedtek meg az ugrabugrától, és megverték őket (igaz, akkor ők voltak odahaza)

Ember tervez…

Persze megint sikerült úgy kifognom a streameket, hogy az ÖSSZES meccsről lemaradtam tegnap (ahonnan nézem, úgy tűnik a sáv korlátozva van, és bizony nem tudok jókat összeszedni): így annyira autentikus összefoglalót nem biztos, hogy tudok írni, de megpróbálkozok vele. A most szombati mérkőzéseket sikerült jobban megtippelnem, viszont jóval célszegényebbek voltak, mint az előző hetiek.

 

Wales-Anglia: 19-9

Kezdjük akkor velük. Wales idegenben is jó játékot produkált: most otthonra viszont a félgőz is elég volt, hogy az angolokat elkalapálják. Priestland jobban játszott, mint múlt héten, viszont Henson lehet, hogy az utolsó esélyét is eljátszotta a vb-re: csuklósérülése miatt műteni fogják, és a nyolc hetes kényszerpihenő otthon fogja tartani. Az angolok úgy nyújtottak rezignált teljesítményt, hogy a walesiek kétszer is emberhátrányba kerültek sárga lapos büntetés miatt, ám ezeket nem tudták kihasználni: csupán Flood révén szereztek büntetőből pontokat. A mérkőzés egyetlen célját James Hook szerezte a 44. percben.

 

Pontszerzők: Hook 1 cél (44. perc), 1 jutalomrúgás (44. perc), 2 büntető (66., 78. perc), Priestland 2 büntető (1., 9. perc), valamint Flood 3 büntető (2., 21., 41. perc)Hook és a mérkőzés egyetlen célja

 

Franciaország-Írország: 19-12

Még az előző vb-ről szép emlékei voltak az íreknek Bordeauxról, ez most kicsit megváltozni látszik. A franciák meglehetősen simán verték meg tegnap a vendég íreket, akik nem nagyon tudtak belerázódni a játékba, ahogy ezt Declan Kidney is elismerte. A franciák egy remek első félidő után már 13-0-ra is vezettek, ám O’Gara 4 sikeres büntetője a második félidő első felében kicsit visszahozta az íreket a játékba, de akkor megint jött Yachvili a saját rúgásaival. Lakafia számára megfelelő mérkőzés volt a tegnapi a bemutatkozásra, míg az íreknél Paul O’Connell és Jamie Heaslip már a kispadon volt: a franciák elleni dublini mérkőzésre már ők is talán a kezdőbe kerülhetnek.

 

Pontszerzők: Clerc 1 cél (17. perc), Yachvili 1 jutalomrúgás (18. perc), 4 büntető (3., 27., 66., 70. perc), valamint O’Gara 4 büntető (38., 47., 52., 58. perc)Earls se tudott mit kezdeni a gyorsaságával, pláne ha Dusautoir állt vele szemben

 

Olaszország-Japán: 31-24

Az előző mérkőzéseknél jóval látványosabb volt a két, nem top10-es csapat küzdelme. A házigazda olaszok is egy igen erős első félidőt produkáltak: 15 perc után már 14-0-ra vezettek a japánok ellen két céllal. Ekkor azonban a japánok vittek két célt, és rúgtak egy büntetőt, így a félidő végére megfordították a meccset! A második félidőre az olaszok már összeszedték magukat, és a két első soros: Lo Cicero és Ghiraldini révén újra náluk volt az előny. Igaz, előbbit sárga lappal kiállították, ezalatt a japánok nyomása végül egy büntető célban teljesedett ki, ám a mérkőzést már nem sikerült megfordítaniuk újra.

 

Pontszerzők: Pratichetti 1 cél (3. perc), Gori 1 cél (11. perc), Ghiraldini 1 cél (45. perc), Lo Cicero Vaina 1 cél (57. perc), Bocchino 3 jutalomrúgás (4., 12., 46. perc), Orquera 1 jutalomrúgás (58. perc), 1 büntető (74. perc), valamint Usuzuki 1 cél (22. perc), Taira 1 cél (28. perc), büntető cél (63. perc), Arlidge 3 jutalomrúgás (23., 29., 64. perc), 1 büntető (38. perc)

 

USA-Kanada: 7-27

A kanadaiak idegenben is jobbnak bizonyultak déli szomszédaiknál: úgy, hogy kiállítások miatt tizenhárom fővel kellett játszania a juharleveleseknek. Már az ötödik percben megszerezték a vezetést DTH van der Merwe révén. Még az első félidő végéig szereztek a hazaiak feljöttek 10-7-re egy céllal, de a második félidőben egy pontot sem tudtak szerezni, a vendégek ellenben két célt is vittek még.

 

Pontszerzők: Scully 1 cél (38. perc), Mailfa 1 jutalomrúgás (39. perc), valamint van der Merwe 1 cél (4. perc), Carpenter 1 cél (60. perc), Mackenzie 1 cél (71. perc), Pritchard 3 jutalomrúgás (5., 61., 72. perc), 2 büntető (12., 53. perc)

 

Fidzsi-Tonga: 27-12

Fidzsi most visszavágott a Pacific Nations Cup–on elszenvedett vereségért. Már a harmadik percben sikerült célt szerezniük, majd annyira belelendültek, hogy még kettőt vittek félidőig. Az ellenféltől két célra tellet: igaz mind a kettőt a fiatal Viliame Iongi szerezte: a másodikat nagy meglepetésre a második játékrész kezdetén, ám több pontot már nem tudtak szerezni, ellenben a 36-szoros válogatott center, Baikenuku még belőtt sikeresen két büntetőt.

 

Pontszerzők: Goneva 1 cél (3. perc), Murimurivalu 1 cél (33. perc), Nasiga 1 cél, Baikenuku 3 jutalomrúgás, 2 büntető, valamint Iongi 2 cél (10., 41. perc), Fisilau 1 jutalomrúgás

 

Dél-Afrika-Ausztrália: 9-14

Egy év után ismét tudtak győzni Dél-Afrikában a wallaby-k, igaz most nem esett annyi pont, mint majd’ egy éve – ellenben a hazaiak továbbra sem remekelnek a Három Nemzeten. De Villiers ezúttal tapasztalt játékosokra épített, és ennek meg is volt az eredménye: az első félidőben csak a Springboks szerzett pontot. Igaz, azért neki sem sikerült minden, James kihagyott egy büntetőt és dropkísérletet, valamint Fourie célját előreejtés miatt nem adta meg a játékvezető. Az ausztráloknál is volt droppal való próbálkozás, O’Connor is kihagyott egyet, ellenben a második félidőben a pontgyártást az ő büntetőjével kezdték meg a vendégek, az viszont az kicsit lehűtötte a hazaiakat, amikor a mérkőzés egyetlen céljával 47. percben McCabe megfordította a mérkőzést: innentől kezdve ugyanis már az ausztrálok nyeregben voltak, és a Springboks nem is tudott célt szerezni.

 

Pontszerzők: Frans Steyn 1 büntető (2. perc), James 2 büntető (15., 57. perc), valamint McCabe 1 cél (47. perc), O’Connor 3 büntető (43., 65., 73. perc)Mostert: megint vesztettünk?

Mezekről

Van a népsportnak egy kifejezetten mezekkel, dresszekkel stb. foglalkozó blogja, amely most a Munster idei mezét mutatja be egyik bejegyzésében. Ki tudja, a későbbiekben még talán lesz szó a vb mezeiről is. Itt a tolongáson nem hiszem, hogy lesz mezes bejegyzés (nem akarom más kenyerét elvenni), de a fészbukra néha fel-fel töltök pár “érdekes” mezt: a blog oldalán meg lehet nézni őket.

Szombati előrejelzés

Ioane elszórakoztatta magát az edzésenAz időjárás hazánkban végre úgy néz ki, hogy elővette újra nyári formáját: ami nem biztos, hogy kedvező arra, hogy ebben a napos időben valaki rögbit nézzen. Ám, ha mégis úgy alakul, hogy a tv/monitor előtt tölti az illető a délutánját, akkor pár informáióval szolgálunk a mérkőzésekről, mivel nem minden válogatott kezdője fo úgy kinézni, mint múlt héten: a mostani tesztmeccseken igencsak forognak a játékosok a posztjaikon: hogy másokat is kipróbálhassanak a vb előtt. Persze néha sérülések jönnek közbe: így járt Lewis Moody is – akinek a játékával ugyan elégedett volt Martin Johnson, de megint lesérült.

 

Wales-Anglia

A múlt héten a vendégek jó játékkal maradtak alul az angolokkal szemben; ennek fényében is érdekes lehet a mérkőzés: ennyi tőlük a maximum, vagy tudnak valami újat mutatni: amit aztán a vb-n is tudnak hasznosítani? Az angoloknál nincsen sok aggodalomra való ok: Martin Johnsonnak minden bizonnyal van már pár játékosa, akit vinni fog Új-Zélandra, és ők most nem lesznek jelen. Ellenben csapatkapitányként fo pályára lépni a nászútjáról visszatérő Mike Tindall. A tízes poszton ezúttal Flood fog kezdeni: valószínűleg Wilco már biztosította a jegyét a válogatott repülőgépére az előző mérkőzésen: Tuilagi is inkább azon gondolkodhat, hogy hány pár zoknit tesz be a kofferébe. Flood mellett még két Tigers játékos fog kezdeni: Dan Cole és Louis Deacon. A másik oldalon már biztosan kezdő Halfpenny, Hook, North, Shane Williams, valamint Gavin Henson. Utóbbi nem játszott túl fényesen múlt héten, itt az ideje, hogy bizonyítson (bár őszintén szólva én kételkedek ebben).

 

Tipp: lesznek célok bőven, és talán egy kis különbséggel, de a hazaiak nyernek.

 

Franciaország-Írország

Ha a szigetlakók nem akarnak nagyon égni, akkor jobb, ha a skóciai játékukat elfelejtik (emiatt estek is két helyet az IRB új listáján). A hátsó hármas változatlan maradt, viszont Keith Earls a 13-as mezben kezdhet majd. Ez annak köszönhető, hogy Brian O’Driscoll még mindig nem épült fel teljesen. Tízesként O’Gara kezd, míg Declan Kidney egy új első sort is kipróbál Cian Healy-vel, Rory Besttel és Mike Ross-szal. A kispad igen erősre sikerült: Paul O’Connell, Jamie Heaslip és Fergus McFadden is innen lesz bevethető. A franciáknál a nyolcas pozíciójában újoncot avatnak Raphael Lakafia személyében. Az összefogónak bizony össze kell szoknia a tolongással. Ebben – Marc Lievremont, a franciák szakvezetője szerint – nagy segítségére lesz neki Yachvili, Dusautoir illetve Harinordoquy.

 

Tipp: ezt az eredményt se teszik zsebre egykönnyen az írek.

 

Dél-Afrika-Ausztrália

Na, itt jön a puding próbája: tud-e valami újat mutatni idegenben az ausztrál válogatott, illetve odahaza a Springboks. A hazaiakhoz lassan szállingóznak vissza a felépült játékosok, így például Brüsow már kezdeni is fog szombaton, sőt visszatér Fourier du Preez is. Az eddigi borzalmas teljesítmény azt is eredményezte, hogy az utolsó Három Nemzet mérkőzéshez képest 13 változás lesz a dél-afrikaiak kezdő tizenötében: köztük lesz még négy, újra visszatérő: J.P. Pietersen, Jaque Fourie, Butch James és Gurthrö Steenkamp: a kvartett tavaly óta nem volt válogatott sérülések miatt. Az ausztráloknál az egyik nagy változás, hogy Higginbotham a korábbi teljesítménye nyomán a kezdőbe került. A kispadon az ő helyét Sitaleki Timani foglalja majd el. Vele együtt a pálya mellett fog kezdeni Salesi Ma’afu, aki sérülés miatt hiányzott a keretből. Az ausztrálok utoljára tavaly, szeptember 4-én győzték le Dél-Afrikát Bloemfonteinben: az akkori kezdőkből 9-9 játékos fog a pályán lenni már a kezdő sípszókor.

 

Tipp: megrázzák magukat az ausztrálok, és nagy nehezen nyernek.

 

A tavaly szeptemberi meccs összefoglalója

 

A többi, felkészülési mérkőzésről (Olaszország-Japán, Kanada-USA, Fidzsi-Tonga), majd a befejezésük után fogok szólni röviden.

Mi fán terem a rögbi világbajnokság?

30 nap van még hátra az indulásig, és bizony a felkészülési meccsekről való irkálgatáson kívül még egy betű nem szólt az idei, Új-Zélandon rendezett vb-ről. Kezdjük a kályhától: a rögbi vb-k történetével! Az uniós világbajnokságok ugyanis nem nyúlnak vissza olyan régi múltra, mint a foci vb-k (1930, Uruguay) vagy akár a ligás seregszemlék (1954, Franciaország). Ennek persze megvan az oka, részint talán az, hogy a sportág a föld minden részén talán mégsem annyira népszerű (sajnos), valamint a csapatok között – még az amatőr érában is – nagy különbségek voltak/vannak. Ha megnézzük a mostani foci vb selejtező csoportunkat, és rögbiben képzelnénk el ilyen csoportot, akkor bizony a románok orrhosszal nyernének, mögöttük a hollandokkal. Mi maximum az andorraiakat tudnánk megszorítani (nem fujjol: nagyobb hagyománya van a miniállamban a rögbinek, mint nálunk). A csoport negyedik helyét tudnánk megcsípni, ami az utolsót jelenti: mivel Észtországnak és Törökországnak nincs válogatottja.

 

A rögbiválogatottak először az olimpiákon (1900, 1908, 1920, 1924) mérkőzhettek megy egymással kupaküzdelem keretein belül különböző kontinensekről. Ennek azonban nem volt túlzottan nagy jövője: volt hogy csapatok képviselték hazájukat, valamint három csapatnál több egyszer sem vett részt a küzdelmekben: így viszont előfordult, hogy a német “válogatott” ezüstérmet szerzett, az amerikaiak pedig kétszer aranyérmesek voltak! Az olimpiák után pedig egyetlen nagyobb küzdelem maradt: a Home Nations, ahol a brit korona válogatottai csaptak össze. A franciák 1910-es belépésével pedig létrejött a Five Nations (aztán utóbbiak 1932-1939 között megint hiányoztak a tornáról). Délen pedig az ausztrál és új-zélandi válogatott játszott egymással a Bledisloe-kupáért. Ha pedig a válogatottak nagyon szerették volna magukat kipróbálni, úgy turnékra indultak (ez még ma is működik): ilyenkor az adott kontinenst végigjátssza a vendég csapat, persze olyan válogatottak ellen, akik miatt érdemes is a pályára lépni.

 

Román-francia meccs 1924-ből

 

Persze az ötlet, hogy legyen uniós világbajnokság, nem új. Már az ötvenes években, a wallabies egyik játékosa, később játékvezető, Harold Tolhurst vetette fel az ötletet az IRB-nek, ám a szervezet elutasította a javaslatot. Mások ötletei is a kukába kerültek, ilyen volt Bill McLaughlin, az ausztrál szövetség elnöke 1979-ben, aki javasolta, hogy Ausztrália létrejöttének 200. évfordulóján, 1988-ban legyen világbajnokság hazájában, de Új-Zéland korábbi angol kormányzója, Neil Durden-Smith sem aratott nagy sikert azzal, hogy 1985-ben, vagy 1986-ban Angliában akart rendeztetni világbajnokságot. Ez az ötlet 1983-ban lett elvetve.

 

A dátum azért fontos, mert az IRB-nél egy év múlva egy újabb kérelem jelent meg, ezúttal az ausztrál és az új-zélandi szövetség karolta fel a világbajnokság ügyét; és vállalkoztak is annak megrendezésére. Az IRB 1985. március 20-21-én ülésezett a következő évben Párizsban, ahol végül eldőlt, hogy lesz világbajnokság, de a végső szavazás nem volt egyszerű: a Home Nations szövetségei ugyanis ellenezték az ötletet, míg a későbbi rendezők, és Franciaország támogatta azt. A dél-afrikaiak szavazata nagyon fontos volt, bár tudták, hogy az apartheid miatt nem léphetnek pályára a megmérettetésen. A patthelyzetet az angolok és a walesiek álláspont változtatása oldotta fel.

 

1987-ben, május 22-én az Új-Zéland-Olaszország mérkőzéssel megkezdődött az első uniós rögbi világbajnokság. A nyitómeccset a hazaiak nagy fölénnyel, 70-6-ra nyerték meg. A helyszínekről el kell mondani, hogy Ausztráliában csak Brisbane-ben és Sydney-ben rendeztek mérkőzéseket, Új-Zélandon viszont kilenc helyszínen rendeztek mérkőzéseket. Mind az öt kontinens képviseltette magát válogatottakkal. Afrikából Zimbabwe utazhatott a tornára (Dél-Afrikáról feljebb volt szó, hogy miért nem szerepelhetett a vb-n), Ázsiát Japán, Amerikát Argentína, Kanada és az USA képviselte. Európából az Öt Nemzet országai, Olaszország (ekkor ők még nem voltak tagok az európai elit kupában) valamint Románia vett részt a küzdelmekben. Óceániából pedig a két rendező mellett Fidzsi és Tonga válogatottjai küzdöttek meg a Webb Ellis-kupáért. A  torna lebonyolítása semmiben sem tért el a foci világbajnokságoktól. A négy kvartett első két helyezettje jutott tovább a kieséses szakaszba, ahol kuparendszerben játszottak tovább. A negyeddöntőkbe Anglia, Ausztrália, Fidzsi, Franciaország, Írország, Skócia, Új-Zéland és Wales jutottak be. Az elődöntőkbe pedig a két házigazda, valamint a franciák és a walesiek léphettek pályára. A döntőbe az All Blacks jutott be elsőként, miután a walesieket 49-96ra verték meg, majd a franciák, akik a másik házigazdát küldték a bronzmeccsre egy 30-24-es eredménnyel.

 

Új-zélandi cél a döntőben: a szerzője Joe Kirwan

 

A bronzdöntőben, június 18-án Wales szerezte meg a harmadik helyet, miután 22-21-re legyőzte a wallabies-t! Két nappal később Aucklandben nem történt már meglepetés, az All Blacks tagjai egy nagyon sima 29-9-es végeredmény után emelhették fel elsőként a Webb Ellis-kupát. Hogy aztán azóta egyszer se tegyék, na talán majd most, odahaza.

 

És egy hosszabb összeállítás az első döntőről