2012. március havi bejegyzések

Bajnokok csatája

A Leicester-Worcester ma esti összecsapásán a Premiership 2010-es és a Championship tavalyi bajnoka mutatta meg tudását. Semmi kétség nem volt már a mérkőzés előtt, hogy a hazaiak fognak nyerni: nagy tudásbeli különbség van a két csapat között. A vendégek, dacára hátrányuknak, sikeresen felvették az első osztály ritmusát: úgy tűnik, hogy bent maradnak a Premiershipben: jelenleg a London Wasps-t és a kiesőhelyen tanyázó Newcastle Falcons-t előzik meg: a két nagyobb nevű csapat borzasztóan összeesett ikonjaik elvesztése (Dallaglio – visszavonult, Wilkinson – Toulonban játszik) után: tavaly a Newcastle már közel volt a kieséshez, de összeszedték magukat. Idén erre kevés esélyt lehet látni, pláne, ha a Worcester képes igazán szimpatikusan játszani, mint ma is tette. Igaz, egy óriási hibájuk volt, de végig szívvel-lélekkel játszottak egy olyan meccsen, amelyről igazából ők is tudták, hogy nem fognak megnyerni.

 

A Tigers két hete Angol-Walesi-kupát nyert a Saints ellen, majd múlt héten egy fordulatos mérkőzésen sikerült legyőzniük a London Irish csapatát idegenben. Az előbbin a B-keret vezére volt a fiatal irányító, George Ford, míg a ligameccsen a szintén nem túl idős Toby Flood volt a tigrisek vezetője, aki 26 pontot szerzett az előző fordulóban. Az örömbe egy kis üröm is vegyül. Még a kupadöntőben eltört Rob Hawkins karja: a sarkazó nem baleset miatt szenvedett sérülést, hanem egy nyílt tolongásban Calum Clark, az ellenfél leválója szánt szándékkal okozott neki törést. A mérkőzésen nem szankcionálták a Saints játékosának tettét, de az angol szövetség végül 32 hétre tiltotta el szándékosság miatt.

Calum Clark mozdulata miatt csak novemberben térhet vissza: lesz ideje mérlegelni tettét

 

Ma este a Welford Roadon a mérkőzésre kilátogató Richie Blackmore is csak csodálkozhatott, hogy a Warriors az első percekben igen keményen letámadja a hazaiakat. Végül Castrogiovanni unta meg a kék-fehér mezesek előretörését. Szerelt, de szabálytalanul: Goode, a korábbi Leicester játékos jöhetett büntetővel: meg is szerezték a vendégek a vezetést három perc után. Egy időre azonban az ellenfél 22-es vonalát el is felejthették, hogy milyen a vendégek, mivel csak nagyon sokára láthatták újra. Ötletes támadásaik azért voltak, de hiába szedte ki ügyesen a tolongásokból a labdát Perry, hiába helyezkedett jól Garvey, áttörni nem tudták a hazai védelmet: ráadásul úgy tűnt, hogy Murphy, Flood, Waldrom és Kitchener mindenhol ott van a pályán: akár egy időben több helyen is! A Leicester erőfölénye szép lassan kibontakozott: nem is volt meglepő, ha tíz-tizenöt méterre a célvonaltól Flood gyakran bedobásra rúgta a büntetőket vagy épp tolongást kért (az első félidőben elég pocsékül rúgott: ezt is fel lehet okként róni). Az egyik ilyen tolongás után alig két méterre a célvonaltól egy nyílt tolongásba nyúlt bele szabálytalanul Goode: szabálytalansága miatt sárga lapot kapott a 16. percben!

 

A Worcester beszorult az emberhátrány idején, jóformán a félpályát sem  lépték át, ellenben teljes erőbedobással védekeztek: egyetlen hibát vétettek, abból viszont célt kaptak. Flood nagyon ügyesen vette észre a teljesen egyedül ácsorgó Hamiltont a jobb szélen, és egy totálisan üres területre rúgta elé a labdát, az új-zélandi nem is késlekedett: elszaladt érte, és ha már ott volt, célt vitt. Goode visszaérkezte azonban úgy tűnt, hogy kicsit meg is zavarta a vendégeket: Murphy adott egy remek labdát Alessana Tuilaginak, és úgy tűnt, hogy célt szerez, ha Drauniniu nem löki őt ki a vonalra: a labdát a szamoai ugyan letette a célterületen, de kilépése miatt érvénytelenül. Az eset után nem sokkal csak szereztek egy célt a hazaiak: Chuter csent el egy labdát az  ellenfél ötösénél, és vetődött be vele a célterületre. A Tigers ezután sem vett vissza a sebességből, tovább támadtak.Döntő hiba: Goode piros lapja (a kép az espnscrumról került ide)

 

A 33. percben előbb Slatert szerelték durván, majd az elejtett labdára Croft startolt rá, akit könyökkel állon vágott Goode: a magához térő Croft rögtön a földre teperte az ellenfél irányítóját. Személyes elégtételt nem vehetett, mivel a játékvezető felmutatta Goode-nak a piros lapot! Croft végül mégiscsak kapott személyes elégtételt is: a 36. percben egy nyílt tolongás után Murphytől kapott egy remek labdát, és célt szerzett. A hazai csapat jól kihasználta, hogy egy emberrel többen vannak a pályán: Croft mellett még üresen Alessana Tuilagi is ott volt, de már az ő közbeavatkozására nem volt szükség. A következő célra viszont már csak a második félidőben került sor: az első percek megint a vendégeké voltak, azonban az erő és emberelőny a hazaiak javára fordult könnyen. A worcesteri védelmet nem volt könnyű feltörni, de a 47. percben végül Castrogiovanni egy nyílt tolongás után átvetődhetett a labdával a célvonalon.

A Worcester így sem adta fel: az 50. percben már a Leicester ötösénél voltak, de Perry, Garvey és Percival sem tudott áttörni: a labdát végül elvesztették, így a Tigers szurkolók fellélegezhettek. Ellenben Stalert ugyanúgy kiszórta a játékvezető sárga lappal, mint Goode-t az első félidőben: kritikus helyzetben belenyúlt egy nyílt tolongásba: az egyenlő létszám kiegyenlítetté tette a játékot, de Waldromot nem akadályozta meg ez sem, hogy az 56. percben célt vigyen: egy pocsék hazai bedobás után landolt nála a labda, és koronázta meg egész estés teljesítményét céljával. A 61. percben jött az újabb cél: Kitchener szerzett meg egy labdát, majd azt Tom Youngshoz passzolta, aki egy kis futás után célt szerzett. A névegyezés nem véletlen: Tom Ben bátyja, azonban neki nem jutott olyan gyors és fényes karrier, mint testvérének. Ezen a mérkőzésen Tom csereként állt be, pillérnek: fiatalabb korában centert játszott, most futásával megmutatta, hogy annak se lett volna annyira rossz.

 

Az 50. és a 68. perc között mindkét csapat kihasználta cseréit: ekkor a hazaiaknál lejött többek között Ayerza, Flood, Murphy, Castrogiovanni: az új pályáralépők közül a hazaiaknál Fordot és Mafit, a vendégeknél Shervingtont, Horstmant és Arrt kell kiemelni. Utóbbi három személy nagyon küzdött azért, hogy a Worcester támadások céllal fejeződjenek be. Ami nekik nem sikerült, az Mafinak és Fordnak igen: az ő összjátékukból szerzett a csereként beállt irányító célt. Ford jutalma után 43-6 volt az eredményjelzőn: ez a legnagyobb arányú győzelem idén, amit a tigrisek arattak, ráadásul a második helyre is feljöttek a tabellán. Hogy izgalmas legyen a vége, arról Alessana Tuilagi gondoskodott. A könnyen felidegelhető játékos a 71. percben kis híján elcsent egy passzt, de a labda kitáncolt kezéből az oldalvonalon túlra. Shervington hátulról meglökte a szamoait, hogy ugyan menjen arrébb, mert dobna, amikor az törlesztésként balkézzel egy nagy sallert adott a Worcester játékosának. A játékvezető ezt egy sárga lappal díjazta, így 14-14 ember maradt a pályán a végére. A Warriors mindent megpróbált, hogy célt szerezzenek, és már a rendes játékidő letelte után Jones nagy nehezen bevitte az áhított célt. Gray belőtte a jutalmat, így 43-13-as eredménnyel mehettek az öltözőbe a csapatok.


Mindkét csapat dicséretet érdemel: a Tigers lehengerlően játszott: Waldrom, Kitchener, Flood és Castrogiovanni mindenből kivette a részét a meccs alatt, de Murphy, Ford, Youngs teljesítményére sem lehet panasz. Goode büntetései miatt majdhogynem az egész találkozót 14 emberrel játszotta le a vendégcsapat. A könyöklés hatalmas hiba volt, mivel az irányító hiányzott nagyon a csapatból, de erejüket jól felhasználva próbálták tartani a hazaiakat, sőt akár támadni is tudtak. Teljesen megérdemelték azt a célt, amit a legvégén vittek: megmutatták, hogy milyen is a rögbi: ha lefutott is a meccs, becsületből lehet és kell is pontokat szerezni!

Pontszerzők: Hamilton 1 cél (18. perc), Chuter 1 cél (28. perc), Croft 1 cél (36. perc), Castrogiovanni 1 cél (47. perc), Waldrom 1 cél (57. perc), Youngs 1 cél (61. perc), Ford 1 cél (68. perc), 1 jutalomrúgás (69. perc), Flood 3 jutalomrúgás (37., 48., 57. perc), valamint Jones 1 cél (80. perc), Gray 1 jutalomrúgás (80. perc), 1 büntető (43. perc), Goode 1 büntető (3. perc)

Vissza a hétköznapokba

A Hat Nemzet utáni első héten újra bajnoki fordulókat rendeznek Európában, amelyben már a válogatott játékosok is többé-kevésbé visszatértek. Ma este a Kelta Ligában rendeztek három mérkőzést, ebből a Leinster-Ospreys találkozót követtem figyelemmel.  A dublini mérkőzésen az első helyezett fogadta a másodikat, azonban köztük a mérkőzés előtt kilenc pont volt a különbség a Leinster és a második Ospreys között: Justin Tipuric csapata két mérkőzés óta ráadásul nyeretlen, így a győzelem mindenképpen fontos volt számukra. Hogy mi történt a mérkőzésen, és kik voltak még a pályán, az a hajtás után kiderül!

 

Az ír keretből jóformán csak Fergus McFadden volt a pályán, a többiek (D’Arcy, Sexton, Rob Kearney, Heaslip, O’Brien, Healy) a lelátóról nézhették a mérkőzést. Az Ospreys sem teljes erejével kezdett, a walesi keretből csak Tipuric kezdett az ellenfélnél, Adam Jones, Ian Evans és Rhys Webb is csak a kispadon ücsörgött (az ír Tommy Bowe nevezve sem lett a találkozóra). Shane Williams sem lépett pályára, bár még erre az évadra van szerződése, már a technikai stábot segítette a pálya szélén. A válogatottból visszatérő leinsteriek mellett a lelátón Devin Toner is ott ült. Leo Cullen társa a második sorban kiszorult a kezdőből, mivel a dublini csapat megszerezte három hónapra Brad Thornt. A japán bajnokság a hét elején véget ért, így Thorn az idény végéig még egy európai csapathoz le tudott szerződni, jelen esetben a Leinstert. Bár a hazaiak igencsak B csapatot küldtek a pályára, egy visszatérő O’Driscoll-lal, azért a Connacht vagy akár a Treviso is szívesen elcserélné erre a tartalékos összeállításra az első keretét!

Thorn ha beindul, még hasznos lehet a Leinsternek: a 34 éves játékos korábban az ausztrál ligarögbi válogatott és az All Blacks mezében is pályára léphetett: utóbbi kódbeli ténykedéséről szól a fenti összeállítás

 

A nehezen beinduló mérkőzésen egyik háromnegyed sem tudott áttörni a másikon, ellenben a vendégek tolongása kicsit erősebbnek tűnt, már az első félidőben. A hazaiak mindenesetre nem akarták későn megkezdeni a pontszerzést: McFadden büntetőből már a 2. percben megszerezte a vezetést. Nagy áttörésekre nem került sor az első félidőben, noha Thorn is próbált bizonyítani, de csak pár métereket tudott előretörni. Az ellenfélnél kifejezetten aktív Fussell és Dirksen voltak, akik ha kicsit pontosabban kaptak volna labdákat, nagyon veszélyes támadásokat tudtak volna végigvinni. A félidő nagy része azonban azzal telt, hogy Biggar vagy épp McFadden tud-e jobban büntetőket lőni. A walesi és az ír játékos is csak egyszer-egyszer hibázott, ellenben McFadden fél pályán túlról is eredményes volt: egy alkalommal, a második félidőben ezt már nem tudta megismételni.

 

A mérkőzés állóvizét Madigan zavarta meg, aki a 33. percben, egy kissé elrontott hazai bedobás után kapta fel a gazdátlan labdát, és szerzett célt. McFadden nem hagyta ki a jutalmat, így 16-3 volt az állás, igaz Biggar még kozmetikázott ezen a lefújás előtt. Ekkor úgy tűnt, hogy hiába támad apró lépésenként a vendég csapat, nem sok sikerélményükben lesz részük a meccsen. Előbb a Heaslipet helyettesítő Auva’a használta ki testi erejét, majd már a második félidő elején Fitzgerald rohant előre, azonban a labdát elvették tőle, mivel a segítség távol maradt. Az Ospreys lassan átvette a második játékrészben a mérkőzés irányítását: előbb Fussell betörésénél kellett nagyon figyelni, majd a hamarosan egy Beck-Dirksen összjátékra, amely végén a szamoai George Stowershez került a labda, aki célt szerzett. A kényelmes hazai vezetés Biggar jutalmával három pontosra olvadt! A Leinster próbált még támadni, sőt, az 58. percben csak az Ospreys kemény védekezése akadályozta meg őket a célszerzésben. Egy perccel később van der Merwe a labdával átjutott a kapufák közt a célvonalon, ám a játékvezető kikérte a videóbíró véleményét a szituációról.

 

Ugyanis a dél-afrikai pillért Ashley Beck próbálta még szerelni, ha pedig már ez nem sikerült, akkor megakadályozni, hogy letegye a labdát: a videóbíró döntése alapján sikerrel: van der Merwe nem tudta letenni a labdát a célterületre, erőfeszítése eredménytelennek bizonyult! Tolongással jöhettek az írek, ami után még a labdát is megtarthatták, mivel az Ospreys azt beomlasztotta: McFadden jöhetett büntetővel, ám nem rögtön. A csereként beállt Jamie Hagant kellett perceken át ápolni, majd le is vitték a pályáról. Ekkor a leinsteriek lehozták a visszatérő O’Driscollt, aki még talán nem lendült formába (Thorn pár perccel korábban lett lecserélve). A walesi csapat viszont jól döntött, hogy ekkor bevetette Adam Jonest, aki a fáradó tolongásba friss erőt tudott vinni. McFadden a büntetőt belőtte, így egyelőre úgy tűnt, hogy a hazaiak a hét pontos győzelemért járó bónuszért fognak még hajtani, de a győzelmüket talán már nem fenyegeti veszély. A vendégek nem így gondolták!

 

Igaz, Tipuricet a 62. percben veszélyes szerelés miatt sárga lappal kiküldték: először a kommentátorok is, meg én is azt hitték/em, hogy korábban jött vissza a büntetéséből, de nem, csak annyira nem történt semmi, hogy elszállt az a tíz perc. Az Ospreys még emberhátrányban is támadt, sőt a kiegészülés után fokozta is a nyomást: a 74. percben Hibbard maradt teljesen üresen a jobb szélen: egy átrúgott labdát elkapott,  majd megindult a célvonal felé. Boss ugyan szerelni próbálta, ám a vonalon átjutott. A videóbíróra maradt itt is a kérdés: le tudta-e tenni a játékos a labdát? Ami a hazaiaknak nem ment, a walesi csapatnak igen! Hibbard célt tudott vinni Boss minden próbálkozása ellenére. Biggar állt ismét a jutalom mögé: nem egyszerű helyről lőhette a labdát, de ha bemegy, akkor fordít a vendég csapat, nem sokkal a vége előtt. A walesi tízes jó magasan, kicsit balra húzva rúgta el a labdát, ami az egyik kapufa tetejéről bepattant! A Leinster ezek után hiába próbált meg mindent, akár egy dropkísérletért is – a vendégek az utolsó három percben egy hibát sem vétettek, és egy izgalmas végjátékkal (ha már a meccs nagyobb része kicsit álmosan telt) hazavitték a négy pontot!

Pontszerzők: Madigan 1 cél (33. perc), McFadden 1 jutalomrúgás (34. perc), 5 büntető 2., 21., 26., 44., 60. perc), valamint Stowers 1 cél (51. perc), Hibbard 1 cél (76. perc), Biggar 2 jutalomrúgás (52., 77. perc), 3 büntető (9., 36. 50. perc)

 

Nézzünk a végén még két mai eredményt a bajnokságból!

Edinburgh-Dragons: 15-29

Glasgow-Aironi: 24-6

Néhány szám és gondolat egy évről

Ezt is megéltük. BastianoCoimbra barátommal egy éve belekezdünk az írásba. Még az elején le kell szögeznem, hogy a munka jó része kollégám nevéhez fűződik, jómagam csak pár poszt erejéig kapcsolódtam be. Mégis, Bastiano megkért, hogy néhány sorral emlékezzek meg én is e jeles évfordulóról. Hajtás után jön néhány statisztikai adat és pár személyes megjegyzés az elmúlt egy évhez, vagy 366 naphoz (8 784 órához, tehát 527 040 perchez és hogy még fokozzam: 31 622 400 másodperchez).

Akkor kezdjük is a számokkal. Az első bejegyzés 2011. március 21-én 19:24:12-kor látta meg nehéz szülés után a világot Bastiano tollából. Alig két órával később világra jött a kisöccse is részemről. Elindult a tolongás. Egy év alatt megszületett további 165 bejegyzés (tehát ezzel együtt összesen 168). Ebből BastianoCoimbra 157-t jegyez, tőlem épp most olvassátok a 11. írást. Ebből eredően napi átlag 0,459 poszttal gazdagítottuk a Népsport írásainak számát. Ez havi 14 és heti 3,23 bejegyzésátlagot jelent, ami majdnem minden 2. napra jelent egy írást. Nem rossz. A legtöbbször megtekintett írás címe a tavalyi, Angliát a hat nemzeten Grand Slam győztesként ünneplő Nike reklámról szóló bejegyzésnek jár a maga 2067 megtekintőjével (köszönjük NSO címlap!). Itt kell megjegyezni a napi látógató- és oldalletöltésszámot: az említett bejegyzés posztolásának napján 824 látogatónk volt és 2 174 oldalletöltést produkáltunk. Azóta is elérhetetlen számok!

Nézzük, mi a helyzet kommentek terén. Az előző posztban már szó esett róla, hogy az elmúlt napokban a kommentek száma 1000 fölé emelkedett. Jelen állás szerint eddig 1022 alkalommal nyilvánítottatok véleményt az egyes írások alatt. Ez átlagosan 6,11 kommentet tesz ki posztonként. A legtöbb hozzászólás a tavalyi Top14 döntőjéről íródott bejegyzéshez érkezett, szám szerint 30.

Nem elég az adatokból? Jönnek még. A Google Analitics alapján (ami csak május óta vezeti a blog statisztikáit) eddig 35 országból kattintottatok a Tolongásra. Ezekből számomra a legérdekesebbek: Fülöp-szigetek, Thaiföld, Mexikó, Kína, Andorra, Egyesült Arab Emírségek. A többi megtekintés a környez országokból, a hagyományos rögbis országokból érkezett nagyjából (ha valaki máshonnan olvasott bennünket, és nem soroltam fel, szóljon már). Vágok ki térképet is, így mégis könnyebb (kattintásra megnő):

Innen olvastatok eddig

Erre az évre legyen elég ennyi a számokból. Na még egy utolsó: facebook-os oldalunkon a lájkolók száma meghaladta a százat, jelenleg 103-an tetszikelitek.

Végére jöjjön pár személyes gondolat. Örülök neki, hogy Bastiano barátom valamivel több mint egy évvel ezelőtt megkeresett a blog ötletével. Bevallom, addig csak az EA Sports Rugby ’08 játéka és egy Angol-Wales mérkőzés jelentette számomra a rögbis élményeket. Azóta már sikerült (valamennyire) megismernem a rögbi világát. A sporttörténet iránt is felébredt az érdeklődésem, posztoltam is első ilyen témájú írásomat. Itt ígérem minden olvasónak, hogy folytatás lesz, már csak az ideje kérdéses.

Addig is olvassátok a blogot!

Köszönjük az eddigi figyelmet!

U. i.: “Mindenki bontson egy sört!”

Egy. Év.

SzentháromságNapra pontosan 366 napja (kösz, szökőév!) ezen a napon lett elhatározássá, hogy bizony itt az uniós rögbinek is lesz blogja a Népsporton! Kicsit tévedtünk, amikor atosz89-cel azt láttuk, hogy itt csak szponzor terjeszti az igét a liágról: kicsit hasonlóan néztünk, mint a spanyolok, akik felfedezték a fejlett indián kultúrákat, amikor rájöttünk, hogy DDT is indított egy blogot korábban az uniós kódról. Kellett egy kis idő, mire belejöttünk, és bizony néha tud időtrabló lenni az irkálás, de látszik a posztokból, hogy még mindig a pályán van a tolongás! Kis személyeskedés a hajtás után.

 

Furcsának tűnhet, de minden a Rugby 06-tal kezdődöttHa annak idején, 2005-06 körül nem lettem volna nagy FIFA és NHL mániás – valahogy ki kellett élnem a két sport iránti elkötelezettségem, mivel real life nem lettem volna túl sikeres: focizni szeretek, de nem tudok, Nógrádban meg az egy főre eső jégkorongcsapatok száma egyenesen 0 – talán nem kerül sor arra, hogy ronggyá játsszam az aktuális szériát. Kis csömör következett be, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem a Rugby 06-tal játszani. Ekkor ismertem meg valamennyire a rögbit, egy játékból.

 

Ha 2008-10 között egyáltalán nem nézek focit, és nem látom, hogy mennyire unalmassá kezd válni a sport, és mennyi, hirtelen előjött Barca és spanyoldrukker van, talán nem jut eszembe, hogy rögbit kellene nézni. Ott ugyanis mindig van történés a pályán, egy semleges szurkoló tud mindkét csapatért izgulni, hogy pontot szerezzen a nagy erőfeszítés után, valamint túl sok honosított játékossal (tudom, hogy sok embernek böki a csőrét) sem lehet találkozni – ami így elsőre igaz, de második ránézésre már nem túlzottan. Kissé későn, ha lehet így mondani láttam neki újból a rögbi figyelésének.

 

Mivel fizikumom továbbra sem javult, így megint csak a gép előtt foglalkoztam a rögbivel, ha nem meccset néztem. Erre a tevékenységre is igaz, amit a magyar focistákkal már számtalanszor ellőttek:

 

-Mit csinál az ír válogatott, ha megnyeri a rögbi vb-t?

-???

-Kikapcsolja az XBoxot.

 

Két éve már gondolkoztam, hogy valamilyen blogot jó lenne vezetni a rögbiről, de úgy éreztem, hogy a szokásos szolgáltatóknál elsikkadna a munkám (pedig volt már rögbis blog hazánkban is!), annyi időm, erőm meg nem volt, hogy Nou San Trafford vagy a jégkorong blog szintjére emeljem fáradozásom eredményét. Ekkor viszont jött a Népsport, és atosz89-cel elkezdtünk agyalni a blog létrehozásán, ami egy éve meg is történt. Visszanézve a korai bejegyzéseket, hát lenne mit javítani rajtuk: szponzor jó tanácsainak köszönhetően legalább a külalakon gyorsan változtattunk, hogy a bejegyzések kinézzenek valahogyan. A tavalyi év különösen sűrű volt az uniós rögbi világában: ez annak volt köszönhető, hogy a világbajnokság is 2011-ben lett megrendezve. Próbáltunk mindenről írni: legyen szó bajnoki döntőkről (aztán a Premiershipé csak kimaradt valahogy), kupadöntőkről, felkészülési meccsekről, Hat vagy Három Nemzetről (előbbinek pont vége lett, mire elkezdtük a blogolást). Emellett valahogy időt kellett szorítani hírekre, amelyek magyarul nem igazán jelennek meg, valamint egyéb posztokra, hogy a gyanútlanul idetévedő látogató is rájöjjön mi a csuda az a rögbi. Na mondjuk pont utóbbira nem igazán került még sor, de dolgozunk az ügyön.

 

Az időnket, ahogy tudtuk beosztottuk: bár volt azért hiátus, ez nyáron meg is történt: a vizsgaidőszak tombolása közben, és júliusban, amikor testületileg Hegyaljára mentünk: ezeket az időszakokat leszámítva, azért nagyjából minden nagyobb eseményről lehetett itt olvasni, ami a rögbi világában történt. Ha pedig valamire nincs elég időnk, akkor az felkerül a fészbuk oldalra, ahol egyéb dolgokat (képek, videók, szavazások) is megosztunk a lájkolókkal. Mi lehet a távlati cél? Folytatni a munkát, úgy ahogy terveztük eredetileg. Talán kicsit több exluzív tartalmat lehetne belevonni a blogba: persze itt nem arra kell gondolni, hogy Dan Cartert vagy Bryan Habanát megkérjük, hogy írjon nekünk bejegyzéseket, de a magyar rögbi világából pár embert igazán megszólaltathatnánk – ennek hiányáért jár a fekete pont. Eddig csak az Exiles rögbis lányairól volt itt egy bejegyzés. Amint tudunk, persze javítunk ezen!

 

Na, akkor jöjjön a köszönetnyilvánítás, vagy mi! Az elmúlt egy évben sokan segítették munkánkat: itt a kommentelői törzsgárdára gondolok főleg: szponzor, DDT (az 1000. komment a blogon az övé!), rugbista-TS, drbleszak, de eszkalt és Slovkowskit is ide veszem. Köszönjük a levélben érkező videókat sledgertől, amelyből több került bejegyzésbe, valamint ha oda nem, akkor a fészbukra azért csak fel lettek rakva. Előre kellett volna venni, de van egy harmadik posztíró is a tolongáson –  audrey_ – akinek egy nagyon színvonalas bejegyzést köszönhetünk a világbajnokság hivatalos zenei cd-jével kapcsolatban. K_dakonak is jár a köszönet, hogy blogján adott teret a rögbinek, és ha kellett akkor ő is küldött pár hasznos anyagot a számunkra. Köszönjük a fb-n a blogot kedvelőknek, hogy rányomtak egy lájkot a blog oldalára, és hogy amennyire tudják, követik a blogon a történéseket – összegyűltünk annyian azért, hogy látszódjon, szeretik hazánkban is a rögbit, és egy blognak is megéri fennmaradni ezért! Végül, de nem utolsó sorban köszönjük minden idelátogatónak, hogy olvasott minket. Reméljük ez így marad a továbbiakban is.Ezután is suhanni fogunk, mint Ashton

 

Egyszóval, stay tuned! Ahogy pedig mondani szoktam az fb-n, ha elérünk egy nagyobb mérföldkövet a lájkolók számában: mindenki bontson egy sört. Egészségünkre!

Pár dolog a rögbiről, amit rosszul tudsz

A tévhitek alaposan képesek megviccelni bennünket: ezek általában ártalmatlan dolgok, de kicsit felfújva őket veszélyesek is lehetnek: a rögbiben szerencsére ilyenről nincs szó, de a történelemben már sajnos volt rá példa… Most azonban maradjunk a blognak témát adó sportnál, és nézzük meg, hogy az egyszeri ember mit gondol a rögbiről, ha szóba kerül.

 

A bejegyzésnek, egy korábban általam hallott beszélgetés adott apropót. Egyik volt szaktársammal úgy döntöttünk, hogy megiszunk 2-6 sört annak örömére, hogy végre beesteledett (nagy apropót tuti nem találtunk akkor sem, hogy miért is fényezzük agyunkat) – be is ültünk egy szinte a belvárosban (Bp.) lévő, egész olcsó  – de egész kulturált helyre, ahol az előző Super Leauge szezon egyik elődöntőjét, mégpedig a Leeds-Warrington összecsapást adták már ki tudja hányadszorra a Sport Klubon. A mögöttünk lévő asztalnál a csapos leányzót próbálta valami local tippmix hero kiokosítani, hogy mi is a rögbi: nem azt kérem, hogy mindenki betéve ismerje az összes különbséget a liga és az uniós rögbi között, de azért külön angol és ausztrál rögbiként elkönyvelni a sportokat – utóbbiba még egy kis ausztrál foci is került, hogy nagyobb legyen a képzavar – azért túl felületes, és helytelen. Nézzünk most pár dolgot, amit sokan gondolnak a rögbiről (ami mindkét kódra igaz lehet), de nem igazak!

 

1.: “A rögbiben mennyi hegyomlás muksó van, állandóan zabálhatnak, meg biztos akkora parasztok, hogy villamost se láttak még – meg buták mint a föld!”

Az uniós rögbiben a nagydarab muksók a tolongás első sorát alkotják, azért nem csak zabálnak: nagyon erős, edzett személyekről van szó: ne feledjük a tolongásban az első sor van mindig a legnagyobb nyomás alatt: az ellenfél nyolc játékosát nekik kell megtartaniuk! Az pedig, hogy buták, mint a föld, megint csak nem igaz. Az uniós rögbit nagyon gyakran egyetemeken is játsszák (főiskolás bajnokság hazánkban is van), így rengeteg rögbis BA, BsC, MA vagy MsC végzettséggel rendelkezik: John Eales MA végzettségű pszichológus, Thierry Dusautoir vegyészmérnök, Toby Flood vállalati menedzsmentből és jogból, Richie McCaw agrártudományból szerzett diplomát.A kép előterében legalább három diplomás szerepel: Harinordoquy, Flood és Dusautoir


2.: “Na meg aztán ott vannak azok a jelenetek, amikor egymáson fekszenek, hát ezek biztos homók. Fojj”

Az utóbbit gyorsabban le lehet zárni: vannak meleg rögbijátékosok, de talán más sportban nincs ez így? Nem hiszem, hogy magasabb lenne az arány, mint más csapat vagy egyéni sportokban. A gyakran kritizált tömegjelenetek gyakran a nyílt tolongások, ahol a labdát egy emberhalom alól kell kiszedni, hogy játékba lehessen hozni, ilyenkor a játékosok gyakran a testükkel akadályozzák meg, hogy az ellenfélhez jusson a labda. Igaz, ezt a nyílt tolongást a ligarögbiben egyáltalán nem alkalmazzák.

Gareth Thomas, a walesi válogatott második legjobb pontszerzője, elsőként a válogatottban ő érte el a 100 válogatott szereplést  – 2009-ben vallotta be másságát. Életéről filmet is fognak hamarosan forgatni: az igazat megvallva ez kicsit viszont olyan nekem, mint a Töppedt ikerszarkómás rész a South Parkban…

 

3.: “Ilyen tojáslabdával rúgni se lehet, ezek is biztos hajigálják, mint az enefelbe, ott is csak ünnepnap rúgnak bele.”

A rögbiben is dobják a labdát, de csak hátrafelé: az előrepassz szigorúan tilos. Előre a játékszert csak rúgással lehet juttatni. A rúgójátékosok egy ilyen labdával igen elképesztő helyekről tudnak kapura lőni, akár fél pályáról is – rögzített helyzetben, úgy hogy érvényes legyen a találat. A focival ellentétben itt a keresztléc fölé kell rúgni a labdát, amely három vagy két pontot érhet (ez is csak az uniós rögbiben van így). Egy tojáslabdát valóban nehezebb normálisan eltalálni, mint egy focilabdát  – ennek régi időkre nyúlnak vissza az okai: de a játékosok edzenek erre, hogy miként rúgják el úgy a labdát, hogy az megfelelően pattanjon. Az ausztrál fociban, ahol szintén nyújtott alakú a játékszer, pont dobni tilos a labdát: rúgni és ütni szabad csak!

Egy oktatófilm az ausztrál fociról: nem árt ezzel is tisztában lenni. Hogy zavarjuk a képet: a sportot valójában a holtszezonban unatkozó ausztrál krikettesek találták ki!

 

4.: “Na meg ez is, csak olyan helyeken népszerű a rögbi, ahol nem képesek az emberek focizni. Az ausztrálok is még a birkát nyírták mikor engem már a Volán vitt volna a felnőttbe nyolcvanhétben…”

Sokan meglepődnének hazánkban, ha azt mondanám, hogy az argentin rögbi válogatott van olyan jó, mint a foci! Lehet kicsit sarkítok, de az argentinok jelenleg a rögbi világranglista hetedik helyén tanyáznak (voltak már feljebb is), és ha kell a helyi (amatőr!) bajnokikra is kimennek több ezren. Európában sem olyan totális a foci helyzete, mint sokan gondolnák: sokszor esett már szó arról, hogy Walesben a rögbi a No 1. sport, de Litvániában ott a kosárlabda, Ausztriában pedig mindegy, csak síelés legyen. Angliában és Franciaországban is vannak olyan városok, ahol a rögbicsapat a népszerűbb. Vegyük Toulouse-t: az átlag magyar sportszerető ember talán tudja, hogy a lila-fehér focicsapat miként bukdácsol a Ligue 1-ben, de azt már nem, hogy Európa egyik legjobb rögbiklubja a dél-franciaországi városban található meg!

 

5.: “Ha olyan népszerű a rögbi, akkor miért van, hogy még nem hallottam olyan legendás pályákról, mint az autóversenyeknél Indianapolis vagy a fociban a Wembley? Tuti ezeket a helyeket csak az ausztrálok meg az új-zélandiak jegyzik.”

Maradjunk csak Európánál: az angol focinak a Wembley olyan, mint a rögbinek a Twickenham. Utóbbi, 82000 férőhelyes stadion az angol rögbi szentélye, idén a Heineken-kupa döntőt is itt fogják játszani. A Wembley ráadásul már volt rögbimeccs otthona, de tudtommal a Twickenhamben még nem játszottak egy focimeccset sem. Skóciában a Murrayfield felel meg a Hampden Park szerepének a rögbiben, mindkét stadion 50000 néző befogadására alkalmas – és a Murrayfield is képes megtelni, bár a skót válogatottat elnézve, erre a jövőben már egyre kevesebb esélyt látok…

 

Hirtelen ez a pár dolog ugrott be, amit már hallottam a rögbivel kapcsolatban, mint sztereotípiát. Ha valakinek van kérdése még esetleg a rögbivel kapcsolatban, kommentben írja meg, aztán valami választ találunk rá 🙂És a legvégén: a rögbisek szépségkirálynőket is szerezhetnek otthonra, Sergio Parisse is ezt tette!

Hat Nemzet: ötödik, végső kör

Gyakorlatilag már a múlt héten eldőlt, hogy ki lesz az idei Hat Nemzet győztese. Erre a hétvégére csupán az maradt nyílt kérdés, hogy Wales megveri-e a franciákat, és Grand Slammel fog majd a tornát nyerni. Ez sikerült nekik, és hibátlanul emelhették fel a győzelemért járó kupát: ezt legutoljára 2008-ban tehették meg, akkor is Grand Slammel! Ha pedig az akkori utolsó kört nézzük meg, láthatjuk, hogy ugyanazok a válogatottak győztek, mint akkor: az olaszok akkor is legyűrték a skótokat, valamint az angolok is győztek a Twickenhamben, és szerezték meg győzelmükkel 2008-ban a második helyet. Ctrl+C, Ctrl+V helyett inkább nézzük meg, hogy mi történt a meccseken.

 

Olaszország-Skócia: 13-6

A Fakanálért zajló mérkőzést a két 0 pontos csapat között a hazaiak nyerték meg a római Olimpiai Stadionban. A skótok veresége egyben azt is jelentheti, hogy szakvezetőjüket, Andy Robinsont kirúghatják: célokat már tudnak szerezni, viszont győzni legutoljára csak a vb-n győztek, Hat Nemzeten is tavaly, az olaszok ellen. Az utóbbi tíz, de lassan tizenöt évben az utolsó, 1999-es Öt Nemzetet megnyerő válogatott szép lassan lecsúszik a Nemzetek Kupája első osztályának szintjére! Akik támogatják, hogy a Hat Nemzeten is essen ki az utolsó helyezett, azt hiszem, hogy a hétvége után még inkább felemelhetik a hangukat. A skótok fejében valami rendet kell teremteni: ismét sikerült két sárga lapos büntetést összeszedniük: az éppen felépült Nick De Luca büntetése alatt szerezték az olaszok a mérkőzés egyetlen célját, de ne szaladjunk ennyire előre. A mérkőzés első pontjait Bergamasco szerezte büntetőből: egy ígéretes olasz támadást csak lesen történő szereléssel tudtak a vendégek megakadályozni. Laidlaw a 35. percben egyenlített, szintén büntetőből: majdnem a fél pályáról kellett bevarázsolnia a labdát a kapufák közé! A 38. percben Gori kezéből próbálta kiszedni a labdát De Luca: próbálkozását Alain Rolland sárga lappal honorálta: Bergamasco viszont kihagyta a büntetőt: ezzel le is telt az első félidő.Giovanbattista Venditti ünnepli célját


Az emberelőnyös helyzetet az olaszok amilyen gyorsan csak lehetett, ki is használták. Giovanbattista Venditti  a 43. percben törte át a skótok védelmét, és szerzett célt. A jutalomhoz Burton állt oda, aki be is lőtte a lehetőséget. A kiegészülés után Laidlaw közelebb hozhatta volna büntetőből a skótokat, de kihagyta a lehetőséget. Hogy a helyzetük ne legyen olyan egyszerű, az 54. percben Jim Hamilton is sárga lapot kapott. Ezt már az olaszok nem tudták kihasználni, sőt Laidlaw lőhetett a 60. percben ismét egy büntetőt: 10-6 volt ezzel az állás. Sőt, a 65. percben az olaszoktól Zanni is besárgult: de a nagy lehetőséget nem tudták kihasználni a skótok. Koporsójukba az utolsó szeget Kris Burton ütötte be: az olaszok talán egyetlen, irányítónak elfogadható játékosa már korábban is próbálkozott a Hat Nemzeten droppal sikertelenül, most a 76. percben összejött neki, így kialakult a 13-6-os végeredmény.

Venditti célja a lelátóról…

…és ahogy az látszott a tvben – utána pedig Burton dropja az összeállításban

 

Pontszerzők: Venditti 1 cél (43. perc), Burton 1 jutalomrúgás (43. perc), 1 dropgól (76. perc), Bergamasco 1 büntető (10. perc), valamint Laidlaw 2 büntető (35., 59. perc)

 

Anglia-Írország: 30-9

Időrendben ez lenne az utolsó meccs, de előbbre hozom, mert senki sem olvasná már el a bejegyzés végén. A walesiek már régen pezsgőztek, amikor az angolok és az írek a pályára futottak: nem is szaggatták nagyon az istrángot. A mérkőzés két forintot nem ért: egyik válogatott sem volt az esős londoni estén a helyzet magaslatán: az írek Szent Patrik napjához méltatlanul olyan amatőr hibákat vétettek, hogy az angolok félgőzzel is behúzták a meccset (bár szerintem ez az angol keret jelenleg kb. ennyire képes: majd javulnak idővel). Az első félidő azzal telt, hogy Farrell és Sexton büntetőkkel szerzett pontot a saját válogatottjának. Már a rendes játékidő letelte után hozta fel az íreket 9-6-ra a leinsteri irányító. Az viszont kiderült már az elején, hogy az ír és az angol háromnegyed egyenrangú: áttörni egyik sem tudott a másikon, viszont az írek tolongása, amely eddig nagyon erősnek bizonyult, most mintha nem is létezett volna: nem tartom kizártnak, hogy csak erre a meccsre nem találták a formájukat, viszont az angolok miután rájöttek, hogy Besték gyakorlatilag falevelek, nem voltak restek tolongásokat kérni, mikor büntetőhöz jutottak.

A Guinness reklámja a Szent Patrik napi mérkőzésről: a meccs megnézése helyett egy nagy berúgás is jobb ötletnek tűnik…

 

Ezzel az angolok hatalmas előnyhöz jutottak: az pedig, hogy az írek képtelenek voltak a nedves labdát megfogni vagy épp rendesen elrúgni/dobni már csak annyit jelentett Stuart Lancaster válogatottja számára, hogy kivárják a meccs végét, számukra pedig a győzelmet jelentő hármas sípszót. A második félidő elején Tom Croft jutott megint nagy területhez: a csapatkapitány átgázolt az üres ír balszárnyon: talán Kearney még elérhette volna, de erre nem volt szükség: Croft kezéből kicsúszott a labda, így a 100%-os helyzetből gyorsan ír büntető lett előreejtés miatt… A 48. percben az ír tolongás megsemmisült Dan Cole-ék alatt: az eltűnésük következtében büntetőt kaptak az angolok, amit Farrell be is rúgott: hat pont volt ekkor a különbség. Ezután O’Gara is be lett cserélve D’Arcy helyére: hátha a tapasztalat valami javulást hoz majd az írek játékába. Nem hozott.Cole, Hartley és Corbisiero öröme a büntetőcél után: az angol toli volt a jobb szombaton

 

Az 56. percben az angol nyomás kis híján céllá érett: egy csomagot toltak át a hazaiak az ír célvonalon. A labda viszont csak a sípszó után jutott át a vonalon: hiába reklamált Ben Morgan. A büntetővel amúgy az angolok jöttek volna: egy ír szabálytalanság miatt. Így amit nem sikerült az előbb véghez vinni, azt két perccel később igen. A tolongás után büntető célt kaptak az angolok! A játék képe nem változott: a hazaiak továbbra is uralták a játékot: az írek pedig céltalanul bolyongtak a pályán. A kegyelemdöfés Ben Youngs célja volt a 73. percben. Az ötös vonalánál jutottak büntetőhöz az angolok: a hazai kilences ezt gyorsan elvégezte, és egy résen a védelmi vonalon átcsúszott, és szerzett célt az angoloknak. Farrell a jutalmat kihagyta, de a 78. percben belőtt még egy büntetőt: ezzel tette megsemmisítővé az írek feletti győzelmet.Ír apátia...

Pontszerzők: Büntető cél (58. perc), Youngs 1 cél (73. perc), valamint Farrell 1 jutalomrúgás (58. perc), 6 büntető (2., 23., 34., 48., 64., 77. perc), valamint Sexton 3 büntető (15., 40., 51. perc)

 

Wales-Franciaország: 16-9

A franciák az előző heti fiaskó után meg akarták mutatni, hogy tudnak ők, csak nem sikerült mutatni belőle sokat az előző héten: most is próbálkoztak, de megint nem jött össze a győzelem. Wales pedig már csak a vb elődöntője miatt is vissza akart vágni, na meg persze a veretlenség is tét volt! A mérkőzésen az első pontokat Yachvili szerezte büntetőből, majd próbálkozott Beauxis droppal is, de csak az előbbi kísérlet volt érvényes. A huszadik percben jött Cuthbert, és csinálta meg ugyanazt, mint az olaszok ellen: átbújt az ellenfél védelmén, és bizonyult megállíthatatlannak: megszerezte céljával a vezetést a hazaiaknak! A jutalom sem maradt el, így 7-3-ra már a walesiek vezettek. Ezután már csak büntetőből jöttek a pontok: de nem lehet azt mondani, hogy unalomba fulladt volna a mérkőzés: a franciák próbálkoztak többször is áttöréssel, de általában ekkor megjelent Dan Lydiate, aki nagy szereléseivel eltörölte a labdát vivő francia játékost egy időre.

A BBC egész pofás reklámokat csinált a walesi válogatottnak idén: itt épp a walesi íjászokat lehet látni Agincourtban és Cardiffban: előbbiek egy múzeumban nézik meg a franciák nagy történelmi tárgyait. Ha már történelem: az 1415-ös csatát a walesi íjászok nyerték meg V. Henrik számára – ő pedig Lancaster volt – bár kétlem, hogy csak a hűség miatt Gatlandot lecserélnék az ideiglenes angol kapitányra

 

A második félidőben a büntetők egymás után jöttek mindkét oldalról, de egyáltalán nem dőlt el a mérkőzés: egy cél és jutalomrúgás kombóval a franciák át tudták volna venni a vezetést, de valahogy nem akart ez nekik összejönni: a szerencseember, Fofana szombaton nem muzsikált túl jól: ez pedig nem sok jót jelentett. Beauxis helyére beállították Parrát, hátha az összeszokott Yachvili-Parra tengely tud még javítani valamit a végén a játékon: egy büntetőt tudtak csak felmutatni. A walesiek az utolsó tíz percet nagyszerűen védekezték ki: pedig volt már olyan szituáció, hogy öt méteren belül voltak, amikor Craig Joubert lefújta a franciák akcióját. Kissé kapkodóvá váltak a vendégek, mint a világbajnokság döntőjében: erre jó példa Trinh-Duc értelmetlen labda elhajítása egy bedobás előtt: ebből született meg Halfpenny utolsó büntetője, amellyel kialakította  16-9-es végeredményt. Mit lehet mondani röviden a győztes walesiekről? Igazából minden jót: gyenge pontjuk nem volt ezen az idei tornán: mindenhol kiváló teljesítményt nyújtottak Adam Jonestől egészen Leigh Halfpennyig: teljesen megérdemelten zsebelték be az újabb Hat Nemzet elsőséget: mehetnek újra Károly herceghez vacsorázni.

Cuthbert célja: megint átfért három játékos között!


Hobbs, Davies: nyugodjanak békében!A Wales-Franciaország mérkőzést két kiváló, sajnos nemrégen elhunyt játékosnak ajánlották: a rákkal folytatott hosszas harc legyőzte Jock Hobbs-t, az All Blacks korábbi játékosát, és az NZRU korábbi elnökét. Londonban, az angol-ír meccsen óriáskivetítőn nem csak az ő neve és arcképe szerepelt: Mervyn Davies, aki 1976-ban vezette Walest Hat Nemzet győzelemre (akkor is Grand Slammel) március 15-én hunyt el, szintén hosszas betegség után.

 

Pontszerzők: Cuthbert 1 cél (20. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (21. perc), 3 büntető (32., 52., 75. perc), valamint Yachvili 2 büntető (10., 72. perc), Beauxis 1 büntető (44. perc)2008 után újra Wales örülhetett a végén!

Milyen az, amikor Góliát győz

Nagy ütközésektől egyáltalán nem mentes a rögbi világa: ezt már szponzor is több bejegyzésben bizonyította, de itt is volt már róla szó. A hajtás után kiderül, hogy milyen is az, amikor Dávid és Góliát küzdelmében Góliát győz, amikor Zidane fejelése csak tényleg egy bólintás volt, és az is kiderül, hogy miben különbözik a focista a rögbijátékostól. A példatárat a hétvégi Hat Nemzet szolgáltatta.

 

Az Action Images fotósa pont lefotózta Best céljátAz ír-skót meccsen egy igazán kemény ütközés volt, ezt az összefoglalóban kiemeltem, de Rory Best célja is emlékezetes lett. A bedobást a sarkazó szokta elvégezni az uniós rögbiben, így Best tette is a dolgát, az írek pedig nagyszerűen használták ki a helyzetet. Best pedig testi erejét. Őt ugyanis a skótok kilencese Mike Blair próbálta megállítani. Kilences poszton játszanak általában a llegkisebb termetű játékosok. Összehasonlításként: Best és Blair ugyanolyan magasak, de előbbi 108, utóbbi 85 kiló. A skótot szó szerint elsöpörte az útból az ír csapatkapitány, majd Blair fején keresztül is célt szerzett. Blairt kicsit ápolták, de nagy baja nem volt, nem horpadt be a koponyája az eset miatt, igaz később vállsérülés miatt lecserélték, de nem a szerelési kísérlete miatt.

A lelátói felvételen a bedobást, a remek helyzetkihasználást lehet csak látni, a cél pillanatait pont nem…

…de ez nem probléma, mert a Rugbyhive összefoglalója a meccsről pont ezzel kezdődik

 

Andrew Trimble és Lee Jones ütközése már nem volt ennyire baráti: a két szélső a 62. percben fejelt össze csúnyán. Az előző videóban látható az eset 1:20 után. A szerelésekben nem igazán jártas O’Gara nem támadta meg Jonest, de valószínűleg Trimble sem így akarta megállítani a skótot, aki a földön maradt mozdulatlanul az eset után: de az ír játékos sem volt épp a helyzet magaslatán az eset következményeként: utána viszont a maradék húsz percet végigjátszotta. Jonest kórházba szállították, de kiengedték a vizsgálatok elvégzése, és egy biztonsági éjszakai megfigyelés után.

Itt pedig csak az ütközést lehet megnézni (jobb felvételt nem találtam)


Vasárnap Phil Dowson húzta a legrövidebbet a franciák ellen. Közvetlenül a Fofana célja előtti szituációban próbált menteni a későbbi francia célszerző előtt az angol cserejátékos, ami ment is neki: leszámítva azt, hogy Fofana térddel fejenrúgta, majd Tom Croft szedte fel a labdát az odarohanó franciák elől, aki véletlenül Dowson arcába lépett. A kicsit horrorisztikus eset után Dowson nem maradt sokáig a földön: hamarosan felkelt, a rövid vizsgálat után összeszedte magát, mintha mi se történt volna. A játékot már nem folytathatta tovább, mivel Croft stoplisának köszönhetően vérezni kezdett az arca: vérző játékos pedig nem tartózkodhat a rögbipályán, így le kellett cserélni: bár ha rajta múlik, ő vállalta volna még a játékot. Lehet elgondolkozni Trimble és Dowson esetén, hogyha ez egy focimeccsen történik meg, hány évet állt volna a meccs…

Külön videót nem találtam az esetről, viszont aki akarja az egész francia-angol meccset megnézheti itt. Sietősebbeknek: Dowson kálváriája 1 óra 29 percnél kezdődik.

DDT-nek köszönhetően viszont Dowson esete ki lett emelve a mérkőzésről

 

Hat Nemzet: negyedik kör

Az elmúlt hétvégén az utolsó előtti fordulót is lejátszották a Hat Nemzeten, amely egy meglepetést hozott. Wales leiskolázta az olaszokat, Skócia emberveszteséggel megint kikapott, az angolok párizsi vendégsége viszont nem várt győzelmet hozott. A franciákból lehet kivett valami erőt az írek elleni mérkőzés, de látszott rajtuk, hogy kissé enerváltan játszottak: az angolok egy félidei kiváló játékkal legyűrték őket: Lancaster ennek ellenére is kezdhet csomagolni, hiszen hamarosan lejár a szerződése, és még a győzelem ellenére sem hiszem, hogy hosszabbítanának vele…

 

Wales-Olaszország: 24-3

A sárkányok az utolsó kötelezőn is túlvannak: Cardiffban az azurrik is térdet hajtottak előttük: akik nagy hibája talán megint az volt, hogy előbb elkészültek az erejükkel, mint kellett volna. Kris Burton újra az olasz kezdőben kapott helyet, viszont a rúgásokat ezúttal nem ő, hanem Mirco Bergamasco küldte kapura: sok lehetősége nem volt: egy büntetőből egyet belőtt… Halfpenny ellenben sokat nem hibázott, sőt 19. percben szerzett büntetőjével megszerezte az idei Hat Nemzeten az 50. pontját is! Az első félidő végén 9-3-mal mehettek pihenőre a válogatottak, az nem volt kétséges már ekkor sem, hogy Wales nyerni fog, csak az, hogy mikor szereznek célt, és hogy mennyi lesz a különbség a végén.Justin Tipuric először kezdett a válogatottban: feladatát jól ellátta

 

Az egyik kérdésre Jamie Roberts válaszolt hamarosan: a 49. percben az olaszok hatalmas helyet hagytak a jobb szélükön: két olasz fogott le egy olyan teret, amelyre négy walesi jutott: igaz, mélyen az ellenfél oldalán jártak. Priestland passza után Roberts kapta a labdát, aki Bergamascot befelé kerülte meg: ezen az olasz szélső nem tudta magát túltenni, Roberts pedig ellenfél nélkül robogott az első walesi cél felé. Roberts jót lépett, amikor befelé indult el: North még mellette volt, így akár passzolhatott is volna, de Luke MacLean, az utolsó ember az olaszoknál őt még beérhette volna: bár North erőfölényével ő sem tudott volna mit kezdeni, Robertset pedig nem érte utol. A 60. percben Bergamasco ejtett előre egy labdát a saját 22-es vonalnál. George Clancy, a játékvezető vagy nem vette észre (valószínű), vagy  békén hagyta már az olaszokat (nem valószínű). A közönség búgása valószínűleg Halfpenny fülébe jutott, aki a garryowenje után a labdáért ugró Parissét söpörte el: jött is a sárga lap a walesi fullback számára. Távollétében az olaszok nem tudtak pontot szerezni, Priestland viszont lőtt egy büntetőt, sőt, egy cél is összejöhetett volna: Roberts indult meg kiválóan, ám a csereként beállt nyitó, Webb szabálytalanul csinált neki helyet: pont a játékvezető orra előtt…Roberts megállíthatatlan volt

 

A kiegészülés után csak vittek még egy célt a hazaiak: a 77. percben a félpályánál büntetőhöz jutottak, amit az ideiglenes csapatkapitány, Gethin Jenkins el is végzett gyorsan. Alex Cuthbert kapta tőle a labdát, aki három olasz között tudott megindulni, Toniolatti szerelésével elkésett, így Cuthbert letehette a célvonalra a labdát: ezzel a Grand Slamre még mindig esélyes a vörös mezes válogatott, az olaszok pedig a fakanál elkerüléséért csaphatnak össze a skótokkal hétvégén.

A mérkőzés összefoglalója majd’ három percben

 

Pontszerzők: Roberts 1 cél (49. perc), Cuthbert 1 cél (77. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (50. perc), 3 büntető (9., 19., 36. perc), Priestland 1 büntető (69. perc), valamint Bergamasco 1 büntető (12. perc)

 

Írország-Skócia: 32-14

A skótok megint ugyanúgy kaptak ki, mint az előző két mérkőzésükön: jól tartották a labdát, a területet, voltak ígéretes akcióik, a tolongásuk megint erős volt, de valami megint hiányzott belőlük. Az írek pedig kiállták a próbát, ami a vezérek hiányában szükséges győzelmet illette: O’Driscoll és O’Donnell hiányában Rory Best lehetett a csapatkapitány. Nem is kezdtek rosszul a skótok, két büntetővel a vezetést is megszerezték, de az írek két, balszélen szerzett céljukkal fordítani tudtak: az elsőt egy bedobás után vitték be: a szituációt remekül megoldották: a bedobás után szélen maradt Best vitt újra célt a Hat Nemzeten, majd később Reddantól nem lehetett elvenni a labdát. A skótok is képesek voltak újfent célt vinni: Richie Gray megiramodásának köszönhetően a 36. percben, négy perccel később, már a ráadásban azonban Trimble köszönt be, ismét a szélen, de ezúttal jobb oldalt. Sexton kihagyta a jutalomrúgást, így 22-14-es eredménnyel ért véget a félidő.Ebből a pillanatképből talán nem is látszik, hogy milyen komoly volt Jones és Trimble ütközése

 

A második félidőt a vendégek kezdték jobban: Dentonra kellett nagyon figyelnie az ír védelemnek, de hamarosan – mint az idei Hat Nemzeten általában – fordult a kocka: a skótoknak kellett nagyon figyelniük, hogy ne kapjanak célt. Ezt igen sokáig sikerült is tartani, még ígéretes támadásra is futotta erejükből, de ezúttal is elvesztettek egy játékost: a 62. percben Trimble és Lee Jones fejelt össze a 22-es vonalnál: ezzel az ulsteri játékosnak sikerült a skót támadást megsemmisíteni. Trimble is egy darabig négykézláb mászkált az ütközés után, Jones viszont mozdulatlanul feküdt, hordágyon vitték le a pályáról: a kórházi kivizsgálás után kiderült, hogy nem történt nagy baja. A skótokra tovább nehezedett a nyomás, amelyet nem bírtak sokáig: a 72. percben Evanst küldték ki sárga lappal, az emberelőnyt pedig kihasználták az írek. A 76. percben O’Leary még nem tudott bevetődni a célterületre a labdával, de a következő hullámban érkező McFadden igen, aki az írek negyedik célját szerezte a mérkőzésen.

A mérkőzés videóösszefoglalója: ha lesz még az 61. perces ütközésről később videó, akkor egy külön bejegyzésben még szó lesz róla

 

Pontszerzők: Best 1 cél (13. perc), Reddan 1 cél (33. perc), Trimble 1 cél (40. perc), McFadden 1 cél (76. perc), Sexton 3 jutalomrúgás (14., 34., 77. perc), 2 büntető (25., 71. perc), valamint Gray 1 cél (36. perc), Laidlaw 3 büntető (3., 9., 31. perc)

 

Franciaország-Anglia: 22-24

Kevés ember gondolta volna (biztosan a lelátón ücsörgő Nicolas Sarközy sem tett erre), hogy Lancaster angol válogatottja legyőzheti a franciákat, akiknek talán már a Wales elleni utolsó mérkőzés lebegett a szemük előtt: erre alaposan ráfáztak: noha igazán egyik csapat sem játszott túl jól, de az angolok megnézhették a francia-ír meccset és tanultak legalább belőle valamit, amivel ki tudtak futni a pályára. Vagy csak szimplán ránéztek a játékvezető nevére: Alain Rolland ugyanis közutálat tárgya a Brit-szigeteken: a francia szülőktől született, korábbi ír válogatott játékos gyakran kedvezett döntéseivel a francia válogatottnak, amikor az angolok vagy a walesiek (Sam Warburton kiállítása a vb elődöntőben) ellen játszottak: nyilván most úgy álltak hozzá az angolok: hogy szerezzünk minél több pontot, hátha lesz érvénytelenítve pár cél. Az első félidőben semmi jel nem utalt arra, hogy a mérkőzést Párizsban játszák! Az angolok lehengerlően kezdtek, és kényszerítették hibára a franciákat, akiknél Beauxis kezdett (de dropkísérletei borzalmasak voltak ezúttal), a sérült Médard helyén pedig Poitrenaud szerepelt.Tuilagi vitte az első célt a mérkőzésen

 

Az első célra sem kellett sokat várni: Tuilagi kapott remek labdát, és használta ki az üres területet, Rougerie szerelése pedig későn jött, így az angolok szereztek vezetést a 12. percben. Öt perccel később a félpályánál szereztek a vendégek labdát: Ben Morgan hatalmas szólója után Foden szerzett ismét célt, miközben a franciák talán látva, hogy nem igazán tudják feltörni az ellenfél védelmét, inkább csak takarékosan büntetőkkel operáltak. Viszont egy újabb játékost vesztettek el: Vincent Clerc karsérüléssel sétált le a pályáról. 9-14 lett az első félidő vége: az írek ellen is hasonlóan álltak a hazaiak, aztán feljöttek, és döntetlenre hozták a mérkőzést. Most is hasonló történt: a második negyven percben mintha csak egy válogatott lett volna a pályán. Igazából csak az volt a kérdés, hogy mikor fordítanak a hazaiak. Erre lett volna lehetőségük: Charlie Sharples mehetett tíz percre a pálya mellé pihenni az 52. percben: les pozícióban történt előreütés miatt: nem láttam durvának az esetet, inkább annak taktikai volta miatt kellett sárga lappal jutalmazni a Gloucester szélsőjét: három franciára maradt egyedül szélen, így mindenképp meg kellett akadályoznia az akciót.Lancaster öröme érthető: végre elfogadható játékkal győztek az angolok

 

Célt nem sikerült vinnie a hazaiaknak, és csak a kiegészülés után szereztek két büntetőt, amivel két pontra felegerészték magukat az angolokra: nagy is volt a nyomás rajtuk: nem engedhették a 22-es vonal közelébe a hazaiakat, mert akkor droppal képesek fordítani. Ez nem történt meg: talán az egyetlen nagy angol villanás a második félidőben elég volt ahhoz, Tom Croft részéről, hogy megnyugodjanak az angolok. A csapatkapitány a 71. percben használt ki egy védelmi hibát és vitt célt. A nyugalom nem tartott sokáig: három perc múlva egy tolongás után – ki más, mint – Fofana vitt célt: és tette újra nyílttá a mérkőzést, de túl későn. Az angolok ismét kivédekezték a francia támadásokat, és nem igazán jó játékkal, de megnyerték a mérkőzést. Viszont kezd nagyon úgy tűnni az utóbbi két meccs után, hogy ebben a francia válogatottban csak ennyi van: Wales ellen nehéz dolguk lesz, pláne úgy, hogy Médard és Clerc is kidőlt…

A mérkőzés összefoglalója, alacsony felbontásban

 

Pontszerzők: Fofana 1 cél (74. perc), Parra 1 jutalomrúgás (75. perc), 1 büntető (64. perc), Beauxis 3 büntető (16., 39., 68. perc), Dupuy 1 büntető (32. perc), valamint Tuilagi 1 cél (12. perc), Foden 1 cél (17. perc), Croft 1 cél (70. perc), Farrell 3 jutalomrúgás (14., 18., 71. perc), 1 büntető (49. perc)

Hírek szerdán

A hét közepe mindig egy kicsit lassabban telik a rögbi világában is: de azért azt erős lenne állítani, hogy nem történik semmi: a hétvégi Hat Nemzet mérkőzésekre már megy a brainstorm, szerződések köttetnek meg, és újabb veteránok akasztják szögre a csukát.

 

A legutóbbira példa Lewis Moody, aki tegnap, március 6-án azonnali hatállyal bejelentette visszavonulását. A Leicester korábbi és a Bath jelenlegi leválója nem mondhatja igazán sikeresnek ezt az évet: sérülések gátolták a játékban. A válogatottban a világbajnokság idején ő volt a csapatkapitány, ám a csúfos kudarc után már nem kapott újra behívót. Decemberben a klubkarrierje is véget ért vállsérülése miatt: érthető tehát, ha nem akar már szenvedni a pályán kívül a felépülés ideje alatt. Játékosként tulajdonképpen mindent megnyert 16 évnyi pályafutása alatt: 2003-ban világbajnok volt, hétszer nyert Premiershipet a Leicesterrel, emellett háromszor volt ott a Heineken-kupa döntőjében a tigrisekkel (még volt egy döntője a csapatnak, de arról hiányzott) – kétszer fel is emelhette a győztesnek járó trófeát a mérkőzés végén. A hirtelen búcsú nem túl szép lezárása egy hosszú pályafutásnak: korábban már kiderült, hogy a Joe Kirwan által irányított Barbarian FC tavasz végi mérkőzésein nemcsak Shane Williams, hanem “A veszett kutya” Moody is pályára fog lépni. Úgy tűnik, hogy ő is utoljára.A sok sérülés jellemző volt Moody karrierjére

 

Nemcsak az íreknek vannak gondjaik a sérülésekkel, hanem a többi Hat Nemzeten szereplő válogatottnak is főhet a feje. A korábban megsérült, sokáig kieső játékosok (Médard, Rory Lamont) mellé most Sam Warburton is feliratkozott: az írek ellen sérült még le korábban, ki is hagyta a skótok ellen összecsapást, azonban nem sikerült felépülnie, így pihenőre kényszerül. A helyén Justin Tipuric fog kezdeni: a huszonkét éves játékosnak a hétvégi lesz az első mérkőzése a válogatottban, ahol kezdeni fog. A skótoknál Nick de Luca is helyet kapott a kezdőben, miután kényszerűségből Sean Lamontnak kell a másik oldalon helyettesítenie testvérét. Vannak visszatérők is: úgy tűnik, hogy Castrogiovanni és Mirco Bergamasco is pályára tud lépni Wales ellen: a vörös mezben pedig Matthew Reest láthatjuk újra. Toby Floodot viszont nem fogjuk: Charlie Hodgson újra 100%-os, így az idei Hat Nemzeten mellőzött leicesteri irányító a klubját fogja segíteni az Anglo-Welsh Cup elődöntőjében.

 

A Hat Nemzeten megtáltosodott Tommy Bowe lesz az Ulster talán legnagyobb fogása a következő szezonban. A szélső 2008-ban hagyta el az ír csapatot, az Ospreys kedvéért: még tart a szerződése, de a fizetési sapka bevezetése miatt a walesi csapat nem tudja megtartani a játékost, aki visszatér korábbi csapatához. Más átigazolás is történt a héten: lehetett arról hallani, hogy a Toulon Steffon Armitage mellé Delont is le fogja igazolni. A testvér stimmel, az eladó csapat, a London Irish is, azonban nem Delon, hanem az ifjabb Guy fog Franciaországba szerződni jövőre. A teljes kollekcióhoz Boudjellalnak még két testvért kell megszereznie: az említett Delont és Bevont. Utóbbiért nem is kellene messzire utaznia, hogy szerződést kínáljon: Bevon a nizzai rögbicsapatban játszik, amelyben még fiatalon mind a négy testvér megfordult.Három Armitage: még a London Irish mezében

Igazságos osztozkodás a bepótolt francia-íren (közhelyveszély!)

Más vizekre evezve, komolyabb témákra fordulva, mint az előző videós bejegyzések, vasárnap végre lejátszották a második fordulóból elhalasztott Franciaország-Írország találkozót. A szép számú nézősereg egy igen izgalmas mérkőzést láthatott, amely céloktól és csontzenétől sem volt mentes: az eredmény a franciák számára kedvező, akik így még mindig potenciális esélyesei az idei Hat Nemzetnek. Az írek bár önmagukat nem kímélve küzdöttek, idén csak a dobogó legalsó fokára esélyesek. A válogatott modorosságok miatt  már most elnézést kérek, a folytatás pedig a hajtás után.

 

Az írek tizenkét éve várnak arra, hogy Párizsban legyőzhessék a franciákat, ez most kis híján össze is jött nekik, igaz a győzelem csak a lefújás után számít. Az első félidő az írek akarata szerint alakult: Rougerie passzát fülelte le Tommy Bowe a 22-es vonal előterében, és használta ki a franciák pillanatnyi áramszünetét: a jutalomrúgás sikeres volt, így tizenkét perc után az írek vezettek 0-7-re! A házigazdák nem igazán rázódtak bele a játékba: pontot csak Parra büntetői révén szereztek, azonban Sexton sem volt tétlen, egy büntetőt kihagyott, viszont egy másikat belőtt, így tovább nőtt az írek előnye: Bowe már az olaszok ellen kinyitotta a célzsákot, ezen a mérkőzésen is két célt szerzett! A 37. percben Earls offloadja után indulhatott meg, és kissé leutánozva O’Driscoll egyik legendás célját tett még öt pontot hozzá az írek előnyéhez. Sexton ismét pontosan lőtt, így 6-17-tel mentek pihenőre a válogatottak.

Ismét RugbyDump-os összefoglaló a meccsről


Bowe második céljához felhasználhatta mintaként BOD célját a Wasps ellen: igaz, sem Bowe, sem O’Driscoll számára nem volt más lehetőség a pontszerzésre, minthogy átrugdossa az ellenfél fölött a labdát: de sikerült mindkettejüknek

 

A franciák nem lehettek a legboldogabbak (sem a lelátón, sem az öltözőben) az eredmény és a teljesítmény láttán, magasabb fokozatra kellett kapcsolniuk, ha nem akartak egy kínos vereséget összeszedni. Az írek fegyelme lazább volt, mint az első félidőben, valamint az erejükkel sem álltak túl jól: ezt ki tudták használni a franciák. Az 50. percben ismét Fofana szerzett célt: az idei Hat Nemzeten debütáló szélső meghálálta a belé táplált bizalmat, és a harmadik mérkőzésén, a harmadik célját szerezte a válogatottban! A Clermont játékosa a 10-es vonaltól a 22-esig sprintelhetett nagy sebességgel: ekkor Rob Kearney ugyan utolérte, de szerelni már csak későn tudta, igaz egy kicsit korábban is próbálkozhatott volna ezzel: sikeres offloadra kevés esélye volt Fofanának, és Kearney sem azért lett fullback, mert utolsó emberként képtelen időben szerelni.Harinordoquy és a franciák csak későn indultak be

 

A jutalomrúgás kimaradt, viszont Parra az 57. percben egalizált. A döntetlen a Hat Nemzeten nem túl gyakori eredmény: utoljára 2010-ben a 15-15-re végződött Skócia-Anglia hozott pontosztozkodást, a következő x-re végződött meccsig pedig 2006-ig kell visszamennünk: akkor Wales remizett Olaszországgal. A küzdő felek el akarták kerülni az igazán egyik válogatottnak sem jó eredményt, így további pontszerzéssel próbálkoztak: ez a galloknak ment jobban, két dropot tudnak felmutatni, igaz egyik sem volt eredményes: pedig a kiváló droprúgó Beauxist is behozták a cél érdekében. Az írek védekezésükkel kitartottak a mérkőzés végéig, így egy pontot szereztek: egy olyan mérkőzésen, amire Paul O’Connell azt mondta a lefújás után, hogy megnyerhették volna… Az írek csapatkapitánya ráadásul kénytelen kihagyni sérülés miatt a maradék két mérkőzést a tornán, kényszerűen csatlakozik hozzá Conor Murray is: ők csapatuk, a bajnoki címvédésre hajtó Munster, számára is kapitális vérveszteségnek számítanak.Fofana: egyelőre megállíthatatlan

 

Utóbbi helyére Tomás O’Leary-t hívták be, szintén a vörös mezes csapatból. Tudjuk, hogy hazánk a tízmillió szövetségi kapitány hazája, ezért így a távolból is hozzátenném, hogy szvsz Stringert is be lehetett volna hívni a maradék két meccsre, az amúgy a munsteri kispadon rozsdásodó, veterán nyitó a Saracens mezében nem nyújtott rossz teljesítményt, egy próbát megérne. Isaac Boss legutoljára az írek B válogatottjában szerepelt az év elején, jelenleg csak a Leinsterben játszik, amíg Reddan, a csapat másik kilencese a válogatott kispadját koptatja: Boss is egy jó választás lenne erre a pozícióra a maradék két meccsre. Ilyenkor látszik, hogy baj az, amikor sok a jó játékos egy kötött pozíciókkal operáló sportban. O’Connell helyére a Connachtból Mike McCarthy-t válogatták be. A franciák ezúttal megúszták sérülés nélkül, ellenben zuhanyhíradó formájában terjed a szóbeszéd, hogy William Servat az évad végén visszavonul, és kipróbálja magát a pályán kívül is: a Toulouse támadóinak lehet az edzője.

Pontszerzők: Fofana 1 cél (50. perc), Parra 4 büntető (22., 29., 46., 57. perc), valamint Bowe 2 cél (12., 37. perc), Sexton 2 jutalomrúgás (13., 38. perc), 1 büntető (25. perc)