eliotwance bejegyzései

Elindult a Challenge-kupa

A vb miatt jókora csúszással kezdődtek meg az idei kiírásban az európai kupák. Az első kezdő sípszó a Jenyiszej-Worcester mérkőzésen szólalt meg, és végül az esélyesebb angol csapat zsebelte be az első négy pontot a sorozatban. A kupában már lassan szokásosnak mondható krasznojarszki jelenlét mellett a Calvisano tért vissza Európába: Lorenzo Cittadini csapata a 2015-16-os kiírás óta nem járt egyik nemzetközi kupában sem. Akkor simán a csoport alján végeztek – sanszos, hogy idén is. Első meccsüket a Cardiff ellen játszották, amely csapattal legutóbb szintén egy csoportban voltak: akkor 9-50-ra kaptak ki, ezúttal 16-38 volt a végeredmény.

Bővebben…

A láthatlan világbajnokságról

Majdnem egy hét eltelt a 2019-es torna döntője óta, amelyet nem láthattak a magyar szurkolók egyetlen hazai tv csatornán sem. Ugyanakkor milyen jó mégis, hogy így történt: hisz aki az új-zélandi-olasz vagy a kadanai-namíbiai mérkőzést kívánta megnézni az kereshetett volna más programot az adott hétvégén. Előbbi problémáról már esett itt szó, a következőről pedig most fog. Mert lehetséges, hogy nagyszerű volt a világbajnokság sok szempontból, olyat még alig látott a világ, hogy egy ilyen méretű sporteseményen nincs B-terv, hanem csak úgy lefújnak mérkőzéseket (2007-ben a Forma-1-ben nem fújták le japán nagydíjat, pedig az is inkább csónak, mintsem autóverseny volt).

Bővebben…

Dél-Afrika is háromszoros világbajnoknak mondhatja magát!

1995, 2007 után idén ismét a Springboks emelhette fel a Webb Ellis-kupát a világbajnoki döntőt követően – a triplázás eddig csak az új-zélandiaknak sikerült! A mostani győzelem pedig annyiból mindenképpen különleges, hogy ugyan kettőből kettő finálét behúzott a dél-afrikai válogatott, azonban célok nélkül. Jokohamában idén kettőt is vittek. Sőt, egy elég furcsa sorminta is kirajzolódik esetükben: amelyik évtizedben indultak a tornán (1987-ben az apartheid miatt tiltották el a Boks-t), abban nyertek is egy vb-címet – valamint az is megállapítható, hogy tizenkét évente győznek a döntőben. Így a 23 éves Herschel Jantjies erősen reménykedhet benne, hogy kétszeres vb-győztes lesz majd idővel – Frans Steyn esetében ugyanis megvalósult a dolog. Az angolok számára is kijár a dicséretből, mert bár a harmadik vesztes döntőjüket vívták, mégis óriásit léptek előre Eddie Jones irányítása alatt, és (talán) feledtetni tudták ezzel az ezüsttel is az előző vb-n történt blamát.

Bővebben…

Közönségszórakoztató kisdöntő

Az előző két világbajnokság győztese, az idén kissé beragadt Új-Zéland, és a 2019-es évre ismét összeálló Wales küzdött meg a torna bronzmeccsén egymással. Két, valamelyest csalódott válogatott lépett pályára (hiszen aki eljut az elődöntőbe, az nyilván a finálét célozza meg), azonban a kisdöntők lényege valahol ebben rejlik: a kisebb teher miatt felszabadultabban tudnak játszani a felek. Ezúttal is jól szórakozhattak a nézők (köztük a nyugdíjas napjait töltő Akihito excsászár és felesége, Micsiko császárné), összesen kilenc (nyolc szabályos és egy meg nem adott) célt látva. Ben Smith kifejezetten stílusosan búcsúzott a válogatott meztől, de Steve Hansen és Warren Gatland sem egy olyan meccsen ült utoljára az új-zélandi és a walesi válogatott kispadján, amelyet már a következő héten elfelejtenek.

Bővebben…

Dél-Afrika 2007 után lehet ismét világbajnok!

Az elmúlt években Wales a “nagy mumus” Springboks ellen: 2014-től egészen a mai napig öt meccset nyertek meg Alun Wyn Jonesék Dél-Afrikával szemben, úgy, hogy csak egyszer veszítettek. Addig összesen csak egyszer voltak sikeresek 1906-tól kezdődően. A világbajnokság elődöntőjében ugyanakkor Rassie Erasmus emberei kerekedtek felül ezúttal a walesieken, így 2007 után ismét ott van a döntőben a dél-afrikai válogatott.

Bővebben…

Anglia a döntőben!

2007 után az angol válogatott ismét lehetőséget kapott arra, hogy a világbajnoki címért meccseljen: Eddie Jones emberei ugyanis legyűrték az All Blackst Jokohamában! Manu Tuilagi a 2007-es finálét még a tv-ben követhette, azonban öt évvel később már a pályán volt, amikor – a mai napig utoljára – le tudták győzni az új-zélandiakat az őszi tesztszezonban. Most, hét évvel később ismét a győztes tagja volt. Meg kell jegyezni, hogy az sem ma volt, amikor az All Blacks nem jutott döntőbe: szintén 2007-ig kell visszamenni az időben, addig a bizonyos francia meccsig, amikor szintén volt angol főszereplő a mérkőzésen Wayne Barnes személyében.

Bővebben…

Wales-Dél-Afrika a döntőért! (Biggar in Japan)

Vasárnap láthattuk a Les Bleus feltámadását és a walesiek szerencséjét – a harmadik elődöntő kifejezetten jó játékot hozott, ahol a franciákat még emberhátrányban is csak nehezen sikerült legyőznie Alun Wyn Joneséknak. A másik elődöntő a négy évvel ezelőtti miatt “klasszikussá” vált, azonban Rassie Erasmus emberei kevés teret hagytak a japánoknak, és végül begyalogoltak az elődöntőbe. Az biztos, hogy így előre nézve igencsak izgalmasnak ígérkezik a Wales-Dél-Afrika elődöntő is.

Bővebben…

Anglia-Új-Zéland az egyik ágon!

Szombaton az első két negyeddöntővel folytatódott a világbajnokság egy hét szünetet követően. Az, hogy az írek kiestek nem is meglepő (ha Rob Howley erre fogadott a torna előtt, akkor sokkal nem lett gazdagabb), és talán a vereségük mértéke sem. Az All Blacks feléledt a torna során, így Joe Schmidt embereinek több nehézséggel is meg kellett küzdenie. A másik mérkőzésen az angolok odacsaptak Michael Hooperéknek: a Wallabies világbajnokságon ekkora vereséget még nem szenvedett (még az előző torna fináléjában sem), mint most.

Bővebben…

Prok a Topon

Európában a vb árnyékában beindult a szezon (sőt, a franciák a szokásukhoz híven már jó korán, augusztusban nekiláttak) Anglia kivételével, ahol csak most pénteken rajtol a szezon. A Pro 14 három fordulón van túl, a Top 14 pedig már a hetediken is: utóbbi bajnokság esetében már azt is lehet látni, hogy a világbajnokság miként érintette a csapatokat. Négy éve túlontúl nagy földcsuszamlást az angliai torna ott nem okozott, azonban az akkor még Pro 12-ben a Connacht ki tudta használni, hogy kevés játékost hívtak be a keretből, a tartalékosabban kiálló ellenfeleket pedig le tudták győzni (a lendület pedig egészen a döntőig ki is tartott).

Bővebben…

Biggest in Japan – avagy másodjára sikerült

A világbajnokság csoportmeccseinek utolsó napján egy kérdésre várta mindenki a választ: Japán továbbjut-e a csoportból, avagy Skócia megint bemákolja a negyeddöntőt, mint négy éve. Nos, spoiler vagy sem, de le kell írni, hogy a házigazdák végül veretlenül, csoportelsőként hozták az A-csoportot, így ami 2015-ben nem sikerült, az most kamatosan is. A nap másik meglepetése Uruguay lehetett volna, de a Los Teros csak megnehezíteni tudta a walesiek dolgát. Tonga és az USA is szépen búcsúzott, ugyanakkor Namíbia és Kanada pályára sem léphetett a tájfun miatt. Sanszos, hogy a velvícsiák elkapták volna DTH van der Merwe válogatottját, azonban ez minimum négy év múlva fog csak kiderülni. Namíbia így először “ért el” döntetlent a vb-k történetében (sőt először nem lettek utolsók a csoportjukban), a kanadai játékosok pedig meccs helyett inkább a viharkárok felszámolásában segédkeztek, ha már Japánban vannak.

Bővebben…