2013. június havi bejegyzések

Második felvonás: ásító oroszlánok

Ausztrália-Lions: 16-15Azt hiszem, kezdem érteni, hogy mit nem szeretnek egyesek az európai rögbiben: ezt ugyanis a Lions teljesen bemutatta Melbourne-ben. A nem igazán célratörő játék és tolongások nem tettek jót a meccs dinamikájának vagy épp csak a nézhetőségének. Ezért is örültem (hát még ő!), hogy Adam Ashley-Cooper valahogy begyötörte a meccs egyetlen célját O’Connor remek passzából (sok ilyet azért nem csinált az ausztrál tízes). A mérkőzés nem bővelkedett hasonló izgalmakban, mint az első találkozó, ellenben a végjáték mégiscsak izgalmasra sikeredett, de erről a továbbiakban lesz szó.

 

A sérült Barnes helyett Beale kezdett fogóként a hazaiaknál, de Digby Ioane sem lett nevezve: helyette a tizenegyes poszton Joe Tomane kezdett. A debütálásakor már az első percben lesérült Chris Lealiifano viszont felépült, és egészen jól teljesített centerként. Szintén visszatérő George Smith is: az idén a Brumbies-ba igazolt veterán leváló 2009 óta először tagja a keretnek. Ez azt is jelenti, hogy O’Driscoll mellett Smith a második személy, aki játékosként a 2001-es és az idei túra idején is pályára léphet. A másik oldalon is volt visszatérő: még a Reds ellen lesérülő Tommy Bowe felépült kéztöréséből, és már kezdőként kapott helyet. Egy másik ír számára viszont véget ért az ausztráliai túra: Paul O’Connell kartörést szenvedett, és utazhatott haza: Alun-Wyn Jones mellett tegnap már az angol Geoff Parling kezdett.

Kis ismertető George Smith-ről: remélhetően pályára lép az utolsó tesztmeccsen!

 

Több érdekességet lehetne elmondani akár O’Driscoll karrierjéről, vagy akár a megint irányítóként játszatott James O’Connor eddigi jó passzait, megmozdulásait is inkább visszanézném nyolcvan percben, minthogy ezt a meccset még egyszer megnézzem. Ha nagyon röviden össze kell foglalni, hogy mi is történt, akkor az így nézne ki: ausztrál támadás-kemény Lions védelem-ausztrál előreejtés-Lions piszokerős tolongás-büntető-Sexton kirúgja: bedobás. Ennyire persze nem lehet leegyszerűsíteni a meccset, de sajnos nem cifrázták nagyon túl a felek a meccset. Az előreejtések az ausztráloknál igencsak kritikus helyzetekben jöttek elő, akár O’Connornál, akár Beale-nél. Nem lepődnék meg, ha ezek miatt úgy ítélték meg az oroszlánoknál a helyzetet, hogy: “ha ezek még a labdát se tudják megfogni, akkor minek törjük magunkat, majd lövünk büntetőket!” Ez így is lett.

Halfpenny hétből ötöt belőtt, de ez kevés volt a győzelemhez: egy cél többet hozott volna a konyhára – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Az ausztrálok voltak aktívabbak a támadásoknál: ez azt is jelentette, hogy az oroszlánok jóval többet szereltek: ebből a tolongás hátsó emberei, de még a második sor is bőven kivette a részét. A Lions kétszer annyit szerelt, mint a Wallabies (71-140!). A második félidőben lett kicsit pörgősebb a játék, ekkor többször is eljutottak a hazaiak az ellenfél célvonalához, de ahogy a bevezetőben említve volt, csak Ashley-Cooper tudott azon túljutni, a 74. percben. A meccs még így is nyitott maradt, de most  a Lions-nak nem volt szerencséje a végén. Nagyon jó helyről dobhattak, és csak annyi lett volna a dolguk, hogy Sextonnak passzoljanak, aki droppal próbálkozzon. Igen, ki lehet találni, turnover következett, és Genia szedhette ki a labdát a tolongásból. Ha pedig ez még nem lett volna elég: a végén, már a hosszabbításban küzdötték vissza magukat az oroszlánok a félpályáig, ahol büntetőt kaptak: Halfpenny lőhette, de lövése rövidnek bizonyult, és ezzel 16-15-re megnyerték a meccset a hazaiak.

Ashley-Cooper célja, és az azt megelőző, sok hullámos ausztrál támadás

 

Halfpennyt sem lehet hibáztatni a lövés miatt: rizikós volt, de elvállalta onnan – kevesen tudnak csak félpályáról büntetőt belőni, most ez nem jött össze a walesinek. Remélem – szerintem a túrát figyelemmel követők is – nem csak ennyit tud a Lions, hanem altatásként nem játszották ki magukat, és majd az utolsó meccsen egy izgalmas, pörgős végjátékkal fogják a nézőket szórakoztatni a hazaiak és a túrázó oroszlánok. A játékosoknál voltak igencsak súlytalanok: ilyen volt a veterán O’Driscoll, aki a szájaláson kívül, túl sok hasznosat nem csinált: voltak jó szerelései, de a játékhoz ezentúl sokat nem tett hozzá. Az viszont dicséretes, hogy Folaura kiálltak az oroszlánok, nehogy valami bajt okozzon: ez sikerült is: a Waratahs szélsőjét nemcsak ki tudták vonni a forgalomból, de még szerelnie sem sikerült mindig: George North ugyanis egyik ilyen alkalommal nemes egyszerűséggel a hátára vette a szintén nem kisdarab ellenfelet.

Az Folauval már előfordult, hogy az AFL-ben valaki a hátára mászott mark közben, de ilyet maxmimum az iskolába csináltak vele

 

Pontszerzők: Ashley-Cooper 1 cél (74. perc), Lealiifano 1 jutalomrúgás (76. perc), 3 büntető (16., 23., 36. perc), valamint Halfpenny 5 büntető (9., 27., 32., 39., 62. perc)

Reklámok

Mi történt még a tesztek világában?

Barrett célját ünneplik az új-zélandiak: ekkor pedig már mindegy volt - forrás: www.espnscrum.comIgazából a nyári nemzetközi események a Lions első tesztmeccse alatt már véget értek: két hete az angol, ír és walesi válogatott is végzett, de a francia vendégjátéknak is tudtuk a végét Új-Zélandon, csak egy becsülettel megvívandó találkozó volt már hátra. Máshol még pörgött az élet: a dél-afrikai tornán a helyosztókra került sor, valamit az Óceániai Nemzetek Kupáján is kialakult a végső sorrend. Nézzük tehát mi történ a világ különböző pontjain!

 

Új-Zéland-Franciaország: 24-9

A harmadik, tét nélküli meccsre a keretbe behívták Cartert és Weeput is, és az eredményt elnézve úgy látszik, hogy minden nagyon simán ment, a franciák még célt se vittek a vendéglátóknak. Azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Az All Blacks elég sokat hibázott, így a Négy Nemzetre még van mit kalapálni a csapaton, a franciák számára pedig jót tett az, hogy semmilyen súly nem volt már a vállukon. A vezetést is megszerezték: Fritz dropgólja, majd Doussain két büntetője elég volt ahhoz, hogy a második félidőt is előnnyel kezdjék. A kartörésből felépült Carter azonban felpörgette az eseményeket, és büntetőivel átvették a vezetést a hazaiak. A végén már így is 17-9 állt az eredményjelzőn, de végül Beauden Barrett céljával tették fel az i-re a pontot. A jó hír ezzel az, hogy a fiatal új-zélandiak a három meccs alatt egészen jól helyt álltak, lehet rájuk építeni, míg a francia kísérletezésnek egyelőre nincs nagy foganatja: de legalább pár ember megmutatta, hogy mit tud.

A mérkőzés összefoglalója

 

Pontszerzők: Smith 1 cél (35. perc), Barrett 1 cél (80. perc), Carter 1 jutalomrúgás (80. perc), 4 büntető (15., 49., 58., 72. perc), valamint Fritz 1 dropgól (7. perc), Doussain 2 büntető (39., 45. perc)

 

Dél-Afrikai torna

Az olaszok nyáron nem igazán mutattak sokat abból a klasszis teljesítményből, amely néha előjött belőlük a Hat Nemzeten, inkább csak az átlagot hozták. Most, az utolsó meccsen még a szerencse is elpártolt tőlük. A skótok ellen ugyanis egy igen küzdelmes meccsen kicsikarták maguknak az egész biztos vezetést (és találtak egy új irányítót a fiatal, csupán 32 éves di Bernardo személyében), ám a legvégén Alasdair Strokosch bemákolt egy célt, Laidlaw pedig nem hibázta el a jutalmat, és ezzel behúzták a győzelmet a skótok – nagy nehezen. A döntőben az eddig remeklő Szamoa csapott össze a Springboks-szal, talán szó szerint, lehet mondani. Előbbiek mostanság remek válogatottal rendelkeznek, de a dél-afrikaiak még mindig erősek a számukra: sebaj, elővették az óceániai virtust, avagy üssünk mindenkit, ahol érjük. Erről Adriaan Strauss (So’oialo nemes egyszerűséggel tökön ragadta) és Jean de Villiers (Alesana Tuilagi fogta magasan – a szélső kapott is egy pirosat) tudna mesélni. Végül nyolc célt szerezve győzött a dél-afrikai válogatott, és várhatják a Négy Nemzetet.

Olaszország-Skócia: 29-30

Dél-Afrika-Szamoa: 56-23

Alesana Tuilagi magas fogása Jean de Villiers-en: a dél-afrikai gyorsan túltette magát az eseten

 

De Villiers-nek nincs szerencséje a Tuilagikkal: tavaly nyáron Manutól is kapott egy nagyot

 

Érthető, hogy Strauss miért paprikázta fel magát ennyire – ki örülne hasonlónak

 

Óceániai Nemzetek Kupája

Ugyan Kanada állt az élen az utolsó kör előtt, sőt a Wales legyőzése miatt bezsongó japánoktól is csak alig kaptak ki, mégis másodikként zártak, mivel Fidzsi megverte Tongát. Így ugyanúgy három győzelemmel és egy vereséggel zárt Fidzsi és Kanada, de Nalaga és társai három célbónuszt is begyűjtöttek, így végül három pont előnnyel végeztek Kanada előtt, akik az utolsó vereség miatt nem tudták a 13. helyet tartani a világranglistán, és két helyet visszaestek. Utóbbiak igen ütőképes csapatot állítottak össze, ám sovány vigasz lehet számukra, hogy James Pritchard lett a legjobb pontszerző a tornán. A végén a japánoknak még arra is futotta a lendületből, hogy 38-20-ra elverjék az amerikaiakat.

Végeredmény:

1. Fidzsi (13. a legfrissebb világranglistán)

2. Kanada (15.)

3. Tonga (11.)

4. Japán (14.)

5. USA (18.)

 

A végén pedig essen szó Argentínáról, akik a borzalmas angolok elleni teszteket a grúzok legyőzésével feledtették (29-18), utóbbiak egy otthon játszott, szintén nem túl sikeres tornán vannak túl (a dél-afrikai és az ír B válogatott is előttük végzett, csak Uruguayt sikerült megverniük). A világranglistán a grúzok 16. helyét a vereség nem veszélyeztette, ellenben az argentinok tovább zuhantak: egy helyet hátrébb kerülve a tizedikek: a kilencedik helyre pedig az olaszokat legyőző skótok léptek.

Első felvonás: Lions győzelem lutrival

Beale és az utolsó büntetőA hétvége egyértelműen legnagyobb eseménye a brisbane-i Ausztrália-Lions tesztmeccs volt, amely miatt a többi tesztről csak egy másik posztban lesz szó. A tegnapi egy igencsak jó tempójú, izgalmas, néha talán Fortuna szeszélyét is hozó mérkőzés volt – amelynek csak a pálya állapota (három nap múlva itt folytatódik a State of Origin – talán addigra feljavítják a gyepet) és a sérülések miatt lehet fekete pontot adni. A hosszas szószaporítás helyett inkább nézzük mi történt a meccsen!

 

Tizenkét év telt el azóta, hogy a Lions Ausztráliában játszott, és megnyerte az első tesztet Brisbane-ben: Brian O’Driscoll akkor és mai is a pályán volt kezdőként (akkor célt is szerzett) – bármilyen furcsa is, a veterán ír centernek ez volt az első és eddigi utolsó győzelme a vörös mezben, mivel 2005-ben Új-Zélandon mindhárom meccsen kikaptak az oroszlánok, 2009-ben pedig az utolsó tesztet behúzták ugyan, de akkor meg BOD nem volt nevezve. Előre megnyugtatok mindenkit: O’Driscoll egészen jól játszott most szombaton, és ahogy már kiderült, ismét győzelemnek örülhetett a végén. Az ausztrál válogatottban sok újonc kapott helyet: a remeklő Brumbies játékosai (Lealiifano, Mowen) mellett bemutatkozhatott az uniós rögbibe is berobbanó Israel Folau, valamint Robbie Deans nevezte csereként az alkoholproblémáit leküzdő, és regenerálódó Kurtley Beale-t. Kilencesként Will Genia játszhatott, tízesként O’Connor – aki megint eléggé gyatra teljesítményt mutatott fel. Talán jobb lett volna mégiscsak visszahívni a balhés Coopert: ha rúgni nem is tud valami nagyon fényesen, de az irányítás megy neki!

Tizenkét éve O’Driscoll így hagyta faképnél a wallabykat – az akkoriak közül már csak Wilko, Balshaw, Martyn Williams és a másik oldalon George Smith játszik

 

Lealiifano debütálása nem tartott sokáig: az ötvenedik másodpercben Jonathan Davies-t próbálta szerelni, ám lecsúszott a walesiről, majd át is estek rajta: sérülése miatt a helyére máris beállhatott csapattársa Pat McCabe. Jobban kezdte a játékot a Lions, de két büntetőrúgással a hazaiak kerülhettek volna előnybe, ha O’Connor nem suvasztja őket mellé. A tizedik percben előbb a Lions megmutatta, hogy milyen erős a tolongása, majd egy hosszú támadás után elvesztették a labdát: Will Genia előbb testcselekkel szerzett előnyt magának, majd okosan előrerúgta a labdát: a nagy léptekkel haladó Folau számára ekkor már csak annyi volt hátra, hogy megszerezze a meccs első célját! O’Connor pedig legalább a jutalmat berúgta utána.

Folau céljánál már csak – elnézést emiatt – a Geniális előkészítés volt szebb!

 

A másik oldalon Leigh Halfpennyre maradt a pontrúgások elvégzése (a kezdő Sexton számára maradtak a szöktetések, amelyek egész jól sikerültek) – a fogónak köszönhetően szerezték meg első pontjaikat az oroszlánok, majd egy másik walesi, George North vitt célt egy nagy szóló után: gyakorlatilag csak Genia tudta őt a célvonal előtt utolérni, de akkor már késő volt. Halfpenny a jutalmat, és a büntetőt is belőtte, így vezettek az oroszlánok! Sőt, csak egy kicsin múlt, hogy North nem szerzett újabb célt: Genia és Folau azonban sikeresen rátolták a szélsőt legalább az oldalvonalra, így hiába tette le a labdát, elmaradt az újabb pontszerzés. Az ausztrálok számára eljött a fordítás lehetősége: Folau kapott remek labdát az üres jobbszélen, majd megvitte a második célját is a válogatottban! A fordítás viszont elmaradt, mert O’Connor kihagyta a jutalmat.

Idén North hagyta faképnél a vendéglátókat

 

Percekkel később igencsak igyekeznie kellett Folaunak és Geniának, hogy North ne szerezzen újabb célt (Folau második céljáról megfelelő videót sajnos nem találtam)

 

Folau nagyon elemében volt: gyakorlatilag mindent csinált: jó szereléseket is hajtott végre, ez még nem lett volna baj, de egy üres labdára Berrick Barnes-szal indultak rá ketten, és a saját csapattársát sikerült kiütnie a játékból, akinek a helyére Kurtley Beale állhatott be  – és a kispadon már el is fogytak a háromnegyed játékosok… Annyi szerencséje volt még a vendéglátóknak a félidő végén, hogy egy Lions támadás megfékezése után csak egy büntetőt fújtak be ellenük, amit Halfpenny kihagyott (ez volt az egyetlen pontrúgás amit a walesi melléküldött). Az ausztrálok szerencsétlensége pedig tovább folytatódott: McCabe is lesérült a második félidő elején (nemrég épült fel egy korábbi nyaksérülésből, most megint jöhet a kényszerpihenő) – más háromnegyed játékos már nem volt, így Liam Gill jött be leválónak, McCabe csapattársa, a szintén leváló Hooper pedig centerként folytatta tovább!

Cuthbert is túljárt az ausztrál védelem eszén

 

Aztán tovább folytatódott a pechszéria: Sexton passzából egy védelmi hibát kihasználva Cuthbert vitte az újabb Lions célt! Az oroszlánok viszont ezután már visszavettek, kezdtek fáradni: a wallabyk két büntetőt értékesítettek (O’Connor és Beale révén), amire Halfpenny eggyel válaszolt. Beale a 68. percben belőtte második pontrúgását is – így egy pontosra olvadt az oroszlánok előnye, és egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy megnyerhetik a meccset! A hazaiak viszont sehogyan sem tudtak célt vinni (a Lions hibáját az egyik tolongásnál sem tudták kihasználni), így az utolsó percekre maradt a döntés. Beale a 74. percben elrontott egy büntetőt – ekkor még lehetett legyinteni, hiszen hat perc alatt még lehet akár célt is vinni, azonban a dráma akkor jött el, amikor a 79. percben ismét büntetőhöz jutottak, nagyon jó helyről a hazaiak. A Lions játékosok arcáról csak azt lehetett leolvasni, hogy itt csak a csoda segíthet rajtuk. Ami megtörtént: Beale ugyanis rúgás közben megcsúszott, a labda pedig laposan elszállt a kapu mellett, és az alapvonal mögé érkezett. Le is telt a játékidő, így a játékvezető, Chris Pollock.

A mérkőzés összefoglalója (Folau második célját is meg lehet nézni) – de mindenképpen ajánlom megnézni a teljes meccset!

 

Kurtley Beale-t kár lenne hibáztatni a meccs miatt: ő mindent megtett, és nagyon jól játszott. Nem lepődnék meg, ha jövőhéten már ő lenne a tízes mezben. Nem lehet a többi játékosra sem egy rossz szót se mondani: a szokásosan gyenge ausztrál tolongás is jól muzsikált, a háromnegyed Folauval pedig kiváló volt (remélem, hogy meggondolja ezt az NRL dolgot még egyszer) – nem is beszélve még akkor Geniáról. A másik oldalon sem lehet senkit sem elmarasztalni, kiemelni pedig fölösleges: talán a három walesit a háromnegyedben, a második sort, és Heaslipet lehetne a többiek fölé emelni, de persze minden játékos nagyszerűen szerepelt a Lions mezében!

Rob Howley öröme a teszt után: tizenkét éve a pályán, most az edzői stábban örülhetett a sikernek – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Pontszerzők: Folau 2 cél (12., 34. perc), O’Connor 1 jutalomrúgás (13. perc), 1 büntető (51. perc), Beale 2 büntető (61., 68. perc), valamint North 1 cél (25. perc), Cuthbert 1 cél (48. perc), Halfpenny 2 jutalomrúgás (27., 48. perc), 3 büntető (23., 31., 65. perc)

Meglepetések a teszteken

Volt ma miért örülni a canberrai szurkolóknakMegkésve kicsit, de essen szó a hétvége eseményeiről is! A két-, három meccses túrák közül egyelőre csak a Lions-é nem dőlt még el (sőt, igazán el se kezdődött), de a végeredményekben akadtak meglepetések! Itt most nem az angol és ír túráról van szó, bár az kicsit meglepő, hogy az argentinok ennyire gyenge válogatottat állítottak össze az angolok ellen, hanem inkább a walesiek japán vendégszerepléséről, de a dél-afrikai tornán is akadtak meglepetések!

 

Mint múltkor, kezdjük ismét a Lions-szal. Az oroszlánok szombaton végre összecsapnak az ausztrálokkal, de az elmúlt héten sem pihentek: előbb egy vegyes queenslandi-új-dél-walesi csapatot vertek meg, amelyben főleg a regionális bajnokságok játékosai kaptak lehetőséget, majd a Waratahs-ot is megverték. Az igazi meglepetés az esetükben azonban ma történt: a Super Rugby-ben is jeleskedő Brumbies (amely a válogatott behívók miatt kicsit foghíjas volt) 14-12-re legyőzte az oroszlánokat, akik számára így az első teszt előtt biztosan nem jött jól a vereség. Pedig még Shane Williams-t is reaktiválták a meccs kedvéért, ám a Japánban levezető walesi nem kapott lehetőséget, helyette viszont Christian Wade mutatkozhatott be, aki az argentin túra után azonnal Ausztráliába távozott a Lions hívására.

Shane Williams fokozatosan köszön el a rögbitől: két éve volt utoljára válogatott, tavaly az Ospreys-nek intett búcsút, most még utoljára a Lions-ba is kapott behívót

 

Új-Zélandon kiderült, hogy az első meccsen egészen jól játszó francia válogatott maximum azzal vigasztalódhat, hogy a Blues-t legyőzték 15-38-ra. Más örömük nem igazán lehet, mivel a második tesztet is elvesztették az All Blacks ellen, méghozzá 30-0-ra! Egyrészt a tavaly kétszer ekkora vereséget szenvedő, átalakuló ír válogatott röhöghet a franciákon, másrészt az a szégyen is megesett így a Les Bleus-vel, hogy először nem tudtak pontot szerezni az új-zélandiak ellen! Kieran Read az 50. meccsét, Jeremy Trush a debütálását ünnepelhette a nem mindennapi meccsel, a másik oldalon Rémy Tales és Bernard Le Roux mutatkozott be. Előbbi számára inkább az idei bajnoki cím lesz az emlékezetes. Julian Savea pedig ismét megmutatta, hogy azért nem fújt ki a tudása a tavalyi évben: most is vitt egy célt, így 11 válogatott szereplésnél már 13 célnál tart.

Nonu nagyon elemében volt a franciák elleni második teszten

 

Jó kérdés, hogy az argentinok miért szerepeltek ilyen gyatrán otthon ebben a hónapban, de az angolok a második teszten sem engedtek nekik túl sok teret. Lancaster új emberei nagyon jól szerepeltek: Burns (3), Eastmond (2), Yarde (1) és Webber (5 válogatottság) vitték a célokat. Yarde mellett még a válogatottnál szerintem méltatlanul mellőzött Stephen Myler is bemutatkozhatott Burns cseréjeként. Ezzel az idei és még az első, 1981-es angol túra hozott sikert az európaiak számára. Másik két alkalommal (1990, 1997) döntetlen lett a két válogatott mérlege egymás ellen.

Az argentinok számára jobban kezdődött a második teszt, mint az első, de jött megint az angol henger…

 

Az írek az USA után Kanadát is megverték 14-40-re: ez mondhatni csak ujjgyakorlat volt a számukra (Fergus McFadden vitt is három célt), pedig a juharlevelesek idén nagyon jó keretet raktak össze. A Churchill-kupa megszűnte után tavaly bohóckodtak csak nyáron az észak-amerikai válogatottak, viszont idén meghívást kaptak az Óceániai Nemzetek tornájára, ahol Tongával, Fidzsivel és Japánnal mérkőztek meg (a címvédő Szamoa ugye Dél-Afrikában játszik – lesz róluk is szó). Kanada négy meccséből hármat megnyert, már csak a Japán elleni van nekik hátra: valószínűsíthető, hogy a tornát is behúzzák. A következő ellenfelük viszont, igencsak fel lesz spanolva, ráadásul otthon játszanak majd Kanada ellen is.

Aki kíváncsi arra, hogy Kanada hogyan tudta legyőzni 36-27-re Tongát – elég meggyőzően, az most itt megnézheti

 

A japánok a második tesztmeccsükön 23-8-ra, történetük során először győzték le Wales válogatottját! A 2019-es vb házigazdájának mindenképpen jól jött a győzelem, hogy emeljék a sportág megbecsültségét a szigetországban. Utoljára top10-es csapatot 1998-ban győztek le, akkor Argentínát. Nem kell temetni persze a walesieket: a mondhatni B csapatuk erre volt képes, a japánoknál mindkét célt honosított játékos szerezte (Broadhurst új-zélandi, Wing ausztrál – utóbbi egész eredményes volt ligarögbiben, ott az ausztrál válogatottat erősítette). A győzelem viszont talán jó lesz arra is, hogy sok fiatal válassza sportként a rögbit, ki tudja, hat év múlva talán már valaki válogatott játékos is lehet közülük a hazai rendezésű világeseményen.

Sokkoló volt a japán győzelem a walesieknek, de ettől még nem omlik össze a világ

 

A Dél-Afrikában rendezett tornán a helyosztók még hátravannak, ellenben Szamoa a skótok és az olaszok legyőzésével bebetonozta magát a top10-be a világszövetség ranglistáján. Az azurri ráadásul egy pont híján (39-10) ugyannyit kapott Tuilagiéktól, mint a házigazdáktól. A skótoknál megint történtek sérülések, de számukra talán annyi pozitívat el lehet mondani, hogy már csak az olaszok elleni meccset kell túlélniük. A döntőt a hazaiak fogják játszani a szamoaiakkal. A Boks ezzel már a Négy Nemzetre is rákészül, de igazából simán kellene verniük a kék mezeseket, azonban két éve már az ausztrálok beleszaladtak egy verésbe otthon a szamoaiaktól, úgyhogy Morné Steyn és társai jobban teszik, ha felkötik a gatyájukat szombaton!

So’oialot MacLean, Szamoát Olaszország nem tudta megállítani – kérdés, hogy a Springboks mire megy az óceániaiakkal – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

Eközben Új-Zélandon

Kicsit korábban történt még, hogy a Super Rugby 16. fordulójában, a Highlanders-Blues meccsen a pályára szaladt ismét egy önmagával nem bíró személy meztelenül. Korábban már volt szó arról, hogy a rögbipályákon nem tökölnek az ilyen emberek megállításával, mint a focimeccseken, hanem a játékosok tesznek arról, hogy ne legyen zűr. Most azonban nem a játékosok helyett volt egy személy, aki megtorolta az illető akcióját, és még csak nem is biztonsági szolgálat tagjáról van szó. Emellett még arról is fog szó esni, hogy mennyire komolyan veszik a szigetországban a rögbit, szó szerint a legkisebb szinten is.

 

A második félidő elején 35-7-es hazai vezetésnél rohant a gyepre a meztelen rendzavaró, akit a csirkének öltözött Andrew James hatástalanított zokszó nélkül. A kabalaállatot megszemélyesítő James az esemény után nyilatkozatában elmondta, hogy a csapat stadionját meg kell védeni az efféle betolakodóktól, így a nyomába eredt, és egy mélyfogással a földre vitte. A személyes sikere mellett a csapat sikerének is örülhetett: 38-28-ra győzött ugyanis az idén nem igazán remeklő hazai csapat a Blues ellen.

Új-Zélandon nem érdemes egy rögbimeccset megzavarni, pláne nem tanácsos kikezdeni a kabalákkal

 

Hogy a rögbi szent dolog a szigetországban az is biztos, és igazából bármelyik helybeli el tudná mondani tömören a szabályokat, ha kérjük: így természetesen viták is kialakulhatnak, akár a mindenható játékvezető és a csapatok tagjai között. Egy ilyen esetre is sor került, amikor a Helensville-Kumeu Rippa U-7-es mérkőzésen a hazaiak edzője, Bryce Reynolds nem értett egyet Ronan Hallahan játékvezetővel, és nemes egyszerűséggel lefejelte őt! A meccset félbeszakította Hallahan, Reynolds-ot pedig azonnali hatállyal menesztették az utánpótlás csapat éléről. Hogy persze a gyerekek meccsein is előfordulhatnak érdekes dolgok, azért nem kell Új-Zélandig menni, elég csak a Lech Poznań lelkes szurkolóira gondolni, akik igazi rangadó hangulatot tudnak létrehozni egy ifimeccsen is.

Szerencsére az ultra fogalma a rögbiben ismeretlen – de ha lenne ilyesmi, akkor Új-Zéland tuti tele lenne ilyen csoportosulásokkal

Beindult a nyári tesztszezon!

Küzdelmes meccset játszott egymással a Lions és a RedsA hétvégén beindult a tesztdömping: Európa most kiürült, a Super Rugby szünetel, a válogatottak pedig egymást döngölik be a sárba, javarészt a déli féltekén. A Lions még egyelőre csak az ausztrál Super Rugby csapatokkal játszott (a Force-t egyszerűen, a Reds-et már nehezebben verték meg), de máris három játékos került maródra, így az újonnan behívottakat a túrázó válogatottakból szedték össze, akik a talán már a megérdemelt nyári pihenőjüket töltő, mindenféle válogatásból kimaradt játékosokat toborozzák a nemzeti mezbe. Meglepetés mondhatni nem történt a hétvégén: volt egy jó új-zélandi-francia meccs, egy angol hengerlés, egy ír és egy walesi győzelem, valamint a skótok először kaptak ki Szamoától – a világranglistát elnézve azonban, ezen nem kell meglepődni.

 

Kezdjük a Lions-szal! Az első ausztráliai meccsen már kidőlt a Force ellen Cian Healy (akit még harapás miatt el is akartak tiltani), majd a Reds ellen egy másik írnek, Tommy Bowe-nak tört el a kezen. A legpechesebb viszont Gethin Jenkins, aki a francia bajnoki döntőt is kihagyva készült az oroszlánokkal: a veterán walesi pillér egy edzésen, pályára lépés nélkül sérült meg. A frissen behívottak között van az angol Alex Corbisiero, a skót Ryan Grant és az ír Simon Zebo – mindhárman már a saját nemzeti keretből lettek áthívva a Lions keretébe. Corbisiero és Zebo helyére egyelőre senkit sem neveztek, Ryan Grant helyére viszont a skót válogatottba bekerült Jon Welsh.

Tommy Bowe és a sérülés – a képek a http://www.espnscurm.comról kerültek ide

 

Japán-Wales: 18-22

A Lions miatt eléggé meggyengített walesi keret Dan Biggar vezetésével még így is jobb volt, mint a házigazdák. Akik két célt vittek a walesieknek, míg ők végül a második félidőben Robinson céljával tudtak csak meglépni a japánoktól. A hazaiak nem adták fel, és a végén bevitték a második céljukat is, majd a jutalom is bement, így már csak egy pontra voltak Walestől. Azonban az utolsó percben Wales még lőhetett egy büntetőt, és ezzel kialakult a végeredmény.

Pontszerzők: Broadhurst 1 cél (38. perc), Fujita 1 cél (69. perc), Goromaru 1 jutalomrúgás (70. perc), 2 büntető (15., 20. perc), valamint Robinson 1 cél (63. perc), Biggar 1 jutalomrúgás (64. perc), 4 büntető (23., 29., 46., 59. perc), Patchell 1 büntető (79. perc)

 

Új-Zéland-Franciaország: 23-13

Ritkán mondok ilyet, de a franciák nem érdemelték meg a tíz pontos vereséget. A hazaiak ugyanis, a győztes vb döntő helyszínén rendezett meccsen önmagukhoz képest többet hibáztak, amit a franciák próbáltak is kihasználni (lásd Fritz kiugrásait a védelmi réseken) – persze a másik oldalon sem volt mindig figyelmes a vendég háromnegyed, így szinte ugyanolyan módon született meg a két All Blacks cél, mint Fofanáé. Az első félidőben viszont nem domináltak a hazaiak. Aaron Smith és Sam Cane célja kellett is a végén, mivel Cruden nagyon rosszul rúgott, de végül sikerült a fordítás. A második játékrész közepén viszont elkészültek az erejükkel a vendégek, ez a legjobban Yoann Huget-n látszott, akinek megmozdulásai miatt Philippe Saint-André is csak a fejét fogta. Hogy azért a kék mezesek jól játszottak, azt mutatja az is, hogy kifulladásuk ellenére sem kaptak a második játékrészben célt.

Pontszerzők: Smith 1 cél (32. perc), Cane 1 cél (37. perc), Cruden 2 jutalomrúgás (33., 38. perc), 3 büntető (21., 60., 74. perc), valamint Fofana 1 cél (9. perc), Machenaud 1 jutalomrúgás (10. perc), 1 büntető (35. perc), Lopez 1 büntető (46. perc)

 

Argentína-Anglia: 3-32

A szintén tartalékos angol válogatott az első argentinok elleni teszten elsöpörte már az első félidőben a fogatlan pumákat, akik nem mutattak tudásukból jóformán semmit. A végre, hivatalos teszten is bemutatkozó Christian Wade az első félidő motorja volt, mivel három angol cél előkészítésében is részt vett, ha már ő maga nem szerzett egyet se, de ugyanígy a nyolcasként játszó Ben Morgant is ki kell emelni, aki nagyon gyakran kivette a részét a támadásokból. Az első félidőt végül egy argentin büntető zárta, amelyet Bustos Moyano értékesített. A második játékrészben az eredmény nem változott: legalább az argentin védelem felfejlődött kissé: a legvégén viszont Billy Vunipola vitt egy célt, amelyet eleinte akadályozás miatt a játékvezető nem akart befújni, ám végül a honosított játékos örülhetett a meccs utolsó pontjainak.

Pontszerzők: Bustos Moyano 1 büntető (40. perc), valamint Strettle 1 cél (17. perc), Twelvetrees 1 cél (25. perc), Morgan 1 cél (31. perc), Vunipola 1 cél (80. perc), Burns 3 jutalomrúgás (26., 32., 80. perc), 2 büntető (8., 11. perc)

 

USA-Írország: 12-15

Houstonban rekordszámú néző előtt (20181 fő – ennyien az USA-ban még sosem mentek ki rögbimeccset nézni!) rendezték meg a tesztet, ahol egy eléggé semmilyen ír válogatott végül legyőzte a kifulladó amerikaiakat. Igazából az íreknek nem is kellett nagyon megerőltetniük magukat: Madigan meglőtte első pontjait a válogatottban, egy büntetőt leszámítva nem hibázott. Az írek B válogatottjának tolongása még így is jobb volt a házigazdákénál, de a kapitányként most bemutatkozó Peter O’Mahoney-ra sem volt panasz, aki a mérkőzés után megdicsérte az amerikaiakat a fejlődésük és a játékuk miatt: a másik oldalon Chris Wyles, a Saracens játékosa szerzett pontokat, de a cél csak nem sikerült egyik válogatottnak sem.

Pontszerzők: Wyles 4 büntető (25., 32., 57., 65. perc), valamint Madigan 5 büntető (9., 17., 30., 39., 53. perc)

 

Most a végén pedig essen szó a különböző most zajló tornákról! Az első helyen következzen a dél-afrikai négycsapatos kupa, amelynek megrendezéséről tavaly decemberben határozott a szövetség! A Springboks és az olasz válogatott meccse sima hazai győzelmet hozott (44-10), ellenben Szamoa történetes során először győzte le a skótokat! Semmi meglepő nincs ezen, jelenleg a három óceániai válogatott közül ők a legerősebbek, és bizony már az őszi teszteken is mutatták, hogy ez a generáció top10-essé érett! Ráadásul a skótoknál lesérült a kapitány Kelly Brown és Pat MacArthur sarkazó is.

 

A végén pedig a tesztek összefoglalói:

Japán-Wales: 18-22

 

Argentína-Anglia: 3-32

 

USA-Írország: 12-15

 

Dél-Afrika-Olaszország: 44-10

 

Szamoa-Skócia: 27-17

A nyári, új-zélandi keretről

2009 és 2011 után ismét Új-Zélandon szerepelnek a franciákMivel idén a British and Irish Lions túrázik Ausztráliában, és a Springboks inkább otthon egy négyes tornát rendez az olasz, skót és szamoai válogatott meghívásával, Anglia pedig Argentínát köti le, így a franciáknak maradt az All Blacks. A kék mezesek idén három tesztet játszanak a vendéglátóikkal: 2009-ben, a legutóbbi túrájuk során kettőre került sor – akkor aratták utolsó győzelmüket az új-zélandiak fölött. Gyorsan átnézve a franciák keretét tapasztaltabb és újonc játékosok is egyaránt vannak a keretben – ami idén igaz az All Blacks-re is! Hogy a fekete mezesek kerete kikből áll, arról eszkal fog ismét szólni, aki már tavaly tavasszal is írt egy összefoglalót az akkori új-zélandi keretről.

 

A 2011-es világbajnokság utáni első év az óvatos fiatalítás jegyében zajlott: a világbajnok keret nagy része megmaradt, ugyanis Új-Zélandon csak a győzelem számít és ahhoz a tapasztalt játékosok nagyon kellenek. Hiába az évek óta sikert sikerre halmozó junior válogatott a nagyválogatottba bekerülni nagyon nehéz a fiataloknak (lásd Sean Maitland esetét, aki még U-20-ban Új-Zélandnak nyert vb-t, de idén már skót válogatott, vagy Sekope Kepu-t, aki már ausztrál válogatott évek óta, mert egyszer nem kapott Új-Zélandon szerződést és áttette székhelyét Ausztráliába. Persze van ellenpélda is, amikor juniorként még más nemzetet képviseltek későbbi új-zélandi válogatottak).

Majd három éve, 2009. június 13-án győzte le az All Blacks-et a francia válogatott – az első teszt idén június 8-án, szombaton lesz

 

A tavaly megkezdett fiatalítás idén tovább folytatódik, újabb hat újonc került be a válogatottba: Ben Afeaki, Jeremy Thrush, Matt Todd, Steven Luatua, Charles Piutau, és Francis Saili. Ezek alapján elmondható, hogy a hiányposztok közül (sarkazó, center) csak a center poszton mertek a válogatott összeállítói új embereket bevetni, pedig 2015-re a sarkazó poszton jelenleg bevetett játékosok (Hore, Mealamu) 36 körül lesznek. Ezek után nézzük, hogy a tavalyi keret miképpen alakult át és egyes posztokon kik a tagjai a franciák elleni 32 fős keretnek.

 

 

A tavalyi első bő keretből 12 játékos nem került kiválasztásra. Három játékos sérült: Cory Jane, Richard Kahui és Charlie Faumuina. Sonny Bill Williams az NRL-be igazolt. Ali Williams bejelentette egy hete a válogatottbeli visszavonulását. Andy Ellis kegyvesztett lett. Tamati Ellison Japánba szerződik ismét, ahová Adam Thompson is igazolt tavaly év végén. Luke Whitelock és Brad Shields tavaly csak az első bő keretben volt benne, később már nem kaptak lehetőséget. Ben Tameifuna formája nem annyira kirobbanó mint tavaly és helyette Ben Afeaki kap inkább szerepet a Chiefs első sorában. Végül Richie McCaw szabadságon van és helyette Kieran Read vette át a csapatkapitányi szerepet.

Tavaly kifejezetten sikeres éve volt az új-zélandi válogatottnak: csak kétszer nem győztek: egyszer Ausztráliával játszottak döntetlent, és az év végén az angolok tudták csak őket megverni

 

A két, évek óta meghatározó játékos a sarkazó poszton Hore és Mealamu, de mindketten 34 évesek már. Évekig Hika Elliott-ra várt a feladat, hogy majd egyszer kiváltsa őket, de aztán tavaly ősszel Dane Coles kapta meg a lehetőséget, de igazából nem tudott élni vele. A Crusaders-es Codie Taylort és a Chiefs-es Rhys Marshall-t tartják eléggé tehetségesnek ahhoz, hogy majd betöltsék a két veterán játékos helyét idővel, de 2015-ig elképzelhető, hogy Hore és Mealamu fogja továbbra is a sarkazó pozíciót birtokolni, de Corey Flynn sem sokkal fiatalabb tőlük a Crusaders-ből.

 

A pillérek posztja egy kicsit hasonló a sarkazó poszthoz annyiban, hogy a rég bevált játékosok kapnak továbbra is lehetőséget a válogatottban. Tony Woodcock a Highlanders pocsék szezonja ellenére is válogatott, pedig már 32 éves. Owen Franks teljesítménye a Crusaders-ben visszaesett, ahogy bátyja Ben Franks sem alkot maradandót a Hurricanes-ben. A 30 éves Crockett 11 válogatottsága sok mindent elmond. Tavaly Ben Tameifuna kapott a Chiefs-ből esélyt a válogatottságra az írek ellen, de ezt a szerepet idén Ben Afeaki kapja meg, és lehet, hogy ellentétben csapattársával idén ő be is tud majd mutatkozni a válogatottban. A Blues-ból tavaly Charlie Faumuina kapott szerepet a pillérek között, de idén lesérült.

Afeaki a Chiefs-ben is jól játszik, érett már a behívó


Tavaly a Sam Whitelock, Luke Romano, Brodie Retallick hármas határozta meg a második sort, ahol Ali Williams kapott még lehetőséget. Ali Williams a válogatottból visszavonult, és úgy nézett ki, hogy a Crusaders óriása Dominic Bird kap majd lehetőséget kiegészítőként, de sérülés miatt kiesett. Kiesett Sam Whitelock is az első két meccsről, így kaphat a Hurricanes második sorosa, Jeremy Thrush lehetőséget a bizonyításra. Így a tavaly bemutatkozó Brodie Retallick, Luke Romano kettősre marad a második sor minden felelőssége. Whitelock sérülése miatt a Chiefs-ben évek óta kimagaslót nyújtó, év végén Ulsterbe szerződő Craig Clarke kaphatott volna lehetőséget, vagy pedig az évek óta sérülésekkel küzdő, de 2011-ben is kerettag Anthony Boric.

Ali Williams-et már többé nem láthatjuk a fekete mezben

 

A tolongás harmadik sorában a leválók és a nyolcas jutnak szerephez, ezért is meglepő, hogy csak 5 játékost válogattak be. Sokan élnek a gyanúperrel, hogy Richie McCaw a Rugby Championshipen visszetérhet, és ezért is vannak ilyen kevesen, pedig addig is lehetett volna másoknak esélyt adni. Kieran Readet tartották eddig is McCaw utáni éra kapitányának, ami most be is igazolódott, mert ő lett a csapatkapitány. Tavaly Victor Vito teljesítménye visszaesett és ezért a nagyon sokáig mellőzött Liam Messam vette át a hatos pozíciót, amit aztán már nem is adott ki a kezéből. Idén azért nagy kihívás elé néznek mindketten, mert a Blues fiatalja Luatua nagyon jó teljesítményt nyújt ezen a poszton. Sam Cane egyedül viheti a McCaw visszatéréséig a hetes posztot, ahol nagyon sajnálom, hogy Luke Braid a Blues-ból továbbra sem kap lehetőséget. Ezen a poszton bevethető a sérülés miatt behívott Matt Todd is. Érdekes módon Matt Todd azért került be a válogatottba, mert Whitelock eltörte az ujját, pedig még csak nem is ugyanazon a poszton játszanak a Crusaders-ben.

Amíg McCaw távol van, Cane személyében megfelelő helyettest találtak: tavaly így rombolta az olaszok védelmét

 

Aaron Smith játéka is benne van abban, hogy idén a Highlanders a fakanál elkerüléséért küzd, kevés eséllyel. Ennek ellenére a válogatottban az első számú nyitó maradhat. A tavaly súlyproblémákkal és formahanyatlással küzdő Piri Weepu csodával határos módon még mindig szerepet kap a válogatottban, amihez a Blues idei jó teljesítménye is hozzájárulhatott. Valószínűleg nem merik tapasztalat nélkül hagyni a nyitó posztot. Ezért van az, hogy hiába várják már tavaly óta, hogy a TJ Perenara megkapja az esélyt a nyitó poszton és bár idén is jól játszik a gyenge Hurricanes-ben, de a behívóra még várnia kell, helyette a Chiefs-szel jó idényt produkáló, de egy hosszabb sérülésből visszatérő Tawera-Kerr Barlow kapott kerettagságot. A Crusaders-ből Andy Ellis pedig már lemondott arról, hogy újra a válogatottban szerepelhessen.

Videó arról, hogy miért nem szabad az új-zélandi rögbiseknek festékhez jutniuk

 

Dan Carter szerepe éveken keresztül megkérdőjelezhetetlen volt a tízes poszton, de sajnos az idő telik, és Carter is 30 fölött van már, így ideje az őrségváltásnak. Aaron Crudent nagy tehetségnek kiáltották ki, de évek óta folyamatosan küzd a démonjaival, mert a válogatottban nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint a Chiefs-ben. Idén talán még a tavalyinál is jobb teljesítményt nyújt, így nem lenne meglepetés, ha ő kezdene a franciák ellen. Beauden Barett-et tartják a következő évek kiemelkedő tehetségű irányítójának Új-Zélandon, de ezt majd bizonyítania is kell. Tavaly Carter sérülése miatt bemutatkozhatott a válogatottban Cruden cseréjeként és akkor megállta a helyét. Ezen három játékoson kívül mostanában másik irányító nem nagyon fog szerepet kapni, hacsak nincs sérülés. Gareth Anscombe itt is bevethető lenne és Tom Taylor is kapott tavaly ősszel vészbehívót, vagyis közel van a tűzhöz, még ha idén elsőre nem is kapott lehetőséget a válogatottban. Colin Slade idén visszatért hosszú sérüléséből, így egyszer még ő is visszakerülhet a válogatottba.

Barrett a bajnokságban már bizonyított, de egyelőre csak a harmadik számú irányítónak mondható a válogatottban

 

Tavaly még Sonny Bill Williamsről szóltak a hírek, mert nagyon jól szerepelt a Chiefs-szel, az írek elleni meccseken is jó formában játszott, aztán ahogy a japán szerződés konkretizálódott úgy Ma’a Nonu vette át a belső center szerepét, ahogy korábban is. A külső center poszton évek óta Conrad Smith a legmeghatározóbb játékos Új-Zélandon, így amíg fizikailag bírja nehéz elképzelni, hogy ne ő lenne a 13-as poszton a kezdőjátékos. A Blues-ban idén Rene Ranger jó formát mutat, ami a sérülések miatt behívót ért számára. Valamint Francis Saili révén a fiatal generáció egyik jeles képviselője is esélyt kap a bizonyításra.

Conrad Smith sem lesz már fiatalabb, de centerként még biztosan látjuk egy ideig a válogatottban

 

A sérülések miatt Richard Kahui, Tim-Nanai Williams nem került szóba a válogatottban, pedig utóbbi a Chiefs idei jó szereplésének egyik fő letéteményese. Kíváncsian várom, hogy ha felépül, akkor a Rugby Championships-en kap-e esélyt a bizonyításra. A Crusaders-ben számos jó, center poszton bevethető játékos van: Robbie Fruean, Tom Marshall, Tom Taylor, Ryan Crotty, de egyikük sem kapott bizonyítási lehetőséget. A Highlanders-ben pedig bontogatja szárnyait Jason Emery, aki kis termete ellenére nagyon tehetséges játékos.

Frueant egyszer ki lehetne próbálni a válogatottban, mielőtt még úgy döntene, mint Maitland, hogy más ország mezét kívánja magára húzni – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Israel Dagg szerepe fullback-ként megkérdőjelezhetetlen, igaz ez annak ellenére is, hogy idén a Crusaders-szel elég változékony formában játszanak. Ezen a poszton idén Gareth Anscombe játszott a legjobban a Chiefs-ben, és kíváncsi lettem volna, hogy ha nem sérül meg, akkor kapott volna-e egy esélyt. Egy fiatal játékos így is lehetőséget kapott Charles Piutau személyében, aki a Blues-ban a várakozások felett teljesít, még ha az utóbbi meccseken sorozatban veszítenek is és ezzel odalett a play-off szereplés. Ben Smith üde színfolt az idei Highlanders-ben, aki minden mérkőzésen képes maximumot nyújtani, de ez a válogatottban még nem került bizonyításra, lehet, hogy most jön el az ő ideje, de kérdéses, hogy milyen poszton tud majd játszani.

A Crusaders idén nem igazán vitézkedik, de Dagg még talán mindig a legjobb a fullback poszton

 

Érdekes módon klasszikus szélső csak egy szerepel a keretben, ő pedig a tavaly berobbant, Jonah Lomura emlékeztető Julian Savea. A Hurricanes idén nem olyan jó, de a tavalyi válogatott teljesítmény okán a bizalom még él iránta. Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a másik szélső. Mivel szélsőt a centerek és fullbackek is szoktak az All Blacks-ben játszani, így Ben Smith, Rene Ranger, Charles Piutau lehet a másik szélső poszton bevetett játékos.

Óvakodj a törpétől!

Húsz év után került a bajnoki cím Castres-ba!Érdemes visszatekinteni a Top14 döntőjére, mivel azon kívül, hogy ismét egy fináléhoz méltó meccset lehetett végigizgulni, olyan csapatokkal, amelyek legutoljára egymás után (1992: Toulon, 1993: Castres) nyertek bajnokságot, jó húsz éve. Ráadásul a Toulonhoz képest egy igencsak törpe csapat, a Castres nyerte meg végül Brennus Pajzsát! Mielőtt a döntőről esne szó, nézzük, hogy kik is diadalmaskodtak a bajnoki döntőben – hiszen a másik félről itt már rengetegszer esett szó.

 

Toulon-Castres: 14-19

Nem lehet azt mondani, hogy a Castres egyáltalán ne rendelkezne dicső múlttal: ahogy már említve volt, éppen húsz éve nyertek bajnokságot utoljára (Castres-Grenoble: 14-11), de már az utolsó fináléjuk is átlépte a felnőttkort (1995: Toulouse-Castres: 31-16). A mostani sikerek főként a két edzőnek köszönhetőek, Laurent Labit-nak és Laurent Travers-nek, de az utóbbi években a negyeddöntő jelentette a megálljt a bajnokságban. Ha végignézünk a jelenlegi keretükön, akkor semmi csillogást, hanem csak “jómunkásembereket” találunk. A válogatott játékosaik is már jó ideje nem szerepeltek a nemzeti csapatban (Taumoepau, Wannenburg) vagy csak beugrósok a francia válogatottban (Claassen, Dulin, Forestier). Olyanok is akadnak, akik viszont inkább a top10-en kívüli országokból jöttek (Baikeinuku – Fidzsi, Lazar – Románia, Ortega – Uruguay, Tekori – Szamoa; most ő viszont inkább kivétel). Alapjaiban elmondható, hogy nem a legkimagaslóbb az alapanyag. Ellenben nagyon masszív csapattá forrt össze az évek alatt.

Bastareaud reakciója érthető: hiába volt részéről a sok hűhó a nagy semmiért

 

Az esélytelen nyugalmával készülhetett a döntőre a Castres, azonban a részükről ott volt talán a: “ha már ott vagyunk a döntőben, miért ne nyernénk meg?” érzés. Ez látszott is végig a játékukon: teljesen egyenrangú ellenfelei voltak a Toulonnak, amely mindkétszer megverte őket az alapszakaszban. Nem meglepő módon Wilkinson büntetőjével az esélyesebb Toulon szerezte az első pontokat a döntőben. Jobb túl lenni azonban a kikötővárosiak egyik hibáján az elején: túlságosan is bíztak Wilkinsonban és a csukáiban: nos az angol irányító igencsak pocsék meccset tudott magáénak (akit még a szégyenpadra lehet küldeni az Matt Giteau – kritikus pillanatokban vesztett labdát), így hiába volt Bastareaud vagy Armitage jó játéka, az elnyert büntetők felét és egy dropkísérletet is kihagyott Wilko. Michalak sem volt nagy formában, ellentétben a Castres dél-afrikai kilencesével, Rory Kockott-tal, aki mindent csinált (és jól), amibe belekezdett. Lőtt büntetőt, voltak jó megindulásai – sőt, az egyik ilyenből szerezte a csapat célját az első félidő legvégén. Hogy mire jó egy alacsony kilences, azt nemcsak az ő esetében, hanem Peter Stringer vagy épp Will Genia munkásságánál is érdemes tanulmányozni.

Ezt Genia így csinálja: alacsony termete miatt a legkisebb helyen is el tud férni, és célt szerezni – Kockott is ilyen lehetőséggel élt az első félidő végén

 

Ami viszont meglepő volt a Castres részéről, hogy kicsit piszkálták az ellenfelet, persze a szabályok, vagy a játékvezető jóhiszeműségén belül: erről persze Wilkinson nyaka beszélhetne Tales magas fogása után vagy épp Michalak mondhatná el, hogy a 39. percben mit mondott neki Kockott, ami miatt kapott a dél-afrikai egyet az arcába (aztán ugye vitte azt a célt). A Toulon így kicsit idegessé vált, és többször hibáztak: a Castres számára talán ez is egy plusz jelenthetett, ami miatt az ellenfél fölé tudtak kerekedni végül. A  végén Wilkinson egy pontra felhozta a Toulont, ám ekkor kapott az ázsiója egy képzeletbeli gyomrost: Tales ugyanis kétszer egymás után, pár perces eltéréssel, szinte ugyanolyan szituációban lőtt be két dropgólt! Ezekkel végleg eldőlt a meccs, az pedig, hogy Steffon passzából Delon Armitage célt vitt a 80. percben, csak azt akadályozta meg, hogy ne ünnepeljenek mindjárt a pályára rohanó Castres cserék és a szakmai stáb.

Wilkinson pocsékul játszott – közben pedig Farrell vezetésével Hong-Kongban győztek az oroszlánok: egyelőre lehet jobb is, hogy Wilko nincs a keretben – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Összességében teljesen megérdemelte a nyugat-languedoc-i csapat a győzelmet. A Toulon pedig idén a Heineken-kupával vigasztalódhat: végre nyertek valamit, és azt hiszem, bármelyik csapat kiegyezne egy ilyen vigaszdíjjal. A Toulouse pedig dörzsölheti a tenyerét, mert a csereként is igencsak hasznosan játszó Joe Tekorit megszerezte a második sorába a következő idénytől.

Összefoglaló a meccsről

 

Pontszerzők: Armitage 1 cél (80. perc), Wilkinson 3 büntető (7., 47., 67. perc), valamint Kockott 1 cél (40. perc), 1 jutalomrúgás (40. perc), 2 büntető (14., 79. perc), Tales 2 dropgól (72., 74. perc)