Anglia: teljes gőzzel

A vb-ről az angolok gyorsan kiestek, amiből leginkább az éppen csak elinduló Premiership profitált. De amint vége lett a tornának (sőt, az ITM-kupának is), a déli válogatottak egyes játékosai is az angol klubok rendelkezésére álltak. A feltöltött keretű csapatok pedig az európai kupák első fordulójában sem vallottak igazán szégyent. Most, két ilyen kör közé ékelődött be az ötödik angol bajnoki forduló, amely kapcsán érdemes rápillantani a ködös Albionra.

Az európai kupák második köréről

Egy kivételével minden meccsre sor került a Challenge-kupában és BEK-ben: a terrortámadást követő razzia miatta Stade Francais-Munster találkozó lesz később pótolva. Így is azonban sok francia csapat csak most mutatta meg tudását, és bizony volt velük kapcsolatban meglepetés. Mindenképpen ilyen a Toulon sima veresége az egyre combosabb Wasps ellen – legalább a Clermont és a Racing kellemesebb pillanatokat hozott a francia szurkolóknak. De az általában pofozógépként létező Zebre is kitett magáért, az angol bajnokság középmezőnyébe magát beverekedő Worcestert ütötték ki Carlo Cannáék. Az olaszok közül legalább ők örülhettek, ha már a Treviso és a Calvisano is csúnya nagy veréseket kaptak.

Kisebb válogatottak és a barbárok

Még zajlanak az európai kupaküzdelmek, így a közepükbe vágni egy bejegyzéssel nem lenne okos ötlet: erre ott lesz a holnapi nap. A mostani poszt így a Barbarians-Argentína mérkőzésről, valamint a novemberben pályára lépő kisebb válogatottakról fog szólni. A nagyon pihennek, a játékosok már klubjaikban játszanak – a vb-ről lemaradók viszont változatlan módon játszanak meccseket, gyakorlatilag a hagyományos tesztszezon csak miattuk nem marad el. A pedig már említett Killik-kupa meccsen és a teszteken kívül Hong Kongban nemzetközi tornára is sor került: erről is lesz szó röviden a hajtás után.

Egy nem kívánt bejegyzés

Reggel a kávé mellett néztem a Facebookot, amikor belefutottam Jonah Lomu halálhírébe. Elsőre azt hittem, hogy valami rossz vicc, de kiderült, hogy sajnos nem az. Lomu nem csak engem lepett meg: Steve Hansent is lesújtotta az információ, de még Bede Márton is első felindulásában írt tumblr-re. Utóbbi írt nekrológot a 444-re, de más nagyobb magyar hírportálok (HVG, Index, Magyar Hírlap, Origo, VS – természetesen az NSO) is írtak a szomorú eseményről (a vb-vel kapcsolatban sajnos nem voltak már ennyire szószátyárok). Nagyon régen John Ealesszel együtt írtam már róla bejegyzést, mondván, hogy a kilencvenes években tuti megkapták volna az Év Nemzetközi Játékosa címet, de akkoriban ez az elismerés még nem létezett. A tolongáson talán Lomut nem kell tehát (újra sem) bemutatni, de mégis illő, hogy most megemlékezzünk itt róla.

Megcsonkított nyitány

Sajnos a hét végén útjára indult idei BEK és Challenge-kupa első fordulói egy szomorú esemény miatt csonkára sikerültek. A párizsi merényletsorozat miatt ugyanis az összes franciaországi mérkőzést elhalasztották szombaton és vasárnap. Egy mérkőzésre mégis sor került még péntek este francia földön, szerencsére jó messze a fővárostól: a Brive fogadta a Newcastle-t, és örülhettek is a limousin-iak, de csak addig, amíg be nem futottak az első hírek a tömeggyilkosságról. A francia csapatok idegenben pályára léptek, de az események hatása alatt lehettek a játékosok, mivel a Brive-t leszámítva mindenki vereséggel kezdte az első kört. Ez alól kivétel a Montpellier: ők még csütörtökön kezdtek, de a Stoopban a Quins erősebbnek bizonyult tőlük. Ha pedig már a Challenge-kupa A csoportja szóba került a Brive kapcsán: a Connachtnak két ellenfele is volt pénteken: A Jenyiszej ellen kellett játszaniuk Krasznojarszkban, ahol Tél Tábornok is pályára lépett: Rodney Ah You és társai azonban a -27 C°-t is legyűrték Szibériában.

Még egyszer a vb-ről: a játékosok

A világbajnokság után természetesen mindenféle díjakat is adtak át, illetve mindenféle legjobb kezdőket rakosgattak össze a különböző oldalak. Most, hogy már jó egy hete vége a tornának, talán már több best of összeállítás nem is fog napvilágot látni (ennek valahol azért örülök). Most egy “mirelit,” már leírt összeállítást veszek elő, és megpróbálkozok én is a spanyolviasszal: a torna legjobb kezdőjét összeállítani, ahogy én láttam. Megemlítve persze azt is, hogy ki kapta idén az Év Játékosa díjat, amit a vb alatti teljesítményével maximálisan kiérdemelt. Azt pedig senki se felejtse el, hogy ugyan foghíjasan, de most novemberben is van tesztidőszak!

Élet a vb előtt, alatt és után

A világbajnokság igencsak leárnyékolta az uniós rögbi világát, így nem csoda, hogy az angol bajnokság jó ideig el se kezdődött (a nyitófordulóban viszont már a házigazdák játékosai már a klubjaikat erősíthették – mondhatják a rosszmájúak). A franciák és a kelták szokásukhoz híven előbb kezdték, így pár fordulót már a torna előtt lejátszottak. Persze most felháborodtak az északi válogatottak leszereplése miatt, hogy a túljátszatás nem tesz jót a játékosoknak, így lehet ez a mostani rendszer az egyik utolsó “hagyományos” idény lesz. Az viszont biztos, hogy most is túl lesznek játszatva a nagy nevek. Már csak azért is, mert bizony a Toulon vagy a kelta liga több csapata is igencsak gyengén muzsikált a nagy nevek nélkül a vb ideje alatt. Így az alapvetően csak a BEK-ben vagy a rangadókon szereplő sztárok (jó példa erre Jonny Sexton a Leinsterből) most szerepelni fognak a nem túl fontos, pontgyűjtésre ellenben kifejezetten alkalmas meccseken is. Most a Kelta Ligáról lesz szó a bejegyzésben, ahol nagy a felfordulás, de a Top14-ről is szó lesz hamarosan, mert ott is nagy kupleráj van a tabellára ránézve.

A legek vb-je?

A cím nem nagyzás: valóban lehet mondani, hogy az eddigi nyolc világbajnokság közül az angliai volt talán a legprofibb, de legnézettebb torna. Hogy mennyire volt népszerű, követett, arra elég csak az a két példa, hogy az idehaza kissé mostohán bánt sportág miatt jómagam háromszor voltam a királyi tv kamerái előtt, a vb döntőt pedig stúdióbeszélgetés vezette fel a Digi Sporton. De nyilván nagyban is lehet mondani számokat: az Írország-Románia meccsre még a D-csoportban több, mint 89000-en voltak kíváncsiak a helyszínen, a Wembleyben, ami tényleg elképesztő szám, ha hozzávesszük azt, hogy nem az angolok játszottak (a szomszédból persze könnyű átugrani és sok a román vendégmunkás is Albionban) és a foci helyi szentélyéről van szó, akkor még inkább kimagasló a szám – sőt, maradva ennél az ötösnél: az olaszok elleni meccsen is jócskán tele volt az exeteri Sandy Park, ahová román szurkolók is utaztak szép számmal, a helyiek pedig a Swing low, sweet Chariot-ot énekelte.