2013. május havi bejegyzések

Oroszlánok a tengereken túl

Forrás: www.shannonside.ieJúnius elsején Hong Kongban hivatalosan is elkezdődik a British and Irish Lions 2013-as túrája, amely Ausztráliában fog zajlani, de az első meccs helyszíne sem az ötödik kontinens, de még az ellenfél sem onnan származik: a Barbarians ellen játszanak majd a Brit-szigetek legjobbjai. Még egyszer röviden a Lions-ról: a négy, szigeteken honos szövetség játékosaiból összeválogatott csapatról van szó (a Barbarian FC-vel ellentétben meccseiket tesztnek számolják a nemzeti válogatottak ellen), amely négy évente áll össze, hogy délen túrázzon. Tizenkét éves periódusokban látogatják meg Ausztráliát, Dél-Afrikát és Új-Zélandot. Ennél persze bonyolultabb a helyzet, hiszen tesztjeik voltak Argentína és Franciaország ellen, sőt volt, hogy el is maradt egy túra – az első útjuk alkalmával pedig egyáltalán nem játszottak tesztmérkőzéseket. A továbbiakban röviden szó lesz az oroszlánok történetéről 1888-tól napjainkig.

 

Az oroszlánok a nevet sokáig nem is viselték: először 1910-ben, az akkori dél-afrikai túrájukon nevezték őket így, hivatalosan pedig csak 1950-ben vették fel a Lions nevet. Addig a British Isles néven járta a déli féltekét a csapat. Ez ellen már a húszas években is lehetett volna tenni, hiszen közvetlenül 1922 óta nem tartoztak a brit korona alá a szigetek: létrejött közben a domíniumként működő Ír Szabadállam, amely 1937-ban még a Nemzetközösségből is kivált. A név azonban maradt még az 1938-as dél-afrikai túrán, utána pedig volt fontosabb dolga is az angoloknak jó hat éven keresztül, hogy a túracsapat nevén vitatkozzanak.

1888-ban hasonlóban léptek pályára az oroszlánok, mint ez a replika mez – forrás: store.lionsrugby.com

 

A mai színösszeállításban (vörös trikó, fehér sort és kék sportszár, általában zöld sávval) és a címerben helyet kapnak a négy szövetség alapszínei, de ez korábban nem volt mindig így: a Lions ugyanis sötétkék mezben játszott eleinte, a ruházat többi része pedig változott. A vörös mez, akárcsak a mostani név 1950 után állandósult.

 

Kép 1888-ból, Melbourne-ből: a négy kapufa sejteti, hogy itt bizony ausztrál focit játszottak a felek - forrás: Wikimedia CommonsAz első túrára 1888-ban került sor: az angol szövetség csak hallgatólagosan támogatta a két szervező, krikettjátékos Alfred Shaw és Arthur Shrewsbury ötletét, hogy egy évvel az angol krikettválogatott ausztrál túrája után a rögbisek is látogassák meg a távoli gyarmatot. Az angolok által dominált csapat Új-Zélandra is ellátogatott: az ottani válogatottakkal nem játszottak (velük először hivatalosan 1899-ben és 1904-ben játszanak először – sőt a wallabyk ellenük jegyzik az első tesztjüket is). 35 meccset játszottak összesen, ebből 27-et megnyertek. Az első túra további érdekessége, hogy további 19 meccset az ausztrál foci szabályai szerint játszottak le: ebből hatot nyertek meg, és egyszer játszottak döntetlent.

 

Az első Springboks csoportkép, 1891-ben - forrás: www.rugbybanter.com

1891-ben játszotta az első tesztmeccsét a szigetek válogatottja a dél-afrikaiak ellen. Az ottani szövetség 1889-ben alakult, és úgy látták az alapítók, hogy a rögbit legjobban a Brit-szigetek válogatottjával lehetne népszerűsíteni. Míg az első túra pénzügyileg igencsak hadilábon állt, addig Dél-Afrikában a brit imperializmus jelképe, Cecil Rhodes finanszírozta a kiadásokat. Ekkoriban a Boks még csak tanulta a játékot, így a helyi csapatok elleni meccsek és a válogatott elleni három teszt 100%-os északi sikerrel zárult. Öt évvel később is itt túráztak a szigetlakók, de hogy a helyieknek sikerélményük is legyen, az utolsó, negyedik teszten megszerezték az első győzelmüket a Brit-szigetek válogatottja ellen!

 

1899-ben ismét Ausztrálián volt a sor: az angol és az új-dél-walesi szövetség szervezte a túrát. Az említett első ausztrál válogatott meccsre is ekkor került sor, akik a lehető legjobban mutatkoztak be: június 4-én az elsőt azonban a túrázók elvesztették, a másik három teszten viszont javítottak. Ugyan volt szó arról, hogy Új-Zélandra is ellátogat a Brit-szigetek válogatottja, de erre nem került sor, majd csak 1904-ben utaztak oda.

 

A következő évszázad elején már jöttek a gyarmati pofonok: 1903-ban a túrán két döntetlent és egy vereséget tudott magáénak a Brit-szigetek Dél-Afrikában, egy évvel később pedig ugyan Ausztráliát három teszten elintézték, de az új-zélandi vendégjátékon 9-3-ra kikaptak az All Blacks-től! Négy év múlva Ausztrália ellen nem játszottak tesztet, viszont az új-zélandiak ismét jobbak voltak: mindhárom tesztet megnyerték a túrázók ellen! 1910-ben került sor a négy szövetség által elismert túrára Dél-Afrikában, amikor a Lions név is előkerült. Ekkor egyfajta “árnyék” túra is megrendezésre került, nagyjából párhuzamosan a dél-afrikaival Argentínában. Itt egy hivatalosan “kombinált brit” válogatott játszott tizenhat angol, kiegészítve három skót játékossal, ám az argentin válogatott ellenük játszotta első hivatalos tesztmeccsét, amelyet a helyi szövetség azóta is a Lions elleni meccsként fog fel hivatalosan. Kis szépséghibája a dolognak, hogy a vendéglátók elvesztették első tesztjüket. Ide még kétszer tért vissza a Lions: 1927-ben egy négymeccses, hivatalos túrát tudtak le Argentínában, majd 1936-ban amikor még egy tesztre sor került a kék-fehér mezesek ellen.

1997-ben a második teszten is győztek az oroszlánok a Springboks ellen – ezzel megnyerték a túrájukat – eddig utoljára örülhettek ennek

 

Kisebb válogatottak ellen is játszott a Lions, ezek főleg különböző túrák betétmeccseit alkották: és valljuk meg, szükség is volt ezekre a tesztekre, mivel már a huszadik század elején csúnya vereségekbe szaladtak bele a túrázók (persze az idegen körülményekhez való alkalmazkodást nehéz megszokni, ezt is kalkuláljuk bele). 1910-ben Dél-Rhodesia (mai nevén: Zimbabwe) ellen játszottak, az ottani tesztmeccset megnyerték (a dél-afrikai túrát viszont 2-1-re hozta a Springboks). Az első világháború után először 1924-ben túráztak ismét a szigetlakók: ugyanolyan programmal, mint tizennégy évvel korábban: ekkor azonban a dél-afrikaiak ellen egy tesztet sem nyertek meg. Fájdalomdíjként ismét Dél-Rhodesiában zsebelhettek be egy győzelmet.

 

Ha kicsit felpörgetjük az eseményeket, akkor elmondható, hogy a következő évtizedekben a Lions váltakozó sikereket ért el a déli túrákon. A Springboks ellen volt talán egálban a mérleg, míg a Wallabies ellen szinte csak győzelmeket arattak (az ausztrál játékosok inkább elmentek ligarögbizni, hiszen azzal pénzt is tudtak keresni) – 1964-ben az a csúfság is megtörtént, hogy 0-31-re páholták el a hazaiakat az oroszlánok. Új-Zéland viszont csupán egyszer hódolt meg a látogatók előtt: 1971-ben! Az All Blacks ellen négy tesztet játszottak az oroszlánok, és ebből kettőt megnyertek, egyet elvesztettek, valamint egyszer remiztek a vendéglátókkal. Azóta sem sikerült megismételni ezt a teljesítményt!

A London Welsh az 1971-es új-zélandi túrára hét játékost delegált: Mervyn Davies-t, J. P. R. Williams-t, Mike Roberts-et, Geoff Evans-t, Gerald Davies-t, John Dawes-t és John Taylort

 

Az 1980-as dél-afrikai túra után legközelebb csak 1997-ben utazott a Lions az akkori rendszer miatt szankcionált országba (az új-zélandi válogatott is csak “álnéven” játszhatott ott teszteket 1986-ban, így ekkoriban maradt Ausztrália és Új-Zéland, valamint 1986-ban az akkor esedékes dél-afrikai túra helyett a világválogatottal mérkőztek meg Cardiffban a világszövetség alapításának 100. évfordulójára emlékezve. A meccset végül 7-15-re elvesztették. Három évvel később pedig az ausztrál túra után, a déli válogatottak mellett a legnagyobb nevű ellenfelükkel, a francia válogatottal is megmérkőztek, a forradalom 200. évfordulójára emlékezve, és akárcsak a sokáig elnyúló koalíciós háborúkat Nagy-Britannia, a tesztet is megnyerte a Brit-szigetek válogatottja. Egy év múlva pedig egy romániai jótékonysági meccsen játszottak Európa legjobbjai ellen. A legutolsó, betét-teszt meccset 2005-ben, az új-zélandi túra előtt tudták le Argentína ellen az oroszlánok, amely 25-25-ös döntetlennel ért véget.

A jelenleg Hong Kongban tartózkodó Lions-nak egyelőre a hőséggel kell megküzdenie az edzések alatt – a külön nem jelölt képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Végezetül pedig nézzük meg röviden, mi történt az oroszlánokkal a legutóbbi ausztrál túra, vagyis 2001 óta! Nos sok pozitívat az elmúlt évtized nem tartogatott a Lions számára. 1997-ben nyertek utoljára túrát (1-2-re Dél-Afrikában), azóta Új-Zélandon (2005) az All Blacks 3-0-ra hozta ellenük a szériát, míg Ausztráliában (2001) legalább az első, Dél-Afrikában (2009) az utolsó tesztet sikerült megnyerniük a háromból. Korábban már volt szó róla, hogy a 2001-es keretből játékosként már csak O’Driscoll maradt hírmondónak, 2005-ből rajta kívül Paul O’Connell, Gethin Jenkins és Matt Stevens (ő viszont csak kerettag volt Új-Zélandon, nem játszott) van a keretben. A legutóbbi, Dél-Afrikában is megfordult keretben az előbbiek mellett még kilenc játékos van jelen (Stevens viszont 2009-ben egy kiadós eltiltás miatt nem került szóba az oroszlánoknál) – a jelenlegi keretről már esett szó korábban, hogy mire lesz ez most elég, az kérdéses.

A Lions főszponzora által készített reklámfilm a 2009-es…


Mindent egybevetve azonban az ausztrál válogatott ellen van most esélye a Lions-nak. Quade Cooper nincs a válogatottban, Kurtley Beale pedig alkoholproblémái miatt rehabilitáción vesz részt – Robbie Deans június 10. után fog még bővíteni a kereten, így akár Cooper vagy a Brumbies-ben egész jól szereplő Nic White is a válogatottba kerülhet még. Az ausztrál tolongás pedig nem az acélosságáról híres, így ha összeszokik a Lions tolongása, bizony okozhatnak kellemetlen meglepetéseket a wallabyknak.

…és az idei túrára

 

Az ausztrálok ezzel a reklámmal várják az oroszlánokat

 

Ami viszont jó hír, hogy a State of Originnel nem lesz átfedésben sem  a helyszíneket, sem a tesztek időpontjait nézve a Lions túrája: 2001-ben viszont megtörtént az, hogy ugyan az ausztrálok elleni, Brisbane-ben rendezett teszt június 30-án lett lejátszva (ezt 13-29-re nyerte a Lions), míg a SoO sorozat döntőnek bizonyuló meccsére egy nappal később került csak sor, az uniós rögbit száműzték a Brisbane Cricket Groundra, míg a bordó mezes queenslandiek a Suncorp Stadiumban fogadták az új-dél-walesieket (és le is győzték őket). A Lions elleni meccsre azonban még így is 37000 ember volt kíváncsi volt a helyszínen!

Döntők és barbárok

A Leinster végre a bajnokságot is behúzta sok év utánA hétvége eseményeiről pedig jöjjön a második poszt: két bajnoki döntő, és az angol válogatott bemelegítő meccséről lesz szó a Barbarians ellen, amely azonban nem számít tesztmeccsnek – ellenben Stuart Lancaster számára elég jó erőfelmérő volt a játékosokról, akik nyáron Argentína ellen léphetnek majd pályára a túra során.


Leicester Tigers-Northampton Saints: 37-17

Az angol bajnoki döntő sok izgalmat, és látványos játékot hozott, aki tudta nézni, biztosan nem unatkozott közben! A Leicester villámrajtot vett, azonban egyáltalán nem volt biztos az a kiépített tíz pontos előny! Negyed órával a kezdés után Myler már vitt egy célt, de nem tudta a jutalmat utána belőni. A tigrisek edzője, Richard Cockerill előbb mérgelődött (jogosan), majd a 23. percben kényszerűségből lehozta Toby Floodot. Az ellenfél második sorosa, Courtney Lawes egy későn indított, és fölösleges szereléssel leterítette a leicesteri irányítót, akiken szerencsésen még Dan Cole is átesett. Flood nem járt ilyen jól, agyrázkódást szenvedett, és ez számára a meccs végét jelentette. Lawes nem lett kiállítva, a büntetőt viszont Ben Youngs jócskán mellérúgta: a csere irányító, Joe Ford viszont a továbbiakban egész jól helyettesítette Floodot. Érdemes kiemelni a két fogót: Matthew Taitet és Ben Fodent: utóbbi nagyon jól játszott: volt egy érvénytelen, és egy érvényes célja is, de Murphy örökébe lépő Taitre sem lehetett panasz: jól védekezett, és jól támadott – pontot viszont nem szerzett.

Érdemes végignézni az angol bajnoki döntőt – remek mérkőzés volt!

 

A félidő végén egy összeomlott tolongás miatt Ford rúghatott egy büntetőt (lehetett közben látni az ellenfél játékosain, hogy az ítélettel nem igazán értenek egyet), ami kimaradt. Közben letelt az első negyven perc, Myler pedig szerette volna minél gyorsabban kirúgni a labdát az oldalvonalon túlra. Igazából mindenki elindult már lefelé a pályáról, amint kigurult a labda, de a játékvezető tolongást ítélt, mivel Myler félreértette a kirúgási instrukcióját. A tolongás után viszont a korábban harapásért, szembenyúlásért már eltiltott northamptoni csapatkapitánynál elszakadt a cérna – és villant is egy beszólásért a piros lap! Hartley ezzel az első ember lett, akit piros lappal küldtek ki a döntőben. Tizenegy hétre eltiltották: ezzel elúszott a Lions behívója, de Stuart Lancaster is kritikusan nyilatkozott róla a Barbarians elleni meccs után. Helyére a Lions-ba Rory Best került (nem értettem korábban sem, hogy az Ulster játékosa miért maradt ki), aki viszont már az ír keretben volt benne, oda viszont Sean Cronin (ő csak a B válogatottban kapott eredetileg helyet – ki érti ezt) lett beválasztva a hét végén.

Nem Ben Fodenen múlt, hogy a Northampton kikapott a döntőben


Az emberhátrány nem szegte kedvét a Northamptonnak a második félidőben, és nagyon agresszívan beszorították a Leicestert. Foden vitt egy érvényes célt, majd Dickson is öt ponttal hozta közelebb a Northamptont. A különbség azonban maradt a két csapat között, mivel közben Kitchener is eredményes volt. Idővel azonban kijött az emberhátrány, majd Tuilagi és Goneva céljával végleg eldőlt a mérkőzés a Leicester javára, így a zöld mezes csapat 2010 után ismét bajnoki címet ünnepelhetett!

A két búcsúzó, Murphy és Castrogiovanni emelhették fel a bajnoki serleget elsőként

 

Pontszerzők: Morris 1 cél (7..perc), Kitchener 1 cél (47. perc), Tuilagi 1 cél (65. perc), Goneva 1 cél (73. perc), Flood 1 jutalomrúgás (8. perc), 1 büntető (4. perc), Ford 4 büntető (31., 40., 55., 80. perc), valamint Myler 1 cél (14. perc), 1 jutalomrúgás (56. perc), Foden 1 cél (43. perc), Dickson 1 cél (56. perc)

 

Leinster-Ulster: 24-18

A Kelta Liga döntője nem hozott olyan izgalmakat, mint az angol, de a végig nyílt volt a küzdelem a két csapat között. Az Ulster ráadásul szinte otthon is érezhette magát: nagyon sokan mentek el Dublinba, hogy szurkoljanak a csapatuknak (eredetileg ők voltak a pályaválasztók, de a Ravenhillre nem fér be 18000 néző). Pienaar ismét hibátlanul dolgozott, és az Ulsterről el is lehet mondani, hogy aktívabb volt a döntőben, de célt nem tudtak szerezni. Az igazán döntő az a két cél volt, amit az elején Shane Jennings, majd Jamie Heaslip szerzett a második félidőben. Nagy lehetősége a második félidőben volt az Ulsternek is: Diack sárgája miatt amúgy emberhátrányban voltak, de Paddy Jackson nagyszerűen indult meg, és Nacewa tudta csak megállítani.

Best a döntőbelei vereségért cserébe legalább személyes elégtételt kapott: Hartley beszólása miatt behívót a Lions keretébe – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Ez sikerült is a fidzsi játékosnak, de magas fogás miatt ő is mehetett tíz percre az oldalvonal mellé. A végét próbálta jobban megnyomni az Ulster de végül O’Driscoll  – aki számomra eléggé észrevétlen maradt a meccs folyamán – egy nyílt tolongás után kirúgta a labdát az oldalvonalon túlra, ezzel 2008 és három zsinórban elvesztett döntő után ismét bajnok lett a Leinster!

Összefoglaló a döntő eseményeiről

 

Pontszerzők: Jennings 1 cél (3. perc), Heaslip 1 cél (63. perc), Sexton 1 jutalomrúgás (5. perc), 4 büntető (8., 34., 40., 45. perc), valamint Pienaar 6 büntető (24., 36., 47., 51., 56., 69. perc)

 

Anglia-Barbarians: 40-12

A Lions túra miatt megbolygatott, újoncokkal próbálkozó angol válogatott simán vette a Barbarians okozta akadályt, és ezzel megnyitotta a nyári tesztek szériáját. Gyakorlatilag a meccs végéig nullán állt az eredményjelző a fekete-fehér mezeseknél. Az első félidőben csak az irányítóként játszó Freddie Burns szerzett pontot: már az első percben célt szerzett, majd berúgta a jutalmat, és még három büntetőt. Utána viszont a bizonyítani akaró háromnegyed játékosok vitték sorra a célokat: Marland Yarde, Kyle Eastmond, Christian Wade és még a centerként játszó Billy Twelvetrees is célt szerzett. Wade célja egy nagyszerű támadás után született, melynek előzményeként a barbárok az angol célvonal előtt vesztették el a labdát. Eastmond egy jutalmat is lőhetett Twelvetrees célja után: azt ugyan kihagyta, de a korábbi ligarögbi játékosnak nem is igazán ez lesz a feladata a válogatottban. A végén becsületből vitt még két célt az ellenfél: előbb Schalk Brits, majd az angol keretbe még nem beférő (20 éves) Elliot Daly szerezte meg a meccs utolsó célját.

Nem semmi célok születtek a mondhatni edzőmeccsen! Ellenben a videóban Yarde és Wade célja fel lett cserélve a vágás során

 

Pontszerzők: Burns 1 cél (1. perc), 2 jutalomrúgás (1., 44., 62. perc), 3 büntető (4., 11., 24. perc), Yarde 1 cél (43. perc), Eastmond 1 cél (55. perc), Wade 1 cél (61. perc), Twelvetrees 1 cél (66. perc), valamint Brits 1 cél (70. perc), Daly 1 cél (77. perc), Evans 1 jutalomrúgás (78. perc)

Vadlovak, meglepetések

Nagy volt a küzdelem Nantes-ban, de a Castres jutott a döntőbeA hétvége nem volt éppen unalmas a rögbi világában: a Super Rugby még mindig tart, az európai bajnokságok közül kettő befejeződött, míg Franciaországban egy izgalmas, és egy hatalmas meglepetést hozó meccsen alakult ki a döntő párosítása. Ma pedig, egy nappal az angol bajnoki finálé után a nyári tesztszezon nyitányaként az angol válogatott is megmérkőzött a Barbarian FC-vel. Sikerült az átlagosnál több meccset lekövetnem, így egy eléggé hosszú beszámolónak kellene jönnie – ehelyett inkább kettéválasztottam a bejegyzést. Az első körben egy Super Rugby meccsről és a két francia elődöntőről fog szó esni.

 

Blues-Brumbies: 13-20

Az igazság az, hogy régen volt már itt beszámoló Super Rugby meccsről, és mivel szombaton sikerült megnéznem az ausztrál konferencia vezetőjének és a mostanság feltámadóban lévő aucklandieknek a mérkőzését, úgy gondoltam, hogy írok is róla egy keveset. Canberrában már tavaly is látszott, hogy a Brumbies-nál valamit nagyon jól kitaláltak. A pénteki meccsen is egészen ellenállhatatlanok voltak az első félidőben a vendégek: nagyon érett, hogy célt visznek valamikor, végül a nyitójuk, Nic White csúszott be a labdával a célterületre. Az első negyven percet végül 0-14-gyel hozták is. Hibázni azért ők is hibáztak: sem Mogg, sem Leaiifano nem jeleskedett a rúgásoknál, valamint gyakran vesztettek labdát.

Összefoglaló a meccsről – White-nak lassan egy válogatott behívó se ártana már

 

A hazaiaknak viszont mintha semmi se jött volna össze: rosszul passzoltak, előreejtették a labdát, vagy épp nem tudták elkapni. A csapatot irányító Sir John Kirwannek és a szakmai igazgatónak, Sir Graham Henrynek még sok dolga lesz a csapattal: hiába nyomta meg a végét a Blues végül a Brumbies megérdemelten, 2008 óta először nyert Aucklandben. A világbajnokságot nyerő tekintélynek ráadásul a múltkori Crusaders elleni vereség utáni, játékvezetők elleni igen éles kritikája után (konkrétan vaknak nevezte a videóbírót, a teljesítményét a játékvezetőknek a bullshit jelzővel illette) nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie.

Kirwan és Henry: még sok dolguk lesz az aucklandi csapattal

 

Pontszerzők: Ranger 1 cél (53. perc), Noakes 1 jutalomrúgás (54. perc), 1 büntető (44. perc), Kerr 1 büntető (66. perc), valamint White 1 cél (21 .perc), Lealiifano 5 büntető (1., 16., 40., 59., 72. perc)

 

Toulon-Toulouse: 24-9

A kikötővárosi, vörös-fekete csapat továbbra is megállíthatatlan: a bajnokság elődöntőjében a Toulouse-t fektették két vállra: méghozzá nem is akárhogy. Másfél perccel a kezdés előtt egy nyílt tolongásból éppen csak felpillantva rúgta a labdát Michalak a jobbszélen meginduló Rossouw kezei közé, aki máris vezetést szerzett a Toulonnak. Próbálkozott a fekete mezben játszó csapat, McAlister rúgta is a büntetőket, sőt a veterán Jauzion még bevitte karrierjének utolsó célját is, de a játékvezető érvénytelenítette, mert előrepasszból született. 8-6 volt az állás a félidőben, sőt, McAlister harmadik büntetőjével a vezetést is átvette a rekordbajnok, de aztán jött a Toulon. Wilkinson előbb egy rá jellemző dropgólt rúgott, majd félpályáról ismét egy büntetőt. A végső csapást Delon Armitage mérte az ellenfélre: egy nagy szóló után vitte a meccsen a második célt, amivel már biztosan a döntőben érezhette magát a Toulon.

Összefoglaló az első Nantes-ban játszott elődöntőről

 

Pontszerzők: Rossouw 1 cél (2. perc), Armitage 1 cél (72. perc), Wilkinson 1 jutalomrúgás (72. perc), 1 dropgól (64. perc), 3 büntető (10., 54., 70. perc), valamint McAlister 3 büntető (7., 29., 43. perc)

 

Castres-Clermont: 25-9

A múlt héten vereséget szenvedő clermont-i csapathoz képest történtek változások a kezdőben, így nem Brock James kezdett, hanem Mike Delaney, de Thomas Domingo is csak a kispadról nézhette a kezdést. Amely egyáltalán nem volt kellemes a Clermont-nak: az első félidőben az ellenfél kilencese Rory Kockott négy büntetőt lőtt be, Delany pedig csak egyet. A különbség a második félidőben sem csökkent vagy tűnt el. További probléma volt az a Clermont számára, hogy Morgan Parra megsérült, és le kellett cserélni (a válogatott számára sem fog rendelkezésre állni a nyári, új-zélandi túra alatt). A végszót a center Romain Cabannes mondta ki, aki céljával a Castres számára eldöntötte a meccset, így a látottak alapján megérdemelten jutott tovább a döntőbe, az erre a meccsre az esélytelenek nyugalmával készülő Castres.

A szombati, második nantes-i elődöntőben viszont az esélytelennek elkönyvelt Castres örülhetett a végén – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Pontszerzők: Cabannes 1 cél (64. perc), Kockott 1 jutalomrúgás (65. perc), 6 büntető (9., 19., 36., 39., 44., 53. perc), valamint Delany 3 büntető (28., 46., 60. perc)

A döntőkről és elődöntőkről – röviden

2010 óta nem emelhették fel a bajnoki kupát a Leicester játékosaiA hétvégén, egészen pontosan holnap, szombaton véget ér a fináléval az angol bajnokság, és a Kelta Liga. Emellett ma és holnap kerül megrendezésre a Top14 két elődöntője. Utóbbiakat közvetíti a TV5 Monde, így akinek van kábeles kapcsolata, ma este  kilenctől a Toulon-Toulouse és holnap fél öttől a Clermont-Castres meccset mindenképpen ajánlatos lesz néznie! Persze a két döntő is izgalmasnak ígérkezik, amelyek a Leicester és a Northampton, valamint a Leinster és Ulster között lesznek lejátszva.

 

Toulon-Toulouse

Az elmúlt héten kevés új történt az újonc és a rekorder Heineken-kupa győztes csapatokkal. Talán kicsit fáradtak lesznek a csapatok az utazástól, mivel Dél-Franciaország helyett Nyugaton, Nantes-ban kell megmérkőzniük egymással, semleges helyszínen. Tavaly egy felejthető döntőben győzte le a Toulouse a Toulont, ezzel sokadjára elhódítva a bajnoki címet, előtte a Toulon akkor egy vesztes nemzetközi kupadöntőn volt túl: most viszont alig egy hét telt el azóta, hogy a Heineken-kupát megnyerték: morál szempontjából a Toulont biztosan nehéz lesz visszafogni! Ha fáradt is valaki most tőlük, van bőven cserelehetőség, így Guy Novés-nek megint kell valami zseniálisat előhúznia a nem létező kalapjából, hogy döntőbe jusson a Toulouse.

Összefoglaló a tavalyi döntőről – remélhetően most jobb meccset láthatunk a rájátszásban

 

Tipp: Nem fog: a Toulouse vitathatatlanul az egyik legjobb francia csapat, de a mostani siker által felturbózott Toulon bejut a döntőbe.

 

Clermont-Castres

A Heineken-kupa döntő szenvedő alanya ugyan bánkódhat a vereség miatt, de sajnos ehhez Auvergne-ben hozzászoktak: másrészt még a francia bajnoki döntőben mindig elkalapálhatják a Toulont – ha bejutnak a döntőbe. A rossz hír az, hogy ugyan a Clermont bejutott az elmúlt négy kiírásban az elődöntőbe, ott viszont az utolsó két esetben kikapott (a másik elődöntő csapatai babráltak ki velük akkor), ami nem jó előjel. Az ellenfélnél a kulcs a két szakvezető: Laurent Labit és Laurent Travers: négy éve, mióta a kék mezeseknél dolgoznak, mindig bejutnak a rájátszásba, de az elődöntő mindig a végállomást jelentette számukra. Papíron a Clermont fényévekkel jobb az ellenfelénél, de erről már a korábbi bejegyzésekben is szó volt, hogy milyen játékerőt képviselnek.

Remélhetően a Clermont szurkolóinak több öröme lesz a holnapi meccsben, mint a múlt szombatiban – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Tipp: Kesergés az újabb elvesztett döntő felett ide vagy oda, a Clermont bejut a döntőbe.

 

Leicester Tigers-Northampton Saints

Az utóbbi évek legsikeresebb angol csapata ismét a bajnoki döntőbe jutott: a Leicester a tavalyi bajnok Quins legyőzésével váltotta meg jegyét a fináléba. Ahol azonban nem mindig terem neki babér: tavaly az említett londoni csapat, két éve egy másik, a Saracens babrált ki velük – korábban pedig egy harmadik, még 2008-ban: a London Wasps. Az előző évtizedben egyszer még a Premiershipből is kieső Saints még nem játszott döntőt, de még bajnok sem volt (korábban nem rendeztek rájátszást a bajnoki címért). Mondhatni az esélytelenek nyugalmával szállnak szembe a tigrisekkel, és bizony jó lesz tőlük tartani! Az elődöntőben kimondottan magabiztosan söpörték el a Saracens csapatát, így ha odateszik magukat, nagyon kellemetlen meglepetéseket szerezhetnek még a Leicesternek.

Geordan Murphy még így a karrierjének végén kapott egy díjat a játékosok szövetségétől, az interjúban pedig beszél a döntőbeli esélyekről is

 

Tipp: Megnehezítik az ellenfelük dolgát a szentek, de a Leicester lesz újra bajnok három év után.

 

Leinster-Ulster

A Leinster utolsó meccsét is otthon játssza, az RDS Arenában: ez persze semmit sem jelent: a múlt heti Challenge-kupa döntőjében sem igazán jelentett nagy hátszelet (a Leinster mindenhol erős ellenfél, de ezt akkor is írtam), másrészt tavaly is itt játszották a bajnoki döntőt, és kikaptak az Ospreys-től. Amennyire pedig sikeresek nemzetközi porondon, a bajnokságban annyira sikertelenek: ez a negyedik döntőjük zsinórban, és az eddigi háromból egyet sem nyertek meg! Utoljára 2008-ban, a Cardiff ellen győztek.  A hazaiakhoz visszatér Brian O’Driscoll, aki Ian Madigannel fog centert játszani. Healy, Ross és Strauss fognak kezdeni az első sorban, de Cullen is ott lesz mögöttük. A másik oldalon Afoa-Best-Court néz majd szembe az előbb említett trióval, de nyolcasként ott lesz a bajnokság legjobbjának választott Nick Williams, kilencesként – szokásosan – Ruan Pienaar, irányítóként pedig a fiatal Paddy Jackson fog pályára lépni. Az északír csapat számára a győzelem nagyon sokat jelentene, mivel ezzel adóznának az ősszel elhunyt társuk, Nevin Spence emlékének.

Tavaly a Heineken-kupa döntőjét játszották egymás ellen az ír csapatok: most a bajnokságban dönthetik el, hogy ki a jobb

 

Tipp: A szép gesztus sajnos nem fog beteljesedni, a Leinster nehezen, de megnyeri a döntőt.

Rouge et noir

A Heineken-kupa győztesei közé lépett a ToulonStendhal regényében is meghatározott szerepe van a két színnek, a tegnapi Heineken-kupa döntőben főszerepbe került a vörös-fekete mezes csapat: a Toulon ugyanis sokadjára ugyan, de megnyert egy európai kupát! Eddig csak két elbukott Challenge-kupa döntőjük volt (2010, 2012) – ellenfelük az örök második Clermont, amely tizenegy francia bajnoki fináléból csak egyet húzott be eddig, valamint nyert két nemzetközi trófeát, de csak a második számú Challenge-kupát. Lehet vitatkozni azon, hogy melyik csapat volt a jobb, agilisebb a döntőben, magam is úgy láttam, hogy a Toulon nem nyeri meg a kupát, és rosszabbak is lesznek majd – a munkát, amit viszont belefektetett az idei Heineken-kupába, nem lehet elvitatni a milliárdos csapattól. Hogy mi történt a döntőben, arról a hajtás után.

 

A két újonc Heineken-kupa finalista az első félidőben igencsak izzadtságszagúan játszott. Kezdtem is hiányolni a Leinstert: az elmúlt két évben mindig remek döntőt tudhattak le, és még az idei se volt rossz (persze az ellenfelük se a Clermont vagy a Toulon volt). Mit láthattunk? A Clermont igen keményen nyomta ellenfelét, akik azonban borzalmasan keményen védekeztek, és nem lehetett rajtuk fogást találni. Ha kicsit lélegzetvételhez jutottak, akkor előreküldték Bastareaud-t rombolni, és máris felszabadultabbnak érezhették magukat. A másik oldalon Rougerie volt igen aktív, de a center sokat hibázott. Igazán a háromnegyedből nem érdemes senkit se kiemelni: kiválóan játszott mindenki, de eredményesség nélkül. A félidő végén, hogy a 3-3-ról elmozduljanak a csapatok, James rúgott volna dropot, de blokkolta a Toulon, így egy meglehetősen nyögvenyelős első félidő után vonulhattak pihenni a csapatok.

Az első félidő legnagyobb helyzete Brock James-nél maradt ki: nem tudta időben elérni a labdát, itt csak egy Barba-trükk segített volna

 

Ha valaki csak a második félidőt nézte a döntőből, akkor viszont egy nagyon jó meccset láthatott! A Clermont pörgött fel jobban a szünet után, Rougerie-t egyenesen mintha kicserélték volna! Az első játékrészben vagy a labdát ejtette el, vagy Bastareaud találta meg. Nalaga célja előtt viszont ő etette meg az ellenfél centerét, majd James-nek is célpasszt adott! A két cél megnyugtatta a gumigyáriakat: nem játszottak utánuk görcsösen, ellenben óriási dominanciát tudhattak magukénak. A Toulon számára hízelgő volt, hogy csak két célt kaptak – persze volt munkájuk a védelemben bőven. A Clermont a hatvanadik perc körül kicsit visszavett: lehetséges, hogy biztonságosnak tartották az előnyt, és kicsit tartalékolni kezdtek, de nem cseréltek. Az ellenfélnél Bernard Laporte viszont jól döntött, amikor pár játékost lehozott: Tillous-Borde teljesen láthatatlan volt nyitóként, Michalak utána kicsit jobban teljesített, Rossouw kifáradt, van Niekerk állt be a helyére.

A vég kezdete: Delon Armitage célt szerez – a Toulonban csak angolok szereztek pontot a döntőben!

 

Hogy a frissítés jól jött, az a Toulon játékán is meglátszott: hirtelen fölénybe kerültek, majd jött a clermont-iak rémálma: Delon Armitage cél szerzett a 65. pervben, Wilko pedig nem hibázta el a jutalmat sem: 15-16 volt az állás a Toulon javára! A kikötővárosiak ezután viszont ismét beszorultak: betonkeményen védekeztek, és a Clermont sehol sem tudott áttörni: egyre fejetlenebbül játszottak, hibáztak a sok hullámos játékuk során. Parrát és James-t is lehozták, a helyükre beálló Radosavljevic és Skrela azonban nem tudtak sokat tenni a játékhoz. Dropra játszott a Clermont és a Toulonnak sikerült is mindig úgy kiállnia az ellenfélre, hogy Skrela ne tudjon lőni. Egyszer megpróbálta, de akkor Wilkinson blokkolta le a löketet. Végül a hosszabbítás másodperceiben is a Clermont támadt, de a labda kibucskázott Sivivatu kezeiből az oldalvonalon kívülre, és ezzel megnyerte a Heineken-kupát a Toulon!

Toulon: végre megnyertek valamit – a képek a http://www.esnpscrum.comról származnak

 

A Clermont valóban jobban teljesített a meccsen, de Wilkinson rúgásai és 10 percnyi jó játék elég volt a Toulonnak, hogy megfordítsa a meccset. A mérkőzés emberének Bastareaud-t választották: nem mondom, jól játszott a center, de a csapatból volt tőle személyes meglátásom szerint jobb is, legyen akár Wilkinsonról vagy épp a leváló Fernandez Lobbéról szó. A Toulon fejben volt jobb: jókor cseréltek, és jókor zavarták meg az ellenfelet, akik a fejetlenségben talán a pechszériájukra is gondolva hibáztak a végén. Az összevásárolt Toulon igen masszívan, egységesen játszott – ezért meg kell magamat követni. Sok munkájuk volt benne, nem véletlen, hogy a tulajdonos Murad Boudjellal könnyekre fakadt a díjátadás előtt.

A mérkőzés rövid összefoglalója

 

Pontszerzők: Nalaga 1 cél (41. perc), James 1 cél (47. perc), Parra 1 jutalomrúgás (48. perc), 1 büntető (3. perc), valamint Armitage 1 cél (65. perc), Wilkinson 1 jutalomrúgás (65. perc), 3 büntető (13., 45., 60. perc)

Blue is the colour

A Leinster megnyerte a Challenge-kupa fináléját, így még inkább hasonlatos lett a Chelsea-hez. Egymás után a legrangosabb, majd a második számú európai kupát is elhódították, a döntőben a vezéreik hiányoztak (Terry, O’Driscoll), távoznak a szakvezetők a szezon után (Benítez, Schmidt) és még a mezük is kék színű. Sőt egy napig (a Chelsea esetében tíz) a Leinster is elmondhatja magáról, hogy egyszerre mindkét európai kupa címvédője! A Stade Francais pedig 2011 után egy újabb vesztes döntőt könyvelhet el: csak az vigasztalhatja a csapatot, hogy a mostani jóval látványosabbra sikeredett, mint a Quins elleni két éve – hazai közönség előtt ugyanis a Leinster parádésan játszott, és feledtetve az elmúlt évek unalmas döntőit, az idei nemzetközi kupagyőzelmüket is egy nagyszerű meccsel tették emlékezetessé.

 

Leinster – Stade Francais: 34-13

Hazai pálya ide vagy oda a Leinster megmutatta, hogy gyorsan dűlőre akarják vinni a dolgot: Ian Madigan céljával már a második percben vezetést szereztek, és innentől kezdve a kékek hengere nem is pihent a második félidőig. Négy céljukból hármat szereztek, miközben a védekezésük is sziklaszilárd volt. Háromnegyed kiválóan játszott: az eligazoló Sexton ismét megmutatta, hogy nincs tőle jobb ír irányító jelenleg – jövőre pedig már az előző legjobbal, Ronan O’Garával dolgozhat együtt a Racing Metronál: a munsteri irányító ott már az edzői stáb tagja lesz. Madigan megmutatta, hogy centerként is jól játszik, de igazából ő lesz jövőre a tízes mez aspiránsa. A visszavonuló Nacewa pedig sebességével, szereléseivel és passzaival is megmutatta magát. Hogy pedig mennyire összeszokott és pontosan játszó csapat a Leinster, arra Nacewa volt ismét a példa Rob Kearney célja előtt: a meginduló szélsőnek pontosan a kezei közé rúgta a labdát Sexton: semmilyen pótmozgást nem kellett végeznie a fidzsi játékosnak: csak miután szerelték, arra kellett figyelnie, hogy jó legyen az offload Kearney-nek. Jól sikerült, Kearney vitte a harmadik célt.

Porical szerelési kísérlete nem sikerült, Kearney a harmadik célt szerzi már az első félidőben – forrás: http://www.espnscrum.com

 

A Leinster hengerlését mutatja, hogy az első félidőt 21-6-ra hozták. A francia oldalon a csapatkapitány, Sergio Parisse volt a legaktívabb: ott volt mindenhol: szerelt, támadott, nyitott – ahol csak szükség volt rá: ez persze sajnos a csapattársairól is mindent elmond: nem mindegyik feladatot neki kellett volna ellátnia, de a SF játékosai gyakran nem álltak a helyzet magaslatán, dacára annak, hogy labda és területbirtoklásban is jobbak voltak a kékeknél. A labdavesztések, és a lyukas védelem (Cronin céljánál) azonban megbosszulták magukat. A 65. percben végül vittek egy célt becsületből (a Leinster már talán tartalékolt is a következő heti bajnoki döntőre ekkor) – de a hazaiak céllal akarták befejezni a mérkőzést: előbb Rob Kearney vitt egy érvénytelenített célt, majd végül Cian Healy gyűrte át magát a labdával a célvonalon: és tette teljessé a diadalt.

11 perces összefoglaló a döntőről – remélhetően a Heineken-kupa fináléja is hasonlóan látványos lesz!

 

A Leinster idén is megmutatta, hogy nagyon jó csapata van, és lehet szidni az ír aranygeneráció utáni (pl. Sexton, Heaslip, Rob Kearney), vagy a még fiatalabb játékosokat (pl. Madigan, Conway, Dave Kearney, Roux), hogy nem érik el a nagy öregek szintjét, de klubszinten igencsak jól muzsikálnak: McFadden és Madigan centerként a döntőben elfeledtette egy napra, hogy milyen jó is az O’Driscoll-D’Arcy páros, Leo Cullen helyett pedig a fiatal Quinn Roux játszott nagyon hasznosan. Az pedig, hogy a Leinsternek van utánpótlása, hogy fenntartsák a színvonalat, mutatja az is, hogy a British and Irish Cup döntőjében győzött szintén tegnap a B-csapat (amelyben a tapasztalatlan fiatalok edzőnek hétvégente az ír bajnokságban) az angol másodosztályt nagy valószínűség szerint későbbiekben megnyerő Newcastle Falcons ellen.

 

Pontszerzők: Madigan 1 cél (2. perc), Cronin 1 cél (19. perc), Kearney 1 cél (27. perc), Healy 1 cél (78. perc), Sexton 4 jutalomrúgás (3., 20., 29., 78. perc), 2 büntető (53., 62. perc), valamint Sinzelle 1 cél (65. perc), Plisson 1 jutalomrúgás (66. perc), Porical 2 büntető (25., 40. perc)

Két döntő egy helyen – Rocky Road to Dublin

forrás: www.ecrrugby.comÚgy tűnik, hogy az utóbbi évek tendenciája az, hogy egy városban rendezik meg a Challenge- és a Heineken-kupa döntőjét. Idén sincs másképp így Cardiff és London után ezúttal Dublinban, az RDS Arénában, valamint az Aviva Stadiumban játszanak majd a finálé résztvevői. Egyben lehet tippelni arra is, hogy jövőre hol lesznek a döntők: személyes tippem alapján olyan városban, ahol van megfelelő infrastruktúra hozzá (Róma? Párizs?). Ma este a Leinster és a Stade Francais pályára is lép a kisebbik kupa döntőjében, míg holnap a Top14 előrehozott döntőjére kerül majd sor a nagyobbik dublini stadionban. Nézzük, hogy kinek milyen esélye van a győzelemre!

 

Leinster – Stade Francais

Az utóbbi évek legsikeresebb ír (és egyben európai) klubja játszik a peches, gyakran mindenről lecsúszó párizsiak ellen. A Leinster a hazai stadionjában játszik ma este, ennek ellenére hiba lenne arról beszélni, hogy lejteni fog a hazai pálya: Leo Cullen és a többiek bármelyik pályán igencsak kemény ellenfélnek bizonyulnak. A veterán második soros azonban csak csereként van nevezve a mai meccsre. Mellőle fogja a döntőt nézni a kezdő sípszótól Ciann Healy, Richardt Strauss és Shane Jennings is: nagy neveket hagy pihenni az évad végén távozó Joe Schmidt a kispadon – na persze a kezdő sem néz ki rosszul. Igaz a szokásos BOD-GDA center páros most nem lesz a pályán: mindketten kisebb sérüléssel bajlódnak (jó hír viszont az O’Driscoll rajongóknak: egy évvel hosszabbított a veterán center). Az előbbi duó feladatát McFadden és Madigan fogja ellátni: így elöljáróban annyit lehet mondani, hogy valószínűleg nem rosszul. A tolongás a padozók ellenére is elég erős maradt (lehet, hogy a következő hétvégi Kelta Liga döntőre tartalékolnak a hazaiak), nem kell tartani attól, hogy van valahol egy gyenge láncszem.

Tavaly a London Calling, idén a Rocky Road to Dublin: igazán rögös útja a döntőig senkinek sem volt: kivéve talán pont a Leinster: nyilván a HK fináléba várták őket otthon, de így se panaszkodhatnak a szurkolók

 

A SF számára fontos lenne a győzelem, hiszen akkor jövőre a Heineken-kupában indulhatnak. A 2011-es döntő vesztesének ez mindenképpen jó lezárása lenne egy újabb pocsék szezonnak. Ők nem is tartalékolnak: a lehető legerősebb összeállításban vonulnak ki este a dublini gyepre, amit most ki tudnak állítani. Mert hiányzójuk van: Pascal Papé és David Attoub. Porical és Parisse viszont ott lesznak a pályán: játékukra mindenképpen szüksége lesz az idén a bajnokságban csak a tizedik helyen végzett csapatnak.

Összefoglaló a felejthető 2011-es döntőről: a Quins itt kezdte meg a felemelkedést, a SF azóta sem lépett előre…

 

Tipp: Parisse a legjobb a posztján, és hasznos is lesz, de a másik oldalon meg van egy Jamie Heaslip – és még akkor a többiekről nem volt szó. A Leinster, hasonlatosan a Chelsea-hez, egy évvel a legrangosabb nemzetközi kupa után a kisebbiket is elhódítja.

 

Clermont – Toulon

Alapvetően nehéz tippeket mondani a két csapat meccsénél (ha a francia bajnoki döntőt is ők játsszák, akkor csak ismételni tudom majd magamat): igazából csak szuperlatívuszokban lehet róluk beszélni. Egy viszont mindenképpen biztos: a rögbit sokan azért nézik, mert “hazai” játékosok vannak a klubcsapatokban. Na most ezt el lehet felejteni. A sárga mezeseknél nyolc, de a kikötővárosiaknál csak négy francia fért be a kezdőbe! Természetesen ez nem dehonesztáló a gallokra nézve: jól szét vannak szórva a válogatottak a többi kiváló klubcsapatban! Ha a Clermont-t nézzük, a háromnegyedük hibátlan: az újra belelendülő Sitiveni Sivivatu, a kiváló Wesley Fofana, és az idén igen eredményes Napolioni Nalaga mellett Brock James stabil tagja a sárga Grande Armee-nak. Nem szabad elfeledkezni a kilences Morgan Parráról sem, valamint a tolongásukról: kezdő lesz Benjamin Kayser, Thomas Domingo, a második sorban ott lesz a verekedéseiről ismert Jamie Cudmore (aki ha nem paprikázza fel magát, igen jól tud játszani), valamint a veterán Julien Bonnaire is.

A gigászok harca a Top14 24. fordulójában 26-26 lett


A touloni kispad is roskadozik a nagyobbnál nagyobb nevektől: Gethin Jenkins, Davit Kubriasvili, Steffon Armitage, Joe van Niekerk, Maxime Mermoz és Frederic Michalak csak a pálya mellől figyelheti majd a meccset eleinte. Így azt hiszem, hogy a kezdőről már fölösleges is beszélni. A két sztárcsapat idén fej-fej mellett haladt a bajnokságban, és csak a végén került a Clermont a Toulon elé: előbb még játszottak egy döntetlent egymás ellen, ám a Grenoble megviccelte otthon a vörös-feketétek, így lett végül alapszakasz győztes a gumigyári sárga mezes csapat. Megtippelhetetlen, hogy ki fogja nyerni a holnapi döntőt.

Tavaly sem volt valami látványos a Challenge-kupa döntője, de az összeért, teljes szívből küzdő baszkok legyűrték az összevásárolt sztárcsapatot

 

Tipp: Azért én mégis vállalkozok rá. A Toulon nagy hibája a fluktuáció: nem tudnak megfelelően összeérni csapattá, nem tudják elviselni a nyomást – talán most már a nagy költekezések után végre megkezdődik az összeérés folyamata. De még most sem fognak győzni, így a tavalyi Challenge-kupa döntő után az idei Heineken-kupa döntőt is elvesztik egy francia csapat ellen.

Összesűrítve: a hétvége történéseiről

Johnston küzdelme az elemekkelA beharangozott európai rájátszás meccsek lezajlottak: kicsit kopnak az emlékek így pár nap után, úgyhogy csak a mihez és a szinten tartás végett jöjjön egy kis összefoglaló, arról, hogy mit láttunk: akár a televízióban a TV5 Monde jóvoltából (a Magyarországon is fogható francia csatorna a Top14 végjátékát és a rájátszást szinte mindig műsorára tűzi!).

 

Top14


Stade Toulousain – Racing Metro: 33-19

A mérkőzés eleje kiegyenlítettnek tűnt, de a Toulouse megmutatta, hogy semmit sem kopott a játékuk az alapszakaszbeli harmadik helyük ellenére: a vezérként viselkedő McAlister vezetésével gyorsan visszavették a vezetést. Mellette jó volt még látni a reaktivált Servat-t is, valamint a másik nagy veterán Jauziont: egészen jól játszottak, ellenben Dusautoir mintha a pályán se lett volna, a nyolcas Picamoles viszont nagyon elemében volt, célt is vitt. A másik oldalon is a fogót, Matadigot érdemes kiemelni: ő is vitt egy célt kollégájához hasonlóan. A második játékrészben kapott kicsit oda inkább a RM, de ez csak pillanatnyi fellángolás volt a részükről: ezt megelőzően ugyanis jó negyedórára a hazaiak odaszögezték őket a 22-esükön belülre. Voltak labdakezelési hibák a meccsen, de aki a meccsre szánt péntek este egy jó másfél órát egészen jól szórakozhatott. Jauzion végül győzelemmel búcsúzhatott a toulouse-i tábortól: a 34 éves center számára ez volt az utolsó hazai meccs: az idény végén visszavonul.

Sajnos ritka látvány volt, hogyha Thierry Dusautoir csinált valami hasznosat pénteken

 

Pontszerzők: Fickou 1 cél (17. perc), Picamoles 1 cél (52. perc), McAlister 1 jutalomrúgás (53. perc), 7 büntető (3., 28., 41., 49., 58., 68., 75. perc), valamint Matadigo 1 cél (35. perc), Chavancy 1 cél (56. perc), Wisniewski 3 büntető (7., 14., 61. perc)

 

Castres – Montpellier: 25-12

A visszavágás a tavalyiért nem sikerült: ismét a Castres jutott az elődöntőbe a már mondhatni klasszikusnak számító összecsapáson. A két csapat játéka eléggé kiegyenlített volt, de a Montpellier grúz második sorosának, Mamuka Gorgodzénak a kiállítása bizonyult véglegesnek: a Castres tudta a nyomást fokozni, és a nyolcasuk (nahát itt is), Antoine Claasen szerzett célt. Paillalaugue így hiába rúgta a másik oldalon a büntetőket, nem tudtak közelebb kerülni a hazaiakhoz, akik a következő körben a Clermont-nal mérkőznek meg, míg a Toulouse a Toulonnal fog. Nagy tippelést nem rendezek, de az tényleg meglepetés lenne, ha nem a Clermont jutna a döntőbe – a másik ág viszont megjósolhatatlan.

Összefoglaló a mérkőzésről

 

Pontszerzők: Claasen 1 cél (45. perc), Kockott 1 jutalomrúgás (46. perc), 5 büntető (25., 30., 39., 53., 63. perc), Tales 1 dropgól (13. perc), valamint Paillaugue 4 büntető (3., 19., 34., 58. perc)

 

Aviva Premiership

 

Leicester Tigers – Harlequins: 33-16

A tavalyi döntő visszavágója jól sikerült: a Leicester egy újabb döntőt vívhat (talán idén sikerül behúzniuk). Az elődöntőben szinte lesöpörték a második félidőben a londoniakat a pályáról, ami pedig még pozitív: már a jövő évi mezben játszottak Cole és társai, nem az idei borzalomban. Evans büntetőivel még a vendégek vezettek sokáig, de Goneva az első félidő hajrájában már célt szerzett, amit még három másik követett (igaz, azokat már nem a fidzsi játékos vitte). További könnyebbséget jelentett számukra, hogy az igen aktív Danny Care-t sárgával kiállították tíz percre. A végén még becsületből vittek egy célt a vendégek, de utána a szakvezetőjük, Conor O’Shea is csak gratulálni tudott a nagyszerűen játszó tigriseknek.

Érzékeny búcsú: Castrogiovanni utoljára játszott a leicesteri közönség előtt: jövőre már a Toulonnal fogja a francia tolongásokat erősíteni

 

Pontszerzők: Goneva 1 cél (40. perc), Morris 1 cél (61. perc), Croft 1 cél (63. perc), Tait 1 cél (71. perc), Flood 2 jutalomrúgás (40., 62. perc), 3 büntető (3., 34., 58. perc), valamint Chisholm 1 cél (76. perc), Evans 1 jutalomrúgás (77. perc), 3 büntető (5., 12., 31. perc)

 

Saracens – Northampton Saints: 13-27

A meglepetés Angliából! A Saints idén igazán nem mutatott semmit, a szerecsenek ellen pedig idegenben már az első félidő után 0-17-re vezettek! Jól sikerült altatni a mezőnyt egy évadon keresztül. Az előző öt elődöntőjüket elvesztő szentek az első félidőben pakoltak gyorsan két célt, úgy hogy a Saracens nem is tudott igazán felocsúdni. Samu Manoa és Stephen Myler nagyon aktívan játszott a meccsen: csapatuk motorjai voltak. A másik oldalon pedig kit lehet elővenni egy ilyen meccs után: a centerként kezdő Farrellt, akinek megint nem ment a rúgás: csak az ötvenedik percben tudtak így pontot szerezni a hazaiak: akkor már mindegy volt persze. Jamie Elliott sárga lapos kiállítását kihasználták a szerecsenek: ekkor szerezték céljukat is, de utána már pontot sem tudtak szerezni.

Hivatalos összefoglaló a Saracens-Saints meccsről

 

Pontszerzők: Taylor 1 cél (64. perc), Farrell 1 jutalomrúgás (65. perc), 2 büntető (50., 54. perc), valamint Mujati 1 cél (20. perc), Elliott 1 cél (22. perc), van Velze 1 cél (58. perc), Myler 3 jutalomrúgás (21., 23., 59. perc), 2 büntető 26., 72. perc)

 

Kelta Liga


Ulster – Scarlets: 28-17

A rájátszásba először bejutó walesi csapat kicsit szétnézett, majd be is fejezte az itteni ténykedését: az Ulster nem sok esélyt hagyott nekik. Ráadásul Rhys Priestland nem játszott az elődöntőben, mivel ismét megsérült, így Owen Williams vette át az irányítói teendőket. Neki köszönhetően büntetőből meg is szerezték a vezetést, de a hazaiak Pienaar révén hamarosan elhúztak tőlük, sőt biztos előnyt építettek ki, a vörösöknek nem sok esélyt hagyva: kicsit le is ült a mérkőzés, majd a 61. percben a csereként beállt Gareth Davies célt vitt: ezzel újra sikerült felpörgetni a játékot – majd a mérkőzés első és utolsó pontjait is Williams szerezte: a hajrában Timani vitt egy célt, a jutalmat pedig belőtte az irányító, de ez már nem változtatott az Ulster döntőbe jutásának tényén.

A Kelta Liga is készített hivatalos összefoglalót az egyik elődöntőről

 

Pontszerzők: Bowe 1 cél (25. perc), Diack 1 cél (34. perc), Court 1 cél (43. perc), Pienaar 2 jutalomrúgás (26., 44. perc), 3 büntető (7., 40., 63. perc), valamint Davies 1 cél (61. perc), Timani 1 cél (79. perc), Williams 2 jutalomrúgás (61., 79. perc), 1 büntető (5. perc)

 

Leinster-Glasgow: 17-15

A tavalyihoz képest szorosabb lett a végeredmény, de a Leinster sem játszott persze olyan  jól, mint akkor. Az első félidőben Matawalu céljával a skótok vezetéshez jutottak, de Sexton irányításával a hazaiak csak felülkerekedtek a Glasgow-n, és jött is nem sokára a hétvége újabb fogója, aki célt szerzett: Jamie Heaslip az egész mérkőzésen nagyon hasznosan játszott, ezt egy céllal is megfejelte a 27. percben. Aztán a célszerző Matawalu állt ki 10 percre sárga lappal, Sexton belőtte az ezért járó büntetőt: ezzel már a Leinster állt továbbjutásra. Előnyüket meg is tartották, bár Sexton egyáltalán nem rúgott jól: a másik oldalon pedig Hogg a hajrában hagyott ki egy jutalmat: összeszedtek még egy célt a vendégek, és bizony izzasztó lett volna a vége mindkét csapatnak, de a jutalom kimaradt Bennett célja után, így a Leinster még egy döntőt játszhat a Challenge-kupán kívül a hazai közönség előtt májusban. A Glasgow számára pedig az lehet vigasztaló, hogyha jövőre is minden így alakul, akkor a sorminta alapján már döntetlen lesz a 2014-es elődöntő a Leinster ellen, aztán még nyerhetnek is két év múlva.

Heaslip megint bizonyította, hogy miért az egyik legjobb a nyolcas poszton – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Pontszerzők: Heaslip 1 cél (27. perc), Sexton 4 büntető (12., 32., 63., 70. perc), valamint Matawalu 1 cél (15. perc), Bennett 1 cél (75. perc), Hogg 1 jutalomrúgás (16. perc), 1 büntető (25 .perc)

Hol tart a Super Rugby?

Cruden és a Chiefs idén is remek formát mutatnakKicsit most hagyjuk magára az öreg kontinenset a negyeddöntőivel, és nézzünk le a másik féltekére! A Super Rugby ugyanis már féltávnál jár, és lehet azt mondani, hogy vannak meglepetések: egész jól teljesítenek az ausztrál csapatok, a Blues megizmosodott Új-Zélandon, a tavalyi meglepetéscsapat, a Hurricanes viszont csak szenved. A mostani bejegyzés lényegi részét az Új-Zéland szakértő eszkalnak köszönhetjük, aki még a mostani forduló előtt elemezte a bajnokságot. Nagy fordulatok azóta nem történtek, de nézzük röviden a mostani eredményeket: a tavalyi bajnok Chiefs jól kezdett a Force ellen, de a leggyengébb ausztrál csapat végül csupán egy ponttal maradt alul idegenben. A Reds viszont nagyszerű teljesítménnyel múlta felül a Sharks-t, tegnap este pedig a ‘Canes cáfolt rá az előbb említettekre: a Cheetahs-t verték meg idegenben 34-39-re. Közben a Blues is folytatta jó szereplését: otthon verték meg a Rebels-t 36-32-re.

 

 

Tavaly elfogadott volt a vélemény, hogy az ausztrál konferencia a leggyengébb a Super
Rugby-ben. Ez a vélemény megalapozott volt, hiszen csak egy csapatuk a Reds jutott
be a rájátszásba és az is rögtön elbukott a későbbi döntős Shark-szal szemben. (Ha a
konferenciagyőztesek nem kapnának automatikus 1-3 kiemelést a rájátszásban, akkor csak a
6-ik helyet szerezte volna meg a Reds tavaly.)
Tavaly a dél-afrikai csapatok közül három jutott be a rájátszásba, míg az új-zélandiak
kizárásos

Tavaly elfogadott volt a vélemény, hogy az ausztrál konferencia a leggyengébb a Super Rugby-ben. Ez megalapozott volt, hiszen csak egy csapatuk, a Reds jutott be a rájátszásba, és az is rögtön elbukott a későbbi döntős Shark-szal szemben (ha a konferencia győztesek nem kapnának automatikus 1-3 kiemelést a rájátszásban, akkor csak a 6. helyet szerezte volna meg a Reds tavaly). z előző idényben a dél-afrikai csapatok közül három jutott be a rájátszásba, míg az új-zélandiak kizárásos alapon két csapatot adtak a rájátszásba és a végső győztest is a Chiefs személyében.

Összefoglaló a tavalyi döntőről

 

Az idei évet eddig a kiegyensúlyozottság jellemzi. Meglepő módon az ausztrál csapatok tavaly óta sokkal versenyképesebbek lettek. A Brumbies vezeti a tabellát, a Reds a legjobb nem konferencia győztes és a Waratahs-nak is maradtak még esélyei a rájátszásra, még ha ezek az esélyek nem is annyira erősek. A Force és a Rebels is képes megszorítani az esélyesebb csapatokat, még ha a Rebels a Sharks-tól kapott is egy hatalmas verést (67-7) az idény elején.

 

Ausztrália

Jake White-ról már tavaly is azt tartották, hogy csodát tett a Brumbies-zal, de hihetetlen szerencsétlenségükre az utolsó fordulóban kikaptak hazai pályán az akkor nagyon gyenge Blues-tól, amivel lemaradtak a rájátszásról. Az idei évben sokat erősödtek George Smith, David Pocock érkezésével, de Matt Tomoua és Christiano Lealiifano sérülésből való visszatérése is sokat segített nekik. Feltűntek olyan játékosok pl Jesse Mogg, akik nagyon jó szereplésükkel segítik a csapat teljesítményét. Voltak nagyon necces meccseik: döntetlen a Kings ellen, győzelem a Bulls ellen, aminek döntetlennek kellett volna lennie, de a Crusaders elleni vereségig azért a hozható meccseiket behúzták: jelengleg az éllen állnak 41 ponttal.

Christian Lealiifano a Brumbies egyik legjobbja – idén is

 

A Reds csapata érdekes teljesítményt tudhat magáénak. Mind a négy új-zélandi csapatot megverték (minden csapat csak négy másik konferenciabeli csapattal játszik), de az ausztrál konferenciában a Brumbies és Force ellen összesen 2 döntetlent tudtak elérni. Cooper, Genia még mindig a két legjobb játékos a csapatban, és a várakozásaim ellenére egyre jobb formában játszanak a Force elleni legutóbbi döntetlen ellenére. Jövőre egy sztárral kevesebben lesznek, mert Digby Ionae Franciaországba igazol az évad végén, és még nem lehet tudni, hogy Ewen McKenzie a csapat igazgatója marad-e, vagy pedig átveszi az ausztrál válogatott irányítását, ahogy azt sokan várják. A Reds a második 39 ponttal.

Nem Pataki Attila égett le egy nyári, földönkívüliekkel foglalkozó konferencián, csak egy joggal vidám Reds szurkoló látható a képen

 

A Waratahs-tól az új edző (Cheika) érkezésével sokat vártak, hiszen az edző Heineken-kupát is nyert a Leinsterrel. Israel Folau érkezése is serkentőleg hatott a várakozásokra. Ennek ellenére a Waratahs teljesítménye vegyes, mert bár már jobban teljesítenek mint tavaly, de mégis túl sok vereséget szednek össze. Megverték a Blues és a Chiefs csapatát is, és a legutóbbi fordulóban a meglepetés Kings ellen értek el idegenben egy 10-72 arányú győzelmet. A Reds, Brumbies ellen még nem szereztek pontot és a Hurricanes, Bulls csapataitól is kikaptak. Harmadikok 30 ponttal. Furcsa látni azt, hogy a Rebels minden évben elszipkáz valakit a többi csapattól és mégse mennek semmire. Kezdődött James O’Connor-ral a Force-ból, Kurtley Beale-lel folytatódott a Waratahs-ból, tavaly Scott Higginbotham-et igazolták le a Reds-ből és mégis a tabella hátsó felében szerénykednek. Vannak jó meccseik, de az elért két győzelem elég kevéske a 11 meccsen. Ha csak csoda nem történik, akkor a Brumbies és a Reds csapata bejut a rájátszásba és a Waratahs pedig nem.

Gombócból is sok! A Waratahs tizenegy célt vitt a Kings-nek az előző fordulóban

 

Dél-Afrika

A dél-afrikai konferenciában pár hete még négy közel azonos pontszámmal szereplő csapat szerepelt, de kezd a Bulls és a Cheetahs elhúzni. Meglepő módon a Sharks és a Stormers lemaradt. A Kings csapata kellemes meglepetés, mert olyan győzelmeket értek el az ausztrál csapatok ellen, amire senki se várt volna az idény előtt. A Bulls-tól nem vártam olyan jó teljesítményt, mint amit a legutóbbi időben nyújt. Az idényt jól kezdték (3 győzelem), de aztán az új-zélandi, ausztrál meccseken már nem ment annyira nekik, pedig közel jártak a Reds, Brumbies elleni is a győzelemhez, döntetlenhez mégis mindkétszer vereség lett a vége. Hazatérve újra ráléptek a győzelem ösvényére és átvették a konferencia vezetését 37 ponttal.

Morné Steyn és a Bulls idén a legjobb lehet a dél-afrikai csoportban

 

Az idény meglepetéscsapata mindenféleképpen a Cheetahs: másodikak 35 ponttal. Annak ellenére, hogy elvesztették újfent Johan Goosen-t az egész idényre, mégis képesek voltak hét győzelmet szerezni. Az új-zélandi túrán a Chiefs-től hatalmas vereséget szenvedtek, de aztán már nem tudtak kikapni és győzelmekkel a tarsolyukban érkeztek haza Dél-Afrikába. Sokáig nem kaptak bye-t, de ennek gondolom örültek, mert amíg szalad a szekér, addig jó. Furcsa módon a Stormers és a Sharks csapatai tűntek az idény elején a legerősebb csapatoknak a konferenciában, ennek ellenére már több mint egy bónuszos győzelemre vannak a második Cheetahs csapatától is (29-29 pont). Éppen túrán vannak és annak csak az új-zélandi részén vannak túl, ahol a Sharks egy fantasztikus meccsen megajándékozta a Highlanders csapatát az első győzelemmel. Brad Thorn 100. meccsét játszotta és bár kiállították a végén a hegylakók sorozatos szabálytalanságai miatt, de végül a nagy erőfeszítésnek és a sok szabálytalanságnak meglett az eredménye, nyertek.

Thorn jubilált, aztán kétségbeesetten védekezett: sárgát kapott, de a Highlanderds behúzta a meccset

 

A Southern Kings-től szerintem senki sem várt nagy csodát. Ennek ellenére már két győzelmet szereztek és van egy döntetlenük is a Brumbies ellen. A múlt héten azonban a Waratahstól kaptak ki nagyon, előtte pedig a verte el őket alaposan, vagyis úgy tűnik, hogy eddig tartott a jó teljesítményük. A jelenlegi felállás alapján a Bulls és a Cheetahs fog bejutni a rájátszásba, vagyis legalábbis harcban lesznek érte. A Sharks, Stormers csapatoknak már meglepetés eredményekre vannak szükségük a rájátszásba kerüléshez.

 

Új-Zéland

Új-Zélandon a helyzet tavaly óta nem sokat változott az élen. A Chiefs a legerősebb csapat (40 pont), a Crusaders a második legerősebb (34 pont), még ha a Blues jelenleg még megelőzi (36 pont). A Blues a tavalyi rémálomszerű eredményeken nagyon sokat javított és helyette a Highlanders vette át a sereghajtó szerepet. A tavalyi jó szereplésüket idén nem tudják megismételni, és ez elől-hátul meglátszik: az előző szezonban ők szerezték a legtöbb pontot, idén a mezőny végén szerepelnek e kategóriában, ellenben a védekezésük nem valami acélos (lásd hétvégi 48-14-s vereséget a Bulls-tól).

 

A Chiefs csapata elől sokat veszített Sona Tomaulolo francia földre való távozásával, de hátul sokat nyertek Tim-Nanai Williams előretörésével és Gareth Anscombe Blues-tól való elküldésével. A Waratahs és a Reds elleni vereségek váratlanok voltak, de rászolgáltak, mert a teljesítményük nem volt bajnokhoz illő. A védekezésük nem túl acélos, mert bár a Rebels-nek 6 célt vittek a hétvégén, de 5 célt kaptak is. Előtte lévő héten a Sharks ellen 20 perc alatt 3 célt vittek, de aztán a 3 célt kaptak a félidőig hátralévő 20 percben.

Eredményes a Chiefs, de lehetne hova fejlődni: a gyengébb csapatok is megviccelhetik őket, mint tette a múlthéten a Rebels

 

Kellemes meglepetés a Blues csapata, amely tavaly alig szerzett pár győzelmet és története legrosszabb eredményét érte el a 13 hellyel. Sir John Kirwan és Sir Graham Henry irányításával egy ütőképes fiatal csapat kezd kialakulni (Moala, Piateu, Saili, Halai), de az öregebbek is elég jól teljesítenek (Ali Williams, Piri Weepu, Chris Noakes, Luke Braid). Kérdés, hogy az idény végén milyen teljesítményre lesznek képesek a Chiefs és a Crusaders elleni meccseken, amelyek meg fogják határozni a rájátszásba kerülés esélyeit. A Crusaders a Brumbies elleni meglepetés, idegenbeli győzelemmel visszakapta az esélyt, hogy még legyen reális esélye a rájátszásba kerüléshez. Daniel Carter visszatérése is segített a csapatnak, de többet segítene nekik, ha a formájukat sikerülne stabilizálni. A Sharks elleni vereség után Dél-Afrikából visszatérve a Force-tól is képesek voltak kikapni. Azóta a Rebels-t elképesztő szerencsével, míg a Brumbies jó játékkal győzték le.

A Crusaders idei nagy hiányzója Richie McCaw, aki a szerződésében garantált fél éves szünetet nem európai vendégjátékkal, hanem pihenéssel tölti: itt David Letterman show-jának felvételén tűnik fel

 

A Hurricanes egyértelműen nagy csalódás a tavalyi jó teljesítménye után. TJ Perenara, Beauden Barrett, Julian Savea, Conrad Smith, Leuia, Andre Taylor, Tusi Pisi, Tim Bateman háromnegyed nem tűnik annyira rossznak, de a tolongás gyenge, ami egyértelműen kihat a csapat teljesítményére. Öt győzelmük van idén, viszont az előbbiek miatt igen halvány a csapat. Az idény hátralévő részében nem vagyok biztos benne, hogy 1-2 győzelemnél többet tudnak majd szerezni. A Highlanders-től az elmúlt két év jó teljesítménye alapján egyértelműen nem ezt várták. Colin Slade, Hosea Gear, Tamati Elison, Ma’a Nonu, Tony Woodcock, Andrew Hore, Brad Thorn, Ben Smith, Aaron Smith mind All Blacks játékosok. Ez is azt mutatja, hogy nem elég válogatott játékosokkal telitűzdelni a csapatot ahhoz, hogy jól játszanak. A hétvégén képesek voltak hátrányból visszajönni egy-két nagyon szép megmozdulás eredményeképpen, a harmadik céljuk volt különösen szemet gyönyörködtető, de végül a védekezésük kellett a győzelemhez. A Chiefs, Blues, Crusaders lesz harcban a rájátszásért, de kérdés, hogy kinek jön ki a lépés a végén.

Hol van már a tavalyi hó? A Hurricanes idei szezonja igen gyengére sikerült – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Statisztika

A kiegyensúlyozott eredményeket mutatják a statisztikák is.

Győzelem-vereség arány:

Új-Zéland (0 = 24 győzelem, 0 döntetlen, 24 vereség)

Ausztrália (-2 = 23 győzelem, 5 döntetlen, 25 vereség)

Dél-Afrika (+2 = 25 győzelem, 1 döntetlen, 23 vereség)

 

Pontok száma:

Új-Zéland 152 pont (7 bye, 48 meccs)

Ausztrália 150 pont (7 bye, 53 meccs)

Dél-Afrika 145 pont (6 bye, 49 meccs)

 

Bónuszpontok:

Új-Zéland 28 (15 cél, 13 vereség)

Ausztrália 20 (9 cél, 11 vereség)

Dél-Afrika 19 (8 cél, 11 vereség)

 

Pontarány:

Új-Zéland +75 (1211 – 1136)

Ausztrália -43 (1197 – 1240)

Dél-Afrika -32 (1115 – 1147)

 

Célarány:

Új-Zéland +13 (128 vitt, 115 kapott)

Ausztrália -3 (123 vitt, 126 kapott)

Dél-Afrika -10 (102 vitt, 112 kapott)

Az európai bajnokságok elődöntőiről

Ken Pisi robog a cél felé - hiába: a videóbíró érvénytelenítette aztA cím kicsit csalóka, mert a Kelta Ligában és a Premiershipben valóban az elődöntők jönnek, a franciák számára azonban, nehogy már valami olyan legyen, mint a La Manche másik oldalán, egy kicsit bonyolítva a negyeddöntőkre kerül sor (update: közben látom, hogy ezt tavaly is ellőttem az egyik bevezetőben). Mielőtt azonban megnéznénk, hogy kik lépnek majd pályára, nézzük meg azt is, hogy kik értek el Heineken-kupa indulást érő helyeket! Angliában az 5-6. helyen a Gloucester, Exeter páros végzett, Franciaországban pedig a Perpignan és a Stade Francais reménykedhet: ha a SF megnyeri a Challenge-kupát, akkor mindenképp kvalifikálja magát a Heineken-kupába, ha pedig vesztenek, akkor a Perpignan örülhet, mivel a tabellán jobb helyen végzett, és mindenképpen francia csapat nyeri a HK-t, így az egy plusz hely őket illeti (hasonlóan okokból volt az elmúlt két évben a Leinster győzelmei után a Connacht a legrangosabb európai kupában).

 

Aviva Premiership

 

Leicester Tigers – Harlequins

A tavalyi finálé az elődöntőben ismétli meg magát: így lesz miért visszavágnia a tigriseknek, akik a második helyen zárták az alapszakaszt. Összességében elégedettebbek lehetnek a szezonjukkal, mint a londoniak, ahol néha ugyan akadtak a fogaskerekek, de végül a harmadik helyet megcsípték. Utolsó meccsüket megnyerték az alapszakaszban: a Leicester magabiztosan verte a London Irish-t 32-20-ra, míg a Harlequins a dobogós helyre ácsingózó Northampton Saints-et verte meg 22-19-re, egy egész látványos mérkőzésen. Nick Evans viszont nem teljesített valami jól: ezen a mérkőzésen, csak 50%-kal rúgott, a bajnokságban viszont a második legeredményesebb pontszerző, 247 találat áll a neve mellett. A másik oldalon Flood kevesebbel rendelkezik, 163 egységgel. A Leicester csapatkapitányáról érdemes még szólni: Geordan Murphy ugyanis az idény végén szögre akasztja a csukákat, és edzősködni kezd.

A tavalyi döntő rövid összefoglalója: remélhetően a mostani elődöntő is izgalmas lesz

 

Tipp: A Leicester jobban teljesít idén, mint a Quins, ők mehetnek majd a döntőbe

 

Saracens – Northampton Saints

Az alapszakaszt három pontos előnnyel megnyerő szerecsenek az utolsó fordulóban a Bath-t győzték le, eléggé magabiztosan: Ashton, Vunipola és Farrell is vitt célt – utóbbi végre megint jól játszott, igaz, nem irányítóként, hanem centerként. A Saints utolsó meccséről az előbb esett szó. Ha az eredményességet nézzük, akkor a Saracens kicsit jobban jön ki a párosításból: Charlie Hodgson 212 pontot szerzett (ezzel tovább növelte előnyét az összetett ranglista élén, ott már 2204 pontnál jár), de Farrell is összeszedett 127 egységet. A másik oldalon Stephen Myler 168 pontot szerzett. A céloknál viszont már a vendégek állnak jobban: náluk Jamie Elliott vitte a legtöbb célt, kilencet, de hattal ott van még a legjobbak közt Luther Burrell. A Saracens-nél David Strettle vitt nyolcat, a volt Saints játékos, Chris Ashton hatot. Összességében a szerecsenek 41, a szentek 55 célt vittek.

Külön izgalmasnak ígérkezik Ashton játéka a volt csapata ellen

 

Tipp: A számok nem mindig jósolnak jól előre: a Saracens fog a döntőbe jutni.

 

Kelta Liga – Rabo Direct Pro12

 

Ulster – Scarlets

Az Ulster első helyéhez nem kell sokat kommentálni: már a tavalyi Heineken-kupa menetelésük során látszott, hogy hamarosan az északi tartomány csapata lehet az elsőszámú ír egyesület a bajnokságban. Most ez már tény. Utolsó meccsükön 37-13-ra verték meg a Cardiff Blues-t, láthatóan magabiztosan. A szezon második legeredményesebb célszerzője, Andrew Trimble lett tíz egységgel, de a rúgójátékosok között is ott van a legjobban között a csapat motorja, Ruan Pienaar. Ráadásul Nick Williams, az Ulster nyolcasa lett a bajnokság legjobb játékosa. A Scarlets-nek fel kell kötnie a gatyát, ha velük akar szembeszállni! Vörösök kiváló játékosokat tudhatnak magukénak: háromnegyedükben sok a walesi válogatott, de a klub eddig csak egyszer volt bajnok, kilenc éve. A negyedik helyük is neccesen lett meg: kikaptak ugyan a Trevisotól, elég súlyosan 17-41-re otthon, de mivel a rivális, címvédő Ospreys is elbukta az utolsó meccsét, így George North és társai készülhetnek az elődöntőre.

Idén januárban találkoztak a Ravenhillen egymással a csapatok: akkor az Ulster elég meggyőzően nyert

 

Tipp: North és társai pedig ezután a meccs után már a nyári tesztekre készülhetnek, a döntőbe nem jutnak be.

 

Leinster – Glasgow Warriors

A Leinster az utolsó körben pont az Ospreys-t megverve jutott be a rájátszásba: tavaly ugyanis nemcsak a döntőben, hanem még az alapszakaszban a dublini meccsen is megtréfálták őket a végén a halászsasok: most sikerült a bosszú: be se jutott a csapat az elődöntőbe. Idei ellenfelük egyben a tavalyi is: az akkori elődöntőben is a Glasgow-val kerültek össze, és 19-15-re nyertek. Idén a skótok szintén egészen jó idényt mondhatnak magukénak, az utolsó körben nagyon simán, 3-20-verték Galway-ben a Connachtot. Náluk is 10 cél a legtöbb, amit egy játékos vitt, ezt DTH van der Merwe érte el, a másik oldalon viszont kapásból van két kiváló irányító, Jonny Sexton és Ian Madigan személyében. A legtöbb pontot utóbbi szerezte idén a bajnokságban, ráadásul ő volt a legpontosabb rúgó is, közel 87%-kal értékesítette helyzeteit idén.

Március 22-én a Glasgow remekül kezdett Dublinban a Leinster ellen, de Madigan egymaga megfordította a meccset

 

Tipp: A történelem ismétli magát, megint a Leinster megy tovább.

 

Top14

 

Toulouse – Racing Metro

Guy Novés legénysége idén “csak” a harmadik lett az alapszakaszban, így negyeddöntőt kell játszaniuk. Hogy milyen erőkkel rendelkeznek, azt mutatja, hogy a Grenoble-t az utolsó körben 57-7-tel küldték haza. Vincent Clerc és Timoci Matavanou 9-8 céllal a 3. és 4. legjobb célszerzők a bajnokságban, Luke McAlister a 6., Benoit Paillaugue a 10. legeredményesebb rúgó volt idén. A Racing Metro tavalyi teljesítményét másolva megint hatodik lett, igaz, most a pontegyenlőség miatt az egymás elleni eredmények alapján került eléjük a Montpellier. A továbbjutásuk nem forgott veszélyben: a Perpignan nagyon le volt tőlük maradva. Idén egész tűrhető csapatuk volt, de jövőre talán már nagyobbat tudnak durrantani az új igazolásokkal.

Barkley itt még az Edinburgh ellen egy Heineken-kupa meccsen: jó húzás volt az idényre a leigazolása – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Tipp: Nem sokra, azért a Toulouse még mindig a rekordbajnok szupercsapat, a RM készülhet a következő évre

 

Castres – Montpellier

Ha a történelem ciklikusságánál tartunk, de talán lehet mondani, hogy monotonitás van Franciaországban: az elmúlt két évben a két csapat egymás ellen játszotta az egyik negyeddöntőt! Sok újat tehát nem lehet elmondani a szemmel láthatóan stabil teljesítményt nyújtó kék mezes csapatokról. A Castres egy ponttal, de elvesztette utolsó meccsét az alapszakaszban a Racing Metro ellen, míg a Montpellier a Perpignant verte meg egy tíz célt hozó mérkőzésen!

Csakhogy ne egy negyeddöntő legyen itt a két csapattal: az idei bajnokság 20. fordulójában a Castres-ben megrendezett találkozón a hazaiak nyertek 26-20-ra

 

Tipp: A stabil szürkék, talán már kissé unalmas csatáját a két évvel ezelőttihez hasonlóan a Montpellier nyeri meg – még egy tipp: jövőre a Castres a negyeddöntőben revansot vehet, ismét, mint 2012-ben