2013. február havi bejegyzések

Hat Nemzet: skót harmadik hely, francia fakanál – eddig

Eső és sár RómábanA hétvége egyik meglepetése az, hogy az írek ismét kikaptak a skótoktól idegenben: a következő fordulóban vigyázniuk kell a walesieknek, nehogy megégessék magukat a Murrayfielden! A másik pedig az újabb francia vereség: önmagában ez nem nagy was ist das: a Twickenhamben nagyon tökös csapatnak kell lenni, ha valaki le akarja gyűrni az angolokat. A Les Bleus zakója viszont azt mutatja, hogy jelenleg az utolsó helyen a vb ezüstérmes, a 2010-es Hat Nemzetet Grand Slammel nyerő francia válogatott van, 0 győzelemmel, míg a skótok, mintegy helyet cserélve velük két győzelemmel a harmadik helyen állnak.

 

Olaszország-Wales: 9-26

Az olaszok idei Hat Nemzetes teljesítménye egy nagy lufi, amit mindig felfújnak az első meccsre, majd szépen leeresztik később. Orquera leszereplése után (szombaton Burton kezdett, és Orquera be se lett cserélve…) már csak az hiányzott nekik, hogy a csapatkapitány, Parisse-vel is történjen valami. Történt: az egy hetes szünet alatt a Top14-ben szedett össze egy negyven napos eltiltást, mert szájalt a játékvezetővel, így a válogatottban sem léphet pályára az idei tornán. Az sem segített különsképpen az Azurrinak, hogy Wales ellen a helyettes csapatkapitányt, Castrogiovannit is kiszórták sárgával az 58. percben. Az adatokat nézve, Rómában a labdát és a területet is jobban birtokolták a hazaiak, de a vendégek 121 szerelést hajtottak végre a hazai 79-cel szemben! Újra kezd megszilárdulni a walesi védelem.

Davies a kilencedik célját vitte a válogatottban: utoljára Ausztrália ellen volt eredményes még tavaly júniusban

 

Burtonra is érdemes kitérni: két dropot kihagyott, emellett sokat hibázott (Davies a bénázásának köszönhetően vitt célt, Cuthbertet meg nem érte utol utolsó emberként): jó kérdés viszont, hogy akkor most ki is legyen az olaszoknál a tízes. Az is biztos, hogy nyolcas poszton Vosawai nem Parisse. A másik oldalon Priestland hiányában Biggar egyre jobb, Halfpenny pedig fogóként és rúgóként is kezd visszatérni tavalyi formájába. Az olaszok még talán meglepetésszerűen megverhetik az íreket (a zöld mezesek teljesítményén se lehet kiigazodni), míg Wales számára a skótok ellen vigyázni kell, aztán Cardiffban még összecsaphatnak a végén az angolokkal – a talán – végső győzelemért.

Összefoglaló a római meccsről

 

Pontszerzők: Burton 3 büntető (9., 29., 49. perc), valamint Davies 1 cél (44. perc), Cuthbert 1 cél (60. perc), Halfpenny 2 jutalomrúgás (45., 61. perc), 4 büntető (7., 15., 19., 52. perc)

 

Anglia-Franciaország: 23-13

Meghallva talán a francia szurkolók sirámait, Philippe Saint-André Parrát és Trinh-Duc-öt tette a kezdőbe Michalak és Machenaud helyett, de Fofana is centert játszott. Meg is lett az eredménye: a paprikás hangulatú találkozón a franciák igen sokáig dominálták  a játékot, az angolok pedig kissé zavarodottan: “most mit is kéne csinálni” alapon utánozták a franciákat: Farrell megint nem volt formában, igazán agilis angol játékra Flood beállásától került sor, igaz, akkora már a vendégek dominanciáját nagy nehezen felőrölték az angolok. Az első félidőben ez még csak egy szép álom volt, miután Ashton hibájából Fofana majmot csinált a teljes angol háromnegyedből: hatan se tudták megállítani – a Clermont játékosa hihette el, hogy ilyen sok mellényúlás létezhet a Twickenhamben ellenük.

A Kengyelfutó Gyalogkakukk szerepében: Wesley Fofana – Prérifarkas: Chris Ashton

 

Ashton nem igazán volt a szombati napon a helyzet magaslatán, nemcsak Fofana céljánál, hanem a támadásoknál is: mintha egy ütemmel lassabban indult volna mindenre (talán tényleg érik már az az esély Christian Wade-nek a Hat Nemzet után – ja igen: a Wasps szélsője megint vitt egy célt a hétvégi fordulóban…). A többiek viszont jól játszottak: Robshaw megint kapitányhoz méltóan szerepelt a pályán, de Brown vagy Cole nevét is lehet említeni. Na és persze a visszatérő Tuilagi. Kicsit beletéptek a franciák a bal fülébe, de őt ez nem érdekelte, csak azért is vitt nekik egy célt, ami döntőnek bizonyult. A rúgásokkal a franciák hadilábon álltak, ráadásul kezdtek Parra és Trinh-Duc is kezdett fáradni. Le is hozták őket: Michalak azonban megint nem hazudtolt rá idei formájára, Luciano Orquerához hasonló börleszk jeleneteket produkált a második játékrészben…

Még mindig Fofana: tanuljuk meg a kommentároktól a számokat franciául hatig

 

Pontszerzők: Tuilagi 1 cél (54. perc), Farrell 4 büntető (1., 27., 33., 47. perc), Flood 2 büntető (72., 76. perc), valamint Fofana 1 cél (29. perc), Parra 1 jutalomrúgás (31. perc), 1 büntető (4. perc), Michalak 1 büntető (56. perc)

 

Skócia-Írország: 12-8

Az írek fejetlen játékának meglett az eredménye: Sexton sérülése után kezdőbe tenni egy jóformán teljesen tapasztalatlan irányítót, nem hiszem, hogy bölcs döntés. Paddy Jacksont nem akarom ezzel leírni: de az Ulsterben a nagy spíler így is Ruan Pienaar kilencesként: ő csak asszisztálhat hozzá. O’Gara megint beállt, és megint fölöslegesen rugdosta előre a labdákat – kérdés akkor, hogy ki játsszon? A keretben lévő Ian Madigan talán még jó is lenne: Sexton helyett gyakran játszik a Kelta Ligában: az olaszok ellen ki is lehetne próbálni. Most is jöjjön egy kis statisztika megint: az írek 71-77%-ban birtokolták a labdát és a területet: a skótok számára bizony kellett is a sok szerelés: 154-42 az arány: Hamilton és társai megdolgoztak a győzelemért, azt lehet mondani: a második soros ráadásul a bedobásoknál is nagyon hasznosan játszott. Greig Laidlaw egyetlen büntetőt rontott a maradék négy viszont bőven elég volt a győzelemhez.

A skótok vérrel-verítékkel, de rászolgáltak a győzelemre – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Gilroy célja nem volt elég: ezt az írek is tudták, így a végén nagyon nyomtak, de Earls előreejtése már a meccs végét jelentette számukra. A skótok egyre jobban belelendülnek a játékba: Scott Johnson ideilegenes szerződése könnyen végleges lehet: valóban itt lenne már az ideje, hogy valamt mutassanak a kék mezesek. Az írek  számára nem rossz ez a fiatalítás, de vannak azért még fehér foltok: ha a tapasztalatlan fiatalok beérnek, a következő vb idején már egy egész jó csapatuk lehet. Addig viszont még az ilyen bukdácsolások bizony elő fognak fordulni.

Pontszerzők: Laidlaw 4 büntető (52., 59., 63., 73. perc), valamint Gilroy 1 cél (43. perc), Jackson 1 büntető (35. perc)

Reklámok

Emlékezz a névre: Kiwadehetlen

Forrás: www.telegraph.co.ukA szóvicc miatt újfent elnézést, de nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a London Wasps fiatal szélsője, Christian Wade egyre jobban belelendül a játékba. A múlt hétvégi fordulóban vitt egy remek célt a Gloucesternek, de még azt megelőzően is letett egyet a Quins ellen. A két meccsből azonban csak az egyiket húzták be a darazsak, a Harlequins – akárcsak ősszel – minimális különbséggel volt jobb tőlük. Wade mindenesetre kiérdemelte a hónap felfedezettje címet a bajnokságban, nézzük miért!

 

A Wasps számára további öröm lehet, hogy Wade nyolc céllal a második, míg a másik szélső, Tom Varndell az első helyen áll 11 céllal a bajnokságban a legjobb célszerzők közt – nem is csoda, hogy a darazsak idén már a rájátszásért küzdhetnek: az elmúlt évtized egyik legsikeresebb angol csapata ismét felszálló ágban van, jelenleg negyedikek a tabellán. Visszatérve a két szélsőre: egészen termékenyek idén: az 1985-ös születésű Varndell összesen húsz meccsen lépett pályára (bajnokság, Challenge-kupa stb.) és vitt 14 célt, míg az 1991-es születésű Wade 19 alkalommal 11-szer volt eredményes. Ez a bejegyzés ugyan nem Varndellről szól, de mégiscsak érdemes róla említést tenni.

A Quins ellen is jól muzsikált a két szélső a tizennegyedik körben

 

Wade eleinte nehezen tudta megszelídíteni a labdát, de gyorsaságát végül a Gloucester bánta a legjobban

 

De a Leicesterből is csinált már hülyét idén

 

Ezek alapján csak remélni lehet, hogy a fiatal szélső minél előbb bekerül a válogatottba, igaz tavaly nyáron Dél-Afrikában pályára léphetett a túra során, de azt a mérkőzést nem vették figyelembe a válogatottságnál – a Dél-Afrikai Barbároknak csak vitt azért három célt… A Hat Nemzet angol keretében idén Ashton és Strettle a két 100%-osan szélső: előbbi tavaly ébredt fel cél nélküli álmából, így a 14-es mez stabilan az övé. A másik poszton viszont eddig csak az alapvetően fullback Mike Brown kezdett. Hármuk hatékonysága viszont idén a bajnokságban igencsak alacsony: Brown 10 meccsen vitt négy célt (mindegyiket fogóként), Ashton 8/3-as, Strettle 11/2-es statisztikával büszkélkedhet – Wade említett célja 14 meccsen jött össze: csak ő van négyük közül 50% felett a hatékonyság szempontjából.

Wade a 2011-es junior vb-n négyes holtversenyben lett első a vitt céloknál – hat célt rajta kívül csak déli játékosok tudtak elérni

 

De a mezét a nyakrésznél még ő sem tudta eltépni tíz másodperc alatt

 

Ha Warren Gatland nem is válogatja be a Lions nyári keretébe, Argentína ellen már csak ott lenne a helye az angol mezben a fiatal szélsőnek.

Az Érinthetetlenek

Az angol uniós rögbi főszponzora, az O2 telekommunikációs cég egy kampányt indított a szigetországban, hogy az érintős rögbit népszerűsítse. Ha rosszmájú lennék, most azt mondanám, hogy maguk alatt vágják így a fát, mivel az érintős a ligarögbi “butított” változata, így lehet hogy csak azt érik el, hogy ligarögbizni kezdenek egyre többen. A kampányhoz felkérték a Stricly Come Dancing (gy.k.: eredeti Szombat esti láz c. műsor) egyik profi táncosát, az olasz származású Flavia Cacace-t, valamint egy igen ütős reklámfilmet is forgattak az érintős rögbi népszerűsítése érdekében.

 

Na akkor gyorsan erről a tényleg bárki által űzhető rögbiről! A liga és uniós rögbi (egyik) alapszabálya, hogy akit szereltek, annak meg kell válnia a labdától. Az érintős rögbiben nem kell földre vinni az ellenfelet, egyszerűen a fogócskához hasonlóan elég megérinteni. Az illető ekkor a ligarögbiből ismert módon hátrasarkazza a labdát, és megy minden tovább. A pályán két hat-hat fős csapat van:  az győz, aki több célt visz. Bővebb szabálymagyarázat magyarul itt.

 

Vissza Angliához! Hogy bizonyítsák, hogy az érintőst bárki, szinte bárhogy játszhatja, ezért is kérték fel talán, hogy a bevezetőben említett, népszerű show eddigi legeredményesebb táncosát (a dobogó mindhárom fokán állt már aktuális táncpartnerével), a felettébb csinos Flavia Cacace-t, hogy népszerűsítse a sportot. Segítségére Brad Barritt, Alex Goode és Mike Brown voltak. A hideg londoni időben a három válogatott játékos melegítőben, míg a profi táncos egy kinti viselésre télen talán nem ajánlható, ellenben jól kivágott fehér ruhában, és tűsarkúban dobálta a labdát, valamint hagyta, hogy Brad Barritt emelgesse. Utóbbiról kétlem, hogy nehezére esett volna a folyamat, pláne, hogy esetleg nem lelte benne kedvét.

Videó az eseményről – update: Firefoxban a lejátszó rakoncátlankodhat

 

A rossz hír az Flavia Cacace-szel kapcsolatban, hogy foglalt – a képek a http://www.zimbio.comról származnak

 

Flavia eddig igazán nem dolgozott rögbisekkel, még a népszerű táncos showműsorban sem. Kollégája azonban Ola Jordan megkapta az ötödik évadban a skót Kenny Logant, de hogy a kemény emberekből még egy kijusson neki: a szabálytalanságairól ismert focista, Robbie Savage is vele táncolt a kilencedik évadban.

Ola Jordant is felkérhették volna ehhez a kampányhoz igazán… De őszintén szólva, Kenny Logan inkább maradjon meg ott, hogy Ally McCoist oktassa fociból – és a Take Me Out-ot se hallottam még így

 

A végén pedig legyen itt a kampányfilm, ami egész látványosra sikerült: van benne zsonglőrködés, kis parkour, meg sok futás a téli Londonban. Aztán, Flavia Cacace vagy ez a videó fogja inkább az angolokat az érintős felé terelni, azon lehet elmélkedni.

Na, ebben a videóban van minden, mint egy gulyásban, jó étvágyat hozzá!

Holnap kezdődik a Super Rugby

Délen is lassan beindul az élet, így az ottani ősz kezdetekor. Ezen a héten egyelőre csak az ausztrál csapatok lépnek pályára a déli félteke, de talán az egész bolygó legjobb uniós rögbi bajnokságában (a másik kódban is jobban állnak arrafelé). A nyitómeccs a Rebels-Force mérkőzés lesz, holnap közép-európai idő szerint háromnegyed tíztől, majd szombaton a Brumbies-Reds meccsel folytatódik az első forduló. Nézzük a továbbiakban, hogy mire lehet számítani az első két meccsen a hétvégén!

 

 

Dél-Afrikában ezzel a videóval harangozzák be az új évadot

 

Melbourne Rebels – Western Force

A pénteki meccs talán a liga két leggyengébb csapata között fog lezajlani: bár az új franchise, a Kings még őket is alulmúlja. Tavaly az ausztrál nyitómeccsen szintén pályára lépett a Force, igaz, akkor a Brumbies ellenében. A perth-i csapat aztán ki is kapott Canberrában. Ráadásul a tavaly sem igazán acélos keret tovább gyengült: Nathan Sharpe visszavonult, Napolioni Nalaga megint a Clermont mezében bolondítja az ellenfeleket, David Pocock pedig a Brumbies-be igazolt. Az ellenfeleknél kicsit jobb a helyzet: ugyan innen is visszavonultak többen (például Stirling Mortlock), valamint Cipriani sem keseríti-boldogítja már a melbourne-i szurkolókat. A fiatal csapat azonban kezd belenőni a bajnokságba, ami jó hír a tulajdonosoknak is. A nyitómeccsre Beale-t már kezdőként, irányítónak nevezték (keringenek arról a hírek pedig, hogy visszatér a Tahs-hoz), O’Connor pedig fogóként fog a pályára lépni. A csapat idei legnagyobb fogása talán Scott Higginbotham, aki a Reds csapatától érkezett: őt is láthatjuk az első perctől kezdve a pályán.

Tipp: ezt behúzzák a hazaiak

 

Célok a tavalyi szezonból

 

Brumbies – Queensland Reds

A Super Rugby-t valaha is megnyerő két ausztrál csapat fog egymás ellen szombaton játszani: idén azonban kétlem, hogy tovább gyarapítja valamelyik is győzelmeik számát. A hazaiak Anthony Hegarty és Michael Hooper távozása után sem panaszkodhatnak: a csapat nagyrészt egyben maradt. A korábbi győztes tavaly már igencsak meggyőző játékot mutatott néhol, amely méltó lehet a nagy elődök nevére pár év múlva. Az új-zélandi születésű fiatal irányítóra, Christian Lealiifanora mindenképp érdemes lesz figyelni, de a rögbitől már egyszer visszavonult, most újra pályára lépő Clyde Rathbone teljesítményét is érdemes lesz megnézni. Sok érkező a másik oldalon sem volt, viszont annak örülhetnek Brisbane-ben, hogy Cooper hosszabbított a szövetségnél, és a tavalyelőtti bajnoknál maradt. Nos az irányító kiléte biztos egyelőre, azonban az veszteség, hogy Genia még mindig sérüléssel bajlódik, így egy darabig még biztos nem látjuk a kilences poszton.

Tipp: szoros meccs lesz, de a feltörekvő Brumbies megszerzi az első győzelmét idén.

 

Amíg az ausztrálok már a meccsekre készültek, az új-zélandiak maori kenukban versenyeztek egymás ellen

 

Az ausztrálok közül egyelőre csak a Waratahs nem lép pályára, ők a következő héten játszanak kezdenek a Reds ellen. Az biztos, hogy a tavalyi 11. helytől jobbat szeretne a sydney-i csapat: edzőnek megszerezték Michael Cheikát, aki játszott már korábban a kék mezes csapatnál. Edzőként egyelőre a legnagyobb sikere a Leinsterrel volt, amikor a 2007-08-as idényben bajnokságot nyert a dubliniakkal, majd egy év múlva a Heineken-kupát is bezsebelték. A következő állomáshelyén, a Stade Francais-nál nem volt ennyire sikeres, ott egy elvesztett Challenge-kupa döntőt tud felmutatni. Az igazolások terén Folauról már volt szó a blogon, akiket meg lehet még említeni: Michael Hooper a Brumbies-től, valamint a szintén fiatal Sam Lane, aki a Reds-től érkezett. Elsom már nincs a csapat keretében, de a tolongásban még ott van Sekope Kepu, talán az egyik legjobb pillér az ötödik kontinensről. Cheika egész ütőképes csapatot rakhat össze a játékosokból: így csak tovább erősödhet az ausztrál konferencia, de a Tahs ezzel együtt sem fog bajnoki címet elérni, arra akár fogadnék is.

Folau már játszott is új csapatában: a Tasmánia fővárosában, Hobartban megrendezett felkészülési Tahs-Rebels találkozón: célt is szerzett, meg ki is állították

Második forduló: magasságok és mélységek.

Az olaszok remekül megtréfálták a világot múlt heti győzelmükkel: talán ilyen remek álcázást Patyomkin herceg működése óta nem látott a világ – a skót győzelemtől sem kell elolvadni: a Murrayfielden mindig jók odahaza, de aztán a maradék öt stadionban sose megy a skótoknak a játék. A walesiek  nem valami látványosan, de csak megverték a franciákat – akik pedig inkább csak belecsúsznak a gödörbe, ahonnan a sárkányok épp kimászóban vannak. Az angolok pedig szürkének mondható győzelmükkel tettek egy lépést a Hat Nemzet megnyerése (plusz a Grand Slam és a Triple Crown felé).

 

Skócia-Olaszország: 34-10

Annak máris lehet örülni, hogy nem Andy Robinson irányítja a skót válogatottat. Scott Johnson egészen látványos játékra készítette fel a nemzeti csapatot: eddig a célok is ritkák voltak, most pedig négy különböző háromnegyed játékos vitt egyet-egyet! A másik oldalon nem lehet ilyen szép szavakat mondani: a múlt héten felépített szobrát Orquera most saját maga döntötte le. Talán még akkor nem látszott semmi, amikor kicsit rövidre rúgott egy büntetőt, és egy ideig azzal volt mindenki elfoglalva, hogy Laidlaw fejbe dobta a rossz helyen álló játékvezetőt. Aztán jött az olaszok számára, amit nem kívántak: Orquera ügyetlenkedése a látszólag megszelídíthetetlen labdával, majd jöttek a rossz passzok is bőven. A skótok nem játszottak olyan erőn felüli szinten, mint az olaszok múlt héten, de nem is volt rá szükségük: az első félidőben meg is szerezték már az első célt. Előbb Scottot még az utolsó pillanatban sikerült szerelnie Botes-nak, de Tim Visser már pár perccel később, szinte ugyanolyan helyzetben már megállíthatatlannak tűnt (Orquera rossz középkezdését már nem is említem igazán).

Összefoglaló a skót-olasz meccsről

 

A második félidőt céllal nyitották a hazaiak: egy bedobás után Scott is célt szerzett. Nem lehet mondani az olaszokra, hogy nem próbálkoztak: Masinak volt egy nagyon jó megindulása az első félidőben, és bizony az offloadok is szépek voltak, ha sikerült jó ütemben adni őket, Parisse is próbálkozott áttörésekkel, mint múlt héten – csak ugye az irányítás nem volt megfelelő. A skótok ennek köszönhetik következő céljukat. Az olaszok egy nagyon szép akciót vezettek a 47. percben, és már a skót 22-esen belül jártak, amikor Orquera úgy látta jónak, hogy középre passzol. Stuart Hogg szinte csak kinyújtotta a karját a labdáért, és a szélső vitte is egy nagy sprint végén a következő öt pontot. A következő célra jó húsz percet kellett várni: egy szabad labdát pöckölt előre Lamont – szabályosan, majd ő jó hatvan méter sprint után vitt célt. Végül az olaszok Zanni révén beügyeskedtek egy célt, de még így is azt láthatták az eredményjelzőn, hogy 2003 óta nem mértek rájuk a skótok ilyen súlyos vereséget.

Pontszerzők: Visser 1 cél (28. perc), Scott 1 cél (42. perc), Hogg 1 cél (47. perc), Lamont 1 cél (68. perc), Laidlaw 4 jutalomrúgás (30., 44., 48., 69. perc), 2 büntető (15.,  24. perc), valamint Zanni 1 cél (73. perc), Burton 1 jutalomrúgás (74. perc), Orquera 1 büntető (39. perc)

 

Franciaország-Wales: 6-16

Wales legutoljára épp a Franciák ellen nyert, tavaly Cardiffban: most ellenük szakították meg ezt a nem túl szép, vereségekből álló kört. A vendégeknek sikerült a hazai válogatottat megakadályozni, hogy saját kedvük szerint játszanak. Az olaszok ellen a skótok rengeteget szereltek, ezen a találkozón mindkét válogatott kitett magáért: 124/19 a hazaiaknál, 129/13 a másik oldalon: ebből a két számból látszik, hogy a walesi védelem kezd ismét szilárdulni. A tolongással sem volt különösebb gondja a walesieknek, dacára, hogy Sam Warburton nem játszott: helyette viszont kezdő lehetett Justin Tipuric, aki az előbbi leváló miatt szokott csak a kispadról beszállni. Halfpenny és Michalak is hiba nélkül rúgott, azonban utóbbi megint az olaszok elleni, fásult játékát vette elő, ami nem sok jót mutatott elöljáróban.

A párizsi meccs összefoglalója

 

Michalaknak talán többet kellene játszania a Toulonban eredeti posztján, azonban ott Wilko miatt csak a kilences posztot kapja rendre. Ez talán nem is lenne baj, de Morgan Parra szívja így meg a válogatottban, aki a Clermont-ban remek szezont produkál, pedig neki is hasonló problémái vannak Brock James miatt, de akár a Montpellier irányítóját, Trinh-Duc-öt is lehetne említeni, akit a szombati meccsen jó érzékkel szélsőnek sikerült behozni. A meccsen egyetlen cél esett: ezt Dan Biggar – mondhatni ligarögbis módon – oldalra tett labdájából vitte George North 6-6-os állásnál. Halfpenny nem hibázott a jutalomnál, és még egy büntetőt lőhetett ráadásképp, amivel biztossá vált a walesiek párizsi győzelme.

Pontszerzők: Michalak 2 büntető (14., 52. perc), valamint North 1 cél (71. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (73. perc), 3 büntető (17., 42., 74. perc)

 

Írország-Anglia: 6-12

Az utolsó meccsen nemhogy egy, hanem egyenesen 0 cél született, de lehet jönni azzal a megjegyzéssel, hogy a rögbit pontra játsszák (és talán ezért is, ki ne találja senki, hogy legyen bónuszpont rendszer a tornán!). Az angolok elégedettek lehetnek magukkal: tíz éve nyertek utoljára a Hat Nemzeten Dublinban – valamint most zsinórban három meccset húztak be a szomszédos sziget ellen. Az írek számára veszteség volt, hogy Sexton már a 31. percben le lett cserélve sérülés miatt: O’Gara pedig már nem igazán mutat meg régi önmagából sokat. Emellett több hibát is vétettek a hazaiak: előreejtések, de talán még sárga lapot is kaphattak volna egyes esetek miatt: lásd Dan Cole lábát Cian Healy nyomán.

És végül erről a meccsről is van összefoglaló, bár lényegesen kevesebb történt itt, mint a másik kettőn

 

Az angoloktól küldtek ki végül egy főt tíz percre: Haskellt az 53. percben – az írek nem tudtak mit kezdeni az emberelőnnyel. Ők is próbálkoztak, akár az olaszok, de érdemes a szerelési adatokat itt is megnézni: 68/3 a hazaiaknál, és 101/11 a vendégeknél: utóbbiakban különösen élen járt Chris Robshaw. Érdemes Farrellt is kiemelni, egészen stabilan játszott, nem volt hullámvölgy a játékában: Floodot be sem kellett cserélni. Egyszer még érdemes 2003-hoz visszatérni: akkor ugyan az utolsó meccs volt az ír-angol, de csak a győzelemmel biztosították be azt a vendégek, hogy Grand Slammel nyerik meg a tornát – ki tudja mi lesz idén: annyi viszont biztos, hogy jó úton indultak el ugyanebbe az irányba.

Pontszerzők: O’Gara 2 büntető (44., 57. perc), valamint Farrell 4 büntető (2., 28., 63., 65. perc)

Élet a Hat Nemzeten túl

A hat legjobb európai válogatott mellett a kisebbek is pályára lépnek már az év elején: most már a világbajnoki kvótáért megy a harc a Nemzetek Tornáján. A legjobbak már túl is vannak az első fordulón. A csoport hat válogatottja közül öt járt már világbajnokságon, kivéve a belgákat, akik viszont igencsak jönnek előre: a legutóbbi világranglistán már a 21. helyen álltak, ami rögbiben igen előkelő, pláne úgy, hogy négy olyan válogatott előtt vannak, akik már voltak kint a vb-n: Portugália és Uruguay megelőzése mindenképp nagy szó (Zimbabwét és Elefántcsontpartot igazán nem érdemes most figyelni). Egyelőre a csoport rangadójára, az Antim-kupáért is vívott román-grúz meccsre azonban még várni kell. Itt is volt azért izgalom, köszönhető a grúzoknak, akik annyira felpaprikázódtak, hogy verekedés is volt a belgák ellen. Az eseményekről azonban most nem én, hanem Tóth Sándor fog beszámolni.


A Hat Nemzet árnyékában elkezdődött az európai vb-selejtezők sorozata is. A legfontosabb meccseket az európai második lépcsőn már el is kezdődtek. Ezeken a mérkőzéseken –bár kis különbséggel- azok a gárdák nyertek, amelyek részt vettek a 2011-es új-zélandi világbajnokságon is. A kevés pont és kis különbség még öldöklő meccseket hozhat a későbbiekben (Belgiumban ez el is kezdődött).

Románia eddig minden sorozaton jelen volt, bár évek óta nehezen vívja ki a részvétel jogát. Először 1998-ban rezgett a léc, amikor Grúzia majdnem legyőzte őket, de végül mindig sikerrel jártak. Most is jól kezdték a menetelést, mert Lisszabonban legyőzték Portugáliát (ők 2007-ben jutottak ki a vb-re). A román csapatban néhány éve még hemzsegtek a francia első osztályban játszók, most alig akadt ilyen. Mihai Lazar (Castres) képviselte ezt a szintet – egy ilyen emberük a hazaiaknak is volt, Julien Bardy nem is akárhol, a Clermont-ban játszik. Csakhogy a román csapat legtöbb játékosa a Challenge Kupában edződik, ebben a szezonban a Bath, az Agen és a Calvisano volt az ellenfelük a csoportban; két győzelmet is arattak a Bukaresti farkasok, és ez nem csekélység. Bardy meg is tette a magáét, mert célt szerzett, Pedro Leal, az irányító (és jeles hetes játékos) ezt nyolc ponttal toldotta meg, de a román cseresarkazó, Eugen Capatana céljával és az 57-szeres válogatott Florin Vlaicu rúgásaival a vendégek végül is 19-13-ra nyertek.

Összefoglaló a meccsről

Grúzia immár egy évtizede biztos résztvevője a vb-nek és most is nagy meglepetés lenne, ha nem jutnának ki. A hét végén a dinamikusan fejlődő Belgium ellen játszottak idegenben. (Senkit ne tévesszen meg ez a folyamat: Gyolcsos Feri 12 évvel ezelőtt már megjósolta, hogy feljönnek a belgák; nem fénysebességű fejlődés – de rögbiben nem is könnyű a haladás; hogy Feri miből vonta le a következtetést? Mintegy 300 gyereket látott egy brüsszeli klub edzésén…) A belgák meg is állták a helyüket, pedig a grúzok között hemzsegtek a francia Top 14-ben szereplő játékosok (Kubriasvili pl. a listavezető Toulonnál, Gorgodze a Montpellier-ben stb.). Igaz, egy belga már a legmagasabb szintre jutott, Vincent Debaty viszont a francia válogatottat választotta…Testvére most nem szerepelt a válogatottban. A meccs alig kezdődött, egy kis üdítő bunyóra került sor – ebben is a grúzok nyertek. Két piros lap lett a mezőny jutalma. A vendégek tolongása ha nehezen is, de felmorzsolta a hazaiak ellenállását: mind a két célt tolijátékos vitte, az elsőt Gorgodze nyomta be közelről. Belgium pedig bizonyította, hogy nemsokára komolyan kell számolni velük a második lépcsőn, és ha a francia kapcsolataikat jobban ki tudják használni, kijuthatnak a világbajnokságra – ha nem is 2015-ben.

A verekedés eredményeképp Maxime Jadot, és Toulonban szereplő Davit Kubriasvili mehetett három perc játék után zuhanyozni

Az oroszok is nagy nehézségek után gyűrték le a spanyolokat. Az ibériaiak 1999-ben már kint voltak a vb-n, de azóta nem sikerült nekik ez a bravúr. Most, hogy a grúzok lecövekeltek a vb mezőnyében és az oroszok is feljöttek, egyre kisebbnek látszik az esélyük. Viszont a spanyolok is sok pénzt fektetnek a rögbibe, 1-1 csapatuk részt vesz a Challenge-kupában – korábban az El Salvador, most a baszk Bizkaia, a baszkok az olasz Rovigót oda-vissza verték, és a csoportjuk 3. helyén végeztek. Igaz, a Worcester és a Perpignan nagyon elverte őket, de ez várható is volt. Az olaszok nyomán náluk is feltűnt 1-1 Carter, Smith, Hutchinson és Cook… meg egy Gurgenadze, Grúziából. Igaz, az oroszok első sorában is feltűnt két Cnobiladze, akik most Szibériában játszanak… Grúzia csak úgy ontja a tolijátékosokat! Az oroszok az új-zélandi világbajnokságon megállták a helyüket, nem is vártak tőlük túl sokat. Nagy ország, nagy piac, de ez a rögbiben nem elég az üdvösséghez. Igaz, van egy sztárjuk, a Northamptonban már szinte alapembernek számító Artyemjev, sőt a London Welsh második sorosa, Kirill Kuljemin is szerepelt a meccsen, mégis nyögvenyelősen nyertek. A sokszoros bajnok Monyinóban játszó Babajev célja volt az egyetlen a mérkőzésen, ezt nem ellensúlyozta Jaime Nava de Olano 3 büntetője. A spanyolok mindenesetre megtartották az esélyeiket a továbbjutásra. A csoport első és második helyezettje automatikusan kijut a vb-re, a harmadikra még nagy utazások várhatnak a földtekén.

Artemjev még az utolsó Churchill-kupán: itteni, és világbajnoki teljesítményére figyelt fel a Saints – Ashton pótlására kiválóan bevált – forrás: http://www.espnscrum.com

Elkezdődött a Hat Nemzet – nem is akárhogy

Maitland első válogatott céljaMenjünk időrendben: a walesi vereség – mondhatni – borítékolható volt: igazából az íreken múlt, hogy nem lett nagyobb a különbség, és inkább kicsit ráültek az eredményre: mondjuk úgy, gondoltak a cardiffi nézők izgalmára, szórakoztatására. A skótok veresége is papírforma volt: igaz az is, hogy 1983 óta képtelenek már nyerni a Twickenhamben a házigazdák ellen. Aki pedig a mai nap meccsére kíváncsi, az mindenképp nézze meg felvételről az olasz-francia meccset. Lelövöm az elején a poént: Rómában megint a házigazdák szerezték meg a győzelmet, mondhatni, hogy eléggé magabiztosan.

 

Wales-Írország: 22-30

Ahogy már szó esett róla, a walesieknél nincs igazán sok hiányzó, ellenben fejben valahogy nincsenek ott a címvédő játékosai. Hogy baj lesz, az már akkor megmutatkozott, amikor Biggar egyik elrúgott labdáját Rory Best blokkolta, majd meg is tudott vele indulni. Ebből az akcióból lett a második ír cél, melyet Healy ügyeskedett be, de még ezt megelőzően a Hat Nemzeten újonc Simon Zebo mutatta meg labdakezelési technikáját: ha pedig már a munsteri játékos szóba került: az első célt ő jegyezte a meccsen. Hogy a hazaiak a pályán vannak, annak eredménye először a 33. percben volt: Biggar szerzett büntetőből három pontot. A félidő után megint az írek jöttek céllal: egy nyílt tolongást követően O’Driscoll tudott átvetődni a célvonalon a 42. percben. Sexton belőtte a jutalmat, amivel 3-30 volt már az eredmény, majd az írek behúzták a féket.

Best labdaszerzésétől – Healy céljáig: közben Zebo labdaátvétele sarokkal

 

A walesiek ezután jóval bátrabban léptek fel, és ha nincs a kemény ír védelem, talán meg is tudják fordítani a meccset, így csak az vigasztalhatja őket, hogy ők is vittek három célt. A fejetlen játék azonban nem lesz elég az idei Hat Nemzeten tőlük: a tavalyi torna óta egy meccset sem nyert meg a vörös mezes válogatott! Miközben az íreknek egyre jobban muzsikál a megfiatalított keret (kicsit ennek ellentmond, hogy O’Driscoll lett a meccs legjobbja): O’Garát már be sem cserélték a padról Sexton helyére. Ha pedig már tízes: Biggartól kicsit többet vártam volna, nem lepne meg, ha Hook kezdene a második fordulóban helyette.

O’Driscollt mostanság kicsit sokat ekéztem: a szombati teljesítménye azonban engem is meggyőzött: helye van a válogatottban, talán még a Lions keretében is

 

Pontszerzők: Cutberth 1 cél (47. perc), Halfpenny 1 cél (58. perc), 2 jutalomrúgás (49., 76. perc), 1 büntető (33. perc), valamint Zebo 1 cél (10. perc), Healy 1 cél (23. perc), O’Driscoll 1 cél (42. perc), Sexton 3 jutalomrúgás (11., 25., 43. perc), 3 büntető (20., 28., 40. perc)

 

Anglia-Skócia: 38-18

Az érezhető volt, hogy az Új-Zélandot is legyőző angolok idén is átmennek a skótokon, de hogy ilyen könnyen, arra még lehet ők sem gondoltak igazán. A második percben büntetőből szerzett vezetést a hazaiaknak Farrell, és már látszott az elején, hogy itt nem lesz pardon a skótoknak: mégis, az első célt ők szerezték. A debütáns Maitland tette le a sarokba a labdát a 11. percben. Farrell még lőtt két büntetőt, a másik oldalról Laidlaw szerzett három pontot ugyanígy: a 30. percig így 9-8 volt az állás. De már nem sokáig: előbb Ashton küzdötte át magát a skótok védővonalán, majd Farrell belőtte a jutalmat és egy büntetőt is. Laidlaw csak kozmetikázni tudott az álláson a közvetlenül a félidő előtt elrúgott büntetőjével.

Billy Twelvetrees: erős antré a válogatottba

 

Az angol henger igazán csak a második félidőben indult be: a Tuilagit helyettesítő, a válogatottba végre behívott Twelvetrees szerzett újabb célt a 42. percben, majd jó tíz perc múlva Ben Youngs iramodott meg nagy erőkkel: ő ugyan nem szerzett célt, de Farrell pontos passzából, a meccsen igen aktív Parling igen – ez volt a második soros első célja a fehér mezben. A skótok is szereztek még egy célt: Maitland előrerúgott labdáját Hogg tette le a célvonalon túl, a csereként beállt Flood hiába üldözte a skót szélsőt. Egy másik angol csereember viszont több örömet szerzett a Twickenham nézőinek: a meccs vége előtt Danny Care is célt szerzett egy nyílt tolongás után. Az angolok ezzel a győzelemmel ismét elégedettek lehetnek: Ashton 17. célját szerezte a válogatottban, Twelvetrees a debütálásakor célt vitt – jó döntés volt Stuart Lancastertől, hogy őt tette be Tuilagi helyett, de igazán Farrell, Haskell, Launchbury és Parling sem panaszkodhat teljesítményére. Az íreknek jobb lesz odafigyelni a következő körben az angolokra, mert előfordulhat, hogy megizzadnak a dublini találkozón.

Hivatalos összefoglaló a meccsről

 

Pontszerzők: Ashton 1 cél (30. perc), Twelvetrees 1 cél (42. perc), Parling 1 cél (53. perc), Care 1 cél (80. perc), Farrell 3 jutalomrúgás (31., 43., 80. perc), 4 büntető (2., 13., 18., 37. perc), valamint Maitland 1 cél (9. perc), Hogg 1 cél (70. perc), Laidlaw 1 jutalomrúgás (70. perc), 2 büntető (19., 39. perc)

 

Olaszország-Franciaország: 23-18

Revideálnom kell azt a nézetemet, hogy az a válogatott nyeri a Hat Nemzetet idén, amelyik legyőzi a franciákat: nos az olaszokat nem tartom végső esélyesnek, de könnyen lehet, hogy a római bukta lesz majd a döntő tényező, ha a franciák az első helyre hajtanak majd. Az olaszok nagyon akarták ezt a győzelmet, ez már a meccs kezdetén kiderült: Sergio Parisse olyan elementáris erővel ütközött (szinte végig a nyolcvan perc alatt), hogy akár egy betonfalat is szét tudott volna verni. Nos, a hazaiak kapitánya nemcsak hogy jól szerelt, hanem jól futott is: az első célt ő vitte a meccsen, és még később is volt szerepe egyes megindulásoknál. Az olaszok nagy örömébe Picamoles rondított be, aki nagyszerű célt vitt a 11. percben, ám a jutalom kimaradt. Ez megbosszulta magát: Orquera előbb büntetőt, majd dropgólt rúgott – 13-5-re vezettek az olaszok jó negyedóra után.

A franciák ellen egy válogatott sem hagyhat ki: Fall céljánál nagyot hibáztak az olaszok – később viszont már ilyen védelmi hibát nem követtek már el – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

A franciák a kezdeti sokk után összeszedték magukat, és fordítottak az álláson: a házigazdáknak jól jött a félidei szünet, hogy rendezzék soraikat. Ugyan csak Michalak büntetőjéből szereztek pontot a franciák, érezhető volt, hogy nyomják a hazaiakat, akik azonban nem hátráltak meg, tartották magukat. A lenyűgöző azonban ezután jött csak: az olaszok megrázták magukat, és ismét dominálni kezdtek a mérkőzésen: Orquera offloadját Castrogiovanni váltotta célra, majd jó tíz percig a saját térfelükön tartották a vendégeket, de még egy remek támadást is vezettek az olasz háromnegyed játékosok: offloadokkal – ilyet is ritkán lát az olaszoktól az ember, na nem mintha csúnya látvány lenne! Orquerát Burton váltotta, aki már igazán sokat nem tett a meccshez, azon kívül, hogy az ő dropgólja növelte öt pontosra a vendégek hátrányát. A maradék tíz percben az olaszok foggal-körömmel védekeztek, és a szabálytalanságaik miatt a legvégén már az ötösüknél zajlottak az események: de az idő hiányában kissé kapkodó franciákat (francia előreejtést se láttam még túl gyakran) fel tudták tartóztatni a hármas sípszóig. Két éve igencsak rezgett a léc az akkori olasz győzelemnél: most viszont teljesen megérdemelten, kemény és látványos játékkal szerezték meg a győzelmet.

Jelenetek a mérkőzésről, olaszul, dubstepre összevágva

 

Pontszerzők: Parisse 1 cél (4. perc), Castrogiovanni 1 cél (56. perc), Orquera 2 jutalomrúgás (5., 58. perc), 1 dropgól (14. perc), 1 büntető (17. perc), Burton 1 dropgól (68. perc), valamint Picamoles 1 cél (11. perc), Fall 1 cél (33. perc), Michalak 1 jutalomrúgás (33. perc), 2 büntető (27., 49. perc)