2012. február havi bejegyzések

Egy walesi szurkoló érzései

Walesben – nem lehet elégszer kihangsúlyozni – az uniós rögbi a legnépszerűbb csapatsport. Talán nem véletlen, hogy Youtube felhasználók is képesek emiatt egész profilokat rögbi tartalmú videókkal elárasztani. A téma tehát adott, sőt az anyag is hozzá, amely nem más, mint a már teljesen elcsépeltté vált Bukás című film…

 

A ShaneWilliamsHitler nevű felhasználó sok videót töltött fel a walesi rögbivel kapcsolatban: a vasárnapi bejegyzésben szereplő dalocska is az ő munkásságának gyümölcse. Nézzünk szét, hogy miket követett még el!

 

Shane Williams visszavonulása kicsit sokkolhatta, nyilván ezért nyilatkozik róla ilyen ingerülten. Ryan Giggs és Ronaldo rögbis hibridje korszakos zseni volt, azonban sajnos ő sem játszhat örökké. Az utódként kiszemelt George North-ot pedig pusztán származása miatt nem szép dolog kicikizni. Pláne a leicesteri székhelyű Tuilagikat

Ez a videó nem a most bemutatott csatornáról származik, ellenben Shane Williams megmutatja, hogy tud ő is lendületből akkorát bikázni a labdába, mint Ryan Giggs.

 

Sam Warburtont a vb elődöntőjében kiállították: nem volt szép a szerelése, de ezért más csak sárgát kapott. A játékvezető döntése mindenesetre a klasszikus jelenet újraszövegezéséért kiáltott.

 

Itt pedig maga az eset a franciák ellen:

 

Megtudhatjuk azt is, hogy miként vélekednek a walesiek az angolok vb kudarcáról, és hogy milyen szerepet szánnának a bukott kapitánynak, Martin Johnsonnak:

 

Reklámok

Hat Nemzet: harmadik kör

Nagy zsákbamacskát nem árulok, ha azt mondom, hogy Wales a torna legnagyobb esélyese: szombaton begyűjtötték az angolok skalpját is, így a Triple Crown már a vitrinben van. Még kétszer kell pályára lépniük: az olaszok és a franciák ellen. Utóbbiak elleni mérkőzés okozhat még gondot a végső győzelem szempontjából. A hétvégi forduló bővelkedett izgalmakban: az említett angol-walesi meccsen sem volt biztos a győztes kiléte még a 72. percben, de az első félidő végén sok ír szurkoló kerülhetett infarktusközeli állapotban az olaszok elleni meccset látva, ugyanez a francia és skót nézőkre is igaz volt. Persze a világ rendje nem borult fel. Dublinban, Edinburgh-ben és Londonban is a jelenleg esélyesebb válogatott győzött.

 

Írország-Olaszország: 42-10

Botes rúgóteljesítménye még továbbra is hagy kívánni valót maga után – igaz, ez az olasz válogatottra mindig is igaz volt, hogy jó rúgójátékosból hadilábon állnak. Burton jó megoldás lehetne, de most a kispadon kezdett. Igaz, a vendégek az ő büntetőjéből szerezték meg a vezetést a 7. percben, de Sexton hamarosan egyenlített, sőt! Az ő munkálkodásának eredményeképp az olasz ötösön belülre került a labda, és negyed órával a kezdés után az első cél is megszületett Earls révén, aki két védő között tette le a labdát a célterületre. A jutalom is bement, ám a folytatás nem az írek szájíze szerint alakult. A vendégek ugyanis felszívták magukat a második húsz percre: kis szerencsével (inkább pontosabb rúgásokkal) még a vezetést is megszerezhették volna, de Botes büntetője a keresztlécről kipattant, illetve dropkísérlete messze elkerülte a kaput. A 33. percben Barbierit még sikerült megállítani, de a védekezés miatt az írek jobb oldali védelme legyengült – az újra játékba kerülő labdával ezt Parisse használta ki.Az ügyeletes nyerőember: Tommy Bowe

 

A maradék négy percre még összeszedték magukat a zöld mezesek: igaz az olaszok csak nagyon lassan engedtek nekik teret. Tommy Bowe először a bal oldalon próbált célt szerezni, sikertelenül. Majd Kearney kapott labdát a 22-esen belül: jó nagyot passzolt az üresen álló Ferrishez, aki Bowe-hoz küldte a labdát megszerezte a válogatott második célját! A második félidő ír dominanciát hozott: az olaszok tudománya elfogyott. A 61. percben Tommy Bowe újra célt szerzett: Sexton hatalmas passza után a teljesen üresen maradt célterületre vetette magát a labdával. Az olasz védelem teljesen máshol járt: esélyük sem volt megfogni a szélsőt, aki mögött ott volt még Earls is, hogy gondot okozzon az olaszoknak – de a munsteri játékosra már nem volt szükség. O’Driscoll mindesetre bosszankodhat sérülése miatt: Earls jól helyettesítette a mérkőzésen, ráadásul amíg ő nem lép pályára az idei Hat Nemzeten, Ronan O’Gara igen, aki így átvette tőle a legtöbb ír válogatottsággal rendelkező játékos címet 118 pályára lépéssel! ROG nem irányítóként játszott a maradék tíz percben, hanem centerként D’Arcy-t váltva. A maradék időben az olaszok egyre jobban szétestek: a nyílt tolongásaik sem voltak már a legjobbak: Tom Court ennek köszönhetően szerzett célt a 76. percben (2009-ben pont az olaszok ellen debütált a válogatottban). A legvégén pedig Trimble indulhatott meg, és még a rendes játékidő letelte előtt megszerezte az írek ötödik célját.

Ismét a Rugbydumpot hívjuk segítségül a rövid összefoglaló bemutatásához

 

Pontszerzők: Earls 1 cél (15. perc), Bowe 2 cél (38., 60. perc), Court 1 cél (76. perc), Trimble 1 cél (79. perc), Sexton 4 jutalomrúgás (17., 39., 61., 78. perc), 3 büntető (10., 48., 58. perc), valamint Parisse 1 cél (34. perc), Botes 1 jutalomrúgás (35. perc), 1 büntető (7. perc)

 

Anglia-Wales: 12-19

Az angol válogatottnak jót tesz a fiatalítás és az ezzel együttjáró vérfrissítés, én kitartok emellett az álláspont mellett, de az a felfogás, hogy ha másképp nem, majd blokkolt labdából szerzünk célt kezd kicsit ciki lenni (ennek a mestere, Hodgson nem is lett nevezvve a találokzóra), ráadásul a Twickenhamben szerezte meg brit szigeteki riválisok legyőzéséért járó Triple Crown-t Wales, amire eddig még nem volt példa! Jonah Lomu óta pedig azt is tudjuk, hogy a magas izomkolosszus háromnegyed játékosok képesek bedarálni bárkit a pályán: szombaton az ilyen kaliberű játékosoktól célt nem láthattunk, de North és Tuilagi is nagyon közel került ehhez. Előbbi pedig bemutatta, hogy miként kell egy az egyben szerelni egy ügyes irányítót: Farrell remekül indította önmagát harminc perc elteltével, ám North beledöngölte a földbe a mérkőzésen tízesként kezdő angolt. Az angolok Farrell büntetőivel vigasztalódhattak, amelyeket ismét igen pontosan rúgott: az első félidő javarészt Farrell és Halfpenny büntetőpárbajával telt: az angolok álltak jobban a félidő végén: 9-6-ra vezettek.

A modern háromnegyedjátékosok megdicsőülése: megállítani nehéz őket, ellenben ellenállhatatlanul szerelnek – “Giant George” North és Manu Tuilagi

 

A második félidő elején úgy tűnt, hogy nagy bajban lesznek a vendégek. Egy 22-es vonalnál lévő nyílt tolongásból került a labda Priestlandhez, hogy felszabadítson. A löketet azonban Hodgson helyett most Botha blokkolta: cél ugyan nem lett belőle, de nagyon közel kerültek a hazaiak a célterülethez. Priestland látva a kétségbeejtő helyzetet menteni próbált, igaz rossz helyről: lesről történő szerelés miatt a 43. percben tíz percig pihenhetett a pálya mellett. Emberhátrányban is a vendégek voltak aktívabbak: az angolok nehezen jutottak labdához: még a kiegészülés előtt büntetőhöz jutottak, amelyet Halfpenny értékesített. A hazaiak érezhették, hogy nem ez lesz a válogatott legnagyobb győzelme a walesiek fölött, mindenesetre a három pontnyi előnyüket tovább őrizték, a nézősereg pedig egyre jobb hangulatban énekelt a lelátón (ez a sörök növekvő számának is köszönhető volt), aztán beütött a krach.

Itt pedig a mérkőzés pontszerzéseit lehet megtekinteni

 

Halfpenny jutalma után lehetett látni a visszafogottan örülő Tom Jonest a lelátón. Jó walesi révén A Hang is tud bánni a tojáslabdával, sajnos azonban ide nem tudtam beágyazni azt a videót, amelyen 1983-ban a London Welsh csapatánál mutatja meg a jövő játékosaival tudását. Helyette itt a walesi világbajnoki álmokat bemutató dal, amelyet a Green, Green Grass of Home dallamára írtak – ezt ugyan nem ő énekli, de a szórakozás garantált 😀

 

Először Halfpenny egyenlítet büntetőből, majd Courtney Lawes kezéből szedett ki egy labdát Scott Williams, aki remekül indította önmagát – igaz kicsi szerencse is kellett, hogy pont a kezébe pattanjön a labda – és szerzett célt a 76. percben! Halfpenny nem hagyta ki a jutalmat, így nagy bajba kerültek az angolok. A szégyent elkerülendő bedobtak mindent, amit tudtak: és úgy tűnt, hogy ez a ráadás perceiben meghozhatja gyümölcsét. A 81. percben David Strettle zuhant be a labdával a walesi célterület szélére: a videóbíróra maradt a döntés, hogy érvényes-e a találat (khm Milan-Juventus…). A hosszas konzílium után kiderült, hogy Davies miatt Strettle nem tudta letenni a labdát, North pedig kibányászta azt az angol szélső kezéből. Így a walesiek végül teljesen megérdemelten bonthattak pezsgőt a Triple Crown-t érő győzelem után.Első lépés a végső győzelemhez: a Triple Crown ünneplése

 

Pontszerzők: Farrell 4 büntető (23., 29., 38., 45. perc), valamint Williams 1 cél (75. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (76. perc), 4 büntető (25., 34., 53., 71. perc)

 

Skócia-Franciaország: 17-23

Nehéz dönteni, hogy mi volt jobb a skótoknak: amíg volt két kiváló rúgójátékosuk, akik bármikor, bárhonnan képesek voltak dropokat rúgni és ezekkel a találatokkal győzni, ellenben célt azt meccseken keresztül nem szereztek. Vagy esetleg most jobb-e nekik, amikor célokat visznek, egész tűrhetően játszanak, vannak erős tolongás játékosaik, ellenben alulmaradnak a végén. Mindenesetre a Murrayfielden Stuart Hogg ott folytatta jó teljesítményét, ahol Wales ellen abbahagyta: az hetedik percben megszerezte a vezetést Skóciának céljával! Majd Laidlaw jutalmat és büntetőt is értékesített, így huszonöt perc után 10-0-ra vezettek a hazaiak! Az erőviszonyok azonban rendeződni kezdtek a franciák javára: a 28. percben Fofana célt szerzett (jól megy a mostanában debütálóknak a célszerzés), a félidő végéig pedig Parra rúgásaival ki is egyenlítettek a franciák.Hogg repül a célterület fölött

 

Két fontos játékost vesztettek a skótok a mérkőzésen sérülés miatt: előbb Lamontot kellett levinni a pályáról – a helyére beállt de Luca jól helyettesítette – majd Laidlaw kapott akkorát, hogy le kellett támogatni az oldalvonalon túlra: az ő helyére Weir állt be. A hazaiak a veszteségek ellenére is tovább támadtak, és a kicsit hektikus francia védelmet itt-ott sikerült is áttörni a második játékrész első felében: végül Médard vagy Clerc megállította utolsó emberként a skótokat. Ha pedig középen nem ment a támadás, a hazai balszél indult meg, amelyet eleinte nehezen hatástalanítottak a vendégek. Az 55. percben ez abszolút nem ment nekik. A Denton helyére beállt Vernon passzolt Lee Joneshoz, aki megszerezte a skótok második célját is! Ezen a franciák nagyon felpaprikázódtak: az újrakezdés után kapkodtak kissé, de lehetett látni, hogy jóval nagyobb fokozatra kapcsoltak. Ez kicsit megzavarta a skótokat: Malzieu-t is alig tudták megállítani, Médardot pedig sehogy: a fullback a 58. percben szerzett céljával kicsit megnyugodtak a franciák: a hazaiak támadásait egyre jobban megszűrték, akik apró, de megintcsak kulcsfontosságú hibákat kezdtek véteni (előreejtések, rossz bedobások) a franciák térfelén. A franciák pedig a skótok korábbi fegyverét vetették be vezetésük tudtában: lehetséges, hogy még tudtak volna célt vinni, ám hogy kicsit lehűtsék az ellenfelet Beauxis rúgott egy dropot, így mindjárt hat pontos lett a különbség. még egyszer lőhetett volna a Stade Francais irányítója, ám ekkor már kiálltak rá: a különbség azonban maradt, így a skótok bátor játéka pontot ismét nem hozott, viszont a közönség legalább újra egy izgalmas meccset láthatott, ami nagy szó a hazaiak korábbi összecsapásait nézve.Médard a cél után: látszik rajta, hogy mennyire kellett a célja

 

Pontszerzők: Hogg 1 cél (7. perc), Jones 1 cél (55. perc), Laidlaw 1 jutalomrúgás (9. perc), 1 büntető (25. perc), Weir 1 jutalomrúgás (56. perc), valamint Fofana 1 cél (28. perc), Médard 1 cél (58. perc), Parra 2 jutalomrúgás (29., 59. perc), 2 büntető (38., 46. perc), Beauxis 1 dropgól (68. perc)

Hát elkezdődött…

Az egyetemista létnek számos előnye van. Ezek közül az egyik, hogy az óramentes péntekeket másnapos fetrengéssel valamint egyéb hasznos dolgokkal lehet tölteni. Mivel az első opció most nem játszott közre, így sikerült a Super Rugby mai nyitó mérkőzései közül az ausztráliai kezdést végigkövetni. Sokan most csaphatnak az asztalra, hogy ilyen nagyképű bevezetéssel kezdem, de ennek az üres pénteknek az is az előnye, hogy a dolgozó látogatók számára pénteki munkanap utolsó óráiban már lehet friss rögbis bejegyzést olvasni, amíg a munkaidő le nem telik.

 

A három SANZAR tagállamban 2-2 meccset játszanak határokon belül a csapatok, ma a Blues-Crusaders mérkőzéssel kezdődött a szezon az egész bajnokságban: a vendégek nagy csatában győztek Aucklandben. Az ausztrálok első mérkőzéséről majd lentebb lesz szó, míg Dél-Afrikában majd este (szerencsére az európai nézőknek is kedvező időzónában) csap össze a Bulls és a Sharks csapata. Holnap a Chiefs-Highlanders, Waratahs-Reds, Lions-Cheetahs és a Stormers-Hurricanes meccsre kerül sor. A Melbourne Rebels játékosai az első kört a fotelból nézhetik végig. A Tahs-Reds mérkőzés két szempontból érdekes: a ligarögbi ebben a két államban különösen népszerű: mutatja ezt a State of Origin sorozat is: mivel azonban még az NRL nem kezdődött el, így a két állam lakosai kénytelenek uniós meccsen buzdítani a tartományaikból származó csapatokat. Sydney-ben ráadásul egy betétmérkőzést is láthat majd az ANZ Stadiumba látogató közönség, ahol két, elővárosi uniós csapat (van arrafelé olyan is) csap majd össze: a Balmain és a Petersham. So what? Lehet feltenni a kérdést: kit érdekel a helyieken kívül két kiscsapat meccse? Érdekessé az teheti a rangadót, hogy a Balmain csapatában fog pályára lépni Sebastien Chabal! Ugyan kérdéses, hogy az ikonikus nyolcas végül mennyiszer fog pályára lépni a kiscsapatban, de annyi bizonyos, hogy Ausztráliában képzeli el a jövőjét.Chabal a Balmain edzésén

 

A ligarögbi szinte minden ausztrál tartományban népszerűbb, mint az uniós, ezt szponzortól megtudhattuk, kivéve egy helyen: az ország fővárosában, Canberrában. Ez persze nem volt mindig így, de az itt alapított Brumbies csapata a 2000-es évek elején két bajnokságot nyert, és nem akármilyen játékosok szerepeltek itt! Elég George Smith, Radike Samo, George Gregan, Matt Giteau, Stephen Larkham vagy Stirling Mortlock nevét említeni. A sikerkorszak mára már a múlté: jelenleg egy új, fiatal csapat próbál felnőni a “régiekhez” – de a vadlovak még mindig népszerűbbek, mint a helyi NRL-es csapat, a Raiders. Mai ellenfelük a perth-i Western Force volt, akiknek se dicső múltjuk, de dicső jelenük nincs: bár a jelenlegi játékoskeretük kicsivel veretesebb, mint a Brumbiesé.

Ha valaki kíváncsi, hogy a canberrai aranycsapat milyen erőt képviselt, itt megnézhető a teljes 2004-es bajnoki döntő a Crusaders ellen

 

A mérkőzés kicsit még szezon eleji álmos formában érte a csapatokat. Ezt mutatta a sok hiba, amelynek köszönhetően a meccs elején csak úgy potyogtak a büntetők: még a félpályán túlról is rádurrantották, ha kellett: Nic White 53 méterről találta el a kaput. Ezzel azonban el is lőtte már a 11. percben minden puskaporát: ezután – bár még volt négy lehetősége – egyszer sem tudta belőni a labdát a lécek közé. A másik oldalon Stannard jóval aktívabb volt: az ő rúgásainak köszönhetően a Force megfordította az állást az első félidőben. A kék mezes vendégeknek nagy volt a tét: eddig még egyszer sem nyertek nyitómérkőzésen a Super Rugby-ben! A nagy akarás csak a statisztikákban mutatkozott meg, nem a játékképben. Igaz, vezetett a nyugat-ausztráliai csapat, sőt a labdabirtoklás terén is sokkal jobban álltak, ám egyik csapat sem tudott sokszor betörni az ellenfél 22-esén belülre az első félidőben. Ötösön belül meg ha kétszer jártak összesen negyven perc alatt. Így ezt a játékrészt el is lehet felejteni, ha valaki lendületes rögbit akart látni.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit keres itt az All Blacks játékosaival készült trükkös videó, amit még DDT is felhasznált korábban


A válasz egyszerű: a Brumbies játékosai csináltak egy válaszvideót – hogy egyes rögbijátékosoknak Ausztráliában mire van idejük…

 

A második félidő is igen lassan indult be: végül a végjáték lett kifejezetten izgalmas. A hazaiak azonban nem akartak felsülni a 14000 canberrai néző előtt. Alig kezdődött el a félidő, máris egy reményteljes támadást indítottak. Egy szabálytalan szerelés miatt tolongáshoz jutottak: ezúttal nem büntetőre váltották. Nagyon helyesen tették! Miután White kibányászta a labdát a tolongásból, az hamarosan a debütáló szélsőhöz, Jesse Mogghoz került, aki egy résen átfutva szerezte meg az első célt a mérkőzésen! A Force fokozta a nyomást, ám megint az ő célterületükön jelent meg a labda hat perccel később. Toomua indította nagyszerűen a fogó Colemant, aki hozzárakott még öt pontot a vezetéshez. Biztonságban így sem volt a hazai csapat, mivel csak hét pont volt az előnyük, amit egy céllal és sikeres jutalomrúgással behozhatott az ellenfél. Ezzel mindkét csapat tisztában volt. A keményen védekező Brumbies próbálta állni a rohamokat, úgyis, hogy kétszer kapott előnyszabályt a Force az ötösön belül. Nem sikerült kihasználniuk ezeket a helyzeteket, igaz ők is hibáztak egyszer: így sikerült Stannardnak az 54. percben célt szereznie. A jutalomrúgást azonban kihagyta, így nem sikerült az egalizálás. Pár perccel később büntetőből a vezetést is megszerezhette volna, ám a lövése kívülről súrolta a kapufát – pedig nem rúgta rossz helyről. A sikertelenségben némi dekoncentráltság is közrejátszhatott: nem sokkal korábban egy ütközés után maradt a földön: még lehet, hogy emiatt nem állt össze minden a fejében.Stannardot éppen szerelik: nagy ütközések és kemény védelem volt a jellemző a meccsre

 

Hasonló a másik oldalon is lejátszódott: White is kapufára küldte a labdát büntetőből, így maradt a két pont különbség a csapatok között. A Force tovább próbálkozott a támadásokkal, ám a Brumbies betonkeménységű védelmén nem jutottak át. Sőt, még a hazaiak néha sikeresen ki is törtek a szorításból: egyik ilyen akciójuk, amelyet az ötösnél törtek meg a vendégek, Coleman elvesztésével járt: a labda játékban maradt, és a Force ismét a hazai célvonal felé közeledett: cserélni pedig nem lehetett, mivel nem állt meg a játék, így kényszerű emberhátrányban védekezett a canberrai csapat. Szerencséjükre Coleman sérülése már a mérkőzés végén volt, így amikor végül megállt a játék egy szabálytalanság miatt, már a 78. percben járt a mérkőzés. Egy tolongáshoz jutott a Brumbies, amelyhez nagyon lassan álltak fel. Hogy győzzenek, csak annyi volt a dolguk, hogy megszerezzék, és kirúgják a labdát az oldalvonalon túlra. A Force próbálta elhozni a labdát, azonban nem ez történt: ismét elvesztették a szezon első meccsét!

 

A Brumbies pedig reménykedhet, hogy a megfiatalított csapat – hat újoncot avattak ma a vadlovak – talán újra rájátszást érő helyen végez a bajnokságban, bár egy mérkőzés után nehéz értékelni. Mindenképp ki kell emelni a hazaiak fullbackjét, Colemant, aki ahogy tudta, kihasználta az ellenfél hibáit, igaz, ők sem engedtek nagy teret a hazaiak próbálkozásainak. A Waratahs-tól érkező összefogó, csapatkapitány Mowen is sikeres debütáláson lehet túl: sok hasznos szerelést mutatott be a mérkőzésen. A tapasztalt első soruk is állta a sarat: kellettek is bizony, nehogy turnoverekkel labdát szerezzen az ellenfél, akiktől a kilences Sheehant, valamint az irányító Stannardot lehet kiemelni teljesítménye alapján.

 

Pontszerzők: Mogg 1 cél (43. perc), Coleman 1 cél (49. perc), White 3 büntető (2., 5., 11.), valamint Stannard 1 cél (54. perc), 4 büntető (1., 8., 29., 34. perc)

Hol találunk rögbicsapatokat?

A Föld bizony tojás alakú!A naiv kérdésre triviális a válasz: bárhol a világon! Ugyan hazánk nem tartozik azon országok közé, ahol a rögbi a legnépszerűbb, nálunk is van uniós rögbi bajnokság – több osztályos ráadásul. Sőt, más kódok is jelen vannak itthon: érintősben a világbajnokságig jutottunk, de szintén tavaly pár lelkes személy Magyarország első ligarögbi meccsét is lejátszotta, a nőknél pedig a hetes változatban zajlik a bajnokság. Érdekesebb kérdés az, hogy a számunkra szintén mindennapos foci kifejezés alatt melyik országban mit értenek: ezt szponzor tavaly nyáron Ausztrália esetében alaposan bemutatta. Ami viszont jelen bejegyzés tárgyát képviseli, az nem más, mint a bajnokságok felépítése, csapatok elhelyezkedése a térképen.

 

Alapvetően kétféle csapat létezik rögbiben: a mondhatni szokásos, más sportokban is ismert helyi klubcsapat, valamint a tartományi, területi szervezésű egyesület: több bajnokság is ilyen megosztásban működik. Az első csoportba lehet sorolni az angol, francia bajnokságot, de még hazánk is ezt a tábort erősíti több más országgal együtt. A provinciális kluboknak lehet a hagyomány az alapja, de gyakran inkább a pénzügyek miatt alakulnak ilyen klubok. A Kelta Liga és a Super Rugby is ilyen alapon működik. A területi alapú csapatok, az ilyen országokon átnyúló bajnokságokban, hasonlóan az NHL-hez, gyakran a hazai, határokon belüli bajnokságokból válogatnak játékosokat, mintegy farmcsapatból. Ez főleg igaz a dél-afrikai és új-zélandi egyesületekre, ahol a hazai bajnokság is területi alapú: itt minden Super Rugby csapatnak van egy saját tartománya, ahonnan a játékosaikat válogatják. Ennyit elöljáróban, most nézzük kicsit részletesebben!

 

A 2009-es térképen is látszik, hogy az uniós csapatok főleg délen helyezkednek elA Premiershipet és a Top14-et nézve azt látjuk, mint a fociban: adott települések csapatai küzdenek a nemzetközi kupát érő helyekért, és bajnokságért – az utolsó vagy az utolsó kettő pedig kiesik a másodosztályba. Az első két szintje a bajnoki küzdelmeknek mindkét országban professzionális. A térkép azonban mást is elárul nekünk. Angliában ugyanis, Leicestertől északra igencsak megritkul a mezőny! A hagyományos angol iparvidék a ligarögbi hazája: az itteni rögbiző munkások hozták létre a tizenhármas kódot: az ok egyszerű: a megélhetés miatt választották a profizmust. A területi elhatárolódás őket is érinti: délen nem igazán tudtak megtelepedni Albionban a ligás csapatok. Azért az uniós csapatokat sem kell nagyítóval keresgélni északon, azonban ott nem a legnépszerűbb ez a kód: Manchester-Stockport (Sale Sharks), Leeds, Newcastle, Doncaster és Rotherham városában is van profi uniós csapat. A településeket nézve van, hogy az elsőségért nem a ligarögbi csapattal kell(ene) megküzdeni, hanem a focistákkal: ez a ligás csapatokra is igaz: Hull és Wigan városában “labdába sem rúghatnak” a tizenegy főt számláló kezdőcsapatok, ha a népszerűséget kell összevetni a ligarögbi és a foci között.

 

A francia rögbi rajzon tálalva - jól látszik a hóhatárFranciaországban ligarögbi-uniós rögbi között nincs területi különállás, mégpedig azért, mert mindkét kód (de főleg az utóbbi) Dél-Franciaországban a legnépszerűbb! Saint-Nazaire-Orléans-Besancon vonaltól délre foglalkoznak szívesen a tojáslabdás sporttal. Ez a terület már a középkorban is különbözött az északitól: itt ugyanis az okszitánt beszélték, a galloromán nyelvek egyik fajtáját, amelynek közeli rokona volt a katalán. A terület is a nyelvről kapta korábban nevét: langue d’oc – Languedoc. Észak azonban rátelepedett délre, ez köszönhető volt a különböző eretnekmozgalmak elleni keresztes hadjáratoknak, így ma már itt is az oil nyelvcsaládba tartozó, szintén galloromán franciát beszélik főleg. Kivéve a kisebbségek: a baszkok és a katalánok, akikből jutott a mai spanyol-francia határ északi oldalára is. Navarra és Katalónia hovatartozásáról is sok háború, vita folyt, végül a XVIII. században nagyjából kialakult a mai helyzet. Ez azt jelentette viszont, hogy Perpignan és Biarritz a franciákhoz került. Mindkét városban a helyi kisebbség igen erős öntudattal és jó rögbicsapattal rendelkezik. Ha kell, a spanyolországi, inkább a focihoz húzó rokonaiknál képesek megtölteni stadionokat egy-egy nemzetközi mérkőzés alkalmával.

Tavaly Barcelonában rendezték a Perpignan-Toulon Heineken-kupa negyeddöntőt, naná, hogy az FC Barcelona focistái sem maradhattak ki a PR-ból. Viszont az látszik, hogy a tojáslabdás trükközést még szokni kell Messiéknek. A mérkőzést nem a Camp Nou-ban játszották le, hanem a városi rivális Espanyol korábbi stadionjában, a Montjuic Parkban – viszont a Perpignan továbbjutott 55000 néző szeme láttára

 

Valamiféle területi elkülönülése van az olasz rögbinek, ahol főleg az északi tartományokban népszerű a sport, de a hazai pontvadászatban, a Super10-ben szerepelnek a Pó-völgyétől délebben fekvő egyesületek is. A helyi klubokra alapuló bajnokságok vannak többségben a világon, ám a Kelta Ligánál meg kell állnunk: itt ugyanis már területi alapú csapatokról van szó: az Aironi és a Treviso is mondhatni két ilyen kreált csapat Olaszországból. Írország, Skócia és Wales nincs abban a kiemelkedő anyagi és demográfiai helyzetben, hogy helyi csapatokat versenyeztessen egymással a bajnoki címért, így 2001-ben létrejött a Kelta Liga, ahol területi alapon szerveződő csapatok küzdtek meg egymással.

 

Ír provinciákÍrországban egyszerű volt a felosztás: csupán a négy történelmi tartományt kellett elővenni: Connachtot, Leinstert, Munstert és Ulstert: rögbiben az egységes Írország megvalósult: Ulster a zöld mezes válogatottba delegál játékosokat. Walesben a legnépszerűbb csapatsport a rögbi, azonban itt a déli, gazdagabb vidéken vannak főleg klubok. Itt is kialakítottak egy regionális felosztást 2003-ban: területileg a Llanelli Scarlets kapta a legnagyobb részt: ők teljesen Délnyugat-, Észak- és részben Közép-Wales játékosaiból válogathatnak. Utánuk Cardiff jön, akiknek Közép-Wales keleti fele jutott. A Blues és a swansea-i székhelyű Ospreys osztozik a déli területeken, míg a gwenti sárkányok a délkeleti országrészt kapták. Skóciában egyszerűbb a helyzet, ott két csapattal kell számolni: Edinburgh és Glasgow székhellyel. A költségek csökkentését előirányzó felosztásba is buktak már bele klubok: így szűnt meg a Scottish Borders nevű, harmadik számú skót csapat, illetve a Celtic Warriors Walesből: ráadásul itt egyre többen panaszkodnak, hogy ugyan a területi felosztással nincs, baj, azt úgy hajtották végre, hogy nagy különbségek akadhatnak a csapatok között.

 

A Föld déli féltekéjén a Super Rugby teljesen provinciális alapú, sőt még a hazai bajnokságok is: igaz Ausztrália esetében nincs összausztrál “NB1”, csupán tartományi pontvadászatok léteznek. A legkisebb kontinensen Nyugat-Ausztrália (Western Force), Victoria (Rebels), Dél-Új-Dél-Wales (hülyén néz ki így magyarul, Brumbies), Észak-Új-Dél-Wales (Waratahs) és Queensland (Reds) rendelkezik Super Rugby-s csapattal. Az Északi területen nincsenek profi csapatok semmilyen kódban, Tasmánia kevés lakosával nem kedvező egy franchise-nek, Dél-Ausztráliában pedig az ausztrál focit nem lehet megingatni népszerűségben: igaz, a sportág bölcsőjében, Victoria államban 2010 óta létezik uniós csapat. Új-Dél-Walesben és Queenslandben pedig a ligarögbi népszerűbb (az NRL-ből 9 csapat Sydney környékén honos!): a nézőszámra mindenesetre nem kell panaszkodni az uniós kód esetében, főleg, ha bajnokcsapat is van a tartományban: tavaly a Reds volt a legjobb, korábban pedig a Brumbies hódította el kétszer a Super Rugby elsőségét.Waratahs és Rebels: csapatok az ellenfelek földjéről

 

Érdemes szólni még pár szóban az ausztráliai labdarúgásról is. A foci (mármint az association, nem az aussie rules) főleg olyan városokban népszerű, ahol sok bevándorló, vagy leszármazottaik élnek: ilyen Adelaide vagy Melbourne: de ha megnézzük az ausztrál rögbi vagy foci válogatottnak névsorát ezt a különbséget láthatjuk is: egy komplett horvát-nagyjugoszláv válogatottat tudna kiállítani az ausztrál labdarúgó szövetség. Ennek az oka valószínűleg az, hogy az olasz, német, magyar, délszláv emigránsok alapból nem voltak kapcsolatban a rögbivel, és nem is akartak részt venni benne, inkább az “otthonról hozott” focit játszották.

Az NRL-ben szereplő West Tigers játékosa, Beau Ryan különböző szkeccsekben mutatott be sportokat: itt bemutatja milyen is szerinte a foci – persze az uniós kódot se kímélte…

 

Az új-zélandi rögbi főbb tartományaiFurcsa, de az idősebb generáció hazánkban biztosan tud egyetlen új-zélandi labdarúgót megnevezni (Wynton Ruferre gondolok), azonban az All Blacks játékosait maximum mezük alapján tudnák felismerni. Új-Zélandon több apró provincia létezik, amelyeket különböző tartományi csapatok képviselnek a profi ITM-kupában és az amatőr Heartland Championshipben. Az öt új-zélandi franchise ezekre a területi csapatokra épül. Az egyszerűség kedvéért szigorúan csak földrajzilag leírva nézzük a különböző klubokat: az északi szigeten három egyesület található: az Auckland Blues északon, a Hamilton Chiefs középen, a Wellington Hurricanes délen játszik, szedi össze játékosait. A déli szigeten ketten vannak: délen a Dunedin Highlanders és északon a Christchurch Crusaders. Új-Zélandon igazából nincs kérdés: ha valaki csapatsportra gondol, akkor mindjárt a tojáslabda és tizenöt játékos jut az eszébe. A ligarögbi is régi gyökerekkel rendelkezik a szigetországban, de nem olyan népszerű, mint az uniós kód: ellenben a focit magasan veri. Utóbbi két sport egy-egy csapattal képviselteti magát az ausztrálok legfelsőbb szintű bajnokságaiban, az NRL-ben és az A-ligában.

 

Kék: Bulls, piros: Lions, narancs: Cheetahs, fekete: Sharks, sötétkék: Stormers, arany: KingsDél-Afrikában is van történeti oka, hogy miért alkotják a Bafana Bafanát zömében fekete, míg a Boksot fehér játékosok: ez főleg a XX. századi apartheid miatt alakult ki. Igaz, én még nem láttam, hogy Bryan Habanát kifütyülték volna bőrszíne miatt, ellenben Matthew Booth-szal megesett már ez a csúfság… Dél-Afrikában a hazai bajnokság a Currie-kupa, ahol profi tartományi csapatok szerepelnek. Hasonlóan Új-Zélandhoz: itt is ezekre a csapatokra épülnek fel a Super Rugby franchise-ok. Legegyszerűbben a Bulls és a Sharks területét lehet meghatározni: előbbiek Pretoria és Limpopo, utóbbiak Natal csapataiból szerzik játékosaikat. A Stormers Fokváros, Lions Johannesburg körzetében szedi össze az ITM-kupában szereplő játékosokat. A fennmaradó terület a Cheetahs-hoz tartozott. Mostanáig: hamarosan ugyanis a Southern Kings, hatodik dél-afrikai csapatként indulhat 2013-tól a Super Rugby-ben.

 

A jelenlegi kiegyenlített, tizenöt csapatos rendszert ez ismét felborítaná, nem csoda, ha a dél-afrikai csapatok bojkottal fenyegették meg a bajnokságot, amennyiben a déli provinciákból toborzott Kings megjelenik a bajnokságban. Egy viszont biztos, a területi alapú rendszert nem fenyegeti veszély.

A Hat Nemzet árnyékában

Februárban-márciusban az európai bajnokságok háttérbe szorulnak a válogatottak nagy erőpróbája miatt, ám korántsem szünetelnek! A hétvégén a három nagy európai bajnokságban is rendeznek fordulót: ma este a Kelta Ligában három, a Top14-ben egy mérkőzést játszottak le. Az este első találkozóján a Cardiff fogadta az Ulstert. Mondhatni, hogy az északírek a Hat Nemzet idején is erős csapatot tudnak felmutatni: bár az ír keretbe adtak játékosokat (Best, Trimble, Wallace), maradt még ütőképes fehér mezes, elég ha Afoára vagy Pienaarra gondolunk. Ráadásul az ír utazó válogatottban is vannak személycserék, így a mai meccsen Paddy Wallace is pályára tudott lépni. Az ellenfélnél pedig Gavin Henson, Lloyd Williams voltak, akik hiányoznak a walesiek következő meccséről. A kékekkel viszont már teljes idejében tud foglalkozni Dan Parks, aki nemrég hagyta faképnél a skót válogatottat, úgy tűnik, hogy a szakítással mind a válogatott, mind az irányító jól jártak.

 

Cardiffban közel 9000 néző várta, ahogy a két csapat a pályára fusson, azonban biztosan nem ezt a kezdésre számítottak. A vendégek nemes egyszerűséggel lerohanták a Bluest, és az első tíz percben jóformán ki sem engedték őket a saját tízes vonaluk mögül. Beszédes a statisztika: ekkor 8%-ban folyt csak a játék az Ulster térfelén! A tizenegyedik percben a nyomás végül pontot ért: Ben Blairt próbálták szerelni a vendégek, ám Tom James zavarta őket a labdaszerzésben. Ruan Pienaar állt a labda mögé, aki magabiztosan szerzett három pontot az erős szélben. A Cardiff továbbra is nyomás alatt állt, igaz a második tíz percben már gyakrabban tartózkodtak az Ulster térfelén. A nyomás még mindig nagy volt, így a hazaiak gyakran hibáztak: Gilroy és Spence is közel volt ahhoz, hogy komoly gondokat okozzon a kékeknek. Ők ugyan nem vittek célt, de Diack igen. A 19. percben egy bedobást rontottak el a cardiffiak, és nem tudták a földről felszedni a labdát. Az ulsteriek fogója volt a legfürgébb. Maga elé rúgta a labdát, amit Blair előtt szedett fel, és esett be vele a célterületre. A dél-afrikai honfitársa, Pienaar azonban kihagyta a jutalomrúgást.Diack célja: egyszer használták ki a hibákat a vendégek

 

Utólag látva kár azért a két pontért, igaz nem egyszerű helyről kellett azt a rúgást elvégezni. Az újrakezdés után rögtön a Blues indult támadásba, és ők is büntetővel kezdték a célgyártást: Lloyd Williamset akadályozta meg Pienaar a labda játékba hozásában, így Dan Parks értékesíthette sikerrel a büntetőt. Egyelőre azonban ezzel be kellett érnie a hazaiaknak, mivel az Ulster újra beszorította őket: célt ugyan nem tudtak szerezni, sem a védelmi hibákat kihasználni megfelelően, de Pienaar a 38. percben Henson előreejtése miatt még lőhetett egy büntetőt, hogy aztán már a hosszabbításban Parks válaszoljon rá, így alakult ki a félidei végeredmény: 6-11. A Blues megrázta magát a következő játékrészre, most ők kezdték vérmesebben a félidőt, sőt két perc múlva célt is szereztek! Blair kapott remek labdát, és kihasználta, hogy senki sem állt az ellenfelektől a jobbszélen: végül centikre a célvonaltól állították meg. Parks szaladt oda a kialakuló nyílt tolongáshoz nyitni, majd látva, hogy még van egy kis üres hely az oldalvonal mellett, lerakta ott a labdát. Hasonlóan Pienaarhoz, ő is kihagyta a nehéz helyről rúgott jutalmat, viszont a céllal kiegyenlítettek a hazaiak!

 

Az Ulsternek azért még maradt puskapora: a 48. percben Paddy Wallace dobott egy testcselt, majd megindult előre, offloaddal Pienaarhoz passzolt, aki Gilroyt találta meg a labdával. A fiatal szélső ellenben befékezett a labdával, így szerelték. A labda végül Parkshoz került, hogy felszabadítson, és ekkor majdnem ugyanaz történt vele, mint az angolok elleni utolsó válogatott meccsén. Ismét a célvonalnál történt a rúgás, amit Pienaar blokkolt, azonban nem a dél-afrikai szerzett célt, hanem Parks kapta el a labdát, ami szerencsésen hozzá pattant. A vendégek kezdtek elfáradni, ennek volt az is köszönhető, hogy a 60. percben Henson passzából James használta ki a vendégek hibáját, és vitt célt. Öt perccel később Humphreys kapott sárga lapot előreejtés miatt. A büntetőt Parks ezúttal kihagyta, azonban három perc múlva javított: ekkor Afoa szabálytalansága miatt kellett a labda mögé állnia. Piernaar a 71. percben értékesített egy büntetőt, azonban a hajrában jól zárt a hazai háromnegyed, amely korán felőrölte a vendégek próbálkozásait.

 

Győzelmével a Blues két helyet lépett előre a tabellán, és a negyedik helyen áll jelenleg: maga mögé utasítva a Munstert és az Ulstert. Igaz, a vörös mezesek csak később lépnek pályára a hétvégén a Dragons ellen. A hazaiaknál ki kell emelni Dan Parksot: mivel válogatottsági teher nincs már a vállán, a korosodó irányító szabadon játszik teljesen klubjában. Ez meglátszott teljesítményén: Pienaar blokkja előtt hibázott, de emellett számos kiváló felszabadítással küldte vissza az ulsterieket saját térfelükre, valamint célt is szerzett, de Xavier Rush vagy a másik walesi célszerő, Tom James is jól teljesített. Az ellenfélnél Pienaar volt a csapat motorja, ám a kifáradó Ulstert ő sem tudta már felpörgetni a második játékrészben.

Öt percnyi összeállítás Dan Parks céljaiból, de főleg rúgásaiból

 

Pontszerzők: Parks 1 cél (42. perc), 1 jutalomrúgás (61. perc), 3 büntető (22., 40., 68. perc), James 1 cél (60. perc), valamint Diack 1 cél (19. perc), Pienaar 3 büntető (12., 39., 77. perc)

 

További eredmények:

Ospreys-Aironi: 23-7

Leinster-Scarlets: 16-13

Perpignan-Biarritz: 25-6

Hat Nemzet: második kör

Az első fordulóban lehetett panaszkodni a meccsek minőségére – talán a walesi-ír mérkőzés nem okozott csalódást – most viszont úgy gondolom senkinek sem lehet szava a mérkőzésekre, igaz egy el is maradt: a francia-ír találkozó Párizsban a pálya alkalmatlansága miatt később lesz megrendezve. Hogy végül az angol játékvezető, a pálya felügyelői vagy a francia szövetség-e a hibás, azt inkább nem szeretném megállapítani, az viszont bizonyos, hogy nem túl kedvező körülmények ellenére a játékosok játszani szerettek volna, mint ahogy a Stade de France nézői is a meccs miatt mentek ki a stadionba. Persze, hogy mennyire lett volna kellemes egy nyílt tolongás során a fagyott földre zuhannia a mérkőzést nagyon akaró Paul O’Connellnek, az már más kérdés. Rómában és Cardiffban megoldották a helyzetet. Előbbi helyen félig eltakarított hóban játszottak a hazaiak az angolokkal, utóbbi városban pedig a Millenium Stadiumnak be lehet zárni a tetejét, így az extrém körülmények kibekkelhetőek.

 

Olaszország-Anglia: 15-19

Stuart Lancaster válogatottja megint nem mutatta, hogy mit tud igazán, de végül ez még az olaszok ellen is elégnek bizonyult. Majd 54000 néző látogatott ki a Stadio Olimpicoba szombaton, és láthatták, ahogy az első félidőben Owen Farrell két büntetővel vezetést szerez a vendégeknek. Lehetett azzal számolni, hogy most már csak négy perc van hátra a félidőből, és mehet mindenki pihenni. A helyzet azonban másként alakult, nem véletlenül mondta Stuart Lancaster az első játékrész hajrájára, hogy őrült öt perc. A 38. percben az olaszok mélyen bent jártak az angol célterületnél: Benvenuti próba szerencse alapon belőtte az angol célterületre a labdát, hátha valaki eléri. Terve kudarcba fulladt, amennyiben Ben Fodent, mint akadályt vesszük. A northamptoni fullback mellkasáról azonban lepattant a labda, amit végül Giovanbattista Venditti tett le a célterületre. Persze egy mellkasra érkező labdát hirtelen megfogni nem könnyű, nyilván csúszott is: egyet hibázni Foden is hibázhat az olaszok ellen, de hogy kettőt, és egymás után? Rögtön az újrakezdés után Burton visszarúgta az angoloknak a labdát – másodpercek voltak hátra az első félidőből, amikor Foden indult meg a labdával: a félpályánál sikerült szerelni, ám az offload passzát Benvenuti fülelte le, aki Ashtont lefutva szerzett újabb célt az olaszoknak: Burton ezúttal a jutalomrúgást sem hagyta ki.Bordatörés: Castro számára úgy tűnik a szezon is véget ért

 

A második félidő sem kezdődött a legjobban az angoloknak: a 47. percben 15-6 volt az állás, miután Burton szerzett büntetőből három pontot: ezután viszont lecserélték, de Botes 0%-os rúgóteljesítményt produkált a lefújásig – lehet nem volt ez a viszonylag korai csere bölcs döntés. Az ötvenedik percben, akárcsak az első fordulóban, Hodgson volt megint jókor jó helyen. Most is az angolok irányítója volt az, aki egy felszabadító rúgást blokkolt, és szerzett belőle célt. Később az angolok bebiztosították a győzelmet: Farrell újabb két büntetőből szerzett találata révén. Lancaster ezúttal sem felejtette el a Saracens két játékosát, a célszerző Hodgsont, valamint a fiatal Farrellt megdicsérni. Graham Rowntree a tolongást emelte ki – mindenesetre kíváncsi lennék, hogy mire mentek volna, ha Castrogiovanni nem dől ki az első sorból – sőt sérülésével az egész tornából – már a 17. percben. Az olasz oldalról kicsit negatívabb előjelű vélemények láttak napvilágot: Sergio Parisse a pocsék angol válogatott feletti elmaradt győzelmet sajnálta, ellenben: “büszke vagyok a csapatra, valamint a nézőkre, akik a rossz idő ellenére maradtak, és az egész meccs alatt buzdítottak minket. Miattuk vagyok mérges, megérdemeltek volna egy jobb végeredményt.” Nem túl vigasztaló, de még mindig építkező és összeszokó angol válogatott vereségét még valószínűleg fogja látni idén a Hat Nemzeten…

A mérkőzésről készült bő negyedórás összefoglaló – az is biztos, ha Rómában képes 54000 ember kimenni egy havas rögbimeccsre, akkor ott van jövője a sportnak

 

Pontszerzők: Venditti 1 cél (37. perc), Benvenuti 1 cél (40. perc), Burton 1 jutalomrúgás (40. perc), 1 büntető (47. perc), valamint Hodgson 1 cél (50. perc), Farrell 1 jutalomrúgás (50. perc), 4 büntető (26., 35., 54., 65. perc)

 

Wales-Skócia: 27-13

Furcsa ezt leírni, de a skótok igazán látványos és célra törő rögbit produkáltak Cardiffban, ami azért kicsit meglepő volt, ismerve a játékképüket, a hazaiak pedig hozták a szokásost, így a Millenium Stadium nézői remek meccset láthattak. Az első félidőben eleinte inkább a kemény játéké volt a főszerep: ezt a kilencedik percben a walesi sarkazó, Bennett füle bánta. A skót tolongás kivette a részét a támadásokból, de Gray és társai egyszer sem tudták áttörni a hazai védelmet. A 23. percben előnyszabály során bejutottak a 22-esen belülre, végül a walesiek megszerezték a labdát, így a skótok megkapták a büntetőt: a főleg nyitó poszton játszó Laidlaw, Parks viharos visszavonulása után kapta meg a tízes mezt, valamint a rúgójátékos szerepét. Ebben a minőségben szerzett vezetést a skótoknak. Az előny nem tartott sokáig, még az első félóra letelte előtt Halfpenny egyenlített jó messziről. A skótok megpróbáltak a széleken is támadni, de a villámgyors walesi szélsők lefülelték az akciókat. A félidő vége előtt azonban kényszerűségből 14 emberrel volt kénytelen játszani Wales: George North sérült meg egy szerelés közben (Hook állt be a helyére), és nagyon úgy tűnt, hogy ezt az emberelőnyt a skótok kihasználják: egy nagyon lendületes támadást indítottak el Lamont révén az üresen maradt jobb oldalon, amit az öt méteres vonalon belül állítottak meg csak a walesiek. Végül egy nyílt tolongásból kivett labdát ejtettek el, így a walesiek büntetőt kaptak, és megmenekültek a célkapástól.Lamont és walesi védelem, jól mutatja az első félidő keménységét

 

Az első félidő végén ha nem hibáznak a skótok, könnyen másként alakult volna a mérkőzés, mindenesetre a második játékrészben ezen még változtatni akartak – azonban megint volt két végzetes hibájuk. Az első miatt célt kaptak: Alex Cuthbert Hook passza után átpasszírozta magát a védőkön és célt szerzett. Még talán ez sem lett volna baj, mivel az újrakezdés után hamarosan újra a kék mezesek támadtak: Richie Gray 25 méter után tudták csak szerelni, úgy tűnt, hogy a hazai védelemnek nehéz percei lesznek ismét. A skótok azonban elpasszolták magukat, Jonathan Davies pedig előrerúgta a labdát: talán futni is tudott volna érte, de Nick de Luca szerelte, amiért a skót szélső sárga lapott kapott. Az emberelőnyt pedig Wales kihasználta: Halpfenny a széthúzott védelmen utolsó emberként jutott át, és szerzett célt. Hogy a skótok helyzete még nehezebb legyen, arról Rory Lamont gondoskodott az 53. percben. Már csak két perc kellett volna a kiegészüléshez, amikor a skót fullbacket is kiszórták a játékból lesen való szerelés miatt!

A walesiek külön reklámspottal készültek az idei Hat Nemzetre, egy korábbi skótok elleni meccs is szóba kerül a végén

 

A kettős emberhátrányt végül kibírták, de Lamont hiányában újra célt kaptak: egy tolongás után Faletau, Phillips és Halfpenny indult meg a célterület felé, velük szemben csak Cusiter állt. A skótok kilencese nem rendelkezik olyan képességgel, hogy azonnal osztódjon, így mindenképp szerelnie kellett valakit: a labdát vivő Phillipset még elkapta, de Halfpenny-hez került a labda, aki újabb célt szerzett! A skótok továbbra sem adták fel a meccset, mindenképpen célt akartak szerezni (általában minden normális csapat erre hajt – mintha a fociban valamelyik klub/válogatott évekig csak pontrúgásokból szerezne gólt). Ami nem sikerült nekik emberelőnyben, egyenlő számú ellenfél ellen, az majdnem emberhátrányból sikerült. A 61. percben sikerült lerohanni a walesi háromnegyedet, így történt, hogy a csereként beállt szélső, Stuart Hogg teljesen egyedül maradt szélen. Sajnos azonban nagyon rövid labdát kapott, előre is esett, majd felkelt és célt szerzett. A játékvezető, Roman Poite érvénytelenítette a találatot előreejtés miatt. A francia sípmester döntéséről a visszajátszások során kiderült, hogy téves, bár valóban, nagyon nehéz volt eldönteni, hogy érvényes-e a cél, vagy előreejetés történt-e előtte. A cél azonban csak megszületett: a kiegészülés után Hogg ezúttal a másik oldalon tört be, és csak pár centivel a célvonal előtt állították meg. Cusiter helyett Laidlaw ment nyitni a tolongásból, ám ahelyett, hogy passzolt volna, Faletau alá esett be a labdával, így a skót válogatott öt meccs után szerzett célt; ez azt jelenti, hogy a világbajnokságon, a románok elleni, az első meccsükön vittek utoljára!

A mérkőzésről 12 percben – ha valakinek van ideje, inkább az egész meccset nézze meg!

 

A vendégek még próbálkoztak, ám sokszor hibáztak passzoknál, a walesiek pedig turnoverekkel szereztek gyakran labdákat. Pontot szerezni már egyik válogatott se tudott. Halfpenny még hozzájutott egy büntetőhöz, de elkövette egyetlen hibáját a mérkőzésen: kihagyta. Jóformán az egész hazai válogatott is csak ekkor hibázott a találkozón: az írek elleni hiányzó 30% most a csapatban volt. A skótokat is meg kell dícsérni: jómagam félek leülni megnézni egy olyan meccset, ahol a kék mezesek játszanak; tartok attól, hogy elalszok közben esetleg – most viszont képesek voltak olyan támadásokat végrehajtani, amelyekből akár több cél is születhetett volna. Ahelyett, hogy a rúgóiknak adták volna dropra a labdát: lehet, hogy Parks és Paterson visszavonulása jót tett a válogatottal?

Pontszerzők: Cuthbert 1 cél (41. perc), Halfpenny 2 cél (50., 55. perc), 3 jutalomrúgás (43., 52., 56. perc), 2 büntető (29., 45. perc), valamint Laidlaw 1 cél (64. perc), 1 jutalomrúgás (64. perc), 2 büntető (22., 48. perc)

Pályán kívüli győzelem

Nem, ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy a tegnap elhalasztott francia-ír mérkőzés pontjait a zöld asztalnál megkapta a vendég csapat: a párizsi Stade de France-t alkalmatlannak nyilvánította a játékra pár perccel a kezdés előtt Dave Pearson játékvezető. Az angol sípmester elkönyvelheti magának azt a nem hivatalos rekordot, hogy egy Hat Nemzet alatt kétszer tolt ki az írekkel. A Wales elleni találkozón mint partjelző működött közre: Bradley Davies szerelésénél az ő véleményét is kikérték: így kapott a walesi második soros sárga lapot – piros helyett. Most nem a felkészült huszonkét játékos, plusz stáb mérgelődhet igazán, hanem a Párizsba utazó szurkolók, akik így fölöslegesen mentek dideregni a francia fővárosba. Rómában sem volt túl jó idő, de az olasz-angol meccset lejátszották (arról később).

 

A hajtás után a mérgelődés helyett a dicséreté lesz a főszerep.

 

Audrey hívta fel a figyelmemet, hogy a World Press Photo megmérettetésén sport kategóriában idén egy rögbimérkőzésen készült képet is díjaztak. A fotón az All-Ireland bajnokságban játszó Old Belvedere-Blackrock College csapatait lehet látni. A két leinsteri csapat tavaly február 5-én lejátszott mérkőzésén lett a kép megörökítve. Az említett liga a nemzeti bajnoksága Írországnak: a négy tartományi nagycsapat játszik a Kelta Ligában, míg az összír (magyarra fordítva de hülyén hangzik) bajnokságban kisebb, helyi klubok mérik össze erejüket: tartománytól függetlenül. A tartományokat nem lehet azért figyelmen kívül hagyni: a négy nagycsapat mindig a saját régiójából választ játékosokat maga számára. Például az Old Belvedere-ből került a Leinsterhez Fergus McFadden, míg a Blackrockban kezdte pályafutását Brian O’Driscoll vagy Leo Cullen. Az Old Belvedere volt egyébként az “NB1” tavalyi bajnoka, legyőzve a Cork Constitution csapatát a nagydöntőben.

 

A Scrum-half, vagyis Nyitó című fotón nincs semmi elvont: valóban egy nyitót – vagyis a kilences poszton játszó játékost – láthatunk. A nyitók feladata, hogy a labdát a zárt tolongásokba juttassák, valamint onnan kiszedjék a hátrasarkazás után. A tolongás irányítójának is nevezhető nyitó ekkor eldönti, hogy mit kezd a labdával: elrúgja, előreviszi, vagy elpasszolja. A képen egy nyílt tolongást lehet látni: a szerelt játékosnak meg kellett válnia a labdától, amelyet a kilences passzol egy csapattárshoz.Scrum-half,  vagyis Nyitó

 

A képet Ray McManus készítette, aki 1987-ben már volt a legjobb sajtófotós Írországban. 1980-ban alapította meg a Sportsfile ügynökséget, amely jelenleg  a zöld sziget legnagyobb sportfotókkal foglalkozó szervezete. A zsűri sport, egyedi kategóriában második díjjal jutalmazta munkáját. Sport kategóriában még egy képet díjaztak, azon műugrókat lehet megtekinteni. A tavalyi év legjobb sajtófotói főleg az Arab Tavasszal foglalkozó képek közül kerültek ki.

Melegebb éghajlaton

Ma a körítésé a főszerepHazánkban tombol a dermesztő tél (még jó tíz-tizenöt éve ez az időjárás teljesen normálisnak számított ilyenkor…), de Európa más tájain sincs túlzottan jó idő. Valószínűleg a hétvégi Hat Nemzet, valamint egyéb bajnoki mérkőzések nem fognak elmaradni havazás miatt, de nyilván nem fognak a nézők izzadni a hőségben a lelátón. Mi pedig kényelmesen nézhetjük a mérkőzéseket a fűtött szobában a hét végén. A déli féltekén ellenben – mint ahogy már minden általános iskolás tudja – nyár van, és jó két hét múlva fog indulni, a mondhatni legnívósabb uniós rögbis bajnokság, a Super Rugby! Már volt szó korábban a közelmúlt déli fejleményeiről, azonban gondolni kell a csak úgy idetévedő, laikus olvasókra is, akik nem sokat tudnak a sportról. Most adunk pár érvet, hogy miért érdemes streamvadászatot tartani, ha valaki a legjobb déli csapatokat szeretné látni.

 

Akkora cécó, színjáték nincs a rögbi (akár liga, akár uniós) körül szerencsére, mint az NFL-ben, ahol lassan a félidei show fontosabb lesz, mint a nagydöntő – de azért van itt is látványosság bőven: főleg, ha a cheerleadereket nézzük. Kezdjük először Dél-Afrikával!Natal SharksStormersCheetahsBlue BullsLions

 

Sajnos a Lions csapatához csak ilyen képet találtam – remélem nem kövez meg ezért senki. Egy történetet osztanék meg, ami hasznos lehet, ha valaki elvetődne Dél-Afrikába. Egyik oktatóm az egyetemen (nevet nem árulok el, de ebben az országban pont az a nép él, amelyikkel megegyezik a vezetékneve, nem nem a xhosa  és nem is shoto) elmesélte, hogy bizony az ottani lányok igen erkölcsösek (vagy voltak még az apartheid idején). Egy nyári sátrazás során, amikor már kevesen ücsörögtek a tábortűz körül, ő felajánlotta a kiszemeltjének, hogy nézzék a Dél Keresztjét inkább az ő sátra elől – nos a hölgy ezt azzal utasította el, hogy hamarosan megy aludni, és még Bibliát is kell olvasnia. Ausztrália kihagyásával nézzünk szét inkább Új-Zélandon:Auckland BluesCrusadersChiefsHurricanes

 

Az ötödik új-zélandi csapat, a Highlanders jól elrejtette a cheereaderekről készített fényképeket, őket csak a saját oldalukon lehet kis felbontásban megnézni. Poll-t nem rakok ki, hogy kinek melyik csapat a szimpatikusabb, de kommentben várom a véleményeket (ha sok összegyűlik, vagy poszt készül róluk vagy majd fb-ra töltök fel párat). Hogy mikor lehet legközelebb látni a pályán a csapatokat és lányaikat? Február 24-én: aznap három mérkőzést rendeznek az első fordulóban. Új-Zélandon a Blues-Crusaders, Ausztráliában a Brumbies-Western Force, Dél-Afrikában a Bulls-Sharks mérkőzés fogja nyitni az új szezont.

Hat Nemzet: első kör

Kicsit késve szólunk az első fordulóról, ennek egy előnye van, több nyilatkozatot lehet már olvasni a mérkőzésekkel kapcsolatban. Az idei Six Nations szombaton vette kezdetét két mérkőzéssel. Az elsőn a tavalyi fiaskót feledtették közönségszórakoztató játékkal a franciák az olaszok ellen: a gallok esélyesei a tornának, de őszintén szólva, otthon az olaszok ellen várható is a győzelem. A nap másik meccsén az angolok verték meg idegenben a már egy évtizede gyengélkedő skótokat: az angoloknál is el lehet mondani azt, amit a franciáknál az esélyekről. Vasárnap az ír-walesi meccsel fejeződött be az első rund: a két válogatott már sokszor tört borsot a másik orra alá: a közelmúltban a 2009-es Hat Nemzetre és a tavalyi világbajnokságra kell gondolni. Az előbbin az írek, utóbbin a vörös mezes walesiek győztek. Mondhatni, hogy mindkét meccs izgalmas, fordulatokban gazdag volt. Vasárnap a dublini Aviva Stadium nézőserege sem panaszkodhatott erre. Maximum a végeredményre…

 

Franciaország-Olaszország: 30-12

A franciák 1975-ben kaptak ki utoljára otthoni nyitómérkőzésen az akkor még Öt Nemzeten: idén is sikerült veretlennek maradni, egy mondhatni edzőmeccsen. Az idei Hat Nemzet első pontjait Dimitry Yachvili szerezte büntetőből a 11. percben, a válasz nem késett sokáig: hat perccel később Kris Burton egalizált egy droppal. Az olaszok talán találtak egy megfelelő rúgójátékost a Treviso irányítójának személyében: ideje volt már. Azonban csak ennyit lehet elmondani az azurrik dicséretére, mert amit Rougerie céljánál műveltek védekezés címen, azt nézni is rossz volt. Egy nyílt tolongás után Yachvili Trinh-Duc-höz passzolt, aki talán nem is hitte volna, hogy a tőle labdát kapó clermont-i játékos, Aurelien Rougerie milyen simán fog átsasszézni az olasz védelmen mindenféle ellenállás nélkül. A célterületen csipegető galambok pedig mintha koreografáltan libbentek volna fel az első cél láttán (nem komolyan gondoltam:  csak a Stade de France gyepét kihasználó madarakat mindenféle rögbisek megzavarták azon a délután). Az olaszok védelme továbbra sem javult: szűk negyed óra múlva Malzieu használta ki a védelem által létrehozott rést, és szerzett célt. Kisebb célszünet következett: közben Burton rúgta szorgalmasan a büntetőket, de látszott, hogy ezzel nem fognak sokra menni az olaszok a mérkőzésen.Rougerie és még két francia célszerző a képen: az olasz védelem sehol...

 

Az 53. percig kellet várni az újabb célra. Nem is akármilyenre: a saját 22-esüktől induló franciák bemutatták, hogy a rögbiben lábbal is lehet területet nyerni: Trinh-Duc és Rougerie rugdosták előre a játékszert, amit végül utóbbi elől Vincent Clerc kapott fel, és szerzett célt: az olasz háromnegyed megint nem volt sehol. Egy olasz céllehetőség volt a 61. percben: Benvenuti látott meg jól egy rést, amelyen keresztül elindult, hogy egy előretett labdát megszerezzen: közel volt hozzá, de Clerc vitt helyette öncélt. Az i-re a pontot végül Wesley Fofana tette fel céljával a 72. percben. A clermont-i centert húzták-vonták, de így is le tudta tenni a labdát a célterületen. Mindezt úgy, hogy ez volt az első mérkőzése a válogatottban! A franciák szakvezetője, Philippe Saint-André osztotta a játékosok és a nézők örömét a nagyszerű győzelem után, de elmondta, hogy az írek ellen ilyen látványos játékra nem biztos, hogy sor kerül, és kicsit jobban kell majd izzadniuk a győzelemért a következő fordulóban. A másik oldalon Jacques Brunel elismerte, hogy az olasz válogatott nem a legjobb még, de jó úton halad, példaként a labda és területtartási arányokat hozta fel, amelyben 66, illetve 60%-kal dolgoztak az azurrik. Erről viszont az olaszok csapatkapitánya, Sergio Parisse mondta, hogy amíg nem tudják ezt kihasználni, semmit sem érnek a számok.

Az első mérkőzésről öt és fél percben

 

Pontszerzők: Rougerie 1 cél (20. perc), Malzieu 1 cél (34. perc), Clerc 1 cél (53. perc), Fofana 1 cél (71. perc), Yachvili 2 jutalomrúgás (21., 54. perc), 2 büntető (11., 51. perc), valamint Burton 1 dropgól (17. perc),  büntető (29., 46. perc), Botes 1 büntető (60. perc)

 

Skócia-Anglia: 6-13

Hasonlóan lehet vélekedni az angolok győzelméről, mint a franciákéról, ahogy a bevezetőben is utaltam rá. A skótok is jobban jöttek ki a terület és labdatartási statisztikákból, de nem mentek sokra vele. Lancaster alakulata nyugdíjas tempóban végigjátszotta a mérkőzést, és nem is vallott szégyent, igaz nem a skótok ellen kell bizonyítani. Az előbbi jelző nem volt igaz a 16. perc eseményeire, amikor Cusiter és Robshaw kapott össze: utóbbinak a meze bánta az összecsapást. A debütáns Owen Farrell szerezte meg a 22. percben büntetőből a vezetést az angoloknak, de Dan Parks révén a három perccel már egyenlő volt az állás. A skót irányítót nem hagyták csendben koncentrálni a nézők: sok angol látogathatott el a Murrayfieldre! Parks nem zavartatta magát, a 32. percben újabb büntetőt lőhetett, amivel átvették a vezetést a hazaiak.Charlie Hodgson és az egyetlen cél

 

A 41. percben újra Parks volt a főszereplő, bár erre már nem szívesen emlékszik: egy nyílt tolongás után akart egy felszabadító rúgást végrehajtani, de Hodgson blokkolta a lövést, és célt szerzett a sokáig mellőzött angol irányító. A második félidőben még egyszer szereztek még az angolok büntetőből pontokat, amivel kialakult a végeredmény. Sokszor volt már szó a fiatal generációról: az angolok és walesiek szekérderéknyi mennyiségű játékossal rendelkeznek (mondta is a tavaly világbajnok szakvezető, Sir Graham Henry, hogy az angolok kiválóak a tehetségek elhullajtásában…) – a skótoknál jelenleg egy fiatal játékost lehet kiemelni: David Dentont, aki összefogóként tudott kreatívan játszani: az ő későbbi szereplése a válogatottban még okozhat fejfájást az ellenfeleknek. Egyébként, ha már a fiatalokról van szó: a második számú válogatottak is összemérik erejüket a saját Hat Nemzetükön ilyenkor: ott 35-0-ra mosták el az England Saxons-t a skótok! Lancaster válogatottja még pihenhet, összeszokhat a következő fordulóban, mivel az olaszok várnak rájuk. Változtatni is lehet a kezdőn: akár a padozókat is kezdőbe lehet tenni, vagy épp a visszatérő Toby Flood is át/visszaveheti Charlie Hodgsontól az irányító posztot.

A skót-angol meccs összefoglalója öt percben

 

Pontszerzők: Parks 2 büntető (25., 32. perc), valamint Hodgson 1 cél (41. perc), Farrell  1 jutalomrúgás (41. perc), 2 büntető (22., 74. perc)

 

Írország-Wales:  21-23

A forduló legizgalmasabb mérkőzésén végül a vendégek örülhettek, de ez mindössze csak egy perccel a vége előtt dőlt el. A mérkőzésnek Sexton adott alaphangot: a harmadik percben szerzett büntetőjével. Tíz perc múlva már a walesiek örülhettek. Az ellenállhatatlanul előretörő vörös mezesek tolongásról-tolongásra kerültek előre, majd Priestland zseniális passza után Jonatan Davies szerzett célt. Már az első félidőben fordítottak az álláson a hazaiak: ehhez Tommy Bowe és Rory Best összjátéka kellett a 36. percben: a szélső offloadja után az ulsteri sarkazó sprintelhetett egymaga a célvonal felé: nagy figyelmetlenség az ellenfél védelménél, hogy egy első soros így tudott célt szerezni! A 43. percben már 13-5 volt az állás az írek javára, ám a walesiek nem adták fel: az 53. percben Halfpenny szerzett büntetőből három pontot, majd két perc múlva ismét Jonatan Davies szerzett célt!Best a hatodik célját szerezte a válogatottban

 

George North-tól kapott offload passzt, és kicsit hasonlóan, mint az előbb Best ő is egy védelmi hibát használt ki: bár szélső révén őt nehezebben lehetett utolérni, mint az (észak)ír játékost. Halfpenny értékesítette a jutalomrúgást, így már a walesiek vezettek: jó öt perc alatt megfordították a mérkőzést! Sexton büntetőjével hamarosan újra csak egy pont volt a különbség a két válogatott között, sőt a 68. percben a széthúzott vendég védelmen ütött rést Tommy Bowe: Rob Kearney hatalmas passza után szerzett célt. Sexton viszont kihagyta a nehéz helyről lőtt jutalmat: ez még a végén pedig jól jött volna a hazaiaknak. Ekkor még korántsem volt vége a mérkőzésnek: Bowe céljánál George North volt az utolsó ember, aki szerelhette volna az ír szélsőt: elkésett, az írek szerezték a fenti módon a célt. A 75. percben a hórihorgas walesi szélső jóvátehette hibáját: igaz, céljának igazolásához a videóbíró is kellett. Halfpenny is kihagyta a jutalmat, de csak egy pont volt a hátránya a sárkányoknak, végül a 79. percben Stephen Ferrist sárgával kiküldték, így emberelőnybe is kerültek: azonban elég volt a walesiek számára az is, hogy Halfpenny büntetőből megszerezte ismét a vezetést. Ronan O’Gara ekkor már a pályán volt, de ezúttal a mérkőzést a legvégén megfordító dropgól (akárcsak 2009-ben, vagy a Heineken-kupában kétszer is idén) elmaradt.Davies duplázni tudott

 

Az eredmények a világranglistára is hatással voltak: Skócia kiesett a top 10-ből, Írország pedig a nyolcadik helyre csúszott vissza, Wales pedig az írek hatodik helyét vette át. Warren Gatland, a walesiek szakvezetője nem volt teljesen elégedett a látottakkal: “Ma csak a szerencsének köszönhetően nyertünk. Jóformán 70%-kal küzdöttünk a mérkőzésen.” Kérdés, hogy milyen az, ha 100%-ot nyújtanak a sárkányok… Gatland kiemelte még a fiatal George North kiváló játékát: úgy tűnik Shane Williams posztja megfelelő játékoshoz került. A másik oldalon, a 13-as mez jelenlegi, sőt talán későbbi tulajdonosa fölött volt problémája Declan Kidney-nek, végül Keith Earls léphetett volna pályára O’Driscoll helyén, ám a 10 napos kislánya a kórházban megbetegedett, így számára inkább a család volt az első helyen szombaton. Jó hír, hogy Ella Maye hazatérhet, míg apja pályára léphet a franciák ellen ezen a héten.

Rövid összefoglaló a harmadik meccsről

 

Pontszerzők: Best 1 cél (36. perc), Bowe 1 cél (68. perc), Sexton 1 jutalomrúgás (38. perc), 3 büntető (3., 43., 59. perc), valamint Davies 2 cél (13., 54. perc), North 1 cél (75. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (55. perc), 2 büntető (53., 79. perc)

Kirúgták a Barlanglakót!

Kommentben érkezett a hír, mely szerint azonnali hatállyal felbontották Sébastien Chabal szerződését a Racing Metroval. Az eset hirtelenségét azt is mutatja, hogy még az nso is tudósított róla – igaz, ez annak is köszönhető, hogy az igen karakteres megjelenésű játékos, ha csak arcról is, de talán ismert hazánkban, mint a rögbijátékos archetípusa. A Barlanglakó, Attila, Hannibal Lecter, Ősember néven is hívott leváló a múlt heti, Toulouse elleni vereség után szólalkozott össze a vezetőedzővel, Pierre Berbizier-vel, de ő húzta a rövidebbet. Ez valahol érthető is: Chabal idén már nem túl sokat mutatott korábbi brutális játékából, inkább csak a kispadon porosodott, mégis a mostani afférig úgy tűnt, hogy még hosszabbítanak is vele. Mielőtt felvázolnánk, hogy mihez kezdhet jelenlegi helyzetében, kicsit ismerjük meg őt!Egyelőre pályán kívül marad a Barlanglakó

 

De még egy hír: eldőlt, hogy a Hat Nemzeten Keith Earls fogja helyettesíteni Brian O’Driscollt, azonban Wales ellen biztosan nem lép pályára családi okok miatt a munsteri játékos, helyette Fergus McFadden fog kezdeni.

 

Sébastien Chabal 1977. december 8-án látta meg a napvilágot Valence-ban, egy nem igazán módos családban: a szakközépiskola elvégzése után egy gyárban dolgozott, mint gépkezelő, igaz, ekkor már amatőr státuszú rögbijátékos volt. Először a tojáslabdával kilenc évesen került kapcsolatba, de akkor motiválatlanság miatt gyorsan abbahagyta a sportot. Tizenhat évesen újrakezdte a rögbizést: ez a lendület azóta is tart nála. Először helyi klubokban játszott, majd az akkor a Fédérale 2-ben szereplő Valence játékosa lett. A következő nagy lépés akkor jött el életében, amikor a Bourgoin csapatához került 1998-ban. A bordó-kékeknél eltöltött ideje alatt azonban semmit sem nyert, csak a “tűzhöz volt közel”: az azóta megszűnt Yves du Manoir-kupában kétszer, a Challenge-kupában és a ligakupában is egyszer játszhatott a döntőben, a francia bajnokságban a Bourgoinnal 2003-04-ben elődöntőt játszhatott. A válogatottban 2000-ben a skótok ellen mutatkozott be, de stabil játékossá csak 2003-ban a világbajnokságon vált: ekkor szokásos posztjain, összefogóként és leválóként szerepelt. Az ausztráliai tornán a Les Bleus végül az elődöntőig jutott.Nehéz felismerni: Chabal 2003-ban

 

Miután a francia válogatott jelenlegi szakvezetője, Philippe Saint-André távozott a Bourgointól, a francia csapat nagyszabású tervei befuccsoltak. A szakvezető a Sale Sharkshoz távozott, és innen érkezett ajánlat Chabal számára, aki elfogadta azt. A Manchester közeli csapatnál öt évet töltött el, amely során már sikerek is érték: az első szezonjában, 2004-05 során a Challenge-kupát nyerte meg a cápákkal: a Paut verték meg 27-3-ra a döntőben. A bajnokságban a bronzérem jutott a csapatnak, a következő évben a bajnoki cím is összejött: a mostanság is sikeres Leicester felett arattak győzelmet a Twickenhamben. A csapat sikeressége egynyárinak bizonyult: a későbbiekben ezeket a sikereket már nem tudták megismételni a cápák. Chabal szerződése 2007-ben lejárt, de stabil szereplése miatt hosszabbítottak vele még két évre.2007-ben legyűrték az új-zélandiakat, de az angolok útjukat állták az elődöntőben

 

A 2007-es hazai rendezésű világbajnokságra készülő válogatottba behívta Bernard Laporte, de azzal a feltétellel, hogy a második sorban kell szerepelnie. Chabal elvállalta a felkérést, azonban ismét csak a negyedik hely jutott neki a válogatottal, amelyet csalódásként él meg. A Hat Nemzeten több siker jutott az Ősembernek: 2007-ben, 2010-ben lépett pályára: mindkétszer Grand Slammel vitte haza a kupát a francia válogatott. 2009-ben azonban új menedzsment érkezett a Sale Sharks csapatához, Chabalnak nem hosszabbították meg a szerződését. Olyan hírek is felröppentek, hogy a könnyen felismerhető játékost Russel Crowe vitte volna az NRL-be, de végül nem húzta magára a sydney-i nyulak zöld-piros mezét, helyette a Top14-be visszatérő, Racing Metro fehér-kék dresszét viselhette. Egészen mostanáig.

Nem jó ötlet Chabal lábára lépni, mutatja a videó

 

Mihez kezdhet most?

 

1.: visszavonul, családjával és borászatával foglalkozik, ha pedig megszorulna, a reklámokban vagy filmekben biztosan kapna szerepeket. Ha Depardieu megunná Obelix szerepét a későbbiekben, Chabal jó eséllyel pályázna a helyére.Ki tudja mikor lesz az év borásza

 

2.: visszatér korábbi klubjához, a Bourgoinhoz. A fentebb említett csapat tavaly esett ki az első osztályból, így a veterán tolongásjátékos sokat segíthetne, hogy felkerüljenek a ProD2-ből. Igaz, a Racing Metronál kínált, évi egy millió eurót nem tudná garantálni a klub.

 

3.: távozik Japánba. A japán rögbi bajnokság olyan, mint a Toulon: idősödő, nagy neveket igazolnak, hogy népszerűsítsék és erősítsék a rögbit a szigetországban. Idén Ma’a Nonu, Stephen Larkham, James Haskell (ő a bajnokság végén továbbáll a Super 15-be) a Ricoh Black Rams-ben, Brad Thorn a Fukuokában, Toutai Kefu a Kubotában, Jacque Fourie a Wild Knights-ban, Danie Roussow, Fourie Du Preez, Tusi Pisi a Suntoty Sugoliath-ban, Stephen Brett a Toyotában játszik. A neveket elnézve Chabal érkezése sem lenne meglepő lépés.

 

4.: elkerül egy élvonalbeli csapathoz: Peter Stringer esetét látva van esélye az idősödő, gyakran mellőzőtt játékosoknak, hogy pályára lépjenek. Igaz, az ír nyitó csak kölcsönben van a Saracens csapatánál, három hónapig.

Chabal számára a tavalyi év játékosa, Thierry Dusautoir legyőzése sem akadály, hogy célt vigyen

 

Ezek az én tippjeim az Ősember jövőjét nézve, de ha van még ötlet, hogy mihez kezdjen, kommentekben mindenkinek lesz lehetősége, hog véleményét kifejtse.