2012. június havi bejegyzések

A rögbi magyar hangja

Forrás: Picasa - Czinege János fotóiMindenféle sértés vagy bántás nélkül merem ezt a címet adni a mostani posztnak: nemes egyszerűséggel azért, mert Tóth Sándor hangját könnyű felismerni, ha az ember a korábban már sokat szidott sportcsatornákon rögbit néz: emellett sajátos stílusa is van, amely nem merül ki abban, hogy XY AB-hez passzolja a labdát. Ha kell, versekkel vagy rövid történelemórával dobja fel a közvetítést, de a 2010-es Premiership döntőben Dan Cole becseréléséről Süsü a sárkány jutott az eszébe: teszi ezt úgy, hogy nem Horti Gábor szintjén kommentálja a mérkőzéseket. Persze nemcsak beszél a rögbiről: edzősködik, és ha kell még a wikipédiára is ír szócikket a sportról: a hajtás után vele lehet olvasni egy interjút.

 

Nem személyes találkozó alkalmával készült az interjú (e-mailváltáson keresztül nemes egyszerűséggel), így a szokásos szövegeket, pl.: Galván Tivadarral egy népszerű baktalórántházi pékség előterében találkoztunk, ahol… – most mellőzöm.

 

A foci hazánkban a legnépszerűbb csapatsport, ezt kár vitatni: hogyan jött számodra mégis a rögbi, amikor pedig még fociban is vb-re tudtunk kijutni?
Még a 80-as években lementem egy pár edzésre Erdélyi Sándorhoz, aki akkor az OKGT néven futtatta a csapatát (megjegyzem, hogy majd’ tucatnyian álltunk az oldalvonalon, hogy beállhassunk valamit csinálni), de már előtte is valami akkor ismeretlen dolog vonzott a rögbiben. Jól emlékszem, hogy a hetvenes évek elején egy vasutas napi meccset láttam a BVSC-pályán, és nagyon megragadt az emlékeimben, bár semmit sem értettem az egészből (jellemző, hogy még Erdélyi Sanyi sem emlékezett, kik is játszottak akkor). Azt is kifigyeltem, hogy lord Sinclair a „Minden lében két kanál” című marhaság intrójában rögbizik…

Ismerősi körödben nem néztek rád emiatt akkoriban furcsán?

Ez az előző kérdéshez tartozik részben: két unokatestvérem, Tóth István (Bratyó) és az öccse, Imi már rég ott voltak az OKGT-ben, tehát erről a részről rendben voltak a dolgok. Mások azért csodálkoztak, és kérdezték, hogy lesz-e pénzem a sisakra meg a többire…Ez mutatja, mennyire volt ismert ez a sport akkoriban nálunk. Sajnos, most sem állunk sokkal jobban…

Mikor kezdtél el tevőlegesen (pl. csapatalapítás) foglalkozni a rögbivel?
1994-ben – jellemzően focimeccsen- tropára ment a térdem, és tökig gipszben azon gondolkoztam, hogy mi lesz ezután a sporttal…aztán rájöttem, hogy próbáljuk meg ezt a lehetetlen sportot. Akkoriban Mezőszentgyörgyön voltam pedagógus, vetettem az igazgatóval két labdát és elkezdtük a gyerekekkel.

Volt, aki komolyan gondolta akkor az edzéseket vagy csak érdeklődött?
Akkoriban, a két tévécsatorna korában, internet nélkül könnyű dolog volt az efféle „ingerszegény” környezetben élő falusi srácok között a munka. Örültek, hogy van valami érdekesség délutánonként. A rögbi könnyen oktatható és könnyen lehet benne sikerélménye egy gyereknek. Futás előre a labdával vagy taglózd le az ellenfeled…Nem nehéz sport ez. Én szinte semmit nem is tudtam a legalapvetőbb szabályokon kívül, mondhatni, hogy tök hülye voltam, de a gyerekek élvezték. Egy kis iskolában nem kell sok idő, hogy elterjedjen: itt egy jó buli délutánonként! (Nyaranta esténként a legelőn kemény, magyaros baseballmeccseket is játszottunk, saját szabályokkal, azt is élvezték). Így épült aztán a csapat. Sokan meg is ragadtak. Főleg, hogy tekintélyem növelte egy televíziós vetélkedősorozat, ahol elvittem az egyik fődíjat…Egy adásból megtudta Gyolcsos Feri Székesfehérváron, hogy 30 km-re van egy gyerekcsapat…És 1995. május 1-jén több száz néző előtt a lepsényi majálison lejátszottuk hazánk első kölyökmeccsét a Fehérvárral. Sínen voltak a dolgok.  Na persze a két edző miatt…

Tóth Sándor és a 2003-ban kadét bajnokságot nyert battai csapat: többen válogatottak azóta

Szerinted mit kellene az emberek fejében megváltoztatni, hogy a rögbiről alkotott tévképzetek eltűnjenek?

Nagy magyar sikerek, amire kevés a remény. És nem is a tévképzeteknek kellene eltűnnie, hanem egyáltalán az ismereteknek megjelenniük…

Probléma-e szerinted, hogy a főváros jóformán terra incognita a rögbi számára?
Alapvető probléma az ország jellege miatt – Budapesten összpontosul a magyar szellemi és anyagi erő nagy része. Ha lenne még néhány nagyobb városunkban Kecskeméten, Fehérváron és Szegeden kívül (Miskolc, Debrecen, Győr), már sokkal jobban állnánk. Főleg egyetemeken, hogy onnan terjedhessen tovább…Sajnos a fővárosban volt már tucatnyi csapat, de egyik sem tudott gyökeret ereszteni, mert nem találtak a tiszteletre méltó munkájuk mellett sem egy bázist. Így aztán hányódnak erre-arra… Ilyen alapokra nem építhető utánpótlás és jövő. A másik gond, ami jellemző Magyarország helyzetére, az a félgyarmati státus, amibe belemanővereztük magunkat és mások minket: sok kis rögbis országban a külföldiek a hajtóművei a helyi rögbinek, de nálunk (és itt álljon egy nem Exiles-os példa, mert azt hiszik, megint őket nyírom) például olyan külföldi cég kezébe került egy nagyszerű pálya Bel-Budán, amelyiknek a magyarországi vezetősége szinte „haver”, mert rögbis, és ami a magyar és fővárosi rögbi központi bázisa lehetett volna, de az anyacégnél eladatták a pályát lakóparknak, hogy ezt is kifacsarják a nagy befektetésükből…kormány, önkormányzat valahol a Holdon, mert semmit sem hallottak és láttak az egészből… Nem volt olyan fontos senkinek, hogy tegyen érte valamit. Persze nem a szövetségben, mert ott keveset tehettek volna.

Mit tartasz a magyar rögbi fő erősségének, illetve gyengeségének?

Őszintén és bántó szándék nélkül mondom, hogy erőssége nem sok van,  ezt mutatja IRB-ranglistás helyünk az elmúlt évtizedekben. Hiába a sok áldozatos munka, ez még így is kevés, aztán meg a pénz! A pálya! Ilyen alapokkal nem könnyű alkotni, de az én példám mutatja, hogy lehetne többet is.
Legfőbb gyengesége egyrészt a három vezető klub és sok vezetője számára erkölcsi alapvetésként értelmezett kölcsönös gyűlölete… Megint jaj és sajnos, de erre még alapjuk is volt a múltban, és ehhez ragaszkodnak. A szálka nyilvánvalóan általában a mindig másik szemében van. Ezért tartottam nagy eredménynek, hogy az általam felépített és vezetett  juniorválogatott mindig csapatként tudott harcolni és nem izgatott senkit a klubsovinizmus. Így hát különösen jól esett, hogy egyesek sikerrel szét is verték ezt a rendszert; most aztán sokan néznek, hogy ez sem működik már. Pedig megalapoztunk egy jövőbeli sikeresen szereplő felnőtt válogatottat. Másik fő gond, hogy sok nem túl tehetséges ember is azt hiszi, hogy majd ő megmondja a frankót…hogy tud valamit, de eredmények meg sehol, csak a szöveg. Hallgathatja az Mrgsz Elnökség, hogy milyen hülyék vagyunk, melózni meg kevesen akarnak. Jellemző a hangulatra, hogy amikor fegyelmi eljárásban eltiltottak másfél évre a rögbiben való tevékenységektől, és az utána következő eljárásban kiderült, hogy egy szó sem igaz az egészből, senkinek nem jutott eszébe, hogy elnézést kérjen legalább…Hogy magába szálljon, mert a FIRA vezetői és főképp a fiatalok előtt meglévő tekintélyemet és becsületemet a sárba tiporta. Komolyan gondolja valaki, hogy egy sportágunkkal foglalkozni szerető fiatal nem gondolkodik el ezen az eljáráson: érdemes melózni?

Megoldhatónak tartod a problémákat a szövetségnél, illetve a csapatoknál?
Nem, erre válaszoltam a fenti sorokban. Van megfelelő mértékű emelkedettség egyes vezetőkben, hogy felülemelkedjenek a sérelmeiken? De nem akarom más klubok vezetőt oktatni, amikor a Battánál sem jöttek rá a szponzorok, hogy többet érek annál, amit kapok, pedig a felnőtt csapat nagy része nálam nőtt fel…
Úgy látom, hogy a magyar rögbi legnagyobb hátránya, hogy nagyon nehezen integrál – külső erőket és ismereteket! Addig, amíg az iskolákba nem jut be a magyar rögbi, semmi esélye nincs a fejlődésre! Mindegy, milyen szakos embert, de meg kell hódítani a rögbinek valakit egy suliban, és az már egy járható út. De vonzó a magyar rögbi a nagy részben fásult vagy/és cinikus, pénzért dolgozó magyar tanároknak?

Visszatérve a rögbi szeretetéhez: wikipédián sajnos kevés szócikk született a rögbiről, neked köszönhetően viszont pár írás mégiscsak ott van a tájékozódásért. Akár itt a Gavin Hastings szócikket is lehet említeni: ő volt a kedvenc játékosod?
Ő a Bratyó kedvence volt, talán kegyeletből írtam azt a szócikket…De nem szeretek a wikin írogatni, én irodalmár vagyok, nem lexikonszerkesztő…Látszik is a Hastingsről szóló cikken! Egyébként meg egy kicsi, de nagy szívű hős volt!

Gavin Hastings a saját korában a legjobb fogó volt a világon – sőt, talán a valaha volt legjobb skót játékost is tisztelhetjük benne!



Van még a régiek (1995 előttiekre gondolok) közül másik nagy kedvenc, vagy inkább a profi korszak játékosait helyezed előtérbe?
Hogyne volna, például Gareth Edwards, de a legnagyobb favoritom az átmeneti korból Sean Fitzpatrick – ő meg tisztára úgy nézett ki, mint apám fiatalkorában..De nemcsak ezért szerettem.

Az angol nyelvterületen csak “That try”-ként hívott célt Gareth Edwards szerezte az All Blacks ellen, a barbárok mezében (ez a videó már szerepelt itt a blogon, a Barbariansról szóló bejegyzésben): ahogy Hastings a legjobb skót, Edwards a valaha volt legjobb walesi játékos sokak szerint


Fitzpatrick első sorosként nyert vb-t 1987-ben, aztán öt évig volt az új-zélandiak kapitánya: még a profi korszakban is játszott, de szülővárosának csapatát, az Auckland Bluest nem hagyta el sosem


Hány éve kommentátorkodsz?
Immár öt éve jutottam be Mézes Csaba és Harmat Ákos jóvoltából, aztán az elmúlt szezonban már főleg én dolgoztam ott, örülök is neki, mert nem jön rosszul a mellékes…avagy egy tanári fizetéshez képest nem is mellékes. Szeretem is csinálni, bár néha túl sokat szövegelek, de ez a saját stílusom.

A meccsek közben felhozott történeteid spontán jönnek vagy feljegyzed őket, hogy elsüsd valamelyiket a mérkőzés alatt?
Fel kell készülni, de szerencsére nem lehet mindenre, mert azért sport a sport, hogy bármi megeshessen a pályán. Elég széles körűen vagyok felületesen tájékozott (ez segített a tévévetélkedőkben is), ezért könnyen megy az asszociáció, könnyen jön a sztori. Szepesi Györgytől „tanultam”, hogy egy jó szövegelőnek minden esetre kell legyen a tarsolyában valami sztori, ami a látottakhoz vág. Akkor érdekes a tudósítás. Én a meccset nem önmagában, hanem az adott kultúra egészében látom, ehhez meg is vannak az ismereteim. Ha nincsenek, igyekszem pótolni azokat. Egyébként meg azt szoktam mondani, hogy egy tanár minden óráján egyenes adásban van, nem lehet utólag beszúrni egy ötletet vagy poént (csak egy másik osztályban, máskor), így tulajdonképpen csak azt csinálom a tévében ünnepnapokon (nekem ünnep minden közvetítés, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy óriási sportembereket hozhatok közel a nézőkhöz), amit a hétköznapokon.

Családi szinten mennyire terjedt el a rögbi?

A fiamról lesz még szó, a másik fiam inkább vívott, nem erőltettem a rögbit nála. Azt sem szeretném, ha a lányom ezt csinálná, hiába Csont Laci (szintén játékosom és tanítványom) a legjobb a női edzőségben…A feleségem szintén nagy szakértő, az európai focit már csak fitymálja, alig várja, hogy egy jó rögbimeccset lásson. Az ő támogatása nélkül túrót sem értem volna, hiszen baromi sok időt áldoztam a rögbire és ahhoz képest (pénzben) keveset fizetett, és az asszonyok a családi költségvetés őrei; sohase mondta, hogy hagyjam a fenébe vagy vegyem lazábbra.

Mikor kezdett el a fiad rögbizni?
2000-ben 9 éves volt, és már akkor látszott, hogy úr tud lenni a pályán, már akkor, idősebbek között meccseket tudott eldönteni és megfordítani. Ehhez persze kellettek a lelkes társak és a nemes ellenfelek. A sikeres U20 már akkor elkezdett épülni!

Tóth Máté jelenleg a Batta nyolcasa: tavaly az Év Játékosa címet érdemelte ki az MRGSZ-től

Van neki esetleg személyes példaképe?
Adam Thomson. Egy kiscsapat nagy harcosa.

Forrás: www.theaustralian.com.au

Thomson a Highlanders csapatát erősíti a Super Rugby-ben, de a tartományi csapatot, az Otagot is erősíti az ITM-kupában

Külföldön kipróbálná esetleg magát, vagy épp látták már játszani megfigyelők?
Nemcsak neki, hanem minden magyar fiatalnak törekednie kellene erre, ha fejlődni akar. A grúzok is ezt csinálták, igaz, jobb alapokról, és már ott vannak a legjobbak sarkában. Anglia jó lenne neki, de én talán a „francia kapcsolataimmal” többet tudok segíteni neki.


Köszönjük a válaszokat! Akinek még lenne kérdése esetleg, kommentben tegye fel, és biztosan fog rá választ kapni.

Vissza a rendes kerékvágásba

Ausztrália megint geniális mérkőzéseken van túl - forrás: espnscrumA három héten át tartó tesztek befejeződtek, mégpedig úgy, hogy megint a déli válogatottak jöttek ki jobban a mérkőzésekből. Az európaiak közül egyedül a skótok hoztak 100%-os teljesítményt: mindhárom ellenfelüket legyőzték. A walesiek és az írek mindhárom meccsen vereséget szenvedtek, míg az angoloknak csak egy döntetlen jött össze a Boks ellen. Ugyan korábban írtam, hogy Franciaország és Olaszország nem túrázik – emiatt meg kell magam követni, hiszen ők Amerikába utaztak, hogy ott mérjék össze erejüket tudásszintjüknek megfelelő ellenfelekkel. Így a franciák két, az olaszok egy meccset játszottak Argentínával, majd az azurrik északra utaztak, ahol Kanadával és az USA-val játszottak, de közben még más válogatottak is pályára léptek nemzetközi tesztmeccsen: a hajtás után játék és muzsika pár percben.

 

Skót túra

Az európai mundér becsületét meglepő módon csak a skótok tudták megmenteni. Nyilván az All Blacks ellen nekik se lett volna több esélyük, mint az íreknek – de az Ausztrália elleni meccsnél is mindenki legyintett, hogy majd jól elverik őket, aztán a zuhogó esőben mégiscsak nyertek valahogy. A túrán a következő két ellenfél Fidzsi és Szamoa voltak, amely válogatottak még korábban a Pacific Nations Cup küzdelmeiben vettek részt: azt a küzdelmet idén Szamoa nyerte. Tekintve, hogy szezon után még három-három meccset kellett játszaniuk, kicsit fáradtabb ellenfelek voltak a skótok számára, de azt lehet mondani, hogy mégis jól választották ki őket a játékra. Még így is várható volt egy csúfos leégés, de ennek ellenére a skótok jól játszottak: válogatottuk célokkal győzött (meglepő ezt leírni), miközben Laidlaw is jó teljesítményt hozott irányítóként. Tim Visser Fidzsi ellen már kezdett és kétszer be is köszönt a pálmáknak, míg Szamoa ellen egy másik debütáns, Rob Harley szerzett célt egyből. Ha az Ideális ív nyomán fagyit osztogatnánk a teljesítményért, azt a skótok kapnák!

Úgy tűnik, hogy a skótok Puffin lekvár túladagolást kaptak: így három győzelemmel végeztek. Bud Spencer és Terrence Hill is megirigyelné azt, ahogy Ansbro és társai végigpofozták az óceániai szigetvilágot

 

Ír túra

A legkisebb odds mellett is meg lehetett mondani, hogy az írek kikapni mennek Új-Zélandra. Mindkét oldalon voltak újoncok, akik közül Savea teljesített a legjobban: debütálásként a 42-10-re végződött mérkőzésen három célt hintett a zöld mezeseknek. A következő meccsen kicsit kiengedtek a hazaiak: majdnem csoda történt: ha nincs Carter kései dropja, akkor Írország sok idő után ismét döntetlenre végzett volna az All Blacks-szel. O’Gara a meccs után úgy nyilatkozott, hogy nem lőtték el az összes puskaporukat még, az utolsó mérkőzésen megmutatják, mit tudnak. Na ennek a vége egy hatalmas lebőgés lett, ahol egymás közötti rekordot jelentő 60-0-ra lépték le a fekete mezes vendéglátók a hazaiakat. A sokk után Declan Kidney megnyugtatta a közvéleményt, nem mond le, és folytatja a munkát az írekkel, akiknek nem kell aggódniuk: ha szerencséjük van, csak hat év múlva fognak összekerülni egy újabb teszt-sorozaton az All Blacks-szel, így nagy zakókra nem kell számítaniuk addig.

Az ír válogatott olyan, mint a népdalban szereplő hajó: nagy reményekkel indul – aztán mivel senki sem irányítja, összetörik egy sziklán

 

Walesi túra

Nem érdemes délen játszania a jelenlegi legerősebb európai válogatottnak: a vb-in is csak pár ponttal, pár hiba miatt kaptak ki Dél-Afrikától vagy épp Ausztráliától. Utóbbiaktól most is. Az első teszten simán kaptak ki köszönhetően Higginbotham, Genia és McCabe céljainak – előző kettő játékos a Reds-ben idén nagy formajavuláson ment keresztül: ha Wales ellen nem fárasztották le magukat, még érdekes lehet a végjáték az ausztrál konferenciában a Brumbies ellen. Ha már Reds: ugyan Quade Cooper felépült, de még keresi a formáját, így a kicsit hanyagolt irányító, Berrick Barnes játszott kezdő tízest helyette: nem is rosszul! Megbízható játékkal rukkolt elő, és ami nagy előnye még Cooperhez képest: jól tud pontrúgásokat végezni. Erre bizony szükség is volt a második és harmadik teszten, ahol neki köszönhetően nyerték meg a meccseket és a sorozatot a wallaby-k.

Méghogy az ausztrálok csak ligázni tudnak! Méghogy csak az AC/DC játszik dirty rockot a kontinensen! A wallaby-k és az Airbourne is mutatják, hogy mind uniós rögbiben, mind zenében van miért az ötödik kontinenst figyelni

 

Angol túra

Az angol válogatott –  Danny Care szerint – a mostani túrából csak tanulhat: a kilences szerint a csapatépítés szempontjából mindenképpen jót tett a három mérkőzéses sorozat. Hatalmas mélypontok nem jellemezték az angolok játékát, igaz a második meccsen 36-27-re kikaptak. A másik két meccsen viszont két játékos is tudott tőlük három-három célt vinni: Christian Wade és Nick Abendanon – ezek valóban bíztató jelek, az viszont talán nem a legjobb, hogy franciás módon Lancaster cserélgette az irányítóit: Farrell, Flood és Hodgson rotálása nem biztos, hogy jót tesz a válogatottnak: vagy legalább akkor eldönthetné, hogy előbbi kettő centerként befér-e a háromnegyedbe, ha valamelyik közülük épp irányítót játszik (Flood és Farrell termete miatt bizony centernek sem rossz!). Valóban Danny Care véleményével kell egyetérteni: a három teszt jó próbának bizonyult a jövőre nézve: csak kérdés, hogy Lancaster milyen irányba indul el ezután.

Válogatott meccseken gyakran felhangzik George Blake megzenésített verse: Lancaster lehet, hogy ha Új-Jeruzsálemet nem is, de új válogatottat képes lesz építeni Angliában

 

Argentin vendéglátás

Francia, olasz túra helyett jobb ezt leírni, mivel előbbiek csak a pumákkal játszottak, utóbbiakról pedig hamarosan lesz szó. A nagy nevű argentin játékosok egy része még pihent az európai küzdelmek után, így több, otthon amatőr került a válogatottba, akik közül többen idén játszották a válogatottban első meccseiket Chile és Brazília ellen. Európából Roncero, Contepomi, Mieres, Urdapilleta, Guinazú állt a válogatott rendelkezésére a nagyobb nevek közül. Első meccsükön Olaszországot küldték tovább egy laza 37-22-vel, majd jött a második teszt, Franciaország ellen a Mario Kempes Stadionban, ahol 23-20-ra verték a világbajnoki ezüstérmest. A győzelem mutatja, hogy a kibővült Három Nemzeten bizony vigyázni kell már most is az újonc dél-amerikaiakkal! Hogy azért ennyire ne örüljenek, jött a harmadik meccsük, ahol 10-49-re kaptak ki. A változatosság kedvéért a franciáknál ezúttal Michalak játszott irányítót (mellette Trinh-Duc és Parra fordult meg ezen a poszton a tesztek alatt).

Mindenképpen jár a Pampák királya(i) cím az argentinoknak: nyáron odahaza a Rugby Championship során megizzaszthatják a SANZAR válogatottakat!

 

Észak-amerikai vendéglátás

A kontinens másik végén először a két házigazda mérkőzött, majd az olaszok és a grúzok játszottak egy-egy meccset az USA-val és Kanadával. A Churchill-kupa megszűnése miatt maradtak a tesztek Kanada és az USA számára. Tavaly még a vb előtt is játszottak egymással – a burleszkfilmbe illő jelenetekkel tarkított meccsen végül Kanada győzött. Idén hat célt hozott a két válogatott meccse, de Kanada bizonyult jobbnak, 28-25-re győztek Kingstonban (mármint Ontarioban, nem Jamaicában). Az olaszok következtek, akik esélyeshez méltóan nagy különbséggel verték meg mindkét válogatottat, majd jöttek a grúzok, akik ki tudja miért – talán a sok utazás miatt is, két nagyon sima meccsen kaptak ki a két házigazdától. Ez már csak azért is meglepő, mert az ENC során zsinórban három meccset nyertek: 46-0-re verték az oroszokat, június 9-én, a sorozat záró összecsapásán pedig az ukránokat intézték el 3-33-ra.

A sasok és a juharlevelesek felrakták a napszemüveget, és dolgukra indultak: csak nem haltak meg annyian, és igazán kudarcot sem vallottak, mint Tarantino filmjében Mr. Pink és tsai.

 

Az IRB legújabb (június 25.-i) ranglistáján a tesztek miatt nagy volt a mozgás. Franciaország két helyet esett vissza: a negyedikről a hatodikra, elé pedig Anglia és Wales került. A nagy zakók ellenére Írország pedig a hetedik helyre jött fel, maga mögé küldve Argentínát. A skótoknak is jól jött a tesztsorozat: visszatértek a top10-be. Érdekesség, hogy a legutóbbi frissítés során Dél-Korea került a 25. helyre, ez pedig azt jelenti, hogy a korábbi vb szereplő Portugália már nem tagja a legjobb 25 válogatottnak. Sajnálatos, minket érintő hír, hogy Magyarország viszont visszazuhant a 84. helyre, miután a kiesési mérkőzésen 29-26-ra kikapott Bulgáriában! Úgy tűnt, hogy a magyar válogatottra így a 2D csoport vár, azonban az európai szövetség átírta a csoportokat, így a zöld asztalnak köszönhetően bentmaradtunk a 2C csoportban! A további nagy kesergés helyett (meg a herderi nemzethalál vízió helyett – amiben jók vagyunk már 200 éve)  inkább most már azon kell dolgozni, hogy ne csak egy aláírt papír döntsön utolsó hajszálként a bennmaradásról, hanem a pályán látott játék: ha Norvégia ellen ment idegenben, akkor mások ellen is sikerülni fog!

Magyarországi körkép

Dübörög a labdarúgó EB, az európai rögbi válogatottak délen turnéznak, mégis kicsit most legyen szó hazánkról! Jó régen esett szó Magyarország rögbijéről bejegyzés formájában: a mostani apropót egyrészt a magyar bajnokság vége és a női hetes válogatott sikere adja. Ezt megelőzően még volt a Csodaszarvasok számára egy sorsdöntő mérkőzés Norvégiában, amelyről szintén lesz még röviden szó.

 

Aki pedig szeretne menő magyar rögbis mezt vásárolni, amivel támogatni lehet a szövetséget, az látogasson el a szövetség oldalára, bővebb információért!

 

Norvégia-Magyarország: 14-28

Miután kikaptunk itthon 44-5-re Izraeltől, a norvégok elleni meccs volt hivatott arról dönteni, hogy marad-e esélyünk a bentmaradásra a 2C csoportban a jelenlegi Nations Cup kiírásban, vagy csoportutolsóként azonnal kiesünk a 2D-be. Végül a hazai rögbi körüli nehézségek ellenére a válogatott rendesen odatette magát, és beledöngölte a földbe a hazaiakat! Az első félidőben Prakter céljával megszereztük a vezetést, a jutalom is bement, de a hazaiak egyenlítettek a 26. percben. Az eredmény nem változott már, csak a második félidőben. Bárdos és Gyurcsik céljaival megléptünk a norvégok elől, ám ők sem adták fel a harcot: vittek még egy célt, és 14-19-re közelítették meg a Csodaszarvasokat. A vendéglátók azonban több pontot már nem szereztek, míg a magyar válogatott még két büntetővel és egy, a meccs legvégén szerzett dropgóllal biztosította be a fölényes győzelmet: így jöhet a bentmaradásért Bulgária ellen június 23-án a mérkőzés: csak a legjobbakat kívánhatjuk a válogatottnak!

A norvégok elleni mérkőzést pedig itt lehet megtekinteni.Magyarok - nemcsak bedobásban - a norvégok felett - forrás: norgesrugby.no

 

Pontszerzők: Waqalevu 1 cél (26. perc), Buncle 1 cél (65. perc), Borsheim 2 jutalomrúgás (27., 65. perc), valamint Prakter 1 cél (10. perc), Bárdos 1 cél (43. perc), Gyurcsik 1 cél (52. perc), Collet 2 jutalomrúgás (10., 43. perc), 2 büntető (74., 79. perc), Lloyd 1 dropgól (80. perc)

 

A női hetes válogatottat viszont nem a kiesés, hanem a feljutás szele fújta már régóta: ez végre sikerült is. Tavaly egy hajszálon múlt az Európa-bajnokságon az A divízióba jutás, idén Szófiában ez sikerült: kicsit változott ugyan a lebonyolítási rendszer, de ez nem kisebbíti a magyar lányok eredményét! Jövőre olyan országok válogatottjaival játszhatnak, amelyek rögbiben előttünk tartanak, így kicsit nehezebb meccsek várnak a magyar válogatottra, amelyik egy statisztika alapján a világ legjobbjai között található. A női rögbi ugyanis 30 éves múltra tekint vissza, hazánk válogatottja 123 meccset játszott ez idő alatt, aminél többet csak kilenc másik ország játszott le!

 

Esztergomi Vitézek-Kecskeméti ARC: 20-10

A Toulouse eredményességétől az esztergomi csapat sem jár messze, idén – igaz négy éves szünet után – tizenegyedszerre lettek bajnokok! Ellenfelükről is érdemes szólni, hiszen a Kecskemét a jóval esélyesebb Battát győzte le az elődöntőben (ők aztán kivégezték az Exilest), és jutott története során harmadszor a fináléba. A mérkőzést a hazaiak kezdték jobban, a vezetést is ők szerezték meg büntetőből a 7. percben, sőt az első cél is a nevükhöz köthető, amit húsz perccel később vittek be, az addig jól védekező vendégeknek. Hamarosan jött a válasz, azonban a jutalomrúgás kimaradt, így öt pontnyi különbséggel vonulhattak le a csapatok a pályáról a félidőben. Amelynek elején emberelőnybe került a Kecskemét: Nagy Roland kapott sárga lapot a 48. percben. Dacára a hátránynak, a Vitézek szerezték meg újabb céljukat az 53. percben. Erre válaszoltak a kecskemétiek, de a jutalmat kihagyták, így nőtt a különbség hét pontra. A végén még jött egy hazai büntető, és ezzel keretbe lett foglalva az újabb esztergomi győzelem!Az Esztergomi Vitézek bajnokcsapata - forrás: rugby.hu

 

Pontszerzők: Suiogan 1  cél (27. perc), Marosi 1  cél (53. perc), Collet 2 jutalomrúgás (27., 54. perc), 2 büntető (8., 79. perc), valamint ? 1 cél (32. perc), Gyenes 1 cél (56. perc)

 

Még egyszer gratulálunk mindenkinek az elért sikerekhez!

Céltalanság, vagy mégsem?

Az előző bejegyzésben is kikeltem már a francia bajnokság elődöntőire, azonban a döntőben sem született cél: a bejegyzésben lesz szó egy rövid összefoglaló keretén belül a döntőről, amit nem nagy meglepetésre a Toulouse nyert meg, megint. Ez azt is jelenti, hogy véget értek Európában a nagy klubküzdelmek: itt az ideje átnézni, hogy ki mennyi pontot, célt szerzett az évben. A jelen felsorolásból kimaradnak a válogatott meccsek: ezekkel maximum majd valamikor nyáron lehet átszámolni újra az egyéni teljesítményeket.Dusautoir és Servat a Brennus Pajzzsal - rögbiseknek nagy díj jár!

 

Tavaly szponzor minimum 20 célt állapított meg a ligarögbi játékosoknál, mint minimális kvótát a bejegyzésbe kerüléshez. Tekintve, hogy ott mindenképp célra törekednek a csapatok (egy pontos dropokért hülyék is lesznek kapura rugdosni normál esetben), addig az uniós rögbiben ellenben lehet dönteni, hogy a rárúgás vagy a célra törekvés a kifizetődőbb: így a legjobb rúgókról is szó lesz alább. Egy azonban biztos, célokra játszani kétségtelenül látványosabb…

 

Toulouse-Toulon: 18-12

Leírni is hihetetlen, hogy a Stade Toulousain tizenkilencedszer lett idén bajnok! Nem kezdődött minden könnyen Guy Novés számára, akinek a döntő előtt sérülések miatt három helyen kellett változtatnia a kezdőcsapatán. Így került az irányító posztra az eredetileg centerként kezdő Luke McAlister – ez viszont azt jelentette, hogy Lionel Beauxis a kispadra került. Végül meghálálta a belé táplált bizalmat: 6 büntetőből az összeset értékesítette, míg Wilkonak ennyi lehetőségből csak 4 ment be. Mindkét oldalon volta dropkísérletek: 2-2 – és mindegyik sikertelen volt… Ahogy azt pedig már írtam, cél egyik oldalon sem született. A mérkőzésről tulajdonképp ennyit elég is szólni – az újabb bajnoki cím szép búcsú mindenesetre William Servatnak, aki jövőre már Guy Novés oldalán, a tolongás edzőjeként lesz jelen a mérkőzéseken, de játékosként ez volt neki az utolsó. Nem semmi karrier az övé sem: a klubnál tizenhárom évet húzott le, ezalatt öt bajnoki és két Heineken-kupa elsőséget szerzett a Toulouse-zal.

McAlisternek nagy szerepe volt a győzelem kivívásában – kár, hogy gyakran mellőzik, pedig egy nagyon jó játékosról van szó!

 

Pontszerzők: McAlister 6 büntető (3., 21., 35., 42., 64., 68. perc), valamint Wilkinson 4 büntető (1., 27., 32., 46. perc)

 

Célok, számok stb.

Most pedig jöjjenek a nyers számok! A bevezetőben említett posztnál kommentben sikerült végülis az előző szezonra egy gyors összesítést végezni, hogy az uniós kódban kik voltak a legjobb célszerzők. A huszas határt akkor (válogatott meccseket is nézve!) Maxime Médardnak, Chris Ashtonnak és Alesana Tuilaginak sikerült abszolválnia. Médard tavaly a Top14-ben 15, Tuilagi és Ashton a Premiershipben 13, illetve 10 célt szerzett. Előző kettő ezzel a teljesítménnyel a legjobb lehetne – Ashton pedig holtversenyben állna az első helyen. Nézzük akkor Angliát!

Médard idén nem volt túl eredményes: a válogatottbeli szerepe mellett egy súlyos sérülés is akadályozza: még a skótok ellen kellett levinni a pályáról a Hat Nemzeten

 

Meglepő lehet, de az igazán eredményes játékosok között sztárok nem igazán voltak ebben a szezonban: ebben a világbajnokság is közrejátszott, hiszen amíg a nagy nevek Új-Zélandon küzdöttek az elsőségért a bajnokságok szürkeségében a kisebb csapatok és játékosok is ideiglenesen főszereplők lehettek. Így történhetett meg, hogy a legjobb célszerző: Rob Miller lett 10 céllal a Sale Sharks-ból, míg a legtöbb pontot a bajnokságban Tom Homer, a London Irish centere szerezte, szám szerint 278-at. Nézzük a legjobb cél- és pontszerzők listáját:

 

Rob Miller – Sale Sharks – 10 cél

Chris Wade – London Wasps – 9 cél

Mike Brown – Harlequins – 7 cél

Miles Benjamin – Worcester Warriors – 7 cél

Charlie Sharples – Gloucester – 7 cél

Alesana Tuilagi – Leicester Tigers – 7 cél

 

Tom Homer – London Irish – 278 pont

Nick Evans – Harlequins – 266 pont

Nick Macleod – Sale Sharks – 231 pont

Ignacio Mieres – Exeter Chiefs – 211 pont

 

Igazán nagymenő nevek tényleg nincsenek a felsoroltak között – Alesana Tuilagi is csak holtversenyben lett negyedik. A felsorolásból látszik, hogy a céloknál hét a határ a bejegyzésben, míg a szerzett (főleg rúgott) pontoknál a 200-as a választóvonal. Ezalatt maradt Angliában mindössze eggyel Toby Flood, illetve 195-öt szerzett Owen Farrell. Előbbi sokat hiányzott, de Twelvetrees és Ford is jól helyettesítették, míg a Saracensben Hodgsonnal kellett osztozni a rögzített helyzeteken. A legnagyobbat teljesítményével Chris Wade szakította: bekerült ugyanis az angol válogatott túrakeretébe, a Barbarians ellen pedig pályára is léphetett: és szerzett is egy célt debütálásakor.

Wade még sokra viheti a válogatottban, és a klubcsapatában: egyelőre marad Londonban – itt pedig egy kis referenciaanyag róla

 

Nézzünk át a kontinensre! A francia bajnokság döntőjével igazából csak Wilko tudott a ponttáblázaton elfolgalt helyén javítani, McAlister nincs ott a legjobbak között: a rúgószerepeken való osztozás a bajnokscsapatnál is megjelent: az új-zélandi ugyanis 185 pontot szerzett,  az alaphelyzetben irányítóként játszó Lionel Beauxis kicsivel többet, 191-et. A célszerzéssel kicsit jobban állnak – két játékosuk is tíz céllal zárt. Nézzük is a statisztikákat:

 

Timoci Nagusa – Montpellier – 11 cél

Romain Montial – Castres – 10 cél

Timoci Matavanou – Toulouse – 10 cél

Yves Donguy – Toulouse – 10 cél

Alex Tulou – Montpellier – 9 cél

Lucas Gonzalez Amorosino – Montpellier – 7 cél

Sereli Bobo – Racing Métro – 7 cél

Henry Chavancy – Racing Métro – 7 cél

Blair Connor – Bordeaux – 7 cél

Steffon Armitage – Toulon – 7 cél

 

Conrad Barnard – Agen – 267 pont

Jonny Wilkinson – Toulon – 261 pont

Romain Teulet – Castres – 249 pont

Martin Bustos Moyano – Montpellier – 218 pont

Julien Dupuy – Stade Francais – 206 pont

Benjamin Boyet – Aviron Bayonnais – 201 pont

A Montpellier játékosait látva kicsit furcsa, hogy az elődöntőben milyen fejetlen játékkal rukkoltak elő, úgy hogy célt sem szereztek. Armitage viszont csak dicséretet érdemel: az angol leváló remekül játszott idén a Toulonban: számos céllal hálálta meg a bizalmat, de a Bordeaux is örülhet, hogy Blair Connor a csapatban játszik: a fiatal ausztrál céljai is kellettek, hogy a korábbi bajnokcsapat bennmaradjon az első osztályban. A legjobb pontszerzőknél pedig látszik az is, hogy a kapurarúgások is mentek rendesen.

Wilko: idén nem ment neki a döntőkben...

 

A nagyobb európai bajnokságok közül a Kelta Liga maradt hátra, ahol szintén ki lehet jelenteni, hogy ez az év nem a nagy neveké volt! Furcsának tűnhet, de ide érthető a célgép Tim Visser, aki most már a skót válogatottba kapott behívót, vagy épp Dan Biggart is lehet mondani, aki ugyan az Ospreys-ben kiválóan játszott idén, de a válogatottban bizony csak Rhys Priestland után jön a sorban, vagy épp ilyen Ian Keatley, aki ugyan O’Garától átveszi a stafétát Munsterben, de még nem jött el az ő ideje, a Leinsternél pedig Ian Madigan, ha Sexton épp a válogatottal volt elfoglalva vagy pihentették, akkor inkább a célszerzéssel, mintsem a kapurarúgásokkal ütötte el idejét a pályán. Nézzük is a listát:

 

Tim Visser – Edinburgh – 13 cél

Alex Cutberth – Cardiff Blues – 10 cél

Simon Zebo – Munster – 8 cél

Ian Madigan – Leinster – 7 cél

Hanno Dirksen – Ospreys – 6 cél

 

Dan Biggar – Ospreys – 257 pont

Duncan Weir – Glasgow – 198 pont

Ian Keatley – Munster – 187 pont

Greig Laidlaw – Edinburgh – 171 pont

 

Amint látszik, itt kivételt kellett tenni az előbb megállított kvótával szemben, mivel ciki lett volna a pontszerzőknél csak Biggar nevét kiírni. Mindenesetre nem kell aggódni: az íreknél tapasztalható fejetlenségből kiutat mutathat a három fiatal játékos egyéni teljesítménye, illetve ha Parks és Paterson biztos lába már nem segíti a skótokat, akkor Laidlaw és Weir veszi majd át helyüket – célszerzésre pedig ott lesz Visser. El is kellene nekik már valami konstruktív, nézhető játék…Szerencséjük van a skótoknak, hogy Tim Visser egyetlen meccsen sem szerepelt a holland válogatottban - így játszhat náluk

 

Érdemes még pár pillantást vetni a Heineken- és Challenge-kupa pontszerzőire is. Itt a kétszázas/hetes határt nem érdemes komolyan venni:

 

Heineken-kupa

Timoci Matavanou – Toulouse – 8 cél

Rob Kearney – Leinster – 6 cél

Mike Brown – Harlequins – 5 cél

Julien Malzieu – Clermont – 5 cél

 

Jonny Sexton – Leinster – 103 pont

Greig Laidlaw – Edinburgh – 96 pont

Owen Farrell – Saracens – 88 pont

Ruan Pienaar – Ulster – 80 pont

 

Challenge-kupa

Morgan Turinui – Stade Francais – 6 cél

Tom Brady – Sale Sharks – 5 cél

Djibril Camara – Stade Francais – 5 cél

Benjamin Lapeyre – Toulon – 5 cél

 

Jonny Wilkinson – Toulon – 96 pont

Ignacio Mieres – Exeter Chiefs – 71 pont

Nicky Robinson – London Wasps – 64 pont

 

Voltak, akiknek a bajnokságon kívül is maradt rengeteg energiájuk, hogy eredményesek legyenek – ez látható a nevek alapján a listából. Mieres ráadásul csapatával meseszerű idényt tudhat maga mögött: a két éve még másodosztályú Exeter jövőre a Heineken-kupában indulhat, ehhez az argentin irányító játéka is kellett. Mások pedig inkább a nemzetközi színtéren szerepeltek: itt főleg Sextonra és Kearney-re kell gondolni: a Heineken-kupa menetelés mellett a válogatott szereplés töltötte ki főleg az idényüket, amelynek még nincs vége.Mieres - idén nagyot haraptak az Exeterrel (a képek az espnscrumról származnak)

 

 

Biggar még célt is tud szerezni: tavaly a Connacht ellen csípett el egy labdát és szerzett célt a szögletzászlónál – hogy a videó nézésekor a helyzetünk még nehezebb legyen, mindezt cymraeg nyelven követhetjük végig

 

A bejegyzés is folytatódhatna, de a válogatott meccsek és a déli bajnokság átnézésvel még várni kell, ezek ugyanis még tartanak. Utóbbi augusztusban fog befejeződni, amikor Franciaországban elindul a Top14 következő idénye.

Mi történik a héten?

A skót szurkolókat szinte hazai körülmények fogadták - a képek az espnscrumról származnakAz előző, sok céllal tarkított bejegyzés után nekem lett volna égő a francia bajnokság elődöntőiről írni, ahol egy darab cél sem esett! Persze lehet, hogy a védelem volt jó, mind a négy csapatnál, de könyörgöm: az, hogy a saját huszonkettesen túlról átrúgom az ellenfélhez a labdát – vagy kimegy vagy nem alapon – és onnan az ellenfél visszaküldi, és ez a folyamat két-három percen át megy (Clermont-Toulon) az nem élvezhető, sem a fociban, sem a rögbiben. Ahol az ilyen labdamenetek léteznek, hovatovább a játék lényege, mozgatója is ez, az a tenisz. Így a négy csapat egyest kapott nálam a teljesítményére, külön bejegyzést nem kaptak, elég annyi, hogy a Toulouse és a Toulon fogja játszani a döntőt. Ennyivel azonban nem állt meg az élet a rögbi világában, az európai válogatottak a féli féltekét vették célba, nézzük, merre is fognak játszani!

 

Skócia

A leggyengébb túrázóval érdemes kezdeni, akik már az első meccsükön túl is vannak – és hatalmas meglepetést okoztak. A Hat Nemzeten megint a leggyengébb teljesítményt nyújtó válogatottról itt is megemlékeztünk, és talán nem is volt csoda, hogy a walesi túra elé bekéredzkedő skótokat az ausztrálok másodrangú ellenfélként kezelték: Newcastle-ben, a helyi ligarögbi csapat stadionjában kellett a wallabykkal összemérni erejüket: ami talán a borzalmas időjárásnak is köszönhető módon, kisebb csodaként leírható, skót győzelemmel (6-9) zárult! Azt sem lehet mondani, hogy az ausztrálok csak B csapattal álltak ki: Genia, Higginbotham, Barnes, Tomane, Ioane, Pocock, Antony Fainga’a neve egyáltalán nem erről árulkodik. A két válogatott közt a túrák során az 1998-ban alapított Hopetoun-kupáért zajlik a küzdelem: a legmeglepőbb talán nem a mostani győzelem, hanem hogy az egy évtizede vergődő skót válogatott idén csak a 2009-es, skóciai győzelmét ismételte meg az ausztrálok fölött. Ausztrál földön pedig utoljára 1982-ben győztek a kék mezesek! Skócia az ötödik kontinens után szigetjárásra indul: előbb Fidzsivel majd Szamoával mérkőznek meg Andy Robinson fiai – körülbelül azonos erősségű ellenfeleket választottak, ráadásul most zajlik a Pacific Nations Cup, így a szigetlakók erőnléti állapotával sem lesz gond a két tesztmeccs során.Skót öröm - erre senki se számított

 

Wales-Ausztrália

Ha már szóba került az ötödik kontinens, akkor kezdjük a tesztek vizsgálatát velük: talán a két, jelenleg legnagyobb potenciállal rendelkező válogatott fog egymás ellen játszani júniusban. Wales és Ausztrália is kialakult, fiatal csapattal lép majd pályára: a jelenlegi játékosok a vb-n és még ősszel is találkoztak egymással – akkor ausztrál győzelem született mindkét alkalommal – ám nem lehet igazán előre jósolni, hogy ki lesz a túra abszolút győztese. Wales 1987 óta, az akkori vb bronzmeccs óta képtelen győzni a wallabyk ellen Ausztráliában: erre pedig most van a legnagyobb esély, Mike Phillips, a vörös mezesek kilencese, ráadaásul külön kiemelte a személyes párharcát Will Genia ellen, akit az ellenfél motorjának tart. A három déli válogatott ellen zajló tesztek közül talán ez lesz a legizgalmasabb sorozat: mindenképp érdemes lesz valahogyan követni Európa (idei Hat Nemzet) és Dél (tavalyi Három Nemzet) legjobbjait!

Shane Williams utolsó célja a válogatottban az ausztrálok ellen – azóta a Barbarians mezében az aktív rögbitől is elbúcsúzott

 

Anglia-Dél-Afrika

Egyik válogatott sem éli fénykorát: az angolok most kukázzák össze magukat, míg a dél-afrikai leégés a Három Nemzeten és a vb-n is kínos volt – így ott is új csapatot kell építeni. Ennek a jegyében fog telni a három mérkőzés Afrikában, amelynek megnyerésére, a számok alapján, a hazaiaknak van esélyük. 2000-06 között az angolok nyertek zsinórban hét meccset, majd azután már csak a Boks nyert ugyanennyit az európai ellenfelük ellen: ebben a 2007-es vb két meccse is benne van. A dél-afrikaiak így a rekordot jelentő nyolc meccsért fognak pályára lépni szombaton Durbanben. Az elmúlt hét meccsben voltak arcpirító angol vereségek is: így a 2007-es vb csoportmeccsét (0-36) és a 2008-as twickenhami 6-42-t lehet rögtön felemlegetni: talán ezért is készülnek az angolok egyfajta revansra, erre pedig meglehet minden esélyük, ha Ashton vagy épp Manu Tuilagi igazán jó napot fog ki.Három Boks debütáns: Marcell Coetzee, Eben Etzebeth, Juandre Kruger

 

Írország-Új-Zéland

A világbajnok vendéglátását kísérheti a legkevesebb figyelem a nagy túrázók közül idén. Miért? Az írek hat évente ellátogatnak Új-Zélandra, hogy az All Blacks megverje őket: eddig a két szigetország összecsapásaiból mindig a fekete mezesek jöttek ki jobban. A 24, egymás ellen lejátszott meccsen eddig egyszer tudtak az írek döntetlent elérni, ennek pedig már 39 éve. Mindkét válogatott újraépíti önmagát, de még így is a hazaiak lesznek a jobbak: érdemes lesz azonban a két újonc szélsőre, Julian Saveára és Simon Zebora figyelni. Előbbi, a legutóbbi Super Rugby fordulóban is szerzett célt, emellett éves teljesítménye is elég volt, hogy beválogassák, míg az idén gyengélkedő Munsternek talán az egyetlen felfedezettje Zebo volt, aki a világbajnok ellen mutathatja meg, hogy mit tud igazán.

A rövid riport az 1973-as ír fegyvertényről szól: ha akkor nincs az x, akkor a Home Nations ellen Grand Slammel győznek az új-zélandiak

 

És a többiek

Az óceániai és a nagyobb európai válogatottak mellett mások is fognak meccseket játszani. Feltűnhetett, hogy Argentína, Franciaország és Olaszország nem túráznak: ez abból is adódik, hogy a két utóbbi a pumák ellen fog egy, illetve kettő meccset játszani Dél-Amerikában. Az olaszok a legjobbjaikat viszik délre, míg az argentinoknál a nagy nevek hiányozni fognak: ez a Top14 végjátékának is köszönhető, ahol sok argentin játszik, de Guniazú, Roncero és Felipe Contepomi már a válogatott rendelkezésére fog állni – a hiányzók helyett viszont az otthon edződő játékosokra is fény kerül: jó felmérési terep lesz ez a három meccs a játékosmegfigyelőknek. A franciáknál is kevés lesz az igazán tapasztalt játékos, ebben a Top14 is közrejátszik, valamint az, hogy az új embereket is ki kell próbálni valamikor: Szarzewski, Papé, Ouedraogo, Parra, Michalak, Trinh-Duc, Fritz és Mermoz lesznek a tizenötnél több válogatottsággal rendelkezők a kék mezesek közt a nyáron.

 

A megbukott Churchill-kupa után Kanadának és az USA-nak is maradtak a tesztek: egymás ellen, valamint előbbiek az olaszok, utóbbiak a grúzok ellen fognak majd pályára lépni. Kanada talán bízhat az erősebb olaszok ellen a hazai pálya előnyében, míg az amerikaiak és a grúzok között az utóbbiak javára szóló erőfölény is eltűnhet az USA-ban lejátszott mérkőzések során. Amíg pedig a Pacific Nations Cup szereplői közül ketten a skótok ellen játszanak, addig a japánok állapotmegőrzés címén a francia barbárok ellen fognak pályára lépni.

Mi újság délen?

Az utóbbi időben sűrű volt az európai program, így a Super Rugby figyelése parkolópályára került. Az élet ott sem állt le persze, sőt még csak most fog igazán beindulni, hiszen a rájátszás is erősen közeledik, valamint az európai válogatottak is túrázni indulnak: az angolok dél-afrikai, az írek új-zélandi és a walesiek ausztráliai (plusz még a skótok szigetjárása) meccsei miatt viszont a mostani hétvégén rendezett 15. forduló sokáig az utolsó lesz a Super Rugby-ben: legközelebb csak június 29-én fognak pályára lépni a csapatok. Az egyenlőre azonban biztos: aki szép célokat akar látni, és nem csak büntetővel eldöntött meccseket (lásd a Toulouse tegnapi teljesítményét), az továbbra is figyelje a Super Rugby meccseit!

Hosszú idő után ismét élőben láttam a bajnokság – Új-Zéland centrikus – intróját

 

Crusaders-Highlanders: 51-18

A déli sziget rangadóján a hazaiak igencsak belecsaptak a lecsóba. Hét célt szereztek, míg ellenfelük csak kettőt: a Crusaders ezzel Új-Zélandon és a ligában is a második helyre jött fel. Nem lennék meglepve, ha ismét a döntőben landolnának. Nem tűnt elsőre magabiztosnak a vörös mezesek fölénye, de már az első félidőben úgy szétzilálták a hegylakók védelmét, hogy a hatalmas réseken ki-be járkáltak rajta. A kreatív játékra sem volt panasz: röpködtek a pontos offloadok, voltak itt előrerúgott labdából szerzett célok (Guildford, McCaw), nagy sprintek. Utóbbiból a Highlandersnek is kijutott: egy bimbózó akciót fülelt le Gear: a saját huszonkettesétől megindulva szerezte meg csapatának másik célját: szépnek szép volt, de sokat nem ért: akkor már 44-13-ra vezettek a keresztesek.

Pontszerzők: Whitelock 1 cél (2. perc), Guildford 2 cél (28., 34. perc), Crotty 1 cél (36. perc), McCaw 1 cél (45. perc), Crockett 1 cél (56. perc), Todd 1 cél (70. perc), Carter 5 jutalomrúgás (3., 35., 37., 57., 71. perc), 2 büntető (7., 27. perc), valamint Ellison 1 cél (19. perc), Gear 1 cél (59. perc), Noakes 1 jutalomrúgás (20. perc), 2 büntető (11., 13. perc)

Délutáni semmittevés kellemesen való eltöltéséhez erősen ajánlott a teljes mérkőzés megtekintése!

 

Rebels-Brumbies: 19-27

Ausztráliában a Brumbies egyelőre egyeduralomra tör: a nagy kihívó, a Reds a héten pihent, a mostani ellenfél, a Rebels, pedig hiába jobb, mint tavaly, nem ütőképesek még: egy kicsi mindig hiányzik a győzelmükhöz. Hozzájuk kapcsolódó hír, hogy jövőre megcsappanhat az európai kontingens létszáma, ha Gareth Delve a Toulonba igazol. A hazaiak igen álmosan kezdték a mérkőzést, így a canberrai csapat szerzett magabiztos előnyt Mogg és Huxley büntetőivel, valamint Smith céljával. A válogatott miatt tartalékosan felálló Rebels azonban nem adta fel, a 37. percben Hilgendorf nagy szólóját csak pár centire a célvonaltól sikerült leszerelni: sikerrel, a hazaiak irányítója nem szerzett célt. Erre válaszként Coleman vitt egyet a vendégektől az 52. percben. Nem forgott a vendégek győzelme egy pillanatig sem veszélyben ezután sem. Vuna célja is csak a szépítésre volt elég. A volt ligarögbi játékos tizedik célját szerezte meg a Super Rugby mezőnyében: teljesítményével azonban már korábban kivívta Robbie Deans figyelmét: a nyári bő keretben újoncként helyet kapott – a ligában tongaiként pályára lépő játékos.

Pontszerzők: Vuna 1 cél (54. perc), Huxley 1 jutalomrúgás (55. perc), 4 büntető (18., 30., 35., 40. perc), valamint Smith 1 cél (25. perc), Coleman 1 cél (52. perc), Holmes 1 jutalomrúgás (53. perc), 3 büntető (14., 43., 71. perc), Mogg 2 büntető (1., 5. perc)Tomane most nem szerzett pontot - de megnyerték a meccset (a kép az espnscrumról származik)

 

Blues-Chiefs: 34-41

Akinek szombat délelőtt volt ideje meccset nézni hazánkban, és ezt választotta, az egyáltalan nem bánta meg, hogy életéből két órát a rögbire szánt! Nagyon úgy tűnt, hogy a vendégek, akik vezetik a bajnokságot (így az új-zélandi csoportot is) simán győzni fognak, a gyengélkedő Blues ellen (Piri Weepu nem kezdett, sőt be se cserélték): ahol hiába volt már Nonu, Ranger vagy épp Rudi Wulff, egyszerűen nem tudtak áttörni a másik védelmén. Közben Carter méltó utóda, Cruden osztogatott jobbnál jobb labdákat, SBW-t pedig addig paprikázták, amíg célt nem vitt, és akkor a négy célig jutó Tikoirotumát meg se említettem még. Aztán fordult a kocka: Braid szerelései nagyon fontos pillanatokban jöttek, és a hazaiak egyenlíteni is tudtak: Lachie Munro céljával, aki Anscombe távollétében is egész tűrhetően lőtt. Szerintem nem kétséges, hogy a 65. percben René Ranger megszerezte a szezon célját: a nagy szóló alatt kétszer sidesteppel kerülte ki a szembejövő játékost, majd Crudenen átgázolva vitte be csapatának negyedik célját! Négy perccel később sikerült csak bebiztosítani a vendéggyőzelmet: Robinson szűk helyen tette előre a labdát a félpályánál, ami a célterületre pattogott: Tikoirotuma nem volt rest, mint a villám startolt rá, és a futóversenyt megnyerve szerezte meg negyedik célját a mérkőzésen! Nehéz dolga lesz annak, aki a Chiefs-szel találkozik majd a rájátszásban, az biztos…

Pontszerzők: Saili 1 cél (12. perc), Munro 1 cél (39. perc), 4 jutalomrúgás (13., 40., 62., 66. perc), 2 büntető (28., 36. perc), Wulf 1 cél (61. perc), Ranger 1 cél (65. perc), valamint Tikoirotuma 4 cél (15., 45., 55., 70. perc), Williams 1 cél (30. perc), valamint Cruden 5 jutalomrúgás (17., 31., 46., 56., 71. perc), 2 büntető (3., 26. perc)

Ranger párszor már próbált áttörni a meccsen, a 65. percben pedig nem kegyelmezett


Waratahs-Hurricanes: 12-33

A gyengélkedő Tahs nem sok örömöt találhat ebben a szezonban, valószínűsítem, hogy a Rebels is előttük fog végezni Ausztráliában, ellenben a Canes remek szezont tudhat magáénak: ott loholnak a Chiefs-Crusaders páros mögött a harmadik helyen, mostani sikerüket egy célbónusszal sikerült még megfejelniük: nem lesz egyszerű dolguk persze a maradék három körben, hogy hátrányukat ledolgozzák (6 pontról van szó): egyszer ugyan szabadnaposak (ekkor jár a négy pont), de a másik két meccsen pont a Chiefs-Crusaders kettőssel kell játszaniuk. A Sydney-ben lejátszott mérkőzés viszont lényegesen egyszerűbb volt számukra: a hazaiak csak büntetőket rúgtak, vagy épp a labdát nem találták (elejtették vagy csak nem kapták el): nem volt nehéz így győzni az új-zélandiaknak idegenben sem.

Pontszerzők: Barnes 4 büntető (10., 23., 30., 43. perc), valamint Savea 1 cél (32. perc), Matu’u 1 cél (62. perc), Smith 1 cél (69. perc), Eaton 1 cél (79. perc), Barrett 2 jutalomrúgás (33., 70. perc), 3 büntető (7., 17., 54. perc)

Az összefoglaló alatt a Tahs bénázásait látva nyugodtan lehet a Benny Hill Show közismert főcímdalát hallgatni

 

Lions-Sharks: 38-28

Meglepetésre a Lions megszerezte idei második győzelmét is (még az első körben győztek a Cheetahs ellen), méghozzá igen magabiztosan. A csapatok nem teketóriáztak: hatvan perc alatt megszerezték a mérkőzés összes pontját, az első tíz percben az oroszlánok két célt is szereztek! Hogy aztán a 24. percben Mapoe szerezze meg a harmadikat – amely csak Rangeréhez hasonlítható: a cápák 22-esénél törte át a védelmet, majd még egy sidestep is belefért neki, mielőtt bevetődött volna a célterületre. Az első félidő végén így 32-11 állt az eredményjelzőn. A fekete mezes vendégek a második félidő elején vettek villámrajtot: két célt szereztek, és hét pontra meg is közelítették a vendéglátókat, de a kiválóan játszó Jantjies még rúgott két büntetőt, amellyel kialakította a végeredményt.

Pontszerzők: Hattingh 1 cél (4. perc), Minnie 1 cél (7. perc), Mapoe 1 cél (24. perc), van Rensburg 1 cél (38. perc), Jantjies 3 jutalomrúgás (4., 8., 26. perc), 4 büntető (18., 30., 48., 56. perc), valamint Mvovo 1 cél (34. perc), Pietersen 1 cél (42. perc), Ndungane 1 cél (44. perc), Lambie 2 jutalomrúgás (43., 45. perc), 3 büntető (1., 20., 50. perc)

Mtawarira komolyan gondolja, hogy fel kell emelni Breslert, hogy elérje a labdát – már a múlt héten ezt tette

 

Bulls-Stormers: 14-19

A dél-afrikai csoport élenjárói találkoztak Pretoriában, könnyen lehet, hogy a Bulls számára ez sorsdöntő volt, de talán a legnyugatibb csoportban még semmi sincs lefutva (akár a Sharks is bezsebelheti az első helyet – de ahhoz már nagy lutri kell nekik). A többi meccshez képest kevés pontot hozó mérkőzésen az első igazán nagy lehetőség a Stormers előtt volt: Habanát nagyon nehezen sikerült megállítani, igaz utána a támadás ki is fulladt, de kaptak egy büntetőt, amit Grant belőtt. A 29. percben azonban a Bulls szerzett célt: az ellenfél ötösénél gyorsan elvégeztek egy büntetőt, majd Spiest tolták át a célvonalon: véleményes és nehezen megállapítható helyzet volt, de a videóbíró döntése alapján célt ért. Még egy Steyn büntető jött a bikáktól, aztán úgy tűnt, hogy behúzzák a meccset, de a Stormers a 71. percben fordított: Kolisi adott remek labdát Habanának, aki céljával eldöntötte a négy pont sorsát.

Pontszerzők: Spies 1 cél (29. perc), Steyn 3 büntető (14., 32., 43. perc), Habana 1 cél (71. perc), Grant 1 jutalomrúgás (73. perc), 4 büntető (9., 21., 36., 65. perc)

Nyolc perces összefoglaló a dél-afrikai csoport végeredményét erősen befolyásoló meccsről