2013. augusztus havi bejegyzések

Egy hét múlva Premiership!

Valaki jövő májusban felemelheti a bajnoki serlegetMég egy hét hátra van az angol bajnokság kezdetéig (Franciaországban már elkezdődött a pontvadászat), de essen most szó a sok déli témájú bejegyzés után valami északiról is, hiszen szeptembertől nagyjából februárig a rögbi súlypontja az északi féltekére kerül. Jóval korábban volt egy bejegyzés a francia bajnokság történetéről, most legyen itt egy az angolról is, ahol ugyan feltalálták a labdarúgást, az uniós majd ligarögbit, de az uniós rögbinek egészen az 1980-as évekig nem volt országos bajnoksága! Hogy miért volt így, és hogyan jött létre a mai Premiership, arról hamarosan szó lesz.

 

Nagyon röviden zárjuk le a hőskorszakot: 1827-ben egy William Webb Ellis nevű diák a Rugby Schoolban kezébe kapta a labdát, és így alakult ki a labdarúgás egy új fajtája. 1863-ban a cambridge-i szabályokat követve létrejött a FA, és leváltak a focisták. 1871-ben megalakult a RFU (az elsőknek nem kellett külön kiemelniük, hogy ők bizony most az angliai szövetségek). Az 1890-es években az északi, munkásokból álló csapatok úgy gondolták, hogy az idő nekik pénz, és bizony nekik nincs elég ahhoz egyikből se, hogy csak úgy játszadozzanak szabadidejükben. Profik akartak lenni, amit a szövetség tiltott. 1895-ben összeültek Huddersfieldben, és létrejött a ligarögbi, saját bajnoksággal, amelynek mai leszármazottja a Super League.

 

Az uniós rögbi maradt amatőr (még száz évig), országos bajnokság nélkül. Sokáig csak kuparendszerben mérkőztek meg a csapatok ezen a szinten. A hetvenes években a megyeieket regionális bajnokságok váltották. Majd az 1987-88-as szezonban elindult az országos bajnokság, a mai Premiership közvetlen elődje, és bemutatkozott a mai egymás alá rendelt bajnoki rendszer. Az első kiírásban nem volt előre tervezett játékrendszer: a csapatok egymás között egyeztek meg a meccsekről, így nem minden csapat játszott a másikkal, sőt, volt aki  11 volt aki 10 mérkőzést tudott le a szezonban. Négy pontot kapott egy meccsen a győztes, egyet a vesztes, két pont járt a döntetlenért – a bónuszpont rendszer még ismeretlen volt ekkor.

A kép a korai korszakból: az 1989-90-es bajnokságban 24-6-ra győzött a Wasps a Saracens ellen – forrás: http://www.wasps.co.uk

 

Rájátszás sem volt, erre egészen a 2000-01-es szezonig kellett várni: ekkor még a szokásos bajnoki módszert alkalmazták: az nyer, aki a végén a tabella elején van. Az első kiírás tizenkét csapata között találhatunk ismerős neveket: a Bath, Gloucester, Harlequins, Leicester Tigers, London Wasps és Sale ott vannak a mostani bajnokságban is. Jelenleg másodosztályú az alapítók közül a Bristol, Moseley és a Nottingham. A Coventry a harmadosztályban, a Waterloo a negyedosztályban szerénykedik, az Orrell pedig a megyei szintig csúszott vissza. Persze a jelenleg is az első osztályban tanyázó alapítók közül sem mindenki van már ott zsinórban huszonhat éve, a kiesés szele többjüket érintette. Elsőként a Sale-t: ők már az első szezon végén kiestek a Coventry-vel együtt. A helyükre a Liverpool St. Helens (igen, ez egy csapat) és a Rosslyn Park került. Az első bajnokságot a Leicester nyerte meg.

Az első leicesteri bajnokcsapat 1988-ból – forrás: http://www.leicestertigers.com

Az amatőr korszakban a két legsikeresebb csapat a Bath és a Leicester volt: előbbiek hatszor, utóbbiak kétszer voltak bajnokok: kettejük csatájába a London Wasps tudott beleszólni egyszer. 1996-ban vezették be Angliában a profizmust: az első profi bajnokságot is a darazsak nyerték – egyben ez volt az utolsó, amelynek névadó szponzora a Courage sörfőzde volt. A profizmus több csapat számára végzetesnek bizonyult pénzügyi szempontból: a Richmond, London Scottish és a West Hartlepool be is csődöltek az új kihívások miatt. Ezzel párhuzamosan viszont olyan csapatok emelkedtek fel, mint a Northampton vagy a Saracens. A profizmus után igazán nagy változás csak a 2000-01-es szezonban jött, az akkor már Zürich Premiership néven ismert bajnokságba: ez volt az említett rájátszás.

 

A Leicester szinte legyőzhetetlen volt az ezredforduló környékénA bajnoki rendszer maradt, sőt: az első helyezett továbbra is angol bajnoknak mondhatta magát (az akkori kiírásban ez a Leicester volt), de a tabella első nyolc helyezettjére még várt a rájátszás, ahol egy külön kupárért küzdöttek meg. Nem árulok zsákbamacskát: ezt is behúzta a Leicester. Erről a szezonról még érdemes megjegyezni, hogy a bónuszpont rendszert is ekkor vezették be. Egy év múlva a Leicester zsinórban a negyedik bajnoki címét is behúzta: ekkor merült fel az ötlet, hogy ne a tabella első helyezettje, hanem a rájátszás győztese legyen az angol bajnok. Hogy abban az évadban ezt az ötletet elvetették, a Gloucester bánatára, mivel a meggypiros-fehérek nyerték meg a rájátszást.

 

Egy év múlva, 2003-ban már változott a helyzet. Átalakult a rájátszás: a tabella első három helyezettje játszhatott a bajnoki címért: a második és harmadik játszott egy meccset a döntőért, ahol az első helyezettel mérkőzhettek meg a bajnoki címért. A fennmaradó egy Heineken-kupa indulást biztosító helyről is hasonló rájátszás döntött. A mai, kicsit egyszerűbb rájátszási forma a 2005-06-os szezonban lett bevezetve: a tabella első négy helyezettje játszik a döntőért, kieséses rendszerben. Az ötödik és hatodik helyezett pedig örül a Heineken-kupa indulásnak az idény végén. Ha az előző évtized bajnokain nézünk végig, akkor láthatjuk, hogy a Leicester még mindig az egyik legerősebb csapat, viszont erős kihívója volt mindvégig a London Wasps, amely fennállásának talán legeredményesebb tíz évét produkálta!

Az előző évtizedben élte fénykorát a London Wasps

 

Ezzel tulajdonképpen megérkeztünk a jelenbe. Igaz közben a főszponzorok cserélték egymást: 2005-10 között a Guinness adta a nevét a bajnoksághoz (ekkor még a SportTv is közvetítette a Premiership meccseit), azóta pedig az Aviva biztosító fizet sok ezer fontot, hogy a nevével kezdődjön az angol bajnokság. Hogy persze ez meddig marad így, arról nemcsak a szponzorációs szerződés dönt: mivel a Heineken-kupa jövője továbbra is bizonytalan, szóba került egy esetleges észak-amerikai bővítés lehetősége is. Az USA-ban nemcsak a labdarúgás, de a rögbi népszerűsége is növekszik, még ha nem is ugyanolyan mértékben. Először, hasonlóan az NFL angliai meccseihez: idegen földön játszanának bajnoki mérkőzéseket a Premiership csapatai, majd a létrehozandó amerikai profi bajnokság válogatottjával csapnának össze az angol egyesületek. A távlati cél nyilván az, hogy versenyképes amerikai csapatok kerülnek be egy közös bajnokságba. A kontinenseken átívelő bajnokságok pedig lehetnek működőképesek, elég csak a Super Rugby-re ránézni.

Amerikai bővítés? Az újvilágból érkeztek már korábban jó játékosok: a new yorki Alex Corbisieroból angol válogatott lett – a nem jelölt képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Ez tehát a jövő. Hogy a jelenben mi van, azt egyszerűbb megmondani: 2004 óta minden bajnokság a londoni kettős rangadóval kezdődik a Twickenhamben. Idén szeptember hetedikén a London Irish – Saracens és London Wasps – Harlequins összecsapásokkal indul a bajnokság. Idén újítás továbbá, hogy minden mérkőzésen lesz videóbíró: eddig csak azokon volt, amelyet a televízió közvetített. Szintén újdonság (követve a divatot, hogy mindenhova kamerákat tesznek), hogy a rúgógyűrűkre szerelnek kamerákat – hogy ettől milyen plusz látványt várnak, azt nem tudom. A játékosok, csapatok fogadkoznak a jó eredményekről. Az előkészületi meccsek alapján nehéz azonban ítélni: a Premiership csapatok gyakran másodosztályúakkal csaptak össze, ott pedig kijött az osztálykülönbség bőven. Talán azonban nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy így elöljáróban a rájátszásba a Harlequins, Leicester, Northampton, Saracens négyesét lássam. Történjen persze bármi a döntőben, 2014. május 31-én kiderül, hogy ki lesz a bajnok ebben a kiírásban.

Papírforma győzelmek

Luatua a megállíthatatlan - forrás: www.espnscrum.comHa a Négy Nemzet eredményeire nézünk, akkor dél-afrikai és új-zélandi győzelmet lehet látni a meccseknél: na ez nem volt ennyire egyszerű: az ausztrálok ha nem is játszottak túl vehemensen, de megszerezték idegenben a vezetést, míg az argentinok ellen igencsak meg kellett izzadniuk a dél-afrikaiaknak. Volt még egy tesztmeccs a hétvégén, amely a 2015-ös világbajnoki részvételről döntött: a két körös észak-amerikai selejtezőben Kanada másodjára is jobbnak bizonyult déli szomszédjánál, így ők már várhatják az angliai meccseket, az USA-nak még túlóráznia kell. Hogy milyen esélyekkel, arról is szó lesz röviden.

 

Új-Zéland-Ausztrália: 27-16

Kicsit meghökkentő volt látni, hogy az első félidőben a Wallabies szerzi meg büntetőből a vezetést, majd Lealiifano még rúgott egy három pontost, az újonc Tom Taylor pedig kihagyta az első büntetőjét. Úgy vettem észre a 0-6 után, hogy kicsit megrázták magukat a hazaiak, és mondták maguknak: “itt az ideje, hogy játszani kezdjünk!” Ami utána jött, azt kisujjból kirázva megoldotta az All Blacks: Ben Smith most nem szerzett mesterhármast, de két célja elég volt, hogy meglóduljanak a hazaiak. Mellőle Steven Luatuát, a jubiláló Tony Woodcockot és Aaron Smith-t emelném ki. Persze az újonc Tom Taylor sem játszott rosszul, nem csoda, hogy tapssal köszönte meg a közönség a játékát, amikor lecserélték a 78. percben. Összességében nem játszott kiemelkedően az All Blacks, de a Bledisloe-kupa ismételt elhódításához ez a teljesítmény is bőven elég volt, az ausztrálok pedig építhetik tovább a válogatottjukat: a Springboks ellen javíthatnak először szeptember 7-én.

A mérkőzés céljai – a meccset pedig itt lehet megnézni (beágyazni megint nem lehetett)

 

Pontszerzők: Smith 2 cél (26., 9. perc), Taylor 1 jutalomrúgás (27. perc), 4 büntető (36., 53., 60., 69. perc), Dagg 1 büntető (75. perc), valamint Folau 1 cél (71. perc), Lealiifano 1 jutalomrúgás (72. perc), 3 büntető (7., 25., 57. perc)

 

Argentína-Dél-Afrika: 22-17

Az első fordulós sokkból nagyon szépen kijött az argentin válogatott: egy bedobás után Juan Leguizamón már célt is szerzett az első percben! Sőt, villámrajtot vettek, amely az első félidő végéig kitartott: 17-13-at mutatott az eredményjelző Mendozában negyven perc után. Igaz, a Boks is megmutatta tudását, amikor egy elrontott argentin rúgás után Björn Basson célt szerzett. A második félidőben Felipe Contepomi sérült le, majd szó szerint elharapódzott a játék: két argentint, Leonardo Senatorét és Pablo Materát harapásért és szembenyúlásért azóta már a fegyelmi bizottság meg is vizsgált. Döntés még nem született, de három hónaptól négy évig terjedő eltiltásra számíthatnak, ha vétkesnek találják őket. A dél-afrikaiak sem játszottak túl szépen (az előbbiekért akartak törleszteni vagy már alapból felpangálták magukat), de mondhatni 16. játékosként Steve Walsh, a játékvezető hozott nekik kedvező döntéseket: és nem először volt már ilyen elhajlása az új-zélandi sporttársnak (de rögbiben nem szabad bírálni a játékvezetőt, nem nem). A meccset végül Morné Steyn lába döntötte el: mindent belőtt, és neki köszönhetően fordítottak és nyertek a vendégek. Az viszont biztos, hogy Argentínában meg kell izzadnia az odalátogató ausztráloknak és új-zélandiaknak.

Összefoglaló a meccsről

 

Az rendben, hogy a rögbiben nem pofázunk vissza a játékvezetőnek, és tekintélye is van – de Walsh esetében érthető, hogy Stephen Hoiles is kifakadt rá a Tahs-Brumbies meccsen még 2010-ben

 

Pontszerzők: Leguizamón 1 cél (1. perc), Bosch 1 cél (36. perc), Contepomi 2 jutalomrúgás (2., 37. perc), 1 büntető (10. perc), valamint Basson 1 cél (13. perc), Steyn 1 jutalomrúgás (14. perc), 5 büntető (8., 40., 45., 71., 80. perc)

 

Kanada-USA: 13-11

Az első meccsen 9-27-re győztek idegenben a kanadaiak, a sasok azonban a visszavágón már megnehezítették a hazaiak dolgát: Takudzwa Ngwenya révén még a vezetést is megszerezték az első félidőben! Jamie Pritchard gyorsan válaszolt egy céllal, majd egy büntetővel: a jutalmak mindkét oldalon kimaradtak, így a vendégek centere, Chris Wyles által lőtt büntető azt jelentette, hogy 8-8-cal vonulhatnak pihenni a válogatottak a félidőben. A második negyven perc is szoros küzdelmet hozott, de Justin Marshall céljának köszönhetően Kanada meglépett ellenfelétől, ahol Chris Wyles volt még egyszer eredményes büntetőből. A végén még ugyanő meg is fordíthatta volna a meccset, de lövése mellément, így az északi szomszéd örülhetett a győzelemnek, sőt a világbajnokságon való részvételnek! Az USA azon kívül, hogy 2009 óta nem győzte le Kanadát, még túlórázhat is a világbajnokságért.

Összefoglaló a világbajnoki selejtezőről – hang nincs hozzá

 

Pontszerzők: Pritchard 1 cél (23. perc), 1 büntető (20. perc), Marshall 1 cél (60. perc), valamint Ngwenya 1 cél (17. perc), Wyles 2 büntető (37., 67. perc)

 

Áttekintő táblázat az amerikai selejtezőkhöz - forrás: Wikimedia CommonsAz amerikaiak esetében ez azt jelenti, hogy a három fordulós karibi-dél-amerikai selejtező győztesével, Uruguay-jal kell játszaniuk, szintén két mérkőzésen, hogy eldőljön ki jut ki a világbajnokságra. A két tesztre következő év áprilisában fog sor kerülni, a vesztes még így sem veszti el esélyeit a kijutásra: számára a vigaszág marad, ahol egy kétszintes, mondhatni torna dönt az utolsó világbajnoki helyről. Ezt a legutóbbi vb esetében Románia szerezte meg, pont Uruguay ellen. A mostani győztes az A csoportba kerül majd, ahol Ausztrália, Anglia Wales és az óceániai selejtező győztese lesznek az ellenfelek. A 2014 áprilisi meccsek győztesének a B csoportban kell helyt állnia, ahol Dél-Afrika, Szamoa, Skócia és az ázsiai selejtező legjobbjai várják majd őket. Kanada pedig a D csoportban már készülhet is a franciák, írek, olaszok és az európai selejtezőben második helyezett válogatott elleni meccsekre.

Négy Nemzet, folytatás

Habana és a Boks megállíthatatlan volt - és valószínűleg lesz is Argentína ellenA múlt hétvégén elkezdődött a Négy Nemzet, ahol egyrészt teljesen papírforma eredmények születtek, másrészt kicsit már messze vagyunk már időben attól, hogy egy összefoglaló bejegyzés szülessen (ez utóbbi mondjuk az én hibám). Így átugorhatjuk a sima dél-afrikai és új-zélandi győzelmeket hozó első kört, és teljes vállszélességben fordulhatunk rá a második fordulóra, ami igazán sok változást nem fog hozni az előző hétvégéhez képest a kezdőkben, jóformán csak a csapatok fognak másik országban játszani. De talán még a győztesek is ugyanazok lesznek.

 

Új-Zéland-Ausztrália

Az All Blacks számára akadt egy kis bökkenő az előző mérkőzésen: Cruden és Barrett is lesérült, így Steve Hansennek gyorsan két irányítót kellett összekaparni. Sikerült is előszedni a Highlanders-ből Colin Slade-t (utoljára a vb-n volt válogatott) és a Crusaders-ből Carter aktuális cseréjét, Tom Taylort – aki most mutatkozhat be a fekete mezben. Mi az hogy mutatkozhat? Hansen kezdőként nevezte Taylort a mérkőzésre. A második sorba visszatér Brodie Retallick, őt az egyszeres válogatott Jeremy Trush válthatja. Az előző meccsen bemutatkozott Ryan Crotty nem lett nevezve. Mielőtt még rátérnénk a sebzett erszényesekre, számoljunk el az All Blacks most elért rekordjaival.

Itt lehet bepótolni a Bledisloe-kupáért is játszott első tesztmeccset

 

A múlt heti meccs volt az új-zélandiak századik győzelme az ausztrálok felett (29-47 lett a vége), ilyet egyetlen más válogatott ellen nem hajtottak végre (hálátlan egy szomszédság…). Még két százas: McCaw az előző meccsen szerzett céljával 100 pontnál tart a válogatottban: ő az első tolongásjátékos az All Blacks-ból, aki elérte ezt a számot. Ráadásul csapatkapitányként 31. alkalommal szerepelhet az ausztrálok ellen: teszteken egy válogatott ellen még senki sem szerepelt ennyiszer csékáként! A másik százas Tony Woodcock, aki a mostani tesztmeccsen léphet pályára századszor a fekete mezben – persze neki a 100. pont jóval messzebb van, de a vb döntőben szerzett céljára sokáig fognak még emlékezni Új-Zélandon.

Egy a háromból és a hatból: Ben Smith három célt vitt, az All Blacks összesen hatot – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Az ausztráloknál ennyi ok az örömre nincs. A fiatal keretből az előző meccsen többen átestek a tűzkeresztségen; Scott Fardy közülük most a kezdőben mutathatja meg magát. A kispadon az ő helyére Kane Douglas ülhet le, míg az első meccsen kezdő Hugh McMeniman nem lett nevezve a tesztre. Más változás nincs az ausztrálok kezdőjében (igen, ez azt is jelenti, hogy Cooper ismét padozik).

 

Tipp: Sokan tartanak attól, hogy a tapasztalatlan Taylor miatt a mindig nagy presztízsű ausztrálok elleni teszt nem fog menni az új-zélandiaknak – szerintem nem kell aggódni: nyerni fognak

 

Argentína-Dél-Afrika

A Boks rekordnagyságú győzelmet aratott múlt héten a pumák fölött (73-13) – Marcelo Bosch, az argentinok centere is elismerte, hogy megtörték őket a zöld mezesek (két sárgával még segítettek is a vendégek a kilenc célt szerző dél-afrikaiaknak). Tavaly Argentínában 16-16 lett a teszt végeredménye a két válogatott között, kétséges azonban hogy ezt a teljesítményt meg tudják ismételni. A Springboks szakvezetője, Heyneke Meyer úgy döntött követi a régi mondást: győztes csapaton ne váltzotass! Ugyanaz a kezdő fog pályára lépni Mendozában, mint Johannesburgban. A padon is csak egy változás történt: Fourie Du Preez visszatér csapatához, így a csere nyitó Jano Vermaak lesz.

 

(Megjegyzés: beágyazni nem tudtam, de itt meg lehet nézni a múlt hétvégi meccset)

 

Tipp: Nem kell sokáig ragozni, a Springboks győzni fog Argentínában is.

Megkésve bár: Négy Nemzet, első kör, beharang

Optikai csalódás: Beale nem fog játszani, az ausztrálok pedig sanszosan nem nyerik meg a Bledisloe-kupátNem lehet a tény mellett elmenni, hogy a tavaly Négy Nemzetté vált (vagy használhatjuk a jóval sótlanabb A Rögbi Bajnokság szoros magyar fordítást is) Három Nemzet elkezdődik a hétvégén. Nagy léptékű beharangozóra nincs idő, mivel holnap már le is játsszák az első tesztet Sydney-ben Ausztrália és Új-Zéland legjobbjai között. Nézzük csak azt, hogy mi várható az első forduló mérkőzésein!

 

Ausztrália-Új-Zéland

A Lions elleni blama után távozott Robbie Deans a sárga mezesek éléről, utóda a Reds-szel korábban Super Rugby-t nyert Ewen McKenzie lett. Vezetőedzőségét rögtön egy, már régóta áhított lépéssel kezdte: visszavette Quade Coopert a válogatottba. Eddig kritikát nem is kapott, de ugye a puding próbája az evés: a Bledisloe-kupáért is folytatott küzdelem első felvonása igencsak kemény menet lesz a még mindig átalakuló, frissülő ausztrál keretnek. Egy embert hiányolok igazán: George Smith-et, aki ugyan a Lions ellen visszatért, majd csúnyán leszerepelve inkább visszavonult a válogatottól, de a Brumbies rájátszásbeli meneteléséből bőven kivette a részét, és bizony nem ártana a fiatal válogatottnak egy tapasztalt játékos (a keretben Stephen Moore rendelkezik a legtöbb válogatott meccsel, 79-cel). Cooper visszatérése mellett lehet örülni, hogy Scott Fardy is nevezve lett az első tesztre, valamint hogy Jesse Mogg kezdő (Beale lesérült ismét, így sikerült a Brumbies játékosának a kezdőbe kerülnie – kiváló játékos, de nemzetközi tapasztalata szinte alig van).  A SR döntőt játszó canberrai csapat négy újoncot ad még: Scott Siot, a végre kerettag Nic White-ot, Tevita Kuridranit és a kezdő tízes Matt Toomuát.

Emlékeztetőül: összeállítás a tavalyi Négy Nemzetről

 

Az All Blacks lassabban frissíti a keretét. Egyetlen válogatottság nélküli játékost neveztek a szombati mérkőzésre Ryan Crotty személyében (akit ha hív az ITM-kupában szereplő csapata, akkor távozhat). Richie McCaw a fél éves szabadság után a válogatottba is visszatér, méghozzá kezdőként. Aaron Cruden számára pedig most jött el a lehetőség, hogy az új-zélandi válogatott első számú irányítójává tegye magát. Dan Carter maródra került, így a Chiefs tízese szerepelhet a torna végéig ezen a poszton. A franciák ellen már bemutatkozott Steven Luatua is nagy lehetőséghez jutott a hatos poszton: a SR döntő legjobb játékosának választott Liam Messam ugyanis lesérült, így kezdőként gyarapíthatja válogatott perceinek számát. Az irányítót és az egyik leválót számítva nagy meglepetésre nem számíthatunk a többi poszton: egy összeszokott kezdő veszi fel a kesztyűt az első tesztmeccsen.

Sokak szerint Cruden most kiléphet Carter árnyékából – szerintem ez már megtörtént korábban

 

Tipp: be is húzzák nagyon simán az új-zélandiak az első mérkőzésüket

 

Dél-Afrika-Argentína

A Springboks-nál elődordul, hogy nemcsak otthon játszó játékosok kerülnek a válogatottba (Dél-Afrikában nincs olyan megkötés, hogy csak a hazai bajnokságokban szereplők lehetnek válogatottak, mint Ausztráliában vagy Új-Zélandon), most viszont egyszerre ilyen játékos is van a keretben! Emiatt a csapatkapitány Jean de Villiers kiakadt, hogy mi lesz az otthon játszó tehetségekkel. Mi lenne? Például – mint Jan Serfontein vagy Pat Lambie – az argentinok ellen a kispadon kezdenek. A kezdőben ott van viszont Francois Louw és Ruan Pienaar, akik eddig tényleg külföldön játszottak, valamint Bryan Habana, Juandre Kruger, Morné Steyn, akik csak most igazoltak el a Super Rugby-ből. Na jó, Guthrö Steenkamp és Fourie du Preez még a légiósok közül ott van a kispadon a pumák ellen. Hét ember tehát a nevezett huszonháromból nem otthon játszik. Úgy gondolom nem az alapján kellene nézni Dél-Afrikában a válogatottságot, hogy ki hol játszik, hanem, hogy miként: ahogy eddig is volt.

De Villiers kritikája elfogadható is meg nem is a válogatottsággal kapcsolatban – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Az angolok ellen kicsit leszereplő, majd a grúzok ellen vigasztalódó argentinok ismét a tapasztaltabb játékosokra építenek. A 81-szeres válogatott, Európából már távozó Felipe Contepomit nevezték a viadalra (szép búcsú), sőt centerként a Sringboks elleni tesztre is. Nagy érvágás a pumáknak, hogy a nyolcas poszton sérülés miatt nem számíthatnak Fernandez Lobbéra, akit Leonardo Senatore fog helyettesíteni. A tavaly visszavonuló pillér Rodrigo Roncero helyét pedig a nagy tehetségnek tartott Matías Díaz foglalhatja el.

Az argentin válogatott egyik szponzora már várja a Dél-Afrika elleni tesztmeccset

 

Tipp: kofalázongás ide-vagy oda: a Springboks megveri az argentinokat

Amikor egy lövés is lehet látványos

Vigyázó szemetek Frans Steyn lövéseire vessétek - www.espnscrum.comSokszor siránkozik az ember azon, hogy milyen unalmas tud lenni egy meccs, ha nem esnek célok, csak pont- vagy droprúgásból születnek pontok. Most így a rövid nyári üresjáratban (a hét végén már kezdődik is a Négy Nemzet!) nézzünk pár példát arra, hogy vannak olyan lövések, amelyekre lehet azt mondani, hogy ez igen!

 

A rendes játékidő lefújása utáni dropokat most kihagyjuk (így se Wilkinson, se Evans, se O’Gara nem kerül be a válogatásba). Maradjunk csak a 80 percen belüli eseményeknél! Az uniós rögbiben a jó rúgótechnikával rendelkező játékosok a háromnegyedben vannak: gyakorlatilag a nyitótól a fullbackig hasznos tud lenni, ha gyakoroltatják a rúgást edzéseken. A tolongásjátékosoknál ez nem igazán követelmény (egy markáns kivétel: John Eales), de van olyan ritka alkalom is, amikor sikerül jól eltalálniuk a labdát.

O’Driscoll meglepőt lépett, amikor a 2003-as vb-n az ausztrálok ellen a végén lőtt egy dropgólt – az eredmény azonban maradt utána 17-16: az írek kikaptak ezzel együtt is

 

A következő videóban Matt Dunning dropgólját csodálhatjuk meg 2003-ból. Egy pillértől igazán szép megmozdulás! A Waratahs játékosa azonban a lehető legrosszabbkor szerezte a három pontot: az akkori Super 12-ben négy csapat került a rájátszásba: a Waratahs-nak mindenképpen kellett a célbónusz, azonban csak két célt szereztek a Chiefs ellen. A játékvezető már előnyszabályt ítélt, Dunning pedig úgy döntött, hogy mivel pillérként úgysem tud rúgni, ezért egy droppal próbálkozik: az ellenfél megszerzi a labdát, és így a javukra visszafújja a büntetőt a játékvezető – nos a pillérnek nem volt szerencséje. A drop bement, a Tahs már nem szerzett elég célt, így kiestek.

Dunning és a balszerencsés lövés

 

Valamilyen oknál fogva a dél-afrikai játékosok képesek irdatlan távolságól kapura küldeni a labdát: példaként lehet hozni az Ulster kilencesét, Ruan Pienaart, de talán a legjobb ebben a szerepkörben az irányító Frans Steyn: utóbbit sem kell félteni: hatvan méterről (tehát a félpályán túlról) is ráküldi a labdát ha tudja.

Pienaar a 2012-es Heineken-kupa döntőben rúgott egy büntetőt hatvan méterről

 

60 méter? Frans Steynnek a Leinster ellen 66-ról is bement!

 

A Clermont ellen hatvanról dropot is lőtt, nem is akármilyet! Hiányolhatják azóta a Racing Métrónál

 

Nemzetközi szinten azonban még Frans Steyn sem tudta túlszárnyalni a walesi Paul Thorburnt. Az 1986-os Öt Nemzeten a skótok ellen vállalt el 64 méterről egy büntetőt.  Be is lőtte a fullback: oldalról, az eső miatt átázott, nehezebb labdát: nem volt egyszerű dolga, de büntetőjével tovább növelte Wales az előnyét, végül 22-15-re győztek a skótok ellen.

Thorburn és a nem mindennapi büntető

 

Ne legyünk igazságtalanok a ligarögbi játékosokkal sem: ott ritkábban rúgnak kapura labdát, és kevesebb lőni tudó játékosa van egy csapatnak, de vannak azért ott is szépen sikerült rúgások. Az Auckland Blues által mondhatni végre leigazolt Benji Marshall azért igencsak rossz szituációban ötven méterről csak rúgott egy dropgólt – döntetlen állásnál ott ez jól jön – egy pontért.

Jövőre a Super Rugby-ben szüksége is lesz a jó rúgóképességre

Kiket nem láthatunk már a pályán a következő idényben?

Jones sem rúg már többet labdába játékosként - forrás: www.espnscrum.comAz élsport már csak olyan, hogy idővel kiöregszenek belőle a játékosok. A múlt idényben is számos, már-már legendás rögbis intett búcsút az aktív játéknak, akiket idén már nem láthatunk. Ez persze néha nem jelent végleges búcsút: tavaly William Servat már egyszer visszavonult, és a Toulouse tolongás edzője lett, de a bajnokság hajrájában még reaktiválták. Vannak azonban olyan fiatalabb játékosok is, akiket sérülésük gátolt meg abban, hogy az említett Servat koráig (34 éves jelenleg a sarkazó) játszanak. Nézzünk szét a három európai topligában, hogy kik fognak főleg az előbbi két ok miatt hiányozni a pályáról!

 

Top14

A francia bajnokság kezdődik legkorábban, így az elsőség illesse meg őket a felsorolásban. Haladjunk betűrendben: a Bayonne csapatából vonul vissza az említett William Servat korábbi csapattársa, az 59-szeres francia válogatott szélső Cédric Heymans (35): elmondhatja még azt is magáról, hogy ő az egyedüli, aki játékosként négyszer nyert Heineken-kupát! A másik baszk csapatból, a Biarritzból az egyszeres francia válogatott sarkazó Benoit August (37) akasztja szögre a csukáit. A frissen feljutott Brive-ből az angol Jamie Noon (34), aki tizenkét éven át játszott a Northamptonban, majd három évig levezetett a limousin-i csapatnál. Még bajnok lett a Castres-vel Matthias Rolland (34), aki 2009-től erősítette a kék mezes csapatot.

Heymans talán legnagyszerűbb célját 2009-ben vitte az All Blacks ellen

 

A Montpellier-ből vonul vissza az angol uniós és új-zélandi ligarögbi egyik remek játékosa, Shontayne Hape (32). A kiviknél nem igazán játszott sok mérkőzést, az angol válogatottban inkább csak kipróbálták, de klubszinten egy igen megbízható center volt a Bradford Bulls-ban vagy épp a Bath csapatában. A Perpignan-ból vonul vissza a Tuilagi család legerőteljesebb tagja, a “Mészáros” néven ismert Henry Tuilagi (36). A két párizsi csapatnál egy-egy távozó van: a Racing Métróból vonul vissza a 103-szoros olasz válogatott pillér Andrea Lo Cicero (37), a Stade Francais-ból az argentin válogatott egyik legjobb centere, irányítója, Felipe Contepomi (35), aki hat évet töltött el korábban a Leinsternél, amíg ott időzött, sebészorvosi képesítést szerzett Dublinban (meg Heineken-kupa és Kelta Liga győzelmet persze). A Toulouse-ból is két legenda vonul vissza, a már említett William Servat (34) és a center Yannick Jauzion (34): nemcsak életkoruk egyezik meg, hanem a Toulouse-zal elért sikereik száma is: háromszor-háromszor nyertek Heineken-kupát és francia bajnokságot!

Hape-t bizony Bradfordban még most is emlegethetik: ez a tíz perces összeállítás csak az ottani ligás ténykedését mutatja be

 

A Mészáros, aki nem viccel: Henry Tuilagi


A legjobbak is hibázhatnak: Contepomi öt pontos hátránynál az utolsó percben rúgott egy három pontot érő dropot a Toulouse ellen…

 

Yannick Jauzion pályafutásából lehet is egy majd’ 11 perces tribute videót összerakni

 

Aviva Premiership

Franciaországban inkább a kor, Angliában már a sérülések miatt is többen vonultak vissza. A Bath-ból vonul vissza a 2010-es bajnoki döntőben nagyon fontos célt szerző Dan Hipkiss (32). Csapattársa, Lee Mears (34) is benne van a korban, de szívproblémái miatt már az előző szezon közben abbahagyta a játékot. Az Exeterből vonul vissza az új-zélandi hadsereg korábbi őrmestere, a pillér Chris Budgen (40), sérülés miatt viszonylag fiatalon fejezi be a játékot Simon Alcott (29). A Gloucesterből Alex Brown (34) és Peter Buxton (34) vonul vissza. Előbbi ráadásul már tavaly is inaktív volt: az előző szezon nyitómeccsén szerzett olyan súlyos vállsérülést, ami miatt kihagyta az idény további részét. A Harlequins csapata sokat köszönhet a felemelkedésért a visszavonuló Olly Kohnnak (32), aki karrierje vége felé egyszer a walesi válogatottban is szerepelhetett. A Leicesterből nemcsak a klub, hanem egy válogatott legendája, az ír Geordan Murphy (35) vonul vissza, aki teljes karrierjét a tigriseknél töltötte, itt 316 meccsen lépett pályára (a válogatottban 74-szer szerepelt a kiváló fogó). A zöld mezes csapatot nem hagyja magára: az edzői stábot erősíti a jelenlegi idénytől. A London Irish csapatának és a skót válogatottnak nagy érvágás, hogy a center Joe Ansbro (27) egy korábbi nyaksérülés (óriási mázlija volt: háromszoros törést állapítottak meg nála az első nyaki csigolyáján, de a gerincvelő nem sérült) miatt abbahagyja a játékot.

Hipkiss legemlékezetesebb, legfontosabb célja öt perc után

 

Ansbro volt az is, aki Skócia Ausztrália felett aratott győzelme után örömében Strokosch-sal összefejelt

 

A London Wasps-ból vonul vissza a legendás, 104-szeres walesi válogatott irányító Stephen Jones (35), a 22-szeres angol válogatott pillér Tim Payne (34) és az 53-szoros amerikai válogatott szélső Paul Emerick (33). A visszajutó Newcastle csapatából az elhúzó csuklósérülése miatt vonul vissza a skót nyitó, Rory Lawson (32). A Saracens csapata két játékost veszített visszavonulás miatt: az argentin születésű, olasz válogatott Carlos Nietót (37) és a Springboks legendás pillérét, a Londonban már csak levezető John Smitet (35), aki nevelőegyesületénél, a Currie-kupában szereplő Natal Sharks-nál vállal klubvezetői szerepet. Lehetne felsorolni, hogy mit nyert már meg John Smit, de egy dologgal talán el lehet mondani, hogy milyen játékos vonul most vissza. Még 2011-ben, a világbajnokság után beválasztották az uniós rögbi Hírességek Csarnokába – és még letolt két év játékot a Saracens-ben.

Visszavonuló legendák a Premiershipből: Jones…

 

…és Smit

 

Pro12

A végére marad a volt Kelta Liga, ahol szintén volt csillaghullás, főleg Írországban és Skóciában. A Connachtból két helyi erősség, a sarkazó Andrian Flavin (34) és a leváló Johhny O’Connor (33) hagyja abba a játékot. A Dragons-nál a rögbit egy sérülés miatt már igen fiatalon kényszerül abbahagyni Dan Watchrust (23). A két skót csapatnál olyan játékosok vonulnak vissza, akik erősségei voltak a kék mezes válogatottnak is. Edinburgh-ben a pillér Allan Jacobsen (34) akasztotta szögre a cipőit, aki tizennégy éven át játszott a klubnál, és 286 meccsen szerepelt, és vitt összesen hét célt. A glasgowi csapatban és a válogatottban sem szerepel többet a lábsérülések által gyakran gyötört (végzetesnek bizonyult számára a tavalyi Hat Nemzeten szerzett törés) Rory Lamont (30), valamint szintén egy térdsérülés vetett véget a 35-szörös skót válogatott center Graeme Morrison (30) karrierjének is.

Lamont sem bolondítja már többet a védőket

 

A Leinster és a Munster is elvesztett értékes játékosokat. A dubliniaktól visszavonult Isa Nacewa (31), aki talán élete baklövését követte el, hogy egyszeres fidzsi válogatott lett: ki tudja, talán még az írek is honosították volna. Mindenesetre klubszinten szinte mindent elért, amit lehetett, sőt Új-Zélandon az ITM-kupa elődjének számító Air New Zealand Cupot is megnyerte az Aucklanddel. Jonny Sexton eligazolása is fájdalmas veszteség lehet, de az ír irányító még messze van a visszavonulástól, ráadásul a Racing Métróban nem más lesz a rúgóedzője, mint az ír válogatott legendája, a Munsterből az idény végén visszavonult Ronan O’Gara (36), róla is el lehet mondani, hogy klubszinten szinte mindent elért, de az írek aranygenerációjának tagjaként a válogatottal is sikeres volt.

Összeállítás a csak klubszinten sikeres Nacewáról

 

Videó a válogatottal is sikeres O’Garáról

 

És végül: a mindenhol sikeres Douglas Howlett

 

Az öregedő vörös hadsereget még két játékos hagyta el az idény végén. A szintén az ír aranygenerációhoz tartozó pillér, Marcus Horan (35), valamint a sérülése miatt inkább már nem kockáztatta a további játékot. Ő nem más, mint Doug Howlett (34), aki annak idején a Blues-ban még Nacewa csapattársa is volt. Csak világbajnok nem volt! Nyert Super 12-t, Kelta Ligát, Heineken-kupát, Három Nemzetet, és még mindig ő tartja csúcsot az All Blacks-ben a szerzett célokat tekintve: 49-szer volt eredményes a fekete mezben: és ezt úgy, hogy 2007 óta nem játszhatott a válogatottban: ekkor igazolt ugyanis a Munster csapatához.

Lórúgás erejével – és a feltámadó Chiefs

Tameifuna örömeAz idei Super Rugby döntő elég nehezen indult be, de a végjáték igencsak izgalmasra sikeredett (mint a két elődöntőben). Hogy a Brumbies bejutott az elődöntőbe, arra talán még legyintettek, arra már kevesebben, hogy a fináléban ők lettek a tavalyi bajnok, a Chiefs kihívói. Arra viszont talán senki sem számított (maximum páran megtették a fogadóirodában, de nem hittek benne igazán), hogy az első félidő végén a Brumbies fog vezetni 9-16-ra! Eddig egyszer fordult elő, hogy egy SR csapat idegen földön nyert bajnoki döntőt: ezt még a Crusaders tette meg 2000-ben. Még a második félidő közepén, 12-22-nél úgy tűnt, hogy a Brumbies visszaadja a kölcsönt Új-Zélandnak, de aztán jött a Chiefs és megmutatták, hogy ki a főnök.

 

Chiefs-Brumbies: 27-22

Az első félidőben a Brumbies jobban teljesített: a statisztikák alapján lehetett tudni, hogy javukra fújták a legtöbb büntetőt a szezonban, és a rúgásokkal is jól állnak. Nos ez most is így volt: Lealiifano berúgott három büntetőt, amivel gyorsan 0-9 lett az állás (Aaron Crudennek volt egy sikertelen kísérlete). Védekezésben is jók voltak ekkor a vendégek, sikerült lelassítaniuk a Chiefs csapatát annyira, hogy saját tempójukban folyjon a mérkőzés – ami nem jelentett viszont túl látványos játékot. Cruden hamarosan válaszolt három büntetővel, így egyenlített a hazai csapat, Nic White pedig még próbálkozott félpályáról egy büntetővel, ám az túl rövid volt: valahol az ötös környékén esett le. A félidő vége viszont mégiscsak a Brumbies számára volt kellemesebb: Kerr Barlow nyitása után Tameifuna felé szállt a labda, ám a pillér nem tudta elkapni: Lealiifanonak nem kellett több: fogta, és megszerezte egy nagy futás végén a mérkőzés első célját. Idén már minden apróságért a videóbíróhoz kell fordulni egy cél után, de mivel a center nem volt lesen Craig Joubert megadta a találatot. A jutalom is bement, így negyven perc után a Brumbies várhatta jobb helyzetben a folytatást.

Tameifuna persze lehetne bűnbak Lealiifano célja miatt – de előtte még hatástalanította Kudirianit, aki meg is tántorodott hirtelen: ezt sajnos nem találtam meg, de a pillér korábbi ügyködéseiről itt egy videó

 

De még a második félidőben is ők kezdtek jobban: két büntetőt lőhettek: meg is lógtak ezzel a hazaiak elől. A Chiefs kezdett belerázódni a játékba a második félidő közepére: hogy maguktól ébredtek-e fel ekkor vagy a Brumbies kezdett el többet hibázni, az viszont biztos, hogy a nyílt tolongásokhoz Scott Fardy és George Smith szinte mindig rosszul érkezett segíteni: az elődöntőben nagyon ment nekik, de most folyamatosan benyúlkáltak, oldalról mentek a többieknek – nem meglepő, hogy Craig Joubert figyelmeztette az ausztrálok kapitányát, Ben Mowent: még egy ilyen, és jön a sárga. Feljönni így sem tudtak nagyon a hazaiak, mert Cruden két büntetőből egyet a kapufára küldött.

Toby Smith révén legalább van ausztrál születésű bajnoka a Super Rugby-nek idén

 

Kis híján eldőlhetett volna a döntő az 55. percben: Clyde Rathbone Lealiifano előrerúgott labdájára csapott le: Cruden csak az ötös vonalnál tudta megállítani a Brumbies szélsőjét. Végül Sam Carterre maradt a feladat, hogy letegye a labdát a célterületen – hogy ez így volt-e, az jó kérdés: a nagy sürgés-forgás miatt a videóbíró sem tudott döntést hozni. Cél helyett tolongást kaptak az ötösnél a vendégek. Sokáig ezzel sem jutottak, de kaptak egy büntetőt, Lealiifano belőtte – ez is valami, de nem elég!

Összefoglaló a döntőről

 

A Chiefs ugyanis nagyobb sebességbe kapcsolt, és a fuss és törj át módszerhez folyamodtak, ami kiválóan működött nekik ezután. Először még Liam Messam nem tudta letenni a labdát a célterületen, de a  63. percben egy kiforgatott tolongás után a leváló ellentmondást nem tűrően célt szerzett. Négy perccel később pedig a csereként beállt Robbie Robinson lódulhatott meg a nagy semmibe, és vitt még egy célt. Cruden most belőtte a jutalmat, és már a Chiefs vezetett két ponttal! A Brumbies próbált még felállni a padlóról, de valahogy nem volt már bennük annyi erő, mint múlt héten Dél-Afrikában. Cruden még egy büntetőt lőtt a 71. percben sikeresen – így már öt pontos volt az előnye a hazaiaknak. Még sok idő volt hátra az idei döntőből, de a Brumbies nem tudott áttörni a Chiefs védelmén, akik kivédekezték a maradék időt, és megvédték a bajnoki címüket!

A Chiefs lett a Super Rugby bajnoka – idén is – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Pontszerzők: Messam 1 cél (63. perc), Robinson 1 cél (67. perc), Cruden 1 jutalomrúgás (68. perc), 5 büntető (22., 25., 31., 47., 71. perc), valamint Lealiifano 1 cél (37. perc), 1 jutalomrúgás (39. perc), 5 büntető (5., 7., 20., 45., 58. perc)

Mindent eldöntő mérkőzések

Küzdős meccsen a Chiefs jutott megint a döntőbe, megint a Crusaders legyőzésévelJúlius 3-án véget ér a Super Rugby idei szezonja, mégpedig két meccsel. Mindenki nyilván a döntőt várja, ahová parádés játékkal jutott be a Brumbies és a Chiefs, de meg kell említeni azt is, hogy Dél-Afrikában sem unatkozhatnak majd a szurkolók: a kiesési torna második meccsére került majd sor a King és a Lions között. Nem árulok el azzal azért gondolom nagy titkot, amikor azt mondom, hogy a dél-afrikai nézőket is inkább majd a döntő köti le… Nézzük, kinek milyen esélye van a két meccsen!

 

Lions-Kings

A Kings addig nyüstölte a SANZAR-t és a Dél-Afrikai Szövetséget, amíg tavaly indulási jogot nem kaptak a SR-ben. Így hatra nőtt volna az ottani csapatok száma, ami ellen fel is emelték a szavukat az ausztrálok és új-zélandiak, így más megoldást kellett találni. A SARU szervezésében két meccses selejtezőn dől majd el, hogy ki játszik a következő évben a déli topligában. Nem volt meglepő, hogy a Kings szerepelt leggyengébben idén újoncként, így utolsóként selejteznie kell. És hogy a Lions mit csinált amíg tartott a Super Rugby? Megmaradt játékosaik vagy a Currie-kupában edződtek, vagy részt vettek a Lions Challenge Seriesben, ami egy hakni-felkészülési sorozatnak tekinthető.

Igen, tudom, hogy elcsépelt, de a Kings idei szerepléséről, terveiről is jó kis összefoglaló a Bukás már nagyon ismert jelenete

 

Egy Lions szurkoló pedig így foglalta össze csapatának évét egy videóban

 

Az első meccsre már sor került: Port Elizabeth-ben, a Kings otthonában 19-26-ra győzött a Lions, így előnyből várhatják a szombati folytatást. Ugyan legjobbjaikat elvesztették (Josh Strauss, Butch James, de sokan mentek át a Kings-be is), még mindig esélyesebbnek tekinthetőek, mint a királyok, ahol jövőre már biztosan nem fog játszani a kenyai Daniel Adongo (váltott amerikai focira), valamint Virgile Lacombe, aki visszatér Franciaországba, a Racing Métrohoz.

Ha valakit pedig nagyon érdekel a selejtező első meccse, itt megnézheti

 

Tipp: A Lions megnyeri ezt a meccset, és jövőre ismét láthajuk őket a SR-ben, a Kings-et meg el is felejthetjük

 

Chiefs-Brumbies

Mindkét csapat látványos és izgalmas elődöntőn van túl, ahol a végjátékban dőlt el, hogy kik játsszák majd a finálét. Korábban szinte mindenki borítékolta, hogy a tavalyi bajnok Chiefs idén is a rájátszásba, majd a döntőbe kerül. Ez így is lett: Cruden és társai nem okoztak csalódást. A feltörekvő Brumbies, talán kicsit meglepetésre, de kilenc év után bejutott a fináléba. Előbbieknél lehet tudni a kezdő játékosok kilétét: a pályán lesz Anscombe, Cruden, Kerr-Barlow, Messam, Ngatai, Retailick, Tikoirotuma – kispadra került Ben Afeaki és Sam Cane. Tim Nanai-Williams talán a legnagyobb hiányzó, a center azonban alig épült fel sérüléséből, kockázatos lenne játszatni. A Brumbies-nál a szokásos Moore-Alexander páros valószínűleg ott lesz az első sorban, mögöttük Mowen és a megtáltosodott George Smith is helyet fog kapni a tolongásban. A kilences poszton Nic White, a tízesen Toomua helyét tartom biztosnak. A háromnegyedben Speigh, Lealiifano, Tomane és Mogg az a négy játékos, akit a kezdőbe tippelek.

Itt az egyik…

 

…itt pedig a másik elődöntőt lehet végignézni – érdemes!

 

Ha a statisztikákat nézzük, akkor nincs egyértelmű, összesített fölénye a Chiefs-nek. Labdabirtoklásban a legrosszabbak voltak a csapatok közül (az ellenfelük is csak 10. lett ebben a számsorban), sőt, a bedobásoknál is csak a 15. helyen végeztek – 78%-kal (háromnegyedes teljesítési rátával egy csapat csak utolsó tud lenni a SR-ben, nem semmi!).  Amiben viszont a legjobbak, az a célszerzés (3,1/meccs) és az áttörések (9,3/meccs) – ebből is látszik, hogy igencsak támadó szellemű a játékuk, és hogy védekezésben sem rosszak, ahhoz érdemes a szerelések számát megnézni. 131,8-szor szereltek átlagban a bajnokság során a Chiefs játékosai meccsenként. Ezzel másodikak a rangsorban.

A Brumbies 2004-ben jutott utoljára döntőbe, akkor viszont győztek is

 

A Brumbies számára is segítenek azért valamit a statisztikák. Átlagban ők szerezték a legtöbb találatot büntetőből (3,5/meccs), igaz ehhez kellett az is, hogy az ő javukra fújják a legtöbb büntetőt (10,9/meccs, ezzel elsők a bajnokságban). Nyílt tolongásaikból is ők hozták ki legjobban a labdát, saját zárt tolongásokban pedig megosztott második helyen vannak a szombati, döntőbeli ellenfelükkel. Ha csak a számokat nézzük, akkor is lehet látni, hogy a Brumbies számára a játék tördelése feküdne, és a sok pontrúgás (persze azért az elődöntőben is hibáztak rúgásokat, de ez már csak így megy), míg a Chiefs számára a célgyártást kell erőltetni.

Tavaly hakával ünnepelték a megnyert döntőt a Chiefs játékosai – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Tipp: A Chiefs rákényszeríti a játékát a vadlovakra, és megvédi bajnoki címét – de a canberrai csapat előtt is le a kalappal, hogy döntőbe jutottak!