2011. július havi bejegyzések

Na ez az igazi esernyőcsel!

A walesi Shane Williams 2008-ban az év játékosa lett, az akkor 31 éves szélső remek érzékkel tudta és tudja magát átfűzni az ellenfél védelmén, és olykor akrobatikus képességeiről is számot ad: a bejegyzésben bemutatott mutatványát csinálja utána  a wc-kefe hajzatú Neymar, vagy a kissé túlsztárolt Messi! Főleg úgy, hogy utóbbi és Williams egyformán 170 centi.

 

Az ausztrál fociban gyakran ugrálnak rá az ember hátára, de azért még ott is ritka az ilyen esernyőcsel

 

Az átugrott Topsy Ojo arcára kíváncsi lettem volna, de a felvételen azt már nem lehetett látni. Az már hab lett volna a tortán, ha Williams még meg is tartja a labdát, de miután földre vitték, sikeresen előre ejtette azt. Panaszkodnia mégsem kellett, mivel ezen a mérkőzésen – amit tavaly október 15-én játszottak Cardiffban vitt egy célt, és az Ospreys is győzött a London Irish ellen 27-16-ra.

 

Szegény embert az ág is…

A Három Nemzet múlt héten kezdetét vette (bár jómagam egy héttel korábbra vártam a kezdést, de a figyelmetlenség már csak ilyen) az Ausztrália-Dél-Afrika mérkőzéssel. A sydney-i ANZ Stadiumban a hazai csapatnak mindenképpen mutatnia kellett valamit a Szamoa elleni arcpirító vereség után a következő mérkőzésen. Ez a Springboks ellen sikerült 39-20-ra. Hogy a vendégek (akik a címben szereplő szegény emberek) számára még milyen megpróbáltatások várnak, az a tovább után kiderül.

 

Na azért ne intézzük ennyivel el a nyitómeccset! Egy igen lehengerlő ausztrál válogatottat lehetett látni a monitorokon (hazánkban tudtommal csak streamen lehetett nézni a mérkőzést), amelynek főleg a Reds játékosai (Cooper, Ioane, Genia) voltak a motorjai. Persze a többiek is igazán jó teljesítménnyel játszottak. Talán a fiatal O’Connor volt az, aki ugyan a pontrúgásokat belőtte, de mezőnyben kissé ügyetlenül játszott. Hogy nagyon elpáholják a vendégeket, azt már a második ausztrál célnál lehetett sejteni, amikor Genia és Ioane átrobogtak a lyukas dél-afrikai védelmen: három perc alatt szereztek a hazaiak két célt, majd ezt a gyorsaságot megismételték a következő félidő elején is: O’Connor és Moore célja is kb. 180 másodpercnyire volt egymástól.

 

Célok a szombati mérkőzésről: ha valahol hiányzik a dél-afrikai háromnegyed a céloknál, az nem a monitor hibája miatt van

 

A borzalmas sérüléshullám által sújtott dél-afrikai válogatottból ráadásul két ember megint kidőlt. Flip van der Merwe nem épült fel az ausztrálok ellen szerzett sérüléséből, a helyére Rossouw kerülhet vagy a még újonc Mostert. Sőt, Heinrich Brüssow is hiányozni fog a dél-afrikaiak tolongásából, valamint a fogó Gio Aplon sem fog pályára lépni a hétvégén Új-Zélandon. Egyetlen örömhír, hogy Hargreaves már edzésbe állt, és úgy tűnik alkalmas a játékra.

 

Az All Blacks háza táján csend és nyugalom honol. A kötelezőt ők hozták Fidzsi ellen, nem úgy mint az ausztrálok (ezért nem számoltam be erről a tesztről). Sérülések nem tizedelik a keretet, a felkészülést sem hátráltatja semmi. SBW is szerződést hosszabbított az új-zélandi szövetséggel (pedig valami balhét szolgáltathatott volna). A nagy nyugodtság és a Springboks gyengélkedése egyetlen pletykát vetett fel, mégpedig Richie McCaw-val kapcsolatban. A háromszor a világ legjobb játékosának választott leválót nyolcasnak szemelték ki Kieran Read hiányában. De ezt a híresztelést is megcáfolta az új-zélandiak másodedzője, Steve Hansen. “Nincs semmilyen nagy tervünk arra, hogy Richie McCaw-ból nyolcast csináljunk, ha majd kell, akkor odaáll, kényszerhelyzet esetén. Ő a világ legjobb hetese, remélem még nagy jövője lesz ezen a poszton.” – mondta.

 

Tipp: Jobb, ha a dél-afrikaiak ki se futnak szombaton a pályára.

Emlékezz a névre: Quade Cooper

A fiatal ausztrálról mostanság igencsak sok szó esett a blogon: nem véletlenül! A bajnok Reds vezére kiváló játékával segítette csapatát a bajnoki címhez (persze azért a csapat még plusz 14 játékossal fut ki a gyepre). Keith Earls után egy újabb tehetség kerül bemutatásra a hajtás után.

 

Quade Új-Zélandon született, 1988. április 5-én, Tokoroában. A település már korábban is adott kiváló játékosokat a rögbi számára, így az ír válogatott Isaac Boss, Keven Mealamu, illetve Sean Maitland az All Blacks játékosai is itt látták meg a napvilágot. Utóbbival Cooper igen közeli rokonságban áll: a nagydöntőben ugyanis saját unokatestvére ellen kellett játszania a Reds tízesének. Itt kezdte meg tanulmányait, és valószínű, hogy az All Blacks-ig meg sem állt volna, ha családja 2001-ben nem költözik át Brisbane-be.

 

Itt az ARU (Australian Rugby Union) gyorsan felfigyelt rá, később pedig az Anglican Church Grammar School rögbicsapatában szerepelt: 2006-ban megnyerték a Greater Public Schools bajnokságot, valamint Quade kétszer lett beválasztva az Australian Schoolboys csapatába. Innen már egyenes út vezetett a helyi csapathoz, a Redshez, melynek színeiben 2007. február 10-én mutatkozott be a Crusaders ellen. Az első célt pedig a Lions ellen szerezte a Suncorp Stadiumban, március 3-án. Az eredetileg irányító Cooperről kiderült, hogy centerként vagy fogóként is nagyon hasznosan tud játszani.

 

Meggyőző teljesítménye a válogatott szakvezetőjének, Robbie Deans-nek a figyelmét sem kerülte el: a wallaby-k északi körútjára Coopert is magával vitte, aki 2008. november 8-án bemutatkozhatott az olasz válogatott ellen. Timana Tahut váltotta a 62. percben, majd hogy letegye a névjegyét a Wallabies-ben, a hetvenegyedik percben vitt egy célt. A következő szezonban a Reds összes mérkőzésén pályára lépett, sőt négy célt is szerzett. Igaz 2009-ben sok babér nem termett a queenslandieknek: utolsó előtti helyen zárták a szezont. Teljesítménye viszont megint behívót ért a válogatottba: most már kezdőként szerepelt a Wallabies európai körútján. A turné sikeresnek bizonyult, mind a négy mérkőzést behúzta az ausztrál válogatott.

 

Az első válogatottbeli cél az olaszok ellen

 

Azért a sok pozitívum mellett szólni kell pár negatívumról is. Miután az említett turné befejeződtött, Coopert letartóztatták betörés miatt: Gold Coast egyik tengerparti villáját rabolta ki állítólag a Reds tízese. A vád alól sikerült magát tisztáznia. Korábban még egy brisbane-i taxissal szólalkozott össze, majd ezt követően Canberrában, a wallaby-k szállásán vett részt egy kajacsatában. Utóbbi miatt 10000 ausztrál dollárra büntették.

 

Még egyszer nem teszem ide a Blues elleni megindulását, de itt egy videó arról, hogy az All Blacks ellen is csinált hasonlót (gyakorlatilag hülyét csinált Cory Janeből)

 

A balhék ellenére 2010-ben sem tört meg a karrierje: kimagasló teljesítményével nagyban hozzájárult, hogy a Reds 5. helyen végezzen a bajnokságban. 171 pontjával a második helyen zárt a ligában a játékosok között (az első Morné Steyn lett). A Crusaders elleni 31 pontjával pedig ő lett a Reds egy mérkőzésen legtöbb pontot szerző játékosa. Az előbb említett új-zélandi csapat elleni célját az év ausztrál céljává választották. Emellett ő lett a Reds legjobb, valamint a Super XIV legjobb ausztrál játékosa. A wallaby-k között pedig tavaly három meccsen viselhette a tízes mezt.

 

Tavaly augusztusban terjedt el a pletyka, hogy a Parramatta Eels ligarögbi csapata szerződtetné három évre az irányítót: ám egyelőre a kódváltás és az üzlet sem jött be, mivel a szövetséggel egy éves szerződést kötött szeptemberben, később pedig nyilatkozatában kifejtette, hogy bármennyire is hízelgő a Parramatta ajánlata, a jövőjét az uniós rögbiben látja.

 

Kevés emberről csinálnak már 22 éves korában tribute videót (tavaly töltötték fel a videót Youtube-ra)

 

Az idei szezonban pedig a Reds a csúcsra ért (ahogy már volt itt is szó róla). Cooper ebben a szezonban a legeredményesebb pontszerző volt 228 pontjával. A világbajnokságra készülő ausztrál keretben pedig  – Giteau sutba dobása után – ő az első számú jelölt az irányító posztra.

Műsorváltozás

Elsom biztosan nem ilyen visszatérésről álmodottJó régen bemutattam már egy fiatal játékost, Keith Earls-t, és most jött volna a második ilyen személy: Quade Cooper, azonban el kell napolnom ezt a bejegyzést: igaz Ausztráliától nem távolodunk el: Szamoa ugyanis megverte idegenben az ausztrál válogatottat tesztmérkőzésen! Körülbelül olyan nagy szó ez, mintha a tavasszal lejátszott hollandok elleni focimeccsen végül is mi nyertünk volna (vagy amikor 2007-ben megvertük az olaszokat). Lehet persze azt mondani, hogy na jó, Szamoa a tizedik az IRB világranglistán, mi pedig fociban hol vagyunk az elittől helyezés alapján. A számok nem mondanak semmit: rögbiben jóval nagyobb különbségek vannak, mint a fociban: lehet: belegondolni is rossz, hogy mekkora verést kapnánk, ha csak a portugálokkal kellene rögbimérkőzést játszania a magyar válogatottnak. Viszont  Geniális mérkőzés volt Ausztráliában ismét (ha követjük a korábbi szóviccet, pláne, hogy a kilences megint játszott), de most a szamoaiak számára.

 

 

A Három Nemzet még nem kezdődött el, de az Óceániai Nemzetek Kupája már befejeződött. Utóbbi tornán a szamoaiak idén az utolsó helyen végeztek (tavaly megnyerték a viadalt), egyetlen győzelmüket viszont az idei győztes japánok ellen szerezték. Erőfelmérés, felkészülés szempontjából a tesztmeccs ideálisnak mutatkozott. Az épp edzőtáborozó ausztrál keretből Coopert és Pocockot pihentették, míg O’Connor sérülés miatt volt távol. Beale és Genia pedig csak a kispadon kezdett.  Viszont Rocky Elsom visszatért a sérüléséből: a leváló egy hónapja szenvedett csuklósérülést. Érdekességképp róla el lehet mondani, hogy 2005-ben pont Szamoa ellen mutatkozott be a Wallabies mezében: akkor 74-7-re verték el a kék mezeseket.

 

Na persze, lehet azt mondani, hogy azért nem volt “annyira” veretes a válogatott, de kikapni a szamoaiaktól még így is meglepő. Igaz, a másik oldalon a népes Tuilagi család Alesana nevű tagja remek formában volt már az Óceániai Nemzetek Kupáján: Japán ellen vitt is két célt. A szamoaiak viszont talán a legerősebb összállításukban érkeztek Sydney-be. Játszott George Stowers, Mahonri Schwalger, Saliosi Tagicakibau, Maurie Fa’asavaalu, illetve Alesana Tuilagi is a nagy nevek közül.

 

Már az első félidőben látszott, hogy itt bizony a hazai csapat verést fog kapni: a tizenegyedik perc kezdetén Tuilagi indult meg nagy hévvel a bal oldalon és bevitte az első célt a mérkőzésen. A huszonnyolcadik percben pedig Paul Williams fülelt le egy felszabadító rúgást, és a második szamoai cél is megszületett utána. Hogy a hazaiak ne 0-17-tel vonuljanak a szünetre (Pisiata a 3. percben még értékesített egy büntetőt), arról Daniel Leo sárga lapos kiállítása is tehetett: a wallaby-k ezt kihasználva vittek egy célt Ioane révén, majd Giteau belőtte a jutalmat, és még a hosszabbításban egy büntetőt.

Ioane-t az alsóneműjénél fogva is tartották: körülbelül, ahogy az egész válogatottat

 

Próbálkoztak ugyan a wallaby-k: a második játékrészt egy Giteau büntető nyitotta meg, de az 54. percben Pisi is vitt egy célt, a jutalomrúgást pedig értékesítette Pisiata. Az erőtlenebb hazaiak még lőttek egy büntetőt, amire azonban jött a válasz (Giteau – 57. perc, Pisiata 65. perc): ezzel azonban a két csapat pontszámai konstans távolságban maradtak: 16-32 volt az állás Pisiata büntetője után. Hogy a hatalmas blamától megmeneküljenek (még így se sikerült), Giteau beügyeskedett egy célt a 71. percben, de a bizonyítványt így is nehéz lesz megmagyarázni.

 

Magasság és mélység: szamoai öröm, ráadásul még az eső is eleredt

 

Persze a szamoaiak örültek a mérkőzés után. a kapitányuk, Schwalger mérkőzés után ezt nyilatkozta: “Nem találok szavakat. Az egész nyolcvan perc alatt a markunkban voltak, és nem adtunk nekik esélyt. Ez valami különleges a számunkra, és segít a szamoai rögbi jövőjének megteremtésében.” Robbie Deans, az ausztrálok szövetségi kapitánya a Springboks elleni keretbe már visszahívta Coopert és Pocockot, biztos ami biztos. Ha a vb-ig fent tudja tartani a jó formáját a szamoai válogatott akkor bizony Walesnek és Namíbiának lesz félnivalója a csoportmeccsek folyamán.

 

A mérkőzés rövid összefoglalója

 

Pontszerzők: Ioane 1 cél (37. perc), Giteau 1 cél (70. perc), 2 jutalomrúgás (38., 71. perc), 3 büntető (40., 41., 57. perc), valamint Tuilagi 1 cél (11. perc), Williams 1 cél (28. perc), Thompson 1 cél (45. perc), Pisi 1 cél (54. perc), Pisiata 3 jutalomrúgás (13., 29., 55. perc), 2 büntető (3., 65. perc)

Hetes, érintős

A rögbinek rengeteg kódja van, nyilván a két legismertebbet és legelterjedtebbet nem kell bemutatni (unió-liga), most viszont két másik variánsról is lesz hír az alábbiakban, mivel mostanság érintős és hetes rögbiben is zajlott világesemény magyarok részvételével. Bár a két kód nem tartozik szorosan a blog tematikájához, illik róluk is megemlékezni, ha hazánk fiairól van szó.

 

Röviden a két változatról: az ismertebb hetes rögbi az uniós hét fővel játszott változata: a pályán lévők számából adódóan nem negyven-negyven perces meccseket játszanak, hanem hét-hét percből áll a mérkőzés. A sportág a 2016-os olimpián fog először szerepelni a programban (uniós rögbi volt korábban az ötkarikás játékokon: legutoljára 1924-ben). Az érintős rögbiben gyakorlatilag nincs testi érintkezés: akihez hozzáértek, annak a labdát tovább kell adnia  hátra gurítással, valamint a labdát birtokló csapatnak hat lehetősége van pontszerzésre, ha nem sikerül: a játékszer az ellenfélhez  kerül (igen, a sportág a ligarögbiből nőtt ki). Az érintős rögbi előnye az, hogy a testi érintkezés hiánya miatt gyengébb fizikumúak is játszhatják, valamint férfiak és nők vegyes csapatokban játszhatnak. Az edinburgh-i világkupán a magyar válogatott is a vegyes csapatok között indult.

 

Az igen friss magyar érintős rögbi eddigi legnagyobb sikere ez a torna, ahol a magyar válogatott a tőle sokkal nagyobb tapasztalatú csapatokkal mérhette össze erejét. A cél elsősorban a  tapasztalatszerzés volt. Nézzük: az eredményeket: Jersey-Magyarország: 19-0, Franciaország-Magyarország: 16-0, USA-Magyarország: 14-0, Dél-Afrika-Magyarország: 21-1: a selejtezők során a válogatott a csoport utolsó helyén zárt, ne legyenek illúzióink, a csoportkörökben is jobbak voltak tőlünk az ellenfelek: Belgium-Magyarország: 11-3, Katalónia-Magyarország: 11-1, Olaszország-Magyarország: 9-3. A rájátszásban az utolsó három helyért játszhatott hazánk, a katalánok és az olaszok ellen: az előbbiektől 10-4-re, míg utóbbiaktól 11-6-ra kaptunk ki. Az eredmények azonban egyre jobb formát mutatnak, így a vereségek ellenére sem kell csüggedni, biztosan lesz még jobb is!

 

A magyar érintős válogatott

 

A Divízió B-s Európa Bajnokságot idén Rigában rendezték meg. A férfiaknak július 9-10-én, míg a nőknek július 2-3-án. A magyar válogatott az A csoportban mérkőzhetett meg a lettekkel, észtekkel, bolgárokkal, norvégokkal és máltaiakkal. Az első meccsen az újonc észteket simán, 33-7-re vertük, majd a bolgárok is vesztesen hagyták el ellenünk a pályát: 24-7 lett a mérkőzés végeredménye. A norvégoktól viszont kikaptunk 24-17-re: nyilván néhányukat fűtötte a kecskeméti eredmény miatti visszavágás reménye is (Greer, Borsheim, Hedger, Vindal, Ellingsen, Slaata voltak azok név szerint, akik Kecskeméten és Rigában is játszottak ellenünk). A házigazdák otthon igencsak odatették magukat: csoportelsők lettek. Előttünk, ehhez az is kellett, hogy minket legyőzzenek, ami 19-5-re sikerült is. Másnap, július 10-én viszont 22-7-re nyertünk, így a legjobb négy között folytathattuk. A szerbek ellen játszhattuk az elődöntőt, ahol a végén fordítottak déli szomszédaink, 10-12-re győztek. Mi a bronzmeccsel vigasztalódhattunk a görögök ellen, akiket meg is vertünk 5-17-re. A döntőbe a lettek jutottak még be: ők a görög válogatottat lazán, 31-0-ra lépték le. A Divíziót végül a szerbek nyerték meg, miután 19-24-re megverték a házigazdákat.

 

Végül pedig álljon itt a magyar válogatott névsora: Bán Gergő, Gecse Dániel, Janotka László, Jung Szilárd, Kriskó Tibor, Prakter Attila, Surman József, Teisenhoffer László, Tóth Máté, Gáspár Gergő, szakvezetők: Kozmenko Vjacseszlav, Simon Dénes és Szontágh Daniel.

 

A női Divízió B-t az ukránok nyerték

Mindegyik válogatottnak gratulálunk a blog nevében!

Geniális döntő

Megintcsak elnézést a borzalmas szóviccért: de a Reds kilencese elképesztő célt vitt a döntő 67. percében. Ennyire azonban ne szaladjunk előre, és talán kiemelni sem kell személyeket. Egész jó kis döntő volt a szombati, de igazán kiemelkedő teljesítmént egy játékos se nyújtott: Genia neve viszont adta magát. A döntőt élőben nem tudtam megtekinteni (családi programok juhé), viszont most felvételről, jó minőségben, remek szórakozás volt ebben a dögmelegben, mintha streamvadászat után, pixelesen néztem volna a mérkőzést a dögmelegben.

 

Az első pontok fél óra játék után születtek: mindenesetre addig sem kellett azért unatkozni a nézőknek (52113-an voltak kint a stadionban!). Dan Carter első büntetőjével még korábban vezetést szerezhetett volna, azonban hibázott, így Cooper volt az, aki büntetőjével pontot szerzett a 31. percben. Lehetett látni már ekkor, hogy az erős új-zélandi tolongással bizony lesz még baja a Vörösöknek – bár azért ők se tökéletesek: Flynn-nek két bedobását is vissza kellett fújnia a játékvezetőnek.

 

A 34. percben egy középen kialakult csomag után, Carterhez került a labda, aki önmagát indítva berobogott a célterületre: külön érdekessége céljának, hogy az utolsó ember, aki meg tudta volna állítani, az Cooper lett volna, azonban az ellenfél tízese nem csinált semmit, hogy megakadályozza a pontszerzést (Cooper az elődöntőben volt hasonló helyzetben, de ott szerelt, még időben). A jutalom is rendben volt, így a Crusaders átvette a vezetést. Hogy a brisbane-i szurkolók se legyenek nagyon elkeseredve, arról megint csak Cooper gondoskodott. Egy garryowenért futott volna előre, de Brad Thorn elgáncsolta. A büntetőt viszont a sértett belőtte: ezzel 6-7 lett a félidei eredmény.

 Carter öröme után nagy volt az öröm

 

A második játékrész egy nagy Crusaders támadással indult, mely során sikeresen betolta magát a szürke mezes gárda a célterületre, igaz a videóbíró sem tudta megállapítani, hogy lekerült-e a labda a talajra, így tolonghattak a csapatok az ötösnél. A sorozatos beomlasztást megunta a játékvezető és büntetőrúgást ítélt, amit Carter értékesített. Erre viszont jött a csattanós válasz: Ioane kapott Coopertől labdát, és megindult vele: hatalmas rést talált a Crusaders védelmén, ezt kihasználva pedig öt pontot szerzett. Cooper a könnyű jutalomrúgást sikerrel végezte, így 13-10-re módosult az állás, de csak addig, amíg Carter egy újabb büntetőhöz nem jutott. Az ötvenhatodik percben, az ellenfél tízesén túlról jöhetett a rúgása, amely eredményesnek bizonyult, így 13-13 lett az állás.

 

A Keresztesek kissé fáradtan játszottak már, de az ellenfélnél is sok hiba volt (rengeteg előreejtés volt a mérkőzésen), és csak egy döntő momentumra volt már csak szükség. Ezt Genia hajtotta végre. Aki a szokásos előrerúgás helyett, egy hirtelen döntéstől vezérelve inkább elindult a labdával, és jó ötven méteres futásával bebiztosította a Reds győzelmét: hogy Cooper kihagyta a jutalomrúgást, az már senkit se érdekelt tizenhárom perc múlva.

 

Will Genia célja

 

Egész jó iramú, küzdős találkozó volt a döntő, bár nekem kicsit csalódás volt a felvezetők, illetve az elődöntők után. A nagy tízes összecsapásból nemcsak végleg, de a mérkőzésen mutatottak alapján is inkább Cooper jött ki jobban, mint Carter. SBW szintén alig volt látható, bár igaz: ha kétszer jó ütemben ér a labdához, most más végeredménye lenne a döntőnek. McCaw, Maitland, de akár Davies sem villogott a döntőben. Todd Blackaddernek talán még kevesebb “ravasz terve” volt a győzelemre, mint a folyamatosan elbukó névrokonának. Így a Crusaders teljesítménye majdnem olyan volt, mint a mezük színe: szürke. A Reds viszont egy fantasztikus szezont koronázott meg, és nem maradt szégyenben a többi brisbane-i bajnokcsapat előtt sem.

 

A Reds első profi bajnokságát ünnepelhette

 

Pontszerzők: Ioane 1 cél (50. perc), Genia 1 cél (67. perc), Cooper 1 jutalomrúgás (50. perc), 2 büntető (31., 38. perc), valamint Carter 1 cél (34. perc), 1 jutalomrúgás (35. perc), 2 büntető (48., 54. perc)

A bőség zavara

A tulaj is örülhet: lesz bevétel bővenMondhatják magukról Brisbane lakosai: a State of Origin utolsó meccse után (ahol egyébként a hazaiak nyertek), újra lesz lehetőség a szurkolásra, hiszen a Super Rugby döntőjét is a Suncorp Stadiumban rendezik. A hazaiak elődöntőjéről beszámoltam, míg a Crusaders utolsó mérkőzéséről annyit elég megemlíteni: hogy a hosszú utazás után nagyon simán, 10-29-re tángálták el a Stormerst. Utóbbi csapat legutoljára három éve nyert bajnokságot, akkor a Waratahs-ot verték meg: de Carterékről elmondható: ritka volt az, hogy nem voltak a legjobb négy között, ami automatikus továbbjutást ért (utoljára 10 éve nem jutottak a rájátszásba). Ez nem jelent túl sok jót, a profi érában szerénykedő Vörösök számára, de talán majd most megmutatják mit tudnak!

 

A döntőre minden jegy elkelt. Valószínű, hogy sikerül megdönteni a nagyon régi, tartományi rögbi meccs nézőszámának rekordját Ausztráliában (1907-es rekord),  ami kb. 52000 főt jelent majd szombaton: az elődöntőt kb. 47000 fő nézte meg a helyszínen, a Suncorpban egyébként a rekordot pont a Crusaders elleni, május 29-ei mérkőzés tartja: akkor 17-16-re nyertek a Vörösök 48301 kilátogató előtt. A főleg hazai nézők előtt nehéz lesz nem jól teljesíteni. Pláne nagy lesz rajtuk a nyomás, mivel a már említett State of Origin során Queensland állam győzedelmeskedett, sőt az ausztrál foci bajnokságot, az A-League-t is a brisbane-i csapat nyerte meg, így a Vörösöknek is illene valami hasonlót alakítaniuk. A focisták már csak azért is példamutatóak, mert a tavalyi utolsó helyezésüket fejelték most meg a bajnoksággal: így a korábbi szerény teljesítményt a Reds is tudná feledtetni a bajnoki címmel.

 

 

Követendő példák: Brisbane Roar és Queensland Maroons

 

A Crusadersnek oda kell figyelnie ellenfelére: miután kikaptak Brisbane-ben, nehéz meccseken győztek, és sérülések is hátráltatták őket: ilyen volt a célgyáros Sean Maitland is, aki lábsérüléséből most kezd felgyógyulni, de még nincs tökéletes állapotban (azért a Stormersnek még így is rakott célt). Dan Carter is megjegyezte, hogy a nehéz szezont jó lenne megkoronázni a győzelemmel, valamint búfelejtőnek is ideális lenne: az évadot végig idegenben játszották le: a földrengés miatt (így került egy mérkőzés a Twickenhambe is). Carter is kiemelte, hogy bizony a fiatal Cooperre viszont oda kell figyelniük a döntőben.

 

Emlékeztetőül Cooper múlt heti alakításaiból a legemlékezetesebb

 

A mérkőzésre nevezett huszonkét főn sem Todd Blackadder, sem Ewen McKenzie nem változtatott az elődöntőkhöz képest. Pontosabban egy hely még bizonytalan a Crusaders-nél: Andy Ellis térdproblémákkal küzd, és csak csütörtökön derül ki, hogy alkalmas lesz-e a játékra. A csapatok tehát:

 

Reds: Jono Lance, Rod Davies, Anthony Faingaa, Ben Tapuai, Digby Ioane, Quade Cooper, Will Genia; Ben Daley, Saia Faingaa, Greg Holmes, Rob Simmons, James Horwill, Scott Higginbotham, Beau Robinson, Radike Samo.

Cserék: James Hanson, Guy Shepherdson, Adam Wallace-Harrison, Jake Schatz, Liam Gill, Ian Prior, Will Chambers.

 

Crusaders: Tom Marshall, Sean Maitland, Robbie Fruean, Sonny Bill Williams, Zac Guildford, Dan Carter, Andy Ellis/Kahn Fotuali’i, Wyatt Crockett, Corey Flynn, Owen Franks, Brad Thorn, Sam Whitelock, George Whitelock, Richie McCaw, Kieran Read.

Cserék: Quentin MacDonald, Ben Franks, Luke Romano, Matt Todd, Kahn Fotuali’i, Matt Berquist, Ryan Crotty.

 

Tipp: Nézve a fantasztikus szezonját, formáját a Redsnek, valamint a Crusaders tapasztalatát, tolongásának erejét, én inkább a Crusaders győzelmére tennék szombaton (bár a Reds szimpatikusabb csapat).

Három Nemzet

A vizsgaidőszak utáni semmittevés  arra jó (közben persze zajlik sikertelenül valami munka felhajtása nyárra), hogy posztot írjak. Egyelőre a déli félteke rögbije még Terra Incognitaként tornyosul előttem, ellenben most következik a Tri Nations bemutatása, amely a legfontosabb éves összecsapása a három nagy, déli válogatottnak. Miről beszélek: jelenleg az All Blacks, a Springboks és a Wallabies állnak az IRB világranglistájának dobogós helyein. Még a Super Rugby sem ért véget, valamint a Három Nemzet is csak július végén kezdődik, de jobb túl lenni a kötelező körökön.

 

A Három Nemzet torna nem tekint olyan nagy múltra vissza, mint ez európai Hat Nemzet (Home Nations, Öt Nemzet), mivel csak az apartheid rendszer felszámolása után jött létre. Persze korábban is találkoztak már a déli válogatottak: Ausztrália és Új-Zéland már 1903-ban játszott egymással rögbimérkőzést, Dél-Afrika pedig 1921-ben turnézott mindkét domíniumban. Utóbbiak a már fentebb említett apartheid rendszer miatt eléggé marginális nemzetközi sportélettel rendelkeztek. Ausztrália és Új-Zéland viszont évente összecsapott a Bledisloe-kupáért (a névadó, Lord Bledisloe Új-Zéland kormányzója volt) – amelyet főleg az All Blacks nyert meg.

 

Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az All Blacks játszott az apartheid idején is a dél-afrikaiakkal: ennek viszont az lett az eredménye, hogy több afrikai  állam (és Dél-Amerikából Guyana) bojkottálta a montreáli olimpiát. Az apartheid felszámolása valamint a profizmus bevezetése is ösztönző volt a Három Nemzet torna létrehozásához: az 1995-ös vb után a három szövetség létrehozta a SANZAR-t, ami máig a szervezője a Super Rugby-nek és a Tri Nations-nek.

 

Eleinte a válogatottak négy-négy mérkőzést játszottak: a Bledisloe-kupa maradt az All Blacks és a Wallabies belharca, míg a Springboks 2000 óta előbbiekkel csap össze a Szabadság-kupáért, utóbbiakkal pedig 2004-ben játszott először a Mandela Challenge Plate-ért. 2006 óta kicsit változott a mérkőzések száma: minden válogatott hat-hat meccset játszik le a többi ellen: ez  a változtatás azért is kellett, mert 2004-ben bizony előfordult, hogy mindhárom válogatott 2-2 győzelmet aratott, és akkor Dél-Afrika csak a többi bónuszpontnak köszönhetően végzett az élen. A győzelemért négy, a döntetlenért pedig két pont jár. Bónuszpontot itt is lehet szerezni: 4 vagy több célért a győztes, míg a vesztes hét vagy kisebb pontkülönbségért kaphat pontot. Jövőre újabb változtatásra fog sor kerülni: ez lesz az első év, amikor négy válogatott fog szerepelni a tornán: az argentinok is megkezdik szereplésüket jövőre. Személyes véleményem szerint megérdemlik a részvételt: lehet, hogy eleinte nehéz lesz a helytállás, de majd hozzászoknak a körülményekhez (nem fog 10 évig tartani nekik, mint az olaszoknak felnőni a Hat Nemzethez).

 

Tavaly az All Blacks egy évnyi szünet után győzött újra másik két riválisa felett. A 2009-es győztes Dél-Afrika borzalmasan kezdett: három vereséget szedtek össze. Kevés vigasz, hogy Morné Steyn szerezte tavaly a legtöbb pontot. Célok tekintetében Mils Muilaina és James O’Connor végzett az élen 4-4 céllal.

 

Összeállítás a tavalyi Három Nemzetről

 

Kiemelni igazából neveket fölösleges: aki itt pályára lép, az biztosan a legjobb uniós játékosok között van (sőt, déliekről van szó: még a ligarögbiben is megállják a helyüket!): órákig lehetne sorolni a kiváló játékosokat Dan Cartertől kezdve, Beale-n át, egészen Steynig. 2000-ben egy igen emlékezetes mérkőzésen született meg a világrekord nézőcsúcs uniós rögbiben: az Ausztrália-Új-Zéland mérkőzést majd’ 110 ezren nézték a helyszínen, a Telstra Stadiumban. Sokan erről a találkozóról mondták, hogy ez minden idők legjobb rögbimeccse: valószínűsítem, hogy a későbbiekben lesz róla bejegyzés a múltidéző címke alatt.

 

A világ legjobb meccsének céljai

 

Az idei menetrend pedig a következő:

Ausztrália-Dél-Afrika: július 23.

Új-Zéland-Dél-Afrika: július 30.

Új-Zéland-Ausztrália: augusztus 6.

Dél-Afrika-Ausztrália: augusztus 13.

Dél-Afrika-Új-Zéland: augusztus 20.

Ausztrália-Új-Zéland: augusztus 27.

A Bledisloe-kupa és McCaw: gyakran találkoznak - valószínűleg idén is

Közkívánatra

Kommentben érkezett a kérés, hogy a 2003-as vb döntő utolsó pillanatairól kerüljön ki egy kép, amin Phil Waugh nézi Wilkinson dropját. Két képet találtam: az egyiken Waugh látható, a másikon pedig kicsit szélesebb látószögben a két csapat: utóbbin Gregant érdemes figyelni.

 

Szerintem fölösleges azon gondolkodni, hogy mi járt a fejében

 

Feszült pillanat

Fel Vörösök!

Na nem lettem hirtelen a proletárdiktatúra híve, csupán a ma délelőtti Super Rugby elődöntőjét néztem meg, ahol egy igen látványos mérkőzésen győzött a Queensland Reds a Blues ellen. Utóbbiak az előző héten jutottak be az elődöntőbe: a selejtezőkben a Waratahs-on jutottak túl, míg a Vörösök az alapszakasz győzteseként azonnal az elődöntőbe kerültek, és most már csak egy lépés van hátra, hogy első profi bajnokságukat megnyerjék (az amatőr Super 10-ben még 1994, 1995-ben bajnokok lettek). Ma este pedig a Stormers-Crusaders mérkőzésen az is kiderül, hogy ki lesz az ellenfelük jövőhéten szombaton.

 

A brisbane-i Suncorp Stadiumban majdnem teltház előtt (lehet megtelik majd hatodikán a State of Origin utolsó meccsén) futott ki először a gyepre a Blues, majd a Reds csapata. Hazai csapat indította a meccs első támadását, amelyet végül egy szabálytalansággal zárt le a Blues: jöhetett az ausztrálok tízese: Quade Cooper, aki elhibázta az első büntetőt. Ezután inkább az új-zélandiak támadtak. Ha csak az eredményt nézzük, nehéz elhinni, de a Blues többet tartózkodott az ellenfél térfelén, és bizony a támadásait is nagy erőkkel indította. Gyakran próbálták megjátszani a Munroval felálló balszélt, ám az ausztrálok mindig jól zártak: ha pedig valahogyan az ellenfél 22-es és célvonala közé kerültek, valamilyen parajelenség folytán, mindig maguktól vesztették el a labdát.Davies nyomába Braid szegődik, de ő is mint csapattársai hiába próbálkoztak a megállításával

 

Persze nem tarthat semmi sem örökké: az előbb említett Munro hosszú passzát fülelte le nagyszerűen Rod Davies, aki a saját 22-esétől futva vitte be az első célt. Ezt követően Cooper belőtte a jutalomrúgást. a huszonkilencedik percben pedig jött az újabb ausztrál pontszerzés: Egy felszabadító rúgás rossz irányba pattant a Vörösök térfelén, amit Cooper szedett össze, és megkezdte hatalmas szólóját: először Munrot kerülte ki, majd Ali Willams sem tudta a földre vinni, végül sikeresen szerelték, de egy remek offload során Taupaihoz került a labda, aki le is tette a célterületen. Cooper pedig ismét jól lőtte a jutalomrúgást: a büntetőkkel azért ilyen jól nem bánt.

 

Öt perc múlva megint az ausztrál irányító hozott frászt az új-zélandi háromnegyedre, de aztán sikeresen megállították. Valamint, hogy ne csak az ausztrálok sikereiről szóljon a félidő, arról Chirs Lowrey tett, aki már a hosszabbításban egy csomagból szerzett labdát váltott célra: egy hatalmas lyukon keresztül tudott a célvonalra törni, mivel a védők egyszerűen elbambultak. Brett jutalomrúgásánál rezgett a léc, de belőtte a labdát a kapufák közé. Az első félidőben 15-7 volt az állás: egyáltalán nem tűnt lefutottnak még a találkozó.A küzdelem nagyságát mutatta Mealamu és Faingaa kakaskodása az oldalvonalnál

 

McAlister 45. perces büntetőjével már csak 15-10-re jöttek fel a Kékek, ám két perc múlva egy bedobás után Genia átjátszotta a labdát egy hosszú passzal a középre, ahol Davies szerezte meg, majd egy szóló után megszerezte a második célját: mivel Cooper most elhibázta a jutalmat, ezért 20-10 lett az állás. Próbálkozott még az aucklandi csapat, büntetőhöz jutottak, amit sikeresen értékesítettek, ám ez nem segített rajtuk, mivel az ausztrálok egyre nagyobb nyomás alatt tartották őket. Így született meg Davies harmadik célja, az 56. percben: a Kékek ötméteres vonalánál bal oldalt kialakult egy csomag, ahonnan sikerült jobbra kijátszani a labdát: Davies megint átjutott a védelmen, Mealamu már későn próbálta szerelni, a játékszert már letette a szélső: ez volt az első triplázás a Reds történetében: mondhatni a legjobbkor. A jutalomrúgást nagyon jobbszélről kellett rúgnia Coopernek, aki végül is berúgta ezt a lehetőséget. Az első büntetője is körülbelül ilyen helyről lett elrúgva, amit elhibázott: védelmére legyen mondva, jobb lábasként jobb szélről tényleg nehéz berúgni a labdát a lécek közé.

 

Ezután visszaesett a mérkőzés irama: ezt lehet a kifáradás számlájára írni. A hetvenedik percben Rene Ranger indult meg a bal oldalon, és igen ígéretes támadást sikerült összeügyködnie, ám Matthewson maga elé ejtette a labdát, így a nagy hajrához már pontokat nem sikerült szerezni. A másik oldalon ellenben a 72. percben sikerült egy csomagot a célterülethez tolni, ám a videóbíró ítélete alapján a labda kiesett Wallace-Harrison kezéből, így nem sikerült újabb öt pontot szerezni. A végére még maradt egy dropgól: Genia adta hátra a labdát Coopernek, aki középről nem hibázott: kialakult a végeredmény: 30-13.Cooper a döntőbe irányította a csapatot

 

A Vörösök felőrölték az ellenfelet, ezt már lehetett sejteni az első félidőben is, ahol a hibákat maximálisan kihasználták, míg a Kékek támadásait teljesen hatástalanították. A vendégek közül nem is igazán lehet kit kiemelni: Mealamu is inkább a durva játéka miatt emlékezetes a mai napon. A hazai csapatból Daviest, de Geniát is lehet említeni játéka miatt, de igazán Quade Cooper az, aki összehozta ma a győzelmet: dacára rossz pontrúgásainak mégis kiérdemli a mérkőzés embere címet: számos labdaszerzéssel, áttöréssel, passzal segítette a csapatot (két cél előkészítésében is tevékenyen részt vett), ha pedig kellett, akkor védekezett. Ha így fog a döntőben is játszani, még okozhat a queenslandi csapat meglepetést. Igaz szükség lesz a  megsérült Samora és Geniára: előbbi nyaksérülést szenvedett még az első félidőben, míg Genia a 76. percben egy rosszul elvégzett felszabadítás során sérült meg.

 

 

A mérkőzés legfontosabb pillanatai összefoglalva.

 

Pontszerzők: Davies 3 cél (11., 47., 56. perc), Tapuai 1 cél (29. perc), Cooper 2 jutalomrúgás (12., 58. perc), 1 büntető (37. perc), 1 dropgól (74. perc), valamint Lowrey 1 cél (40. perc), Brett 1 jutalomrúgás (40. perc), McAlister 2 büntető (45., 52. perc)