2013. szeptember havi bejegyzések

Vergődő wallabyk, szárnyaló kivimadár

Julian Savea indul nekiKét éve az ausztrál válogatott nyerte meg az utolsó Három Nemzetet, és még a világbajnokságon is elég meggyőzőek voltak – azóta viszont inkább az egyet előre, kettőt hátra elv mentén csúsznak vissza. Ellenfelük, az átalakuló Springboks talán a vb-n volt a legrosszabb formában az elmúlt években, onnan viszont már csak előretörtek. El is söpörték a vendégeket tegnap Fokvárosban. A magyar idő szerint  éjjel fél egykor kezdődött Argentína-Új-Zéland meccsen 15-33-ra győztek a vendégek a papírforma szerint: azonban a csak tizennyolc pontos különbség hízelgő az argentinokra nézve, akik a következő körben esélyesei az Ausztrália elleni tesztmeccsnek.

 

Dél-Afrika-Ausztrália: 28-8

Az előző körben történt, All Blacks elleni blama után a Springboks nyilván meg akarta mutatni, hogy mit tud. A jelenleg vegetáló ausztrál válogatott ellen ez sikerült is. Gyakorlatilag fél óra alatt eldőlt a mérkőzés: Lealiifano megszerezte a vezetést a vendégeknek büntetőből, de előbb Adriaan Strauss, majd Zane Kirchner szerzett célt, Morné Steyn pedig a jutalmakat és a büntetőit is jól rúgta (a második játékrészben már nem volt ennyire pontos a csukája). Nagy elánnal játszottak a hazaiak, Filip van der Merwét veszélyes szerelés miatt sárgával ki is küldték az első félidő végén pihenni tíz percre. Az ausztráloknál nagy fejetlenség uralkodott, ez már ekkor is látszott. Labdákat adtak, vesztettek el,  szereléseik pocsékak voltak, a dél-afrikaiak pedig domináltak labda- és területbirtoklásban is.Adriaan Strauss szerezte a mérkőzés első célját

Adriaan Strauss szerezte a mérkőzés első célját

 

James O’Connort nem nevezték a találkozóra a vendégek, pedig még talán ő is jól muzsikált volna Fokvárosban – Cooper sem volt irányítóként a helyzet magaslatán, de nagy nehezen (jó hatvan perc kellett neki), belerázódott a játékba. Akit viszont megint ki lehet emelni – sajnos negatív értelemben – az Will Genia, aki a félidőben állt be Nic White helyére. Genia ismét az ellenfél 16. játékosaként viselkedett a pályán. A Springboks talán látva az ausztrálok fejetlenségét, kicsit visszavettek, de igazából ez sem veszélyeztette a vezetésüket. Amikor viszont támadtak a wallabyk, náluk is előfordultak hibák: Duane Vermeulen ebből adódóan kapott sárgát a 66. percben (a másik oldalon Hooper és Timani kapott sárgát a meccsen). Most lehetett várni, hogy feltámadnak a vendégek. Ehelyett viszont Willie le Roux vitt célt a 71. percben. Az ausztráloknak egy apró öröme lehetett a mérkőzésen: a Reds debütáló centere, Chris Feauai-Sautia vitte az egyetlen céljukat a 77. percben.

Willie le Roux és a Springboks megállíthatatlanok voltak – még emberhátrányban is

 

A dél-afrikaiaknál ki lehet emelni a du Plessis testvéreket, akár le Roux-t, vagy a nagy visszatérő Fourie du Preezt, aki ismét megmutatta, hogy remek nyitó: Ruan Pieenarnak pályára se kellett lépnie helyette. A másik oldalon sok dicséretet nem lehet kiosztani: Folau, Cooper és Genia is gyengén játszott: nem tudtak mit kezdeni a hazaiak nagy erejével. A szerzett cél mellett még amiatt dörzsölhetik a tenyerüket, hogy megakadályozták abban a vendéglátóikat, hogy célbónuszt szerezzenek. Nagy dicsőség mondhatom…

A mérkőzést itt lehet bepótolni

 

Pontszerzők: Strauss 1 cél (12. perc), Kirchner 1 cél (14. perc), le Roux 1 cél (71. perc), Steyn 2 jutalomrúgás (13., 15. perc), 3 büntető (8., 18., 31. perc), valamint Feauai-Sautia 1 cél (77. perc), Lealiifano 1 büntető (6. perc)

 

Argentína-Új-Zéland: 15-33

A hazaiak megint nagyon bekezdtek a félidő elején: gyakran látogatták meg az All Blacks huszonkettesét: védekeztek is, ahogy tudtak, végül Hore magas szerelése után a második büntetőt a meccsen Nicolas Sánchez már belőtte. Hamarosan Cruden egyenlített, de Sánchez ismét visszavette a vezetést egy újabb büntetővel. A 22. percben megszületett az első cél: Julian Savea szerezte. Cruden kihagyta a jutalmat, így nem tett szert az új-zélandi válogatott megbízható előnyre: az argentinok márpedig igencsak állták a sarat ekkor még ellenük (közben az argentin szurkolók megint lézerrel világítottak Cruden szemébe…). A félidő végére leült a játék: az argentin hibákért befújt tolongásokkal el is ment az idő. 9-11 állt az eredményjelzőn, amikor levonultak a játékosok pihenni.

Sam Cane nagyszerűen helyettesítette Richie McCaw-t: egyszer még a helyére is léphet – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

A második félidőt is jól kezdték a hazaiak, de érezhető volt, hogy megint kezdenek fáradni. Hamarosan el is fogyott a szufla, az All Blacks pedig mintha csak erre várt volna. A McCaw-t “helyettesítő” Sam Cane robbantott először az 51. percben, majd négy perc múlva az idén szárnyaló Ben Smith is célt szerzett. Innentől már a célbónuszért zajlott a meccs. A legvégén, a 79. percben jött megint Ben Smith, és megszerezte a negyedik célját is a fekete mezeseknek. Összességében az argentinok ugyanúgy játsztottak, mint szoktak a Négy Nemzeten: jól bekezdtek, majd a végére összeomlottak. Új-Zéland is mondhatni hozta a “szokásos” ellenállhatatlan formáját: Ben Smith, Cane ismét kiválóan játszott, de Ma’a Nonut is meg kell említeni, aki két cél előkészítéséből is kivette a részét.

A számunkra igen korán játszott meccset itt lehet megnézni

 

Pontszerzők: Sánchez 4 büntető (8., 15., 30., 63. perc), Bosch 43. perc), valamint Savea 1 cél (22. perc), Cane 1 cél (51. perc), Smith 2 cél (55., 79. perc), Cruden 1 jutalomrúgás (55. perc), 3 büntető (12., 27., 45. perc), Barrett 1 jutalomrúgás (80. perc)

Reklámok

Piú forte ragazzi!

Ritka dolog, ha a Zebre játékosai örülnek - forrás: www.onrugby.itNem véletlen, hogy az egyik BS-TH film a névadója a bejegyzésnek. Miután az első két kört az olaszok 0%-kal hozták, most odapörköltek az ellenfeleknek: a Treviso otthon verte meg a Munstert, a Zebre – talán ez a még nagyobb szenzáció – idegenben verte meg a Cardiffot! Máshol jóformán papírforma eredmények születtek (na jó, a Leinster kikapott még Glasgow-ban), így ez a bejegyzés az olaszokról fog szólni leginkább, valamint a Premiership talán legizgalmasabb meccséről, amelyet a Gloucester és a Northampton játszott egymás ellen.

 

Benetton Treviso-Munster: 29-19

A “nagyobbik” olasz csapat otthon sok borsot tud törni az odalátogatók orra alá: most nem csak a fűszert, hanem a Munstert is felőrölték. Valahogy a vörös hadseregnek nem megy Venetoban a játék: az előző kiírásban 34-10 kaptak ki ugyanitt. Most minden jól kezdődött a számukra: Earls könnyű célt szerzett a hetedik percben, azt is kibírták kapott cél nélkül, hogy Niall Ronant tíz percre nélkülözniük kellett (Berquist belőtte a büntetőt a sárga után). Büntetőcélt vittek, de még a második félidőt is jobban kezdték: Archer révén a harmadik munsteri cél is megszületett. Ezután viszont jött a rémálom.

Összefoglaló a mérkőzésről

 

Nitoglia céljával és Berquist jutalmával 16-19-re jött föl a Treviso, majd meg is fordították az állást: ez köszönhető volt annak, hogy három munsteri játékos kapott sárga lapot – így a vendégek jó húsz percen át emberhátrányban játszottak (sőt, volt hogy csak tizenhárman voltak a gyepen egyszerre) – érthető, ha aktivitásuk visszaesett kissé. Nitoglia vitt még egy célt a 61. percben, és Matt Berquist kiváló lövőteljesítményének köszönhetően az olasz csapat nemcsak megfordította a meccset, hanem még győztes bónuszhoz is jutott a végén.

Pontszerzők: Nitoglia 2 cél (49., 61. perc), Berquist 2 jutalomrúgás (49., 61. perc), 5 büntető (13., 17., 37., 59., 65. perc), valamint Earls 1 cél (7. perc), büntető cél (28. perc), Archer 1 cél (46. perc), Keatley 2 büntető (28., 46. perc)

 

Cardiff Blues-Zebre: 25-30

A hazaiak örülhettek, hogy a sérüléséből felépült Leigh Halfpenny, aki a kezdőben kapott helyet (a következő fordulóban már Sam Warburtonre is számíthatnak) – és rúgásaival ki is vette részét a huszonöt pontból. A zebrák a leggyengébb csapat a bajnokságban. Olasz csapat ráadásul az Arms Parkban még sosem tudott nyerni,  a Zebre meg pláne nem: a tavalyi debütáló szezonjukban egyetlen győzelmet sem szereztek! Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a kékek diadalmaskodjanak. A hazaiak sem az első, sem a második fordulóban nem vittek célt, így mindenki nagyon örülhetett, amikor már a második percben Hewitt megszerezte a Cardiff idei első célját. Persze várták, hogy legyen folytatás.

Összefoglaló a mondhatni történelmi eseményről

 

Na az nem volt: a Zebre nem adta fel a harcot: a veterán Mauro Bergamasco egy csomag után szerezte meg a vendégek első célját a mérkőzésen. A folytatás Halfpenny és Orquera büntetőivel telt el, majd a második félidő elején utóbbi egy dropgóllal visszavette a vezetést a vendégeknek (13-16), de két perc múlva Halfpenny büntetőből ismét egalizált. A hajrá előtt a csapatok kihasználták cserelehetőségeiket, de a Zebre bírta jobban a végén, sőt: két célt is szereztek: David Odiete a 66., a korábban Chiefs-szel Super Rugbyt nyerő Brandon Leonard a 72. percben köszönt be. Persze itt még nem volt vége: Luca Redolfini kézzel nyúlt bele egy nyílt tolongásba, jött is érte a sárga: Halfpenny pedig a megítélt büntetőt belőtte, de a hazaiak az emberelőnyt már nem tudták kihasználni, hogy célt szerezzenek. Így maradt a 25-30-as végeredmény, ami után a Zebre játékosai úgy örültek, mintha a Heineken-kupát nyerték volna meg.

Pontszerzők: Hewitt 1 cél (2. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (2. perc), 6 büntető (31., 42., 49., 63., 68., 75. perc), valamint Bergamasco 1 cél (14. perc), Odiete 1 cél (66. perc), Leonard 1 cél (72. perc), Orquera 3 jutalomrúgás (14., 66., 72. perc), 1 dropgól (47. perc), 2 büntető (20., 35. perc)

 

Gloucester-Northampton Saints: 26-24

A szentek a tabella élére szerettek volna állni az esetleges gloucesteri győzelmükkel, míg a hazaiak az első idei sikert szerették volna ünnepelni a Northampton ellen. A  vendégek számára jól kezdődött a mérkőzés: Ben Foden céljával már az ötödik percben megszerezték a vezetést, és azt a tíz percet is kivédekezték, amikor Sam Dickinsont sárga lappal kiállították levegőben szerelésért. Charlie Sharples a hazaiaktól az első félidő végén, míg Billy Twelvetrees a második elején köszönt be, ezzel már a hazaiaknál volt az előny! Hamarosan jött a válasz Samu Manoa céljával és Myler jutalmával, de a félidő derekán már úgy tűnt elúszik a hajó a vendégeknek: előbb Burns fordított büntetőből, majd a debütáns Stooke kapott remek labdát Simpson-Danieltől, és máris 23-17-re vezettek a hazaiak.

Összefoglaló az idei szezon első gloucesteri győzelméről


A vendégek a végére megrázták magukat: George North-nak köszönhetően remekül kijöttek a 77. percben a saját huszonkettesük mögül, majd az akció végén Jamie Elliott szerzett célt.  A jutalom bement, így 23-24-et mutatott az eredményjelző a 79. percben. A hosszabbításban a Gloucesternél maradt a labda, akik három beomlott tolongás után rúgható helyről juthattak hozzá egy büntetőhöz. Twelvetrees pedig magabiztosan értékesítette a hárompontost, amivel a Gloucester eldöntötte a mérkőzést.

Pontszerzők: Sharples 1 cél (37. perc), Twelvetrees 1 cél (42. perc), 1 büntető (80. perc), Stooke 1 cél (65. perc), Burns 1 jutalomrúgás (42. perc), 2 büntető (13., 54. perc), valamint Foden 1 cél (5. perc), Manoa 1 cél (44. perc), Elliott 1 cél (78. perc), Myler 3 jutalomrúgás (6., 45., 79. perc), 1 büntető (36. perc)

Bajnokok csatája

Camara és a harmadik toulouse-i cél - forrás: www.planetrugby.comA Top14-ben tehát lejátszották a hetedik fordulót is: igazán nagy meglepetések nem születtek: az esélyesek mind győztek, talán a mérték a nem mindegy (lásd: Montpellier-Clermont: 43-3). A Biarritz otthon kapott ki a Grenoble-tól: a baszkok így maradtak az utolsó helyen. Az előző körben a jelenlegi bajnok Castres és a  kiírást tizenkilencszer megnyerő Toulouse is győzelmet aratott – mindenképpen izgalmasnak ígérkezett a két csapat egymás elleni meccse. Erről ismét Tóth Sándor számol be az alábbiakban.

 

Toulouse–Castres: 26-9

A 7. fordulóban a szombati első meccsen a bajnok Castres Toulouse-ba látogatott. A hazaiak eddig dacára a keretüknek elég cudarul játszottak, 3-3 győzelemmel és vereséggel a 6. helyen álltak, felemás mérlegük egyértelmű volt: idegenben nagy verés, otthon nagy győzelem. Sok volt a sérültjük, Dusautoir és Picamoles is köztük ült a lelátón, a harmadik sor így elég foghíjas volt. Hosea Gear viszont a pályára lépett, de nem sok vizet zavart. A Castres-ból a cserepadon kucorgott Kockott, de Forrestier és Classens is csak csere volt, ellenben Gray végre felépülve vállsérüléséből pályára lépett.

 

Az első pontokat McAlister szerezte egy 55 méteres büntetőből, de honfitársa, a szintén 10-es Daniel Kirkpatrick megfordította az állást. A Castres jól játszott, főleg a jobb szélen rohamoztak; az egyenlítő büntető előtt is egy rúgást értek utol hárman, a hazai szélső Gear a földön fogta a labdát, balra fordítottak a vendégek, kettős emberfölényben voltak, de Gray lassú passza miatt vissza kellett jönniük a büntetőért. Elmondhatjuk, hogy a Castres biztosabban, a Toulouse ellenben veszélyesebben játszott, főleg Poitrenaud, Doussain és Fickou tört át sikeresen a vendégek védővonalán. Fickou szólója után a 30. percben szárnyváltás után a jobb szélen Doussain vetődött a célterületre. McAlister kapufára bikázta a labdát, de már 8-6-ra a hazaiak vezettek. A lefújás előtt McAlister újabb büntetőjével már 11-6 volt a Toulouse-nak. Poite sporttárs most is elnézett egy-két dolgot, csak most nem volt olyan nagy felfordulás a pályán, mint a múlt héten Aucklandben. Hagyta játszani a csapatokat.

 

A folytatásban aztán a hazaiak ledarálták a bajnokot. A 45. percben Kirkpatrick ugyan rúgott egy kapufát, de szinte az ellentámadásból egy sokszereplős, fantasztikus támadást vezetett a Toulouse, egyelőre eredménytelenül. Az 54. percben McAlister büntetőből betalált, majd 5 perc múlva egy nagy hazai roham végén ötméteres zárt tolongásból az összefogó Galan indult, passzolt az irányítónak, aki becselezte magát a célterületre. Már a bónuszért rohamoztak a fekete mezesek. Ez össze is jött a 77. percben Camara céljával, így a Toulouse már a negyedik célbónuszát szerezte otthon. Szép, de a jövő héten idegenbe, Perpignanba utaznak.

Összefoglaló a mérkőzésről

 

Pontszerzők: Doussain 1 cél (30. perc), McAlister 1 cél (61. perc), 1 jutalomrúgás (62. perc), 3 büntető (8., 40., 55. perc), Camara 1 cél (77. perc), valamint Kirkpatrick 2 büntető (17., 29. perc), Kockott 1 büntető (75. perc)

A Top14 se maradjon ki az áttekintésből!

Danie Rossouw és a Toulon még mindig megállíthatatlan - forrás: www.espnscrum.comRöviden esett mostanság szó a Premiership és a Kelta Liga eseményeiről, most pedig vessük vigyázó szemünket Párisra, vagyis inkább az attól délebbre fekvő területekre, ahol a rögbi a meghatározó. A francia bajnokság hetedik körét rendezték a hétvégén. Hogy a nagyágyúknál mi a helyzet, arról jöjjön most Tóth Sándor beszámolója!

 

Az ígéret szép szó…

…csak ritkán tartják meg. Na de, ha már megígértem, hogy az év folyamán követem és megírom, mi történik a francia bajnokságban, egy bevezetővel el is kezdem a sorozatot. Kezdjük azzal, melyik csapat milyen erőket nyert vagy vesztett a nyáron, és ez hogyan befolyásolja esélyeit.


Tavaly meglepetésre, de megérdemelten diadalmaskodott a Castres. Gondolhatnánk, hogy most bizonyára rászakad a Wertheim-kassza a csapatra, és alaposan bevásárolnak. csakhogy a Castres nem egy dúsgazdag csapat, és a bajnokság megnyerésével sem lett sokkal gazdagabb – amúgy is az egységes csapattal nyernek, sztároknak itt kevés helye van. Akadt azért nagyobb fogásuk, Richie Gray, de a skótok (talán egyetlen) világklasszisa, aki a legjobbak közé tartozik a földtekén, a Lions nyári túráján vállsérülést szenvedett, és egyelőre egy meccset sem játszott ősszel. Másik értékesebb fogásnak tűnik az argentin Santiago Fernandez, aki a Montpellier-től érkezett, az irányító poszton erősíti a bajnokot, de előző klubjában Trinh-Duc mellett nem volt alapember. A távozók névsora veretesebb. A legnagyobb veszteség szerintem Tekori, aki a Toulon elleni döntőn is bizonyította, hogy nagy pusztító. A Toulouse-ba távozott (pénzügyileg biztos jó döntés volt); a válogatott Marc Andreu is elment Párizsba, a Racingba. Nagy meglepetés lenne, ha megvédenék a címüket, most már nem fogják lebecsülni a csapatot.

A Castres dél-afrikai nyitója, Rory Kockott hiába játszik kiválóan, hiába lett bajnok, nem hívták be a Springboks keretébe most sem – úgy tűnik, hogy inkább már a francia válogatott felé kacsingat

 

A Toulonnak még nem lépett rá a ló a pénztárcájára, möszjő Boudjelal ezen a nyáron tán a szokottnál is dühösebb volt a sikertelen idény miatt, mivel csak a Heineken-Kupát nyerték meg, és biztos esélyesként simán bukták a döntőt…ezért megint nagykanállal merített a piacról. A legnagyobb bulinak Habana megszerzése tűnik. Reméljük, a jeles szélső túléli a Four Nations küzdelmeit és egyben érkezik meg a Riviérára. Ali Williams sem névtelen a szakmában, 10 év All Blacks pályafutás nem rossz ajánlólevél – és még csak 30 éves! Persze a Toulonnál már sok veteránt ledaráltak, itt nem elég csak jónak lenni. Drew Mitchell, a 2007-es vb célkirálya is megérkezik majd, remélhetőleg kikúrálják a tengerparton sérüléseiből… Tavaly alig szerepelt. Az új déli nagyágyúk eddig még nem léptek pályára a csapatban, de a Bathból érkezett élénk nyitó, Claassens már bemutatkozott, igaz, ő nem olyan nagy név. Szerencsére északon is körülnéztek a bevásárlásnál. Castrogiovanni a csapat amúgy sem gyenge népszerűségét is erősítheti az első sor mellett, Noirot a Biarritzban alkotott maradandót, a Racingban sem volt rossz, rutinja sokat érhet. A távozók: Gethin Jenkins, aki remekelt az idei Hat Nemzeten, Cardiffba távozott, Nick Kennedy is lelépett, vissza Londonba. Luke Rooney már keveset játszott, a festői Carcassone-ba települt át. Természetesen nagy esélyesek.


A Clermont most már valóban a balszerencsés csapat archetípusává lett! Igaz, tavaly csak egy HK-döntőt buktak el, de nemigen örültek a szurkolók a Castres elleni elődöntős zakónak sem… Valami mindig hiányzik a csapatból. Nem is erősödött a keret, bár főleg perememberek távoztak, a kivétel talán Floch (Skrela itt sem váltotta meg a világot; rajtuk kívül még Senio és Gavin Williams ment el). Az érkezők listája rövid: Lacrampe a Castres-től, Gavin Hume a Perpignantól (tavaly 25 meccsen 2 célt vitt) és Mike Delany érkezett. Utóbbit Japánból reaktiválták, nagy robbanást nem várhatunk a one-game-wonder egyszeres All Blackstől (ez a mondat olyan jó Sport tévés amifocisra sikeredett, remélem, észrevették!) Az elődöntő simán benne van azért a csapatban, de mikor lesz már végre igazi győztes a csapatból?

A Clermont ebben a mostani fordulóban a Montpellier otthonába látogatott: gondolhatták, hogy nehéz dolguk lesz – de, hogy 43-3-ra elpáholják őket…

 

A Toulouse is szerény maradt nyáron. Tekori rendben van, de nemigen tud végigjátszani egy meccset, igaz, amíg a pályán van, ahogy írtam fent, nagy pusztító. Ralepelle olyan, mint a Toulon új déli csillagai (Habana kivételével): beválik-e Európában? Mindenesetre kellett valaki a visszavonult sarkazók,  Gary Botha és Servat helyett! Hosea Gear azért jól felturbózhatja a kicsit leeresztett háromnegyedet. Vermaak is tetszetős volt a Lionsnál, majd a Bullsban is, de a válogatottba nem került be. Az első sor tehát alaposan meggyengült a két veterán harcos visszavonulásával, ráadásul Poux is a Bordeaux-ba került; Jean Bouilhou, a megbízható régi leváló is visszavonult (Pau-ba ment edzőnek), Luke Burgess is visszatért Délre (Rebels). Van itt annyi klasszis, hogy hiába gyengült a keret, esélyeseknek tartja mindenki őket, de kérdés, hogy a csapat erősödött-e?

 

A Top14 se maradjon ki az áttekintésből!

Röviden esett mostanság szó a Premiership és a Kelta Liga eseményeiről, most pedig vessük vigyázó szemünket Párisra, vagyis inkább az attól délebbre fekvő területekre, ahol a rögbi a meghatározó. A francia bajnokság hetedik körét rendezték a hétvégén. Hogy a nagyágyúknál mi a helyzet, arról jöjjön most Tóth Sándor beszámolója!
Az ígéret szép szó…
…csak ritkán tartják meg. Na de, ha már megígértem, hogy az év folyamán követem és megírom, mi történik a francia bajnokságban, egy bevezetővel el is kezdem a sorozatot. Kezdjük azzal, melyik csapat milyen erőket nyert vagy vesztett a nyáron, és ez hogyan befolyásolja esélyeit.
Tavaly meglepetésre, de megérdemelten diadalmaskodott a Castres. Gondolhatnánk, hogy most bizonyára rászakad a Wertheim-kassza a csapatra, és alaposan bevásárolnak. csakhogy a Castres nem egy dúsgazdag csapat, és a bajnokság megnyerésével sem lett sokkal gazdagabb – amúgy is az egységes csapattal nyernek, sztároknak itt kevés helye van. Akadt azért nagyobb fogásuk, Richie Gray, de a skótok (talán egyetlen) világklasszisa, aki a legjobbak közé tartozik a földtekén, a Lions nyári túráján vállsérülést szenvedett, és egyelőre egy meccset sem játszott ősszel. Másik értékesebb fogásnak tűnik az argentin Santiago Fernandez, aki a Montpellier-től érkezett, az irányító poszton erősíti a bajnokot, de előző klubjában Trinh-Duc mellett nem volt alapember. A távozók névsora veretesebb. A legnagyobb veszteség szerintem Tekori, aki a Toulon elleni döntőn is bizonyította, hogy nagy pusztító. A Toulouse-ba távozott (pénzügyileg biztos jó döntés volt); a válogatott Marc Andreu is elment Párizsba, a Racingba. Nagy meglepetés lenne, ha megvédenék a címüket, most már nem fogják lebecsülni a csapatot.

A Castres dél-afrikai nyitója, Rory Kockott hiába játszik kiválóan, hiába lett bajnok, nem hívták be a Springboks keretébe most sem – úgy tűnik, hogy inkább már a francia válogatott felé kacsingat
A Toulonnak még nem lépett rá a ló a pénztárcájára, möszjő Boudjelal ezen a nyáron tán a szokottnál is dühösebb volt a sikertelen idény miatt, mivel csak a Heineken-Kupát nyerték meg, és biztos esélyesként simán bukták a döntőt…ezért megint nagykanállal merített a piacról. A legnagyobb bulinak Habana megszerzése tűnik. Reméljük, a jeles szélső túléli a Four Nations küzdelmeit és egyben érkezik meg a Riviérára. Ali Williams sem névtelen a szakmában, 10 év All Blacks-pályafutás nem rossz ajánlólevél – és még csak 30 éves! Persze a Toulonnál már sok veteránt ledaráltak, itt nem elég csak jónak lenni. Drew Mitchell, a 2007-es vb célkirálya is megérkezik majd, remélhetőleg kikúrálják a tengerparton sérüléseiből… Tavaly alig szerepelt. Az új déli nagyágyúk eddig még nem léptek pályára a csapatban, de a Bathból érkezett élénk nyitó, Claassens már bemutatkozott, igaz, ő nem olyan nagy név. Szerencsére északon is körülnéztek a bevásárlásnál. Castrogiovanni a csapat amúgy sem gyenge népszerűségét is erősítheti az első sor mellett, Noirot a Biarritzban alkotott maradandót, a Racingban sem volt rossz, rutinja sokat érhet. A távozók: Gethin Jenkins, aki remekelt az idei Hat Nemzeten, Cardiffba távozott, Nick Kennedy is lelépett, vissza Londonba. Luke Rooney már keveset játszott, a festői Carcassone-ba települt át. Természetesen nagy esélyesek.
A Clermont most már valóban a balszerencsés csapat archetípusává lett! Igaz, tavaly csak egy HK-döntőt buktak el, de nemigen örültek a szurkolók a Castres elleni elődöntős zakónak sem… Valami mindig hiányzik a csapatból. Nem is erősödött a keret, bár főleg perememberek távoztak, a kivétel talán Floch (Skrela itt sem váltotta meg a világot; rajtuk kívül még Senio és Gavin Williams ment el). Az érkezők listája rövid: Lacrampe a Castres-től, Gavin Hume a Perpignantól (tavaly 25 meccsen 2 célt vitt) és Mike Delany érkezett. Utóbbit Japánból reaktiválták, nagy robbanást nem várhatunk a one-game-wonder egyszeres All Blackstől (ez a mondat olyan jó Sport tévés amifocisra sikeredett, remélem, észrevették!) Az elődöntő simán benne van azért a csapatban, de mikor lesz már végre igazi győztes a csapatból?
A Toulouse is szerény maradt nyáron. Tekori rendben van, de nemigen tud végigjátszani egy meccset, igaz, amíg a pályán van, ahogy írtam fent, nagy pusztító. Ralepelle olyan, mint a Toulon új déli csillagai (Habana kivételével): beválik-e Európában? Mindenesetre kellett valaki a visszavonult sarkazók,  Gary Botha és Servat helyett! Hosea Gear azért jól felturbózhatja a kicsit leeresztett háromnegyedet. Vermaak is tetszetős volt a Lionsnál, majd a Bullsban is, de a válogatottba nem került be. Az első sor tehát alaposan meggyengült a két veterán harcos visszavonulásával, ráadásul Poux is a Bordeaux-ba került; Jean Bouilhou, a megbízható régi leváló is visszavonult (Pau-ba ment edzőnek), Luke Burgess is visszatért Délre (Rebels). Van itt annyi klasszis, hogy hiába gyengült a keret, esélyeseknek tartja mindenki őket, de kérdés, hogy a Csapat erősödött-e?

Kitekintés Angliára

A foghíjas oroszlánok az angol miniszterelnöknélAngliában is zajlik az élet: a harmadik fordulóra kerül sor a Premiershipben. Az előző és a mostani forduló között is azonban történt egy s más. Röviden szó lesz a komolytalan és véresen komoly történésekről is is a következő bejegyzésben.

 

73 másodperc után piroslap

Az előző körben a Saracens fogadta a Gloucester klubját. A végeredmény 44-12 lett, ez nagyban köszönhető volt annak, hogy a vendégek pillérét már egy perc után kiállították: Nick Wood kétszer rátaposott a nyílt tolongásban Jacques Burger fejére. Ezért egyértelműen járt a piros. Még így sem ez a leggyorsabb kiállítás az angol élvonal történetében: 1999 óta Mike Watson, a London Scottish akkori játékosáé a “dicsőség.” A Bath ellen 42 másodpercre volt ehhez mindössze szüksége. Wood végül nyolc hetes eltiltást kapott tettéért.

A mérkőzés összefoglalója: az elején lehet látni Wood taposását


Szamárfület a miniszterelnöknek!

Jobb későn, mint soha: az Ausztráliát sikerrel végigturnézó oroszlánokat David Cameron angol miniszterelnök most látta vendégül rezidenciáján (persze, ha az Aston Villa bajnok lenne, őket már másnap elhívná fogadásra a Downing Street 10-be). Az oroszlánokkal készült csapatkép során Manu Tuilagi szamárfület mutatott a miniszterelnöknek, majd később twitteren bocsánatot kért az eset miatt. David Cameron ugyanott írta válaszként a Leicester centerének, hogy nem kell emiatt elnézést kérni, egyszerű vicc volt az egész.

Az ominózus jelenet – a képszerkesztőnek viszont jár a büntetés, amiért Sam Warburtont így kettévágta

 

Matt Stevens dalra fakad

A pillér nem játszott az említett Gloucester elleni mérkőzésen az előző fordulóban, de ezen a héten mégis sok helyen beszéltek róla. A Premiership új médiapartnere, a BT Television péntek esti, rögbivel foglalkozó műsorában énekelte el Stevens a Koldusopera legismertebb részét, Bicska Maxi dalát. Stevenstől az éneklés nem idegen. Még 2006-ban részt vett a sztárok számára indított X-Faktorban, ahol végül a második helyezést érte el.

 

Felerősödő Leicester

Hatalmas sérüléshullám söpört végig a tigriseken, de még így is helytálltak az első két fordulóban. A hétvégén a Newcastle ellen már a pályára lép Manu Tuilagi, Toby Flood és Ben Youngs is. Tom Croftra még várni kell: miután a leváló felépült súlyos gerincsérüléséből, beverekedte magát a Lions-ba, most ismét ki kell hagynia a teljes szezont… Floodnak össze kell magát szednie, mert az angol válogatottban még továbbra sem lefutott, hogy ki lesz ősszel az első számú irányító. A szokásos Farrell-Flood csata mellett számolni kell Freddie Burns-szel a Gloucesterből. Talán még a nagyon fiatal, a Bath-ba igazolt George Fordra is érdemes lesz odafigyelnie Stuart Lancaesternek.

 

Angol-francia kupa a láthatáron

A téma nagyon összetett, ezért csak röviden. A Heineken-kupa létezését lebonyolító szerződés már csak idén érvényes, az angol és francia csapatok pedig már korábban is morgolódtak a lebonyolítás miatt. A fő ellenérvük az volt, hogy míg az angol és francia bajnokságból csak bizonyos számú klubcsapat indul, a Kelta Ligából szinte mindenki oda kerül alanyi jogon. Nem is beszélve arról, hogy a deficites kelta klubok gyakran ebből a sorozatból tartották fenn magukat (az írek ennek a mesterei). A Heineken- és Challenge-kupát lebonyolító ERC október 23-ára hívott össze egy tanácskozást a jelenlegi helyzetről. A pozíciójuk nem túlzottan kedvező: az angol és a francia bajnokság szervezői már megállapodtak egy közös kupa rendezéséről. Hogy nagyobb szimpátiát szerezzenek a tervnek, egyáltalán nem zárkóztak el attól, hogy ír  vagy skót klubok szerepeljenek a kupában (egyes tervek szerint a walesi csapatok pedig a Premiershipbe kerülnének át…). Nagyon röviden ennyit lehet elmondani a jelenlegi felfordulásról, de csak az előzményekről és a lehetséges megoldásokról lehetne bejegyzésfolyamot írni…

És ha már Anglia: két év múlva kezdődik a következő uniós rögbi vb a szigetországban – David Cameron angol és John Key új-zélandi miniszterelnökök cserélik ki egymás között a korábbi és az elkövetkező világbajnokság hivatalos labdáit – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

Mi újság a Kelta Ligában?

Végre sikerült európai klubrögbit nézni a hétvégén! Nem a Bath-Leicester örökrangadót vagy épp a Top14 nagyágyúi által játszott meccset, hanem csak a Cardiff Blues-Connacht találkozóról van szó. Persze ne legyünk telhetetlenek. A mérkőzésről röviden annyit, hogy nem ez volt életem legizgalmasabb meccse, de láttam már ettől sokkal rosszabbat is (sőt, a Blue Bulls-Griquas Currie-kupa mérkőzést azóta is bánom, hogy láttam, még teniszt is néztem volna inkább). Ha pedig már a Kelta Ligából láttam egy meccset, akkor illik szétnézni, hogy most hol is tartanak a csapatok arrafelé.

 

Cardiff Blues-Connacht: 21-10

Az első fordulóban a zöld mezes galway-iek győztek otthon, mondhatni lazán megverték a Zebre csapatát 25-16-ra. A Cardiff Glasgow-ban kapott ki 22-15-re. Ez azt is jelentette, hogy a cardiffi Arms Park új, mesterséges gyepszőnyegét a második körben tudják csak felavatni éles körülmények között (a Sale Sharks ellen egy felkészülési mérkőzésen már ki lett próbálva). A bajnoki debütáláshoz azonban egyáltalán nem jött jól, hogy ömlött az eső: a pálya emiatt tocsogott a víztől. Ez sajnos a játékképet, ha nem is döntően, de lényegesen befolyásolta. Nem a legjobb összeállításban futott ki a hazai csapat a pályára: Gethin Jenkins,  Sam Warburton sérülés miatt nem lehetett jelen, Leigh Halfpennyt pedig inkább pihentették. A legnagyobb név így a pályán Alex Cutberth volt, aki eléggé takaréklángon égett. A másik oldal a legjobb felállásában kezdett.

A mérkőzés egyetlen célját a végig agilisen játszó Matt Healy szerezte

 

A mérkőzést a vendégek uralták az első félidőben. A meccsen remeklő Matt Healy a tizenkettedik percben tudott kihasználni egy védelmi hibát, és szerzett célt. Teljesen megérdemelten. A hazaiak jóformán védekeztek: támadásaikat rendre megállították a vendégek, vagy a csúszós labdát nem tudták elkapni – ami a műfüvön gyakran még tovább is gurult. Pontokat abból szereztek, hogy Rhys Patchell 40-50 méterről rúgott büntetőket. Nem közelebbről: az ellenfél huszonketteséig nagyon ritkán jutottak el. A harmincharmadik percben szerzett dropgólját is jó harmincról rúgta a fiatal walesi irányító. Ez amúgy megy neki: az első fordulóban is lőtt dropból. A Glasgow ellen az összes cardiffi pontot ő szerezte: a bizalom megint megvolt felé. Lelövöm a poént: most is ő szerezte az összes hazai pontot, de egyáltalán nem rúgott jól, és még csak nem is játszott kifejezetten kiemelkedően. Mégis ő lett a meccs emberének megválasztva…

Patchell akcióban – jó harmincról száll a drop

 

A vezetést tehát Patchell dropjával átvette a hazai csapat, de a veterán Parks a ráadásban még előnybe lőtte büntetőből a Connachtot. Még a második félidő elején is jobbak voltak a zöldek, de lassan kifulladtak. A Blues pedig eleinte haloványan, de beindult: az első épkézláb támadásukra így is jó ötvenöt percet kellett várni! A Connacht vesztét a meccsen a buta hibáik okozták. Ezek elkövetésében különösen élen járt a nyolcas George Naoupu. Csak egy példa: Gavin Duffy előrelőtt labdájára lesről próbált teljesen fölöslegesen rástartolni. Jött is a hazai büntető. Az előreejtésekből jöttek a tolongások, amelyeket igazán egyik csapat sem tudott kihasználni. Az új szabályok miatt nem jöttek hosszas visszafújt tolongások, inkább büntetők. Így a Cardiff szépen el is húzott a Connachttól, ahonnan sárgával a csereként beállt pillért, Rodney Ah You-t a 76. percben kiállították. Nem az új szabályok szerint, fogásból indult meg egy tolongásban, hanem mint régen: lendületből. Pechjére pont mellette állt a játékvezető. Tizennégy emberrel vesztes bónuszért küzdött tovább az ír csapat, de a végjátékot nem bírták már, így a számukra simának induló meccsből elég nagy vereség lett.

Rodney Ah You a saját magán tapasztalta meg, hogy a tolongás szabályai megváltoztak

 

Pontszerzők: Patchell 1 dropgól (33. perc), 6 büntető (20., 26., 52., 67., 74., 78. perc), valamint Healy 1 cél (12. perc), Parks 1 jutalomrúgás (13. perc), 1 büntető (40. perc)

 

Nézzük gyorsan a többi meccset is:

 

Zebre-Munster: 21-43

Az olaszok otthon meg akarták mutatni, hogy mit tudnak, és a – ki lehet mondani – újraépítkező vörös hadsereget félidőben verték is: 18-9 volt az állás negyven perc után. A Munster azonban felkelt a padlóról, és négy célt vittek a második félidőben: ezzel bezsebelték a győztes és a célbónuszt is. A Munster így két győztes meccsel vezeti a tabellát (plusz ugye a bónuszpontok) – úgy látszik nem lesz gond az öreg nagyágyúk kiválása után sem: a fiatalok talán megfelelően tudnak majd a helyükre lépni.

A mérkőzések főbb eseményeit, összefoglalóit a bajnokság hivatalos Youtube oldalára példás gyorsasággal feltöltik

 

Pontszerzők: Orquera 1 cél (22. perc), 1 jutalomrúgás (39. perc), 3 büntető (19., 36., 64. perc), Mancini 1 cél (39. perc), valamint Butler 1 cél (46. perc), Stander 2 cél (58., 66. perc), Keatley 1 cél (75. perc), 1 jutalomrúgás (75. perc), Hanrahan 3 jutalomrúgás (46., 58., 66. perc), 5 büntető (5., 15., 32., 45., 51. perc)

 

Ulster-Glasgow: 13-12

Az Ulster méltóképpen próbált emlékezni az egy éve elhunyt Nevin Spence-re: 12-6-ra vezettek még az első félidő végén. A második játékrészben viszont megrázta magát a skót csapat: pontot azonban csak a végjátékban szereztek: Eddie céljával és Hogg jutalmával megfordították a mérkőzés állását – ez egyben a végkimenetelt is jelentette. A Glasgow így két győzelmével második a tabellán, az Ulster pedig ismét kikapott. Az első körben meglepetésre a Dragons lépte le őket.

 

Pontszerzők: Jackson 4 büntető (8., 16., 22., 34. perc), valamint Eddie 1 cél (80. perc), Hogg 1 jutalomrúgás (80. perc), 2 büntető (6., 28. perc)

 

Leinster-Ospreys: 29-29

A jelenleg legjobb walesi és ír csapat mérkőzése igencsak parádésra sikerült: nagy ír fölény után fordítás, majd kiépülő magabiztos walesi előny. A 67. percben Cronint ráadásul sárgával kiküldték, így a vendégszurkolók már kezdhettek örülni egy szinte megnyert meccsnek. Nem így történt. Jack McGrath célja után Jimmy Gopperth belőtte a jutalmat, majd még egy büntetőt: így ismét a hazaiak vezettek! A Leinsternek már csak annyi dolga volt, hogy kivédekezze a maradék időt, és kirúgja a nyolcvanadik percben a labdát. Nem így történt: az Ospreys nem adta fel, és ha célt nem is szereztek már, Dan Biggar kései büntetőjével legalább döntetlenre hozták a meccset.

 

Pontszerzők: Strauss 1 cél (5. perc), Kearney 1 cél (13. perc), McGrath 1 cél (70. perc), Gopperth 1 jutalomrúgás (70. perc), 1 dropgól (24. perc), 3 büntető (30., 50., 76. perc), valamint Bearman 1 cél (53. perc), Beck 1 cél (55. perc), Biggar 2 jutalomrúgás (53., 56. perc), 5 büntető (3., 26., 40., 46., 80. perc)

 

Edinburgh-Dragons: 16-13

Új szezon, új edző: az első fordulóban a skótok még kikaptak a Munstertől idegenben, de otthon már javítottak a sárkányok ellen, akik ellen amúgy nem igazán szokott menni nekik. Szinte végig vezettek a hazaiak a meccsen, ám a 75. percben végül kiegyenlítettek a vendégek. Végül Harry Leonard 80. percben rúgott büntetője döntötte el a  négy pont sorsát.

 

Pontszerzők: Visser 1 cél (47. perc), Leonard 1 jutalomrúgás (47. perc), 3 büntető (5., 20., 80. perc), valamint Rees 1 cél (53. perc), Tovey 1 jutalomrúgás (53. perc), 1 büntető (3. perc), Burton 1 büntető (75. perc)

 

Scarlets-Treviso: 26-10

A hazaiak gyorsan feledtetni akarták az előző heti Leinster elleni nagy arányú vereségüket: az első negyed óra alatt gyakorlatilag eldöntötték a meccset. A visszakapaszkodásból általában kiváló Treviso most sem adta fel a harcot, de Steve Shingler büntetői a második félidőben magabiztossá tették a vörösök előnyét. A Treviso így két vereséggel áll jelenleg a tabella utolsó előtti helyén: múlt heti bónuszpontjuk miatt megelőzik a másik olasz csapatot, a Zebrét.

 

Pontszerzők: Davies 2 cél (3., 14. perc), Shingler 2 jutalomrúgás (4., 15. perc), 4 büntető (44., 56., 64., 71. perc), valamint Nitoglia 1 cél (47. perc), Botes 1 jutalomrúgás (47. perc), 1 büntető (40. perc)

Felhívás vagy toborzás vagy amit akartok

Nem akarok kifogásokat keresni, de eljött az ősz, és nemcsak az európai rögbi pörgött fel, hanem a teendőim is, ezzel párhuzamosan a szabadidőm is erősen megfogyatkozott. Nem, a blog egyáltalán nem fog megszűnni, bezárni vagy a posztok száma csökkenni hetente, csak szükségem lesz vérfrissítésre, hogy több mindenről legyen itt a blogon bejegyzés. Hogy mire gondolok ezalatt, arról a hajtás után.

 

Ahogy lehetett látni, mostanság szinte csak a Négy Nemzetről volt szó: ez igazából nem baj, hiszen az egyik legnívósabb tornáról születnek itt a bejegyzések. Igen ám, de északon beindult két topbajnokság, a francia pedig már öt fordulón is túl van! Egyszerűen néha nincs időm arra, hogy a Négy Nemzet meccsein kívül még ráadásként megnézzek egy angol vagy francia bajnokit vagy egy jó húsz perces összefoglalót a fordulóról. Plusz még a Négy Nemzet meccsei utáni nyilatkozatok mellé még a bajnokságoknál is ugyanezt meglépjem. Bárcsak ez lenne a munkám, de sajnos vannak fontosabb a létfenntartáshoz szükségesebb teendőim is a nap huszonnégy órájában.

 

Miről van tehát szó? Olyan személyt keresek, aki a blog szerkesztésébe be tudna szállni. Nem arról van szó, hogy minden nap, minden héten meg kell nyilvánulnia – de havi két-három bejegyzést azért szívesen vennék, pláne, ha mégis tudna hetente bejegyzésekkel szolgálni. Bárki jelentkezhet, aki érez affinitást: előnyt jelent a francia nyelvismeret – bár nem kötelező: a Top14 jobb követéséhez lenne szükség erre a skillre (én nem tudok franciául – még).

A szebbik nemtől is örömmel fogadok jelentkezést – természetesen NEM itt lesz a későbbiekben az egyeztetés a bejegyzésekről

 

A feladat: bejegyzések írása. Hogy miről, arról lehet egyezkedni: a Currie-kupától az átigazolásokon át Danny Cipriani balhéiig bármiről. Ha érzel magadban affinitást, jelentkezz nyugodtan: írhatsz a blog FB oldalának, vagy ide kommentet, majd a részleteket megbeszéljük. Online vagy egy sör mellett (ez csak arra a jelentkezőre érvényes, aki vagy Budapesten vagy Salgótarjánban tartózkodik).

 

 

Még egyszer mondom: a blog nem fog megszűnni, szünetelni, csupán szeretne szintet lépni, még jobb szolgáltatást nyújtani a rögbivilág híreire éhes közönségnek. Ezzel azt hiszem, mindenki jól járna.

Kis kupahatározó

2003-ban az angolok örülhettek a Webb Ellis-kupának - forrás: www.theguardian.comA blogot olvasóknak feltűnhetett már, hogy szó esett itt mindenféle Kalkutta-, Webb Ellis-kupáról, Brennus pajzsáról, Fakanálról anélkül, hogy valamilyen magyarázat csatlakozott volna hozzájuk. A mostani bejegyzésben ezen próbálok segíteni: igaz, a felsorolás nem lesz teljes körű, mert a rögbiben boldog-boldogtalan már az egymás közötti meccsekért is kupákat osztogat.

 

Webb Ellis-kupa: noha nem ez a legrégebbi, mégis ma a legfontosabb kupája az uniós rögbinek. Ezt viszi ugyanis haza az aktuális világbajnok négy évente. Először 1987-ben emelhették fel, akkor a franciákat legyőző új-zélandiak az első vb döntő után.

Legutoljára 2011-ben mérkőzhettek meg a Webb Ellis-kupáért – forrás: http://www.irishrugby.ie

 

Kalkutta-kupa: a legrégebbi, amelyért valaha is játszottak válogatottak. Az angolok és a skótok 1879 óta mérkőznek meg érte tesztjeiken (igaz, már 1872 óta játszottak egymás ellen). A kupát az Calcutta FC hozta létre: mivel India klímája nem igazán kedvezett a rögbinek, inkább ezzel a sporttal felhagytak: a klub javait kihozták a bankból, ahol ezüstben hevert – és beolvasztották kupának, és az angol rögbiszövetségnek ajánlották fel 1878-ban. Azóta 65-ször az angolok, 39-szer a skótok hozták el, és 15 alkalommal született döntetlen az egymás elleni teszteken.

Ez se ma volt: 2008-ban vihették haza a skótok utoljára a kupát – forrás: http://www.telegraph.co.uk

 

Sziám-kupa: erről már röviden esett itt szó. A jersey-i és guernsey-i szövetség a névválasztáson nem gondolkozott sokat 1920-ban: sziámi ezüstből és díszítéssel készült a kupa, amelyet a Csatorna-szigetek német megszállásakor elrejtettek, nehogy beolvasszák – végül 1947-ben újra előkerült. Jersey 54-szer, Guernsey 15-ször hódította el a serleget. Hogy a szigetlakóknál mekkora a győzniakarás, azt mutatja, hogy csak egyszer született döntetlen végeredmény a kupáért vívott meccsen.

A kupa, amiért a Csatorna-szigeteken játszanak – forrás: http://www.bbc.co.uk

 

Most, hogy a legidősebbeket és a legfontosabbat előrevettük, jöjjenek azok a kupák, amelyekért a válogatottak küzdenek meg.

 

Bledisloe-kupa: jó száz évvel ezelőtt a különböző gyarmati helytartóknak divat volt kupákat felajánlani díjként egy-egy sportágban (lásd: Stanley-kupa) – ez alól a rögbi sem volt kivétel. 1931-ben Új-Zéland főkormányzója, Lord Bledisloe ajánlotta fel az Ausztrália-Új-Zéland meccs győztesének (1903 óta játszanak egymás ellen teszteket a szomszédok). Nem volt szűkmarkú: ez a kupa a legnagyobb méretű jelenleg az uniós rögbi világában. A világbajnokságon lejátszott egymás elleni meccsek nem számítanak bele a kupáért zajló küzdelembe. Azóta Új-Zéland 40-szer (ha az idei Négy Nemzetet is nézzük) nyerte el a kupát, míg Ausztrália 12-szer. Egy darabig utóbbiak nem is fognak nyerni, amíg ilyen gyalázatosan játszanak: jelenleg Új-Zéland tart egy 11 éve tartó győztes szériánál, de még ez nem rekord: 1951-78 között 28 éven át, 12-szer védték meg a kupát tesztmeccseken!

Richie McCaw és a Bledisloe-kupa: régi jó ismerősök – forrás: http://www.telegraph.co.uk

 

Millenium-trófea: Dublin ezer éves fennállását 1988-ban ünnepelte innen kapta nevét a viking sisakra emlékeztető trófea a nevét, melyért azóta az angol és az ír válogatott játszik az Öt, majd Hat Nemzet során. Csak az első tesztmeccs esett kívül ezen a szabályon, de még azt is tavasszal, 1988. április 23-án játszották, és az angolok – mint már oly sokszor azalatt az ezer év alatt – megint elrontották az írek örömét: 10-21-re győztek. Azóta 16 angol és 10 ír győzelem született a trófeáért.

1994-ben az írek emelhették a magasba a díjat – forrás: http://www.espnscrum.com

 

Centenary Quaich: az előző után sorra jöttek az új, teszteken adományozott kupák. 1989-ben az ír és a skót szövetség döntött úgy, hogy az egymás elleni, Öt és Hat Nemzeten lezajlott meccs győztese vihet haza. 13-11-ra vezetnek jelenleg e tekintetben a skótok. Végül a kupa nevéről A száz éves szó félrevezető lehet, hiszen 1989-ben már 112 éve volt annak, hogy először mérkőzött meg a két válogatott, a quaich szó pedig skóciai gaelül ivókupát jelent.

Idén a skótok szerezték meg az ivóedényt – forrás: http://www.scotsman.com

 

Thropée des Bicentenaires: 1989-ben Franciaországban szó szerint állt a bál, mindenki a kétszáz évvel korábbi felforgató eseményeket forradalmat ünnepelte. Ekkor, szakítva a szokásokkal játszott a francia válogatott ellen a British and Irish Lions, de hogy az ausztrálok túrájának is nyoma maradjon a Les Bleus-nál, létrehozták a Kétszáz Év-trófeát (remélem jól fordítottam). Az ausztrálok 11-szer, a franciák 4-szer szerezték meg (legutoljára tavaly) a mélyfogásos szerelést ábrázoló trófeát.

A trófea, amiért az ausztrálok és franciák küzdenek meg – forrás: Wikimedia Commons

 

Cook-kupa: az ausztrálok szívesen látott vendégek Európában (na persze, őket könnyebben lehet megverni, mint az All Blacks-et vagy a Springboks-ot): a kilencvenes évek végén mások is kupákért kezdtek ellenük játszani a tesztjeiken. A James Cookról (talán őt nem kell megmagyarázni, hogy ki volt) elnevezett kupáért 1997. július 23-án játszottak először Sydneyben az az ausztrálok és az angolok, a hazaiak el is hozták rögtön a kupát. Jött az ősz, az ausztrálok európai túrája: esély a revansra: ekkor született az egyetlen döntetlen tesztmeccs a kupáért. A nyári-őszi túrák miatt volt olyan év, hogy kétszer játszottak a felek a serlegért. Eddig tízszer az ausztrálok, hatszor az angolok örülhettek a díjnak a tesztek végén.

Tavaly a Cook-kupát még Nathan Sharpe utoljára felemelhette – forrás: http://www.mirror.co.uk

 

Hopetoun-kupa: hasonlóan az előzőhöz ezt is az ausztrálok elleni meccseken lehet elnyerni, de ezt már a skótoknak. Ezért a kupáért 1998-ban játszottak először az ausztrálok és a skótok. A nevét Hopetoun grófról, skót főnemesről kapta, aki 1901-ben volt Ausztrália főkormányzója. Azóta öt ausztrál és két skót győzelem született. 2009 előtt csak a wallabyk hozták el a serleget, utána a skótok jöttek, akik másodjára, 2012-ben bemákolták egy gyatra meccsen a tesztért járó jutalmat.

Ross Ford és a Hopetoun-kupa 2012-ben – forrás: http://www.espnscrum.com

 

A waterfordi kristályüvegből készült Lansdowne-kupa - forrás: www.zimbio.comLansdowne-kupa: na, kik hiányoznak még az ausztrálok ellen játszó európaiak közül? Például az írek. Ők 1999-ben játszottak először a kupáért a nyári túrájuk során. Sok sikerélményük nekik se lehet, akárcsak a skótoknak. Az eddigi nyolc alkalomból csak kétszer (2002, 2006) sikerült elhozniuk a kupát, amelyet egy sydneybeli csapat, a Lansdowne Club ajánlott fel: a csapat és a felajánlott tárgy is az írek korábbi nemzeti stadionjáról, a Lansdowne Roadról kapta a nevét.

 

 

Nathan Sharpe és a Puma-serleg - forrás: www.zimbio.comPuma-serleg: 2000-ben több kupát is elkezdtek kiosztani a teszmeccsek után. Az egyik ilyen a Puma-serleg, amely a névadó állatot ábrázolja bronzba öntve (nem üvegtigris, nem fapuma). Az argentin-ausztrál meccs győztese kapja: tavaly óta ezért is a Négy Nemzeten küzdenek meg a válogatottak. Eddig azonban csak az ausztrálok hozták el, szám szerint háromszor – na, majd talán idén hazavihetik az argentinok is, amennyire formán kívül vannak most az ausztrálok.

 

Nelson Mandela-vándordíj: (off: ha valaki a Challenge Plate kifejezést jobban lefordítja, kommentben szívesen várom a megfejtését) ugyan a Három Nemzeten a dél-afrikai és az ausztrál válogatott mindig játszik egymás ellen, a Madibáról elnevezett díjért eleinte csak kétévente játszottak, majd 2005-től folyamatosan a Három, majd Négy Nemzeten. Tíz alkalommal küzdöttek meg az ezüst dísztálért a válogatottak: hétszer a wallabyk, háromszor a  Springboks volt sikeres az elhódításban. Idén azonban borítékolható a dél-afrikaiak negyedik sikere.

A Nelson Mandela-vándordíj dizánja nem véletlenül hasonlít a Forma-1 ausztrál nagydíja után kiosztott dísztálakéhoz: a gyártó családi vállalkozás ugyanaz – forrás: http://www.rugby365.com

 

Dave Gallagher-serleg: A harmadik díj, amelyet 2000-ben hoztak létre a Franciaország-Új-Zéland meccs győztesének. Az akkori őszi új-zélandi túrán játszottak érte először, melynek a végén az All Blacks örülhetett. Azóta kilencszer az új-zélandiak, és csak egyszer (2009) hódították el a franciák. A névadóról: az írországi születésű Dave Gallagher volt az elsőként Európában turnézó All Blacks csapatkapitánya, 1905-06-ban, majd 1917-ben az új-zélandi hadsereg őrmestereként halt meg a harmadik ypres-i csatában.

 

Nem annak látszik, de bronzból készült az Antim-kupa - forrás: Wikimedia CommonsAntim-kupa: erről a kupáról itt korábban, de később se biztos, hogy sok szó fog esni, de érdemes szólni róla. 2002-ben a rögbi két kelet-európai erőssége, Grúzia és Románia először küzdött meg az bronzból készült kupáért. 2002-ben játszottak érte először: a grúzok hétszer, a románok ötször vihették haza a díjat. Döntetlen esetén az előző győztesé a kupa: erre idén volt példa először. 2012-ben. Idén Bukarestben hiába lett 9-9 a teszt végeredménye, a kupa a tavalyi győztes grúzoknál maradt. Végül a névadóról röviden: a Grúziából származó Antim Bukarest metropolitája (érseke) volt 1708-15 között, hozzá köthető a város első nyomdájának az alapítása, filozófiai műveket írt, valamint a török hódoltság ellenzője volt: emiatt halt mártírhalált száműzetése alatt.

 

Szabadság-kupa: 2004-ben volt tíz éve, hogy véget ért az apartheid rendszer Dél-Afrikában. Ekkor játszott először az All Blacks és a Springboks ezért a díjért: először el is hozták utóbbiak a díjat, de azóta már csak egyszer, 2009-ben győztek a dél-afrikaiak. A Három, majd Négy Nemzeten küzdenek meg érte a válogatottak. Idén először a hétvégén lesz a kupáért mérkőzés: Aucklandben fogadják az új-zélandiak a most jó formában lévő dél-afrikaiakat.

McCaw ezt a kupát is gyakran felemelhette már – forrás: http://www.espnscrum.com

 

Giuseppe Garibaldi-serleg: 2000 óta vannak jelen a Hat Nemzeten az olaszok, nekik is kijárt egy díj. 2006-ban játszottak a franciák és az olaszok először a serlegért. Az olaszok kétszer, 2011-ben és idén hódították el: először meglepetésre, másodszor már megérdemelten. És hogy miért Garibaldi? Az olasz szabadságharcos Nizzában született 1807-ben: a város akkoriban Piemonthoz tartozott (innen az olaszból a magyarba átkerült elnevezése is), de 1860-ban Franciaország egy korábbi megegyezés fejében Savoyával együtt a várost is annektálta. 1870-ben a francia-porosz háború idején Garibaldi emellett még a második császárságot önkéntesként is szolgálta.

2011-ben végre az olaszok is felemelhették a Garibaldi-“serleget” – forrás: http://www.diariodelnet.it

 

James Bevan-serleg: a korábbi Öt Nemzet válogatottjai közül már csak a walesieknek nem volt semmilyen díja, amelyet az ausztrálok ellen lehetett elnyerni. 2007-ben változott a helyzet. James Bevanról nevezték el a serleget: a melbourne-i születésű Bevan volt a walesi válogatott első csapatkapitánya 1881-ben, amikor az első meccsüket játszották az angolok ellen – igaz, több teszten nem lépett már pályára a vörös mezben. 2007-ben játszottak először a serlegért: megemlékezve arra is, hogy 100 éve játszott egymás ellen először a két válogatott. Az azóta lejátszott hét teszten az ausztrálok voltak a jobbak: hatszor. Az egyetlen walesi győzelem 2008-ban született.

Tavaly az ausztrálok örülhettek a James Bevan-serlegnek (inkább dísztálnak) – igen, ugyanaz a készítő, mint a Nelson Mandela-vándordíj esetében – forrás: http://www.welshrugbypics.co.uk

 

Vilmos Herceg-kupa: 2007-ben játszott először a Springboks és a walesi válogatott egymás ellen a kupáért, melyet nem nehéz kitalálni, hogy kiről neveztek el. A kérdés viszont felmerülhet, hogy miért nem az aktuális walesi hercegről, a WRU fővédnökéről nevezték el a díjat. Magának a kupának a kiválasztásában Vilmosnak, Cambridge hercegének is nagy szerepe volt, mint ahogyan a kupa debütálásakor is ott volt a Millennium Stadiumben. Sok öröme viszont nem lehetett azóta sem a jövőbeli walesi hercegnek: csak a dél-afrikaiak vitték haza a kupát azóta.

John Smit, Vilmos herceg, a kupa, Gethin Jenkins – forrás: Wikimedia Commons

 

Hillary-pajzs: 2008-ban az NZRU hozta létre a Mount Everest első sikeres meghódítójáról elnevezett díjat, melyért Anglia és az All Blacks játszik. Négy alkalommal küzdöttek meg érte, és eddig háromszor nyerték meg a fekete mezesek. Csak szerezték meg az angolok, tavaly ősszel: egy igazán jó meccsen.

A Hillary-pajzs – forrás: http://www.espnscrum.com

 

William Brown Admirális-kupa: eddig csak egyszer, tavaly játszott érte Argentína és Írország: utóbbiak ősszel le is lépték a pumákat az akkori tesztmérkőzésen.  A névadó Guillermo-William Brown írországi születésű, argentin szabadságharcos volt, aki a spanyolok és a brazilok ellen is harcolt: talán az egyik legnagyobb hőse Argentínának. Idén ősszel nem lesz ír-argentin tesztmeccs, így egy évet legalább várni kell az újabb mérkőzésre a kupáért.

A Brown Admirális-kupa – forrás: wwwirishrugby.ie

 

A Fakanál: a hosszú felsorolás végén jöjjön a híres-hírhedt fakanál. Igazából a díj nem létezik, de a Hat Nemzeten ezt kapja az utolsó helyezett válogatott. A fogalom nem ismeretlen az ausztrál fociban és a ligarögbiben sem (az AFL és NRL utolsó helyezettjének is “kiosztják”).

 

A teszteken adományozott kupák után még jöjjön kettő, amelyekért klubok küzdenek meg.

 

Brennus pajzsa (Bouclier de Brennus): 1892-ben, az első francia bajnoki döntő győztese emelhette a magasba az impozáns pajzsot, melyet egy fa alapra illesztettek. A díj ötlete Coubertin bárótól származik, aki akkoriban a francia rögbiszövetség ősének az elnöke volt. Megbízta barátját, Charles Brennus vésnökök (ő is tagja volt az ősszövetségnek), hogy készítse el a díjat. A pajzs tehát nem a gallok legendás vezéréről, hanem az azt elkészítő vésnökről lett elnevezve. Mivel pedig a csapatok a több mint száz éves pajzsot a döntő utáni ünneplés során már igencsak leharcolták, ma a bajnok egy replikát emelhet a magasba a Top14 megnyerése után.

Gyakori jelenet: a rekordbajnok Toulouse és a Bouclier de Brennus – forrás: http://www.ledauphine.com

 

Ranfurly-pajzs: az utolsó díj, amelyről akár külön bejegyzés is szólhatna. Új-Zélandon a csapatok korábban országos szinten ezért a díszes pajzsért játszottak, 1904 óta. Ranfurly grófja, Új-Zéland akkori kormányzója választotta ki a díjat, amiért a csapatok, mint a bokszban, egyfajta kihívásos alapon küzdenek meg. Magyarán, az aktuális kihívónak mindig a címvédőt kell legyőznie idegenben, ha birtokolni akarja a pajzsot. 1902-ben először ki kellett választani, hogy ki kapja meg először a díjat. A kihívásos rendszer már akkor is működött: abban az évben az Aucklandet nem tudta senki két vállra fektetni, így az év végén először ők kapták meg a pajzsot. A következő évben is náluk maradt, mert egyetlen meccset sem játszottak otthon. 1904-ben első otthoni meccsükön a Wellingtont fogadták, és a vendégek haza is vitték a díjat. Az Auckland mindenesetre azóta is a legsikeresebb a Ranfurly-pajzs elhódításában: 16-szor szerezték meg, és 148-szor védték meg a címet. Jelenleg a Counties Manukau csapata birtokolja a pajzsot: első ízben szerezték meg, és még várnak az első címvédésre.

A Waikato még tavaly októberben szerezte meg a Ranfurly-pajzsot, de idén augusztusban az Otago ellen elvesztették – forrás: http://www.espnscrum.com

 

 

Délen a helyzet (még mindig) változatlan

Jean de Villiers öröme a célja utánMiközben Európában beindult az összes nagyobb bajnokság, délen tovább folytatódott a Négy Nemzet. Lehetett is látni a klubok kezdőin, hogy bizony jó sok hiányzójuk van (pl.: Habana, Kirchner, Pienaar, Vermaak valamint Agulla, Bosch, Camacho, Hernández stb.) a válogatott tesztek miatt. Az eredményekre ránézve, lehet mondani, hogy a papírforma érvényesült: az All Blacks hozta a hazai  meccset az argentinok ellen, a továbbra is borzalmas ausztrál válogatott pedig nem bírt a remeklő Boks-szal.

 

 

Új-Zéland-Argentína: 28-13

Egy nap híján egy éve játszott egymás ellen az új-zélandi és az argentin válogatott Új-Zélandon, és talán csak a helyszín változott: Wellington helyett most Hamilton látta vendégül a két nemzeti csapatot, de a borzalmas időjárás (legalább áramszünet nem volt), és az argentinok bátorsága és kitartása ugyanolyan volt. Tavaly sem kellett túl sokat várni az első célra, idén sem: és most is az argentinok vitték: Juan Manuel Leguizamón a 8. percben kapott remek labdát, és hozta el a vezetést a pumáknak.  Ez jól feltüzelte őket: a hazaiak egy jó negyedórán át sakkban voltak tartva. Carter szerzett büntetőből pontokat számukra – bár a tízes nem játszott a legjobban, mégis meglőtte 1400. pontját a válogatottban (ő az első a világon, aki ide eljutott: Wilko már eléggé lemaradt mögötte).

Rövid összefoglaló a mérkőzésről – franciatudás nélkül is felfogható a lényeg

 

A 22. percben már érezhető volt az All Blacks fölénye. Egyik támadásukkal már az argentin ötösnél jártak, amikor a vendégek sarkazója, Eusebio Guniazú kétségbeesve, lesről szedte ki a labdát a nyílt tolongásból. Jutalma egy sárga lap lett. A kamera ezután Manuel Carizza arcát mutatta lassítva, amikor Guinazú megkapta a lapot: mintha látta volna előre, hogy mi jön… Az emberelőnyben játszó hazaiak gyorsan berámoltak két célt a teszten végig nagyszerűen játszó Aaron Smith révén, így gyorsan 15-7 lett az állás. Sanchez sikeresen berúgott még egy büntetőt, de ezzel csak kozmetikázni tudott az első félidő eredményén. Az eső pedig egyre jobban esett, a labda pedig kicsúszott a játékosok kezéből.

 

McCaw ismét kidőlt, ezúttal egy hónapraMcCaw viszont nem járt ennyire jól: ráeestek a jobb lábára, és lesérült ismét. Ha ez nem volna elég: még vele együtt is néha elég gyatrán muzsikált a hazai tolongás: a nagy öregek nélkül (Ledesma, Roncero) is piszok erősen toltak az argentinok, akiktől talán a nyolcast, Leguizamónt lehetne kiemelni. Összességében azt lehet mondani, hogy a Boks ellen fel kell kötnie a gatyáját az All Blacks-nek, az argentinoknak pedig összejöhet a Négy Nemzeten az első győzelem az ausztrálok ellen.

Francis Saili végre debütált az All Blacks-ben, de annyira szürke volt, hogy ezt a nagy eseményt öregkorára elfelejti

 

Pontszerzők: Smith 2 cél (23., 26. perc), Savea 1 cél (53. perc), Carter 2 jutalomrúgás (25., 54. perc), 2 büntető (10., 49. perc), Barrett 1 büntető (74. perc), valamint Leguizamón 1 cél (4. perc), Sánchez 1 jutalomrúgás (5. perc), 2 büntető (30., 52. perc)

 

Ausztrália-Dél-Afrika: 12-38

Az argentinoknak nem volt szégyenteljes az eredmény, az ausztráloknak már inkább. Pláne, hogy Brisbane-ben kaptak ki, ahol a Springboks 1971 óta nem tudott győzni! Látva az ausztrálok idei mélyrepülését, a Suncorpot azért is választhatták a szervezők, hogy hátha a babona segíti majd győzelemhez a wallabykat. Nem így történt, sőt még az ausztrálok segédkeztek a paprikás hangulatú meccsen a vendégeknek. Amikor az ötödik percben az ápolt Jannie du Plessis helyére beálló Coenie Oosthuizen célt szerzett, talán még nem hibáztak annyit a hazaiak. Az argentinok mentségére legyen mondva, hogy ott esett az eső, és azért ejtették el a labdát annyiszor. Nos Brisbane-ben nem volt kifogásolható az időjárás: az ausztrálok sorra adták vagy ejtették el a labdákat. Nagy mestere volt ennek a kezdőbe visszakerült Quade Cooper és a szélső Nick Cummins, aki talán a dél-afrikaiak 16. embere volt a pályán. Israel Folau végre a fogó posztján kezdett: megtette a dolgát (hogy mások megtették-e az kérdéses), Jesse Moggot be se cserélték a helyére.

Ritka látvány: a labda stabilan Nick Cummins kezében

 

A meccset néha megtörte a játékvezető, George Clancy a döntéseivel: a kommentátorok és a játékosok is gyakran emlegették a “tough call” kifejezést, nem csoda, hogy Will Genia és Jean de Villiers gyakran állt oda konzultálni a játékvezetőhöz, hogy akkor ez most miért is lett befújva pontosan. A dél-afrikai center nemcsak beszélt, ha kellett igazi csapatkapitányként a lökdösődésekből is kivette a részét. Na igen, a fegyelem: az ausztrálok nem jártak ebben sem az élen: az ellenük megítélt büntetőket Morné Steyn viszont magabiztosan értékesítette: el is húztak az első félidő végére a vendégek, a hazaiak pedig inkább csak lökdösődtek, támadni nem igazán tudtak. Hogy a második félidő eleje is paprikásan kezdődjön, arról a 49. percben Michael Hooper tehetett: Habanát dárdafogással ártalmatlanította – jött is a sárga (a másik oldalon is volt: Willem Alberts kapott a 8. percben vitatható módon). Pár perc múlva viszont Adam Ashley-Coopert akadályozták meg szintén sárgát érő módon, ám senki sem kapott lapot.

Habanának nem volt könnyű dolga az ausztrálok ellen – a képek a http://www.espnscrum.comról származnak

 

Habanát még később is kipécézték maguknak az ausztrálok: az 58. percben előretette magának a labdát, majd Cooper ugrott neki – az ausztrál irányító lehet csak blokkolni akart, de mindenesetre nem sikerült neki: gyakorlatilag a szélső mellkasára ugrott. Ha megszerzik a labdát a hazaiak, akkor büntetőt kapnak a vendégek, de nem így történt: a Springboks támadása végén de Villiers vitt újabb célt. Itt még azonban nem volt vége: pár perc múlva a jobboldalon Kirchner majd le Roux szerzett egy-egy célt: ez azt is jelentette, hogy jár a bónuszpont a célokért, így a Négy Nemzeten jelenleg Dél-Afrika az első a szintén veretlen Új-Zéland előtt. A harmadikok az argentinok, akik egy vesztes bónuszpontot szereztek az előző körben. Ausztrália a negyedik, nekik még ez sem jött össze – nulla pontosak. Körülbelül ezzel lehet értékelni a szombati teljesítményüket is.

Összefoglalót nem találtam erről a meccsről – helyette itt a teljes teszt Brisbane-ből

 

Pontszerzők: Lealiifano 4 büntető (8., 22., 43., 52. perc), valamint Oosthuizen 1 vél (5. perc), de Villiers 1 cél (59. perc), Kirchner 1 cél (65. perc), le Roux 1 cél (68. perc), Steyn 3 jutalomrúgás (5., 67., 69. perc), 4 büntető (13., 28., 34., 49. perc)