2017. augusztus havi bejegyzések

A Négy Nemzet második körére sem lehetett panasz

A Bledisloe-kupa már megint Új-Zélandon maradt, de kis híján úgy alakult, hogy októberig kelljen várni arra, hogy kié is legyen a kupa. Érdemes megjegyezni azt is továbbá, hogy a magyar válogatottaknak több sportban is illene tanulmányozni az új-zélandiakat, mivel teher alatt sem omlanak össze, és végig képesek ott lenni a pályán/vízben/jégen a lefújásig: Beauden Barrettéknek nem egyszer kellett fordítaniuk ugyanis a Wallabies ellen, Portia Woodmanék pedig egy mondhatni vesztes világbajnoki döntőt nyertek meg Anglia ellen – szintén szombaton. De hogy essen szó a másik meccsről is: a vadiúj vörös szerelésében Dél-Afrika átlépett Argentínán, így most már egyre biztosabban lehet mondani, hogy van kraft ebben az új alakulatban.

Bővebben…

Feléledő Dél-Afrika

Szombaton lezajlott az idei Négy Nemzet első köre, amely annyiban nem hozott meglepetést, hogy Új-Zéland még mindig képes (lesz) laposra verni a mezőnyt, és így a Bledisloe-kupa ismét náluk fog landolni. Az ausztráloknál a nagy fejetlenségben már lassan az is csoda, hogy valami válogatottal ki tudnak állni a meccsekre. Az argentinokon megint meglátszott a hosszú Super Rugby idény, és az is, hogy az angolok azért elég kemény ellenfélnek mutatkoztak a júniusi tesztablakban. Agustín Creevyék mindenesetre állták a sarat Port Elizabeth-ben, ameddig bírták. Ami  ugyanis meglepő volt, az a Springboks friss, agilis játéka. Már a franciák ellen látszott, hogy Jesse Kriel és társai túl vannak a tavalyi mélyponton, a pumák ellen pedig szinte végig fölényben játszottak, és uralták a játékot. Ha az All Blacks-t nem is fogják oda-vissza verni, a másik három maradék meccsüket simán hozhatják.

Bővebben…

Régen látott sikeres keresztesháború

A Super Rugby szombati döntője két, szinte hibátlan csapat játékát hozta, ami garancia is volt arra, hogy jó, látványos meccset lehet majd látni. Ez így is volt, de ami talán ennél is fontosabb, hogy a Crusaders ellentmondást nem tűrő védekezése újabb bajnoki címet hozott a christchurchieknek, amelyre már régen vártak. Mert hiába, hogy a fő régió, a Canterbury a hazai bajnokságot többször is megnyerte az utóbbi években, a SR döntők valahogy nem sikerültek még úgy sem, hogy Dan Carter és Richie McCaw is ott volt a csapatban. Ezért is volt talán nagyobb a várakozás az új-zélandiaknál, míg az évek óta fokozatosan építkező Lions szintén szívesen pakolta volna be a Currie-kupa kancsója mellé az SR kupáját is a vitrinbe. Ehelyett maradt ismét a második hely, és az, hogy az elnémuló Ellis Parkban a Crusaders játékosai megtapsolhatták Scott Robertson braketáncát az ünneplés közben (nincsenek afelől sem kétségeim persze, hogy Todd Blackadder is így tett volna, dacára, hogy az ő tánctudásáról nincsenek ismereteim, de ugya azok az utolsó percben befújt szabálytalanságok nem kedveztek a csapatának).

Bővebben…