2013. március havi bejegyzések

Két év

A keresőszavak megmondják, hogy kerül ide Samara MorganMost, hogy a blog két éves lett, nem igazán akarom szaporítani a szót, hogy mit történt az elmúlt egy évben, inkább nézzünk egy kis statisztikát. Nem nyers számokról lesz szó, hanem hogy milyen keresőszavakkal jutottak ide a látogatók a tolongásra. Hogy idén miért csak én írok bejegyzést az évfordulóval kapcsolatban, az egyszerű: van az a mondás, hogy aki nem csinálja, az magyarázza. Nos örömmel jelentem, hogy Atosz89 nem a klaviatúrát koptatja inkább, hanem pillérként játszik a Medvéknél, csak én maradtam meg a szócséplésnél.

 

Az ötven, száz találat feletti szavak, kifejezések inkább a rögbihez kapcsolódnak – akár közvetve, akár közvetlenül. Így kerültek ide a látogatók Antonio Vizintin nevének bepötyögése után, aki a híres-hírhedt 571-es járaton utazó uruguay-i rögbisek egyike volt. Ezekkel a keresőszavakkal részletesebben nem foglalkozunk, inkább nézzünk lejjebb, a ritkább, ám meglepőbb keresőszavak közé.

 

Nők

Egyszer volt bejegyzés a rögbis WAG-ekről, így nem meglepő, hogy Susie Amy (Rob Kearney korábbi barátnője), Una Healy (Ben Foden felesége), Alexandra Rosenfeld (Sergio Parisse felesége) neve utáni keresés közben kijött a blog címe. Emellett volt akit a rugby girls, sexy rugby girls utáni keresés hozott ide: gondolom elsősorban a Super Rugby-s cheerleaderekre volt kíváncsi, miután a blogra kattintott.

Susie Amy

 

Alexandra Rosenfeld és (mázlista) Sergio Parisse

Una Healy és Ben Foden, amikor elsősorban nem a bulvármagazinoknak pózolnak

 

Rossz szomszédság

Előfordult az is, hogy olyan keresőszóval keresték fel a blogot, amely nem tartozik a fő profilba, ellenben vannak olyan blogok, ahol jóval gyakrabban fordulhatnak elő kifejezésként. Így lehet kiemelni az inkább a ligarögbihez kötődő Four Nations keresőszót (a Tri Nations-t váltó torna neve a jóval jellegtelenebb The Championship lett…), a Budapest Bulls-t (Magyarország első ligarögbi csapata/válogatottja: hiavatalos nevén Magyar Bulls), vagy épp a krikettütőt említeni: amelyről nem is kell magyarázni, hogy melyik oldalon lehet nap, mint nap olvasni (jó, persze itt is volt egy bejegyzés Nick Easter krikettes múltjáról). De két esetben valaki a kötényblog beírása után jutott el a tolongásra. A karfiolfülről szóló bejegyzésben Petr Čech is meg lett említve a scrum capje miatt: ezért számos keresés a Chelsea kapusára irányult, így a londoni kékek blogjától vontunk el néha látogatókat.


Egyebek: ezekhez nincs mit fűzni: have fun

találós kérdések 2012 (tipp: a karfiolfüles bejegyzés alapján jutottak ide, amit így vezettem be)

a fehér oroszlán

zárvatermők (tipp: ezt a bejegyzést dobta a gugli)

fél egészség

sorminták

Ollári Mihály (ligarögbi kommentátorra ötletem nincs, hogy mit dobott itt a kereső)

Anglia térkép felosztása

jaguar hunting a deer

rögbiző nyúl (khm… ligarögbi)

dél és délkelet angliai iparvidék

milyen gyakori a stade france  van (és ezzel három alkalommal ide jutott el valaki – WTF?)

sörös címkék

gabor gyepes

kör 2 szamara (remélem kapott utána a kereső személy hívást ezzel kapcsolatban)

járműves találós kérdések

aranylemez keretben

le leszel tiltva (és ez két alkalommal is ide vezetett)

szerelt kémény

fehér kakas

dél európai férfi

időjárás kő keres

vicces a piri (arra kíváncsi lennék, hogy Piri Weepu tudja-e, hogy magyarul egy női név becézett formája a keresztneve)

összetett találós kérdések

vidéki otthon

orosz trojka

aró

x-faktor kiesők

időjárás európa

berúgtak a medvék (erről inkább Atosz89-et kellene kérdezni)

szöveg egalizálás

oroszlán, kis antilop

Horvátország tartományai

YOUPORNON

 

…és innentől azok, amelyek keresése során egyszer jött ki a tolongás:

a lustaság fél egészség angolul fordítva

expendables karfiolos fül

reklám legek

burkina faoo válogatott eredményei

Afrika időjárás előrejelzés

ütős nicknevek (remélem ezt a Bastiano Coimbra miatt dobta ki)

név szponzor

az argentinok vagy a skótok jobbak rögbiben (egy bejegyzést megérne)

hogyan nézzünk ki 40 évesen?

uruguayi munka lakatos

Miért mondják a franciák, hogy gall kakas?

Wigan hol helyezkedik el?

madaras találós kérdések

gyerekfejjel sokat fociztam

beházasodás Ausztráliába (sok boldogságot!)

seggembe mondóka

szépséghiba eltakarása

Sledgeres játékok (remélem tud róla, hogy vannak ilyenek)

miért szeretik az argentinok a rögbit (egy tipp)

girondie-ak vezetője

tündérke

FIFA év játékosa

mi a veszélyesebb: a rögbi vagy a síelés?

tolongás viccek

kartácstűz

szép állatok

barca-real online közvetítés magyar komment…

Az embert a dicséret viszi előre

sportklub rögbi kommentátor

magyar válogatott pontszáma

Messi igazi neve

nyulas sorminta

maori jéghokis

Buzekné esete Vitárral

közép-angliai iparvidék

pompomlányos versek

a kivimadár fejlődése

mely eseménnyel írta be magát Münster a világ történetébe (azt tudom, hogy ott van egy remek tankmúzeum, de nálunk max. Munsterről volt szó)

Petr Che sérülése

pes 10 bajnokságok (a nem licenszelt csapatok miatt, ott még lehet, hogy van Petr Che is)

Stirlitz viccek lényege (ravasz – gondolta Stirlitz)

berúgtam 1 tolót jött még (???)

dúc kötés

hülye nevek (legalább őszinte)

budapestibulik

állatnevű növények

lelkisegély tanulmány

vezetőváltás bejelentése

állás Párizsban

magyarok Brisbaneben

Vivien

dermesztő

2. világháború hátországok szórakozás

sárga lapos ember

fül orr gége

 

utóirat: bontson mindenki egy sört a nagy nap miatt!

Reklámok

Hat Nemzet: volt már jobb is

Ismét Wales lett a legjobb!Idő hiányában az utolsó fordulóról, és az értékelésről szóló posztot egyberántottam: a meccsekről talán nem is lehet sokat írni: ellenben valamiféle értékelést mégiscsak kell írni, és bizony nem pozitív felhanggal. Talán jobb, hogy az idei Hat Nemzettel is mostohán bánt a Sport TV, hogy nem adta a meccseket: a mostani torna alapján kevés rajongót lehetett volna csak szerezni a sportnak… Se célok, se lendületes játék, és nagy felfordulás. Nekem őszintén szólva furcsa volt, hogy a tavalyi győztes kerettel hogy lehettek ilyen gyengék egész évben a walesiek: hogy aztán megverjék a kifulladó angolokat a végén – és csak azok az írek tudták megverni a sárkányokat, akik örülhettek, hogy nem kaptak fakanalat, amit a franciák szereztek meg. Akiket korábban én a győzelemre is esélyesnek tartottam. Hogy miért nem lettek végül ők a Hat Nemzet győztesei, arról is lesz szó a hajtás után.

 

Olaszország-Írország: 22-15

Még Ronan O’Gara mondta korábban, hogy el fog jönni az idő, amikor az olaszok megverik őket a Hat Nemzeten. És lám: volt persze már úgy, hogy csak az ő dropja segített a zöld mezeseken, de Szent Patrik ünnepe előtt egy nappal megesett az a blama, hogy az írek vesztesen távoztak Rómából… A kiegyenlített meccsen csak egy cél esett: Giovanbattista Venditti szerzett egyet a 48. percben, amivel elhúztak ugyan az olaszok, de az írek csak visszaküzdötték magukat, ám célt nem szereztek, a végén pedig előbb Donnacha Ryant, majd Conor Murray-t is kiállították sárgával. Emlékezetes győzelem volt az olaszok számára, már csak azért is, mert ez volt Andrea Lo Cicero utolsó válogatott meccse – mit ne mondjak szép búcsú volt a számára!

Pontszerzők: Venditti 1 cél (48. perc), Orquera 1 jutalomrúgás (49. perc),  büntető (13., 21., 69., 80. perc), Garcia 1 büntető (35. perc), valamint Jackson 5 büntető (5., 40., 52., 57., 63. perc)

Összefoglaló a meccsről

 

Wales-Anglia: 30-3

A vendéglátók valahogyan nagyon összeszedték magukat a Hat Nemzet második részére, és a végén már úgy álltak hozzá, hogy ugyan a Triple Crown vagy a Grand Slam se lesz meg, de nyerhetnek. Ehhez azért kellett az is, hogy az utolsó meccsen A Millenium Stadiumban buzdítsa őket majd’ 75000 néző. Az angolok az olaszok ellen már mutattak némi fáradtságot, de még mindig ők voltak az esélyesei a találkozónak, és a tornának. Aztán jött a fekete leves! Wales már az első félidőben dominálta a játékot, igaz Steve Walsh ítéletei is kellettek ehhez (évek óta talán ő lesz az első, akit az angolok és az írek egyszerre, közösen fognak utálni). Persze a bírói – kedvező – tévedések nem elegeket egy meccs megnyeréséhez: az angolok többet hibáztak, mint a hazaiak, akik mindenben a fejükre nőttek: Cuthbert vitt is nekik két célt: a vége pedig az eddigi legnagyobb különbségű walesi győzelmet hozta az angol-walesi találkozókon, valamint Hat Nemzet elsőséget a vendéglátóknak.

Pontszerzők: Cuthbert 2 cél (56., 65. perc), Biggar 1 jutalomrúgás (66. perc), 1 büntető (70. perc), 1 dropgól (64. perc), Halfpenny 4 büntető (10., 17., 23., 51. perc), valamint Farrell 1 büntető (20. perc)

Összefoglaló a meccsről

 

Franciaország-Skócia: 23-16

A hazaiaknak már nagyon mutatniuk kellett valamit a felerősödő skótok ellen: ha nem akartak fakanalat, legalább 17 ponttal kellett volna verniük, az eddig igencsak gyengén teljesítő szigetlakókat. Dominálták a meccset ugyan a franciák, de egy óra után 9-9 volt még az eredményjelzőn… Ha a fakanalat nem is tudták elkerülni, legalább a szép búcsú összejött, előbb Fofana szerzett célt, majd Bastareaud nagy vágtájából Médard. Michalaknak kiment a válla, így a maradék negyedórában Trinh-Duc játszott irányítót – a rosszmájúak megjegyezhetik, hogy miért nem a Hat Nemzet első meccsén szerzett súlyosabb sérülést a Toulon játékosa… Persze ebbe is sikerült a skótoknak belerondítani: Visser tudott még egy újabb célt tenni a statisztikájához.

Pontszerzők: Fofana 1 cél (65. perc), Médard 1 cél (70. perc), Michalak 1 jutalomrúgás (66. perc), 3 büntető (44., 49., 53. perc), Machenaud 1 jutalomrúgás (71. perc), valamint Visser 1 cél (75. perc), Jackson 1 jutalomrúgás (75. perc), Laidlaw 3 büntető (8., 14., 58. perc)

Összefoglaló a meccsről


Végül pedig jöjjön a bizonyítvány értékelése – magyarázása

 

Szponzor – gyakran teljesen jogosan – tesz megjegyzést arra, hogy milyen kevés cél esik az uniós rögbiben a ligarögbihez képest. Ezzel kár vitatkozni, így van: más a pontrendszer, itt nincs igazán “célkényszer”. Az viszont már inkább felháborító, hogy a most indult Super Rugby-ben elég nehéz elképzelni, hogy egy meccsen ne vigyenek három-négy célt! Az első három (2000-2003) Hat Nemzeten még 75 cél született. Idén 37 célt vittek mindössze. Az előbbi számokkal viszont csínján kell bánni: az olaszok akkoriban pofonfák voltak, és bizony könnyű prédaként álltak a többiek előtt. Ha a legjobb célszerzőket nézzük, az idei év különösen gyenge volt: Alex Cuthbert az utolsó fordulóban még csak két céllal állt – mostani duplájával ugrott csak az élre, mögötte Welsey Fofana, Stuart Hogg, Louis Picamoles és Tim Visser áll két-két egységgel. A többiek csak egy-egy célt szereztek. Tavaly Tommy Bowe öt, két éve Chris Ashton hat céllal volt a legjobb.

 

Most viszont gyakran érthetetlen módon, az: “oké, itt a labda, jobb az a három pont büntiből, minthogy megint összesarazza magát a tolongás” elv győzött. Gyakran fölöslegesen. Az írek az utolsó meccsükön így hagytak parlagon egy lehetőséget, inkább kértek egy büntetőrúgást, majd jött Ryan kiállítása, ami már az utolsó tíz percre is rányomta a bélyegét.

 

Ha már az írek: az öregek nagyon megbízhatatlanok voltak (kérdés, hogy O’Connell egészségesen mit működött volna): O’Gara az ellenfeleknek rugdosta a labdát, O’Driscoll is csak Wales ellen mutatott valami értékelhetőt. A fiatalok: tehetségesek, ügyesek: de nincs nagy tapasztalatuk, és sérültek le közülük is rendesen. Annyi azonban már bizonyos, hogy az Arany Generáció napjai leáldozóban vannak – és Declan Kidney is inkább már a távozáson gondolkodhat: egy új szakvezető, más mentalitással képes lehet egy új, ütőképes válogatottat összerakni a fiatalokból.

O’Driscoll átkötött fejjel a büntetőpadon – talán ez a kép jellemzi legjobban az íreket az idei Hat Nemzeten

 

Vegyük sorra a többi válogatottat is: a torna győztesei, a walesiek hatalmas formajavuláson mentek keresztül öt forduló alatt, és remekül hajráztak. A tavalyi hullámvölgy után ismét kiemelkedő teljesítményt voltak képesek véghezvinni. A válogatottban újra motor volt Sam Warburton, és hiába nem volt Rhys Priestland, Dan Biggar a végén már kiválóan helyettesítette őt. Az első sor kiválóan működött – és az ellenkező oldalon Leigh Halfpenny teljesítményére se lehetett panasz: várhatják is többen a British and Irish Lions behívót többen is a keretből.

Wales a torna végére ismét megállíthatatlan volt

 

A második helyezett angolok a végére elfáradtak: náluk is voltak sérültek, akik miatt nem robogott a szekér úgy, mint az őszi tesztek végén. Viszont Tuilagi sérülése miatt végre bemutatkozhatott a válogatottban Billy Twelvetrees is. A további újoncok közül Launchbury, Tom Youngs, Vunipola is jó munkát végzett, összeségében egész ütős lett az angol tolongás. A háromnegyedben van viszont pár probléma: a tízes poszton Farrell még mindig nem elég jó: tehetség ide-oda, a hullámzó teljesítmény irányítóként kihat az egész válogatottra. Ráadásul könnyű megzavarni még – meg is tették ellene ezt a franciák. A kicsit szürkébb, ám sokkal stabilabb Toby Flood is tud jó meccset produkálni (lásd az olaszok ellen), talán jobb lenne, ha gyakrabban kerülne  a kezdőbe. A széleken is van gond: Ashton sokat hibázott, Strettle nem igazán jutott szóhoz, Brown pedig nem a fő posztján játszott: így a nagy célszerzések el is maradtak: megoldás lehet, ha új embereket hívnak be a keretbe (pl. Christian Wade) – a nyári túra alatt lesz lehetőség a kísérletezgetésre.

Füstbe ment terv: két éve se jött össze az angoloknak a Grand Slam – igaz, akkor a végső győzelem igen


A harmadik helyezett skótok igencsak kitettek magukért: az ideiglenes szakvezetőjük, Scott Johnson könnyen lehet, hogy marad még a kispadon, végleges szerződéssel. A teljesítményüket már csak a vitt célok számával is lehet mérni: idén hét célt szereztek, tavaly négyet, tavalyelőtt hatot, és 2010-ben mindössze csak hármat. A tolongásukkal eddig se volt baj, a háromnegyedük pedig erősödött a két honosított, Visser és Maitland révén. Miután a kiváló rúgójátékosok visszavonultak a válogatottól (Parks és Paterson), újra van megbízható rúgójátékos Greig Laidlaw személyében, aki emellett kilencesként sem utolsó, de irányítóként Weirre sem lehetett panasz. Az alapok tehát megvannak egy jó válogatotthoz: most már csak össze kéne rakni a darabokat.

A skót háromnegyed ismét akcióban: tudnak veszélyesek lenni – ha akarnak

 

Negyedikek az olaszok lettek, akik most már tényleg ütőképesek. Eddig mindig egy-egy apró lépés hiányzott: nos az idei Hat Nemzeten nem lehet azt mondani, hogy klasszis módon játszottak. Parisse megmutatta, hogy az összefogók között miért tartják őt a legjobbnak, a Lo Cicero-Ghiraldini-Castrogiovanni még ebben a felállásban még egy nagyot dobott utoljára, de a háromnegyed is jól játszott, azt is j volt látni, hogy megy nekik az offload passzolás. Egyedül az irányító poszton voltak bajaik: ott viszont nagyok: Orquera nagyon skizofrén módon működött, MacLean pedig csak simán rossz, szürke volt. Bajuk talán a kiöregedéssel lehet, de az akár tősgyökeres olasz, vagy olasz származású honosított fiatalok között is vannak tehetségek: Gonzalo Canale és Joshua Furno mindkettőre jó példa. Az azurriknál az alapot még Joe Kirwan tette le, amit Nick Mallett csiszolt tovább, Jacques Brunel irányításával pedig stabil top10-es lehet a válogatott a világranglistán.

Visszaugat a játékvezetőknek? Az olaszokat ez nem érdekli: Parisse talán élete legjobbját nyújtotta az idei tornán

 

Az írek mellett a másik csalódás a francia válogatott volt. Előbbieknél a sok sérültre, és a kiöregedő sztárokra lehet fogni a kudarcot, de mit lehet mondani a Les Bleus-ra, amelyik ősszel még Ausztráliát is megverte? Európa talán legjobb bajnoksága a francia, ott edződnek a válogatott emberei, emellett a Hat Nemzetet háromszor nyerték meg a kék mezesek, ebből kétszer Grand Slammel. Kicsit érthetetlen tehát az utolsó helyük. Magyarázatként talán a görcsösen Michalakhoz való ragaszkodást lehet elfogadni. Ősszel kiváló volt a touloni tízes, de formája igencsak lehanyatlott tavaszra (igaz, klubjában Wilkinson miatt csak kilencest játszik) – Trinh-Duc a kispadon volt, Parra pedig csak kilencesként játszott. Fofana is eleinte szélsőként játszott, noha az eredetileg center. Amikor pedig végre odakerült: vitt is mindjárt egy célt csodák csodájára. Dusautoir és Clerc is csak később került be a keretbe, de már a Wales elleni meccs után kikerült a válogatottból Ouedraogo, Mermoz vagy épp Forestier. A játékosállománnyal tehát nincs baj, de valami a fejekben nem állt össze. A vb ezüstérmesnek igencsak össze kell szednie magát, hogy a következő megmérettetésre ismét nagy reményekkel vágjanak neki!

Philippe Saint-André számára a következő időszak feladata lesz, hogy megoldást találjon a felbukkant problémákra – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

Van másik!

forrás: www.rugby365.com

A kommentek közt az előző bejegyzésnél szóba került Sonny Bill Williams kissé elnagyolt visszatérése az NRL-be, amelynek hírverése tuti nagyobb lett volna, ha még nyer is a Roosters – de Russel Crowe csapata, a Rabbitohs ezt nem így gondolta (Roosters-Rabbitohs: 10-28). Persze az uniós rögbi világa nem maradt Williams nélkül: és most itt nem a számolatlan walesi névrokonra, hanem SBW unokatestvérére Tim Nanai-Williams-re gondolok, merthogy belőlük is kettő van, mint a jó Coimbra kuzinokból.

 

Tim Nanai-Williams (innentől legyen csak röviden TNW) 1989 június 12-én született Aucklandben, ahol korábban négy évvel az unokatestvére is: a ligarögbi szele vele ellentétben őt nem érintette meg, ellenben korábban az új-zélandi hetes válogatottnak is tagja volt, játékához ez az időszak is bőven hozzátett. 2008-ban játszhatott először az ITM-kupában szereplő Counties Manukau csapatában: itt igazi utily backet neveltek belőle: tízesként, szélsőként és fogóként is alkalmazták. A csapat az új-zélandi NB1 kettéosztása előtt inkább a középmezőny vége felé foglalt helyet: 2010-ben így az újonnan alakult másodosztályba kerültek, amelyet tavaly meg is nyertek. TNW a sikerhez hat céllal, öt jutalomrúgással és hét büntetővel járult hozzá. Ezzel negyedik lett a legjobb pontszerzők táblázatán, miközben a fiatal tehetségek közül Beauden Barrett, Tyler Bleyendaal és Lima Sopoaga is mögötte végzett. Jelölték is a bajnokság legjobb játékosának díjára, igaz végül nem kapta meg.

A The Crowd Goes Wild (talán a Harmadik félidő új-zélandi megfelelője) riportja az unokatestvérekkel

 

A Super Rugby-ben 2010-ben mutatkozhatott be, a Manukauból válogató Chiefs mezében: itt leggyakrabban centerként vagy szélsőként szerepel. Idén “örökölte” meg a 13-as mezt SBW-től. A tavalyi szezonban a két unokatestvér igencsak jól muzsikált, nekik is nagy szerepük volt abban, hogy a bajnokságot végül a Sharks ellen megnyerték 37-6-ra: a fináléban mind a ketten vittek célt. Tavaly nagyon ponterős volt a csapatuk: a legjobb célszerzőjük azonban, kicsit meglepő módon nem egy háromnegyed játékos, hanem a már Perpignanban játszó pillér, Sona Taumalolo, kilenc céllal! Ezt a teljesítményt SBW és TNW együtt tudta összehozni 5, illetve 4 találattal.

Válogatás TNW eddigi munkásságából

 

Idén már egyedüli Williams-ként növeli tovább a pontjainak a számát: az előző körben a Stormers ellen is vitt egyet – teljesítményével a hét csapatával is bekerült, ám a Chiefs veretlenségének ezzel a meccsel vége, mivel idegenben 36-34-re kaptak ki Fokvárosban. Igaz, a hazaiak vezéráldozattal győztek egy hét célt hozó meccsen: Bryan Habana elég súlyos térdsérüléssel dőlt ki tíz hétre.

TNW az idei Super Rugby szezonjának második körében nagyot alkotott a Highlanders ellen

 

Hogy a válogatottba mikor kerül be TNW az jó kérdés: bárhol bevethető háromnegyedesekből nagyon jól áll az All Blacks, a jelenlegi szélsők (Jane, Savea, Hosea Gearról se feledkezzünk meg) kirobbanthatatlanok, de Dagg is jóideig biztosan fogó lesz a fekete mezben. Esélye talán a center poszton lesz, ahol Nonu és Smith esetleges kiöregedésével lehet a számára hely. Ha esetleg persze nagyon megunná, hogy nem kerül be a válogatottba, még mehet az unokatestvére után az NRL-be: a jó képességeivel ott is megállná a helyét: az persze kérdéses lenne akkor, hogy a kivik közé beférne-e.

Hat Nemzet: még semmi sem dőlt el igazán!

A célszerző Hibbard és a skótokAz utolsó előtti körben még semmi sem dőlt el: a Murrayfielden a rúgójátékosok napját ugyanis Halfpenny nyerte meg, Hibbard pedig egy céllal fejelte meg a sárkányok teljesítményét – miközben a másik oldalról csak Laidlaw szerzett pontot. Dublinban egy meglehetősen esős meccsen fogadták az írek a franciákat: 13-13 lett a vége. Két éven belül ez a második döntetlen. Utoljára oda-vissza döntetlen jó harminc éve fordult elő a tornán! A semleges szurkolók számára viszont jó hír, hogy az angolok igen döcögősen játszottak, nyertek az olaszok ellen, így az utolsó meccs a Millenium Stadiumban remélhetően nyílt sisakos küzdelmet fog hozni.

 

Skócia-Wales: 18-28

Az uniós rögbire fintorgók inkább tartsák magukat távol ettől a meccstől (Beau Ryan szerint az uniós vb “massive penalty party” – na ez sem állt távolabb tőle): összesen hússzor állhatott a labda mögé Greig Laidlaw és Leigh Halfpenny nyolcvan perc alatt: ebből tizennyolc volt büntető (de még volt nyolc tolongás is a mérkőzésen), ami nemzetközi rekord! A rugdosást a skótok kezdték jobban: Halfpenny egyet, míg Laidlaw két büntetőt értékesített az első negyedórában. Ezután viszont jött az, amiért igazából mindig a hazaiak rohantak az eredmény után: George North-ot pár méterrel a célvonaluk előtt megállították a hazaiak, ám a labda a vendégeknél maradt: végül pedig Rick Hibbard tudta letenni a célterületen. Halfpenny belőtte a jutalmat – ellenben három jutalmat zsinórban ki is hagyott. Ennek köszönhetően Laidlaw révén megint feljöttek a félidő végére a skótok.

Hibbard, akárcsak később Picamoles is nagy nehezen szerzett célt – ez egyik válogatottnak sem sikerült igazán: a három meccsen összesen született négy darab

 

A második félidőben a walesiek továbbra is folytatták Halfpenny révén a büntetők értékesítését, végül tíz pontosra dagasztották az előnyüket: egyre jobban kezd belejönni a tavalyi győztes – bár azért a skótokra se lehet panasz: évek óta talán most a legjobbak – az utolsó körben bizony még az is előfordulhat, hogy az angolokat otthon megverik Cardiffban, akiknek így a végső győzelemre is esélyük van! Igaz ehhez legalább hét ponttal kell verniük az angolokat (plusz nem kaphatnak célokat tőlük): mindenképpen érdemes lesz tehát követni a két válogatott egymás elleni meccsét következő hétvégén! Ami viszont a skótok számára rossz hír, hogy Richie Gray nem lehet ott sérülés miatt a franciák ellen Párizsban: de talán nélküle is megy majd a jó játék.

Hétvégi teljesítményükkel talán csak Adam Jones és társai lehetnek elégedettek

 

Pontszerzők: Laidlaw 6 büntető (6., 12., 26., 37., 48., 60. perc), valamint Hibbard 1 cél (21. perc), Halfpenny 1 jutalomrúgás (23. perc), 7 büntető (4., 40., 46., 55., 58., 67., 71. perc)

 

Írország-Franciaország: 13-13

Nehéz erről a meccsről kulturáltan nyilatkozni: az biztos, hogy az időjárás sem fogadta kegyeibe a játékosokat Dublinban, de ennek ellenére eléggé gyenge meccset produkáltak a felek. Tavaly Párizsban az írek ellen sikerült a hazaiaknak kibrusztolni a döntetlent, idén viszont a franciák csak maguknak köszönhetik, hogy nem nyertek: az hogy Michalak kezdett, talán nagyobb megnyugvást hozott az ír szurkolóknak, mint a franciáknak. A hazaiak számára kezdődött a meccs jobban: Heaslip révén már a tizedik percben célt ünnepelhettek az írek. Jackson a jutalmat és még két büntetőt belőtt az első félidőben, aztán a hazai részről ennyi is volt a pontszerzés. Már ami sikeres volt: Kearney-nek volt egy dropja, illetve még az izgalmas – bár szinte meddő végjátékban söpörte ki Debaty a pályáról egy jól előrerúgott labda elől Earls-t. Látva a videóbíró felvételeit: egy büntetőt csak megért volna a francia akadályozás…

 

A franciák eleinte többet hibáztak, mint az írek, de aztán fordult a kocka: és hogy miért is volt igazán ez a meccs eléggé fejetlen, azért ugorjunk előre az utolsó tíz percre: Picamoles céljával, és Michalak belőtt jutalmával döntetlen lett az állás. Az írek számára ekkor viszont problémás volt, hogy O’Driscollt ápolni kellett, közvetlenül a cél előtt: a cserék között viszont már nem volt háromnegyed játékos (lehet tölteléknek még jó lett volna O’Gara), így Conor Murray állt vissza egy kis időre, aki teljesítményével a meccs embere címet kiérdemelte. Az ápolás és a cél után végül BOD visszaállt. Ezután jött Debaty akadályozása, majd pár nehezen megemészthető dolog: az írek támadásai szinte mindig francia turnoverrel értek véget, dropra meg senki se vállalkozott (ugye, O’Gara sem volt sehol…). A végén a csere kilencest tették maródra a franciák, állt is az óra egy kis ideig a szakadó esőben, majd talán jött a meccs legértelmetlenebb húzása francia részről. A hosszabbítás másodperceiben támadhattak, ám ahelyett, hogy fokozatosan, kis hullámokban próbálkoztak volna, inkább berúgták az ír célterületre a labdát, hátha utoléri valaki: de ehelyett csak Kearney kísérte azt ki.

Az olasz nyelvű összefoglaló is kicsit olyan, mint a meccs: néhol se füle, se farka

 

Arról már a meccs előtt szó volt, hogy az ír kispadról Declan Kidney-t elküldenék: nem csodálkoznék, ha a Hat Nemzet után már más venné át a stafétát. O’Gara és O’Driscoll sem az igazi már, de egyelőre nincs igazán jobb tőlük. Ez alapján a meccs alapján nagyon úgy tűnt, hogy a végjátékban egy öreg O’Gara is jó lett volna – de nem volt. A jelenlegi helyzet ismeretében, az írek jobban teszik, ha megbecsülik azt a Wales elleni győzelmet az első körből, és nagyon felkészülnek az olaszok ellen. Az viszont továbbra is érthetetlen, hogy az idén pocsékul játszó Michalakhoz miért ragaszkodik Philippe Saint-André – ha a skótok ellen hibáznak valamit a franciák, nem csodálkoznék, ha neki is ajtót mutatnának.

O’Driscoll: Wales ellen remekelt, de azóta nem megy neki a játék: lehet már nem látjuk sokszor a válogatottban

 

Pontszerzők: Heaslip 1 cél (10. perc), Jackson 1 jutalomrúgás (11. perc), 2 büntető (29., 32. perc), valamint Picamoles 1 cél (73. perc), Michalak 1 jutalom (74. perc), 1 büntető (26. perc), Parra 1 büntető (53. perc)

 

Anglia-Olaszország: 18-11

Az írek már csak azért is jobban teszik, ha felkötik a gatyájuk maradékát, mert az olaszok megint jól játszottak, és idegenben izzasztották meg a végső győzelemre esélyes angolokat – igaz, hogy az All Blacks legyőzése óta kialakult fényük kissé megkopott, és ezt az olaszok is elősegítették. A kiegyenlített meccsen Toby Flood kezdett a hazaiaknál (Farrellt nem nevezték, Burns volt a cseréje), aki stabilan, meggyőzően játszott, le sem cserélte őt Stuart Lancaster. Büntetőiből mindegyiket berúgta, és bizony ez kellett is a győzelemhez. Olasz részről a fegyelemmel ismét volt probléma: Gorinak sikerült egy lefülelt labda után iramodó Floodot lerántania, hogy mehetett is pihenni tíz percre a büntetőpadra (remélem az esetet látta az ír-francia meccs játékvezetője, Steve Walsh).

Rövid összefoglaló a meccsről – Care rúgása szilveszterkor az év rögbis hülyeségei közt tuti nyerő lesz

 

Érdemes visszatérni az angol tízesre: játékszervezése is stabilabb volt, mint Farrellé, és tényleg lehet mondani, hogy nagy szerepe volt a győzelembe. Kiváltképp, ha Danny Care felszabadító rúgásáról van szó a 46. percben. Érthető, hogy a Harlequins kilencese előre akarta vágni az angol 22-esen belüli tolongás után a labdát, de ez olyan gyatrán sikerült, hogy az olaszok megszerezték azt, majd Orquerához került, aki hajszálpontosan keresztbe rúgta, az érkező MacLean elé – ezzel megszerezték az olaszok a meccs egyetlen célját. Érthetetlen, hogy az olaszok miként képesek ilyen skizofrén játékra: a büntetéséből 10 napos felfüggesztést kapó Parisse megint elemében volt, de Orquera is igen hasznosan játszott megint, igaz már a jutalmat is kihagyta, illetve még egy büntetőt, amelyek ha bemennek, akkor abban a pillanatban nemcsak olasz vezetést, hanem egy lényegi fordulópontot is hozhatott volna.

Robshaw arckifejezését akár az olaszok, írek és franciák is maguknak érezhetik a mostani forduló után – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Pontszerzők: Flood 6 büntető (3., 15., 37., 40., 43., 61. perc), valamint MacLean 1 cél (48. perc), Orquera 2 büntető (17., 47. perc)

Mi lesz veled London Welsh?

Schalk Brits tör előre a London Welsh ellenAz angol másodosztályból tavaly feljutó London Welsh talán fennállásának legnagyobb tettét hajtotta végre: igaz, hogy a Premiershipben induljanak, ahhoz kellett az is, hogy a Kassam Stadium (mellyel a tulaj Oxford United jóformán csődbe megy) bérlését sikerüljön hivatalosan is elismertetni az angol szövetséggel: az ügyvédek munkaórái viszont kifizetődtek, a száműzöttek pályára léphettek a Premiershipben! Most viszont ugyanígy az ügyvédeken múlhat, hogy maradhatnak-e ott, függetlenül a pályán elért eredményektől. A csapat a felbomló Aironiból megszerezte Tyson Keats-et nyitónak, de egy adminisztrációs baki könnyen a London Welsh játékengedélyébe kerülhet.

 

Tyson Keats új-zélandi nyitó, korábban játszott a Crusaders-ben és a Highlanders-ben is, de epizódszereplőként csupán: az olasz Aironiban jobban ment már neki: miután a klub a tavalyi idény végén megszűnt, Keats elfogadta a London Welsh ajánlatát. Akik viszont angol játékosként jegyezték be, noha új-zélandiként valójában vízumot kellett volna igényelni neki. A kivizsgálás csak a következő héten fog megkezdődni. A csapat számára fontos lenne, hogy a helyzet tisztázódjon, és a pályán dőljön el a bentmaradás. Jelenleg a szezon előtt még nagy reményeket ringató, de csúfosan leszereplő Sale Sharks előtt vannak három ponttal: akik az ultolsó körben beleszaladtak egy nagy zakóba a Leicester ellen. A London Welsh számára nagy érvágás, hogy Hudson Tonga’uiha lesérült még decemberben, és nem biztos, hogy visszatér még a szezon vége előtt. Az viszont jó hír számukra, hogy Gavin Henson felépült, és a balhés walesi játékos centerként, valamint irányítóként is bevethető.

Soane Tonga’uiha northamptoni pillér öccse, Hudson a Doncaster és a London Welsh mezében korábban a másodosztályban vitézkedett centerként

 

Mai ellenfele a csapatnak az első helyért hajtó Saracens volt: náluk igazából nincs gond: végre elköltöztek a Watford FC-nél lévő albérletükből, az új, saját stadionjukba. A Hat Nemzet több játékosukat is elszólította (Vunipola, Farrell, Barritt, Ashton, Strettle, Goode), de még így sem kell szégyenkezniük a London Welsh elleni névsort illetően: Strettle nem igazán fáradhatott el a válogatottban, ő kezdő volt a mérkőzésen, de a kezdőben ott volt még: Brits, Stevens, Borthwick, Hodgson, Tomkins, de még a kispadra is jutott korábbi válogatott Botha és de Kock személyében. Ezzel a csapattal könnyű meccsnek tűnt a London Welsh elleni, amely, győzelem esetén a tabellán az első helyet hozhatta a csapatnak.

 

Saracens – London Welsh: 35-14

A szabálytalanságokkal tarkított meccsen Hodgson szerzett két büntetőből előnyt a hazaiaknak, majd a vendégek részéről egy védelmi hibát kihasználva Stegmann szerzett célt: az akció eredetileg a jobbszélen indult, ahol szintén nagyon szellős volt a szerecsen védelem, amely végül a másik oldalon bosszulta meg magát. A London Welsh nem örülhetett sokáig a szerzett célnak. A 29. percben a kanadai Phil McKenzie mehetett ki sárgával, négy perc múlva a Saracens kapott egy büntetőcélt, majd Tom Bristow is mehetett hűsölni a vonal mellé. Ezek után jól tartották magukat, csak egy szabálytalanságot tudott megbosszulni Hogdon büntetőből. 13 emberrel még támadásra is volt erejük a félidő végén: ezt Henson dropgólja zárta le: igaz kis szerencsével: a laposan lőtt labda végül a keresztlécen megcsúszva bár, de áthaladt a kapufák közt.

 

A második félidőben jött ki inkább az erőviszonyok közti különbségek: a tartalékos Saracens lehengerlően támadott, és keményen védekezett. Az is belefért, hogy Schalk Brits cselezett egy támadásnál, sőt még egyszer el is csúszott, hogy egy előrerúgott labdát elkapjon. A 46. percben Hodgson előtt volt óriási terület, Taylorhoz passzolt, majd mögötte – a második vonalban – Tomkins robogott be, és szerzett újabb célt. A volt ligarögbi játékos kezdi magát bejátszani a csapatba, talán mégsem volt olyan rossz ötlet a kódváltás. Henson még kozmetikázott az eredményen büntetőből, de a Welsh kezdett egyre többet hibázni: védekezésben nem voltak a helyzet magaslatán, de támadásaikban nüansznyi, befújható hibákat vétettek – persze ez a játékvezetőn is múlt, aki nem volt rest ezeket észrevenni. A következő célt Fraser szerezte a pálya sarkában, szintén egy védelmi hiba után: a Welsh még egyszer összeszedte magát, és elég erősen megdolgozták a vendéglátókat. Csak kétszer hagyott ki a védelme a Saracens-nek: azonban a Welsh először nem tudta a labdát letenni a célvonalon túl, majd pár perc múlva Henson vitt célt, de Arscott akadályozó mozgása miatt már az egész akció szabálytalannak volt ítélve (tavaly még befújták volna a célt) – Henson ekkor először vágott elégedetlen arcot.

Will Fraser céljánál ki lett kérve a videóbíró, de a felvételeken tisztán látszott, hogy a leváló jó messze volt az oldalvonaltól – a képek a http://www.espnscrum.comról kerültek ide

 

Kicsit később már James Short lehetett elégedetlen: a következő hazai akció is kis híján céllal zárult, de a szélső – fejét magas fogásban Arscott kis híján lecsavarva – végül csak úgy tudta letenni a labdát a célvonalra, hogy vállával már az oldalvonalhoz ért. Arscott nem kapott semmit, Shortot lecserélték. A labda a bedobás után a vendégekhez került, de nem engedték el a kialakult tolongásban, így jöhetett a Saracens. A negyedik, bónuszpontot érő célt végül Strettle szerezte meg: egyszerű dolga volt: mivel a szerelésére induló Henson megcsúszott (vagy tényleg csak csúszott a talaj, mint Brits esetében, vagy Tomkins nem hagyott neki utat), csak annyi dolga volt a válogatott szélsőnek, hogy besétáljon a célterületre. Henson ismét elégedetlenkedett, de ezzel végleg megtört a vendégcsapat – a hazaiak pedig a tabella élére kerültek: négy ponttal vezetnek a Harlequins előtt, akik szombaton otthon kaptak ki az Exetertől.

Tomkins idén a bajnokságban mindenkinél jobban szórta az offloadokat: de ugye a kivétel erősíti a szabályt: az Exeter ellen ez annyira nem sikerült

 

Pontszerzők: 1 büntető cél (33. perc), Tomkins 1 cél (46. perc), Fraser 1 cél (61. perc), Strettle 1 cél (71. perc), Hodgson 3 jutalomrúgás (34., 47., 72. perc), 3 büntető (1., 16., 38. perc), valamint Stegmann 1 cél (26. perc), Henson 1 dropgól (40. perc), 2 büntető (37., 56. perc)

Palm Springs Shake

Gondolom mindenkinek a könyökén jönnek már ki a Harlem Shake-es videók: a palm springs-i születésű Todd Clever az amerikai válogatott edzésén mutatta ki nem tetszését – egyben utat mutat azok számára, akik már nagyon unják az egészet: a számra magányosan táncoló személyt, mielőtt a többiek is rákezdenének, egy jól irányzott szereléssel kell eltántorítani további mozdulatoktól.

 

Todd Clever az aktív amerikai játékosok közül talán a legtapasztaltabb: a 30 éves leváló jelenleg (jó pénzért) Japánban profiskodik, de első amerikaiként az ITM-, Currie-kupában is megfordult. Utóbbi állomáshelye a Golden Lions volt, melynek Super XIV-es csapatában is, a Lions-ban is pályára lépett. A válogatottal három vb-n volt ott, de hetesben is a sasok mezéig jutott – teljesítményével kiérdemelte az évtized legjobb észak-amerikai játékosának járó díjat. Az edzőtáborban letarolt Carlin Isles-ről már volt szó a blogon: lendületből  nem hinném, hogy egy meccsen hasonló módon tudná szerelni.

Clever nem tűri, hogy edzésen ilyen marhaságokkal foglalkozzanak a többiek

 

A sportszergyártó Canterbury a Youtube-ra töltött már fel tücsköt-bogarat: ezek közül már látható volt itt, hogy Christian Wade nem tudja szétszakítani a mezét, de a tavaly őszi tesztmeccsek legszebb pillanatait is meg lehet nézni LEGO-ba öntve.

Van itt minden: Pisi bukfences célja, a skótok dicstelen vereségei és a végén az angolok All Blacks verése