2011. június havi bejegyzések

Ami a rögbiről még az ember eszébe jut

Az 571.es járat romjai a túlélőkkelA hakán kívül van még egy dolog ami talán még elsőre eszébe jut valakinek, ha a rögbiről kérdezik: “Ja meg izé, valami dél-amerikaiak lezuhantak, és egymást ették meg, hogy túléljék” – zanzásítva, külső szemlélő számára talán ennyit mond az uruguayi Old Christians Club csapatának katasztrófája, ami 1972-ben kövekezetett be. A történetből még 1993-ban film is készült, amit hazánkban is bemutattak: mivel megint eléggé pocsék az idő: munka után vagy esetleg csak úgy délutáni időtöltésként meg lehet nézni az Életben maradtak című alkotást. A tragikus, kegyetlen, ám mégis pozítív történetről pedig a hajtás után lehet olvasni.

 

Az 1962-ben alapított klub rögbicsapata nagyon gyorsan az ország egyik legjobbja lett: 1968-ban és 1970-ben is megnyerték az országos bajnokságot. Hogy nemzetközi szinten is kipróbálják magukat, iontevideóból Santiago de Chilébe, utaztak egy mérkőzésért 1972. október 12-én, az Uruguayi Légierő Fairchild FH-227 típusú repülőgépén, amely a csapatot, és pár hozzátartozójukat szállította. A rossz időjárás miatt nem tudtak egyenesen átrepülni az Andok felett, sőt: az argentínai Mendozában kellett éjszakázniuk, csak másnap tudták folytatni útjukat. Mivel az idő továbbra sem javult, ezért délnyugat felé indultak el, hogy egy alacsonyabban fekvő hágón át repüljenek Chilébe, majd az Andokon való átjutás után észak felé, Santiagoba érhessenek. Egy végzetes navigációs hiba miatt viszont eltévedtek, és október 13-án (babonások kíméljenek) lezuhantak egy akkor még jóformán ismeretlen hegycsúcs közelében.Az Old Christians csapata 1971-ben, a tragédia egyik túlélője, Fernando Parradot egy nyíl mutatja

 

A repülőn tartózkodó 45 főből tizenketten a becsapódáskor életüket vesztették, másnapra még öten haltak meg, és egy hét múlva még egy társukat vesztették el. Az utasoknak gyakorlatilag semmilyen téli felszerelésük nem volt, és az ennivalóval is fogytán voltak. A túlélésre gyakorlatilag semmi esélyük sem volt: bár három országból is a keresésükre indultak, de a repülőgép fehér színe miatt beleolvadt a tájba, valamint az Andok kevéssé ismert részein szenvedtek balesetet. Egy működő rádiót találtak a  pilótafülkében, amelyen keresztül értesültek a hírről, mely szerint tovább nem kutatnak utánuk.

 

Hogy folyadékhoz jussanak, havat kellett olvasztaniuk, azonban a gondosan porciózott élelem is elfogyott: ekkor egy nagyon nehéz döntést kellett hozniuk a túlélésük érdekében. A kannibalizmust kellett választaniuk, amennyiben nem akartak éhen halni: a döntést tovább nehezítette, hogy mindenki római katolikus volt, és a vallás tiltja az emberfogyasztást, de ebben a pillanatban csak két lehetőség állt fent: kannibalizmus vagy halál. A korábban elhunyt társaikat használták fel, mint élelmet. Még októberben kiválasztottak négy személyt, akik elindultak nyugat felé, hogy Chilében segítséget szerezzenek.

 

Nando Parrado, Roberto Canessa, Numa Turcatti és Antonio Vizintin elindultak a vélt menekülés reményében. A navigátor elmondása szerint már Chilében voltak, az Andok legnyugatibb láncában, amikor a katasztrófa megtörtént, így ha átjutnak az utolsó hegyeken, hamarosan civilizált vidékre bukkannak. Valójában még Argentínában voltak: alig nyugatabbra egy elhagyott hoteltől, amit a mentőexpedíciók is felkerestek korábban. A navigációs hiba még egyszer keresztbe tett a segítségért indulóknak. Ők négyen magukkal vitték a rádiót is, hogy egy magasabb pontról tudjanak hírt adni magukról: az eredeti telepek lemerültek, ám találtak még áramforrásokat, amelyeket magukkal vittek: ezek azonban egyenáramúak voltak, és nem voltak működőképesek a váltóáramról működő rádióval. Az elindulók napszemüvegeket vittek magukkal, hogy a hóvakságot elkerüljék, valamit egy nagy hálózsákot készítettek, amelyben mindenki tudott aludni, hogy a fagyástól és a kihűléstől megmeneküljenek. Nem sokkal a hálózsák elkészülte után hunyt el Turcatti. A roncsok mellett maradók sorsa sem volt túl bíztató: október 29-én egy lavina nyolc ember életével végzett.

 

Catalán, Parrado és Canessa a megtalálásuk után nem sokkalDecember 12-én Parrado az egyik hegycsúcsról látta, hogy bizony messze vannak a hegység lábától: még sok hegylánc állt előttük: Vizintint visszaküldték a táborba, hogy értesítse a többieket a szomorú hírről. Utóbbi december 15-ére ért vissza a roncsokhoz. Az expedíció maradék két tagja december 17-én elhagyta a hegyeket, és egy völgyben indult el lefelé. Huszadikán találkoztak három hegyi marhapásztorral, akikkel azonban nagyon nehézkesen tudtak csak kommunikálni: egy hegyi patak túl nagy zajjal csobogott, így csak egy szót tudtak megérteni: “holnap”. Ez mindenesetre örömmel töltötte el őket. Az egyik pásztor, Sergio Catalán másnap valóban visszatért, és a kunyhójába vitte őket. Parrado írt egy levelet a hatóságoknak, amelyet Catalán vitt el nekik. Másnap két helikopter indult el a roncsokhoz, hogy kimentse a túlélőket. 16 személyt sikerült élve Santiago de Chilébe szállítani.

 

1972. december 28-án már Montevideóban tartottak egy sajtótájékoztatót, hogy mi történt velük az elmúlt 7 napban. Az első kötet a tragédiáról 1974-ben jelent meg, amely interjúkat közölt a túlélőkkel és a családtagokkal. Később Parrado is megírta saját visszaemlékezését. A történetet többször is megfilmesítették a kiadott visszaemlékezések után: a legismertebb a bevezetőben is említett Életben maradtak című . Parrado szerepét Ethan Hawke játszotta, aki a forgatás idején nagyjából olyan idős volt, mint Parrado a tragédia idején.Parrado, Canessa és Eduardo Deal - a csapat 1973-ban újra Uruguay bajnoka lett

 

A tragédiának, és az expedíciónak külön weboldala van, de Parrado is rendelkezik saját oldallal. A katasztrófa 35. évfordulójára készített az ESPN  egy negyed órás videót, ez utóbbit pedig itt lehet megtekinteni.

Pár transzfer reggelről

Bár még a Super Rugby nem ért véget: sőt, a hétvégén jönnek az elődöntők (Reds-Blues, Stormers-Crusaders) – délen is a csapatok és az ügynökök is dolgoznak a kereterősítéseken.

 

Ha már Stormers: hozzájuk kapcsolódik a hír, hogy rövid időre kölcsönvették a Saracens sarkazóját, Schalk Brits-et a szombati megmérettetésre. A dél-afrikai csapatnak jól jön az angol bajnok játékos, mivel sok sérülés hátráltatja őket: Duane Vermeulen és Pieter Louw is csak a lelátóról láthatja a mérkőzést a Crusaders ellen. Allister Coetzee, a Stormers szakvezetője azonban az új szerzeményt nem a kezdőben fogja a pályára küldeni, így névrokonával, Schalk Burgerrel a kispadon fog kezdeni.Brits: ha jól megy neki, még újra behívhattják a válogatottba

 

Megmenekült a Stade Francais csapata a csődtől: a nagy nevű és ronda mezű klub tartozásai miatt már át lett sorolva a Fédérale 1-be, ám a profi státuszt mégis sikerült fenntartani. Igaz, a 13 millió eurós segélyt az Oberthur Technologies nem adta ingyen: a vállalat igazgatója, Jean-Pierre Savare az klub igazgatói székébe ültette fiát, Thomast. A korábbi elnök, Max Guazzini sem tűnt el: ő maradt tiszteletbeli elnöknek. Bár azért az ízléstelen mezek tiltásáról is rakhattak volna valami záradékot a szerződésbe… A csapat Leguizamónt és Beauxist elengedte, de megszerezte Felipe Contepomit, Byron Kellehert, és Paul Warwicket – reméljük a megtartásukra is marad azért pénz.Contepomi, ha a klub nem fizet neki, akkor mehet a tulajdonos gyárába jobb esetben

 

Az Olaszországban zajló junior világbajnokságon nem történt meglepetés: az új-zélandi válogatott nyerte meg a tornát, immár negyedszer, Anglia pedig harmadszor lett ezüstérmes. A döntőben a félidei állás már 10-20 volt a déliek javára, majd még egyet hozzátettek a különbséghez, és 22-33-ra győztek. Érdekesség, hogy az 5-8. helyért játszott mérkőzéseken Walest Fidzsi 20-34-re verte meg, hogy aztán az 5. helyért Dél Afrika semmisítse meg őket 104-17-re.

Ha beborulna az idő…

A hétvégére hidegfront érkezik hazánkba: egyrészt örülök ennek, mert legalább nem lesz 60°C árnyékban, másrészt: a betervezett tóparti bográcsozásnak lőttek így. Viszont az esős időben újra le lehet porolni a régi PC-s rögbijátékokat.

 

Sajnos az EA Sports jegeli jó pár éve a Rugby sorozatot (valamint mindig egy régebbi FIFA grafikus motorral látja el), de ahogy már utaltam rá, lesz az idei vb-nek hivatalos játéka. Erről ma szivárogtatták ki az első képeket.

Az egyik kép, amellyel lehet találkozni már a hálón

A régebbi játékokról pedig itt egy összeállítás:

 

Múltidéző: Ausztrália-Anglia, 2003

Sárgállott azért a lelátóA blog ugyan pár hétig szünetelt, de nekem ez korántsem jelentett leállást. Most, hogy sikeresen leállamvizsgáztam, és kipihentem az ünneplés fáradalmait, egy visszaemlékezéssel indítjuk el a nyári időszámítást a tolongáson. Vannak még hiányosságok: így lemaradtunk a HK következő évi csoportbeosztásáról, a Churchill-kupa döntőjéről (nem volt meglepetés: az Anglo-Saxons ismét nyert), az U-20-as világbajnokságról, valamint a déli féltekén is véget ért az alapszakasz, és a Super Rugby is a rájátszásnál tart.

 

Egyelőre azonban kezdésnek jól jön ez a visszaemlékezés, ha már amúgy is vb lesz idén. 2003-ban Ausztrália rendezhette a világbajnokságot, és hogy ne maradjanak szégyenben, be is jutottak a címvédő wallabyk a döntőbe. Ellenfelük Anglia lett, akik 1991-ben már játszhatta döntőt, pont az ausztrálok ellen. Kvázi házigazda volt akkor a vesztes európai fél (az Öt Nemzet országai rendezték a tornát), míg 2003 november 22-én eljött a visszavágás ideje.

 

A csoportkörben mindkét válogatott hibátlan volt: az ausztrálokat igaz, az utolsó mérkőzésen megszorították az írek, de izgulniuk nem kellett a továbbjutás miatt. A negyeddöntőben Ausztrália Skóciát, Anglia pedig Walest ejtette ki. Meglepő módon az elődöntők sem voltak megerőltetőek: Új-Zéland 10-22-re kikapott az ausztráloktól, míg a franciák 7-24-es vereséget szenvedtek az angoloktól. A bronzmeccsen a déli félteke győzött Európa ellen: az All Blacks egy sima meccsen 40-13-ra ütötte ki Yachviliékat.Két legenda a csoportmeccsen: Wood és Gregan

 

November 23-án Sydney-ben került sor a fináléra. A két válogatott eléggé kapkodva kezdte el a döntőt, de az angolok többet hibáztak az első percekben. Ezt remekül kihasználták a hazaiak: a hatodik percben egy tolongás után Larkham nagyszerűen rúgta át a labdát a balszélre, ahol egy hatalmas rés tátongott az angolok védelmében, Tuqiri berohant az űrbe, és sikerült letennie a labdát a célterületen. A walabbyk ezzel megszerezték a vezetést a szurkolóik legnagyobb örömére – az sem vette el a kedvüket, hogy Flatley szűken rúgta a jutalomrúgást, és nem szereztek két pontot.

 

Ezzel az előnnyel mintha azonban az ausztrálok megnyugodtak volna: kevesebbszer törtek át az ellenfél térfelére és inkább a védekezésre helyezték a hangsúlyt. A lassan ébredő angolok ugyanis még mindig rengeteget hibáztak, a támadásaikat pedig az ekkor még hiba nélkül védekező ausztrálok mind visszaverték. Az, hogy ők sem tökéletesek, azt bizonyítja a 24. perc. Mortlock még megpróbált áttörni az angol védelmen, de megállították: a hátrajátszott labdával Giteau indult meg, de ő sem jutott sokáig. Ekkor viszont elvesztették a labdát a hazaiak, Flatley előretúgta a játékszert. Flatley-val nagy versenyfutást rendeztek érte, ám a 12-es elcsúszott, így az angolok második sorosa vetette magát rá a labdára. Az pedig hogy nem szereztek ekkor célt, az csak annak volt köszönhető, hogy Ben Kay előreejtette a labdát, és anélkül dőlt be a célterületre.Mortlock szeretett volna a döntőben is így repülni a cél felé, de nem jött össze neki

 

Viszont már vitathatatlanul az angolok játszottak fölényben és tényleg csak idő kérdése volt, hogy mikor szereznek célt. A vezetést már korábban átvették, Wilco 3 büntetője révén. Flatley még szorosabbá tehette volna az első félidő eredményét, de a harmincadik percben kihagyta a bal oldalról rúgott büntetőjét. Nyolc perccel később pedig jött a várható angol cél. Már a 35. percben Tindall megindulásánál látszott, hogy a jobb oldal igen szellős az ausztráloknál. Ezt sikerült megint kihasználni: jobb oldalon egy bedobás után sikerült megszerezni a labdát (más kérdés, hogy a labda kikerülése előtt Robinson nyújtott karral hátulról lökte fel Mortlockot, de a játékvezető nem látta), majd átjátszani az angol balszárnyra, ahol Robinson végül is célt szerzett. Igaz, Wilco kihagyta a jutalomrúgást, de két perccel később ismét figyelni kellett az ausztrál védelemnek: Cohen futhatott megint a balszélen, ám az előrerúgott labdát már nem tudta elérni. Épp időben jött a félidő a házigazdáknak.

 

Az 5-14-es félidei eredményen az angoloknak volt több esélyük változtatni, ám az ausztrál védelem megrázta magát, és feltartóztatta a próbálkozásaikat. Sőt, a félidő elején két büntetőhöz juthattak, Flatley az elsőt közelről berúgta, ám a második, jóval távolibb próbálkozása a keresztléc alatt érkezett meg a célterületre. Fociban hatalmas gól lett volna a próbálkozás, a rögbiben viszont ezért nem jár pont. Később javíthatott a hazai rúgójátékos: az ő büntetőivel jöttek fel 11-14-re a félidő végén. Az angolok már a kezükben érezhették az Ellis Serleget, de fél perccel a vége előtt egy elrontott tolongás miatt Flatley újra rúghatott, és egalizált! 14-14 volt nyolcvan perc után az állás, és jöhetett a 2×10 perces hosszabbítás.

 

A hosszabbítás olyan, mint a fociban: arany és ezüstgól nem létezik: le kell játszani a két játékrészt, ha nincs döntés, csak akkor jön a hirtelen halál. Nyilván mind a két válogatott szerette volna dűlőre vinni a dolgot: az angolok nagy vehemenciával kezdték meg a hosszabbítást: hátha egy cél és jutalomrúgással már nem lehet őket befogni. Ez nem sikerült: Wilco viszont újra belőtt nagyon távolról egy büntetőt, így ismét az angolok jutottak vezetéshez. A fordulás után viszont Flatley jöhetett, és újra egyenlő volt az állás! Maradt két perce az angoloknak, hogy valamilyen módon eldöntsék a mérkőzést: nagy rohamokat indítottak meg, de sem Dawson sem Johnson nem tudott áttörni, hogy célt szerezzenek. Egy megoldás maradt: Wilkinsonnak kellett hátrajátszani a labdát, hogy dropgólt szerezzen. Ez Johnson áttörési kísérlete után sikerült is: Wilco nagyon jó helyről, fél perccel a vége előtt újra vezetéshez juttatta az angolokat.

A nem mindennapi meccset itt lehet végignézni

 

Hatalmas ünnepség fogadta a hazatérő válogatottat. Tízezrek várták őket London utcáin, majd a királynő is fogadta őket (unokája, Harry Sydney-ben szurkolta végig a stadionban), majd Tony Blairhoz is ellátogattak. A sportág hazája először lett világbajnok 2003-ban. Érdekes, hogy fociban is csak egyszer lettek világbajnokok, 1966-ban. Igaz, fociban akkor már 36 éve voltak világbajnokságok, míg uniós rögbiben 1987-ben rendezték az elsőt. 2007-ben újra döntősök voltak a fehér mezesek, ám akkor kikaptak a dél-afrikaiaktól. Még egy érdekesség, az idei világbajnokságra nézve, amiről már volt szó itt is. 2003-ban Hat Nemzetet nyertek az angolok, és délen volt a világbajnokság. Idén szintén ez a helyzet: bár a Grand Slam nem jött össze, és Új-Zéland lesz a házigazda: Wilco és Martin Johnson talán ismét győzelmet ünnepelhet az ősszel – igaz, utóbbi már szakvezetőként.Még megismétlődhet a kép

 

Pontszerzők: Tuqiri 1 cél (6. perc), Flatley 4 büntető (41., 67., 80., 97. perc), valamint Robinson 1 cél (38. perc), Wilkinson 4 büntető (11., 20., 28., 82. perc), 1 dropgól (100. perc)

47′, 61′, 80′, 97′

Szolgálati közlemény

Sajnos a nagy hitáusnak most oka van – mindkettőnket lefoglalja a tanulás, így még előreláthatóan EGY hétig nem tudunk sűrűn posztokkal jönni. Mentségünkre legyen mondva, hogy a Super Rugby-n kívül most más igazán nívós esemény nem zajlik (Nemzetek Kupája, Churchill-kupa). Na jó, talán az Olaszországban zajló U20-as vb-t lehet annak mondani. De, mint írtam időhiányban vagyunk: továbbá nem szeretnénk DDT-hez hasonlatos módon fagyasztani a blogot. Különben még itt uniós rögbi hírek nélkül marad a Népsport olvasótábora, vagy ami rosszabb, jön egy új blog, és megkezdődhet a konkurenciaharc 🙂

 

A héten megint jó idő lesz, szóval, aki csak tud inkább odakint legyen, ne is görnyedjen annyit a gép előtt. Ha mégis inkább bent szeretne maradni, akkor azért tudunk programot ajánlani, hogy ne maradjon ki a rögbi. Most hogy véget ért az összes foci bajnokság, valamivel a sportcsatornák kitöltik a műsoridejüket: ez a valami – nagyon gyakran – rögbi. Nézzük mi lesz a héten! Eurosporton a junior vb mérkőzéseit lehet követni, míg a SportM műsorán a Csodaszarvasok legutóbbi győzelmét lehet felvételről megtekinteni. A csatorna két “testvérén” a Churchill-kupát lehet ilyenkor nézni, már évek óta. A Sport Klubot is megemlítem, bár az inkább szponzor reszortja: ha valaki ligarögbit szeretne látni, akkor kapcsoljon oda.

 

Ha pedig valaki nem a tv-t akarja bámulni, akkor a számítógépet is nyüstölheti. Sajnos a legújabb rögbis játék  kicsit elavult, viszont legalább kicsi a gépigénye. Legálisan, boltban véve, és illegálisan, letöltve is tud szórakozást nyújtani a Rugby08! Jó hír viszont ezen a téren, hogy lesz a vb-nek hivatalos játéka, reméljük a játék teszteléséről is tudunk majd valamit írni. Csak győzzük kivárni.

A Diadalív árnyékában

Június 4-én azonban nemcsak a kontinens nyugati felén zajlottak az események: hazánkban Zánkán, a női hetes rögbi EB-n volt érdekelt a magyar válogatott, míg Kecskeméten a CEE-kupa döntőjében csapott össze a Temesvár és a Nagybánya, hogy aztán utánuk a Nations Cup keretében a magyar férfiválogatott mérje össze erejét Norvégiával a jobb helyezés reményében.

 

Először kezdjük a hölgyekkel! A B-divízióban a magyar válogatott első helyen kiemelve kezdhette meg a csoportküzdelmeket, ahonnan első helyen jutott tovább, megelőzve a dán, litván, szerb és szlovén válogatottakat. Így az elődöntőben vasárnap a B csoport második helyezettjével, a lengyelek hetes csapatával csaphattak össze, amely azonban a vendégek győzelmével zárult. A félidőben még 5-0 volt javunkra az állás, de 10-12-re fordítottak a lengyelek. A harmadik helyért így Grúziával játszhattunk, azonban itt is vereséget szenvedtünk: sajnos sokkal simábban, mint az előző mérkőzésen. 28-7 lett a vége. A döntőben a lengyelek lemosták a dánokat a pályáról: 24-0-val nyerték meg a tornát, és a feljutást az A-divízióba. A hétvégén Zánkán lezajlott eseményekről bővebben itt lehet olvasni: womec2011.blog.hu. Gratulálunk a győzteseknek, valamint a magyar válogatottnak a nagyszerű helytállásért – a legközelebbi már jobban fog menni!

 

Kecskeméten a Széktói Stadionban délután öttől rendezték a CEE-kupa döntőjét, ahol a román bajnokság jelenlegi listavezetője a CSM Nagybánya és a negyedik helyezett RCM Temesvár csapott össze az első helyért. A nagybányaiak 25-17-re végül megnyerték a döntőt. Este héttől pedig a magyar válogatott játszott a norvéggal.

 

A legnagyobb név, Erik Lund, hiányzott mivel a Barbariansszal turnézik. Ez mégis nagy elismerés a norvég rögbinek, hiszen ő az első norvég, aki felvehette a fekete-fehér mezt! Valószínűsítem, hogy ha itt lett volna sem segített volna túl sokat játékával ellenünk: bár a skandináv válogatott szerzett célt a mérkőzés elején, a magyar válogatott ezután megállíthatatlan volt, és 21-5-re hozta a kötelezőt. A mérkőzésről képeket a Kecskeméti TV oldalán lehet találni. Ezzel a győzelemmel visszaelőztük Ausztriát, de sajnos a bónuszpont nem jött össze, így a dánok még előttünk állnak egy ponttal.

Pontszerzők: Bán 1 cél (33. perc), Bárdos 1 cél (42. perc), Deli 1 cél (63. perc), Janotka 3 jutalomrúgás (34., 43., 64. perc), valamint Borsheim 1 cél (11. perc)

Félelem és reszketés Párizsban

Nem aranylemez, ezt a francia bajnok viszi hazaTegnap délután a twitteren atosz89 a Barbarians-Wales mérkőzést kommentálta, míg a tegnapi döntőről pedig az előző bejegyzés alatt gyűlt össze tekintélyes mennyiségű komment – mintegy élő közvetítésként. 15-10-re győzött az esélyesebb Toulouse, de azért nem ment ennyire simán az újabb bajnoki cím megszerzése. Ez a távozó tízes David Skrelának volt köszönhető. Ha egy ígéretes toulousei támadást valahogy szabálytalansággal megállított a Montpellier gyakorlatilag fellélegezhettek a kék mezesek: az ellenfél fúgójátékosa ugyanis borzalmasan rúgott tegnap este.

 

Az óriásölő Montpellier orvosi stábja végül is összedrótozta Ouedraogot, így igaz kötéssel a karján, de játszani tudott. Mindkét csapat nagy elánnal küzdött: a fehér mezesek háromnegyede remek támadásokat tudott indítani, míg a Montpellier tolongásban volt inkább jobb. A mezőnyjátékban a Toulouse fölénye volt érezhető eleinte. Bevallom, már vártam, hogy mikor szerzik meg az első célt Novés emberei, így Skrela első hibázásának a hetedik percben nem tulajdonítottam nagy figyelmet, mondván: jut is, marad is. Aztán jött a múlt heti nyerőember, Caucaunibuca, aki egy előrerúgott labdát tudott a célterület bal oldalán letenni a fűre: a játékvezető videóbírót kért, mivel eléggé az oldalvonalnál lépdelt a szélső. A célt nem is adta meg, mivel kilépett bal lábbal a pályáról Caucaunibuca. Ezt a kis sikertelenséget viszont követte a hidegzuhany.

 

Az első húsz percben nem született egy pont sem – ez a bírói döntésnek is köszönhető volt, azonban a 26. percben a sárga hajat viselő Nagusa egy remek önindítás után vitt célt: a fidzsi játékos remekül cselezte át magát a Toulouse játékosain, és még arra is volt ideje, hogy középen tegye le a labdát. Bustos Moyana pedig berúgta a jutalmat, így 0-7-re vezetett a meglepetéscsapat! Servatot ráadásul le kellett cserélni, igaz Ouedraogohoz is gyakran jöttek az egészségügyi stábtól. Ekkorra már Skrela több büntetőt is kihagyott, így Guy Novés igencsak aggódott, hogy elúszik a bajnoki cím. Ezt egy mai nyilatkozatában ismerte el.Nagusa beügyeskedett egy célt

 

Nagy lehetőséget kapott a Toulouse, amikor Nagusát egy csomagon való átugrásért kiállították sárga lappal: a cél szerzője még ki is ütötte a labdát az ellenfél kezéből, így jogos volt a tíz perc. Ez nagy lehetőség lehetett volna a fehér mezeseknek, de ahogy már a bevezetőben is említettem: a területi előnyt, amit támadásaikkal szereztek, célra nem tudták váltani, ha pedig Skrela a labda mögé állt, le is mondhattak a három pontról. Sokadik próbálkozásra azért csak berúgott egyet a 38. percben.Skrela egyik nem túl sikeres rúgása: vajon Human mögötte arra gondol, hogy ez most bemegy?

 

A második félidőt pedig egy nagyon lendületes támadással kezdte a Montpellier, és Trihn-Duc dropgóljával visszaállt a hét pontos különbség (Skrela is próbálkozott valami hasonlóval, de nagyon gyatrára sikeredett a megvalósítás). Egy bedobás után viszont egy remek nyílt tolást hajtott végre a Toulouse, jó húsz métert haladtak a formációval: sőt ismét célhelyzetbe kerültek, de egy előreejtés miatt nem sikerült megfogni, és letenni a labdát az ellenfél célterületén. Skrela azért nagy nehezen berúgott két büntetőt, így 9-10 volt az állás a 67. percben. Ekkor lecserélték az időközben lesérült Negusát, a sokat gyötört Ouedraogot, és a remegő lábú Skrelát. Utóbbi helyére a fiatal Bézy állt be, akinek múlt héten nem ment a rúgás, viszont most neki köszönhetően a Toulouse megfordította a mérkőzést! A két berúgott büntetőjével már 15-10 volt az állás a 75. percben. Ráadásul egy nagyon veszélyes támadás után Paillaugue szabálytalankodott: így őt is kiállították sárga lappal – ez után jöhetett Bézy második büntetője. A hetvenkilencedik percben pedig még megcsillant a Montpellier előtt a fordítás lehetősége: egy bedobással az ellenfél ötöséhez jutottak, majd egy tolongást ítélt meg a javukra a játékvezető. A nagy nyomás miatt viszont kapkodni kezdtek, így a Toulouse már csak a labda elvesztésére várt. Egy szabálytalanság miatt el is vesztették a játékszert, ám szabadrúgás már nem jött utána. Patrick Pechambert – aki kissé színpadiasan vezette a mérkőzést, de a hatalmas Stade Franceban szükség is volt a láthatóságra – lefújta a találkozót.Bézy: döntő pillanatban nem hibázott

 

Egész jó meccs volt a tegnapi döntő dacára annak, hogy kevés pont született: lehetett volna sokkal több is. Ezt a Toulouse szempontjából írom: Skrela azonban kis híján a Montpellier kezébe nyomta Brennus Pajzsát. Meg kell említeni, hogy Bustos Moyana sem volt a helyzet magaslatán mindig, de a cél kicsit nyugodtabbá tehette a remegő lábakat és az egész kék mezes csapatot. A területi előnyt végül sikerült győzelemre váltani a Toulouse-nak. DDT pedig észrevette azt az érdekességet, hogy a Montpellier eddig a rájátszás két mérkőzésén kevesebb céllal győzött. Most ők vittek több célt, és vesztettek. Furcsa dolgok ezek a megfigyelt törvényszerűségek.

2008 után újra bajnok a Toulouse!

Pontszerzők: Skrela 3 büntető (38., 47., 67. perc), Bézy 2 büntető (70., 75. perc), valamint Nagusa 1 cél (26. perc), Bustos Moyana 1 jutalomrúgás (27. perc), Trinh Duc 1 dropgól (40. perc)

Dávid és Góliát – avagy nothing to lose

Ma rendezik a Top14 fináléját este a Stade de France-ban. A döntőig elmenetelő kisebb nevű Montpellier gyakorlatilag már elérte legnagyobb sikerét azzal, hogy finalista lett a múlt héten. Míg az ellenfele az egyik legnagyobb francia csapat, a tizenhétszeres bajnok Toulouse. Ahogy utaltam rá a címben a kék mezes csapatnak gyakorlatilag semmi veszteni valója nem lesz a 20:45-kor kezdődő mérkőzésen.

 

Igaz, egy hatalmas veszteségük van: a Racing Métro elleni mérkőzésen ugyanis kéztörést szenvedett a csapatkapitány, Fulgence Ouedraogo. Egész héten nem vett részt edzéseken a sikeres felépülés érdekében. Jelenleg kicsi az esély rá, hogy összedrótozzák, de ugye a remény hal meg utoljára – és ebben bíznak a Montpellier vezetői. Trinh-Duc még így is optimista: elmondása szerint, amelyik csapat elintézi a Castrest, a Racing Métrot, az a döntőben is nagy dolgokra lehet képes, ha szívvel teszi a dolgát. A Montpellier csapatát 1986-ban alapították, két rögbicsapat fúziójából (ebben az évben is bajnok lett az esti ellenfél Toulouse). Az első sikere a csapatnak a ProD2 küzdelmeinek a megnyerése volt 2003-ban, azóta tagjai a francia első osztálynak.Trinh-Duc: elszánt

 

Az alapszakasz első három helyezettjéből kettőt legyőzött a rájátszásban a kék mezes csapat, de az első helyezett ellen garantáltan nehezebb dolguk lesz. A múlt heti elődöntőn szinte izzadtság nélkül jutott túl Novés csapata: ahogy szó is volt róla nagyon simán verték meg a tavalyi bajnok Clermontot. A nyerőember, Caucaunibuca újra a kezdőben kap helyet, valamint Vincent Clerc is visszatér, igaz egyelőre csak a kispadon kap helyet. A döntő lesz az utolsó mérkőzése a Toulouse színeiben David Skrela számára, aki a Clermontba igazol. Fréderic Michalak pedig kihagyja a döntőt: őt a Sharks igazolta le május 31-én, és már Dél-Afrikába is távozott. A hosszas sérüléssel bajlódó játékos már 2008-ban játszott a Super Rugby-ben egy évet, és a mostani szerződése is ekkora időtartamra szól.Jövőre már ő lesz sárga mezben: de még előtte kiejtette őket - ma pedig nyerhet még bajnokságot

 

Tipp: Az elszántság és a nagy szív nem minden: a Montpellier túlteljesítette a tervet, a Toulouse pedig tizennyolcadszor is bajnok lesz.

Egy kupa, amire sok időnk nem lesz

Ezen a hétvégén még Top14 döntő is lesz, valamint a Barbarians is megkezdi a turnéját, sőt még a Super Rugby is tart. Így a minden évben júniusban megrendezésre kerülő  Churchill-kupa, amely Észak-Amerikában hivatott népszerűsíteni a rögbit, kicsit kiesik a látószögből. Idén azonban – már másodjára – Angliában kerül megrendezésre a torna. Az alapító három válogatott: USA, Kanada, Anglo-Saxons mellett idén Tongát, Oroszországot, és az olasz A (tehát B) válogatottat hívták meg.

 

Fiatalon eléggé jól tartotta azért még magátA torna névadója nem más, mint a volt angol miniszterelnök, Winston Churchill. Mint ismeretes az igencsak kalandos, egészségtelen és stresszes életmódot folytató angol politikus  nem sportolt (mégis elélt 91 évig). S hogy miért ő lett a névadó? Édesanyja amerikai volt, míg a második világháború alatt nagyon jó kapcsolatot ápolt Kanadával személyesen is, így egyfajta összekötő kapocsként gondoltak rá a szervezők, bár valószínűsítem, hogy ő maga lenne a legjobban meglepődve, hogy róla valami sporteseményt elneveztek.

 

A torna célja nemcsak a rögbi népszerűsítése az Újvilágban, hanem, hogy az angol válogatott számára ígéretes játékosok összeszokjanak a Saxons csapatában, hogy később a nagyválogatottban már ne legyen probléma a csapategységgel. A korábban meghívott válogatottak is gyakran így jártak el valószínűleg hasonló céllal. Mivel azonban az ír, új-zélandi, olasz, argentin, skót és francia első számú válogatott beledöngölné a földbe gyengébb képességű észak-amerikaiakat, így pusztán az újvilágiak sikerélményszerzésének nagyobb esélyét is így adják meg. Akik számára még nagy siker nem adatott meg, mivel az USA és Kanada válogatottja egy-egy bronzérmet tud felmutatni, valamint az utóbbiak még a döntőbe is bejutottak: itt viszont az ötszörös győztes Saxons megállította őket.

 

A tavalyi döntő eseményei majd’ két és fél percben

 

Az idei meghívottak közül az orosz válogatott számára lehet ismerős már a torna, ők tavaly már részt vettek a küzdelemben, és az ötödik helyet szerezték meg. A vb-re való felkészülés miatt valószínűleg komolyan veszik az összes meccsüket: nagy szó, hogy először jutott ki a világbajnokságra az orosz uniós rögbi válogatott! A tongai válogatott már kissé veretesebb, igaz a nagyobb neveket ők is még pihentetik a bajnokságok után, itt is inkább a nem annyira ismert játékosok kipróbálására helyezik a hangsúlyt. Filise, Pulu, Lea’aetoa és a fiatal Steve Mafi, mint nagyobb nevek azért a eljárják majd a meccsek előtt a helyi harci táncot, a kailaot.Ha a tánc után a játék is menni fog nekik, még a döntőbe is juthatnak

 

Az olaszokA vb-n már mindkettő Bergamasco ott lehet végre be tudják vetni az idén sérüléssel bajlódó Mauro Bergamascot. Egyelőre a kisválogatottba hívták be, de már az előzetes vb keretben is szerepel a neve. A felkészülésben a Churchill-kupa bizonyára hasznos lesz a számára. Az olasz ligából jövő játékosokat fogja kiegészíteni több, Magners League-ben játszó játékos, így például Bernabó, Agüero és Bortolami is szerepelni fog az azúrkék mezben. A Top14-et pedig az említett Mauro Bergamasco fogja képviselni.

 

Gianluca Guidi, az olaszok szakvezetője mindenesetre tart a kanadai válogatottól, akiknek a tavalyi teljesítményére is utalt nyilatkozatában. Kieran Crowley, a juharlevelesek szakvezetője szintén a tavalyi teljesítményre utalt, amin el lehet indulni, valamint megjegyezte, hogy a kanadai válogatott számára az ez az első számú nemzetközi torna – amikor nincs világbajnokság. Crowley szerencséjére a Clermont kiesett a francia bajnokságból, így talán a legnagyobb nevet, Jamie Cudmore-t is tudta nevezni a kupára.

 

Az angliai helyszín miatt az amerikai Sasok vezetője, Eddie O’Sullivan öt, a szigetországban szereplő játékost is behívott: közülük ketten, Mike MacDonald és  Will Johnson a Premiershipben szerepeltek idén a Leeds, valamint a London Irish csapatában. Tim Uszas, Junior Sifa és Shawn Pittman pedig a másodosztályban léptek a most befejeződött szezonban pályára. A csapatkapitány, Todd Clever ugyan kicsit tart a szezonvégi fáradtságtól, de jelenleg a Saxons elleni összecsapásra koncentrál, de reméli hogy a vb-re való felkészülést is segíti majd az összecsapása a két válogatottnak. “Végigfutottam a kihirdetés után a névsort, és szerintem ez egy jó csapat. Az pedig számunkra csak jó, ha egy minőségi csapat ellen játszunk.” – mondta.

 

Akkor jöjjön a végén az idén is esélyes jó csapat: az Anglo-Saxons kerete valóban egész erősnek mondható: rögtön lehet kezdeni Rory Cleggel, akinek a Quinsszel nemzetközi szinten kiváló éve volt, de talán a Saracensből behívott játékosokat sem kell kiemelni: az idei bajnoktól Alex Goode-ot, Matt Stevenst és Mouritz Bothát hívták be. Utóbbi kettő dél-afrikai születésű. Stevens 32-szer játszott már a nagyválogatottban, de egy eltiltás miatt csak most térhet vissza a nemzetközi porondra, míg Botha a beválogatással az angolok mellett kötelezte el magát. A vezetőedző, Stuart Lancester feladata nemcsak a Saxons irányításában merül ki, hanem figyelnie kell a következő 2015-ös és 2019-es világbajnokságra beérő fiatal játékosokat. A jövő generáció kipróbálására pedig egy Churchill-kupa ideális feltételeket biztosít.Matt Stevens visszatér - egyelőre csak az Angolszászokhoz

 

A hat csapat két hármas csoportban kezdi meg a küzdelmeket. Ezek a mérkőzések Esherben, Gloucesterben és Northamptonban kerülnek megrendezésre, míg a helyosztók Worcesterben lesznek lejátszva. Az 5-6. helyért a Bowl, a 3-4.-ért a Plate, míg az 1-2. helyért a Cup Finalt rendezik meg. Érdekes lebonyolítás, az biztos. Az A csoportba a Saxons, Tonga és az USA, míg a B csoportba az olasz A, orosz és a kanadai válogatott került. A torna június 4-én kezdődik az olasz-kanadai és az amerikai-Saxons mérkőzéssel. Június 18-án játsszák le befejezésképp az összes helyosztót.

 

És a végére a kupa reklámspotja