Milyen volt 2023? – második rész

Délen a helyzet maradt változatlan, de a Super Rugby és a rövidített Négy Nemzet helyett leginkább már a világbajnokságra koncentrált mindenki: a torna pedig szeptembertől októberig nyújtott programlehetőséget, hogy aztán sok érdekességet lássanak a magyar szurkolók is a hivatalos streamnek köszönhetően (érdekesség szó alatt értve itt a himnuszokkal való jóhiszemű bénázást vagy épp a TMO túlzott igénybevételét). Rövidre zárva: a Springboks nyerte a finálét, de a látottak alapján a WR több újításról is döntött a torna után. Ezek hatása pedig bőven túl fog mutatni még 2024-en is.

A kiesettek dicsérete

A csoportkör már véget ért a vb-n (olyannyira, hogy Finn Russell már edzésbe állt új csapatánál, a Bath-nál), és bár voltak bántó helyzetek (a mondhatni meglepő döntéseket hozó játékvezetésről volt szó, de a WR döntése miatt igencsak széthúzták a csoportkörre szánt időt is), lehet azt mondani, hogy kifejezetten mozgalmasra sikeredtek négy csoport mérkőzései. Ez pedig jórészt a “kis” válogatottaknak volt köszönhető, akik nem arra törekedtek, hogy valahogy túléljenek egy-egy mérkőzést, és legyen meg a kiszenvedett kötelező egy győzelmük.

Nehéz kezdés után sima új-zélandi győzelem

Az idei világbajnokságon Uruguay bebizonyította, hogy nagyon kellemetlen ellenfél tud lenni, amely ellen nem lehet csak úgy dobálgatni a labdát. Az All Blacks készülhetett hasonlóra produkcióra, mint amit Santiago Aratáék bemutattak a Les Bleus ellen: a végén biztos győzelem, de addig izzadni kell, és ha lehet minél kevesebb hibát véteni. Új-Zéland hozta a kötelezőt a Los Teros lenullázásával – igen ám, csakhogy ellenfelük erőn felül küzdött, és végül emelt fővel mehetnek haza a mutatott teljesítményüket látva.

Szerdai pontrekordok

Namíbia szépen akart búcsúzni az idei – számukra talán a szokásosnál is kevesebb szép pillanatot hozó – tornától. Végül talán ez összejött, de eleinte még a győzelemre is volt esélyük, azonban a második félidőben már jóval többet hibáztak, mint Uruguay, ennek pedig meglett a böjtje. A Los Teros viszont ismét elért egy győzelmet a tornán (1999-ben, 2003-ban és négy éve is összejött ez – csak 2015 a kivétel), méghozzá most a papírformát érvényesítették – nem pedig bravúrgyőzelmet arattak, mint Fidzsi ellen. Namíbia pedig azzal vigasztalódhat, hogy vb-történetük során most szerezték a legtöbb pontot egy mérkőzésen. Igaz, ez áll Uruguayra is, mivel a legtöbb pont az ő esetükben a mai napig éppen harminc pontont jelentett ez a rekord (az emlegetett Fidzsi elleni meccsen jött össze ez).

Nagyobbak és kisebbek a vb-n

Szerencsére nem lett igazam az első kör után, hogy a világbajnokságon a kisebb válogatottak pofonfaként fognak tetszelegni. Vagyis Namíbia és Románia a kivételek. Chile, Portugália és Uruguay nagyon kellemes meglepetést okoztak, Fidzsi pedig közel áll a szintlépéshez. Csakhogy az esetleges erőn felül teljesítést tovább nehezíti, hogy az említett válogatottaknak nemcsak saját korlátaikkal, az ellenfelekkel, hanem a játékvezetőkkel is meg kell küzdeniük. A korábban kvalifikált – jellemzően “a nagy” – válogatottak ugyanis többször játszhatnak “hazai pályán,” erre pedig tekintettel vannak a játékvezetők.

A szerda esti Angus Gardner Show

Angus Gardner talán olvasott arról a közösségi médiában posztokat, kommenteket, melyek szerint a játékvezetők az esélyesebb válogatottaknak kedveznek inkább (lásd a Wales-Fidzsi mérkőzést). Ezt olyannyira megszívlelte, hogy a harmadik kör első meccsén talán kissé a másik irányba lengett ki a pártosság ingája az esetében. Ennek ellenére az Azzurri és a Los Teros megküzdött egymással, amit a közönség is élvezhetett – már ha éppen nem állt a játék valaminek a visszacsekkolása miatt (mondjuk az ilyen helyzetekben a játékosok tudtak egyet fújni).

Új-Zéland azért nem egy Uruguay

Az A-csoport csütörtök esti meccsére nem a legerősebb keretét nevezte Fabien Galthié. Ezt meg lehet érteni, hiszen mégsem lenne jó, ha Antoine Dupont vagy Gael Fickou a Los Teros ellen szedne össze egy komolyabb sérülést, amely befolyásolná a tornán való későbbi szereplésüket. Uruguay azonban a 2019-es vb-n Fidzsit is meglepte egyszer, és a franciák ellen is bátran léptek pályára – hátha lesz keresnivalójuk. A végeredmény pedig egy pont híján megegyezik a nyitómeccsével, de a látottak alapján elmondható: esélyesként nem szabad lebecsülni a kisebbet, mert a könnyen megszerezhetőnek tűnő célbónusz (is) elúszhat.

Az esélyesek nyugalmával

Tovább folytatódott a vb-felkészülési meccsek sorozata az elmúlt hétvégén, és igazából az előzetesen esélyesnek megnevezett válogatottak mind győztek is. A vesztesek közül pedig Fidzsi lehet még úgy ahogy elégedett a teljesítményével. Ez pedig azt jelenti, hogy Wales, Románia és Anglia bizony elég gyatrán muzsikált. Még talán Warren Gatlandre elmondható, hogy a rendelkezésére álló “hozott anyag” olyan, amilyen, Románia pedig örülhet, hogy ismét ott lehet a tornán, ellenben Steve Borthwicknek alaposan gatyába kellene ráznia az angol válogatottat, a torna kezdetéig pedig vészesen fogy az idő.

Nem mindig az nyer a végén, aki vezet az első félidőben

A cím ugyan közhelyes, de még van ettől függetlenül igazságtartalma: a világbajnokságra felkészítő meccseken ezúttal ugyanis általában azok a válogatottak kaptak ki, amelyek az első félidőt még megnyerték – ez pedig ellenfeleiket dícséri, mivel képesek voltak a megújulásra. Egyéni örömökre is volt bőven példa a hétvégén: Shaun Stevenson és Louis Bielle-Biarrey debütálásuk alkalmából szereztek célt, Leigh Halfpenny és Agustín Creevy pedig századszor léphettek pályára válogatottjaikban. Creevy ráadásul az első argentin, aki eljutott eddig a számig (De hamarosan Pablo Matera követheti). A PNC mindeközben a fidzsi válogatott sikerét hozta – a mindhárom meccsét otthon játszó Japán kissé alulteljesített, ami nem sok jót vetít előre az őszre nézve.

Véget ért a Négy Nemzet, beindult a felkészülési időszak

A lerövidített Négy Nemzeten is lesz természetesen élet, hiszen a déli válogatottaknak is kell játszaniuk a franciaországi vb rajtjáig, nehogy kiessenek a formájukból. Magáról a torna harmadik köréről: csak a Springboks meccse okozott izgalmakat, Tendai Mtawarira pedig a Twitteren üzent Eddie Jonesnak: “intézd a dolgaidat Eddie, sok már ez a duma.” Nos, a már visszavonult pillérnek lehet igazat adni: a kommunikációban hasít a Wallabies, a pályán már kevésbé. De talán a japán válogatott sem hasít annyira a PNC-n, mint azt előzetesen várni lehetett volna, míg a Stuart Hogg nélküli korszakba még bele kell szokniuk a skótoknak.