2012. július havi bejegyzések

Északiak délen

Michalak: még bajnok lehet - forrás: www.supersport.comA Super Rugby negyeddöntőin, és azok elemzésével, átbeszélésével a rögbivilág már végzett, mi erről lemaradtunk (jómagam épp aludtam vagy a strandon voltam, amikor a meccsek zajlottak – de egy nyaralás már csak ilyen), de a tisztesség kedvéért: a Crusaders legyőzte a Bulls-t 28-13-ra. Mit lehet mondani: amelyik csapatban van egy darab Dan Carter a pályán, azt nagyon nehéz megverni, otthon vagy idegenben. A másik meccsen viszont a Reds fulladt ki otthon a Sharks ellen. A tavalyi bajnokot 17-30-ra intézték el a Suncorp-ban. A vörösök így is egy remek hajrát tudhatnak maguknak: de az idei szezon nem volt túl kraftos nekik, eddig bírták gőzzel. Az elődöntőben (hogy aztán nehogy házidöntő legyen) a Sharks a Stormers-szel, a Crusaders a Chiefs-szel fog majd összecsapni. Ez azt is jelenti, hogy egy európai játékosnak még van esélye a végső győzelemre, ő pedig a cápák irányítója, Frédéric Michalak. A következőkben a délen játszó európaiakról lesz szó, akik ugyan nem fehér hollók, de nem is tobzódnak a Super Rugby-ben.

 

Délen igen szigorúan szabályozzák a csapatokat és a játékosokat. Többször volt már említve, hogy az ausztrál és az új-zélandi szövetség csak az otthoniakat engedi játszani a válogatottban (pedig megnézném, hogy az Európában légióskodók egy összehívott csapatban mit tudnának alkotni!): Dél-Afrikában is ritka az, hogyha Európából hívnak haza valakit, hogy a Boks mezét magára húzza. A csapatok sem igazolhatnak külhoniakat nyakra-főre (meg szerencsére ott Bosman-szabály és egyéb baromságok sincsenek), a szövetségek megszabják, hogy hány idegenlégiós játszhat egy-egy csapatban. Az ausztrálok tíz, az új-zélandiak három külföldit engednek meg a Super Rugby-ben.

 

Így fordulhat elő, hogy idén a “legnagyobb” északi kontingenst az angolok adják, három fővel: Danny Ciprianiról, Michael Lipmanról és James Haskell-ről van szó, ősszel azonban már egyikőjük sem fog délen játszani. Cipriani ismét megpróbálja szerencséjét, és a Sale Sharks csapatát fogja már “erősíteni”: 24 éves irányító célja, hogy ismét bekerüljön a válogatottba, ahol 2008-ban játszotta utolsó meccsét. Elnézve a jelenlegi helyzetet a tízesek terén Angliában (Hodgson búcsúja, Wilko kiesése után ott van Farrell, Flood, Ford vagy akár Twelvetrees), valamint Cipriani hibáit, csak a mielőbbi gatyafelkötés válhat előnyére a két évet Melbourne-ben lehúzó irányítónak. Ottani csapattársa, a harmadik angol, Michael Lipman sem kezdi már meg az új szezont Victoria államban: sérülései miatt júniusban bejelentette visszavonulását.

Cipriani tud azért, ha akar: tavaly a Sharks-ból csinált bolondot

 

A harmadik angolnak, James Haskellnek viszont minden esélye megvan, hogy válogatott lehessen. A Stade Francais után Japán felé vette az irányt, majd az idei Super Rugby szezont a Highlanders mezében játszotta végig, a dunedini csapatnak örömmel mondott igent: mondván, Új-Zélandon fejlődni fog a játéka. Hogy ez mennyire vált valóra, az majd ősszel kiderül, amikor már a London Wasps mezében fog pályára lépni.

Haskell azért tudta nehéz helyzetbe is hozni a Highlanders-t: áprilisban a Cheetahs ellen már emberhátrányban voltak, amikor Downey-t nagy lendülettel arconvágta: a sárga mellé még három hetes eltiltást is kapott – előzményként, Haskell védelmére azt hozzák fel, hogy előtte a legérzékenyebb helyen kapott, nem túl kellemes érintést

 

Távozni fog a bajnokság egyetlen franciája, Frédéric Michalak is: az idén 30 éves játékos 2001-ben mutatkozott be a Toulouse-ban, majd 2008-ban A Sharks-hoz került: a Currie-kupában és a Super XIV-ben is pályára lépett, majd a következő szezonban visszatért korábbi klubjához. Három év után ismét a natali csapathoz került: 2008-ban Currie-kupát nyert a fekete mezes csapattal, tavaly a döntőig menetelt velük. A Toulouse-nál legutóbb sérülések gátolták, ezért is szerződött el: megbontva a sormintát, már nem oda igazolt vissza, a milliárdos Toulon vetette ki rá hálóját. A Sharks talán helyette már inkább a fiatal Patrick Lambie-t játszatná, de azért hogy új csapatában Michalak csak Wilkinson cseréje legyen, azért az még kicsit merésznek hangzik…

A francia irányító 2008-ban ezzel a céllal mutatkozott be a cápáknál: ezt a meccset végül megnyerték 15-29-re az emberhátrányban játszó Bulls ellen

 

Michalak az egyedüli képviselője volt idén a kontinensnek, ha szigorúan vesszük: a Brit-szigetekről még két játékos volt jelen a Super Rugby-ben: az egyik Gareth Delve, korábbi walesi válogatott, és a Gloucester nyolcasa. 2010-ben az új franchise-től, a Rebels-től keresték meg, akiknek igent mondott. Az újonc csapatnak hamarosan vezéregyénisége lett a veterán Stirling Mortlock mellett: nem lenne nagy meglepetés, ha a visszavonuló center után a jövő szezonban is a kék mezeseknél maradó walesi kapná a csapatkapitányságot!

Delve és a többiek: a walesinek megy a játék a Rebels-ben - forrás: www.zimbio.com

 

A másik játékos, az ír Ruaidhri Murphy, akiről őszintén szólva az idei szezon kezdete előtt én sosem hallottam, noha az idén ismét jól játszó Brumbies egyik alapembere volt a 24 éves pillér. Ismeretlensége nem csoda: ugyan 2006-ban az U19-es vb-n az ír válogatott tagja volt, azonban a Leinsternél nem termett számára sok babér, így került az akkor még másodosztályú Exeterhez. Az angol csapatnál sem lett igazán meghatározó: ezt jól mutatja az is, hogy a 2010-11-es szezonban csak öt meccsen lépett pályára: egy Premiership és kettő-kettő Challenge-, illetve Angol-Walesi-kupa meccsen. A Brumbies mégis jól választott, amikor leigazolta, ráadásul a dublini születésű Murphy Ausztráliában nőtt fel, és ausztrál állampolgársággal is rendelkezik. Legutóbb a Planetrugby számára nyilatkozta, hogy az ausztrál válogatottságért is ringbe száll. Ismerve az írek és az ausztrálok első sorát: utóbbiak nagy örömmel fogadnák Murphy-t. Egy bökkenő azonban lehet: fentebb is említve volt, hogy ír utánpótlás válogatott volt, ez még szúrhatja az IRB szemét egy ideig. Ha azonban minden akadály elhárul, az a furcsaság állhat be, hogy északi születésű játékost honosít egy déli válogatott.

Reklámok

Mexikói felállás

A régi westernfilmekhez hasonló egymásra sandítás jellemezte a csapatokat az utolsó kör előtt/alatt: bizony nem volt mindegy, hogy ki nyer és az sem hogy mennyivel. Az élet nem záródik mindig happy enddel: az utolsó kör ezt bebizonyította, mert ugyan hiába volt idén szimpatikus a Brumbies vagy épp a Highlanders, a végén mindkét csapat nagyot koppant: helyettük pedig Brisbane-ben és Dél-Afrikában örülhettek igazán.

 

Új-Zéland

Nehéz megtippelni, hogy a Chiefs és a Hurricanes honnan szedett össze két, ennyire összeszedett csapatot az évre. Hozzá kell tenni, jó vételeik is voltak, így Crudent pont a ‘Canestől, SBW-t a Crusaders-től szerezték meg, valamint mindkét csapat jól válogatott az ITM-kupás, provinciális csapataikból. A Crusaders hozta a szokásos magas szintű teljesítményét, de a Chiefs idén beelőzte a bajnokságban, a kérdés az volt az utolsó kör előtt, hogy a Hurricanes be tud-e jutni a rájátszásba. Cory Jane és társai nem kis fegyvertényt vittek ugyanis végbe: az utolsó két fordulóban megverték mind a Chiefs-t, mind a Crusaders-t, és pénteken 57 ponttal – egyelőre továbbjutó helyen álltak! A Highlanders már az utolsó körben nem játszott, így az otagoiak a tv-n keresztül láthatták (ha épp nézték), ahogy a Crusaders-Force meccsen Israel Dagg jó negyven másodperccel a meccs kezdete után célt szerez! Vagy mégsem? Kilökni nem tudták a pályáról a perth-i csapat játékosai, de Glen Jackson játékvezető kikérte a videóbírót: a felvételeken pedig tisztán kivehető volt, hogy hiába jó játékos Dagg, a labda kiesett a kezéből, így érvénytelen a találata. A videóbíró azonban megadta a célt, és Jackson is csak megerősítette ezt! A büntetőrúgások jobban mentek Angliában a játékvezetőnek: idén videóbíróként már volt egy hasonló fiaskója. Az eredményt mindenesetre ez nem befolyásolta: McCaw és tsai. 38-24-re lépték le a Force-t.

Korainak bizonyult az öröm: a ‘Canes szombaton már a kiesők közé került…


Ausztrália

A leggyengébbnek tartott konferenciában sokáig úgy tűnt, hogy az utóbbi időben visszaesett Brumbies csoportelsőként fog továbbjutni: erre minden lehetőségük megvolt: és őszintén szólva, nagyrészt ki is használták. A korábbi kétszeres bajnok ismét jó csapatot szedett össze, akik előtt még nagy jövő áll. Egy ellenfelük volt igazán az évben, a szezon közepén felébredő Reds. A tavalyi bajnok nagyszerű hajrával beérte a canberrai lovakat, úgy, hogy a szezon nagy részében Quade Coopert nélkülözniük kellett sérülés miatt. Az utolsó fordulóban egyszerű volt a helyzet: ha kikap a Blues-tól a Brumbies, és a Reds célbónusszal nyer, akkor ismét Brisbane örülhet a végén. És pontosan ez történt: szombaton (UTC +10) délután Canberrában az egész évben gyengén muzsikáló Blues nagyon elverte 16-30-ra a hazaiakat, így a Reds öltözőjében már csak ki kellett mondani a varázsszót: gyerekek, ma mindegy mit csinálunk, csak cél legyen. A vörösök nem is tétlenkedtek: a Suncorp Stadium 41000 nézője előtt Higginbotham, Gill, Slipper, Shipperley és Genia szerzett célokat, így a címvédő továbbjutott a konferencia győzteseként. Kis üröm az örömben, hogy Quade Cooper nem játszhat a negyeddöntőben. A 63. percben ugyanis sárga lappal kiküldték veszélyes szerelés miatt: az esetet kivizsgálták, és hétfőn meg is született a döntés: a tízes egy hetes eltiltást kapott.

Ruadhri Murphy és a kiesés

James Slipper és a továbbjutás közelsége


Dél-Afrika

A legnagyobb nyertesei a továbbjutási harcnak a dél-afrikai csapatok: a Stormers csoportgyőzelme már az utolsó előtti kör előtt is biztos volt, de a Sharks és a Bulls is reménykedhetett a rájátszásban. Győzelmeik esetén ez a két csapat a Hurricanes-t megelőzte volna, de a továbbjutásukhoz bónuszpontra is szükség volt: ez is összejött mindkettőnek, így a Brumbies is hoppon maradt. A Bulls kapta a könnyebb ellenfelet az utolsó fordulóban: a Lions-t 37-20-ra győzték le, és vittek négy célt (Ndungane, Basson, Hougaard, Potgieter), mig a cápák a gepárdokat semmisítették meg 34-15-re: a vendégek csak büntetőből voltak eredményesek, a hazaiak négy céljával szemben (Daniel, MacLeod, Coetzee, Kankowski).

A Stormers győzelme egyben azt is jelenti, hogy fogjuk még látni Schalk Burgert és társait a pályán Fokvárosban, no és persze a csapat pompomlányait!

 

Visszavonulók

A 2012-es idény, mint kiderült, az utolsó lesz két ausztrál veterán számára: Nathan Sharpe (Force) és Stirling Mortlock (Rebels) is bejelentette visszavonulását: mivel egyikőjük csapata sem jutott be a rájátszásba (valljuk be, sok esélyük se volt rá), ezért az alapszakasz végén voltak kénytelenek búcsúzni a játékos léttől. Nathan Sharpe ezidáig a kék mezes csapat kapitánya volt, annak első szezonja óta, de 2004-ben a Wallabies kapitányi címét is megkapta Gregan hiányában: ebben az évben a Bledisloe-kupa során vezethette a pályán a wallaby-kat. Emellett beválaszották 2005-ben az elmúlt tíz év ausztrál álomcsapatába is: igaz, “csak” a padon kapott helyet. Mortlockot még oda sem választották be, de ha 2015-ben is lesz ilyen választás, helyet kell kapnia a háromnegyedben. Mindketten sok mérkőzésen szolgálták a válogatottat, 2003-ban a döntőben is ott voltak. Sharpe 105, Mortlock 74 alkalommal húzhatta magára a sárga mezt. Mortlock emellett nyert kétszer bajnokságot a canberrai, mondhatni Aranycsapattal, és egy ideig ő volt a legeredményesebb a Super franchiseben (azóta Carter és Morné Steyn is megelőzte): 1036 pont áll a neve mellett. Személyében a harmadik, eddig legtöbbször pályára lépő fejezi be a karrierjét: 139-szer játszott a Brumbies, majd levezetésképp a Rebels mezében, csak két játékos előzi meg, Mealamu és Nathan Sharpe, aki a csúcstartó 157 mérkőzéssel.

Kapitányi búcsúk: Nathan Sharpe…

…és Stirling Mortlock: a válogatott és csapataik sokat köszönhetnek nekik – a képek a http://www.espnscrum.com-ról származnak

 

Hogyan tovább?

Ezen a héten a negyeddöntőkre kerül sor: a leggyengébb csoportgyőztes és a három nem győztes lép pályára. A Crusaders a Bulls ellen, a Reds a Sharks ellen lép pályára. Innen nézve úgy tűnik, hogy a dél-afrikai csapatoknak nagyon meg kell majd küzdeniük idegenben a továbbjutásért, amelyre inkább a Sharks-nak van esélye: a Reds idén nem brillírozik, könnyebb lesz őket elkapni a Suncorp-ban, mint Christchurch-ben győzni a Bulls-nak a hazaiak ellen. Az elődöntők pedig még messze vannak, de ott már megjósolhatatlan lesz, hogy a Stormers vagy épp a Chiefs ellen mit fognak játszani a továbbjutók…

Sörért bármit!

Igazi férfi sörrel nem viccel: ha elérakják, megissza, még ha az már a tizedik korsó is, ami meleg, kukoricás és szénsavtalan. Az is előfordul, hogy ilyenkor az embernek nagyobb a vállalkozói kedve, előfordulnak a “nem mered úgyse” kezdetű mondatok. Hogy mégis mi köze van ennek a rögbihez, az a hajtás után kiderül.

 

Salta tartománynak van egy sörgyára, amely mindenféle fantáziát nélkülözve a tartományról nevezte el magát. Nos a PR-osok a cégnél viszont igencsak nagy képzelőerővel lehettek megáldva, amikor kitalálták a Rugbeer nevű sörautomatát! A működése egyszerű: pénzt kell bedobni, de csak akkor jön ki a sör, ha gépet leszerelik megfelelő erővel. Saltában a rögbi átlagon felüli népszerűségnek örvend Argentínán belül, így a helyiek biztosan tudják, miként kell az ellenfélre (itt az automatára) rontani. Leválók, fogók, első sorosok előnyben!

Nem csodálom, hogy nőtt az eladás: nagyon kitalálták ezt a masinát a cégnél!


A tartomány jelenleg legismertebb játékosa az 1988-as születésű pillér, Juan Figallo – itt a vb-n, a románok elleni célját lehet megnézni, jelenleg a Montpellierben játszik

 

Hazánkban persze furcsa lenne, ha becsúszó szereléssel kellene elérni egy automatánál, hogy kiadja a sört – de népszerűsíteni lehetne a rögbit egy ilyen berendezéssel.

 

Aki viszont nem érzi elég tökösnek magát, az meg inkább ölelgessen kólaautomatát cukrozott löttyért!

 

 

Múltidéző: Lions-Chiefs 2010

Régen volt szó már klasszikusnak tekinthető meccsekről: igen, a most bemutatásra kerülő is megérdemli ezt a jelzőt, noha csak két éve (tehát a blog előtti -1-ben) játszotta le a Lions és a Chiefs csapata egymás ellen ezt a pontokban gazdag mérkőzést. Nem kevesebb, mint 18 célt szereztek a küzdő felek, ami a rúgásokkal együtt összesen 137 pontot tesz ki: ez most is rekord a Super Rugby-ben. Ilyen sok célnál (9-9 mindkét oldalon) azonban el kell azon is gondolkozni, hogy a védelem milyen volt az adott meccsen. Nos nem volt éppen egyik oldalon sem a helyzet magaslatán gyakran: a támadást forszírozó Chiefs Blitzkriegje gyakran besült egy-egy Lions áttörésnél: utóbbiak viszont dekoncentráltságukkal szinte tálcán kínálták a célszerzést.

Mjekevu volt talán a Lions legjobbja a meccsen - forrás: www.zimbio.com

 

2010 február 19-én a második körre került sor az utolsó Super XIV-ben (egy év múlva a Rebels indulásával alakult ki a mai 15 csapatos bajnokság), amelyet a Chiefs egy dél-afrikai túrával kezdett, sikeresen: az első fordulóban, idegenben verték meg a Sharks-t, 18-19-re, így bizakodva várhatták a mezőny leggyengébb csapata, a Lions elleni mérkőzést, akik otthon, Johannesburgban kaptak ki a Stormers-től 13-26-ra a nyitómeccsükön. Már az első fordulóban is megszületett pár rekord: egyrészt Stirling Mortlock négy rúgásával átlépte elsőként a bajnokság történetében az 1000 pontos határt, valamint a Blues-Hurricanes meccsen a vendégek szintén liga rekordot jelentő 9 büntetőt értékesítettek. A nagy durranás azonban csak a második fordulóban jött, ami után a 82 pontot hozó Bulls-Brumbies meccs már senkit se érdekelt.

 

A kezdés után a kommentátoroknak sem volt sok ideje, hogy elmondják szokásos sallangjaikat, mert másfél perc alatt meg is szerezte az első célt a mérkőzésen a Chiefs: Callum Bruce csúszott át a védelmen, és tette le a labdát a célterület jobbszélén. Ezután csak Rose és Donald rúgásai jöttek: negyed órás célszünet állt be a meccsen – ami meglepően hosszú volt az egész nyolcvan percet tekintve. A csendet Kahui törte meg, aki egy védelmi hiba után egyszerűen csak begyalogolt a Lions célterületére. Hamarosan jött a válasz: a fiatal Wandie Mjekevu, majd a veterán Todd Clever szerzett célokat, majd a 31. percben a sport nagy öregje, Carlos Spencer is megmutatta pontszerzési képességeit: a célja előtt is bemutatott már egy remek passz, amit azonban társai nem tudtak célra váltani: remekül használta ki a 31. percben az előtte álló teret, testcselét pedig Lauaki csak lesni tudta. Rose jutalma után 25-17-re vezetett a hazai csapat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy nagyjából 20 percen keresztül a vendégek emberhátrányban játszottak: Lauaki és de Malmanche kapott sárgát: a Chiefs tolongása a pillér és a nyolcas kiválásával nagyon legyengült (pár percig kettős fórban volt ráadásul a Lions): így a hazaiak egy ember pluszban tudták támadásaikat befejezni, persze a védelmükre nem figyeltek Kahui szemfüles céljánál…

Spencer 15 éves karrierjét a Lions-ban való levezetéssel zárta le: a virtuóz irányító 35 alkalommal volt új-zélandi válogatott, de a stabilabb teljesítményt nyújtó Carter kiszorította onnan

 

Talán a tudáskülönbség is kijött a kiegészülés után: ugyan Clever egy remek futással vétette magát észre, de a félidő vége a Chiefs számára volt pozitív: éppen a félidő vége előtt Stephen Donald tépte le magáról ellenfeleit és szerzett célt: a rögbiben átlagos termetű irányító három játékost hagyott faképnél, akik mintha már totál ki lettek volna fáradva, és már csak a félidő végét várták volna. Az irányító célja hozta az egalizálást, míg jutalma a két pontos vezetést a vendégeknek. A következő félidő pedig ismét új-zélandi céllal indult: most csak egy perc kellett az újabb célhoz: Messam nyitotta ezúttal a célzsákot. Aztán jött a 48. percben Kahui ismét, aki ezúttal magának csikarta ki a labdát és a helyzetet. Ami viszont ezután jött, az egyetlen kilátogat johannesburgi, vagy a közvetítést néző szurkoló fejében nem fordult meg.

Kahui tavaly a vb-n még játszott, de előtte és utána is sérüléssel küszködött: idén sok babér ezért nem termett neki, jövőre viszont SBW után visszaveheti a 13-as mezt a Chiefs-ben

 

Ugyan a Lions, ahogy már a bevezetőben is szó volt róla, nagyon fegyelmezetlenül, sőt kissé fejetlenül is játszott, azonban a következő tíz percben négy célt szedtek be, mindenféle ellenállás nélkül jóformán. A mélypontot talán a hazai csapat Kahui harmadik céljánál érte el, és ott is maradt egy kis időre: ugyan az 55. percben sikerült megállítani a Chiefs egyik támadását, sőt már jöttek volna ki a hazaiak, amikor Braid szerelte Mokuenát. A csereként beállt nyolcas pedig offload passzra szánta el magát: igen ám, csakhogy ott nem csapattárs állt, ahova az egyébként is rövid passz repült, hanem Richard Kahui, aki meg is lepődhetett kicsit a lehetőségen –  naná, hogy kihasználta. Felocsúdni sem volt idő, mert az újrakezdés után egy tanári akciót vezetett végig a Chiefs, melyből Poluleluligaga szerzett célt. Három perc múlva pedig az egész meccsen remekül játszó Sivivatu kapott remek labdát, majd három ellenfelén is átgázolva célt szerzett. Donald újabb jutalma után 25-65 volt már az állás. Az újabb fordulatra azonban megint nem várt senki.

 

A Lions ugyanis kicsit megrázta magát, és legalább a védelmére jobban odafigyelt: a tolongásuk még mindig fegyelmezetlen volt, és a labdát is ugyanúgy előreejtegették. Nagy szerencséjük volt azonban az, hogy ugyan a 64. percben nem vittek célt egy ígéretes támadás után, de Rose szabálytalan szereléséért Kahuit sárgával kiküldte a játékvezető, Marius Jonker. Kahui valójában a szerelés végére ért csak oda: igazából Tim Nanai-Williams szerelte az ellenfél fogóját, de a partjelző tévesen figyelte meg az esetet, így került a vétlen szélső a büntetőpadra. Ezt az emberelőnyt is kihasználta a Lions: előbb la Grange, majd Chavhanga is beköszönt három perc alatt. A kedélyeket azonban lehűtötte megint az a tény, hogy a védekezés/szerelés még mindig hibás volt a hazaiaknál: ezt az új vendég nyitó bizonyította be: egy előreejtés után Nanai-Williams elé pattant a labda, mélyen a vendégek térfelén: aki ezután hat hazai játékost becsapva indult meg: a piros mezesek megbénultan nézték, ahogy ellenfelük megindul a célvonaluk felé, mintha csak a tévében nézték volna az eseményeket… A fehér mezes fogót utolérték, de még tudott passzolni Leonardnak, akit szintén nagyon esetlenül próbáltak szerelni, ha sikerült is volna, Donald teljesen üresen egy offload után újabb célt szerzett volna – de ehelyett a csereként beállt nyitó hozott újabb öt pontot a Chiefsnek.A kép csal, mivel nem Donald és a Chiefs hajtott térdet végül a hazaiak előtt - forrás: www.espnscrum.com

 

Az ilyen szarvashibák után kicsit nehéz felfogni azt, hogy az utolsó tíz perc megint a Lions-é volt: persze az ellenfelük ki is fáradt a majd’ egy félidőnyi emberhátrányos játéktól: három célt még a rendes játékidőben szereztek, és ugyan a győzelemre már nem volt esélyük, de a vesztes bónuszpontra igen, de a Chiefs nagyon keményen védekezett a végén: a hazaiak sehogy sem tudtak áttörni. A rendes játékidő letelte után a játékvezető pedig addig osztogatta ki neki az előnyszabályokat, mire a 85. percben nagy nehezen bevitték az áhított utolsó célt…

A mérkőzés céljai öt percben

 

Talán a Lions számára volt fontos a két szerzett bónuszpont (vesztes és célbónusz): a bajnokságban ugyanis 2010-ben tökutolsók lettek mindössze öt szerzett ponttal (negatív rekordjuk azóta is ez a nyeretlen szezon): tavaly utolsó előttiek voltak, de ez köszönhető volt, hogy az újonc Melbourne Rebels még nem nőtt bele a ligába. A Chiefs sem vitézkedett eddig: két éve utolsó előttiek voltak az új-zélandi csapatok közül, tavaly utolsók: ennek fejében meglepő, ahogyan idén szárnyalnak, igaz a csapat is kicserélődött azóta. Poluleluligag, Sivivatu, de Melmanche és Donald is már más országba tette át székhelyét, az ellenféltől Clever, Mjekevu távozott, míg Carlos Spencer visszavonult, jelenleg azonban ő a rúgóedzője a csapatnak. A Lions számára a jövő nyilván az utolsó hely elkerülése lesz, a Currie-kupát tavaly megnyerő tartományi csapatra támaszkodva talán ez menni is fog: a fiatal generációt képviselő Jantjies vagy Strauss máris vezérei a csapatnak, amely talán egyszer felkapaszkodik a többi dél-afrikai csapathoz.

Akinek pedig van kedve és ideje itt az egész meccset megnézheti: biztosan nem lesz unalmas

 

Pontszerzők: Mjekevu 3 cél (16., 72., 74. perc), Clever 1 cél (24. perc), Spencer 1 cél (31. perc), la Grange 1 cél (64. perc), Chavhanga 1 cél (67. perc), Grobbelaar 1 cél (76. perc), Lombard 1 cél (80), Rose 5 jutalomrúgás (25., 32., 65., 73., 80. perc), 2 büntető (7., 13. perc), Francis 2 jutalomrúgás (74., 76. perc), valamint Bruce 1 cél (1. perc), Kahui 3 cél (14., 48., 54. perc), Donald 1 cél (39. perc), 9 jutalomrúgás (2., 15., 40., 42., 50., 55., 57., 60., 70. perc), 3 büntető (9., 34., 46. perc), Messam 1 cél (41. perc), Poluleuligaga 1 cél (56. perc), Sivivatu 1 cél (59. perc), Leonard 1 cél (69. perc)

Mit unhat vajon SBW az uniós rögbiben?

Az utolsó előtti forduló kezdődött el a mai napon a Super Rugby alapszakaszában: a bejegyzés írásának kezdetéig két mérkőzés fejeződött be: az egyiken a Reds megverte a Highlanders-t, és így még van esélye, hogy megnyerje az ausztrál konferenciát, míg a másikon a Chiefs fogadta Hamiltonban a Crusaders-t. Ugyan előbbiek már biztos bejutók, utóbbiaknak nagyon kellett a győzelem, mivel a mostani szabadnapos Hurricanes meglepte őket az előző körben, így az új-zélandi második hely könnyen elúszhatott volna Carteréknek, ha ma nem lépik le a házigazdákat. Az utolsó fordulóra azonban már ilyen nehézséggel nem kell számolniuk: a harmatos Force ellen játszanak, míg a Canes a Chiefs ellen lép majd pályára.

Taumalolo futása - forrás: www.espnscrum.com

 

A mérkőzésen Sonny Bill Williams a tavalyi csapata ellen lépett pályára. Pár hete nagy kérdés volt, hogy az NZRU-nál lejáró szerződése után mi lesz vele: hívták Franciaországból, Japánból, de végül az NRL-ből a Sydney Roosters lett a befutó. A center már korábban is utalt arra, hogy unja magát az uniós kódban, és szívesen visszatérne a ligába. Elnézve azonban a mai meccset és a teljesítményét, nem értem, hogy mit problémázik…

 

Chiefs-Crusaders: 21-28

Nagyon belekezdett az új-zélandi csoport két élmenője: amikor a harmadik percben bekapcsolódtam a meccsbe, a Chiefs már Cruden büntetőjével vezetett, és láthattam, ahogy Carternek nem ment az egalizálás: az övé a kapufáról kipattant. Hamarosan az első cél is megszületett: Dagg passza után Read repült be a célterületre. Bár úgy tűnt, hogy Kerr-Barlow ki tudja ütni a nyolcas kezéből a labdát, vagy legalább meg tudja akadályozni, hogy letegye azt a célterületre: kísérletei sikertelenek voltak, így a keresztesek örülhettek. Carter nem hibázta el a jutalmat, majd egy dropot is rúgott hamarosan. Továbbra sem volt a hazaiaknak ellenszere a Crusaders-re: idő kérdése volt, hogy mikor születik az újabb cél, amit én egy háromnegyedestől vártam, de helyettük Ellis ravaszul elpöckölt labdáját Luke Romano váltotta célra.

Read és az első cél - forrás: www.espnscrum.com

 

A félidő második részében (21 perc után már 6-20 volt az állás!) beindultak a hazaiak: odaszögezték ellenfelüket a saját tízesükhöz. Végül a hosszas próbálkozásnak Retallick célja vetett véget: a sok hullámú támadás után egy két méteres résbe dőlt be, és hozta vissza a Chiefs győzelmi reményeit. Több pontot nem szereztek már a félidőben, noha volt rá esélyük: de vagy rosszul passzoltak, vagy Cruden rúgta mellé a labdát (se neki, se Carternak nem ment annyira), vagy épp csak egy nagyon kicsi hiányzott volna, hogy elérjék a labdát: Taumalolo ugyanis bemutatta, hogy egy 185 centi magas, 112 kilós ember milyen gyorsan tud futni! Végigrohanta a félpályát, McCaw nem is tudta utolérni, és Dagg is csak annak köszönheti, hogy megzavarta, hogy fogóként épp akkor helyzeti előnyben volt a meginduló pillérhez képest. Taumalolo így ellőtte a labdát, amit sem ő, sem Dagg sem Tikoirotuma nem ért utol – a szélső ráadásul kicsúszva a pályáról nekicsapódott a falnak, de folytatni tudta a játékot.

 

Az 51. percben egy véleményes célt adott meg a videóbíró ítélete után a játékvezető: Ellis-t ugyanis sikerrel akadályozta meg Kerr-Barlow, hogy letegye a labdát a célvonalon túlra, igaz valóban csak 1-2 centi kellett volna hozzá: ha már a célt megkapta a Crusaders, akkor legalább a nézőknek sikerült Cartert megzavarni, úgy hogy a jutalmat kihagyja. Nem telt bele sok idő, és a Chiefs újra nagyobb fokozatra kapcsolt: négy perc múlva SBW küzdötte át magát öt játékoson, és az őt szerelni akarók közül kinyúlva szerzett célt. A 61. percben Carter büntetőből hét pontosra növelte a vendégek előnyét, ám ez a hét pont korántsem tűnt lefaraghatatlannak.

SBW a célja után - forrás: www.espnscrum.com

 

A 69. percben ismét SBW próbált áttörni, megint három ember kellett a semlegesítéséhez, de remek offload passzt adott Tikoirotumának, akit Dagg és Guildford lökött ki a pályáról: sikerült a Chiefs szélsőjének emellett letennie a labdát a célterületen, de a videóbíró alapján lehetett látni, hogy az már az oldalvonal volt, így nem járt az öt pont a próbálkozásért. A 77. percig valahogy még a Crusaders a saját 22-es vonalán kívül tudta tartani a hazaiakat, akik a végét azonban nagyon megnyomták: jó hat percen keresztül próbálkoztak, büntetőiket is mind gyorsan elvégezték: célra mentek. Ezt azonban sehol sem érték el: végül a 84. percben SBW tört be a célterületre, ám nem tudta letenni a labdát a vörös mezesek közt: a játékszert és a mérkőzést is elvesztették ezzel a hazaiak.

A mérkőzés összefoglalója slágvortokban

 

Pontszerzők: Retallick 1 cél (29. perc), Williams 1 cél (55. perc), Cruden 1 jutalom (30. perc), 3 büntető (1., 16., 35. perc), valamint Read 1 cél (9. perc), Romano 1 cél (20. perc), Ellis 1 cél (51. perc), Carter 2 jutalomrúgás (10., 21. perc), 2 büntető (6., 61. perc), 1 dropgól (17. perc)


Egy ilyen mérkőzés után tényleg nehéz eldönteni, hogy miért unja magát az uniós rögiben SBW annyira – lehet ezért is kezdett el bokszolni, hogy levezesse fölös energiáit. A center még 2004.ben mutatkozhatott be a Canterbury Bulldogs színeiben, és az első évében már nagydöntőt is játszhatott a jövőbeli ligás csapata, a Roosters ellen. Olyan nevekkel játszott ekkor együtt, mint Hazem El Masri (az NRL mai napig legjobb pontszerzője), Willie Mason (aki sokáig nem húzta uniós karrierjét…), valamint Jonathan Thurston, aki azóta több egyéni és csapat trófea birtokosa az NRL-ben. Több bajnokságot azóta nem nyertek a bulldogok, de SBW karrierje mindenesetre simán ment tovább, sőt a St. Helens is hívta 3 millió dollárért, de inkább maradt Sydney-ben. 2005-ben sérülések hátráltatták. Egy év múlva már jobban ment neki, de igazán 2007-ben tudta a legtöbb célt szerezni csapatában (21 meccs/14 cél) – teljesítménye miatt talán az évi 500000 dollárról szerződés sem volt véletlen.

Összeállítás NRL-es karrierjéből

 

A pofoncsapásra egy év múlva került sor: az NRL új fizetési sapkája miatt a nagyobb nevek megtartása nehézzé vált: SBW pedig több nullás ajánlatot kapott a még mai is újgazdagnak számító Toulontól, mint amit a Bulldogs-tól kapott, ahol senki sem tudott erről: az érvényes szerződését otthagyva elment a Top14-be játszani. Itt igazán sikerek nem érték: 30 meccsen ugyan 33 pontot szórt, de a Toulon semmit sem nyert (igaz, azóta se…) 2010-ig, amikor lejárt a szerződése. Ekkor a francia csapat rekordösszegű, 6 millió dolláros ajánlattal próbálta marasztalni, de inkább az NZRU ajánlatát fogadta el, és leszerződött a Canterbury Crusaders-szel (ez már nem az ausztrál település). Nos igazán itt sem érték sikerek: a tartományi csapattal ugyan két ITM-kupát nyert, de a Super Rugby-ben  tavaly “csak” 2. helyet ért el a csapattal (a nagyobb nevű Crusaders-t a “jöttment” Reds győzte le). A szerződése tavaly lejárt, újat pedig nem írt alá: elfogadta a Chiefs ajánlatát: talán idén még a Super Rugby győzelem összejöhet a végén. Egyedül a válogatott teljesítményével lehet elégedett: tavaly részese volt az All Blacks világbajnoki győzelmének – de inkább csak Alex Zickleresen: főleg akkor volt elemében, amikor becserélték.

Azért Toulonban sem ment neki rosszul, de ott még most sincs teljesen kész a nyerő csapat


Az idei Super Rugby szezon végén azonban le fog járni SBW szerződése az új-zélandi szövetséggel, fel is röppentek a hírek, hogy visszatér majd Franciaországba, esetleg más Super Rugby csapatnál folytatja, elmegy haknizni Japánba vagy visszatér a ligába. Májusban is ismert volt már a Roosters, mint kérő, ám akkor még cáfolták az érdeklődést. Június végére viszont már egyre biztosabbnak tűnt, hogy SBW számára egy 12 meccset tartalmazó japán szerződés vár, valamint ezután már jövőre a kakasoknál fogja kezdeni az új szezont az NRL-ben. Bizonyos források szerint csak egy évig fog a Roosters mezében játszani, valamint az egyik záradék szerint (ez a Chiefs-nél aláírt szerződésében is benne van) bokszolni is bokszolhat a rögbi mellett. Itt már lassan csak az a kérdés, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az új-zélandi center újabb kódváltását. Hogy jövőre mi lesz vele ilyenkor, arról majd talán szponzor fog írni…

Kis csapatok nagy tettei

A London Welsh címere - forrás: www.londonwelsh.orgCsak a Super Rugby tart még a bajnokságok közül, de ez nem is meglepő, mivel a déli fő bajnokság tavasz-nyár lebonyolítású: a végjáték azonban izgalmasnak ígérkezik: két fordulóval a vége előtt csak a Chiefs helye biztos a rájátszásban! Északon nem a pályán voltak nagy harcok, hanem a zöld asztalnál: pont került ugyanis a London Welsh feljutási ügyének végére: a döntés szerint jövőre a londoniak játszhatnak a Premiershipben a kieső Newcastle Falcons helyett. Az egyiknek csalódás a második vonal, viszont az onnan kieső Esher helyére kerülő Jersey RFC számára mindenképp nagy siker! A Csatorna-szigetek talán most először rajzolódtak fel a sport angliai térképére.


A London Welsh csapatát talán nem nehéz kitalálni, hogy az angol fővárosban tartózkodó walesiek alapították 1885-ben: ez az analógia játszódott le a két másik száműzött csapatnál az Irishnél vagy a Scottishnál – a trióból a középső eddig a legsikeresebb: évek óta az élvonalban küzdenek, míg a skótok csak pár éve jutottak fel a Championshipbe. Persze a frissen feljutott Welshnek sem kell szégyenkeznie: az 1971-es British & Irish Lions keretébe hét játékost adtak, és 1983-ig volt a vörös mezesek közül valaki mindig a túracsapatban. A professzionalizmus bevezetése nem tett túl jót a csapatnak: fenntartottak a profik mellett egy amatőr csapatot is (mint a London Irish), és a régi idők szellemét próbálják megtartani ma is a klubnál: ilyen a szombati sörözés (most hogy sörfőzde a főszponzor, még talán ingyen is ihatnak). 2009-ben az a csúfság majdnem megesett a klubbal, hogy csődbe megy: sikerült stabilizálni a helyzetüket, de öt pontot levontak tőlük. Kiesés szele így sem érintette meg őket, sőt egy év múlva már a feljutásért is játszhattak, de elbukták az elődöntőt a 2009-10-es szezon végén.

Öröm a győzelem után - forrás: www.telegraph.co.uk

 

Most sikerült a döntőbe jutás és a győzelem a Cornish Pirates ellen: ráadásul annak a fejében léphettek pályára, hogy az RFU nem megfelelő körülmények miatt nem engedte volna a kalózok feljutását akkor sem, ha megnyerik a bajnokságot: erre eddig egyszer került sor: a Rotherham így nem játszhatott a Premiershipben a 2002-03-as szezonban, helyettük a Leeds jutott fel. A mostani bajnokcsapat számára is kérdéses volt a stadion, mivel az Old Deer Park is alkalmatlan az elsőosztályú meccsek rendezésére. A londoniak ki is nézték a számukra megfelelő stadiont: ez az Oxford United (jelenleg Football League Two) hazai pályája – első körben ez sem tetszett a szövetségnek, de végül a döntés változott, és így a Newcastle helyett mégiscsak ők játszhatnak az első osztályban.Az oxfordi stadionba 12,500 fő fér teltház esetén - forrás: www.flickriver.com

 

Jonathan Mills, a London Welsh kapitánya ígéri, hogy a csapat versenyképes lesz, ám biztos, hogy nem lesz egyszerű dolguk: Sonny Parker (kétszer volt Walesszel a vb-n) és Phil Mackenzie (12 célt vitt a kieső Esher csapatában) jó döntésnek tűnik, de mindenképp ráfér még az erősítés a keretre: a legnagyobb fegyvertényt akkor könyvelhetnék el, ha meg tudnák szerezni a megint csapat nélküli Gavin Hensont: a kiöregedő walesi játékos nem lesz olcsó, sőt balhézni is fog: de játékával még hasznos lehet az újonc csapatnak.

Henson problémás viselkedése miatt sosem lett akkora játékos, mint tehetsége alapján lehetett volna, még karrierje végén jól jöhet neki a London Welsh mentőöve

 

A Championshipbe a harmadik vonalból a Jersey RFC jutott fel bajnokként: a földrajzilag Franciaországhoz közel eső Csatorna-szigeteken ez lehet a legnagyobb esemény azóta, hogy a németek – egyedül az angol korona területei közül – megszállták a területet a második világháborúban. Magát a klubot 1879-ben alapították, a legnagyobb összecsapásokat pedig a szomszédos Guernsey elleni mérkőzések jelentik. 1920-ban játszottak először az akkor alapított Sziám-kupáért, amely jelenleg a második legöregebb trófea a rögbiben a Kalkutta-kupa (a skót-angol meccs győztese kapja) után. Csak a második világháború alatt szünetelt a küzdelem, amelyben eddig Jersey a jobb: 53-15-ös győzelmi aránnyal. Hogy nemcsak békés játékról van szó, hanem ősi rivalizálásról, arra a 2010-es eset a legjobb példa: a mérkőzés után ugyanis két ittas guernsey-i játékos megverte a győztes csapat egyik tagját egy hotelben.A harmadosztály győztese: Jersey RFC - forrás: www.bbc.co.uk

 

A lelkesség kérdéses azonban, hogy mennyire lesz gyümölcsöző a második vonalban a Jersey számára: a kevés lakos nem fog sok nézőt generálni (talán még a Guernsey-ről sem fognak áthajózni, hogy az ellenséget megnézzék), így a reklámok is elkerülhetik a csapatot: mindenesetre üde színfolt lesz a lehető legdélibb csapat a másodosztályban, még akkor is, ha kiesnek. Talán visszahoznak valamit abból a felfogásból, ami 1995-ben, a profizmus bevezetésével megszűnt az élvonalban.