Készülődő SR – túrák Írországban és Japánban

Ritka alkalom, amikor észak és dél klubcsapatai összecsapnak egymással. Vagyis ma már annyira nem ritka az URC-nek köszönhetően, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy még ma is ritka, hogy a Super Rugby csapatai valamelyik nagy európai klubbal mérkőznek meg. Tíz éve a dél-afrikai érdekeltségű Saracens játszott mérkőzést az akkor még a Super Rugbyben szereplő Sharks-szal, most azonban a déli topbajnokság egy másik képviselője, a Crusaders látogatott el Európába: a SR bajnokát egy másik bajnok, a Munster fogadta. Mindeközben még két másik új-zélandi csapat is átlépte az egyenlítőt, hogy Eurázsia másik felén játszanak egy szigetországban.

A kiesettek dicsérete

A csoportkör már véget ért a vb-n (olyannyira, hogy Finn Russell már edzésbe állt új csapatánál, a Bath-nál), és bár voltak bántó helyzetek (a mondhatni meglepő döntéseket hozó játékvezetésről volt szó, de a WR döntése miatt igencsak széthúzták a csoportkörre szánt időt is), lehet azt mondani, hogy kifejezetten mozgalmasra sikeredtek négy csoport mérkőzései. Ez pedig jórészt a “kis” válogatottaknak volt köszönhető, akik nem arra törekedtek, hogy valahogy túléljenek egy-egy mérkőzést, és legyen meg a kiszenvedett kötelező egy győzelmük.

Látványos meccsekkel búcsúzott a csoportkör

Vasárnap két mérkőzésnek volt tétje. Kora délután a japán és az argentin válogatott játszott egy rendkívül mozgalmas, izgalmas mérkőzést, amelyet még visszanézni is érdemes. Az este kezdetén Tonga aratott rekord arányú győzelmet Románia fölött, így az Ikale Tahi számára a kötelező összejött, a tölgyek pedig elmondhatják magukról, hogy részt vettek a franciaországi vb-n. Este kilenctől a szívós és bátor portugál válogatott állta a sarat a továbbjutásra aspiráló, de sokat hibázó Fidzsivel szemben. Olyannyira, hogy végül összejött a hőn áhított győzelem, de a vesztes bónusz azt is jelentette, hogy Fidzsi is elére a negyeddöntőt!

Jaco Peyper és a lapjai

Csütörtökön este a D-csoportban játszottak mérkőzést. A toulouse-i közönség, ahogyan Grúzia és Portugália esetében, úgy ezúttal is két olyan válogatottat láthatott, amelyek viszonylag gyakran játszanak egymással. Japán és Szamoa találkozóján azonban Jaco Peyper – és a videóbíróként tevékenykedő volt játékvezető, Marius Jonker támogatásával – talán túl sok mindent lappal jutalmazott, és így mondhatni belenyúlt a meccsbe. Tette ezt fölöslegesen, mivel a szervezettebb japán válogatott saját erőből is felül tudta múlni Szamoát – ráadásként Michael Leitchék továbbjuttatták Angliát.

Ingyen adott és kiharcolt győzelmek

Vasárnap a Springboks is megmutatta magát az írek előtti összecsapás előtt, és egy jó kis edzést csaptak Jacques Nienaber emberei, tekintve, hogy a románok túl nagy ellenállást nem mutattak. A nap slágermeccse az Ausztrália-Fidzsi volt, ahol mondhatni, hogy a stadionba kilátogató nézők nagy része azt várta, hogy Semi Radradráék végre nyernek a világbajnokságon. Ez összejött, és beszédes, hogy 1954 után tudták ismét legyőzni a Wallabiest (alighanem Eddie Jones pedig novembertől kereshet új állást). Az este folyamán a japánok beleálltak a mérkőzésbe, és nem ijedtek meg az angoloktól – így Jamie George és társainak megkellett küzdeniük a győzelemért.

Már le is ment az első kör a vb-n

Vasárnap három mérkőzéssel folytatódott a világbajnokság. Japán érvényesítette a papírformát, és nyert Chile ellen (így az All Blacks után már a kondorok sem veretlenek a vb-k csoportköreiben) – kellett már Jamie Joseph embereinek is a sikerélmény. A Springboks megint megmutatta erejét – ezúttal Skócia bánta (olyan ez mint a tűző napon meginni három sört: lehet küzdeni, de estére csak tompán kóvályog az ember, hogy “nem is ittam sokat pedig” – a nyári nap az erősebb). Este pedig Walesen kívül mindenki, szinte dögkeselyűként várta, hogy Fidzsi legyőzi Dan Biggarékat, de egy drámai végjáték után ez nem történt meg (viszont Warren Gatlandnek jár a taps, hogy ebből az elérhető játékosállományból kellett válogatottat faragnia).

Főpróba a vb előtt

Az utolsó kör is lement a világbajnokság előtti felkészülési meccsekből, és amíg egyes válogatottak elégedettek lehetnek a teljesítményükkel (Dél-Afrika, Írország, Skócia, de Fidzsi vagy épp Olaszország is még ide sorolható), úgy vannak olyanok is, akiknél a rendelkezésre álló időben kell még kikalapálni a hibákat. Ide tartozik a sokat szenvedő Wales, a szétesett Anglia, valamint a pályán eddig keveset mutató Wallabies. A 2015-2019 között felívelő Japán gyengeségét, valamint a szamoai és fidzsi válogatottak erősségét látva megelőlegezhetjük, hogy izgalmas lesz a franciaországi torna idén.

Búcsúzók: 2023 visszavonulói – negyedik rész

A visszavonulókról szóló bejegyzéssorozat utolsó posztjában a Super Rugby és az MLR-ről fog jórészt szó esni. Délen kevesebben döntöttek a retirálás mellett (azonban sok veterán a franciaországi vb után már csak levezetni fog külföldön – lásd Sam Whitelock vagy Aaron Smith). Elég sovány lenne a mostani bejegyzés csak róluk, ezért olyanokról is szó esik majd, akik a nagyobb bajnokságokon kívül fejezték be idén a karrierjüket.

Nem mindig az nyer a végén, aki vezet az első félidőben

A cím ugyan közhelyes, de még van ettől függetlenül igazságtartalma: a világbajnokságra felkészítő meccseken ezúttal ugyanis általában azok a válogatottak kaptak ki, amelyek az első félidőt még megnyerték – ez pedig ellenfeleiket dícséri, mivel képesek voltak a megújulásra. Egyéni örömökre is volt bőven példa a hétvégén: Shaun Stevenson és Louis Bielle-Biarrey debütálásuk alkalmából szereztek célt, Leigh Halfpenny és Agustín Creevy pedig századszor léphettek pályára válogatottjaikban. Creevy ráadásul az első argentin, aki eljutott eddig a számig (De hamarosan Pablo Matera követheti). A PNC mindeközben a fidzsi válogatott sikerét hozta – a mindhárom meccsét otthon játszó Japán kissé alulteljesített, ami nem sok jót vetít előre az őszre nézve.

Véget ért a Négy Nemzet, beindult a felkészülési időszak

A lerövidített Négy Nemzeten is lesz természetesen élet, hiszen a déli válogatottaknak is kell játszaniuk a franciaországi vb rajtjáig, nehogy kiessenek a formájukból. Magáról a torna harmadik köréről: csak a Springboks meccse okozott izgalmakat, Tendai Mtawarira pedig a Twitteren üzent Eddie Jonesnak: “intézd a dolgaidat Eddie, sok már ez a duma.” Nos, a már visszavonult pillérnek lehet igazat adni: a kommunikációban hasít a Wallabies, a pályán már kevésbé. De talán a japán válogatott sem hasít annyira a PNC-n, mint azt előzetesen várni lehetett volna, míg a Stuart Hogg nélküli korszakba még bele kell szokniuk a skótoknak.