Lányok és a rögbi? Miért ne?

A lányok elmehetnek focizni, kézizni vagy röpizni – mondják sokfelé: nagyjából ez a három lehetőség áll előttük, ha csapatsportot szeretnének űzni. Na jó, néhol a floorballt is említik. De mi van akkor, ha egyszer csak egy rögbicsapatba toboroznának játékosokat? Jakab Zsuzsanna, a Fehérvár és a válogatott korábbi játékosa szól arról a továbbiakban, hogy miért is érdemes a lányoknak a rögbit választani. Megjegyzés: nőknél is létezik tizenötös rögbi, de hazánkban a hetes kód terjedt el, amelyben – mondhatni – egész sikeresek vagyunk!

 

Hogyan jött, hogy rögbizz? Volt-e másik sport, amit esetleg űztél korábban?

Korábban kosaraztam, táncoltam, atletizáltam iskolai szinten, de valahogy egyik sem volt az igazi. Mikor nyolcadikos lettem, érkezett hozzánk egy különös figura, aki egy számomra teljesen ismeretlen sportról mesélt nekünk és minket próbált toborozni. Bekötözött kézzel érkezett hozzánk és azt mesélte elvesztette az egyik ujját. Mi akkor egy kicsit megijedtünk, mert azt mondta a rögbi miatt történt. Később azonban rájöttünk, hogy ez mind csak vicc volt a részéről, így egy nagyon kedves barátnőmmel (Gombás Bianca) úgy döntöttünk elmegyünk megnézni egy edzést, aztán lesz ami lesz.

 

Mi fogott meg először a sportban leginkább?

Már az első edzésen éreztük a hatalmas jó kedvet a csapat körül, az összetartást és ami a legfontosabb, az igazi sportszeretetet mindenki részéről. Ez teszi az embert függővé a rögbi iránt…

Mi volt az első nagyobb eredmény, amit elértél a csapatoddal?

Mikor én elkezdtem, nem volt külön fiú és lány csapat, mert nem volt elegendő női játékos egy saját csapat állításához. Ezáltal még nagyobb eredménynek érzem mikor először magyar kupát nyertünk és bajnoki címet szereztünk a fiú csapat tagjaiként.

A csapat után később jött a válogatott, hogyan emlékszel vissza az ottani időkre?

Az első alkalom mikor női válogatott indulhatott a B csoportos EB-n számomra nagyon különleges volt. Előzetesen titkos szavazást tartottunk, hogy ki legyen a prágai EB-n a csapat kapitánya. A mai napig nem teljesen értem, de nagyon büszke vagyok rá, mert nálam idősebb és tapasztaltabb csapattársaim megbíztak bennem, és megválasztottak erre a megtisztelő tisztségre. Akkoriban még nem nagyon lehetett igazán “válogatni”, Fehérváron játszottak csak lányok, így igazából a klub csapata ment ki Csehországba. Nagyon fiatal volt az elég csapat a nemzetközi rögbi guruk nem is vártak sokat tőlünk, de örültek nekünk nagyon. Végül nagyon nagy harcok után oroszok, lengyelek a 12 csapat közül 6. helyen végeztünk. Soha nem voltam még annál büszkébb mint mikor kimehettem az oklevélért. Fiatal csapat révén a szervezők le voltak nyűgözve és csak annyit mondtak ” Bravo, bravo!”. Felejthetetlen érzés volt, és azt hiszem ez volt az az érzés ami segített nekünk a későbbiekben.

Lassan, de biztosan egyre szebb eredményeket értünk el, korábbi nagy riválisainkat a horvátokat, osztrákokat, lengyeleket később simán vertük. Végül már egy igazi válogatottal – amiben már Battáról és máshonnan is érkeztek – a B csoportos EB döntőéig verekedtük el magunkat. Akkor nem sikerült első helyezést szereznünk, de hatalmas boldogság volt a második hely is. Számomra inkább az volt nagy öröm, mikor vége lett a meccsnek és nem az volt az emberekben, hogy vesztettünk, hanem ” Merre van a Csibe?” és hangos kiabálással hívtuk. Új battai csapattárs volt, aki mint mindenki más sokat tett a csapat sikeréért és ez idő közben sajnos eltört a kulcscsontja. Ez számomra azért jelentett sokat, mert szerintem innentől mondható, hogy van magyar női válogatott. Korábban természetes volt, hogy testvérként gondoltunk egymásra hisz klubcsapat volt a válogatott, azonban a női csapatok szaporodásával egyre szebb eredményeket értünk el. Mostanra már hatalmas létszámú bajnokságban játszhatunk mi is.

2010, a magyar csapat Ljubljanában, a felső sorban jobbról a negyedik Jakab Zsuzsanna – forrás: rogbianyag.opticon.hu

A sérülésed után hosszú volt az út a visszatéréshez?

Visszatérés… szerintem ez még nem igazán az. Inkább segítségnyújtás, ha a csapatomnak szüksége van rám. Nagyon sok edzésre lenne szükségem egy visszatéréshez, ahogy Te fogalmaztál. Egyenlőre tapasztalattal, esetenként irányítással tudok nekik kiegészítést nyújtani. Jelenleg a tanulmányaim és munkám nem hagy elég időt extra felkészülésre, de nagyon szeretnék még a válogatott tagja lenni a későbbiekben.

Milyennek látod a magyar női hetes válogatott esélyeit az olimpiai kijutásra: ha nem a mostanira nem is, majd a következő 2020-asra?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Az utolsó EB szereplésből kiindulva elég kétesélyes sajnos. Az olimpia azért még egy magasabb szint. Ott már olyan válogatottak szerepelnek, ahol a tagoknak semmi más dolguk csak edzeni és maximálisan a rögbire koncentrálni. Nálunk ez sajnos még máshogy működik. A magyar lányok munkája és kitartása, azért is ilyen lenyűgöző, mert tanulmányaik és munka mellett edzenek és szereznek ilyen eredményeket.

Van-e kedvenc játékosod, csapatod nőknél-férfiaknál?

Kedvenc játékosaim nekem személy szerint nincsenek. Hetes rögbit játszó csapatok között inkább játék stílus az, amit kedvelek például a férfi Fidzsi válogatott játéka, nők közül pedig talán az Új Zéland megoldásai, ami a legjobban lenyűgöznek.

 

Mit tudnál mondani a rögbi iránt érdeklődőknek a sportról?

Talán annyit, hogy vigyázat, mert függőséget okoz és káros szenvedély! Egy nagyon izgalmas játék, a csapatszellem szerintem más sportokhoz képest erősebb és számomra is még mindig megmagyarázhatatlan miért, de nem lehet elszakadni Tőle. Ha valaki egyszer kipróbálja nem szabadul, nagyon sok feszültséget tud kiadni magából az ember miközben jól is érzi magát. Nagyon nehéz ezt leírni, megfogalmazni, ezt egyszerűen ki kell próbálni. Annyi oldala van ennek a sportágnak és mindenki más miatt lesz a szerelmese.

Mivel tudnád megnyerni a sportágon dilemmázó lányokat, hogy ne a focit vagy a kézilabdát válasszák, hanem a rögbit, ha sportolni szeretnének?

Ha az eddigiek nem győzték volna meg a vacilálókat, akkor talán még annyi, hogy nagy lehetőségek vannak még ebben a sportágban. Említettem, hogy növekedett a csapatok létszáma, azonban ez még bőven fokozható lenne. A többi sportban, még ha tehetséges is az ember nagyon nehéz nagy eredményeket elérni, esetleg válogatottba kerülni. Itt azonban ha valaki bizonyítani akar, magának vagy a környezetének és szeretne egy nagyon jó csapat tagja lenni akkor mindenképp ajánlanám. Emellett a legfontosabb, ami szerintem a rögbit és a csapatban való játékot jellemzi az a jellemformálás. Erőssé, kitartóvá, magabiztossá, közösségi lénnyé tesz és ez sok ember számára nagyon fontos lehet…