Egy nem kívánt bejegyzés

Reggel a kávé mellett néztem a Facebookot, amikor belefutottam Jonah Lomu halálhírébe. Elsőre azt hittem, hogy valami rossz vicc, de kiderült, hogy sajnos nem az. Lomu nem csak engem lepett meg: Steve Hansent is lesújtotta az információ, de még Bede Márton is első felindulásában írt tumblr-re. Utóbbi írt nekrológot a 444-re, de más nagyobb magyar hírportálok (HVG, Index, Magyar Hírlap, Origo, VS – természetesen az NSO) is írtak a szomorú eseményről (a vb-vel kapcsolatban sajnos nem voltak már ennyire szószátyárok). Nagyon régen John Ealesszel együtt írtam már róla bejegyzést, mondván, hogy a kilencvenes években tuti megkapták volna az Év Nemzetközi Játékosa címet, de akkoriban ez az elismerés még nem létezett. A tolongáson talán Lomut nem kell tehát (újra sem) bemutatni, de mégis illő, hogy most megemlékezzünk itt róla.

Lomu halálában talán az a legmeglepőbb, hogy hirtelen történt: a nefrózis nevű vesebetegségével már régóta küzdött az All Blacks kiválósága, és számítani lehetett arra, hogy romlani fog az állapota. Jelenleg is rajta volt egy vese transzplantációs listán. A legrosszabbra senki sem számított. Mondván: Magic Johnson is milyen jól elvan, pedig HIV-fertőzött. Jonah Lomu is járt művese kezelésekre, és nem úgy tűnt, hogy romlott volna az állapota: részt vett a legutóbbi világbajnokság promotálásában (ahol konstatálhatta, hogy Bryan Habana beérte őt a vb-n szerzett célokat tekintve). Az európai fáradalmakat pihente ki családjával Dubajban – ahonnan még facebookra posztolt a párizsi eseményekkel kapcsolatosan, majd hazatértek, és Új-Zélandon érte a halál, amit hirtelen szívmegállás okozott.

jonah-lomu-try-eng_3503548k201

Lomu az 1995-ös vb-n robbant be a rögbivilág köztudatába

Új-Zélandon hatalmas megdöbbenést váltott ki Lomu halála: John Key miniszterelnök manilai útján nyilvánította ki részvétét, de természetesen nem csak ő volt ott a megemlékezők között. Korábbi játékostársa, Tana Umaga úgy vélte, hogy még egy ilyen kvalitású játékos nem lesz sem Új-Zélandon, sem máshol a földön, aki a pályán és azon kívül is nagyszerűen helyt állt. Mike Catt is a megemlékezők között volt, aki hozzátette, hogy Lomu számára is meghozta a világhírt, igaz ő 1995-ben a “rossz oldalon” volt. Korábbi csapatai, így a Blues, a Chiefs, a Highlanders, valamint a Cardiff is megemlékeztek róla, ahogyan a válogatottak is.

RUGBYU-WC-2015-NZL-OFFBEAT-HAKA

Lomu a feltöltött képei alapján élvezte az angliai feladatot – igaz, ez sok erőt vett ki belőle

Nem is beszélve a ligarögbisekről: az NRL facebook posztja alá sorra érkeztek a részvétnyilvánítások. A már visszavonult játékos (szerencsére még aktív mókamester) Beau Ryan is megemlékezett róla, mint egyik gyerekkori példaképéről, és szerencsésnek mondta magát, hogy találkozott vele. A sokszoros kódváltó, Lote Tuqirit is megrázta a hirtelen, szomorú esemény. Sokan szóba hozták Jerry Collinst is, aki tavasszal vesztett életét autóbalesetben. Collins pályája talán jobban kiteljesedett, mint Lomué, aki az uniós rögbi első világsztárja volt, azonban a betegsége megálljt parancsolt neki – ki tudja, hogy mit ért volna el, ha nincs problémája a szervezetével.

r26873_1296x518_5-2

Umaga rövid időn belül két csapattársát és közeli barátját vesztette el

A dél-afrikai szövetség ma egy másik játékos esetében is részvétet volt kénytelen nyilvánítani: hetvenhét éves korában elhunyt John Gainsford, aki a hatvanas években 33-szor viselhette a zöld mezt Ausztrália, Franciaország és a Lions ellen is. Gainsford régóta küzdött rákbetegséggel, amely végül legyőzte őt. Az ő esetében azonban számítani lehetett valahol erre: leélt egy teljes életet: amelynek egy jó részét már Jonah Lomu nem élhetett meg.

5 thoughts on “Egy nem kívánt bejegyzés

  1. DDT

    Szomorúan jött ez így ki hogy egyik nap a legenda Lomu-tól búcsúzunk, a következő napon meg az a hír hogy Richie McCaw befejezi a rögbit. Most nem akarok nagyot mondani de talán McCaw a rögbi profi érájának talán legtöbb mindenféle aranyérmét (3-4N, RWC, SR) felhalmozó játékosa plusz ugye az IRB Év Játékosa címek. Az All Blacks legendák között is az egyik legnagyobb, 148x válogatott. És mindezt úgy hogy Új-Zélandon kívűl igazi közutálatnak örvendett a játékstílusa, mind az ellenfelek szemében, mind az ellenszurkolóknál, tagadhatatlan elégtételt okozott mindig ha éppen sárgával végre lezavarták a pályáról 🙂 És mégis, szerintem a meccsek utáni csk-kénti nyilatkozataiban tanítanivaló volt a visszafogottsága, valamint az ellenfél és a bírók tisztelete. Nem gondoltam volna hogy egyszer ezt mondom de nekem hiányozni fog.

  2. Eszkal

    McCaw esetében szerintem az a helyzet, hogy tudni kell időben abbahagyni.

    Azt olvastam, hogy felmerült a bejelentés elnapolása, de aztán mégsem tették és felhasznàlták Lomu iránti tiszteletük kifejezésére.

    1. DDT

      Valószínűleg anyagilag megengedhette magának hogy levezetésként ne próbáljon még némi pénzt keresni Európában vagy Japánban. De valóban, így néz ki egy tökéletes sportolói karrier: klubhűség, vb címek, csúcson visszavonulni.

  3. Visszajelzés: Statisztika vagy amit akartok | Tolongás blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s