Céltalanság, vagy mégsem?

Az előző bejegyzésben is kikeltem már a francia bajnokság elődöntőire, azonban a döntőben sem született cél: a bejegyzésben lesz szó egy rövid összefoglaló keretén belül a döntőről, amit nem nagy meglepetésre a Toulouse nyert meg, megint. Ez azt is jelenti, hogy véget értek Európában a nagy klubküzdelmek: itt az ideje átnézni, hogy ki mennyi pontot, célt szerzett az évben. A jelen felsorolásból kimaradnak a válogatott meccsek: ezekkel maximum majd valamikor nyáron lehet átszámolni újra az egyéni teljesítményeket.Dusautoir és Servat a Brennus Pajzzsal - rögbiseknek nagy díj jár!

 

Tavaly szponzor minimum 20 célt állapított meg a ligarögbi játékosoknál, mint minimális kvótát a bejegyzésbe kerüléshez. Tekintve, hogy ott mindenképp célra törekednek a csapatok (egy pontos dropokért hülyék is lesznek kapura rugdosni normál esetben), addig az uniós rögbiben ellenben lehet dönteni, hogy a rárúgás vagy a célra törekvés a kifizetődőbb: így a legjobb rúgókról is szó lesz alább. Egy azonban biztos, célokra játszani kétségtelenül látványosabb…

 

Toulouse-Toulon: 18-12

Leírni is hihetetlen, hogy a Stade Toulousain tizenkilencedszer lett idén bajnok! Nem kezdődött minden könnyen Guy Novés számára, akinek a döntő előtt sérülések miatt három helyen kellett változtatnia a kezdőcsapatán. Így került az irányító posztra az eredetileg centerként kezdő Luke McAlister – ez viszont azt jelentette, hogy Lionel Beauxis a kispadra került. Végül meghálálta a belé táplált bizalmat: 6 büntetőből az összeset értékesítette, míg Wilkonak ennyi lehetőségből csak 4 ment be. Mindkét oldalon volta dropkísérletek: 2-2 – és mindegyik sikertelen volt… Ahogy azt pedig már írtam, cél egyik oldalon sem született. A mérkőzésről tulajdonképp ennyit elég is szólni – az újabb bajnoki cím szép búcsú mindenesetre William Servatnak, aki jövőre már Guy Novés oldalán, a tolongás edzőjeként lesz jelen a mérkőzéseken, de játékosként ez volt neki az utolsó. Nem semmi karrier az övé sem: a klubnál tizenhárom évet húzott le, ezalatt öt bajnoki és két Heineken-kupa elsőséget szerzett a Toulouse-zal.

McAlisternek nagy szerepe volt a győzelem kivívásában – kár, hogy gyakran mellőzik, pedig egy nagyon jó játékosról van szó!

 

Pontszerzők: McAlister 6 büntető (3., 21., 35., 42., 64., 68. perc), valamint Wilkinson 4 büntető (1., 27., 32., 46. perc)

 

Célok, számok stb.

Most pedig jöjjenek a nyers számok! A bevezetőben említett posztnál kommentben sikerült végülis az előző szezonra egy gyors összesítést végezni, hogy az uniós kódban kik voltak a legjobb célszerzők. A huszas határt akkor (válogatott meccseket is nézve!) Maxime Médardnak, Chris Ashtonnak és Alesana Tuilaginak sikerült abszolválnia. Médard tavaly a Top14-ben 15, Tuilagi és Ashton a Premiershipben 13, illetve 10 célt szerzett. Előző kettő ezzel a teljesítménnyel a legjobb lehetne – Ashton pedig holtversenyben állna az első helyen. Nézzük akkor Angliát!

Médard idén nem volt túl eredményes: a válogatottbeli szerepe mellett egy súlyos sérülés is akadályozza: még a skótok ellen kellett levinni a pályáról a Hat Nemzeten

 

Meglepő lehet, de az igazán eredményes játékosok között sztárok nem igazán voltak ebben a szezonban: ebben a világbajnokság is közrejátszott, hiszen amíg a nagy nevek Új-Zélandon küzdöttek az elsőségért a bajnokságok szürkeségében a kisebb csapatok és játékosok is ideiglenesen főszereplők lehettek. Így történhetett meg, hogy a legjobb célszerző: Rob Miller lett 10 céllal a Sale Sharks-ból, míg a legtöbb pontot a bajnokságban Tom Homer, a London Irish centere szerezte, szám szerint 278-at. Nézzük a legjobb cél- és pontszerzők listáját:

 

Rob Miller – Sale Sharks – 10 cél

Chris Wade – London Wasps – 9 cél

Mike Brown – Harlequins – 7 cél

Miles Benjamin – Worcester Warriors – 7 cél

Charlie Sharples – Gloucester – 7 cél

Alesana Tuilagi – Leicester Tigers – 7 cél

 

Tom Homer – London Irish – 278 pont

Nick Evans – Harlequins – 266 pont

Nick Macleod – Sale Sharks – 231 pont

Ignacio Mieres – Exeter Chiefs – 211 pont

 

Igazán nagymenő nevek tényleg nincsenek a felsoroltak között – Alesana Tuilagi is csak holtversenyben lett negyedik. A felsorolásból látszik, hogy a céloknál hét a határ a bejegyzésben, míg a szerzett (főleg rúgott) pontoknál a 200-as a választóvonal. Ezalatt maradt Angliában mindössze eggyel Toby Flood, illetve 195-öt szerzett Owen Farrell. Előbbi sokat hiányzott, de Twelvetrees és Ford is jól helyettesítették, míg a Saracensben Hodgsonnal kellett osztozni a rögzített helyzeteken. A legnagyobbat teljesítményével Chris Wade szakította: bekerült ugyanis az angol válogatott túrakeretébe, a Barbarians ellen pedig pályára is léphetett: és szerzett is egy célt debütálásakor.

Wade még sokra viheti a válogatottban, és a klubcsapatában: egyelőre marad Londonban – itt pedig egy kis referenciaanyag róla

 

Nézzünk át a kontinensre! A francia bajnokság döntőjével igazából csak Wilko tudott a ponttáblázaton elfolgalt helyén javítani, McAlister nincs ott a legjobbak között: a rúgószerepeken való osztozás a bajnokscsapatnál is megjelent: az új-zélandi ugyanis 185 pontot szerzett,  az alaphelyzetben irányítóként játszó Lionel Beauxis kicsivel többet, 191-et. A célszerzéssel kicsit jobban állnak – két játékosuk is tíz céllal zárt. Nézzük is a statisztikákat:

 

Timoci Nagusa – Montpellier – 11 cél

Romain Montial – Castres – 10 cél

Timoci Matavanou – Toulouse – 10 cél

Yves Donguy – Toulouse – 10 cél

Alex Tulou – Montpellier – 9 cél

Lucas Gonzalez Amorosino – Montpellier – 7 cél

Sereli Bobo – Racing Métro – 7 cél

Henry Chavancy – Racing Métro – 7 cél

Blair Connor – Bordeaux – 7 cél

Steffon Armitage – Toulon – 7 cél

 

Conrad Barnard – Agen – 267 pont

Jonny Wilkinson – Toulon – 261 pont

Romain Teulet – Castres – 249 pont

Martin Bustos Moyano – Montpellier – 218 pont

Julien Dupuy – Stade Francais – 206 pont

Benjamin Boyet – Aviron Bayonnais – 201 pont

A Montpellier játékosait látva kicsit furcsa, hogy az elődöntőben milyen fejetlen játékkal rukkoltak elő, úgy hogy célt sem szereztek. Armitage viszont csak dicséretet érdemel: az angol leváló remekül játszott idén a Toulonban: számos céllal hálálta meg a bizalmat, de a Bordeaux is örülhet, hogy Blair Connor a csapatban játszik: a fiatal ausztrál céljai is kellettek, hogy a korábbi bajnokcsapat bennmaradjon az első osztályban. A legjobb pontszerzőknél pedig látszik az is, hogy a kapurarúgások is mentek rendesen.

Wilko: idén nem ment neki a döntőkben...

 

A nagyobb európai bajnokságok közül a Kelta Liga maradt hátra, ahol szintén ki lehet jelenteni, hogy ez az év nem a nagy neveké volt! Furcsának tűnhet, de ide érthető a célgép Tim Visser, aki most már a skót válogatottba kapott behívót, vagy épp Dan Biggart is lehet mondani, aki ugyan az Ospreys-ben kiválóan játszott idén, de a válogatottban bizony csak Rhys Priestland után jön a sorban, vagy épp ilyen Ian Keatley, aki ugyan O’Garától átveszi a stafétát Munsterben, de még nem jött el az ő ideje, a Leinsternél pedig Ian Madigan, ha Sexton épp a válogatottal volt elfoglalva vagy pihentették, akkor inkább a célszerzéssel, mintsem a kapurarúgásokkal ütötte el idejét a pályán. Nézzük is a listát:

 

Tim Visser – Edinburgh – 13 cél

Alex Cutberth – Cardiff Blues – 10 cél

Simon Zebo – Munster – 8 cél

Ian Madigan – Leinster – 7 cél

Hanno Dirksen – Ospreys – 6 cél

 

Dan Biggar – Ospreys – 257 pont

Duncan Weir – Glasgow – 198 pont

Ian Keatley – Munster – 187 pont

Greig Laidlaw – Edinburgh – 171 pont

 

Amint látszik, itt kivételt kellett tenni az előbb megállított kvótával szemben, mivel ciki lett volna a pontszerzőknél csak Biggar nevét kiírni. Mindenesetre nem kell aggódni: az íreknél tapasztalható fejetlenségből kiutat mutathat a három fiatal játékos egyéni teljesítménye, illetve ha Parks és Paterson biztos lába már nem segíti a skótokat, akkor Laidlaw és Weir veszi majd át helyüket – célszerzésre pedig ott lesz Visser. El is kellene nekik már valami konstruktív, nézhető játék…Szerencséjük van a skótoknak, hogy Tim Visser egyetlen meccsen sem szerepelt a holland válogatottban - így játszhat náluk

 

Érdemes még pár pillantást vetni a Heineken- és Challenge-kupa pontszerzőire is. Itt a kétszázas/hetes határt nem érdemes komolyan venni:

 

Heineken-kupa

Timoci Matavanou – Toulouse – 8 cél

Rob Kearney – Leinster – 6 cél

Mike Brown – Harlequins – 5 cél

Julien Malzieu – Clermont – 5 cél

 

Jonny Sexton – Leinster – 103 pont

Greig Laidlaw – Edinburgh – 96 pont

Owen Farrell – Saracens – 88 pont

Ruan Pienaar – Ulster – 80 pont

 

Challenge-kupa

Morgan Turinui – Stade Francais – 6 cél

Tom Brady – Sale Sharks – 5 cél

Djibril Camara – Stade Francais – 5 cél

Benjamin Lapeyre – Toulon – 5 cél

 

Jonny Wilkinson – Toulon – 96 pont

Ignacio Mieres – Exeter Chiefs – 71 pont

Nicky Robinson – London Wasps – 64 pont

 

Voltak, akiknek a bajnokságon kívül is maradt rengeteg energiájuk, hogy eredményesek legyenek – ez látható a nevek alapján a listából. Mieres ráadásul csapatával meseszerű idényt tudhat maga mögött: a két éve még másodosztályú Exeter jövőre a Heineken-kupában indulhat, ehhez az argentin irányító játéka is kellett. Mások pedig inkább a nemzetközi színtéren szerepeltek: itt főleg Sextonra és Kearney-re kell gondolni: a Heineken-kupa menetelés mellett a válogatott szereplés töltötte ki főleg az idényüket, amelynek még nincs vége.Mieres - idén nagyot haraptak az Exeterrel (a képek az espnscrumról származnak)

 

 

Biggar még célt is tud szerezni: tavaly a Connacht ellen csípett el egy labdát és szerzett célt a szögletzászlónál – hogy a videó nézésekor a helyzetünk még nehezebb legyen, mindezt cymraeg nyelven követhetjük végig

 

A bejegyzés is folytatódhatna, de a válogatott meccsek és a déli bajnokság átnézésvel még várni kell, ezek ugyanis még tartanak. Utóbbi augusztusban fog befejeződni, amikor Franciaországban elindul a Top14 következő idénye.

8 thoughts on “Céltalanság, vagy mégsem?

  1. 338546

    Tudom, hogy az uniós rögbi más, mint a ligarögbi, meg lehet a légipingpongot is élvezni, de azért az akkor is nagyon gáz, hogy 10, 11 és 13 céllal legjobb célszerzőnek lehet lenni a három legnagyobb európai bajnokságban. Összehasonlításképpen: a Super League-ben 17 forduló után az ifjú Josh Charnley 22 céllal vezet, a két warringtoni, Chris Riley és Ryan Atkins 16-16 céllal második, David Hodgson és – ki ne maradjon – Sam Tomkins 14-gyel követi őket. Ezek szerint Tomkins bármelyik uniós kollégájánál több célt szerzett az idei bajnokságban – mondjuk szerintem jobb játékos is bármelyiknél a fentebb felsoroltak közül.

  2. 344528

    Nem ismerem a statisztikákat, de abból kellene kiindulni, hogy egy ligarögbi meccsen hány cél esik átlagosan és mennyi egy úniós rögbi meccsen.
    Biztos a ligarögbi felé fog billenni a mérleg, hiszen a pontozási rendszer az úniósban más prioritásokat eredményez.

    Ha megvan, hogy mennyi cél esik egy meccsen, akkor azt is érdemes megnézni, hogy miként oszlik meg a célszerzők aránya a csapatokon belül. Két játékos viszi az összes célt, vagy szétoszlik az egész csapatra egyenletesen?

    Azt is érdemes figyelembe venni, hogy vannak-e gyenge csapatok a bajnokságban, akik ellen könnyű a célszámot növelni.

    Hány meccset játszanak a csapatok a bajnokságban?
    stb….

    Szóval ezek alapján az ismérvek alapján már könnyebb vizsgálódni egy liga-úniós összehasonlításban.

  3. 344528

    Gyorsan utánanéztem.
    Az első kérdésemre a válasz:
    A Super League legjobb csapata 6,7 célt visz meccsenként a leggyengébb 2,6 célt.
    A Super Rugby-ben a legcélerőssebb csapat 3,8 célt visz meccsenként, míg a leggyengébb 1,7-et.

    Szóval már itt kijelenthető, hogy nem érdemes összehasonlítani a célszámokat, hiszen nincsenek azonos szinten.

    Ezzel persze nem akarom azt sugalni, hogy szeretem, ha büntetővel szereznek a csapatok pontokat az úniós rögbiben, de a játék része és el kell fogadni. (Persze mindig jönnek egyesek azzal, hogy változtassák meg a pontszámítási rendszert a ligához hasonlóra és akkor több cél lesz. Lehet, hogy egyszer meg is csinálják. Dél-Afrikában már kísérleteznek hasonlóval, hogy több cél legyen. (Másod, harmadosztály nem tudom pontosan.))

  4. DDT

    [eszkal](#850969): Tárgyilagosság alapján érdemes figyelembe venni a felsorolt szempontokat, de amúgy tök egyértelmű hogy a pontozás miatt az uniós rögbiben kisebb a késztetés a célhordásra. De még ez sem igazolja a Top14 csapatok szégyenletes “céltalanságát”, pld a légi-pingpong mellett olyan sűrűn próbálkoztak drop gólokkal mint az NRL-ben szokás amikor az aranypontért hajtanak. Emellett figyelembe véve a lezárult angol bajnokság meccseinek közepesen érdekfeszítő színvonalát úgy érzem bajok vannak az európai klubrögbivel, ugyanezekkel a szabályokkal délen sokkal nézhetőbb meccseket játszanak.

  5. 339692

    Sam Tomkins kiváló játékos, viszont uniós kódban csak egy célt szerzett ebben a szezonban – nem értem, hogy is került ide a neve 🙂 Viccet félretéve, ő bármelyik háromnegyed poszton megállná a helyét az uniós kódban. A nemzetközi tornák viszont idén jól elvitték a nagyobb nevek idejét, erejét (Médard le is rokkant ideiglenesen) – ha néznénk az ottani teljesítményt is, talán jobb lenne a helyzet: Kearney és Ashton esetében biztosan. Akik pedig előtérbe kerültek, kevesebb tapasztalattal rendelkeztek, és oldották meg helyzeteiket – mégpedig szerintem tudásukhoz képest igen jól.

    DDT-vel egyetértek, a pontozás miatt alakulhat ki, hogy a Top14 utolsó három meccsén egy cél sem született, ellenben dropkísérletek is voltak a büntetők mellett – nem biztos, hogy látványossá tették a játékot ezzel, de három pontot nagy valószínűséggel lehet szerezni, szinte bármelyik háromnegyed játékosnak (a Leinsterben Sexton távollétében boldog-boldogtalan rugdosta kapura a labdát, kielégítő aránnyal). Kíváncsi lennék, hogy ligarögbiben a rúgással foglalkozók mennyi pontot sáfárkodtak össze egy-egy NRL vagy Super League szezonban: bár ahol kevesebben állnak a labda mögé, ott biztosan egy emberre több rúgott pont jut, mint ahol megosztoznak rajta.

  6. 338546

    [BastianoCoimbra](#851068): Igen, pontosan így van. A ligarögbiben kevesebben rúgnak egy csapatból, így ott kevésbé oszlik meg csapaton belül a rúgott pontok szerzése.

    [DDT](#851005): Teljesen egyetértek.

    [eszkal](#851003): Persze, más mennyiségben esnek a célok a két kódban. Éppen ez az egyik bajom az uniós rögbivel. Amit azért ezzel együtt is a második legjobb sportnak tartok.

  7. 344528

    @szponzor: Mindenkinek más és más sportág tetszik, ez így is van rendjén, hiszen elég unalmas lenne, ha mindenki ugyanazt szeretné. Most nem is akarok kódháborúba kezdeni, mert tisztelem mások érzéseit, így csak annyit jegyzek meg, hogy amikor ligarögbit nézek, akkor a szerelések során mindig azt várom, hogy a földön elkezdenek harcolni a labdáért… Elég időnek el kell telnie, mire átáll az agyam… 🙂

  8. TS

    Statisztika ide vagy oda, ez a francia döntő nem sok hívet szerzett a francia rögbinek, sőt általában a rögbinek sem…DDT-vel egyetértek, Délen élvezetes meccseket nyomnak ugyanazzal a szabályrendszerrel. De azt azért ott sem várhatjuk, hogy a döntőben is majd 70-80 pont lesz, mint egyes alapszakaszbéli meccseken…Bár előfordult már nagy meghordás (Bulls – Chiefs 61-17, 2009., Brumbies – Crusaders 47-38, 2004.)

Hozzászólás