Az idei Super Rugbyről

A már két hete tartó déli topbajnokság idén egy kicsit kurtább lesz, mint ahogy megszokhattuk (bár pont a blog szempontjából ez volt a “normális” a 2011-es induláskor): a világbajnokság rengeteg dolgot átír idén, így a Super Rugby is már júliusban befejeződik: nem lesz júniusi szünet a tesztek miatt, és csak egy rövid Négy Nemzetre lesz idő júliusban-augusztusban. Az idei szezon még azért is érdekes, mivel ez az utolsó, ami az eddigi megszokott keretek között kerül megrendezésre: a következő évi átszabásokról már tavaly döntöttek, most az építkezés és felkészülés fázisa zajlik a jövőbeli argentin és japán klubnál, a Kings pedig idegesen toporog, hogy ismét az SR-ban szerepeljen. Még egy szempontból utolsónak tekinthető ez a mostani bajnokság: a szezon, valamint a világbajnokság után több meghatározó játékos már Európában kezdi meg a karrierjének egy másik fejezetét, így egyelőre most láthatjuk utoljára Dan Cartert, Adam Ashley-Coopert, Bernard Foleyt vagy Ma’a Nonut valamelyik déli csapat mezében, illetve a válogatottban.

Ha már Carter szóba került: az első fordulóban sikerült lesérülnie, így egy darabig megint nem láthatjuk őt játszani (és azt sem tartom kizártnak, hogy ősztől a maradék karrierjét Franciaországban fogja tölteni), a helyettesítésére még tavaly visszaszerződő Colin Slade vette tehát át a tízes mezt a Crusadersnél. A tartalékosan kezdő keresztesek az első fordulóban a Rebelst fogadták, akiknél végül nagy volt az öröm, mivel megszerezték történetük első idegenbeli győzelmét (négy évet vártak erre). Slade-ék a második körben megszerezték idei első győzelmüket, a Highlanders ellen idegenben. A mindig jó eredményekről fogadkozó Blues a Chiefstől kapott ki először otthon, majd Fokvárosban a Stormerstől is, így jelenleg utolsók az új-zélandi csoportban (persze hol van még a vége). A Highlanders kihagyta az első kört, így csak egy bónuszos verereségük van, előttük a Crusaders, míg a Chiefs és a Hurricanes áll legelöl nyolc-nyolc ponttal. Előbbieknél Sonny Bill Williams a nagy visszatérő, aki továbbra is remek formában van, és még boxolni is van ideje.

Nonu ha már a válogatottban talán nem is sokszor, de még a Hurricanesben megmutathatja idén, hogy Conrad Smith-szel milyen centerpárost tudnak alkotni, aztán továbbállnak ők is Franciaországba

A szomszédos Ausztráliában többen pakolhatják maguknak az európai útikönyveket, miközben a talán életképesnek bizonyuló NRC-ben az utánpótlását is sikerül kinevelni az idény végén távozóknak. Az itteni csoportban viszont már mindenki pályára lépett, és egyaránt egy győzelem, egy vereség áll a csapatok neve mellett :csak a bónuszoknak köszönhetően vezet itt hat egységgel a Brumbies. A vadlovak az első körben beletaposták a földbe a Reds csapatát, ahol előbb a Brisbane-ba “hazatérő” Karmichael Hunt szerezte meg a vendégek első három pontját büntetőből (47-3), a második körben pedig a SR-be visszatérő Adam Thomson is megmutatta magát a vörös mezben. Egyelőre csak a remélhetően megkomolyodott James O’Connor visszatérésére nem került sor. Ha pedig már Huntról szó esett: egy darabig lehet nem is lehet majd látni meccseken, mivel a tartományi szövetség eltiltotta, amíg a drogügylet vádja alól nem tisztázódik. Sikerült tehát a vörösöknek ismét egy nyugodt életviteléről ismert irányítót beszerezni.

Horne és Foley joggal örülhet Beale céljának: 28-38-ra győztek legutóbb Melbourne-ben a címvédő Waratahs: most a harmadik körben ők lesznek a soros pihenők

Dél-Afrikában a Stormers kezdett jól: Duane Vermeulen és társai előbb a Bullson gázoltak át, majd a már említett másik kék csapatot verték meg. Mögöttük a cápák állnak, akik egy pontgazdag mérkőzésen kezdtek a Cheetahs ellen vereséggel (29-35), majd a Lions ellen már győzni tudtak. Ezen a meccsen debütált a két “hazatérő” angol válogatott közül Mouritz Botha a fekete mezeseknél, Matt Stevens még nem kapott játéklehetőséget a csapatnál. A Cheetahs most pihent ebben a körben, és még így is harmadikok, mivel a Bulls csak egy, a Lions pedig nulla ponttal áll a tabellán. Utóbbiak meglehetősen simán kaptak ki mindkétszer, míg Handré Pollardék a ‘Canes ellen jól tartották magukat, de Julian Savea célja ellen már nem tudtak mit tenni, így csak vesztes bónuszt kaptak.

Trevor Nyakane akcióban még az első körben: egyelőre azonban hiábavalóak voltak a pillér erőfeszítései is, a Bulls csak egy pontot gyűjtött be két kör alatt

Reklámok

3 thoughts on “Az idei Super Rugbyről

  1. DDT

    Érdekes kérdés hogy Karmichael Hunt rövidke Super Rugby karrierje gyors véget érhet-e, hiszen a drogterjesztési vádak a gold coast-i időszakát érintik, de további csavar hogy ligarögbis Titans játékosok is belekeveredtek az ügybe, szóval ha bűnösnek mondják ki akkor az NRL kapui is bezáródnak előtte mint kódváltási alternativa. Persze endlőzungnak még mindig ott lesz neki az ausztrál ligarögbis rosszfiúk hagyományos perpignani menedékháza, a Catalans Dragons, most éppen Todd Carney tölti ott száműzetését a tavalyi év leggusztustalanabb aussie celebfotójáért járó “nyereményként”.
    A hétvégi fordulóból egyébként sikerült megcsípnem a dunedin-i derbit, hogy mást ne mondjak szerintem eléggé szezoneleji a Crusaders formája, de még így is legyűrték a tetszetősebb játékot mímelő, viszont bosszantóan sokat hibázó Highlanderst. Slade-ről még nem tudok véleményt mondani, talán beválik Carter-pótlónak, talán nem, de legalább van máris sikerélménye.

  2. eszkal

    Az idei Super Rugby idénytől én nem várok sok mindent. A vb túlságosan ott tornyosul az edzők szeme előtt, ezért arra fogják ösztökélni a játékosokat, hogy ne nagyon kockáztassanak, nehogy megsérüljenek. Ez pedig a meccsek intenzitására is hatással lesz…

    Szóval remélem rámcáfolnak, de egyébként is bízok benne, hogy lesz 1-2 jó meccs.
    Eddig alig láttam meccset, de majd igyekszem…

  3. eszkal

    Persze még ott van az a faktor is, hogy vannak még válogatott tagságra vágyó játékosok, akiknek fontos lenne a jó szereplés…
    Új-Zélandon a csapat gerince megvan, amin csak a sérülések változtathatnak és már nagyon kevés hely van a keretben, ami a motivációt is korlátozhatja, szóval vegyes a kép, de semmi sem mutat arra, hogy a “nagy” nevek kockáztatni fognak.
    Persze hozhatjátok, hogy Carter is megsérült, de róla azt olvastam, hogy senki se volt a közelében, amikor megsérült

    Azt is hallottam egyébként, hogy aki szándékosan figyel magára, hogy csak nehogy megsérüljön az sokkal nagyobb eséllyel sérül le (valami pszichés dolog… )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s