Bajnokavatások

Az előző hétvégén véget értek az európai bajnokságok: még egy kis készülődés, és mindenki kirajzik az öreg kontinensről. Szombaton először a Premiershipben dőlt el, hogy ki lesz idén a bajnok: egy nem akármilyen meccsen! Most fordult elő először, hogy hosszabbítás döntött a bajnoki kupáról (tavaly az első piros villant a fináléban – a Saints mindkétszer ott volt), amit a Northampton hozott el végül. A Kelta Ligában szép búcsút kapott Brian O’Driscoll és Leo Cullen, Zane Kirchner meg megmutatta, hogy kiváló játékos. Franciaországban talán nem volt olyan izgalmas a döntő, mint tavaly, de Jonny Wilkinson még utoljára rúgott 15 pontot, hogy a Toulon 22 év után végre felemelhesse a Brennus-pajzsot.

Saracens-Northampton: 20-24

Nehéz egy olyan mérkőzésről írni, ami bővelkedett a fordulatokban, de úgy, hogy igazából mindkét csapat már fogta biztosan a kupa egyik fülét a döntő alatt. Hogy mennyire akarták a győzelmet a csapatok, arra elég Owen Farrell példája: miután célt szerzett a 61. percben, örömében sikerült úgy elrúgnia a labdát, hogy belesérült, és jöhetett a helyére Charlie Hodgson. Ráadásul előrepassz miatt még a célt is érvénytelenítették. Ekkor 9-14 volt az állás, és a szentek már készültek az ünneplésre, amikor Marcelo Bosch a 72. percben még vitt egy célt. Hodgson azonban mellélőtte a jutalmat, így maradt a döntetlen. Mivel pedig egyik csapat sem tudott már a rendes játékidőben pontokat szerezni, jöhetett a hosszabbítás! A kétszer tíz perces plusz játékidőben először Stephen Myler szerzett vezetést büntetőből, majd Hodgson jött: egyenlített, a 92. percben pedig újabb büntetőjével már a Saracens dörzsölhette a tenyerét. A 100. percben a Northampton támadt, és a csereként beállt pillér nagy nehezen letette a labdát a célvonalra. A játékvezető kikérte a videóbíró segítségét, aki rábólintott a célra, így a jutalomrúgás után már csak a hármas sípszó kellett, hogy végül a Northampton örülhessen! Ez egyben azt is jelenti, hogy a Saints idén kicsit javított a borzalmas döntőbeli statisztikáin, a Saracens viszont a második döntőjét vesztette el idén.

Pontszerzők: Bosch 1 cél (72. perc), Farrell 3 büntető (11., 17., 44. perc), Hodgson 2 büntető (85., 92. perc), valamint Foden 1 cél (31. perc), Pisi 2 cél (58,. perc), Waller 1 cél (100. perc) , Myler 3 jutalomrúgás (32., 59., 104. perc), 1 büntető (83. perc)

Annyi elvesztett döntő után kijárt már egy sikeres év a Northamptonnak: a Challenge-kupa után a bajnokságot is megnyerték

Leinster-Glasgow: 34-12

Azt lehetett előre sejteni, hogy a Glasgow-nak nem lesz egyszerű dolga Dublinban: a skótok is így álltak hozzá, és ennek tudatában álltak neki a döntőnek: amit sikerült szorossá tenniük az első félidőben. “Csak” 12-10-et mutatott az eredményjelző negyven perc után: a nagy gála még váratott magára, pláne, hogy O’Driscoll már a nyolcadik percben lesérült, és az utolsó, 168. leinsteri meccsén le is kellett cserélni. Hiába vitt két célt a hazai csapat, Finn Russell négy büntetője révén végig ott volt a sarkukban a Glasgow. A második félidőben is próbálkozott még a vendégcsapat, ám a Leinster lassan feléjük kerekedett. Jimmy Gopperth két büntetője a második félidő derekán már sejtette, hogy megint ír bajnoka lesz a ligának. Végül még az is belefért a kifáradó skót csapat ellen, hogy Kirchner és az ismét szakállas Gordon D’Arcy is pakoljon még egy-egy célt. A döntővel kapcsolatosan a szélsőt játszó dél-afrikait mindenképpen ki kell emelni, hiszen nemcsak két célt szerzett, hanem a másik kettő előkészítésében is oroszlánrésze volt. A Glasgow számára nem jött össze a győzelem, de úgy gondolom mindenképpen nagy teljesítmény volt ez a részükről, és jót tett végre egy döntő a skót rögbinek is.

Pontszerzők: Kirchner 2 cél (17., 74. perc), Jennings 1 cél (38. perc), D’Arcy 1 cél (76. perc), Gopperth 4 jutalomrúgás (18., 39., 75., 78. perc), 2 büntető (60., 65. perc), valamint Russell 4 büntető (4., 13., 35., 40. perc)

Toulon-Castres: 18-10

Az első félidő igen parázsra sikerült a francia fináléban: Jonny Wilkinson büntetőjével gyorsan megszerezte a vezetést a Toulon, de a tizenegyedik percben jött a válasz: Max Evans egy parádés célt szerzett: amíg a szélső pedig ünnepelte magát, a többiek püfölni kezdték egymást a kapu mögött. Rory Kockott belőtte a jutalmat, így a tavalyi bajnok megfordította az állást: idén azonban nem voltak olyan veszélyesek, mint egy éve, a Toulon pedig szépen átvette az irányítást: Wilko még lőtt két büntetőt, és egy – ki hinné – dropgólt. Így a Toulon már előnnyel vonult pihenőre. Amit meg is tartott a második félidőben: a Castres pedig egyetlen pontot sem tudott szerezni. Wilkinson lőtt még egy büntetőt, de a végén, hogy ne csak róla szóljon a döntő (a Toulon mezébe a “merci Jonny” felirat volt varrva), az utolsó büntetőt már Delon Armitage lőhette. Ezt sikeresen abszolválta a fullback, így 18-10-ra győzött a kikötővárosi csapat egy kifejezetten sikeres év után.

Pontszerzők: Wilkinson 1 dropgól (35. perc), 4 büntető (8., 23., 32., 54. perc), Armitage 1 büntető (74. perc), valamint Evans 1 cél (11. perc), Kockott 1 jutalomrúgás (12. perc), 1 büntető (29. perc)

A Toulon 1992 után ismét bajnoki címnek örülhetett

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s