Európa ismét kékbe borult: a Leinster Londonban nyerte meg a harmadik Heineken-kupáját négy év alatt! Az Ulster ugyan nagyon fogadkozott, hogy meglepik a kék mezeseket, de teljesítményük csak arra volt jó, hogy asszisztáljanak a dubliniak győzelméhez. Persze nem kell őket leírni: 13 év nagy idő – hozzá kell még szokni, hogy a jövőben újra ütőképesek legyenek az ulsteriek nemzetközi porondon. Egyelőre ez csak a bejelentkezés volt, hogy számítani kell rájuk a kieséses szakaszokban a továbbiakban. Az is egyértelmű volt, hogy aki nem erőlködést akar látni és töketlenkedést, az megint rögbit nézett: a vesztes fél is próbálkozott és potyogtak a pontok. Az is biztos azonban, hogy Londonban tegnap este minden kék mezes szurkoló jól érezte magát: ma pedig fájhat a fejük rendesen.
Ugyan Pienaar büntetőjével a hetedik percben az Ulster megszerezte a vezetést, ám a Leinster hamarosan már mutatta, hogy itt nem lesz pardon: ők fognak örülni a végén. Öt perccel később, a tavalyi év legjobb európai játékosa, Sean O’Brien köszönt be egy céllal, majd még az első félidőben az első sorból is született cél: Ciann Healy fordult be a célterületre a labdával. Az Ulster ezalatt próbált védekezni, labdáit megtartani, sikertelenül. A hosszabbítás másodperceiben kaptak egy büntetőt, a félpályán túlról. Sok lehetősége nem volt Pienaarnak: vagy kirúgja a labdát, és mehetnek az öltözőbe, vagy rárúgja. A dél-afrikai az utóbbit választotta: jó ötvenkét méterről szerzett három pontot az Ulsternek.
Nem lehet azt mondani, hogy a fehér mezesek nem támadtak vagy ne próbáltak volna áttörni, de az ellenfél védelmét nem tudták hibára kényszeríteni: sem Trimble sem Pienaar nem tudott áttörni – a Leinster pedig minden próbálkozást megállított. A Leinster erőfölénye akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor a 45. percben egy csomaggal indultak meg a célterület felé: az Ulster csak a célvonal előtt tudta megállítani őket – Nigel Owens ekkor a kapuhoz ment és büntetőcélt ítélt. A hatvanaid percben Dan Tuohy mégiscsak szerzett egy célt: ekkor lett volna esélye az Ulsternek, hogy feljöjjön a Leinster nyakára, és szorossá tegye a végét – Pienaar azonban kihagyta a jutalmat. Sajnos sérülések sem kerülték el a játékosokat: a felépült és kezdő O’Driscollt kellett lecserélni (helyére jött Dave Kearney), majd David Humphreys-nek is idő előtt kellett távoznia. Az idény végén az Ulstert elhagyó irányító utolsó fellépése nem sikerült szépre: csereként állt be, de a mérkőzést nem tudta befejezni a pályán.
A leinsteri tolongás mindent vitt: a támadásokban nagy szerep hárult rájuk, és az összes célt tolongásjátékos vitte, sőt O’Brien és a büntetőcél kivételével mindegyiket az első sor vitte be. A csereként beállt van der Merwe és a legvégén Sean Cronin is vitt még egyet – úgy, hogy Ross-ra és Strauss-ra sem lehetett panasz. A hajrában Terblanche csinált még egy butaságot, amire semmi szükség nem volt: Cronint dárdafogással vitte a földre a 72. percben: sárga lapot kapott, és az Ulster így emberhátrányban fejezte be a döntőt. Most nézzük a Leinster teljesítményét darabokra bontva!
A Leinster négy év alatt három Heineken-kupa elsőséget tudhat magának, ráadásul eddig csak egy csapatnak sikerül megvédenie címét: ez a Leicester, akik 2001-ben és 2002-ben győztek egymás után. A győzelmekre ránézve talán nem véletlen, hogy BOD dinasztiaépítésről beszélt.
O’Driscoll a dinasztiaépítés mellett megemlítette Eoin O’Malley-t, aki térdsérülés miatt csak a tévén keresztül láthatta a csapat győzelmét
Ha már Leicester: Leo Cullennek ez volt az ötödik döntője: négyet a Leinsterrel, egyet a Leicesterrel játszott. Utóbbit elvesztette, de a dubliniakkal is volt egy veresége. A Leinster csapatkapitánya egyedülálló: csékáként ő az első, aki triplázni tudott.
Dave és Rob Kearney a hatodik testvérpár, akik Heineken-kupát nyertek. Korábban ez egy ír családnak sikerült, éppen 1999-ben: akkor az Ulster színeiben Jan és Bryn Cunningham örülhetett – Ian és David Humphreys viszont nem játszott együtt még azon a döntőn.
Az idei döntőben szerezte a legtöbb pontot a győztes fél, a korábbi rekord 2001-ben volt, amikor a Leicester 34 pontot vitt a Stade Francais-nek. A Leinster vitte a legtöbb célt a tegnapi mérkőzésen a Heineken-kupa döntők történetében: eddig a Brive tartotta a rekordot néggyel, sőt szintén a Brive rekordját adták át a múltnak: a 28 pontos különbség a legnagyobb, amivel nyertek a döntőben. Eddig a Brive-Leicester volt az első, 19 ponttal, még 1997-ből.
Mit lehet mondani: innentől kezdve nincs már olyan dolog, amit a Leinster nem a legjobb: Brad Thorn a lehető legjobb helyre igazolt erre a három hónapra.
Pontszerzők: O’Brien 1 cél (12. perc), Healy 1 cél (31. perc), 1 büntetőcél (45. perc), van der Merwe 1 cél (76. perc), Cronin 1 cél (80. perc), Sexton 3 jutalomrúgás (13., 32., 45., perc), 3 büntető (51., 67., 73. perc), McFadden 1 jutalomrúgás (80. perc), valamint Tuohy 1 cél (60. perc), Pienaar 3 büntető (7., 40., 49. perc)
Tolongás blog 
Deja vu érzésem volt.
Reggel a Crusaders Blues meccset néztem, az eredmény 59-12.
Estefelé a Leinster Ulster meccset néztem, az eredmény 42-14.
Egyik alkalommal se a győztes csapatnak szúrkoltam. Ennyi, szúrkolni tudni kell… 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy az írek az All Blacks ellen mit fognak mutatni, mert az egy dolog, hogy klubszinten évek óta tarolnak, de rögbiben a válogatott megmérettetés az igazi. Válogatott szinten még nem sikerült a nagy áttörés…a tavalyi vb-n is ideje korán kiestek Wales ellen.
[eszkal](#832947): akkor én mit érezhettem a BL döntő után…
Őszintén szólva, nem hiszem, hogy az írek megverik az új-zélandiakat. Három esélyből egyszer sem fog nekik összejönni: a leinstetiek, a válogatott gerincét alkotó játékosok lesznek tán a legfáradtabbak egy ilyen szezon után.
Most annyiban nagyobb az írek esélye Délen, hogy az All Blacks új csapatot fog építeni. Ámbár látva az új-zélandi fiatalokat, és ismerve a történelmet, nem sok esélye van az íreknek.
@BastianoCoimbra: Szúrkolni tudni kell :-), én általában mindig kiválasztom az igazi lúzer csapatokat, amelyek szimpatikusak, de győzni a fontos meccseken nem sikerül nekik. (Pl: Juventus (2/7 BL döntő), Arsenal (0/1 BL döntő)
Az írek még soha nem verték meg Új-Zélandot, egy döntetlenjük van összesen.
Az elkövetkező években, ha sorra veszem azokat a válogatottakat, amelyek soha nem verték meg az All Blacks-t, akkor elsőként szerintem az argentínoknak fog sikerülni és utána az íreknek. (Az időtávot nem tudom megbecsülni, de az argentín 5 éven, míg az ír 10 éven belül lesz.)
@TS: Három éve, amikor példátlan módon 4 vereséggel zárt az All Blacks (1 FRA, 3 RSA), akkor a szezonnyitó franciák elleni vereség során, ahogy emlékszem se Richie McCaw, se Daniel Carter nem játszott.
Ők ketten nagyon meghatározóak a válogatott számára, mert bár még nincsenek igazán jó formában, de a válogatottban játszani mindig más. Igazából szerintem pszichésen jelent a többi játékosnak sokat, hogy ott vannak a pályán.
Sokszor előfordul, hogy egy játékos klubszinten botladozik, de válogatottszinten a minőségi csapattársak között meg brillírozik (lásd Hurricanes játékosokat tavalyról: Ma’a Nonu, Cory Jane, Conrad Smith, stb)