Legek a vb-n

Lassan már egy hónap eltelik a döntő óta, ám nézzünk még egy kicsit vissza az új-zélandi tornára. Legjobb játékos, irányító, szélső stb. címeket nem szeretnék adományozni, mivel mindenkinek van sajátja, így inkább nézzünk olyan teljesítményeket, furcsaságokat, amelyekkel a pályán máshogyan is ki lehetett tűnni!

 

A legnagyobb lábú: Tony Buckley. A volt munsteri pillér valóban elmondhatja magáról, hogy nagy lábon él! A 196 cm magas és 137 kilós játékos ebben a szezonban már a Sale színeiben bontja meg az ellenfelek első sorait. Ekkora termethez bizony jókora láb is dukál, hogy elbírja valami a fent cipelt terhet. Buckley angol számozás szerint 16-os, vagyis kontinentális méret szerint 53-as csukát kell a lábára húzni a meccseken. Ilyen méretben nem gyártanak lábbelit a rögbisek számára, így neki külön gyártja az egyik német sportszergyártó cég a játékhoz nélkülözhetetlen kelléket.Buckley termete sem épp átlagos, de a lábfeje meg főleg nem

 

A legszakállasabb: Adam Kleeberger. Bár az espnscrum szerint Marc Liévremonté volt a torna legjobb arcszőrzete, én azt a díjat is a kanadaiak hetesének adnám. A korábban már profiskodó kanadai leváló idén egy sérülés miatt otthon szerepelt az amatőrök között. Az arcszőrzetét látva viszont inkább azt lehet hinni, hogy valahol a Yukon mellett vágta a fákat az erdőben. Példája viszont ragadós volt, még két társa is ilyen nagy szakállat növesztett: Jebb Sinclair és Hubert Buydens. A három szakállas személy megjelenése elég reklám volt, hogy a rögbi legalább a vb idején kicsit megszorongassa a hoki népszerűségét Kanadában. Kleeberger a szakállától azóta egy jótékonysági akció keretében megvált.

Kleeberger megborotválása (és a bevétel felajánlása) még a híradóba is bekerült a hoki hazájában.

 

A legalacsonyabb: Alexander Janjuskin. A kilences ponton az alacsony termet nem hátrány, ellenben az oroszok nyitója még Geniától is tíz centivel alacsonyabb, mindössze 165 centiméter. Az otthon játszó játékos magasságáról az orosz-ír meccs előtt láthattunk egy igencsak furcsa képet, amikor a fair play szellemében kezet rázott az írek kapitányával, a 198 centiméter magas Leo Cullennel.Janjuskin itt a nem épp alacsony Geldenhuysszel csap össze az olaszok elleni meccsen

 

A legjobbkor debütáló: Jean-Marc Doussain. A legjobb szót idézőjelbe kell tenni francia részről. Mindenesetre a toulouse-i játékoson kívül még senki sem játszott úgy a döntőben, hogy az első mérkőzése a válogatottban a világbajnokság utolsó mérkőzése lett volna. Olyan már fordult elő, hogy valaki a bronzmeccsen mutatkozott be (egészen pontosan kétszer: 1987-ben és 1995-ben), de Doussain jelenleg az egyedüli, aki a döntőben mutatkozott be a válogatottban. Ezzel együtt azonban 0%-os a győzelmi mutatója a kék mezben.Doussain Skrela helyére jött, aztán a dönőben be is mutatkozhatott

 

A legszerencsésebb szóhoz jutó: Stephen Donald. Az új-zélandi Cinncinnatus szerencsés bemutatkozásához viszont kellett az is, hogy három irányító is kidőljön az All Blacks keretéből. Valószínűleg, ha a harmadik, Cruden nem sérül le, Donaldot becserélték volna pár percre, hadd mutassa meg magát, de másképp történt. Így az ő büntetőjével lettek világbajnokok a fekete mezesek. Huszonháromszor játszhatott a válogatottban, és egy darabig biztosan nem lesz kerettag, mivel a Bath csapata igazolta le még a múlt szezon végén.Kahui, Donald és a Webb Ellis-kupa, Donald biztosan hallgatta már azóta a King for a Day c. számot

 

A legcikibb pillanat: Chris Paterson jutalma a románok ellen. Nem egyszer hoztam fel én is a momentumot. A világ egyik legpontosabban rúgó játékosával szomszédaink ellen bizony megesett az a csúfság, hogy leesett a labda a gyűrűről, így a jobb alsó sarok felé rúgta a játékszert, amit kivédett lábbal az ott álló román játékos. Ez a fociban sem gól, de a rögbiben sem adnak érte két pontot.

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, tartja a mondás.

 

A legnagyobb ütközés: Radike Samo vs. Bryan Habana. Az ausztrál-dél-afrikai negyeddöntő 19. percében a nagyhajú ausztrál nyolcas borította fel a villámléptű szélsőt. Habana kicsit átgondolhatta ezután a mérkőzést: nem villogott, sőt később – lehetséges, hogy az ütközés miatt- le is cserélték.

Samo nem kegyelmezett Habanának, aki utána egészen visszafogottan játszott, mondhatni nem látszott, hogy a pályán volt.

 

A legtávolabbi: Frans Steyn Szamoa ellen. A Boks másik Steyn nevű rúgója jó 55 méterről rúgta kapura a szabálytalanság után megítélt büntetőrúgást. Bátor tett volt, és csak nagyon kevés kellett volna, hogy érvényes legyen. A lövés azonban a keresztlécről lepattant. Frans Steyn így viszont csak rontotta az amúgy sem túl jó rúgási statisztikákat a vb-n. Később még távolabbról, 60 méterről vállalt el egy büntetőt: sikerrel! Ezzel a sikeres büntetővel is hozzájárult a dél-afrikai 5-13-as győzelemhez.

Frans Steyn másodjára már nem hibázott Szamoa ellen

 

A legnagyobb visszatérés: Írország. Tavasszal sok sérülttel végigküzdötték a Hat Nemzetet, és a teljesítményük alapján úgy tűnt, hogy jók lesznek a  vb-n, azonban a pocsék nyári tesztek után már a csoportból való továbbjutást is sokan már kérdésesnek vélték. Erre a csoportmeccsek alatt Declan Kindey csapata csodát művelt: magabiztosan verték meg az ausztrálokat, és megnyerték a csoportot. Ebben nagy szerepe volt a két veteránnak, O’Garának és O’Driscollnak. A negyeddöntő azonban ismét végállomást jelentett a számukra: ezt sem szabad azonban lebecsülni, hiszen négy éve a csoportból sem jutottak tovább, így mindenképpen előreléptek. Vagy inkább vissza a szokásos helyre.O'Driscoll remek játékkal segítette a válogatottat

 

A legnagyobb meglepetés: Wales. A Hat Nemzeten kifejezetten jól játszottak, sőt nyáron sem vallottak szégyent a vörös mezesek. Bár erős csoportba kerültek, már az első meccsükön, Dél-Afrika ellen is megmutatták, hogy bizony nagyon kell velük vigyázni a későbbiekben. Namíbiát kötelezően legyőzték, majd átmentek Szamoán és a korábbi mumus Fidzsit is legyőzték. A negyeddöntőben túljutottak az íreken, sőt még a franciák ellen is remekül játszottak, de az utolsó droprúgásra már nem volt idejük. A bronzdöntőt ugyan elvesztették, de az idős és fiatal játékosokat egyaránt alkalmazó, méghozzá jól alkalmazó válogatott sokkal jobban teljesített, mint azt a vb előtt várták volna.Wales tőle jóval erősebb válogatottakra is alaposan ráijesztett

 

A legszebb/legfontosabb cél: Lucas González Amorosino. Bár az elején lefektettem egy szabályt, mely szerint túl saját véleményhez alaposan kapcsolódó teljesítményt nem fogok ismertetni, most így a végén el kell térnem ettől, és az argentinok fogójának kell adnom a fentebb leírt két kategóriában az első helyet. A skótok elleni meccsen dőlt el, hogy melyik válogatott fog továbbjutni a b-csoportból. A hetvenegyedik percben már úgy tűnt, hogy a skótok fognak továbbmenni győzelmük esetén az angolokkal, mivel az argentinoknak legalább egy célt kellett vinniük a négy ponthoz. Ekkor jött a csereként beállt González Amorosino, aki átcselezte magát a skót védelmen, és letette a kötelező célt, majd Contepomi is belőtte a jutalmat, és argentina továbbjutott a csoportból, a skótok pedig most idén hiányoztak először a kieséses szakaszból.

Lehet, hogy később González Amorosino célja is olyan ismert lesz majd, mint Lomu 1995-ös célja az angolok ellen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s